Népszava, 2000. január (128. évfolyam, 1–25. sz.)
2000-01-10 / 7. szám
/ ___________PÁHOLYBÓL__________ Don Quijote de la Nedec Magyar Judit Katalin írása a NÉPSZAVÁNAK Különös szerzet a lányos apa. Legyen bármily kemény férfiú, eget-földet megmozgat, s a csillagokat is lehozná az égről leánykájáért (éltesse őket az Isten, akárhol vannak is), s gyengéd ajnározása akkor is lankadatlan, ha a gyermeket örökbe fogadta. Ilyen szerelmetes szívű atya lesz Pongrácz grófból, a felvidéki Nedec különc urából is a Beszterce ostroma daljátékváltozatában. A Madách Színház szilveszteri bemutatója Mikszáth Kálmán azonos című regényéből táplálkozik, s a szívhez szóló történethez különös aktualitást kölcsönöznek a mai fülnek oly ismerősen csengő áthallások: a millenniumi év felemlegetése, a politikusok ironikus ábrázolása. A közélet 1895 óta stabilan idióta megnyilvánulásai mián különösen jólesik a közönségnek Müller Péter Sziámi dalszövegei közt ilyen sorokat hallani, hogy „senki se normális, bolond a kormány is”. Azért nem kell megijedniük a kormánypártiaknak sem, hiszen a csipkelődés ennél nem megy mélyebbre: mindössze néhány képviselő, miniszter, polgármester rohangászik intézkedésre készen telefonokkal és Vikidál Gyula jelenik meg egy hintalovon Ferenc Józsefként, hogy elpanaszolja a renitens magyarokkal kapcsolatos bánatát. S hogy miért a császár és király személyéig elérő felfordulás? A bolond Pongrácz gróf elégedetlen korával, mely silányabb az előzőeknél - ám minden bizonnyal jobb az elkövetkezőknél -, s egy sértés miatt anakronisztikus hadjáratba kezd Beszterce városa ellen. A zsolnai bölcs rokon azonban bájos árva lányt küld haditúszként a habókos várúrhoz, így csitítva le a jelmezekbe öltözött hadfiak ostromát. Az igazáért hadra kelt magyar Don Quijote azonban csak fölszéllel bolond, a szeretet szava kibillenti világ- és nőundorából, s a lányává fogadott Apolkáért kész lesz életét is adni. A művet színpadra alkalmazó Müller Péter nem különösképp tette izgalmassá a színpadi történést, ám nem tagadta meg önmagát, amikor csillagokba látó szép pátosszal ruházza fel főhősét. A figura érzelmessége jól fekszik Huszti Péternek, s Varga Klári is újból megcsillogtatja tiszta hangú üdeségét Apolka szerepében. A többiekkel azonban elég szűkmarkúan bántak a szerzők. Psota Irénnek még csak-csak jut néhány jelenet, amelyben a kiérdemesült színi matrónát játszva felderítheti a nézőket. Szerednyei Béla is jól elvan a lengyel ajkú Pruzsinszki Szaniszló hálás akcentusával, de a társulat zöme néma szerepben statisztálja végig az előadást. Nagy Viktornak is alaposan fel lett adva a lecke, hogy legalább karakterisztikusan egyedi figurákat rendezzen a színpadra, ha már drámai történés és eredetinek számító zene (Tolcsvay László munkája) nem segíti ebbéli törekvésében, így a Vágó Nelly jelmezeibe bújtatott Crespo Rodrigónak, Tóth Tamásnak, Laklóth Aladárnak, Pusztaszeri Kornélnak legalább a jól kitalált, ironikus küllem megadatik, ha már szöveget és dalokat nemigen kaptak hozzá. Fodor Antal koreográfusnak is mindössze egy-két lehetősége van arra, hogy megmozgassa a táncosokat, akik minden energiájukat a hatásos fináléra összpontosíthatják. Jól szól a tótocskákból és zsidó zenészekből összeállt darabbéli zenekar, jelenlétük felüdülés a szintetizátoros hangszerelésű muzsika mellett. A nemes érzelmekben bővelkedő daljáték két szünetében alkalmatos időt találhatunk arra is, hogy Gyulay Liviusz képeit megtekintsük a Tolnay Szalon-beli kiállításon. Gála a tengerentúlon NÉPSZAVA-információ Millenniumi nyitógálakoncertet rendeznek február 16-án a washingtoni Kennedy Centerben. A hangverseny első részében a Filharmónia két ösztöndíjasa, Szalai Antal hegedűművész és Koczor Péter zongoraművész mellett egy tizenhét éves énekesnő, Pólyák Valéria is bemutatkozik (műsorukban többek között Hubay, Bartók, Liszt, Chopin, Mozart, Gershwin és Bernstein műveit hallhatják az érdeklődők), a szünet után pedig a Budapest Táncegyüttes Csárdás, a Kelet tangója című produkcióját láthatja a közönség. Washington után február 17-én New Yorkban, majd a tervek szerint ezt még egy alkalommal, Bostonban is színre kerül a magyar est. KULTÚRA 2000. JANUÁR 10., HÉTFŐ 11 Szükséges sokszínűség ✓ Sebő Ferenc kutat, vezeti az Állami Népi Együttest és zenét énekel is Nemrég ünnepelte pályára lépésének harmincadik évfordulóját: először ugyanis 1969-ben, az Egyetemi Színpadon adta elő énekelt verseit. Sebő Ferenc zeneszerző, előadóművész az eltelt három évtized alatt volt építész, színházi zeneszerző, táncházvezetői tanfolyamvezető, a Magyar Televízió népzenei szerkesztője. Tanított népzenét a Zeneakadémián és mindemellett közel húsz éven át saját zenekarával, a Sebő együttessel muzsikált: régi stílusú parasztzenéket, énekelt verseket játszva járta a világot. Számos filmzenéje és lemezfelvétele született, de írt népzenei olvasókönyvet is. Az építészmérnöki kart, majd zenetudományi szakot végzett művész több mint a tíz éve az MTA Zenetudományi Intézetének kutatója, s jelenleg egy Vikár Béla népzenei gyűjteményen dolgozik. Emellett a tánccal is rengeteget foglalkozik, hiszen négy esztendeje az Állami Népi Együttes művészeti vezetője. Ráfi Zsuzsanna NÉPSZAVA - Ennyire sokrétű az érdeklődése vagy ilyen szívesen vesz részt különböző tevékenységekben? — Mindig is szerettem sokféle dologgal foglalkozni, de azért négy-öt éves koromtól a zene volt a legfontosabb az életemben. De a nagymamám megígértette velem, hogy elvégzem az építészmérnöki kart, hiszen ebben a hivatásban szükség van művészi hajlamokra, de azért ki kell tudni számolni a gerendák méretét is. A Műegyetemen töltött esztendők valóban hasznosak voltak, fegyelmezettségre, összefogottságra szoktattak. Aztán elcsábított a zene. Volt egy olyan időszak, amikor az együttessel rengeteget utaztunk, nagyon sok koncerten léptünk színpadra, s a muzsika mellett másra nem jutott időm. Ekkoriban lettem a 25. Színház zeneszerzője is. Pedig nem volt könnyű a kezdet, hiszen 1967-ben, a Ki mit tud?-ról még azzal a felkiáltással dobtak ki engem és Mikó Istvánt, hogy olyan műfaj, hogy énekelt vers, nem létezik. Két év elteltével Berek Katinak mutattam meg a műveimet, s neki annyira tetszettek a megzenésített költemények, hogy már másnap színpadra léphettünk vele, s ettől kezdve pedig rendszeresen együtt szerepeltünk. Zeneszerzői-előadói pályája sikeresen működött, miért döntött hát úgy, hogy felnőtt fejjel ismét beül az iskolapadba, s elvégzi a Zeneakadémia zenetudományi szakát? - Mivel régi stílusú európai parasztzenéket is énekeltünk, magam is gyakran jártam gyűjtőutakra, s szerettem volna mindent megtanulni, amit csak lehet. Nagyon élveztem az iskolai éveket, hiszen kiváló professzoraim voltak, ráadásul így komplexebb képet kaptam a muzsikáról. A mai napig szívesen dolgozom kutatóként. Az összes, a kezdetektől 1938-ig összegyűjtött népdalt - amelyek száma körülbelül 13 500 - elsőnek Bartók Béla rakta rendszerbe. Ennek kritikai kiadását végezzük most Kovács Sándorral. Az első rész 1991-ben jelent meg, s a tervek szerint összesen kilenc kötet készül el, reméljük, nemsokára a következő részek is napvilágot látnak. A könnyebb felhasználhatóság érdekében CD-ROM-on is gondolkodunk. - A zenéhez, a kutatáshoz hogyan kapcsolódik az Állami Népi Együttes? - Engem egy válságstáb kért fel erre a feladatra, s azért vállaltam el a művészeti vezetést, mert úgy véltem, hogy a táncházmozgalomban szerzett, több évtizedes tapasztalatommal hasznukra lehetek. Egy új koncepciót dolgoztam ki, amelynek lényege az, hogy a Corvin téri épületünknek a hagyományok házává kellene válnia. Itt helyet kaphatna minden hagyományokhoz kötődő műfaj, koncerteknek, táncházi rendezvényeknek adnánk otthont és az Állami Népi Együttes mellett más táncegyüttesek is színpadra léphetnének. A népzenével megférne a régizene is, lenne mód a tánctanulásra és -tanításra, kézműves-foglalkozásokra. Valódi értékőrző, nemzeti intézmény születhet így a Vár tövében. Egyébként pedig már dolgoztunk két új műsoron. A Naplegenda című darabot tavasszal mutatjuk be. A populáris hangvételű, népzenén alapuló, és a néptánc elemeiből építkező látványos műsort Mihályi Gábor koreografálja. Az előadásban korszerű mozgásanyagot láthatnak az érdeklődők, táncszínházi kompozíciót, amely, színekből, hangulatokból, érzésekből áll. Egyébként már a River Dance menedzsere is érdeklődik utána. Emellett természetesen készülünk a millenniumra is. A másik új mű a magyar néptáncból megfejthető történelmi áttekintés, amely történelmi táncainkat mutatja be. - Mennyire jut ideje mindemellett a zenére? - Azért most is rendszeresen muzsikálok. Néhány évig egyedül játszottam, az utóbbi három esztendőben pedig a Zsarátnok együttessel zenélek, gyakran megyek velük vidéki és külföldi fellépésekre. Időnként pedig a Merlin Kommandóban is muzsikálok. Nekem így kerek egész az életem, erre a sokszínűségre van szükségem. Sebő Ferenc: „Nem volt könnyű a kezdet, hiszen 1967-ben, a Ki mit tud?-ról még azzal a felkiáltással dobtak ki engem és Mikó Istvánt, hogy olyan műfaj, hogy énekelt vers, nem létezik” Demecs Zsolt felvétele Végső búcsú Eck Imrétől Évek óta felé se néztünk már, ez az igazság. De hát lehetett volna szembesülni azzal, hogy valaki, akivel a nyolcvanas évek derekán éjszakába nyúló pécsi vacsorapartikon lehetett művészetről, életről, emberekről vitatkozni, az egyszer csak a kilencvenes évek elején olyan (gyógyíthatatlan) állapotba kerülhet, amiben megszólalni alig tud? Nem tudom már, miért is hívtuk Papának őt, ott a Pécsi Balettnél, akkor, a nyolcvanas évek elején (alig volt túl az ötvenen), ennek biztos megvan a története, melyet az alapító gárda tagjai - akiknél tíz évvel volt csupán idősebb, s akik 1960-ban vele indultak el - biztosan el tudnának mesélni. Valahogy mégis természetes volt, hogy ő a társulat „Papája”, pedig akkor már nem is ő volt az igazgató, s egyre kevesebbet is alkotott. És keveset mesélt a múltról, s még kevesebbet büszkélkedett; igaz, az ő valódi érdemeire azokban az években még nem is illett nyilvánosan büszkének lenni. Arra nevezetesen, hogy forradalmian másként kezdett el koreografálni ott, a Mecsek lábánál, 1960- ban, másképp, mint ’48 után bárki bárhol az országban. Nemcsak a témák, a zeneválasztás és a szokatlan mozdulatelemek alkalmazásával, de például azzal a munkamódszerrel, amely nem előre rögzített lépéseket tanít be az előadóknak, hanem alkotótársként, velük együtt alkotta meg azokat ott, a balett-teremben, alá- és fölérendeltség nélkül, így születtek a 60-70-es évek híres főművei: a Fából faragott királyfi, a Csodálatos mandarin, a Pókháló, a Tavaszünnep, a Requiem. Hogy honnan vette azt a mozgásnyelvet, amelyen alkotott, azokban az években, amikor a vasfüggönyön még akkora rés sem nyílt, melyen valamelyes modern tánctechnika vagy stílusirányzat beszivároghatott volna - rejtély. Amikor nálunk a klasszikus baletten és a néptáncon kívül nemcsak tanulni nem lehetett más mozdulatnyelvet, de modern táncszínházi előadásokat sem láthatott itt senki (a hetvenes évek közepéig, ekkortól kezdve jutott el hozzánk néhány nyugati társulat), akkor Eck Imre Pécsen kialakított egy sajátos nyelvezetet, melyben ott volt ugyan a klasszikus balett, sőt nyomokban a néptánc is, de amelynek lényege a mozdulatművészet, a képzőművészet, a pantomim - és első helyen maga az előadó személyiség volt. Nagyon szerette a táncosait - alkotótársait-, így aztán tulajdonképpen nem is csoda, hogy amikor a vele indulók lassan leléptek a színpadról (hiszen a táncospálya a legjobb esetben is csak körülbelül húsz év), ő is lassan visszavonult a háttérbe, szemlélődni, tanítani, szabadtéri játékokat szervezni (ami persze szintén nem kis dolog). Kisétált a Pécsi Balett életéből - majd lassan a sajátjából is. Beteg lett, egyre betegebb. S arra, hogy hosszú szenvedése alatt végig gyakorlatilag csak felesége, volt pályatársa, Végvári Zsuzsa állt mellette - nincs mentségünk. Senkinek a kollégák, barátok seregéből. Lőrinc Katalin RÖVIDEN Nyihaha Yahoonál Pénteken nyitt meg a Galéria ’56-ban (Bp. V., Fálk Miksa u. 7.) Nyihaha látogatás egy Yahoonál címmel Forgács Péter képzőművész videóinstalláció kiállítása.. A tárlat február végéig tekinthető meg. Kávéház a Könyvesházban Ma 16 órakor kerül sor a Helikon Könyvesházban (Bp. VI., Bajcsy- Zsilinszky út 37.) a sajtókávéház idei első rendezvényére, amelynek témája a Helikon Kiadó eddig megjelent, valamint a jövőben napvilágot látó könyvei. A kiadó új művészeti sorozatát Vadas József mutatja be. A folyóiratszemle vendége a Galéria Művészeti Magazin. Vicces rajzok Ars Caricatura címmel ma 16 órakor nyitik a 2000. év első karikatúrakiállítása. A bemutató a Magyar Kultúra Alapítvány épületében (Bp. I., Szentháromság tér 6.) kapott otthont. A kiállító művészek között szerepel Dallos József, Kaján Tibor, Fenekovács László, Sajdik Ferenc és munkatársunk, Pápai Gábor is. Saját Hommage Pénteken nyitt meg Amszterdamban a magyar származású fotóművész, Besnyő Éva kiállítása Hommage Éva Besnyőnek címmel. Az alkotó saját életútját mutatja be, Magyarországtól Berlinen át Hollandiáig. Hosszabb nyitva tartás A Néprajzi Múzeum két időszaki kiállítása: az Istenek arca - Afroamerikai oltárok január 16- ig, valamint a „Nem csak sajtok...” - Indián és eszkimó kézműves technikák április 2-ig meghosszabbított nyitva tartással várja az érdeklődőket. Gerendás Péter a Janis’-ban Gerendás Péter gitárosénekes ad koncertet ma este 21 órától éjfélig a Janis’ Pubban (Bp. V., Királyi Pál u. 8.). A belépés ingyenes. Elhunyt Janáky Viktor Életének hatvanhetedik évében, december 30-án elhunyt Janáky Viktor Munkácsy-díjas keramikus. Hamvait szűk családi körben helyezik végső nyugalomra. Új életre kel a televíziós Stúdió A Buda Stage pódiumán az ÉS lesz az első vendég NÉPSZAVA-információ Új életre kel a remények szerint a nevezetes televíziós kulturális műsor, a Stúdió, régi-új címén a Stúdió 2000. Nem a képernyőn, hanem színpadon mutatkozik be e hét csütörtökén, január 13-án, amikor is a Buda Stage közönsége, előtt Szegvári Katalin és Érdi Sándor beszélget vendégeivel. Az eredeti televíziós műsor éppen idén lépett volna a huszadik évfolyamába, ha az utóbbi évek mostoha sorsú televíziós kulturális hetilapját sok hányattatás után végképpen meg nem szünteti a Magyar Televízió. Az egykori alapító tagok - Szegvári Katalin, Érdi Sándor és Kepes András - közül ketten most arra szánták el magukat, hogy kipróbálják, vajon hogyan él meg a Stúdió élő pódiumbeszélgetésként. Az ötlet Vámos Miklósé, a Buda Stage igazgatójáé, aki felajánlotta a lehetőséget: ha már a képernyőn nincs helye, reinkarnálódjon a műsor a színpadon. Kínálta magát a lehetőség, hogy a szűkebb nyivánosság jelentette hátrányt az élő műsor előnnyé fordítsa, amire viszont a képernyőn nem adódott lehetőség. Ily módon a Buda Stage közönsége maga is a kérdező szerepébe léphet majd a beszélgetések során. A bemutatkozó esten a műsor házigazdái, Szegvári és Érdi az Élet és Irodalom című hetnap munkatársait, Tamás Gizellát, Kovács Zoltánt és Megyesi Gusztávot látják vendégül a színpadon, s természetesen egyaránt szó esik majd (köz)életről, irodalomról, sőt, a meghívottak meglepetésvendéget is visznek magukkal: az irodalom egyik jeles ifjú művelőjét mutatják be a pódiumon. Az est második részében Márta István zeneszerző, Kapolcs spiritusz rektora és az Új Színház igazgatója lesz kifaggatva s helybéli zenélésre is biztatva. Mint Érdi Sándor elmondta, igazi pódiumműsort szeretnének létrehozni, a beszélgetéseket irodalmi szemelvények, zene, s amennyire a lehetőségek engedik, videobejátszások színesítik. A Stúdió 2000 havonta jelentkezik, s ha a fogadtatása biztató, Érdi szívesen látja az egykori televíziós Stúdió régi műsorvezetőit is a pódiumbeszélgetések vezetésére. És biztos, ami biztos: a Buda Stage házi videorendszerének segítségével a műsorokat rögzítik is.