Népszava, 2000. március (128. évfolyam, 51–76. sz.)

2000-03-28 / 73. szám

6 2000. MÁRCIUS 28., KEDD A keresztény értelmiségiek a Fideszt támogatják Imáinkban az Úristen bőséges áldását kérjük önre, családjára, kormányára - írta Orbán Viktor miniszterelnöknek a Keresz­tény Értelmiségiek Szövetsége abban a nyílt levélben, amelyben megköszönték a kormányfőnek, hogy a „példátlan ellenzéki obst­­rukció ellenére” méltó millenniumi örökséget hagyományozott az utókorra. Osztie Zoltán elnök szerint a katolikus értelmiség „ku­tya kötelessége”, hogy aktívan részt vegyen a közéletben. Osztie úgy véli, hogy az 1989-ben alapított és időközben a legnagyobb keresztény civil szervezetté növekedett KÉSZ számára kizárt a baloldallal való bármilyen közösségvállalás. Spirk József NÉPSZAVA - A médiakuratóriumok válasz­tása, az abortuszkérdés, a koro­na átszállítása a Parlamentbe - az utóbbi hónapokban sorra je­lennek meg a KÉSZ állásfoglalá­sai az aktuális politikai ügyekkel kapcsolatban. Folyamatosan rea­gálni kívánnak a politika esemé­nyeire? - A szeretet okán Jézus missziós parancsa alapján minden hívőnek kötelessége mindazt az ajándékot, szellemi tőkét közkinccsé tenni, amit Istentől kapott. Világos külde­tés, amely arra vonatkozik, hogy elvigyük minden emberhez az örömhírt, és képviseljük is a társa­dalom minden dimenziójában. Ez a missziós parancs kutya kötelessé­günkké teszi a közéletben való részvételt. - A KÉSZ magára vállalta az őszi időközi választások idején a székesfehérvári kisgazda-fide­­szes közös jelölt kampányzáró gyűlésének szervezését, ahol megjelent Orbán Viktor is. - Többen próbálták a szerveze­tünket úgy beállítani, mintha a Fi­­desz-MPP szatellitpártja lennénk. Ez azonban nincs így. Kiemelten közhasznú szervezetként törvé­nyes garanciái vannak annak, hogy a KÉSZ-t soha egyetlen párt se vonhassa saját égisze alá. De természetesen a szervezet támo­gatja mindazokat,­ a politikai erő­ket, amelyek hozzánk hasonló el­veket vallanak magukénak.­­ De hogyan tesznek különbsé­get a hasonló értékeket valló pártok között? Székesfehérvá­ron például egy másik keresz­tény, nemzeti elveket valló párt jelöltje ellenében álltak a Fidesz támogatottja mögé.­­ Csak a jobboldal összefogását tudjuk támogatni. Ha bárhol szét­húzást tapasztalunk, akkor azt a törekvést mi nem támogatjuk. A jobboldal csak egységben képes fellépni a baloldali tömörüléssel szemben, amelynek az erejét pon­tosan ismerjük. Reális politizálást csak az összefogás jelenthet.­­ A zárt koalícióról alkotott képük alapján az igazodási pont mégis, csak és kizárólag a Fi­­desz-MPP lehet? - A jelenlegi állapotban igen, de ez nem jelentheti azt, hogy mindig így lesz. Mi nem a Fideszt támo­gatjuk, hanem a polgári kormányt és a koalíciót. - A baloldal támogatása pél­dául szóba sem jöhet, hiszen az MSZP-ben is működik hívőtago­zat? - Ez fából vaskarika, mindenki tudja. A szervezetünknek nem le­het kapcsolata baloldali pártokkal. Természetesen különbséget te­szünk a jó szándékú egyének és a pártok között. Egy keresztény, MSZP-s emberrel valódi párbe­szédet tudnék folytatni. Meghall­gatnám és tiszteletben tartanám a véleményét, amennyiben értékren­det hordoz. A másságot mi önma­gában nem tiszteljük, de tiszteljük­­az értékeket, adott esetben a más jellegű értékeket is. Az országban létezik egy olyan keresztény értel­miségi réteg, amelyik komoly tár­sadalmi tényezővé vált. Szemben azokkal az állításokkal, amelyeket mindenféle sikerkönyvekké vált förmedvényekben olvashatunk, a keresztény értelmiség létezik és igenis ott van a társadalom életé­nek fontos fordulópontjainál. - Melyik könyvre céloz? - Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát és a bevallottan szabadkő­műves és anarchista-marxista Len­gyel László állítja abban a bizo­nyos nemrégiben megjelent Be­szélgető könyvecskében, hogy a katolikus egyház nem képes bele­szólni az ország jelentős esemé­nyeibe. Ezek az emberek nem tud­ják, hogy ez a keresztény értelmi­ségi réteg létezik, csakhogy nem kiabál, nem hangoskodik. - De gondolom, Várszegi Aszt­rik sem áll egyedül nézeteivel a keresztény elkötelezettségűek között? - A Pax Romana Fórum, a ma­gát kereszténynek mondó liberális értelmiség szervezete vall hozzá hasonló nézeteket. Velük azonban nincs és nem is lehet semmiféle együttműködés. - Miért zárják ki eleve a köze­ledés lehetőségét? - Már a szervezetünk alapító el­nöke is kezdettől fogva kizárta en­nek lehetőségét. Minden lényeges kérdésben eltérő állásponton va­gyunk akár az egyházképet, akár az evangelizációt, akár a magyar­ságtudat kérdését nézzük. De az alapvető különbség a liberalizmus és a konzervatív kereszténység el­lentétére vezethető vissza. Jobbol­dal és baloldal megoszlásának me­taforája az, hogy az előbbiek Jézus jobbjára akarnak kerülni, amikor az ítélet szétválasztja majd az em­bereket, ők azok, akik azzal ala­pozzák meg a döntést, hogy a Föl­dön is Isten országának épülését, vagyis a lelkekbe írt uralmát szol­gálják. A baloldalra állók pedig ta­gadják Isten uralmát és csak a ma­guk világát élik.­­ Érvényesnek tartja ezt a me­taforát az egész magyar katoli­kus egyházra? - A magyar egyház egyik tragé­diája, hogy az elmúlt évtizedek diktatúrája megosztotta a papságot. Csak Magyarországon alakult ki olyan markáns megosztottság, amely képes volt túlélni a rendszer elmúlását is. A baloldaliságot kép­viselő békepapi vonalat nagy űr választotta el az egyházhű tábortól. - Ez a konzervatív vonal miért fogadta teljes bizalmába a Fi­deszt, amikor köztudott, hogy néhány éve még semmilyen gesz­tusra nem számíthatott volna a fiatal demokratáktól? - Kizárásos alapon közelítve meg a kérdést, nincs jobb. Más­részt valóban kereszténydemokra­ta programot tűzött a zászlajára, amelyet ereje szerint meg is kíván valósítani. Aki folyamatában szemléli a politikai életet, és benne a Fidesz vezetőinek megnyilvánu­lásait, az láthatja, hogy milyen ar­culatváltáson ment keresztül a párt. Fiatalok, jót akarnak, akkor miért ne fogadnánk bizalmunkba őket? Mint kereszténynek csak az lehet az alapvető hozzáállásunk, hogy a felelős vezetőket bizalom­mal kell megjutalmazni, aztán rhajd elválik, hogy meg tudtak-e felelni ennek vagy meg kell-e von­ni tőlük. Bizalom nélkül nincs sze­retetteljes kibontakozó élet. Osztie Zoltán: Csak a jobboldal összefogását tudjuk támogatni. A jobboldal csak egységesen képes fellépni a baloldal ellen Beliczay László felvétele HÁTTÉR Megérett a pénzügyi reformra az ö­nkormányzati rendszer Sok feladat, kevés támogatás - Elaprózódott közigazgatás Egyetértenek a kormány és az önkormányzatok egyetlen évben sem biztosított elegendő forrást, képviselői abban, hogy az önkormányzati rend- a helyi bevételekből pedig csak a gazdagabb öv­szer jól vizsgázott az elmúlt tíz évben, ám ma kormányzatok tudtak eleget áldozni. A túlvál­­már reformra szorul. A helyhatóságok felapró­­lalásba több mint egy tucat település belebukott, zottak, és kiderült: túl széles feladatkört vettek tavaly pedig a 3200 helyhatóság egyharmada at 1990-ben. A feladatok ellátásához az állam hátrányos helyzetűnek minősítette magát. Tenczer Gábor NÉPSZAVA Az önkormányzati rendszer jól vizsgázott, de megérett a reformra mind a kormány, mind a helyható­ságok képviselői szerint. A legje­lentősebb hibák: a túl széles fel­adatkör és a hozzá szükséges álla­mi és saját források hiánya. Ennek következtében sok önkormányzat túlvállalta magát. Többségük fel­élte vagyonát, nagy részük már csak forgalomképtelen vagyonnal rendelkezik. A bankok szerint na­gyobb fejlesztési hitelek felvételé­re a települések túlnyomó többsé­ge képtelen. Tucatnyi település csődöt jelentett, 1999-ben pedig a helyhatóságok egyharmada kért az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok­nak járó támogatást. A rendszer vesztesei a kistelepülések, ame­lyek bár felismerték, hogy társul­niuk kellene a feladatok közös vállalására, ám ezt mégsem tették meg. Stumpf István kancelláriami­niszter szerint az önkormányzatok indulásakor örökségbe kapott va­gyoni differenciák máig ható gaz­dasági egyenlőtlenségeket okoz­tak. Elismerte: ehhez hozzájárult az is, hogy a pénzhiány miatt 1990 óta egyetlen kormány sem tett maradéktalanul eleget annak a tör­vényi kötelezettségének, hogy ele­gendő forrást biztosítson az önkor­mányzatoknak a kötelező felada­tok ellátásához. Stumpf a napokban úgy nyilat­kozott, hogy a közigazgatás to­vábbfejlesztése során a kormány szigorúan érvényesíteni kívánj­a a hatékonyság követelményét. Indo­koltnak tartja a feladatok differen­ciált újratelepítését az állam, az önkormányzatok és a piac között. A központi forrásokat nem bőví­tik, de hatékonyabbá, koncentrál­tabbá teszik felhasználásukat, így például ösztönzik a társulásokat, erősítik az önkormányzatok ellen­őrzését, és hangsúlyt fektetnek a települések eltérő bevételeinek ki­egyenlítésére.­­ Verebélyi Imre, a Magyar Köz­­igazgatási Intézet főigazgatója szerint igaz, hogy 1990-ben, az önkormányzatok megalakulásánál a decentralizálás felé lengett ki az inga, és a helyhatóságok több ön­állóságot kaptak, mint amennyivel sokan élni tudtak. Ám véleménye szerint még ez volt a jobb, mert a kisebb demokrácia, a túlzott köz­­pontosítás felé is tolódhatott volna a hangsúly. A rendszer továbbfej­lesztésénél elsődleges feladat, hogy a demokrácia, az autonómia értékeit megőrizzék. Ezeket az ér­tékeket ugyanis nem szabad tehetetlen polgármesterekre, si­kertelen önkormány­zatokra hivatkozva a hatékonyság oltárán feláldozni, erős álla­mi beavatkozást sür­getve. Bokros Lajos volt pénzügyminiszter szerint az ország mé­retéhez képest túl sok önkormányzat van hazánkban, elap­rózott a közigazgatá­si rendszer. Pazarlásnak tartja, hogy minden falunak külön önkor­mányzata van ahelyett, hogy na­gyobb területeket, több kistelepü­lést összefogó térségi helyhatósá­gok működnének. A hazánkhoz hasonló méretű országokban, mint Írországban vagy Portugáliában harmadannyi önkormányzat mű­ködik, mint Magyarországon. A jelenlegi magyar önkormány­zati rendszernek Bokros szerint az a legnagyobb hibája, hogy nem tisztázottak önkormányzati szin­tenként a feladatok. Egy falunak például jóval kevesebb feladatot kell ellátnia, mint egy városnak. A túlzott feladatvállalás legjobban az egészségügyben látszik. Egyes na­gyobb kórházakat nem bírnak el önkormányzatok, továbbadják a megyének, az pedig az államnak. Dióssy László,a Települési ön­­kormányzatok Országos Szövetsé­gének elnöke is sürgeti a hatáskö­rök felülvizsgálatát. Ha ennek so­rán kiderül, hogy az önkormányzat az adott feladatot nem tudja gyors és kulturált módon ellátni, akkor nem szabad odatelepíteni. Az el­múlt időszakban bebizonyosodott, hogy a feladatok egy részét a kis­települések nem tudják ellátni. Bár a községek felismerték, hogy egyedül nem megy, azaz össze kell fogni, a vártnál kisebb mértékben alakult ki szoros együttműködés - főleg a városok és környékük kö­zött. Ezért egyetért az ésszerű munkamegosztáson alapuló társu­lások létrehozásával. A finanszírozás kérdésében Dióssy szerint inkább hátralépés történt. A normatí­vák gyakori válto­zása, a központi tá­mogatások változó mértéke, elbírálásá­nak és odaítélésé­nek módja kiszá­míthatatlanná és tervezhetetlenné tette az önkormány­zatok életét. Az adópolitika tekinte­tében is ellentétes folyamatok zajla­nak a pártok által korábban ígért irá­nyoknál. A helyi iparűzési adó el­vonására vonatkozó állami elkép­zelések megfosztanák az önkor­mányzatokat bevételi forrásaiktól, sajátos, kormányzattól függő vég­rehajtó szervekké alakítva azokat. Szakértők szerint a kormány és az önkormányzatok viszonya sem volt felhőtlen az elmúlt tíz évben. Az ellentétek az elmúlt másfél év­ben erősödtek fel, pártpolitikai okok miatt. Ennek látványos jele volt a tavalyi évet végigkísérő kor­mány-főváros háború, de a hely­ben maradó szja szabadon felhasz­nálható részének 5 százalékra csökkentése nem nyerte el számos kormánypárti polgármester tetszé­sét sem. (A településeknek vissza­osztott személyijövedelemadó-há­­nyad 100 százalékról 5 százalékra csökkenése 1990-től kezdve foko­zatosan ment végbe.) Idén az a pénzügyminisztériumi terv borzol­ja az önkormányzati vezetők ide­geit, amely szerint a nagy önkor­mányzatoknál fő bevételi forrássá vált iparűzési adó 30-40 százalé­kát az állam elvonná és felosztaná a szerény bevételű települések kö­zött. A helyi iparűzési adó elvonására vonatkozó állami elképzelések megfosztanák az önkormányzatokat bevételi forrásaiktól, kormányzattól függő végrehajtó szervekké alakítva azokat mniiimnm»miH»Miao»wi»i»»MWMW>ommaonmniűmiwo«WMM MTI-információ Közös kutatásokkal folytatódik annak a nemzetközi konferenciá­nak a munkája, amelyet a hét vé­gén rendezett az Erasmus Közéleti Kommunikációs Intézet a volt szocialista országok elmúlt tíz­éves kommunikációs kultúrájának változásairól - jelentette be Sár­­közy Erika, az alapítvány igazga­tója egy sajtótájékoztatón. A tanácskozáson arra keresték a választ: az elmúlt tíz évben, a szo­cialista globalizáció összeomlása után a térség országaiban milyen jelentős változások történtek a tár­sadalom szerkezetében, a tulaj­donviszonyokban, a politikai és a médiaüzenetekben, valamint a mindennapi kommunikációban. - Kutatni kell azt, hogy ez az átalakulás valójában milyen társa­dalmi, kommunikációs változáso­kat hozott - mondta az igazgató. Hozzátette: izgalmas eredményre juthatnak azok a kutatók, akik arra kiváncsiak, hogy a multinacionális cégek tevékenysége milyen követ­kezményekkel jár, és hogyan hat a társadalomra a politikai kommuni­kációban és a médiakommuniká­cióban bekövetkezett változás. Buda Béla pszichiáter a tömeg­kommunikáció és a média kapcso­latáról szólva egyebek között el­mondta: a média által közvetített értékek mindig kulcstényezők a változásokat indukáló folyamatok között, és mint ilyen, visszahatnak a politikai átalakulásokra. Emlékeztetett arra, hogy a­ nyil­vánosság korlátozásának idején óriási jelentősége volt például a ki­szivárogtatásnak. - Most, amikor a nyilvánosság szabad, a társada­lom nem törődik vele, és a plurali­tás oda vezetett, hogy a nyilvános­ságnak nincs igazán mozgósító ereje - mondta. Buda Béla szerint jelentős előre­lépés, a konferenciát követően le­hetőség nyílik arra, hogy a volt szocialista országok és más euró­pai országok tudósai a jövőben kö­zös szempontrendszer és adatbázis alapján kutassanak. Nemzetközi konferencia a kommunikációról NÉPSZAVA

Next