Népszava, 1999. január (127. évfolyam, 1–25. sz.)

1999-01-13 / 10. szám

NÉPSZAVA Csak röhögni lehet az egész világon Beszélgetés Jancsó Miklóssal a kamerával írt filmről és az új színésznemzedék humoráról Új, eddig ismeretlen rendezői arcát mutatja meg Jancsó Miklóska Nekem lámpást adott kezembe az Úr, Pesten címmel frissen elkészült filmjében. Az egymáshoz lazán kapcsolódó epizódokban az abszurd vicc és a könnyed tréfa számtalan árnyalata áll össze alapvetően mulatságos, gyakran riangos nevetésre ingerlő komédiává! Az 1991-es Kék Duna-keringő óta nagyjátékfilmmel most először jelentkező rendezőt a meglepetésként robbanó stílusváltásról kérdeztük a január végi premier előtt. • Bársony Éve NÉPSZAVA -Egy új Jancsó Miklóst ismerhet meg a néző ebben a szórakoztató filmben, amely azonban a mulatság közben mélyen el is gondolkoztatja. Jól mondom, hogy ez, fekete komédia? -"Ne kérdezzen tőlem ilyeket.. Hernádi Gyulával már nagyon régóta esik , náluk ezt a műfajt.’ Közös színházi kirándulásainkban is ugyanez, a hunhor valósult meg, gondoljon a miskolci Csárdáskirálykőre. Sőt, tulajdonképpen a nyolcvanas évekből, készült filmjeink is ilyenek voltak, csak nem viccesek. -Lehet, hogy ne volt itt a. ,,viccek”idege? -- Igen, alighanem most jött fél az ideje. Jó harminc évje amikor én kezdtem a játékfilmet, a nouvelle vague után voltunk. Akkoriban az úgynevezett szerzői film vált uralkodó irányzattá, és egyszer csak a filmkészítés iszonyatosan mély lett. Mindenki elkomolyodott, azt vallotta, hogy a film a világ egyik aspektusa, és olyan, mélynek kell lennie, mint Thomas Mann. -Én ezeknek a filmeseknek voltam végeredményben a tanítványa. A példaképeim mindig komolykodtak, Antonioni, Bergman, Andrzej Wajda, sohasem viccelődött. Godard igenls hülyéskedett, de azt a fajta ipodfillyen filmen , legfeljebbnéhány éve,egy nagy agyhalál című harmincperces epizódban alkalmaztam a Makk Károllyal és Sándor Pállal közöst Szeressük egymást, gyere, kék! című filmünkben. ’ Nem hagyható figyelmen, kívül az .. sem, hogy a Ká- dár-időkben valamennyien tudtuk - nézők és filmesek egyaránt -, hogy mi a szisztéma lényege, és az’ akkori'filmek a szisztémÁ- ról szóltak. Lehetett volna röhögni, is a dolgon, de valyalahogy fontosabbnak tartottuk a rendszer médha-,nizmusának a mélyére látni és azt megmutatni. Meglehet, hogy egyszerűen azért neim csináltam humoros filmeket, mert azt hittem, nem tudok. - Mi ébresztette. Ó, hogy tud? - Egy ilyen filmhez, két olyan színész kellett, mint Mucsi Zoltán és Scherer Péter,, és mellettük a többiek: Kovács Zsolt, Anger Zsolt, Szarvas József, Csornai Judit, Vasvári Emese, meg mások. Ezek a Bárkádból, vidéki színházakból, innen-onnan összejött fiatal színészek úgy tudnak humorosak lenni, mint hogyha nem is színészek lennének. Ez új adottsága ennek a fiatal generációnak, meg a fiatal magyar színháznak. Ezekkel a színészekkel és Hernádival, Grunwalsky Ferenccel rájöttünk, hogy tudjunk, hímorosfilmet csinálni." Csakhogy nem azt a humort, amit a régi magyar filmekből ismerünk, azt én kezd tudtául, és nem is szerettem volna csinálni. Ez más humor, ezt ez az új színésznemzedék tudja. Most harminc körüliek, a rend-,szerváltáskor még szinte gyerekek voltak. Úgy nőhettek fel, hogy az egész világ hülyeség, minden hülyeség. Az operettvilágon, amelyben élnek, röhögni kell, mindenen röhögni kell.. Örültem, hogy együtt dol’ gozhattam velük. . Színészeket váltottt operatőri váltotta■ így vál tott sívust? ! - Nem vagyok biztos abban, hogy az én régi színész barátaim, akikkel korátiban együtt fismáltuk a fil-, mekét, mondjuk Kozák András és Cserhalmi György, meg a’többiek, hozni tudnák-e.. ezt a lezser humort. Ahhoz ők túl sok mindenen mentek keresztül. Komolykodnának, mert talán a szívükre veszik azt, amin az új nemzedék röhög. r- Azt-új stílushoz opera-a•tőrt is váltott- Ezt sokan kérdik tőlem. Grunwalsky kézbe veszi a kamerát, és ahogy az ő saját rendezésű filmjeiben is, megfigyelhető, ezzel rendkívül közel tud férkőzni a szereplőkhöz, egészen különös módon képes megragadni egy emberi arcot, egy magatartást. Ez az ő sajátos kamerakezeléséből adódik. Az nyilvánvaló, hogy filmet nem egyedül csinál az ember, az' minidig'kollektív munka. Esetünkben ez annyira így van, hogy az a fil, ami létrejött,mindannyiünké. Ezt a filmet c csak ezzel a társasággal lehetett megcsinálni. - Ön és Hernádi szereplője is a filmnek, s a főcímlistán rendezőként fontosnak tartja kiemelni, hogy Hernádi mellett a színészek és a Grunwalsky ötleteit is felhasználta. Erre gondol? . . Az epizódfilm ötlete Hernáditól származik: rengeteg epizódot javasolt, amelyek közül nagyon sokat felSem vettünk. Hernádival azt szoktuk mondani, hogy mi kamerával írjuk a forgatókönyvet. Ez most azt jelentette, hogy már munka közben voltunk, amikor kiderült, milyenek is valójában azok a színésszek, akika forgatókönyvet megjelenítik. Eredetileg még azt gondoltuk, hogy minden epizódot mások játszanának, azután amint dolgozni kezdtünk velük, rájöttünk, hogy valószínűleg sokkal érdekesebb, ha valamennyi epizódban Kiffucsi és Scherer játszik, és az egész film erre a két emberre épül. Az a jópofa ebben, hogy bár az epizódoknak nem sok közük van egymáshoz, végül is egy történetté állnak össze a filmben. A gyakorlatban hogy megy ez? Bárki beszólhat forgatás közben? - Beszélgetek azokkal, akikkel együtt dolgozom. Felvetem az ötleteket, és megvitatjuk, hogy akkor hogy is legyen. Pepe, azaz Scherer szövege és szerepe például jóval kevesebb volt, mint Kapáé, azaz Mucsié. Azután mármunka közben, az eredeti egy-két mondata helyett, kapott egy-másfél oldalas szövegeket. Mondom, kiderült, hogy erre a két emberre kel épülnie a filmnek. —A forgatás előtt azt nyilatkozta lapunknak, hogy minden filmnek van üzenete,, a stílus maga az üzenet. A rendező új arcát mutató stílusban milyen jancsóüzenet rejlik? !-Nem egyedül,az émüzenetem, hanem többünké: Hernádié, Griunwalskyé, a színészeké. Mi ez az üzenet? Hogy az egész röhögséges.. A világ,úgy, ahogy van, röhögséges!.. Gondoljon a Clinton-ügyre. Meg lehet, állni röhögés nélkül, hogy mindez a világ legnagyobb hatalmának, a világ politikai csendőrének az elnöké-vel történik meg? Hát Jelcin? Amikor az ember azt látja, hogy a másik nagy világhatalom dülönget, és az elnöke nem tud leszállni a repülőgépről, mert részeg.. . hát akkor? Mondhatnék más, közelebbi példákat is, de amióta a világ egypólusú lett, az ember csak röhögni tud. Azelőtt is lehetett, csak, keserűbben. - A filmhumora mögött mégis felsejükt a fájdalom valami mám, ami elveszett. - Valószínűleg ez az i ártatlanság elvesztése. A naivitásé. A hülye naivitásé. Jancsó Miklós új stílust talált új filmjéhez „ Cseke Csilla felvétele Antimítoszgyártás? Lapunk január 11-ei számában közöltük Bóka B. László írását a temesvári színház magyar nyelvű Lorenzaccio-előadásáról, illetve annak kapcsán a színházi legendák kialakulásának kérdéséről. Mint ahogy akkor írtuk, a cikket kifejezetten vitaindítónak szántuk. Nos, az első, alább olvasható „válasz*’ máris megérkezett szerkesztőségünkbe. Várjuk a továbbiakat is... Darvay Nagy Adrienne írása a NÉPSZAVÁNAK A temesvári Lorenzaceio Nagy Barátja komolyan elszomorodott Esztétika úr sorsán,, négy óra tizenhat perces hányódtatásán. Azt ugyan nem tudja elképzelni, hogy vajon mikor és hol kezdődött aznap nevezett úri kálváriája, hiszen a Musset-előadás nem ilyen hosszú, de a Nagy Barát nem firtatja az idő kérdését, látván: Esztétika úrnak a számtan sem erőssége, hiszen a szünet után csupán háromnegyed házat észlelt. (Kétségtelenül voltak, akik elmentek, de így legalább az első részt végigállók közül néhányan leülhettek.) Igaz, Esztétika úr nyilván szín-... bocsánat, szívproblémákkal is küszködött (izzadás, légszomj, aluszékonyság) aznap este, így tévedései nem vehetők rossz néven, hisz - egy másik irodalmi mű nyomán tudjuk - „jól csak a szívével lát az ember”. A Nagy Barátot őszinte szánalom töltötte el Esztétika úr iránt,, ugyanakkor be kell vallania, némi büszkeséget is érez. Nem csoda, Nagy Barát legyőzte a túlerőt. Tudniillik tetszésével a tudósítás szerint ugyan, kisebbségben maradt a temesvári vendégjátékon, mégis - a hozzá hasonló „mítoszgyártókkal” együtt - képes volt a fanyalgó többséget tomboló ünneplésre fanatizálni az Új Színházban. Nem volt hát hiábavaló, hogy az előadás barátai (mintha összebeszéltek volna, pedig Esztétika úr szerint az lehetetlen, mert „annyira azért nem kedvelik egymást”) úgy feltupírozták a Lorenzaccio húrét, hogy szegény Esztétika úr kínjában még a természetes göndörséget is ondolálásnak vélte. Akcióját a Nagy Barát kis ellenségeivel - már Kisvárdán megkezdte, hiszen semmi mással nem magyarázható ugyanis az ottani siker, minthogy az „új teatralitás” iránt szinte bolonduló Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei emberek elől a teljes Lorenzaccio-drámaszöveget eltüntette, hiszen ha a közönség rájön arra, hogy az írott darab végén Lorenzinót bérgyilkos ,Jili meg és nem hasonmása, ráadásul ezt megelőzően Velencébe szökik, amikor a meggyilkolt herceget újabb Medici váltja fel, egyszóval, ha ismerték volna az eredeti drámát, biztos egyszer sem csapják össze a tenyerüket. Ugyan mi-ilyen Hamlet lenne az, ahol nem jön be Fortinbras?! Mint Brook Lear királya bőrbe kötve... Mindazonáltal a Nagy Barátnak végre be kellene látnia, mekkorát tévedett. Egy „színházi zseni” sem szentségtelenítheti meg a klasszikust.” A Nagy Barát kis agyával eddigi azt hitte, hogy a színpadi előadás önálló alkotás, amelynek létrehozói úgy értelmezhetik, sőt „értelmezhetik” a darabot, ahogy például arendező gondolja. Persze, ha egyáltalán gondolkozik, nem úgy, mint Joan Frunza, aki Esztétika úr szerint mindent a főszereplők játékára bízott. Ám Esztétika úrnak sajnos ehhez az egészhez nincs elég elméletskatulyája, így hiába kereste a bevált kliséket. Önmaga megnyugtatására tehát sablontrükknek gondolta mindazt, amit a látottakból nem kedvelt, s végre kényelmesen álomba ringathatta magát a színházról, a színházban. Némelykor ’ ugyan felderenghetett benne Valamicske érdeklődés, , értés, sőt érzés, hiszen a címsze- replő Balázs Attiláról azt úja: „veszedelmesen jó színész”, sőt Demeter András Alessandrója sem rossz szerinte, azonban a ,ykedvesem” megszólítás „magyartól idegen törése” viszszarángatta az irracionális szituációba, és leleplezhette a számára megfejthetett leveleket és részleteket. Esztétika -úr ugyanisolyanná vált a temesvári Lorenzacció-előadáson, akár a vírusfertőzött számítógép. Csak a komputernek nincs olyan komplexusos lelke, mint Esztétika úrnak, akiben egyre erősebben tudatosult a kirekesztettség. Kívül maradt szegény az előadáson. Átmehetett volna ugyan bár- amelyik közeli színházba,' ahol kedve szerint nevethet vagy sírhat,’ ám ő Juszt is'’ maradt, és kompenzált. A Nagy Barátnak pedig Esztétika úr sorsáról egyfolytában kedvenc Lorenzacciójának egy átalakított mondata jut eszébe: „Nem tagadom a szakszerűséget, de nem vagyok tankja”. 11 A Magyar Posta Rt. Anyag- és Értékcikkhivatala ( 134 Bp., Váci út 17., tel.: 340-9974) nyílt, egyfordulós pályázatot hirdet - 40 000 db postaküldemények feladókönyve, 960 000 db egyéb nyomdaipari termék gyártására, szállítására. . 1. A teljesítés határideje: 2000. február 28-ig folyamatosan. 2. A pályázók részajánlatot igen, többváltozatú ajánlatot nem tehetnek. , 3. A pályázatokat a Bp. XIII., Váci út 17., III. em. 306-os szobában kell benyújtani 1999. január 28-án de. 11 óráig. A benyújtás időpontja egyben az ajánlatbontás időpontja is. 4. A pályázat benyújtásának feltétele a részletes pályázati feltételek megvásárlása. 5. A részletes pályázati feltételek átvehetők személyesen 10 000 Ft+áfa összegért a 3. pontban megjelölt címen 1999. január 13-22. között, munkanapokon 8-tól 14 óráig. ki inka Elhunyt Mányai Zsuzsa Tragikus hirtelenséggel, 49 éves korában január 9-én elhunyt Mányai Zsuzsa színművész - tudatta tegnap a Magyar Színházi Társaság. Mányai Zsuzsa 1971 -ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályája során játszott a Nemzeti Színházban, a Vidám, Színpadon, tagja volt a Magyar Filmgyártó Vállalat társulatának is. Utolsó szerződése az Operett Színházhoz kötötte. Színpadi és filmes szerepei sorában szinte minden műfajban bemutatkozott, hangját számos filmben kölcsönözte külföldi művésztársainak. 1999. JANUÁR 13., SZERDA 1 A. Régi sikerei új CD-jével tért vissza Sárosi Kati Az ember életében különös éjszaka csak néhány akad, amelynek emlékét aztán titokká avatva, féltve őrizgeti. A hatvanas-hetvenes évek legendás táncdalénekesnője, Sárosi Kati azonban különös éjszakáját a nyilvánosság elé tárta. Lassan 15 éve, hogy az énekesnő visszavonult a színpadtól. Közönsége talán már el is feledte, az új nemzedék pedig nem is igen ismerte. De a múlt év végén elkészült régi nagy slágereit felidéző albuma, amelyet a híres Különös éjszaka kezdő sora fémjelez. Drelyó Ágnes írása a NÉPSZAVÁNAK Két éve annak, hogy a Csinibaba nyomán nosztalgiahullám söpört végig az országon. A film dalai között számos régi nóta elevenedett fel mai zenekarok, énekesek előadásában, felidézve és újjávarázsolva a könnyed, romantikus dallamok világát. Stírak számára ma is vonzónak tűnnek azok a „boldog békeidők”: a Csinibaba zenei anyagából készült album több hétevi át vezette a slágerlistákat, s még mindig alig múlik el nap anélkül, hogy fel ne csendülne valamelyikrádióadón a lemez egyik vagy másik nótája. A két-három évtizeddel ezelőtti slágerek szinte pillanatok alatt a kilencvenes évek végéhez fiatalodtak.De az egykori előadók.. il Róluk kevés szó esett, pedig annak idején ők koruk igazán népszerű sztárjai voltak. Sárosi Katalinért is sokan rajongtak. A beatzene majd minden mást elsöprő sikerével dacolva vagy húsz éven át volt a negyvenesek-ötvenesek kedvence. Első slágere a Sajnos szeretem volt, de az igazán nagy sikert és ismertséget a Különös éjszaka hozta meg számára. Az Ugye, te is akarod szövegét az énekesnő közvetlenül fia születése után, a kórházi ágyon vehette először kezébe. Azután jött a Szalmaláng, a Lámpaláz, az Úgyis kiderül, a Szerelmi történet, a Rajta,öregek... Ha folytatnánk a sort, még legalább, háromszáz dallámét’sorolhatnánk itt fel. „Amíg a férfiak önfeledten tapsolnak, és csillog a szemük, a nők pedig savanyúan néznek, s éppen hogy összeverődik a tenyerük, addig nincs baj. Ám ha ez fordítva történik, s a férfiak szeme már nem csillog, a nőké annál inkább, akkor érdemes elgondolkodni” — így határozta meg Sárosi Kati azt a pontot, amikor az énekesnő ráérez: búcsút kell intenie pályájának , ő ezt tette 15 évvel ezelőtt. Azóta ritkán hallottunk róla. Mint mondja, napjai évek óta főállású nagymamaként telnek. A Csinibaba azonban fölbolydította nyugalmát. Igaz „Ugyan, kinek kellene?” felkiáltással , eleinte szinte elképzelhetetlennek tartotta, hogy válogatást adjon ki slágereiből, most mégis felélednek a hajdani könnyed dallamok. De csakis a dallamok. A művésznő ugyanis tartja magát egykori elhatározásához, s még a lemez „ürügyén” sem lép többé színpadra. Hiszen azokat a dalokat egy vörösesszőke, hajával s persze a hangjával oly sokakat megigéző fiatal táncdalénekes adta elő. RÖVIDEN Két koncertet ad a MÁV zenekara Csajkovszkij, Sztravinszkij és Brahms egy-egy művét szólaltatja meg a MÁV Szimfonikus Zenekar ma este fél 1 8-kor a Zeneakadémián (Bp. VI., Liszt Ferenc tér 8.). Vezényel Hamar Zsolt, akinek vezetésével holnap az együttes az MTA dísztermében ad hangversenyt este 6 órakor. Megosztott finn-magyar díj A Magyar Tudományos Akadémia Füst Milán Fordítói Alapítvány nagydíját megosztva, Hannu Lainonen finn írónak és költőnek, valamint Jávorszky Béla műfordítónak adták át kedden Budapesten. A két díjazott fordító Nagy László, Csoóri Sándor, Szilágyi Domokos, Kányádi Sándor, Király László, Lászlóffy Aladár, Farkas Árpád, Weöresz Sándor és Kassák Lajos verseit ültette finn nyelvre, és szerződésük van egy Finnországban megjelenő magyar versantológia öszszeállítására is. Fényképek a növényvilágról Növényekről készült fotók kiállítása nyílik ma délelőtt 11-kor a Magyar Természettudományi Múzeumban (Bp. Vm., Ludovika tér 8.). A bemutatót a dr. Simon Tibor-dr. Seregélyes Tibor: Növényismeret című könyv fotóiból rendezték. Megnyitja dr. Ábrahám István. Latin-amerikai foci a képernyőn A foci Mekkájába, Latin-Amerikába viszi el nézőjét a Spektrum tévé ■ Bajnokok című négyrészes dokumentumfilmsorozata, amelynek első részét ma este sugározzák. A film nemcsak a dél-amerikai labdarúgás fejlődése, és a helyi kultúra sajátos kapcsolatot tárja fel, hanem a világhírű focisztárokat is megszólaltatja. Barcsay-jutalmak fiatal művészeknek A Magyar Képzőművészeti Főiskolások közül Nádas Alexandra, Berelitz Péter és Nikolausz Krisztián grafikus hallgatók és Barakonyi Zsombor festőjelölt részesült a tizedik alkalommal odaítélt Barcsay-jutalomban. A fiatal művészek pályázatát Szigethy Anna és Paulusz Tivadar festőművész nyerte. Munkáik január 23-áig tekinthetők meg a VI., kerületiAndrássy út 69-71szám alatt- Miskolci vendégek a Merlinben A miskolci Nemzeti Színház a Petra von Kant keserű könnyei című Fassbinder-darabbal vendégszerepel Budapesten ma és holnap este 7 órakor a Merlin Színházban. A főszerepet Margitai Ági alakítja, rendező Fehér György. A produkció tavaly decemberben a gödöllői országos stúdiószínházi találkozón elnyerte a Kentaur Színházi Alapítvány díját. Juhász Jácint temetése Juhász Jácint színművészt január 15-én pénteken, 15 órakor kísérik utolsó útjára szülőhelyén, Mogyoródon. A színpadról, filmekről, televízióból jól ismert színész január 9-én hunyt el, életének 55. évében.