Népszava, 1999. október (127. évfolyam, 229–253. sz.)
1999-10-30 / 253. szám
10 1999. OKTÓBER 30., SZOMBAT KULTÚRA RÖVIDEN Elhunyt Vadas Kiss László Életének 76. évében, október 26-án elhunyt Vadas Kiss László Lisztdíjas, érdemes művész, az Operaház magánénekese. Vadas Kiss László 1966-ban Miskolcon debütált a Tosca Cavaradossijaként. A Magyar Állami Operaházba 1970-ben került. Jeles hőstenor volt, aki hanganyagával, szenvedélyes előadásmódjával , tűnt ki is a Tannhäuserben, az Othello főszerepében, A trubadúr Manricójaként, a Fidelio Florestanjaként, valamint a Jenifa Luca Klemenjeként is maradandó alakítást nyújtott. Károli Gáspár-díjak Károli Gáspár-díjat adományozott Hámori József, a nemzeti kulturális örökség minisztere Szathmáry Sándor kutató professzornak és Jánosy István költőműfordítónak. Az elismerést a miniszter tegnap Budapesten, a tárca Wesselényi utcai épületében adta át a díjazottaknak. Kiért szól a dob? Második -• alkalommal rendeznek, a legendás dzsesszdobos, Kovács Gyula emléke előtt tisztelgő koncertet a Dózsa György Művelődési Házban (Bp. XVI., Pesti út 113.). A ma, 18 órakor kezdődő koncerten összesen negyvenöten lépnek a pódiumra, többek között Babos Gyula, Dresch Mihály, Gonda János, Berkes Balázs, Pege Aladár és együttese, valamint a Kőszegi Imre Quintet. Hosszabb tárlat M V.. »V svíl'..jyR’1 n a Qfisf-i Tertrafetí ÍMzeurrmán dudává® Palota E épület) a nagy érdeklődésre való tekintettel 2000. február 6-ig hosszabbították meg A búcsú a „hangos” XX. századtól című kiállítás nyitva tartását. DELTACOncertek A Magyar Akadémiai Vonósnégyes ma, 16 órától Haydn- és Mendelssohn-műveket játszik a Nádor teremben (Bp. XIV., Ajtósi Dürer sor 39.). Ez a hangverseny a DELTACOncertek nyitóestje. Múzeumi disznótor A Szentendrei Szabadtéri Múzeumban vasárnap a disznótorok hagyományos falusi hangulatát élvezhetik a látogatók. Az egész napos programban szerepel bőséges disznótoros reggeli, kézműves-bemutató mézeskalácssütéssel, sallangkészítéssel, csuhéfonással és kovácsolással. Mindehhez a Téka Együttes muzsikál. Afrofesztivál Az Almássy téri Szabadidőközpontban (Bp. VI., Almássy tér 6.) ma este, 19 órától rendezik meg az Afro Fesztivál 99 gálaestjét. A kínálatban szenegáli dobzene, brazil hastánc-bemutató, madagaszkári folklór, harci tánc, valamint táncverseny is szerepel. Svájci filmek Ma és holnap este még tíz kisfilm látható a Cirko-Gejzír moziban Kereszteződések címmel rendezett programban, amely olyan új svájci filmeket hozott Budapestre, amelyek Magyarországot mutatják be. Az este 7 és 9 órakor kezdődő vetítéseken magyar felirattal vagy szimultán tolmácsolással mutatják be az alkotásokat. Mindent megkaptam, amit csak álmodtam Kiss János, a jubiláló Győri Balett igazgatója az elmúlt húsz évről és a jövőről Éppen két évtizede, november 1-jén született meg a Győri Balett. Megalakulása több szempontból is egyedülálló volt, hiszen egy végzős balettosztály „járta ki magának” a tagozat létrehozását az újonnan épült győri színházban, és hívta haza magának Béjart társulatából vezetőnek Markó Ivánt. Az általuk teremtett sajátságos műfaj új színt hozott a magyar táncművészetbe. S bár Markó Iván és a társulat kapcsolata 1990-ben megszakadt, de a Győri Balett - világhírét is megtartva - fennmaradt. Az eltelt húsz évről a Liszt-díjas Kiss Jánossal, az együttes alapító tagjával és jelenlegi vezetőjével beszélgettünk. Simon Tamás írása a NÉPSZAVÁNAK - Hogyan látja ezt az eltelt húsz évet? - Néha olyan, mintha álmodnék, és ebből az álanyiból nem is ébredtünk fel mind a mai napig. Mert ha józan ésszel belegondol az ember, hogy ’79-ben a végzős évfolyami elhatározza, hogy együtt akar maradni, vezetőjének meghív egy fantasztikus táncművészt, a város befogadja ezeket a fiatalembereket, tapasztalat nélkül, nulláról alakul ki egy balettegyüttes egy iparvárosban... A különböző politikai és szakmai körök fenntartásai ellenére, miszerint Győrben nincs igény a balettra, nem lesz közönsége. Ennek ellenére a kezdetektől óriási sikerünk volt, és mind a mai napig érezzük a győri közönség szeretetét. Hihetetlen, és még most is beleborzongok, hogy milyen szerencsések vagyunk, boldogok lehetünk, mert az álmaink megvalósulhattak. . - Szinte az első pillanattól világhírű lett a Győri Balett, Markó Iván táncszínháza. A mester távozása azóta is élénken foglalkoztatja a közvéleményt. Vele ellentétben önök sohasem nyilatkoztak a szakí|(|íir trís Icnríihni.n'npirnl Miért? ..'-.•.V'A tó*s»lat olyan? mint.* ád« és mivezfe r mintercsodád. belügyét. A ’90-es események mindnyájunk számára nagy traumát jelentettek. Most, a húszéves jubileum alkalmából több újságíró is megkeresett, hogy szívesen megírnák a Győri Balett igazi történetét, de nem mentünk bele. Nem akarjuk, hogy most kezdődjön el egy „lelki bányamunka”, ami talán behegedt sebeket szakítana fel. Azt szeretnénk, ha a gála mindenki, a ’79-ben „vérszerződést”...kötött alapítótagok, Markó Iván, az új tagok és a közönség számárais valódi ünnep lenne. - Úgy tűnik, kilenc év után végre rendeződhet a viszony a volt vezető és a társulat között, hiszen Markó Iván elfogadta a meghívást a mai estére. ■ Nagyon törültünk, mikor megkaptuk a választ, hogy Iván eljön a születésnapi gálára. Persze óriási az elfogódottság bennünk, hiszen kilenc éve nem találkoztunk, és ez kiérződött a vele folytatott telefonbeszélgetésből is. A lényeg az, hogy jön, és ha az ő részéről is megvan a szándék, akkor végre elkezdődhet egy újabb párbeszéd közöttünk. - Elképzelhető, hogy Markó esetleg feloldja az „embargót”, és újra láthatunk néhányat a régi sikerdarabokból? - A díszletek itt vannak Győrben, tehát ilyen akadálya nem lenne a dolognak, de ezenkívül még sok minden kellene ahhoz, hogy a régi darabok közül újra játsszuk valamelyiket. Elsősorban Iván engedélye és a társulat akarata. Úgyhogy erre most nem tudok válaszolni. Egyébként is, a szakítás óta egészen más irányt vett a társulat stílusa, hiszen akkor újból a nulláról kellett kezdenünk mindent. Azóta „kitermelődtek” házikoreográfusaink, Demcsák Ottó, Bombicz Barbara és William Fomin, s rajtuk kívül is világhírű vendég koreográfusok készítenek a társulatnak darabokat, amitől sokkal színesebb lett a repertoárunk. A túléléshez nagyon nagy segítséget nyújtott Gombár Judit is, aki velünk maradt, és részese volt annak a heroikus küzdelemnek, ami végül azt eredményezte, hogy a Győri Balett a jóslatok ellenére nemcsak hogy fennmaradt, hanem a hírnevét is meg tudta őrizni, amit a világ minden tájáról érkező rengeteg meghívás bizonyít. - Egy táncos pályafutása 20-25 év. Ma még önnel együtt heten vannak az alapító tagok közül az együttesnél. Milyen jövőt lát a lassan leköszönő „őstagok” esetében, és milyet a társulat további életét illetően? - Azt hiszem, tudomásul kell venni, hogy az összes művészeti ág közül a táncművészek pályája a legrövidebb. Életünk derekán, mikor más területeken az alkotói erő éppen kiteljesedik, nekünk lassan el kell búcsúznunk a színpadtól, az aktív tánctól. De erre fel lehet készülni, és akkor nem okoz túl nagy traumát a válás. Ez persze nem jelenti azt, hogy teljesen hátat kell fogyítania,altáncnak. gím.egyredtóálló módon mi itt.Győrben például rendszkezünk egy balettiskolával, ahol a régi tagok tanítanak, és kinevelik az együttes számára a jövőt. Kitűnő táncosok kerültek ki a kezük alól, akik már itt is vannak az együttesben, és reményeink szerint a következő húsz évben is biztosítani fogják a sikert a Győri Balett számára. Azt hiszem, azok az alapító tagok, akik annak idején az életüket tették az együttesre, majd rengeteget adtak a magyar táncművészetnek, és most lassan a pályafutásuk végéhez közelítenek, minden elismerést, megérdemelnek. Annak külön örülök, hogy én is részese lehettem ennek a húsz évnek. Ha most kellene befejeznem a pályafutásomat, számomra már akkor is megérte, mert mindent megkaptam a Győri Balettől, amit csak álmodtam magamnak. Markó Iván és Király Melinda a Győri Balett egyik legnagyobb korai sikerében, Az igazság pillanata című balettben Eifert János felvétele Tímár György írása a NÉPSZAVÁNAK A marosvásárhelyi születésű Lorand Gáspár (Gáspár Lóránt) a második világháború után került Párizsba. Tanulmányai végeztével sebészorvosként előbb Jeruzsálemben és Betlehemben dolgozott, majd a tuniszi Charles Nicolle kórház sebész-főorvosa lett. Mindeközben verseket írt, előbb magyarul, majd franciául. Negyvenegy esztendős, amikor Le quatrième état de la matiére (Az anyag negyedik halmazállapota) című, első francia kötetével 1966-ban egy csapásra a francia líra élvonalába kerül, meg is kapja a rákövetkező évben az Apollinairedíjat. További költői pályája már valóságos diadalmenet. Amint látható, olyan magyar költő pályája a fenti, aki végül a francia nyelvben találta meg önmagát. Sok mindenkire rácáfolt ezzel Lorand Gáspár. Például Marcel Arland-ra, az íróra és André Frénaud-ra, a költőre, akiktöbbször is azt magyarázgatták nekem, hogy a kartéziánus francia nyelv nem igazán alkalmas a lírai költészetre. No meg rácáfolt önmagára is, hiszen ő még elismert francia költőként is azon a véleményen volt, hogy a mi nyelvünk több árnyalatot ismer, mint a francia. S lám, nyomot alig hagyott magyar poézise helyett mégis a franciában találta meg igazi önmagát, az önkifejezésnek jellegzetesen gaspari formáit. De rácáfol Lator Lászlónak ama föltevésére is, hogy hiteles verset csakis az anyanyelvén írhat az ember. (Még ha csupán a francia lírát vesszük is alapul, Moréas, Milosz, Tzara stb. példája eleve ellentmond ennek a tételnek.) Magamról, tudom, hogy magyar költőként mekkora hasznot hajtott számomra francia köteteim nyelvi kitérője. Csakhogy én elsősorban mégiscsak magyar költő maradtam, szemben Gáspárral, aki - teljesen fölhagyva az anyanyelvű önkifejezéssel - éppenhogy adoptált nyelven jutott el olyan magaslatokig, ami-ilyeneket a mai francia lírában egy-egy Yves Bonnefoy vagy Jacoes Réda lírája jelent. (Harmadikként bízvást ide sorolhatom a francia kulturális élettel meghasonlott, és immár csak hazánkban publikáló Gérard Bayet.) Lorand Gáspár az európai líra legdélibb képviselője. Egész költészetét átjárja a Földközi-tenger túlfelén elterülő vidékek atmoszférája. Csupa izzás, csupa ragyogás („Reggel nap-abrosz borította be az asztalt”), csupa fény (melynek csőre van), csupa ki sem mondott, csak az ábrázolás mikéntjében kifejeződő részvét minden dolgok, nevek, kezdetek és lények iránt, s mindez sebészi pontossággal („szelek fenik a kék, sötétlő pengét”). Olykor a sebész „direktben” is előlép, s akkor a vers a kórháztermekben bomladozó testeken úgy siklik végig, mint egy költészetté vált nagyvizit, olykor meg tájakon, főleg köveken és vizeken időzik el. (A költői Én alig-alig bukkan közvetlenül elő, inkább egyes szám második személyben szólal meg, de ekkor már kényszerűleg az olvasó is bele van értve, persze.) S hogy milyen választ ad a költő a lét nagy kérdéseire? Íme: „A vers nem válasz sem az ember, sem a közösség kérdéseire. A vers nem tesz mást, mint beljebb hatol a kérdezésbe.” (A Közelítés a szóhoz című tanulmányból.) Más szóval: Gáspár a posztmodernnek nevezett líra (vagy ahogy ő mondja: „új nyelvi logika”) csekély számú, valóban hiteles alakjainak egyike. A Múlt és Jövő kiadó nagy szolgálatot tett Loránd Gáspár műveinek magyar nyelvű megjelentetésével. Korábban a költő néhány versét magam is lefordítottam anyanyelvére, Somlyó György nemkülönben, de ezeknél a bemutatásoknál nagyobb vállalkozás volt Tellér Gyuláé, aki 1981- ben a Sol absolu (Minden földek földe) kötetet fordította le. S most íme, örvendetesen kiteljesedett a költői mű magyar interpretációja. Elismerés illeti ezért Lackfi Jánost, a kötet szerkesztőjét éppúgy, mint az elsőrangú versfordítógárdát (Lackfi János, Tóth Krisztina, Varga Mátyás), valamint az Önéletrajz-kísérlet és az említett esszé magyarítóját, Szántó T. Istvánt. Gáspár Lóránt hazatért. Magyar költő - magyarul Méltóan a kezdeti cél szelleméhez Lőrinc Katalin írása a NÉPSZAVÁNAK Ma már bizton állítható: a Győri Balett története nem tucattörténet. Már eleve nem akármilyen dolog az, hogy egy művészeti főiskola teljes osztálya együtt maradjon azzal a szándékkal, hogy együtt, egy csapatban érhessék el a közös célt: egy új és újító szellemű társulat létrehozását. Az külön-leges szerencse, ha ezeknek a törek-vésélelyek^az élére- egy olyan nemzet- és karizmafek^ személyiség áll, mint jelen esetben Markó Iván, aki akkor, 1979-ben már évek óta Maurice Béjart szólistája volt Brüsszelben, oldalán feleségével, Gombár Judittal, aki nemcsak idehaza volt már akkoriban is híres, jelmeztervező, de a francia mesternek is készített színpadi ruhákat. Az, hogy a nyolcvanas évek elején Magyarországon be lehetett - már be szabadott - robbanni egy nyugati mintára létrehozott balettszínházzal, már az erősen megenyhült kultúrpolitikai légkörnek volt köszönhető. Az pedig, hogy volt rá pénz is, annak, hogy akkor még jutott kellő támogatás a kiemelt művészeti intézmények finanszírozására. A Győri Balett tehát mondhatni „már” és „még” optimális időben született. Az új társulatban évenként két egész estés balettbemutató készült, s ezeket mindig óriási sikerrel, telt házak előtt játszották. A Markó-művek titka az áradó, nyílt érzelmek gátak nélküli megjelenítése volt, lenyűgöző színpadképekkel, monumentális, felemelő képsorokkal, lelkes előadókkal. Bejárták a nagyvilágot, a Bayereuthi Ünnepi Játékok állandó résztvevői lettek. Markó Iván hihetetlen szuggesztivitással tartotta együtt a társaságot (a hasonló méretű és profilú külföldi társulatoknál ugyanis természetes az élénk fluktuáció), emellett 1988-ban megalapította a Győri Balett Művészeti Szakközépiskoláját, ilyenformán beindítva a társulat saját utánpótlásképzését. Így aztán az 1990 - Markó Iván váratlan távozása—utáni korszakra, már a férj és hürgehélyére ke^érödé^jék;1: Tém^l:Ill^r '3iar'káns vezetői tártoza-^ sát egy ideig érthetően az utána hagyott űr jellemzi. A társulat hallatlan összetartását és élni akarását bizonyította azonban az, hogy a kapitány nélkül maradt hajó mégsem süllyedt el. Eleinte egy művészeti „triumvirátus” navigálta, megpróbálva házon belüli koreográfusokkal létrehozni egy új repertoárt - hiszen Marko Iván a sajátjait letiltotta -, majd 1992-től Kiss János, a társulat egyik alapító tagja vette át a kormánykereket, s jól érzékelve, hogy a társulatnak új impulzusok befogadására van szüksége a megújuláshoz, vendégkoreográfusokat hívott a társulathoz. A nyitás szándékának persze a társadalmi környezet is kedvezett: túl voltunk a rendszerváltáson, a külföldet akkor éppúgy érdekeltük, mint ők minket, szívesen jöttek hát a világ különböző tájairól. Az egyik legmeghatározóbb vendég az amerikai Robert North lett, aki 1993 óta szinte éves rendszerességgel jár vissza Győrbe. Az Entre des aguas és a Carmen, hogy a két legismertebb munkáját említsük, latinos lendülettel, magas fokú technikai bravúrral és nem, utolsósorban a tánc örömével, frissességével járult hozzá a társulat megújhodásához. A különböző alkotók eltérő jellegű művei a művészeket nyitottá, képlékennyé, kísérletező kedvűvé tette. Ezért aztán, bármilyen eredeti és váratlan az ötlet, végül mégsem meglepő az együttes legutóbbi produkciójának, a Pulimnak az ötlete, melyben a Budapester Klezmer Band és a Győri Balett azútestamentumi Eszter könyvét^mer Ja^lfk Jf| színpadon, akkáárDijmlS pa^fél^'már reg ,tenyéV$yih^gröj^agra került kortárs tánctechnika és a színpadi élő zene nyelvén. Itt tartunk ma: a társulat nyitott és sokoldalú, ugyanakkor éretten professzionális. Méltó az indítás a kezdeti nagy cél szelleméhez. 1979. november 2-án A Nap szerettei című Markó Iván-műre emelkedett fel először a győri színház vasfüggönye. A darab 16 szívdobbanással indított és így kezdődik ma este a Győri Balett jubileumi gálaműsora is. Az 1991-ig tartó Markó-időszak műveit videoválogatás idézi fel, az utolsó nyolc év repertoárjából pedig a társulat személyesen nyújt át egy csokrot a közönségnek. Mindenki ott lesz: az összes alapító tag, azok is, akik már rég nem táncolnak vagy külföldön, élnek, a vendégkoreográfusok, s ami a legfontosabb: maga Markó Iván nyitja meg bevezető szavaival a születésnapi ünnepet. Amely alkalomra egy fotóalbum is megjelent: Bánkuti András fotóművész munkáját tegnap este mutatták be a Győri Balett jubileumára összeállított nagyszabású kiállítás megnyitóján, a Győri Nemzeti Színházban. NÉPSZAVA Nemzetközi Gázszív a Trafóban NÉPSZAVA-információ Tristan Tzafa Gázszív című dadaista szövegére készített táncszínházi produkciót mutat be ma és holnap magyarul, míg jövő hétfőn angol nyelven a magyarországi Artus Színház és az izraeli Vertigo Dance Company társulata a Trafóban (Bp. IX., Liliom u. 41.). A két színház együttműködése nem új keletű: 1995-ben már hoztak létre közösen egy előadást, és azóta is szoros munkakapcsolatban állnak egymással. Ez alkalommal egy hónapon át Izraelben, majd másfél hónapon keresztül Budapesten folytak a próbák. A három budapesti előadás után a darabot Szeged, Miskolc és Sopron közönsége is láthatja majd, s ezt követően kerül sor a Gázszív izraeli bemutatójára.