Népszava, 1999. november (127. évfolyam, 254–279. sz.)

1999-11-18 / 269. szám

16 1999. NOVEMBER 18., CSÜTÖRTÖK KULTÚRA RÖVIDEN Finn fesztivál A háromnapos finn kulturális napok nyi­tányaként ma a Merlin Színházban (Bp. V., Gerlóczy u. 4.) 19 óra­kor a Tanssiteatteri mozgásszínház mutat­kozik be. Híd és építője A Széchenyi Lánchíd és Clark Ádám címmel kiállítás nyílik ma a Budapesti Történeti Múzeumban (Bp. I., Szent György tér 2.). Gyerekidő Serfőző Simonnal Vasy Géza irodalomtörténész beszélget Gyerekidő címmel megjelent köte­téről ma 18 órakor a Rátkai Klubban (Bp. VI., Városligeti fasor 38.). Klezmer­est Csermely Judit énekes­nő és Havas Judit elő­adóművész közreműkö­désével ma 19 órakor kezdődik a Pannónia Klezmer Band táncház­zal egybekötött koncert­je a Benczúr Házban (Bp. VI., Benczúr u. 27.). Fókuszban Sain Márton Nincs ki­rályi út, Az univerzum története című CD­­ROM-j­át ma 11 órakor mutatja be a Typotex Kiadó a Fókusz Könyváruházban (Bp. VII., Rákóczi út 14.). Ugyanitt 17 órakor Antal Imre mutatja be Peterdi Pál Tücsök és bogár és más marhasá­gok című könyvét. Fehér éjszakák A Duna Televízióban ma 22 órakor kezdődő Fehér Éjszakák című est keretében Vissza­vont tabuk címmel a „ homoszekuálik’ kultúra­­kérdését járják körül, majd 22.35 órakor leve­títik Cyril Collard fran­cia író, zenész 1992-ben forgatott Vad éjszakák című játékfilmjét. Álomkert Széles Judit is textil­iparművész Álmaim kertje című tárlatát Schéner Mihály festő­művész, Vajda Mária textiltervező Postázott emlékek című kiállítá­sát pedig Torday Aliz művészeti író nyitja meg ma 17 órakor a Vi­gadó Galériában (Bp. V., Vigadó tér 2.). Ütőhangszerek A Gödöllői Őszi Feszti­vál keretében ma 19 órakor kezdődik az Al­­miram Duó (B. Nagy Tünde és Kőhegyi And­rás) ütőhangszeres kon­certje a Petőfi Sándor Művelődési Központ­ban (Gödöllő, Szabad­ság út 6.). Aki nincs Forgách András Aki nincs című kötetét ma 16 órakor mutatja be a Magvető Kiadó az írók Boltjában (Bp. VI., And­­rássy út 45.). Muzsikás-klub Halmos Béla lesz a ven­dég ma 20 órakor a Marczibányi Téri Műve­lődési Központban (Bp. n., Marczibányi tér 5/a) a Muzsikás együttes klubjában, ahol levetí­tik a Szomjas Györggyel közösen készített Pista bácsi, dudáljon, kend cí­mű filmet Pál István te­reskei dudásról. Őt Shakespeare Eörsi István, a fordító mutatja be ma 16 óra­kor a Palatínus Könyv­kiadó gondozásában megjelent Shakespeare Öt dráma című köny­vét a Libri Könyvpalo­tájában (Bp. VII., Rá­kóczi út 12.). Elmodernizált klasszikus Felemásra sikeredett Peter Grimes-bemutató az Operaházban Kertész Iván írása a NÉPSZAVÁNAK Érdekes ellentmondás, hogy Anglia, amely zenei szempontból a legkulturál­tabb országok közé tarto­zik, több száz évig nem adott egyetlen nagy zene­szerzőt sem a világnak. Henry Purcell után, aki a XVI. század végén műkö­dött, kétszázötven eszten­deig csak helyi jelentőségű komponisták tűntek fel a szigetországban. Száza­dunk közepén azután meg­jelentek Benjamin Britten első művei, amelyek világ­szerte elismerést szereztek szerzőjüknek és az angol zenének. Britten - stílusát tekintve - nem sorolható az avantgárd zeneszerzők kö­zé, különösen, ha figyelem­be vesszük, hogy a század első felében Stravinsky, Schönberg és Bartók már megírták nagy, modern, formabontó alkotásaikat, de a hagyományokhoz ragasz­kodó angol komponistának mégis egyéni hangja volt és főleg jó érzéke az akkor már sokak által elparentált drámai zenéhez, az operá­hoz. Az 1945-ben bemuta­tott Peter Grimesszal mindjárt nagy sikert ara­tott, a darab két évvel ké­sőbb, 1947-ben már színre került a budapesti Opera­házban is. 1958-ban ugyanabban a rendezés­ben, de néhány új szerep­lővel játszották újra, majd negyven évre lekerült a re­pertoárról - egészen a mos­tani felújításig. Peter Grimes egyszerű ember, halászmester, aki­nek egy vágya van: meg akar gazdagodni. Ennek el­érése érdekében keményen dolgozik reggeltől estig, nem kíméli magát, de kis­­inasait sem: az egyik bele is hal, amikor egy hosszabb tengeri úton elfogy az ivó­vizük. Grimes ezután egy másik kisfiút hozat az ár­vaházból, akivel szintén embertelenül bánik: őt is hajszolja, s a gyermek egy szikláról a mélységbe zu­han. Pedig a halász alapjá­ban véve nem gonosz, csak a munka megszállottja, és az egyéni pénzszerzés nem olyan nemes cél, ami­­szen­tesítene bármilyen nemte­len eszközt. Grimes nem jut el odáig, hogy ezt ésszel be­látná, de a lelkifurdalástól megzavarodik, és végez magával. Ez a cselekmény egyik szála. A másik, nem kevésbé fontos szál az, aho­gyan a kisváros lakói viszo­nyulnak a főszereplőhöz. Britten ijesztő képet fest a tömeghisztériáról, arról, hogy hogyan hajszolják bele egymást a különben ártal­matlan emberek olyan lel­kiállapotba, hogy végül akár vért is képesek volná­nak ontani. A magyar nyelvű új pro­dukció legnagyobb erénye a mű magas színvonalú ze­nei megvalósítása, és ez el­sősorban a karmester, Ko­vács János érdeme. Hiány­talanul kibontja az opera értékeit, s a rendkívül színes zenei anyag szépen szólal meg a keze alatt. Dicséretet érdemel a zenekar is, de különösen a kórus, amely igen jól látta el nehéz fel­adatát. A címszerepben Molnár András mutatkozott be, megérdemelt sikerrel. Hős­tenorja fényesen, erőtelje­sen cseng, alkatilag is illú­ziót keltő halászmester. Talán csak abban a jelenet­ben nem eléggé szuggesztív az alakítása, ahol az űzött Grimesnak megzavarodik az elméje. Szereposztási tévedésnek érzem viszont Pitti Katalint Ellen Orford, a tanítónő szerepében. Nem mintha nem volna szép je­lenség a színpadon, vokális produkciója is rendben van, de szövegmondásából csak egy-egy szót lehetett kiven­ni, márpedig ez egy dekla­­máló jellegű opera, ahol a szöveg érthetősége nagyon fontos. A többi szólista kö­zött a legjobban Busa Ta­más Balstrode kapitánya, Fried Péter Swallow bírója és Sudlik Mária pletykás Mrs. Sedleyje tetszett. Fájdalmas csalódást oko­zott viszont számomra a kü­lönben rendkívül tehetséges Koválik Balázs rendezése. A kopár színpad, a kevés, tel­jesen elvont jellegű díszlet­elem, az egyenruhákba öl­töztetett kórus, a közülük alig észrevehetően kiváló szólisták sehogyan sem tud­ták felidézni egy XIX. szá­zadi tengerparti angol kis­város hangulatát. Britten nemes veretű, konzervatív zenéje - érzésem szerint - sokkal hagyományosabb színpadra állítást igényelt volna. Kepes Krónikája Székely Anna NÉPSZAVA Nem lehetetlen, hogy Ke­pes András, az egyik leg­kedveltebb tévériporter a magyar televíziós csator­nák körüli felfordulásba betegedett bele. A megza­varodás talán még arra a néhány évvel ezelőtti hely­zetre vezethető vissza, ami­kor az igényes műsorok ké­­­szítésének anyagi bizton­sága megrendült, amikor még­­a legnagyobb­­ tévésztáb­­­ok sem tudták igazán, hogy mit jelent, nekik való-e a kereskedelmi televízió­zás, mégis valahogy egy­szer csak döntéshelyzetben találták magukat: válasz­taniuk kellett csatornák, közönségrétegek és műsor­stílusok között. A mélyebb, emberi beszélgetéseket kedvelő tévés személyiség - amilyen Kepes - talán már attól is sebezhetővé vált, hogy érzékelte a média fel­színesedését. Az elbizony­talanodott lélek pedig a test fizikai, élettani harmó­niáját is felboríthatja. Egy évvel ezelőtt Kepes And­rást legyűrte a kór, de mint tegnap jókedvűen elmesél­te, a betegsége idején is so­kan azt kérdezték tőle: Jó, jó, beteg vagy, de egyéb­ként mit csinálsz? Nos, Kepes az eltelt egy esztendő alatt sem tétlen­kedett. Két kötetbe gyűj­tötte legutóbbi két műso­rának, a Desszertnek és az Apropónak legértékesebb darabjait, s a beszélgeté­seket tartalmazó, a Park Kiadó gondozásában meg­jelent első kötet, a Kepes Krónika tegnap látott nap­világot.A­v­i­­­msa Saját bevallása szerint a szerző először félt attól, hogy ezek a csevegések - amelyeknek sajátos zama­­ta sokszor egy-egy arcrez­dülésben, a hanglejtésben vagy a gesztusok plaszti­kusságában rejlett - nyom­tatásban majd el fogják ve­szíteni varázsukat. Tanú­síthatom, nem így történt. A beszélgetések olvasva is élnek, lüktetnek és rendkí­vül szórakoztatóak. Nem­hiába töprengett Kepes olyan sokat, hogy melyik huszonöt beszélgetésrész­letet tegye közzé írásban is a hetven, jól sikerült adás­ból. Akik már láttá­k, újra­élhetik a bűbájosan szelle­mes Agárdy Gábor-Sel­­meczi Tibor-Szántó Imre beszélgetéstől kezdve a Tö­­rőcsik Marival, Glatz Fe­renccel, Kern Andrással, Szilágyi Jánossal, Verebes Istvánnal folytatott beszél­getéseken keresztül a szá­momra egyik legkedvesebb Desszertig, amelyben Hor­gas Eszter, Karátson Gábor és Makovecz Imre vallott Kepes Andrásnak. Mert valami úristeni adományt folytán neki, szinte mindig,­­ minden körülmények kö­zött megnyíltak és emberi hangon szólaltak meg a be­szélgetőpartnerek. Kepes Andrásnak egyelő­re stresszmentes életmódot javasoltak az orvosok, de már azon töpreng, hogy milyen formában, milyen műsorral térjen majd visz­­sza. A sztárötletek mai li­hegő rohamában bizonyára nincs könnyű dolga. Egy biztos: a mostani televíziós hangzavarban, az erőlte­tett mosolyok és műérzel­mek közepette nagyon hi­ányzik Kepes András sze­líd, mégis határozott és ér­deklődő emberi szava. Megnyílt az árverési kiállítás A Polgár Galéria 25. árve­résén - decemberben 8-10- én - kalapács alá kerülő műtárgyak tegnap óta te­kinthetők meg az aukciós­házban (Bp. V., Váci utca 11/b). A rendkívül gazdag festménykínálat egyik legkiemelkedőbb darabja Hans Baldung (1484-1545) német-,­­ festő -és grafikus- Szent család Keresztelő Já-­­nossal című alkotása. Új gazdára lelhet Paul Troger (1698-1762) műve, a Szent Péter kiszabadítása a bör­tönből című védett kép is. A magyar festészeti anyagban különösen érté­kesek Markó Károly, Mé­szöly Géza, Mednyánszky László és Barabás Miklós alkotásai. A XX. századi festők munkái közül Perl­­rott Csaba, Márffy Ödön, Csók István, Szőnyi István műveit is eladásra kínálják. A kisplasztikai ajánlat­ban szerepelnek Zala György, Kisfaludy Stróbl Zsigmond és Borsos Mik­lós művei. NÉPSZAVA Fotóportré bolygónkról és más könyvajánlatok NÉPSZAVA-információ Korniss Péter Kossuth-dí­­jas fotóművész mutatta be tegnap a Corvina Kiadó különleges karácsonyi új­donságát, a Földünk a ma­gasból című reprezentatív albumot, mely Arhus Bert­rand francia fotóművész pazar­ látványos légi felvé­telét tartalmazza bolygónk­ról. Az alkotó nyolc éven keresztül hőlégballonnal, sárkányrepülővel, helikop­terrel, repülőgéppel emel­kedett hetven ország fölé, hogy különös látószögek­ből készítse el a Föld hite­les ezredvégi portréját. A négyszáz oldalas, 170 szí­nes képet tartalmazó, 12 ezer forintos album repre­zentatív ajándék lehet a karácsonyfa alatt. A kiadó többi téli újdon­ságáról Bart István igazga­tó, illetve a kötetek alkotói tájékoztatták az újságíró­kat. Kovalovszki Márta művészettörténész Andrási Gábor-Pataki Gábor-Szücs György-Zwikli András Magyar képzőművészet a XX. században című köte­tére hívta fel a figyelmet, mint olyan egyedülálló összefoglaló műre, mely a századfordulótól napjain­kig követi nyomon a hazai művészetet. A Magyar mű­vészet című reprezentatív képeskönyv pedig a ma­gyar államiság fennállásá­nak ezredik évfordulójára jelent meg az ezer év legki­emelkedőbb alkotásairól. A Corvina Kiadó téli új­donságai közül Cornelius Ryan A berlini csata című történeti krónikáját, Bárt István Angol-magyar kul­turális szótárát és Gy. Horváth László Japán kulturális kislexikonét, il­letve Budaváriné Béres Erzsébet és Kelecsényi László Zoltán Szövegértés - szövegalkotás című, ol­vasni és fogalmazni tanító köteteit ajánlották meg az olvasók figyelmébe. Harmincéves a kassai Thália Színház Díszelőadás lesz ma este a kassai Thália Színházban: Heltai Jenő A néma levente című darabjának premierjével kezdődik az az ünnepségsorozat, amelyet az intézmény három évtizedes fennállásának tiszteletére rendeznek. Darvay Nagy Adrienne írása a NÉPSZAVÁNAK A Thália Színpad 1969. no­vember 29-én, Gömörhor­­kán tartotta első előadását. Goldoni Két úr szolgája című darabját a színház egyik alapítója, Beke Sán­dor rendezte, aki 1971-ig a komáromiból kivált új tár­sulat művészeti vezetője is volt. A Thália megszervezé­sének egy évvel korábban fogtak neki, hiszen a csehszlovákiai .­magyarnig jogos igénye volt, hogy le­gyen még egy teátruma a komáromi mellett. A Thália egy középiskolai tornate­remben kezdte meg műkö­dését, amit az együttes tag­jai - a közönség segítségé­vel - saját két kezükkel alakítottak át színházzá. Beke 1978-ban Magyar­­országra költözött (jelen­leg az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatója), s tá­vozásával a Magyar Terü­leti Színház fiókintézmé­nye egyre kilátástalanabb helyzetbe került. Az éppen a huszadik évfordulón ki­tört „bársonyos forrada­lom” győzelme után vi­szont Beke lett a Magyar Területi Színház első fő­igazgatója, s ekkor a Thá­lia végre önállósulhatott. A már korábban megvá­lasztott Kolár Péter veze­tése alatt az intézmény hi­hetetlenül gyors fejlődésen ment keresztül, huszonötö­dik születésnapjukon már egy önálló arcéllel rendel­kező, dinamikus s egyre fiatalodó együttes ünne­pelhetett. Az akkori szlo­vákiai kultúrpolitika azonban­­nem kedvezett ennek az átalakulásnak sem: rövid időre a színhá­zat be is kellett zárni, majd Kolárt eltávolítot­ták. Szerencsére a korábbi művészeti vezető, a fiatal Fabó Tibor színművész kényszerűségből elvállal­ta, hogy az áldatlan és egyre kétségbeejtőbb vi­szonyok között is tovább vigye az intézményt. A kassai Thália Színház a mai határon túli magyar színjátszás egyik legfigye­lemreméltóbb együttese, ahol nyár óta újra Kolár az igazgató. Harmincadik születésnapjukat a ma kez­dődő fesztivállal ünneplik. r­­ A HÉT FILMJEI Szenvedélyek itthonról és külföldről Bársony Éva NÉPSZAVA A hét hét premierje: két film az értékek jegyében. Mindkettőhöz kalandvá­gyó képzelet­­és beleérző képesség kívántatik. Lát­­tukon lesz min eltűnődni. Ha van látomásos vers­író, miért ne lehetne láto­másos filmrendező? Ha még sincs, Kamondi Zoltán akkor is az. Látomásból épít teljes értékű, öntörvé­nyű világot Az Alkimista és a Szűz című filmjében is­mét (ahogy a debütáns Ha­­lálutak és angyalokban is). Vad horrorral ölelkezik a gyönyörkeltő esztétikum, sokszázados legenda erezi át az ezredvég zaklatott valóságát. Főhőse (Mari­usz Bonaszewski) a böl­csek kövét kereső középko­ri alkimisták megszállott­ságával kutatja az arany­­csinálás titkát, miközben a modern technikát és a tu­domány naprakész ismere­teit hajtja szolgálatába. De a titkot, a feltétlen odaadás csodáját már csak kifor­dult szemgolyókkal, meg­vakítva pillantja meg. Ak­kor, amikor befogadja egy szürreális vízi világ (tán maga a világ szimbolikus vége, de helyszínként na­gyon is valóságos: egy el­árasztott romániai falu), s a kis közösség csodatévő prófétát (vagy üzletet?) csi­nál belőle. Pedig a lány (Ónodi Eszter), az érintet­len tisztaság és a féktelen szabadság megtestesítője, aki végül elhozza számára a felismerést, mindvégig ott volt a szeme előtt, kar­nyújtásnyira. Időkön, han­gulatokon és jelképeken csapong keresztül-kasul a mégis nagyon mai mese, amelyben egy szerelmes gladiátor (Növényi Nor­bert) fél lábát adja érzel­mei bizonyítékául, egy jó tündér jellegű öregasszony (Danuta Szaflarska) pedig négykezest játszik, mesél vagy énekel, mert ezek az ő kis csodái. Kamondi külö­nös hősei szenvedélyesen keresnek és akarnak vala­mit, hitük valóságos is meg szimbolikus is, az sem za­varó, hogy a történet tele van jelképes utalásokkal, mert kinek-kinek a maga megfejtésétől izgalmas a féktelenül indázó történet. Medvigy Gábor operatőri munkája pedig kivételes esztétikai teljesítmény. (Mokép Rt.) Egészen másként, de az érzések, szenvedélyek és kapcsolatok „homályzóná­jába” visz a Tágra zárt sze­mek is, Stanley Kubrick utolsó filmje, amelyet Ar­thur Schnitzler Álmok éj­szakája című műve alapján forgatott. A megelőző hírek kétes szenzációja (bár nem a filmre nézve kétes) volt az erotikus jelenetek ame­rikai „megszelídítése”. A testi szerelem vadnak is mondható megjelenítése Kubricknál azonban mégis csak „cifra szolga”, bár ké­pileg, akárcsak a film egész 155 perce, dús szépséggel, feszültséggel és sejtelem­mel teli. A hollywoodi álompárként emlegetett Tom Cruise-Nicole Kid­man páros a szenvedély, a hűség és hűtlenség nyugta­lanító kalandjait járja be, inkább csak gondolatban, de eközben egy biztonságos házasság kihűlő-felforró­­sodó légkörében s az érzé­kek hullámvasútj­án min­den kapocs kiismerhetet­­lenné, balsejtelművé, ide­genné válik. Egy elegáns karácsonyi partival indul az éjszaka, benne flörtök, a nyers hús csábítása és egy majdnem tragédia, amely előrevetíti egy valódi gyil­kosság és egy titokzatos el­tűnés árnyát, ami már csak a férj élménye. Ő jut el hí­vatlanul abba a titkos kö­zépkori rendösszejövetelre emlékeztető, nyomasztó hangulatú maszkos-jelme­zes orgiába, ahol a testi szerelem már valóban a nyers hús közönyös birtok­lása, gépies témagyakor­­lat. Kubrick filmjében nincs feloldozás, a bűnhő­­dés nélküli bűnt igazolja a pénz hatalma (amit a ren­dezőként ismert Sydney Pollack figurája képvisel), a nyugtalanító kérdések legfeljebb elfojtódnak, a házaspárt Kubrick egy kö­zönyös, hideg, elidegene­dett világban hagyja ma­gára. (InterCom) Mariusz Bonaszewski és Ónodi Eszter, Kamondi Zoltán Az Alkimista és a Szűz című filmjének két főszereplője, akik Medvigy Gábor kamerája előtt játsszák a látomásokból építkező történetet

Next