Népszava, 2000. március (128. évfolyam, 51–76. sz.)

2000-03-21 / 67. szám

2000. MÁRCIUS 21., KEDD R­ÖVIDEN így nevettek ti_______ Az Olasz Kultúrintézetben (Bp. VIII., Bródy S. u. 8.) ma 18 órakor Gianni Amelio így nevettek című filmjét vetítik eredeti nyelven. Ragyogó üvegek______ Üveg és ragyogás címmel hazai iparművészek üvegmunkáiból nyí­lik tárlat az Iparművészeti Múze­umban (Bp. IX., Üllői u. 33-37.) ma 17 órakor. Megnyitja Marosi Ernő. Kerltészeti találtatós Szőcs Géza Megsebzett tintahal című román nyelvű verseskötetét mutatják be ma 17 órakor a gyulai Nicolae Balcescu gimnáziumban. Művészet a művészetéért A Pesti Vigadó előcsarnoka (Bp. V. Vigadó tér. 2.) ad otthont Har­tung Sándor, Hévízi Éva, Morvay László, Rácz Edit, Szemethy Imre, Vizsolyi János, Lacza Márta és Dékány Ágoston ma 17 órakor nyíló kiállításának. A kiállított mű­tárgyak megvásárolhatók, a bevé­telt a Lacza-Dékány művész há­zaspár leégett műtermének helyre­­állítására fordítják. Árpát-f­ázi királyok Salló István Árpád-házi királyok című kiállítása ma 17 órakor nyílik meg a Vármegye Galériában (Bp. V. Vármegye u. 11.). Vizuális összefüggések A Műcsarnokban (Bp. XIV, Hősök tere) ma 17.30-kor kezdődik a Művészeti és kultúrtörténeti elő­adássorozat a rendről, amelyen a művészet és tudomány kapcsolatá­ról, a szimbólumok jelentéséről, valamint ismert műalkotások üze­netéről szóló előadásokat hallgat­hatnak meg az érdeklődők. Költészet a folyón Szentgyörgyi Rita írása a NÉPSZAVÁNAK Az Unesco a mai napot, március 21-ét választotta a költészet világ­napjául. Ennek alkalmából rend­hagyó vállalkozást szervezett a budapesti Olasz Kultúrintézet. Giorgo Pressburger ötlete nyomán Nemzetközi Költőtalálkozót ren­deznek öt kontinens negyven köl­tőjének részvételével. Jelképes helyszínt választottak az esemény színhelyéül, a Dunát, illetve a Bu­dapest hajót, amelyen egy utazás során a költők eredeti nyelven ol­vassák fel verseiket, majd két szín­művész - Dunai Tamás és Bencze Ilona - tolmácsolásában magyarul is elhangzanak a versek. Magyarországot a hajón Lator László, Tóth Krisztina, Karaváth Orsolya és Varró Dániel képviseli. Olasz részről ketten kaptak meghí­vást a rendezvényre, Enrico Testa északolasz költő és nyelvész és Michele Lovente, aki három nyel­ven, olaszul, nápolyi dialektusban és latinul írja verseit. Mindazok számára, akik figye­lemmel szeretnék kísérni ezt a rendhagyó találkozót, a Vörös­marty téren hangszórókon kihango­­sítják a felolvasásokat, s videokép­­ernyőn is kivetítik az utat. Szintén a Vörösmarty tér lesz 18 órai kezdet­tel a helyszíne a Sinfonietta Hunga­­rica zenekar zárókoncertjének Déri András vezényletével. Székesy Bertalantól Chagallig Műkincscsemegékkel várja a licitálókat a Polgár Galéria tavaszi aukciója Alighogy holnap véget ér a Nagyházi Galéria ma kezdődő kétna­pos tavaszi aukciója (melynek anyagáról lapunk tegnapi számá­ban adtunk ízelítőt), másnap, március 23-án, majd 24-én is 17 órától már a Polgár Galéria Váci utcai aukciós termébe várják a licitálni vágyókat. A kalapács alá kerülő műtárgyak között ezút­tal is számos érdekesség található. NÉPSZAVA-információ Az aukciók körében járatosak szá­mára is igazi csemegének számító művek kerülnek a Polgár Galéria és Aukciós Ház árverésének első napján leütésre, többek között a Magyar Nemzeti Galéria elmúlt évben rendezett Székely Bertalan­­életmű-kiállításának egyik kiemel­kedő műve, a Forrás: Fényes Adolf 1898-ból származó Szopta­tó Anya című vászna vagy Egry József ed­dig lappangó, 1909-10 körüli Ádám és Éva című pasztell­­je. De méltán kelt­het majd érdeklő­dést Tihanyi Lajos korai, nagybányai időszakából szár­mazó, 1908-ra da­tált Szobabelső cí­mű munkája és egy dekoratív Márffy Ödön-olajportré is. Az utóbbi évek Rippl-Rónai-háza sok műgyűjtőt fog­lalkoztatott; a hite­lesített pasztellek mellett most két, Rippl életművé­ben jelentős olajkép találhat új gazdára. A festő Franciaországban töltött évei közül egy évtizedet Neuillyben festett; itt készültek az úgynevezett „fekete korszak” ké­pei. A Nemzeti Galéria két éve megrendezett nagy Rippl-kiállítá­­sának katalógusa egy magángyűj­teményből közölte az 1895-ben Neuillyben készült Hajnali toalett című kép reprodukcióját. A fekete korszak egyik legszebb olajképét ajánlja fel most licitre a Polgár Ga­léria. Rippl-Rónai 1899-ben több hónapot töltött Banyuls-sur-Mer­­ben is barátjánál, Aristide Mail­­lolnál. Sok képet festett a katalán falucska tengerpartján, amelyek között a most kalapács alá kerülő Örvény szenvedélyesen kavargó ecsetkezelésével, „vad” színeivel megelőzi a francia „fauves” mű­vészcsoport felfogását. Munkácsy Mihály 1878-ban fes­tette meg az Elveszett paradicsom vak zsenijének vász­nát három leánya kö­rében. Számos vázla­tot készített a költő­ről és leányairól, amelyek közül írásra kész tollal az apja szavait előre dőlve figyelő Éva a Nem­zeti Galéria gyűjte­ményének egyik klasszikus darabja. Most egy gyűjte­ményből előkerült hasonló variáns kerül kalapács alá a Polgár Galériában. Válogathatnak az anyagban a nagybányaiakat kedvelők is, s Pitt­­ner Olivér, Balla Béla, Nagy Oszkár művei mellett a szolnoki művész­telepet Pólya Tibor olaszországi temperája, egy leánykaportré és egy jellegzetes életkép Endre Bélától a vásárhelyieket, Gödöllőt Körösfői Kriesch Aladár egy Kriesch Laurá­ról készített portréja, Szentendrét Kmetty János akvarellje és Bar­­csay Jenő hatvanas évekből szár­mazó konstruktív olajkompozí­ciója és két finom tusrajza képvi­seli. A húszas évek avantgárd szelle­mét Moholy-Nagy és Kassák Lajos egy-egy lapja jelzi, de nem hiány­zik az aukciós kínálatból Med­­nyánszky, Csók, Szőnyi és az utóbbi aukciókon igen keresett Batthyány Gyula néhány alkotása sem. A régi anyagban sok a Szépmű­vészeti Múzeum által védett mű: a teljesség igénye nélkül említjük meg egy XVIII. századi német mester Folyóparti táját, Adriaen van Ostade két rézkarcát, valamint Edouard Manet Baudelaire-profil­­jának rézkarcát. A grafikák között egy igen dekoratív, mintegy 90 da­rabból álló magángyűjtemény da­rabjai kerülnek árverésre világhírű művészek alkotásaiból, igen ked­vező kikiáltási árakon. A gyakrab­ban előforduló nevek - Picasso, Miró, Chagall, Kandinsky, Corneill Braque, Alechinsky — mellett olyan ritkaságok is szerepelnek, mint Boucher, Picabia, Dufy, Cal­den Külföldön már jól ismert kor­társ alkotók művei is szerepelnek a gyűjteményben, Valerio Adami, Enrico Baj, Dittrich Simon, Horst Antes, Böttger Claus neveivel ta­lálkozunk. Érdekességei a kollek­ciónak a kiállítási plakátok az 1940-es és 70-es évekből. A második napi kínálatban az ékszerek között az aukció egyik kiemelkedő darabja egy alkalmi aranyfüggő az 1900-as évek elejé­ről: régi csiszolású briliánsok ezüstbe foglalt motívumát rubin keretfoglalat emeli ki. Régmúlt idők békés hétköznapjait idézi az a fülbevaló, melybe a gyémántcsi­szolás egyik legősibb módján megmunkált rózsákat foglaltak. Árverésre kerülnek még XIX. szá­zadi és XX. század elejei bútorok, műtárgyak, valamint szőnyegek is. Külön említésre méltó a sok szép darab közül egy XIX. század vé­géről származó szecessziós ko­mód, míg a műtárgyak közül ki­emelkedik Stróbl Alajos Szarvas angyal című alkotása. KWMMHCOOHMOMOOKHWNHCMeOmMCNMOMMWraNMOMOMMQOOHNMOK Az utóbbi évek Rippl-Rónai-láza sok műgyűjtőt foglalkoztatott; a hitelesített pasztellek mellett most két, Rippl életművében jelentős olajkép találhat új gazdára Az utóbbi időben egyre divatosabb Schönberger Armand Ketten című nagyméretű pasztellképe 550 ezer forintos kikiáltási árról indul a csütörtö­ki liciten Zenévé változtatott idő A Voces AEquales négyféle Temporája - NÉPSZAVA-információ A Voces AEqualest 1993-ban hat férfi énekes alapította, mindenek­előtt a reneszánsz egyházi m­űvei­­nek megszólaltatására. Az együttes, amelyben Bárány Péter, Gavodi Zoltán, Gyulai Csaba, Koncz And­rás, Mizsei Zoltán és Demjén And­rás énekel, ez alatt a hét esztendő alatt egyre ismertebbé vált Magyar­­országon és külföldön is. Reperto­árjukon a reneszánsz műveken kí­vül gregorián darabok és kortárs kompozíciók is szerepelnek. Bár az éneklés mellett minden­kinek „rendes” hivatása is van - az együttes tagjai között akad hang­szerjavító, zenei könyvtáros és ta­nár az egyházzene szakon -, eddig már három CD-t jelentettek meg. Második és harmadik albumuk rá­adásul egy különleges sorozat da­rabja, hiszen az 1998-ban készült Apocalypsis középpontjában a Biblia utolsó könyve áll, s emléket állítanak vele Albrecht Dürer soro­zatának is, 15 képéhez ugyanis ré­gi zenéket, valamint Sáry Bánk­­kompozíciókat válogattak. A ta­valy készült Genesis című CD-jük a világ teremtését mutatta be: ezen az albumon szintén régi zenék, va­lamint Soós András művei hang­zanak fel. A Magyar Rádió Márványtermé­ben ma este tartandó ingyenes kon­certjük ennek a sorozatnak a harma­dik darabja: a Tempora című műsor középpontjában az idő áll. A hang­versenyen négy különböző típusú zene szólal meg. Johannes Ockenham Missa Prolationuma zenei eszkö­zökkel jeleníti meg az idő múlását, Orlando di Lasso hatszólamú motet­tái az elmúlásról szólnak, a koncer­ten elhangzó gregoriánok pedig Jézus Krisztus születésének ünnep­köréből valók. Melis László ősbe­mutatóként felhangzó műve minden tételének kiindulópontja a Prédiká­tor könyvéből való idézet, amely­hez, mintegy magyarázatként, egy­­egy vers kapcsolódik. A megzenésí­tésre választott költők: Friedrich Hölderlin, Petri György és Eörsi István. Melis László hat dalból álló, Az időről és a folyóról című ciklusát éppen a Voces Acquales felkérésére komponálta. Az együttes a Tempora című műsorából nyáron lemezfelvételt is készít, ősszel pedig a berlini Ré­gi Zenei Napokon ad koncertet.­ ­ Bori Erzsébet írása a NÉPSZAVÁNAK Ha akad egy-egy szabad eszém, amit kikapcsolódásra vágyva tévézéssel szeretnék tölteni, korántsem biztos, hogy találok nézhető műsort. A leg­nagyobb eséllyel a Spektrumon pró­bálkozhat az ember, aztán a Duna Tévén érdemes körülnézni, hébe­­hóba az MTV 2-n s legutoljára a há­rom legnagyobb adó (MTV 1, RTL Klub, tv2) valamelyikén. Tudom én, hogy tévénéző nép a magyar, két percre vagyunk attól, hogy a képer­nyő előtt töltött órák számában le­nyomjuk a televíziózás őshazáját, Amerikát, de egyre erősebb bennem a gyanú, hogy nemcsak a tévét néz­zük jobb híján, hanem a műsorok nagy részét is. A nagy médiaszabadság mézeshe­tei után kijózanodva kell megállapí­tanunk, hogy nem ilyen lovat akar­tunk. A politikai és hírműsorok többfélesége valóban eredmény, de izgalmas közéleti programmal, szín­vonalas szórakoztatással, igazán jó filmekkel csak elvétve találkozunk. Egy elvtelen politikai paktum nyo­mán van kettő darab német típusú kereskedelmi adónk - ráadásul (részben) közös tulajdonossal, hogy még simább legyen a dolog -, az egyik harsányabb, a másik kicsit visszafogottabb. Tragikomikus látni, ahogy ezek egymás közt versenyez­nek a nézettségért: ugyanabban az DOBOZOLÓ Úri szabóság időben ugyanolyan típusú műso­rokkal próbálja alulmúlni egyik a másikat. A nemzeti főadó a rend­szerváltás első pillanatától politikai csatározások terepe, kisebb gondja is nagyobb a műsornál meg a néző­nél. Ha az egyik csapat két évig har­col, és végre úgy érzi, hogy most már elkezdhet berendezkedni, kioszt pár zsírosabb állást és megbízást, át­festeti a homlokzatot, de mire érde­mi lépésekre kerülne sor, már itt is van az új csapat, az új médiaháború, kifizetik a végkielé­gítéseket, beviszik a saját embereiket, és kezdődik minden megint elölről... Ez a forgatókönyv látszik állandósulni, és nem lesz változás, amíg a médiatör­vényt nem teszik a helyére, a kukába. A médiatörvény szabásmintája ugyan­is egyfelől az akkori háborús helyze­tet, másfelől egy illúziót követ. Azt az illúziót, hogy a plurális demokrá­cia minden gondot orvosol, a pártok - nem egyenként, hanem együtt - a nemzetet képviselik, és az ország dolgát ilyeténképp elrendezve az ál­lampolgár nyugodtan megtérhet sa­ját teendőihez. Nos, ez messze nem így van, a pártok leginkább egymás és a maguk dolgaival vannak elfog­lalva, a civil bagázs pedig kénytelen rájönni, hogy a fontos ügyeken - például a környezetvédelmen, az önkormányzatiságon, a sajtószabad­ságon - jó lesz rajta tartania a sze­mét A médiatörvénytől vígan műkö­dik törvénytelenül az HBO, emiatt a magyar film és média jelentős euró­pai támogatásoktól esik el. A frek­venciaelosztás kész kutyakomédia, a Tv 3 körüli történések évek óta csúfot űznek a jogállamból. A keres­kedelmi adók viszont a törvényből előírt közszolgálati feladatokból űznek csúfot (például a tv2 késő éjjel vetít ifjúsá­gi filmet, a magyar RTL Klub úgy tehet mintha nem volna kö­ze ehhez az ország­hoz: amikor a többi adón nemzeti ünnep van, akkor az RTL-en sima szerda). A médiatörvény a politika kezébe adta a televíziót. A kuratóriumok el­nökségébe kizárólag a pártok dele­gálnak, ettől hangos ma a puszta, ám egy szót sem hallunk a civil kuráto­rokról. Alighanem azért, mert se sú­lyuk, se szavuk. Úgy áll a dolog, hogy ma azok döntenek a tévéről, akik köztudottan és bevallottan nem nézik: a politikusok. Talán nem túl­zott a követelés: legyen a televízió azé, aki nézi. Ma azok döntenek a tévéről, akik köztudottan és bevallottan nem nézik: a politikusok 4 FESZTIVÁLOGATÁS Swingle Singers és Vill­ Henrik NÉPSZAVA-összeállítás A Budapesti Vonósok Ágoston András he­gedűművész közre­működésével adnak ma koncertet a Zeneakadémián. Hangversenyük műsorában Bach E-dúr hegedű­­versenye mellett Sztravinszkij-, Schnittke- és Csajkovszkij-kom­pozíciók kaptak helyet. A Swingle Singers énekegyüttes Bach, Schubert, Dvorák, Brahms, Kurt Weill művein kívül John Lennon, Paul McCartney, Enic Morricone, Freddie Mercury dalait is elénekli, sőt a Thália Színház­ban adott koncertjükön még VIII. Henrik kompozíciói is felhangza­­nak. Hock Bertalan a Mátyás-temp­lomban ad orgonaestet, hangverse­nyén J. S. Bach e-moll prelúdium és fúgája mellett Huzella Elek Bach nevére készített Epilogue-ja, Koloss István Két Szent István­­énekre íródott fantáziája, Liszt Fe­renc Weinen, klagen... című műve, valamint Louis Vienne I. szimfóniá­ja szerepel. Az Operettfesztivál keretében ma este a Madách Színházban Zer­­kovitz-Szilágyi darabja, a Csókos asszony hangzik fel a Szegedi Nemzeti Színház művészeinek előadásában. KULTÚRA NÉPSZAVA Nincs egyezség Fischer Iván és Atkári között Folytatás az 1. oldalról Ha viszont a fővárosnak sikerül At­kári János elképzelései szerint mó­dosítania a szerződést, akkor a kö­vetkező zeneigazgatót - akár ő lesz az megint, akár valaki más — a min­denkori intézményvezető nevezi ki, akit viszont a főváros kulturális bi­zottsága választ így Fischer szerint csorbul a zenekar függetlensége. Márpedig szerinte éppen ez bizto­sítja az együttes színvonalát és vi­lágraszóló sikereit s azt is, hogy nem lehetett beleszólni a művészi döntésekbe. „Nem tudnám biztosí­tani a koncertek minőségét, ha a BFZ az intézményvezető döntései alapján működne” — mondta Fi­scher, s hozzátette: „Ha a főváros felbontja a szerződést, akkor más karmestert kell keresniük és az ala­pítványi hozzájárulás helyett is más forrásokat kell találniuk.” Atkári János főpolgármester-he­lyettes lapunk kérdésére elmondta: a Budapesti Fesztiválzenekarnál a döntő probléma az, hogy a finan­szírozási források elégtelenek. Szerinte a két láb közül az egyik, amelyet a fővárosi önkormányzat jelent, működik, hiszen lehetőségei fölött is támogatta az együttest, a másik, a civil láb azonban bizony­talanná vált. Ha a civil szféra tud az együttesnek megfelelő, nem­csak hónapokra, hanem hosszabb távra is megnyugtató anyagi alapot biztosítani, ak­kor lehet vállalni a zenekar fenntartását - mondta At­kári. A főpolgármester-helyettes hozzátette: miután megérkezett a BFZ kuratóriumának válasza a módosító javaslatra, s az Atkári Já­nos olvasata szerint nemleges vá­laszt adott a kompromisszumra, így ha a hónap végégig lezárulnak a belső vizsgálatok, akkor közgyű­lési döntés születik arról, hogy az alapítvánnyal kötött szerződést le­hetetlenülés jogcímén felbontják. A főváros azonban ebben az eset­ben is tárgyalni kíván a Fesztivál­­zenekar további fenntartásáról.

Next