Népszava, 1999. december (127. évfolyam, 280–305. sz.)

1999-12-27 / 301. szám

to 1999. DECEMBER 27., HÉTFŐ HÁTTÉR Orvos, aki 99 évesen praktizált Ferenc József vitézségi éremmel tüntette ki Ma már csak 500 métert úszik a Lukácsban. Dr. Molnár Károly 105 éves orvos-vezérőrnagy kicsit hidegnek tartja a vizet. Kényeske­dése új keletű. Az 1914-es gorlicei áttörés közben mindenki elesett mellette. A második világháborúban orvosként százakat mentett meg a biztos haláltól. Rákosiék háborús bűnösként kezelték, de ő üldöztetése alatt is praktizált. Most boldog öregember. Fegyelme­zetten pergeti napjait harmadik felesége mellett. A honvédelmi miniszter díszkardot adományozott neki. Az ajándékot a Ferenc Jó­zsef császártól kapott vitézségi érem mellé teszi. Horváth Ildikó NÉPSZAVA — Hol a sapkám, hol a sapkám? - kérdezgeti nyugtalanul az apró termetű dr. Molnár Károly. Ro­konai csitítgatják. Nem kell az most idő az ünnepségre. Koroso­dó gyerekei jobbról balról bele­­karolnak, és leültetik a minisz­térium egyik díszes termének még díszesebb foteljébe. - Fi­gyelj a miniszter úrra! - kor­holja szelíden igazán ifjúnak számító asszonya a 105 eszten­dős, tábornoki egyenruhába bújtatott férfit, ám az agg vitézt mintha jobban érdekelnék a fényképező masinájukat kat­­togtató riporterek. Mi ez? - tudakolja gyermekes kíváncsisággal a felé nyújtott ajándékról. Kard, gyönyörű díszkard - magyarázzák a csa­ládtagjai, mire dr. Molnár Ká­rolyt meglegyinti valami a rég­múltból. Isten áldásával­­ mo­tyogja maga elé, és már ott jár a csatamezőn, húszéves ifjonc­ként. Még meg se száradt érett­ségi bizonyítványán a tinta, már vitték is a frontra, a Csíkszere­dai főgimnáziumból egyenesen a tűzvonalba. Szerencséje volt. A gorlicei át­törés közben Slota Lippánál a mellette harcolók mind elestek. Az ezred háromezer katonájá­ból csupán 150-en menekültek meg, az 56 tisztből ötven meg­halt. Híre ment a székelyföldi fi­atalember hősiességének: Fe­renc József császár vitézségi érmet adományozott neki. A fiú 1915 telét a lövészárokban élte át, nem egyszer kétméteres hó alól kellett kiásni őket. A nyűhetetlen honvédre újabb vi­tézségi érem várt: a Signum La­­udist Károly királytól kapta. Azért egyszer mégiscsak uto­lérte a baj. Tizennyolcban meg­betegedett és hazatért. Később megkezdte tanulmányait a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, de nem sokáig la­pozgathatta a tudós könyve­ket, még ez évben kiküldték az orosz frontra. A háború után főhadnagyként szerelt le és 1922-ben orvosi diplomát szer­zett. Kimondani is sok: 71 éven át praktizált - 99 éves koráig! - először általános orvosként, majd szájsebészként. Nagyon nehéz sorjába rakni az emlékeket. A háborúk szin­te összefolytak, 1940 ismét a fronton találta. A második bécsi döntés után ő lett a marosvásár­helyi honvédcsapatkórház pa­rancsnoka. Molnár Károly, ha betegségről volt szó, valahogy nem tudott különbséget tenni a katonák és a civilek között. Ezt a tulajdonságát keményen a fejére olvasták, az egészségügyi in­tézményt, ahol dolgozott, ellen­ségei zsidó kórháznak titulálták, mert egyszerűen befektette azo­kat, akik segítséget kértek tőle. Később kiküldték a frontra, hogy átvegye a 106-os tábori kórház irányítását. Százhúsz munkaszolgálatos dolgozott a keze alatt. A németek - erdőirtás címén - tízesével kezdték kiké­regetni a munkaszolgálatosokat, de a katonaorvos nem adta őket. Emiatt a hadbíróság lebegett a feje fölött, de valahogy ez is megúszta. A háború után meg­menekült a népbírósági ítélettől is. Negyven egykori munkaszol­gálatos mellette tanúskodott. Rákosiék ezzel együtt nem bíz­tak benne, háborús bűnösnek ki­áltották ki, a politikailag meg­bízhatatlan elemek közé sorol­ták, nem vállalhatott főorvosi állást, bár a MÁV-kórházban az egyik legjobb szájsebésznek, fogszakorvosnak tartották. Az idős ember itthon maradt, vállalta az üldöztetést, a börtönt, a szegénységet. És különös, mi­nél jobban gyötörte az élet, an­nál akaratosabban állt meg a lá­bán. Olykor tréfálkoznak az agg orvossal, biztos jót tett a három házasság (harmincévenként új feleséget vitt a házhoz), meg az­tán úgy véli Károly bácsi, hogy nem kell olyan komolyan venni a táplálkozási tilalmakat. Ő bi­zony konyakot iszik, kolbászt fal és cukrozza az ételét. Tavaly még maga szállt villamosra s egyedül járt a Lukács-fürdőbe. Több ezer métert leúszott egy­­egy alkalommal, de mára mint­ha kicsit megfáradt volna. Már „csak” 500 méterre telik lanka­dó izmaitól, s furcsa, a hideg víz sem esik olyan jól tagjainak, mint azelőtt. Felesége szerint várja életét az óramű pontossággal ismétlő­dő mozzanatok hosszabbítják meg­­. Már az örök életben él - mondja az asszony. - Naponta ugyanabba a karosszékbe ül, ugyanazokat a ténykedéseket hajtja végre. Minden délelőtt át­megy a rendelőjébe (nem hagyta eladni a felszerelést), kezébe ve­szi a fogókat, tesz-vesz, aztán becsukja az ajtót, mint azelőtt, ha befejezte a rendelést. Minél jobban gyötörte az élet, annál akaratosabban állt meg a lábán. Nemrégiben a honvédelmi miniszter díszkardot adományozott dr. Molnár Károlynak MTI-fotó 4 A­I Az anyák negyede táplálja anyatejjel gyermekét A kismamák 98 százaléka minden szempontból tökéletesen alkalmas arra, hogy szoptasson Az édesanyák mindössze 30*35 százaléka táplálja gyermekét há­rom hónapos korában kizárólag anyatejjel. Az anyukák közel két­harmada jelentős mértékben kiegészíti a szoptatást tápszerrel, il­­letvee egyáltalán nem szoptat. Meglepő, hiszen az anyák 98 százalé­ka tökéletesen alkalmas arra, hogy szoptasson és csak anyatejet adjon gyermekének. Ez azért is fontos, mert kizárólag az anyatej­ben vannak olyan sejtes elemek és molekulák, amelyek az agy éréshez és az immunrendszer támogatásához nélkülözhetetlenek. Az anyatejes táplálás a testi fejlődés elősegítésén túl a megfelelő pszichés érést is biztosítja. A szoptatás alatti együttlét ugyanis erősíti az anya felelősségérzetét, míg a csecsemő számára édes­anyja szívdobogása, bőrének érintése adja a folyamatos biztonság­­érzetet, a kettejük közötti harmóniát. Sóvári Mónika NÉPSZAVA a annak ellenére, hogy a szopta­tás ősrégi ösztön, ma már nem olyan természetes, hogy az édesanyák anyatejjel táplálják gyermeküket. Az anyatej nem­csak a legtisztább, csíramentes táplálék, hanem a legolcsóbb és legkönnyebben hozzáférhe­tő tápanyag. Az anya-gyermek kapcsolat harmonikus kialakí­tásában is fontos szerepe van a szoptatásnak. A baba érzi édes­anyja közelségét, szívdobogá­­­­sát, testhőmérsékletét, bőrének illatát, ami biztonságot jelent számára. Emellett az anyatej olyan ellenanyagokat tartal­maz, amelyek megóvják a be­tegségektől a kisbabát. Ezeket az anyagokat csak az élő szer­vezet tudja kiválasztani, ezért egyetlen tápszer sem pótol­hatja. Ráadásul a csecsemők mintegy 15 százaléka tehéntej­­allergiás, mivel a tápszerek nagyrészt tehéntej alapú ké­szítmények. Ezért a tápszeres táplálásnak a tehéntej-allergia kialakulásában igen komoly szerepe tételezhető fel - vélik a szakemberek. A szoptatás ösztönösségét mutatja, hogy a kórházban az anyák mintegy 80 százaléka még szoptatja gyermekét. Sok édesanya miután hazaviszi a kórházból kisbabáját, hama­rosan mellőzi a szoptatást, és szép fokozatosan áttér a táp­szeres táplálásra. A szakembe­rek szerint Magyarországon az is baj, hogy a szoptatás tekin­tetében nem­ elég kitartóak az anyák. Ebben közrejátszik, hogy nem kapnak elég segítsé­get családjuktól és nem veszik igénybe a jól elérhető védőnői hálózatot. Az Egészségügyi Miniszté­rium támogatásával egy évvel ezelőtt fiatal orvosok, orvos­­tanhallgatók létrehozták az Egészségügyi és Felnőttokta­tási Ifjúsági Bizottságot. A tes­tület országos programot ter­vez, amelynek célja a szoptatás népszerűsítse. A szakemberek szeretnék elérni, hogy már a szülésre való felkészítésnél fel­hívják az anyák figyelmét az anyatejes táplálás fontosságá­ra. A terhesgondozáson dolgo­zó orvosnak tehát még inkább feladata lesz, hogy minél több információt adjon át a kisma­máknak a szoptatásról. A bizottság tagjai mindezek mellett azt is tervezik, hogy a jövőben létrehoznak egy infor­mációs vonalat. Ezt azok a nők hívhatják, akiknek kérdéseik vannak az anya­tej­es táplálás­sal kapcsolatban. Az orvosok és a statisztikák egyaránt arról számolnak be, hogy az anyáknak nem csak téves információik vannak a szoptatásról, de többségük nincs tisztában az anyatejes táplálás fontosságával és elő­nyeivel. Például azzal, hogy kizárólag az anyatejben van­nak jelen azon anyagok, me­lyek a megfelelő szintű agyi éréshez szükségesek. De csök­ken a hipertónia, a cukorbe­tegség és a velük járó összes más szövődményes megbetege­dés veszélye is. Az egészségügyi világszerve­zet, a WHO ajánlása szerint a gyermek féléves koráig nagyon fontos az anyatejjel való táplá­lás. Magyarországon csupán a kismamáknak a fele szoptatja eddig gyermekét. Sokan már az első hat hét alatt feladják, pedig az összes kismama közül mintegy 98 százalékuk minden szempontból tökéletesen al­kalmas erre a feladatra. Leg­többjük a megfelelő technika alkalmazásával, türelemmel és a kezdeti nehézségek leküzdé­sével már készen áll a szopta­tásra. A tej képződésével so­kuknak semmilyen gondjuk sincs, ráadásul legtöbbjüknél az emlő is érett a szoptatásra. Ennek ellenére mégis sokan választják a cumisüveget. Az utóbbi években kis mér­tékben növekedett az anyatej­jel tápláló­­anyák száma, ez azonban még mindig nagyon kevés - vélik a szakemberek. Magyarországon ugyanis az ideális 100 százaléktól elté­rően, csupán a kismamák 20- 25 százaléka táplálja anyatej­jel gyermekét. Noha ma már bizonyított tény, hogy minél tovább és minél több gyerme­ket szoptat a kismama, annál kisebb az esélye az emlőrák ki­alakulásának. Ezért egyálta­lán nem túlzás azt állítani, hogy az anyatejes táplálás az egyik legfontosabb egészség­megelőző tevékenysége egy nő­nek. Fontos tudnia minden kismamának azt is, hogy nor­mális­­ mértékű , táplálkozás mellett is elegendő mennyisé­gű tej termelődik, így minél to­vább szoptatja gyermekét, an­nál hamarabb nyeri vissza ere­deti testsúlyát az anyuka. Az any­a­tej és táplálás hívei­nek legnagyobb ellensége a ha­zai tápszerkínálat. Az orvosok szerint ezek a „póttáplálékok” nem tisztán természetes anya­gokból készülnek, így teljesen idegenek az anyatejtől. Az­ anya tejében lévő vitaminok, nyomelemek mennyisége és azok aránya ugyanis utánoz­hatatlan - állítják a szakembe­rek. Ezért kijelenthető, misze­rint a tápszer pótolhatja az anyatejet - nem igaz. A táp­szernek ugyanis csak táplálék­értéke van. Ez mennyiségileg ugyan elegendő, de minőségi­leg nem. Becsapós az a tény is - hang­súlyozzák a gyermekgyógyá­szok - hogy a tápszeren nevel­kedett gyerekek gyorsabban fejlődnek. Ez ugyan igaz, hi­szen a testsúlyuk gyorsabban gyarapszik, de anyatej hiányá­ban szervezetük sokkal fogé­konyabb a fertőző megbetege­désekre. Látszólag valóban fejlettebb a tápszert fogyasztó gyermek, de ennek a plusz súlynak nagy része zsír. Ez azért hihetetlenül fontos kér­dés, mert a zsírsejtek száma ekkor alakul ki, vagyis ekkor dől el az, hogy a gyermek küzd-e majd testsúlyproblé­mákkal. Az anyatejjel és tápszerrel táplált gyermekek körében végzett kísérletek igazolták, hogy az anyatejet fogyasz­tó gyermekek ötször ellenál­lóbbak a fertőzésekkel szem­ben. Az anyatejben ugyanis olyan anyag van, amely a bél­be bekerülő kórokozókat el­pusztítja. Az Egészségügyi és Felső­­oktatási Ifjúsági bizottság (EFIB) 1998 decemberében alakult meg az Egészségügyi Minisztériumban Gógl Ár­pád miniszter kezdeménye­zésére. A bizottság létszáma 40 fő, tagjai főleg az­­integ­rált egyetemek, a nagyobb megyei és városi egészség­­ügyi központok fiatal orvo­sai és a PhD hallgatói, vala­mint több mint 10 százalé­kuk orvostanhallgató. Az EFIB az egészségügy sze­replői között a jobb együtt­működést hivatott segíteni, áthidalva a minisztérium és a gyakorló szakma, valamint az egészségügyi felsőoktatás közötti szakadékot. Új kétirányú kommuniká­ciós csatornaként közvetít a minisztérium és a fiatal or­vosok között. Olyan segítő szerv, amely biztosítani kí­vánja a fiatal orvosok rész­vételét az egészségpolitika aktuális kérdéseinek megvi­tatásában. Kizárólag az anyatejben vannak jelen azok az anyagok, melyek a megfelelő szintű agyi éréshez szükségesek. De csökken a hipertónia, a cukorbetegség és a velük járó összes más szövődményes megbetegedés veszélye is Tovább pusztít a kór, fogy a remény Egerben Még mindig nincs felelőse a tragédiasorozatnak Halottak napján már kilenc sírhoz zarándokoltak el az egri Markhot Ferenc Kórház újszülött- és cse­csemőosztályának nővérei. Ki­lencen haltak meg azok közül, akik a hírhedt etilén-oxidos gáz­sterilizátorral rövidebb-hosszabb ideig dolgoztak. P. Józsefné, Ma­rika nem akar a tizedik lenni. A nagybeteg asszony még szeretné kipróbálni a termoterápiás keze­lést. Legalább ennyire várja, hogy a most folyó bírósági tárgyaláson kiderüljön: az életerős, fiatal ápo­lónők a szabálytalanul üzemelte­tett gázsterilizátor áldozatai. A tragédiasorozat okára ugyanis egy évtized múltán sincs válasz. A nővérek szerint a felelősök la­pítanak. Horváth Ildikó NÉPSZAVA A kezek most is ökölbe szorul­nak, ha felidézik a tavaly el­hunyt társ, a főnővér Anita utol­só napjait. A csontáttétellel te­tézett emlőrákban meghalt asz­­szony három nappal a halála előtt levelet írt a kórház igaz­gatóságának. Végső erejét arra összpontosította, hogy elismer­tesse a vezetőkkel, ő is, társai is a kórházban szerezték a kö­nyörtelen kórt. Elutasító választ kapott. Anita a hetedik volt. Ma már kilenc sírhoz látogatnak a munkatársak. Rémülten kérdez­getik, ki lesz a következő. Már nem leveleznek a kórházi vezetőkkel, szakszervezeti se­gédlettel a bíróságon akarnak érvényt szerezni igazságuknak. P. Józsefné, Marika ugyanúgy vélekedik, mint a többiek: a fele­lősök lapítanak. Az asszony 13 évig dolgozott az újszülött- és csecsemőosztályon, ebből hatot az elátkozott gép mellett töltött. A kegyetlen betegség a tüdejét támadta meg. A sugár- és kemo­terápia most megállította a fo­lyamatot, de Marika nem tud megnyugodni. Hallott a termo­­terápiáról amelyet Budapesten, a Péterfy Sándor Utcai Kórház­ban végeznek, de az is a tudomá­sára jutott, hogy több mint két­ezren állnak sorban a tb-támo­­gatásban részesülő kezelésre. Előbbre kell jutnia a sorban. Fél, hogy nem tud túl sokat várni. Az idő múlása a többieket is gyötri. A Miskolci Munkaügyi Bíróságon tavasz óta folyik a harminchatok pere. A nővérek feszülten várják, hogy a szakér­tők perdöntő megállapításokkal lépnek elő. Egyikük-másikuk nem érti, miért kellett a bírósá­gig eljutni, hiszen nem rejtélyről van szó. Az etilén-oxidról leg­alább 15 éve tudott, hogy rák­keltő hatású. Az sem új felfede­zés, hogy a munkáltatónak felel­nie kell a dolgozók egészségéért, testi épségéért. Már 1976-ban, a gázsterilizátorok üzembe helye­zésekor is lehetőség volt a légtér etilén-oxidos szennyezettségé­nek mérésére, a kórház vezetése azonban csak 1992-ben kerített erre sort. A műszer ekkor a meg­engedett érték 230-szorosát mu­tatta. A gépeket nem sokkal ez­után kivonták a használatból. Ekkor már öten daganatos meg­betegedésben szenvedtek... - Már mindent elmondtam, amit tudtam és amit akartam. Nem is egyszer - mondja Marika, aki a karácsonyt a szüleinél sze­retné tölteni. - Csak ismételni tudok, azt is egyre keserűbben. Keserűek az épségben mara­dottak is. Családtagjaik rettegve figyelik őket, szédülnek-e, fáj-e valamijük. A sterilizátor egyko­ri kezelői már egy féjgörcstől is rettegnek. Hátha elkezdődött valami... Félnek, hogy a rém­regénynek sosem lesz vége. * A Péterfy Sándor Utcai Kórház főigazgatója, Ferenczi István la­punk közbenjárására ígéretet tett arra, hogy Marikának nem kell kivárnia a sor végét Soron kívül a szűrőbizottság elé járul­hat, ahol eldöntik, alkalmazha­­tó-e nála a termoterápia. Az új gépet egyébként a jövő év elején helyezik üzembe.

Next