Népszava, 1999. december (127. évfolyam, 280–305. sz.)
1999-12-15 / 292. szám
A NÉPSZAVA MELLÉKLETE Átfogó reformokkal az új évezredbe Interjú Pokorni Zoltán oktatási miniszterrel Idén három törvényjavaslatot terjesztettünk a parlament elé - a szakképzésről, a felső- és a közoktatásról szólót amelyeket a képviselők nagy többséggel el is fogadtak. Ez azt mutatja, hogy munkatársaim jól dolgoztak - jelentette ki lapunknak adott nyilatkoztában Pokorni Zoltán oktatási miniszter. Jelentős reformfolyamatok indultak el az idén, melyek a következő évtizedekben meghatározzák az oktatási szféra arculatát - tette hozzá. A miniszter kijelentette: szerencsésnek tartja magát, mert olyan időszakban lehet a tárca első embere, amikor az érintettek belátták, hogy az oktatás fontosabb az aktuális politikai birkózásnál s néhány tüzes napirend előtti felszólalás kétes dicsőségénél. Kirády Attila NÉPSZAVA - Úgy tűnik, előrelátó volt, amikor a művelődési tárca szétválasztása mellett kardoskodott. - Hogy érti ezt? - A kulturális miniszternek mennie kell, önnel viszont teljesen elégedett a kormányfő. Az oktatási tárcát a napvilágot látott értékelések is a legjobbak között emlegetik. - Nem tartom szerencsésnek az ilyesfajta összehasonlítást, hiszen két teljesen eltérő területről van szó. Ma már a vasúti kalauztól az egyetemi tanárig mindenki pontosan tudja, hogy gyermeke jövője az iskolai felkészítésen múlik. Egyre kevesebben gondolják azt, hogy az örökölt családi trafik vagy a politikai összeköttetés a felemelkedés útja. Az oktatás fontossá vált az elmúlt tíz évben. A kultúra mindeközben jelentősen háttérbe szorult. A társadalom több szereplője érezte úgy az utóbbi időben: rossz gazdasági és mentális körülményei között legkevésbé sem a művészetekre vagy az irodalomra vágyik. Mindeközben a hagyományos kulturális intézmények - például a színházak - menedzselését a különféle politikai erők legtöbbször csupán reprezentációs célból vállalták. Többek között ez az oka, hogy ma szinte teljes a káosz ezen a területen. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Hámori József vezetésével elkezdte a rendrakást, ezért úgy gondolom, jól végezte a dolgát. Idén az oktatás területén is hatalmas lendülettel fogtak bele az átalakításba egy önök által átláthatóbbnak tartott rendszer megteremtése érdekében. Új alaptörvények születtek, több reformfolyamat indult el. Nem panaszkodtak munkatársai a fokozott tempóra? - A kormányprogramban megfogalmazott oktatáspolitikai elképzeléseket egyetlen jelentősebb ellenzéki kritika érte: túl részletes. Soha nagyobb baj ne legyen. Nyolc év alatt volt időnk végiggondolni, hogy mit szeretnénk, ezért aránylag kiforrott javaslatokkal álltunk elő a választásokat követően. A program megvalósítása ugyanakkor valóban nagy terhet jelent a tárca dolgozóinak is. Ennek ellenére csak néhányan akadtak, akik már az elején felálltak, hogy nem tudják vagy nem akarják elvégezni a nekik szánt feladatokat. Munkatársaim döntő többsége jól dolgozott. Ezt támasztja alá, hogy az első évben három törvényjavaslatot terjesztettünk a parlament elé - a szakképzésről, a felső- és a közoktatásról szóló jogszabályokat, amelyeket a képviselők nagy többséggel elfogadtak. Úgy látom, hogy a kollegáim jó szívvel vették a tárca határozott elképzeléseit s azt is, hogy a terveinket viszonylag nagy tempóban valósítjuk meg. Milyen kézzelfogható eredményei voltak a befektetett munkának? - Az elmúlt évtizedekben a köz- és a felsőoktatás anyagi ellátottsága jelentősen romlott, a GDP-ből, illetve az államháztartás egészéből való támogatás részesedése 1990-1998 között számottevően csökkent. Az új kormány alapvető feladata az volt, hogy a romló tendenciát megállítsa. Mostanra sikerült elérni, hogy az önkormányzatok közoktatási feladatokra szánt támogatása az elmúlt időszakhoz képest 15 százalékkal magasabb legyen. A tárca idei költségvetésében szereplő közoktatási kiadások egyébként összességében 29,4 százalékkal emelkedtek. Az önkormányzatoknak biztosított normatívtámogatás-növelés lehetővé tette, hogy a pedagógusok alapbére is 16+3 százalékkal emelkedjen az idén,, és átlagosan 13 százalékos alapbéremelésre nyílt lehetőség a közoktatásban tevékenykedő technikai dolgozók esetében. Az 1100 főnél kisebb településeken külön támogattuk az alapfokú oktatást, valamint 8 milliárd forinttal emelkedett a tankönyvtámogatás mértéke is. A hátrányos helyzetűek megsegítésére közel 4 milliárdot költött a tárca ebben az évben. - Mi a helyzet a felsőoktatás területén? - A szféra költségvetési támogatása az előző évekhez képest 28,7 százalékkal emelkedett. A pozitív változás tovább tart. A kormány elképzelése szerint ugyanis jövőre átlagosan 8,25 százalékos bérfejlesztés valósítható meg a közszférában. Ebből öt százalékot garantál az állami költségvetés, a maradékot - általában létszámleépítés révén - az adott területnek kell kigazdálkodnia. Kivételt képez ez alól a felsőoktatás. Az egyetemi, főiskolai integráció ugyanis hatalmas terhet jelent, ezért a kormányzat úgy döntött: a felsőoktatási szféra esetében teljes mértékben átvállalja a 8,25 százalékos béremelés fedezetét. Mindez azt jelenti, hogy jövőre nem lesz szükség létszámleépítésre az egyetemeken és főiskolákon. - Az ön nevéhez fűződik a fókuszált bérfejlesztés fogalma, mely arra utal, hogy minden évben a közszféra más-más területén kell jelentős bérfejlesztést végrehajtani. Elérte, hogy az oktatással kezdődjön a kör, mely, úgy látszik, idén be is zárul, hiszen jövőre már egyik terület sem kap kiemelt támogatást. Még mindig állítja, hogy nem előrelátó? Most is azt gondolom, amit korábban: az elmúlt hét-nyolc év romló tendenciáját a nagy közszolgáltatások területén nem lehet egyszerre orvosolni. Tudom, hogy kényes feladat fontossági sorrendet felállítani az egyes szakterületek között, ennek ellenére továbbra is az a véleményem, hogy az oktatás az egyik legfontosabb gazdasági terület. A tudás alapú gazdaságot építő Európai Unióban nem foglalhatunk el jó pozíciót, ha nem fejlesztjük az oktatásunkat. Bár a tanárok reálbére 1994-98 között csaknem 19 százalékkal csökkent, nem az alacsony bérek miatt kellett fókuszba vonni az oktatást, hanem azért, mert ez a gazdaság fejlődésének egyik kulcspontja. Miközben a közszféra többi területén befagytak a bértáblák, a tanároknál jelentős béremelést hajtottunk végre ebben az évben. Fontos volt az ilyen mértékű bérfejlesztés, még akkor is, ha tisztában vagyok azzal: mindez egyelőre nem vonatkozik az oktatásban tevékenykedő technikai dolgozókra, s tudom azt is, hogy az adójogszabályok változása miatt a rendelkezés nem mindenkit érintett egyformán. Jövőre viszont átlagosan 8,25 nominális emelést irányoz elő a kormány. Ez azt jelenti, hogy megakad a fejlődés üteme? „Az egyszer fent, egyszer lent” helyzetnek nincs sok értelme. Vagyis annak, hogy amit az egyik évben pozíciójavulásként elértünk, azt később viszszavesszük. Jövőre ugyanakkor kisebb lesz az előrelépés, hiszen a pedagógusok csak 2-2,5 százalékos reálbér-emelkedésre számíthatnak. Persze elképzelhetőnek tartottam volna a közszféra átlagos bérfejlesztésén belül további differenciálást is, de elfogadtam, hogy erre a jelenlegi gazdasági helyzetben nincs lehetőség. Jelenleg az a fontos, hogy új területeken is bevezessék az ágazati bérszorzókat - az egészségügyben, kulturális szférában vagy a technikai dolgozóknál -, mert így lassan létrejöhetne az általunnk évek óta szorgalmazott háromelemű bérrendszer, a közalkalmazottakra vonatkozó minimálbérrel, a szakmailag differenciáló ágazati szorzóval, valamint az intézményi szinten alkalmazható, a kiemelkedő munkavégzését elismerő bérpótlék bevezetésével. A minőségi bérpótlék eltörlése miatt igen komoly ellentét feszült a tárca, illetve az ellenzék és a szakszervezetek között. Miért nem támogatták a magas szintű munkáért járó jutalmazás előző kormányzat által bevezetett rendszerét? Meggyőződésem, hogy napi megélhetéssel küszködő munkavállalók között nehéz pusztán a minőség alapján differenciálni. Szükség van a minőségi munka elismerésére, de ennek alapfeltétele, hogy az alapbérek jelentősen emelkedjenek. El kell érni azt is, hogy a minőség ne szubjektív vita tárgya legyen, hanem valamilyen módon értékelhetővé, mérhetővé váljon. A közoktatás területén januárban induló Comeniusprogram ehhez ad kézzelfogható segítséget. - Rövidesen a parlament elé kerül a jövő évi költségvetés. Ilyenkor gyakorta napvilágot látnak a különböző tárcák és a pénzügyi vezetés sarokszámokról folytatott vitái. Önnek könynyen sikerült szót értenie Járay Zsigmonddal? - A költségvetési vita nem jók és rosszak harca, ahol a démonizált pénzügyminiszteri apparátus próbálja sanyargatni az amúgy jó szándékú oktatást vagy egészségügyet. A PM dolga az, hogy pénzügyi egyensúly fennmaradjon s a későbbiekben ne kelljen felelőtlen döntések okozta problémákkal szembekerülni. - Mindez azt jelenti, hogy elégedett a szaktárca jövő évi költségvetésével? - Minden költségvetésnél lehet jobbat készíteni. Olyat is, mely az oktatásra több pénzt szánna. Csakhogy most nem lehet különböző ágazatban gondolkozni. A költségvetés az egész ország számára készül, s az ország érdekei néhol ütköznek az egyes szférák érdekeivel. - Vagyis nem lesz elég pénz az oktatási szféra fejlesztésére sem? - Sok olyan programot dolgoztunk ki, melyek megfelelő pénzügyi támogatottsággal igen hatékonyan működhetnének. Körülbelül 90 milliárd forintot tudnánk ilyen jellegű célokra fordítani. Ez egymagában elszívná a költségvetés - honvédség fejlesztésére szánt pénzek után fennmaradó - szétosztható összegét. A jövő évre olyan költségvetést állítottunk össze, mely figyelembe veszi a kormányprogram céljait és a saját szakmai elképzelésünket. A tervezett pénzösszeg az igényeinknek és a vágyainknak nem minden ponton felel meg, de ahhoz elég, hogy tartható, reális költségvetése legyen az oktatásnak és az országnak is. Ha nem a szakterület felelőseként, hanem a kormány tagjaként értékeli, milyennek ítéli a 2000. év büdzséjét? - Úgy vélem, kormányzati s társadalmi szempontból nagyon jó költségvetés készült, hiszen az az ország gazdasági fellendülésének gátat szabó, Európában elfogadhatatlan mértékű inflációt kívánja megzabolázni. Mikor a kormány elkezdte működését, 16- 17 százalékos volt a pénzromlás, mára 6-7 százalékos a jövő évre vonatkozó inflációs várakozás. Több jelentős változás kezdődött el ebben az évben az oktatás területén. Nem okoz majd zavart vagy bomlást a több pontból kiinduló reform? - Úgy vélem, oktatási rendszerünk stabil, kiszámítható, de nem merev. A reformok kiindulópontjai nem életidegen teóriákból, hanem a napi működés során felmerülő problémákból fakadtak, melyek felhívták a figyelmet bizonyos átalakítások szükségességére. Ilyen például az iskolarendszer stabilizálása, átjárhatóvá tétele. A tanulás ugyanis nem egy lezárt életszakaszhoz kötődik, „nem kinőhető gyermekbetegség”, hanem az életünket végigkísérő tevékenység. Az iskolarendszernek is ehhez kell alkalmazkodnia: nem kész, lezárt tudáshalmazt kell átadnia, hanem az alapvető kulturális készségek kialakítása a feladata. Így talán elérhető, hogy a polgárok folyamatosan megújítsák ismereteiket s jól alkalmazkodjanak a változó tudományos, kulturális munkaerőpiaci helyzethez. Valóban stratégiaváltásra van tehát szükség, de nem hirtelen, központilag vezérelve, hanem több pontból kiinduló lassú fejlesztőmunka révén. - Mit érezhetnek az átalakulásból a diákok? - Közvetve igen sokat, persze egyetlen tanulót sem érdekelnek a minisztérium hosszú távú fejlesztési elképzelései. Ők csupán azt érzékelhetik, hogy kisebb a leterheltségük, képzettebb, nyugodtabb tanárok foglalkoznak velük. A pedagógusok és intézményvezetők számára azonban jól végigkövethetőek lesznek a reformok. A kitűzött célokkal egyébként a felmérések eredményei szerint, úgy tűnik, a tanárok is egyetértenek. Ez nagyon fontos, hiszen semmit nem ér a refform akkor, ha azt csak az oktatási kormányzat akarja. Nem lehet magányos a küzdelem, változások csak akkor vihetőek végig, ha a fenntartók és a pedagógusok is készek rá. Nem a saját mániámat akarom megvalósítani, az a célom, hogy egyértelmű játékszabályokat alkossunk az oktatás területén. Az oktatási reform korábban a Nemzeti alaptantervben (NAT) is megfogalmazott alapkérdése volt az ismeretanyag mennyiségének csökkentése. Mindeközben a közoktatásból kikerülők egyre nagyobb követelményekkel találják, szembe magukat, többek között a felsőoktatási felvételiken. Hogyan oldható fel ez az ellentmondás a jövőben? - Nehezen. Az egyetemek népszerű szakjaira valóban csak azok kerülnek be, akik jóval többet tudnak a tananyagnál. Ezért a középiskolák egy része már eleve úgy válogatja a tanulóit, hogy csak a legkiválóbbak kerüljenek be. Ez alapfeltétele a későbbi jó eredménynek. Szakítani kell az olyasfajta értékeléssel, mely csak azokat az intézményeket tekinti minőséginek, mely a sok diákot ad felsőoktatásnak. Olykor többet érnek azok az iskolák, melyeket ugyan nem tart elitnek a közvélemény, viszont a diák nem gyomorgörccsel jár be az órákra. Ez is egyfajta minőségi mutató. Szeretnénk elérni, hogy az intézményekben inkább nevelés és képességfejlesztés s ne kizárólag ismeretközpontú oktatás folyjon. Ennek megvalósítása valószínűleg hosszú ideig tart majd, s ebben nagy szerep hárul a kerettantervekre, valamint a Comeniusprogramra.... - Az ön nagyobbik fia most első osztályos. Ha bemegy az iskolába, megkérdezi az ott dolgozó tanárok véleményét a kormány oktatáspolitikájáról? - A fiam iskolájában keveset beszélünk konkrét oktatáspolitikai kérdésekről, általános nevelési problémákról azonban sokkal gyakrabban. Szóba kerül például a televízió, illetve videó negatív szerepe, s ezzel kapcsolatban az is, hogy a mai gyerekeket számtalan olyan inger éri, amelyektől jóval felpörgetettebb az életük, s ezért nincs idő a lassú érésre, fejlődésre. Mindez több szempontból is káros lehet. - Mit gondol, hogyan vélekednek önről, illetve a munkájáról az emberek? - Kissé csalóka a helyzet. Az a tapasztalatom, hogy a pozitív dolgokat hamarabb kimondják a velem közvetlen kapcsolatban lévők, mint a kritikát, a rossz véleményt. Azt inkább csak elmorogják magukban, és nem osztják meg velem. Mindenesetre látványos ellenszenvvel nem találkoztam az utóbbi időben. - Szerencsésnek érzi magát? - Egy szempontból mindenképpen. Büszke vagyok arra, hogy olyan időszakban lehetek miniszter, amikor az oktatásban érintett , ellenzéki és kor- mánypárti politikusok egyaránt belátták: az oktatás fontosabb az aktuális politikai birkózásoknál s néhány tüzes, napirend előtti felszólalás kétes dicsőségénél. Az oktatás fejlesztése az ország, illetve a társadalom felemelkedését szolgálja, s ezt mindenkinek tiszteletben kell tartania. Az elmúlt csaknem másfél év tapasztalatai alapján mit gondol: az oktatás irányításának mit jelenti a legnagyobb kihívása a következő évezred küszöbén? - Jelenleg az oktatásban közel másfél millió ember érintett közvetlenül, diákként és tanárként. A legfontosabb feladatunk az, hogy hosszú távra tervezve, folyamatosan, baj nélkül működtessük ezt a hatalmas rendszert. Pokorffi Zoltán: Szeretnénk elérni, hogy az intézményekben inkább nevelés és képességfejlesztés s ne kizárólag, ismeretközpontú oktatás folyjon. Ennek megvalósítása valószínűleg hosszú ideig tart majd, s ebben nagy szerep hárul a kerettantervekre, valamint a Comenius-programra . .......... Gy. Balázs Béla felvétele