Népszava, 1999. január (127. évfolyam, 1–25. sz.)

1999-01-13 / 10. szám

NÉPSZAVA VELEMEN\ 1999. JANUÁR 13., SZERDA 7 Szabó Miklós A demokrácia határa Talleyrand mondása, hogy a szuronyokkal sok min­dent, lehet, de rajtuk ül­ni nem. Mai beszédre le­fordítva . ez • azt jelenti, hogy nem áll szilárd ala­pokén az a .. hatalom, amely kizárólag ellenfe­lei terrorizálásán alap- Hszik. Gavour szerint ost­romállapottal minden hülye ltud kormá­nyozni, az ütődöttsége okán detronizált V. Ferdinánd pedig azt ihondptta az ara­di vértanúk kivégzéseket, hogy ezt őis meg tudta volna tenni! A jelenlegi kormány a végrehajtó hatalmi erőfölény teljes bevetésével próbálja meg­gyengíteni ellenfeleit, ahnyira, amennyire ez lehetséges. A miniszterelnök kijelentette, a hatalom azért van, hogy periek vele. Ám elmulasztott megtenni egy különbséget. Az állam működését szolgáló hatalom valóban azért van, hogy éljenek veié: az államnak el kell hárítania az ország külső fenyegetését, érvényt kell szereznie a törvényeknek stb. De a közérdek nem azonos a kormánypár­tok pártérdekével. Vagyis a kormány ren­delkezésére álló hatalom nem feltétlenül azért van, hogy az ellenzékkel szemben használják fel azt. Ez inkább a kocsmái ve­rekedés logikája* ahol az erős ember élhet erőjével, de nem azért van az ereje, hogy él­jen is- véle... Erejétől inegittasult hatalom­mal szemben ugyan nevetséges szentimen­tálisán nyafogni, hogy a hatalom birtoko­sainak a civilizált világban felelősen kell él­nie, nem gátlástalanul, de lényegében ez az igazság. Az elvi kérdés az* hogy a demokrá­cia megsértésének egyes esetei felhalmo­zódva mikor csapnak át minőségbe. Mikor kell azt észlelnünk, hogy veszélyben a de­mokrácia, és mikor kell kijelentenünk azt, hogy megszűnt a demokrácia? Vegyük sorra az elmúlt hónápokban fel­halmozódó mennyiséget: A kormány nem fogadta el két parlamenti vizsgálóbizottság esetében a jelölt ellenzéki bizottsági elnök személyét. Áz 1990-ben kialakult gyakorlat ez idáig az volt, hogy a pártok a nekik meg­állapított bizottsági helyekre maguk jelöl­ték a bizottsági tagokat. A parlament ple­náris ülésének szavazása a bizottsági ta­gokról formális volt. A kormánytöbbség most eltért ettől. Mindkét javasolt bizottsá­gi' elnököt elutasította^ Egyrészt azzal a képtelen kifogással,hogy. a. jobboldal éppen most .tett, ellenük rágalmazási feljelentést. Mivel a jobboldal várhatóan újra és .újra ilyen feljelentéseket fog tenni, ez gyakorla­tilag a bizottságok működésének megaka­dályozása. Eörsi Mátyás esetében pedig azt is kifogásolta, hogy ügyvédi irodája olyan jellegű,ügyeket bonyolított, amelyeket most a bizottságnak vizsgálnia kell. Á kinevezési gyakorlatban kórábban egy hajlgatólagos szempont érvényesült. Mindkét oldaltól elvárható volt,.hogy tar­tózkodjanak olyan személyek fontos pozí­cióra ajánlásától, akiknek a személye po­litikai kihívást jelent a politikai ellenfél számárja. Az előző ciklusban a, kormány­pártok tartózkodtak attól, hogy igazgató­ságokba és médiakuratóriumokba azokat jelöljék, akiknek a személye „vörös posz­tó” az ellenfél szemében. A másik oldal­ról nem mutatkozott ilyen tartózkodás. Még kevésbé az új kormány részéről. Simícská Lajos APEH-elnöksége eseté­ben nem csak az a kérdés*hogy volt-e kö­ze a sajtóban közölt fantomcégek ügyei­hez. Az' az igazi politikai kihívás, hogy egy párt korábbi pénzszerzőjét ültették állami tisztségbe, méghozzá mindjárt az adóhivatal élére. A Fidesz agitprop kulcs­Szabó Miklós történész „Az államhatalmat a kormány igyekszik kiterjeszteni olyan területekre is, amelyekhez semmi köze. Minden olyan intézménynek, amely nem közvetlenül a kormány alárendeltségében működik, megkérdőjelezik az önállóságát,” embere, Bayer Zsolt írta meg, hogy 1993- ban azért; .fordított hátat a, Fidesznek, mert . taszították Simicska pénzügyei. Wachsler Tamás HM 'közigazgatási ál­lamtitkár is Simicska pártkasszakezelé­sét firtatta, amikor' ellen jelöltként indult Orbán Viktorral szemben a Fidesz elnöki címéért. Az alkalmi vizsgálóbizottságok elnökeinek visszautasításárahem volt’ ér­demi politikai alap. Nem kétséges', hogy a lezajlottak azt adják a „nagyérdemű” tudtárk) hogy ez a kormány nem engedi parlamenti bizottsággal vizsgáltatni a számára kényes ügyeket.. Súlyosabb enne! is a két, modern törté­nelmet kutató tudományos műhely meg­szüntetése. Gyakorlatilag mégvonták az 56-os Intézet ék az egykori pártarchívum anyagát gondozó, és feldolgozó Politika­történeti íntézét költségvetési, támogatá­sát. Sasvári Szilárd, a Ház kulturális bi­zottságának elnöke az 56-os Intézet eseté­ben kibökte az. igazi okot. Előtte volt, aki azzal idétlenkedétt, hogy a költségvétés nem bír el ilyen részletkutatásokat. Vajon lenne-e létjogosultsága - kérdezték a kor-' mányoldalon - egy tatárjárás-kutató vagy kuruckutatási intézetnek? Megkérdezném, hogy így vélekedne-e a képviselő egy Tria- non-kutató intézettel kapcsolatban is, amely a költségvetési pénzt a nemzeti seb­szaggatásnak szentelné... Sasvári azonban „megmondta az őszintét”: kormány nem tör plyah intézetet, amelynek kutatási eredményeiből az derül ki, hogy Nagy Im­re volt a forradalom meghatározó ténye­zője, ahelyett, hogy valódi és álfélkelők „háryádáit” gyűjíené össze és rendezné egybe egy polgári nemzeti-népfelkelés hő­si eposzává. Abban a világban, ahol a de­mokrácia demokraták ■ politikai jelenlétét, is-jelenti, nem merülhet fel, hogy rangot szerzett1 kutatóműhelyekét államilag fel­számoljanak azért, mert tevékenységük nem harmonizál az éppen hivatalban levő kormány pártjainak ideológiájával. Fran­ciaországban számos olyan kutatóműhely működött költségvetési pénzen az 1945 óta eltelt évtizedekben, amelyek élén hosszú időn át folyamatosan radikális baloldali alkotócsoportok álltak. A gaulle-ista kor­mányok nem üzentek hadat nekik. Fordít­va is így volt: a nagy párizsi kultúrpalota a gaulle-ista Pompidou elnök nevét viseli. Elképzelhető-e Mitterrand-ról, hogy el akarta volna venni a nagy riválistól a pa­lotát? Hazánk provincialista jobboldala számára azonban mindez egész másként jelenik meg. A Nemzeti Színház eredeti terve elleni lármában erősen hangot, ka­pott az, hogy a multifunkcionális színház nehogy valami pesti Pompidou Center le­gyen. A magyar jobboldal efféle modern­séget el nem tűri El tudná képzelni az ol­vasó, hogy egy CDU-kormány megszün­tette volna a Frankfurti Intézetet, mert az az újbaloldal szellemi világközpontja lett? Azt viszont ugye nagyon is el tudjuk képzelni, hogy egy Iliescu^kormány meg­szünteti a Iorga Intézetet és a pénzen Antonescu Intézetet alapít. > Csak á rend kedvéért szögezzük lei Az előző kormány nem indított hasonló had­járatot az övével ellentétes szemléletű intézmények ellen. Sem a Téleki,- sem á Batthyány Alapítványt nem érte hasonló támadás, sem a Szent. László Akadémiát - a Századvég Iskoláról nem is beszglye. Most viszont ott tartunk jhogy nagytekin­télyű kutatóműhelyek költségvetési' pén­zét megkapja majd valami*; 2GL százádi történetet kutató intézet. A jobboldali kultúrpolitika számára a. jelek ; szerint költségvetési pénz elnyeréséhez nem szín­vonalat kell bizonyítani, hanem világné­zeti elkötelezettséget. Az államhatalmat a kormány igyekszik kiterjeszteni olyan területekre is, amelyek­hez semmi köze. Minden olyan intézmény­nek, amely nem közvetlenül a kormány alá­rendeltségében működik, megkérdőjele­zik az önállóságát. A Nemzeti Bankot is ki­kezdik. Kormány alá akarják rendelni áz ügyészséget. Csakhogy ;az ügyészség kor­mány alá rendelése lényegében olyan,^ mint­ha a kormány alá rendelnék az Állami Számvevőszéket (ne adjak Ötleteket?), Az- ügyészség 1945 előtti kormányszerv voltá­val példálózni ma indokolatlan. Akkor az ügyészségnek nem volt törvényességi fel­ügyeletet gyakorló szerepe. Vádhatóságként azért volt kormányszerv, mert a hivatalból üldözendő bűncselekményeknél az áll am emelt vádat. Ha viszont az ügyészség törvé­nyesség felügyeleti hatáskörét megszünte­tik, más kormányfüggetlen intézményre kell azt bízni. Ez lehet esetleg az Országos Igaz­ságszolgáltatási Tanácso dé hát a kormány­nak a jelek szerint ez az intézmény is az út­jábanvan. (Lásd még: ítélőtáblák ügye.) Ha az 56-os Intézet esete rávilágít arra: milyen az, amikor egy kormánynak kultúr­politikája van, adott esetben hivatalos ál­láspontja arról, hogy mi történt a múltban, akkor a büntetőpolitikája még ijesztőbb le­het. A büntetőpolitika ellentéte a bíróság és az ügyészség mérlegelési jogköre ú vád­lottak cselekedetei súlyának megítélésénél. A vádlott sorsáról nem a törvény és a mér­legelés dönt majd a Fidesz-jövőben, hanem a büntetőpolitikai kampány. Ha sok az áruházi lopás, akkor az áruházi tolvaj bün­tetőpolitikai okokból három-négy évét kap olyan esetekben, amikor a körülményeket mérlegelő ügyész csak hat hónapot java­solna, és a mérlegelő bíró felfüggesztett há- romhónapot adna. Továbbá! A kormánynak el kell dönte­nie} mit kezd ázzál a helyzettel, hogy az el­lenzék nem szavaz meg kétharmados tör­vényeket. Szerencsétlen helyzet, hogy el­sőként azoknak a katonai vonatkozású felhatalmazásoknak a könnyítését (lasebb magyar egysége^ külföldre vitele stb.) ta­gadta meg az ellenzék, amelyek eseti par­lamenti felhatalmazáshoz kötése valóban értelmetlen. A már politikai létében fenye- getett ellenzék azonban kényszerű lépésre kellett, hogy elszánja magát. Ha &.’kor­mány nyakra-főre rugdal ki mindenkit (egy állítólagos káderfejlesztési program szerint háromezer emberről van szőj azzal az indokkal, hogy nem bízik az illetőben, akkor az ellenzék sem tehet mást, mint hogy látványosan megvonja a bizalmát a kormánytól. A kormány kilátásba helyezte, hogy a kétharmados törvényeket valami módon másfajta szabályozással fogja kijátszani. A helyzet „fokozódik”. Ha alkotmánymódo­sítást igénylő esetekről sorra kiderítik, hogy megoldhatók más törvénybe bújtatott rendezéssel, akkor gyakorlatilag megszű­nik a kétharmados törvény intézménye. Akkor felvetődik a kérdés, hogy ez az al­kotmány az az alkotmány-e még. Valóban - mikor csap át a mennyiség a minőségbe? Eurótorta Amint azt mindannyian lát­hattuk, Amszterdamban egy polgár á holland pénzügymi­niszter képébe tenyereit egy tortát, mert nem tetszett neki az euró. Illetve kiét polgár, két tortát; a világ összes tévé­társasága ezzel illusztráltá az euró bevezetését. Miért? Hát, mert gyönyörű volt. Meg egyébként is, holtrészeg brókereket, pénzügyminisz­tereket nem lehetett mutatni, Európában napokig nem le- hetett inni, még szilveszter­kor se, elszámolnák valamit a bankemberek, elírnák egy-két nullát, kontinensek lába alól csúszik ki a parkett, országok, pénzügyi rendszerék omlanak össze, kiderül, hogy kártya­vár az egész világ; de ez a moz­dulat, ez valami gyönyörű volt, páratlan. Nem mintha akkora kifogás sunk lenne az euró ellen; de azért ezt a mozdulatot, ezt el kellene tanulni. Először is a tortát. Nem lámpavas, akasszuk fel vagy ilyesmi, még csak nem is takarodjék vagy mondjon le: torta. : Gondoljuk él: a toxtát meg kell sütni. Hozzá inondjuk di­ót, mandulát válogatni, utána darálni, mazsolát fonnyaszta- ni; vagy túrót szépen össze­törni villával, kikeverni tej­föllel, citromhéjjal, vaníliá­val: egyáltalán, elébb kigon­dolni, eldönteni, milyen torta legyen, túrótorta vagy epres- tejszínhabos, mi mutat leg­jobban egy pénzügyminisz­ter, belügyminiszter vagy mi­niszterelnök orcáján, zakó­ján, egyáltalán milyet szeret, puhatolózni protokollfőnök­nél, megkörnyékezni parla­menti konyhalányt, Gundelt. Aztán sütőt figyelni, oda ne égjen, gáz ki ne aludjon, leg­biztosabb a kapcsolót ubor­kakiszedő fával kitámaszta­ni: végül díszíteni, tortanyo­móval tejszínhab föliratot ké­szíteni: hosszas, aprólékos munka, de örömteljes is, tud­juk, kinek készítjük, s miért, közben ezerszer elképzeljük a tortát a pénzügyminiszter (s a tpbbi) hajtókáján, a mozdu­latot, az.ívét. ■ Épp erről van szó: tortát nem lehet akárhogy pénzügymi­niszter arcába vágni. . Mint ahogy a Breplastát sem lehet akárhogy a fáihoz csap­ni, amivel festéskor (ha gipsz­szel képtelenség) megkísérel­jük pótolni a hiányzó falrész­letet: ha nem indul a mozdulat időben, az egész kárba megy, lefolyik a spakliról falhoz ér­kezés előtt; ha túl gyorsan, túl nagy erővel indulunk neki, miránk fog visszacsapódni, szemünkbe fröccsen; ha meg jól időzítünk, de erőtlenék, lagymatagok vagyunk, szét­folyik az egész falon, de nem Iott, ahol kéne, hanem teljesen [máshol; tortánál mondjuk a [pénzügyminiszter helyett a családügyit vagy a vidékfej- lesztésit találjuk el, esetleg a \gorillát, lehet, hogy mind­egyik áldott jó ember. Úgy kell, ahogy ez a holland polgár: ébredő mosollyal, las­san, mégis ívesen, lendülettel, mikor a torta magától ellódul a tortatálcáról, még tartson, ne kösse gúzsba a gravitáció; aztán, mikor megérkezett, tart­suk kicsit a pénzügy- (vagy bár­milyen) miniszteren a torta- tálcáfVal, hogy legyen ideje a tejszínhabnak rendesen szét- foly ni, mondanivalónknak me- takommunikatíve kiteljesed­ni, a jó édes anyád, vége a történelemnek, euró van, tor­ta. Vagy egyáltalán, legyen ideje a miniszternek a tortát megkós­tolni, végtére is az övé, maga a torta a mi véleményünk a pénzügyminiszterről, de néki is lehet véleménye a tortáról. Amúgy a holland pénzügy- miniszter a procedúrát béké­sen tűrte, nem ugrottak elő- gorillák, nem ütött, nem csa­vart hátra kezeket senki, szó nem esett, maga 'a miniszter még nevetett is az első torta után; a második után nem, dé lehet, hogy az nem volt jó, Egyszerű véleménycsere volt, teljesen euró: és most már az egész euró úgy fog be­vonulni a történelembe, mint egy torta. Molnár Erzsébet A látszat csal? Nem a győzelem és nem is a részvétel lesz fontos azon a mai hatpárti tárgyaláson,. amelyet a kisebb parlament ügyében hívtak össze a kisgazdák. Áz esetleges győztest ugyanis csak a 2002-es országgyűlési választások után ismerhetjük meg. A választójogi törvény módosítása jelenleg lutri, senki sem tudhatja, hogy három es fél év múlva az égyesített vagy'a szétválasztott választókerüle­tek lakosai éppen kit tartanak antipatikusnak vagy szimpatikus­nak. Ami biztosra vehető: ha a jelenlegi tervek szerint módosul ä Választójogi törvény, akkor abból csak a Fidesz-Magyár Polgári Párt és a Magyar Szocialista Párt jöhet ki jól. Ez pontosabban azt jelenti, hogy valószínűleg egyik pártnak sem kefi majd koalíciót, kötnie, egymagában kormányozhatja az országot. A jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint arra, hogy nagy párt legyen, sem az FKGP-nek, sem pedig az SZDSZ-nek nincs esélye. Ez azért lehet fontos; mert az első hallásra pozitív kisgazda-kezdeményezés talán miég a jelenleginél is kemé­nyebb politikai helyzetet teremthet a parlamenti pártok kö­zött. Azzal ákülönbséggel, hogy nem csak az ellenzék és a kor­mánypártok állnak majd egymással'Szemben; A választójogi törvény módosítása miatt ugyanis egymásnak eshet a Fidesz és a kisgazdapárt, de az MSZP és az SZDSZ is. Kétharmados törvény lévén a Fidesz és az MSZP könnyedén módosíthatja a paragrafusokat. Ami még ä jelenlegi politikai helyzetben sem elképzelhetetlen, hiszen e két párt közül bárme­lyik megnyerheti a 2002-es választásokat - mindezt úgy, hogy legalább négy évig nem kell foglalkoznia semmiféle koalíciós partnerrel. A választójogi törvényt a politika íratlan szabálya miatt még 1999-ben módosítani kellene. Torgyán József tehát már az idén szembesülhet azz^l, hogy 2002-bén egy egészen ki­csi párt elnökeként szólalhat csak fel a parlamentben, de a je­lenlegi tervek szerint Magyar Bálint sem járna jobban. Ennék oka az, hogy a nagy pártokat felül-, a kis pártokat pedig alul­reprezentálná a módosított törvény. A hatpárti tárgyalás, ha bármiféle konkrét megegyezéssel zárul a kisebb parlament ügyében, újabb konfliktust eredményezhet. Viszont ha a delegációk csupán gesztusnak szánták a hat hónapja tartó belpolitikai hidegháború feloldására, és nem is akarnak megállapodni égy esetleges! kisebb parlamentről, akkor „csak” egy pozitív kisgazda politikai lépésként vonul be a pariáment tör­ténelmébe. Abban azonban senki ne reménykedj en, hogy akár á NATO-csatlakozással' kapcsolatos alkotmánymódosítás, akár a vizsgálóbizottságok felállításának ügye így megoldódik. Ha szóba kerül a két téma, akkor azért, ha nem, akkor még azért. Egy dolog azonban biztosra vehető: ha nincs akisgazda Bánk Atti­la, akkor lehet, hogy négy évig ném állnak szóba egymással válasz- . tottjai^c. Ugyanis a mái hatpárti egyeztetést ő kezdeményezte. D. Bányász Gergő Millenniumi szökőkút Pápai Gábor rajza Az einstandolás gyönyöre Nekem szinte soha sincs tol­iam. A kisfiam meglát a zakó-, zsebemben egy tollat, azonnal felsikolt: „rajzolni akarok, ké­rem!”. „De hát rengeteg tollad van, kicsikém, ezzel a papa ír.” „De nekem ez kell” - válaszol­ja rendre, mindent eldöntőén, hiszen neki arra van szüksége, ami épp az enyém. Elfogódotf vagyok három és fél éves fiacs­kám javára, de úgy érzem, hogy ami neki sem áll túl jól, az a (egyébként szintén fiata­los) kormány részéről sem ele­gáns. Simon ereje a szeretetből és az atyai szigorúság hiányá­ból tevődik össze, a kormányt az einstahdolásra egyszerűen a hatalmi fölénye teszi képessé. Amikor Orbán . Viktor és Stumpf István, továbbá öt­ven píárosuk és megszámlál­hatatlan csinovnyikuk kiötöl­te, hogy elfoglalják a Néprajzi Múzeumot, ez bizonyára azért lett volna a számukra örömteli, mert a hatalom diadala meg­édesítené a költözéssel járó fá­radalmakat. Csakhogy a Nép­rajzi Múzeum mellesleg az elmúlt öt-hat évben számos nagyszabású, elismerést kivál­tó időszakos kiállítást rende­zett, és minden fél évben fel szokott itt tűnni Orbán Viktor is - a World Press-fotótárlat valamelyik fényképén. A mú­zeumnak van mintegy kétszáz­ezer különböző méretű és kü­lönböző korból származó mű­tárgya, néprajzi, helytörténeti, kultúrantropológiai rekvizitu- ma, amelyeknek közös tulaj­donsága, hogy nem tesz jót ne­kik a szállítás, hurcolkodás. Nem baj, majd mennek Isten hírével a város peremére, az óbudai Gázgyárba, netán a Ki­lián laktanyába, amely ugyan a fővárosé, de majd csak lenyúlja az állam azt is valahogy. De ez már végképp érdektelen szem­pont. Miként az is, hogy az igazgató szerint mindegyik hely alkalmatlan arra, hogy befogadja a múzeum kincseit, és a továbbiakban iS európai rangú intézményként működ­hessen benne a Kossuth térről kitúrt Néprajzi Múzeum. " Mindegy. Főleg, miután más­napra módosult a döntés. Azt ugyan még nem tudni, ponto­san mi lesz a múzeummal, a MEH-hel, melyik költözik és mikor és hová és miért, de pil­lanatnyilag ez mellékes is. En­gem igazából a folyamat érde­kelne - az ötlet születésének pillanatától kezdve. Miként történhetett? Orbán Viktor este nyomogatta a tévé távirányító­ját, és egy focimeccs és a Duna Tv híradója között megpillan­tott valami zenei klipet, amit a Néprajzi Múzeumban forgat­tak, mire csettintett, és azt mondta: „ez tetszik, ez kell”? Másnap pedig ezt: kell, de nem bármi áron? Csak meg ne vonja tőlem a közönség a szeretetét? Homok került a gépezetbe? Netán maga a gépezet került homokba? Miért kellett Boró­kai Gábor szóvivőnek néhány napon belül többször módosí­tania ez ügyben az álláspont­ját? Kiét képviselte kié helyett és mikor? Én mindenesetre azt remélem, hogy egyszer majd lesz egy kicsike szeglét a Nép­rajzi Múzeumban a Kossuth téren, egy kicsiny, de állandó tárlat arról a korról, amikor a polgári értéktermelés jegyében felmerülhetett egy kulturális intézmény tökéletesen értel­metlen einstandolása. Mert addigra ez már a nem­zeti örökség része lesz. Petri Lukács Ádám I

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék