Népszava, 2000. március (128. évfolyam, 51–76. sz.)
2000-03-28 / 73. szám
6 2000. MÁRCIUS 28., KEDD A keresztény értelmiségiek a Fideszt támogatják Imáinkban az Úristen bőséges áldását kérjük önre, családjára, kormányára - írta Orbán Viktor miniszterelnöknek a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége abban a nyílt levélben, amelyben megköszönték a kormányfőnek, hogy a „példátlan ellenzéki obstrukció ellenére” méltó millenniumi örökséget hagyományozott az utókorra. Osztie Zoltán elnök szerint a katolikus értelmiség „kutya kötelessége”, hogy aktívan részt vegyen a közéletben. Osztie úgy véli, hogy az 1989-ben alapított és időközben a legnagyobb keresztény civil szervezetté növekedett KÉSZ számára kizárt a baloldallal való bármilyen közösségvállalás. Spirk József NÉPSZAVA - A médiakuratóriumok választása, az abortuszkérdés, a korona átszállítása a Parlamentbe - az utóbbi hónapokban sorra jelennek meg a KÉSZ állásfoglalásai az aktuális politikai ügyekkel kapcsolatban. Folyamatosan reagálni kívánnak a politika eseményeire? - A szeretet okán Jézus missziós parancsa alapján minden hívőnek kötelessége mindazt az ajándékot, szellemi tőkét közkinccsé tenni, amit Istentől kapott. Világos küldetés, amely arra vonatkozik, hogy elvigyük minden emberhez az örömhírt, és képviseljük is a társadalom minden dimenziójában. Ez a missziós parancs kutya kötelességünkké teszi a közéletben való részvételt. - A KÉSZ magára vállalta az őszi időközi választások idején a székesfehérvári kisgazda-fideszes közös jelölt kampányzáró gyűlésének szervezését, ahol megjelent Orbán Viktor is. - Többen próbálták a szervezetünket úgy beállítani, mintha a Fidesz-MPP szatellitpártja lennénk. Ez azonban nincs így. Kiemelten közhasznú szervezetként törvényes garanciái vannak annak, hogy a KÉSZ-t soha egyetlen párt se vonhassa saját égisze alá. De természetesen a szervezet támogatja mindazokat, a politikai erőket, amelyek hozzánk hasonló elveket vallanak magukénak. De hogyan tesznek különbséget a hasonló értékeket valló pártok között? Székesfehérváron például egy másik keresztény, nemzeti elveket valló párt jelöltje ellenében álltak a Fidesz támogatottja mögé. Csak a jobboldal összefogását tudjuk támogatni. Ha bárhol széthúzást tapasztalunk, akkor azt a törekvést mi nem támogatjuk. A jobboldal csak egységben képes fellépni a baloldali tömörüléssel szemben, amelynek az erejét pontosan ismerjük. Reális politizálást csak az összefogás jelenthet. A zárt koalícióról alkotott képük alapján az igazodási pont mégis, csak és kizárólag a Fidesz-MPP lehet? - A jelenlegi állapotban igen, de ez nem jelentheti azt, hogy mindig így lesz. Mi nem a Fideszt támogatjuk, hanem a polgári kormányt és a koalíciót. - A baloldal támogatása például szóba sem jöhet, hiszen az MSZP-ben is működik hívőtagozat? - Ez fából vaskarika, mindenki tudja. A szervezetünknek nem lehet kapcsolata baloldali pártokkal. Természetesen különbséget teszünk a jó szándékú egyének és a pártok között. Egy keresztény, MSZP-s emberrel valódi párbeszédet tudnék folytatni. Meghallgatnám és tiszteletben tartanám a véleményét, amennyiben értékrendet hordoz. A másságot mi önmagában nem tiszteljük, de tiszteljükaz értékeket, adott esetben a más jellegű értékeket is. Az országban létezik egy olyan keresztény értelmiségi réteg, amelyik komoly társadalmi tényezővé vált. Szemben azokkal az állításokkal, amelyeket mindenféle sikerkönyvekké vált förmedvényekben olvashatunk, a keresztény értelmiség létezik és igenis ott van a társadalom életének fontos fordulópontjainál. - Melyik könyvre céloz? - Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát és a bevallottan szabadkőműves és anarchista-marxista Lengyel László állítja abban a bizonyos nemrégiben megjelent Beszélgető könyvecskében, hogy a katolikus egyház nem képes beleszólni az ország jelentős eseményeibe. Ezek az emberek nem tudják, hogy ez a keresztény értelmiségi réteg létezik, csakhogy nem kiabál, nem hangoskodik. - De gondolom, Várszegi Asztrik sem áll egyedül nézeteivel a keresztény elkötelezettségűek között? - A Pax Romana Fórum, a magát kereszténynek mondó liberális értelmiség szervezete vall hozzá hasonló nézeteket. Velük azonban nincs és nem is lehet semmiféle együttműködés. - Miért zárják ki eleve a közeledés lehetőségét? - Már a szervezetünk alapító elnöke is kezdettől fogva kizárta ennek lehetőségét. Minden lényeges kérdésben eltérő állásponton vagyunk akár az egyházképet, akár az evangelizációt, akár a magyarságtudat kérdését nézzük. De az alapvető különbség a liberalizmus és a konzervatív kereszténység ellentétére vezethető vissza. Jobboldal és baloldal megoszlásának metaforája az, hogy az előbbiek Jézus jobbjára akarnak kerülni, amikor az ítélet szétválasztja majd az embereket, ők azok, akik azzal alapozzák meg a döntést, hogy a Földön is Isten országának épülését, vagyis a lelkekbe írt uralmát szolgálják. A baloldalra állók pedig tagadják Isten uralmát és csak a maguk világát élik. Érvényesnek tartja ezt a metaforát az egész magyar katolikus egyházra? - A magyar egyház egyik tragédiája, hogy az elmúlt évtizedek diktatúrája megosztotta a papságot. Csak Magyarországon alakult ki olyan markáns megosztottság, amely képes volt túlélni a rendszer elmúlását is. A baloldaliságot képviselő békepapi vonalat nagy űr választotta el az egyházhű tábortól. - Ez a konzervatív vonal miért fogadta teljes bizalmába a Fideszt, amikor köztudott, hogy néhány éve még semmilyen gesztusra nem számíthatott volna a fiatal demokratáktól? - Kizárásos alapon közelítve meg a kérdést, nincs jobb. Másrészt valóban kereszténydemokrata programot tűzött a zászlajára, amelyet ereje szerint meg is kíván valósítani. Aki folyamatában szemléli a politikai életet, és benne a Fidesz vezetőinek megnyilvánulásait, az láthatja, hogy milyen arculatváltáson ment keresztül a párt. Fiatalok, jót akarnak, akkor miért ne fogadnánk bizalmunkba őket? Mint kereszténynek csak az lehet az alapvető hozzáállásunk, hogy a felelős vezetőket bizalommal kell megjutalmazni, aztán rhajd elválik, hogy meg tudtak-e felelni ennek vagy meg kell-e vonni tőlük. Bizalom nélkül nincs szeretetteljes kibontakozó élet. Osztie Zoltán: Csak a jobboldal összefogását tudjuk támogatni. A jobboldal csak egységesen képes fellépni a baloldal ellen Beliczay László felvétele HÁTTÉR Megérett a pénzügyi reformra az önkormányzati rendszer Sok feladat, kevés támogatás - Elaprózódott közigazgatás Egyetértenek a kormány és az önkormányzatok egyetlen évben sem biztosított elegendő forrást, képviselői abban, hogy az önkormányzati rend- a helyi bevételekből pedig csak a gazdagabb övszer jól vizsgázott az elmúlt tíz évben, ám ma kormányzatok tudtak eleget áldozni. A túlválmár reformra szorul. A helyhatóságok felaprólalásba több mint egy tucat település belebukott, zottak, és kiderült: túl széles feladatkört vettek tavaly pedig a 3200 helyhatóság egyharmada at 1990-ben. A feladatok ellátásához az állam hátrányos helyzetűnek minősítette magát. Tenczer Gábor NÉPSZAVA Az önkormányzati rendszer jól vizsgázott, de megérett a reformra mind a kormány, mind a helyhatóságok képviselői szerint. A legjelentősebb hibák: a túl széles feladatkör és a hozzá szükséges állami és saját források hiánya. Ennek következtében sok önkormányzat túlvállalta magát. Többségük felélte vagyonát, nagy részük már csak forgalomképtelen vagyonnal rendelkezik. A bankok szerint nagyobb fejlesztési hitelek felvételére a települések túlnyomó többsége képtelen. Tucatnyi település csődöt jelentett, 1999-ben pedig a helyhatóságok egyharmada kért az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatoknak járó támogatást. A rendszer vesztesei a kistelepülések, amelyek bár felismerték, hogy társulniuk kellene a feladatok közös vállalására, ám ezt mégsem tették meg. Stumpf István kancelláriaminiszter szerint az önkormányzatok indulásakor örökségbe kapott vagyoni differenciák máig ható gazdasági egyenlőtlenségeket okoztak. Elismerte: ehhez hozzájárult az is, hogy a pénzhiány miatt 1990 óta egyetlen kormány sem tett maradéktalanul eleget annak a törvényi kötelezettségének, hogy elegendő forrást biztosítson az önkormányzatoknak a kötelező feladatok ellátásához. Stumpf a napokban úgy nyilatkozott, hogy a közigazgatás továbbfejlesztése során a kormány szigorúan érvényesíteni kívánja a hatékonyság követelményét. Indokoltnak tartja a feladatok differenciált újratelepítését az állam, az önkormányzatok és a piac között. A központi forrásokat nem bővítik, de hatékonyabbá, koncentráltabbá teszik felhasználásukat, így például ösztönzik a társulásokat, erősítik az önkormányzatok ellenőrzését, és hangsúlyt fektetnek a települések eltérő bevételeinek kiegyenlítésére. Verebélyi Imre, a Magyar Közigazgatási Intézet főigazgatója szerint igaz, hogy 1990-ben, az önkormányzatok megalakulásánál a decentralizálás felé lengett ki az inga, és a helyhatóságok több önállóságot kaptak, mint amennyivel sokan élni tudtak. Ám véleménye szerint még ez volt a jobb, mert a kisebb demokrácia, a túlzott központosítás felé is tolódhatott volna a hangsúly. A rendszer továbbfejlesztésénél elsődleges feladat, hogy a demokrácia, az autonómia értékeit megőrizzék. Ezeket az értékeket ugyanis nem szabad tehetetlen polgármesterekre, sikertelen önkormányzatokra hivatkozva a hatékonyság oltárán feláldozni, erős állami beavatkozást sürgetve. Bokros Lajos volt pénzügyminiszter szerint az ország méretéhez képest túl sok önkormányzat van hazánkban, elaprózott a közigazgatási rendszer. Pazarlásnak tartja, hogy minden falunak külön önkormányzata van ahelyett, hogy nagyobb területeket, több kistelepülést összefogó térségi helyhatóságok működnének. A hazánkhoz hasonló méretű országokban, mint Írországban vagy Portugáliában harmadannyi önkormányzat működik, mint Magyarországon. A jelenlegi magyar önkormányzati rendszernek Bokros szerint az a legnagyobb hibája, hogy nem tisztázottak önkormányzati szintenként a feladatok. Egy falunak például jóval kevesebb feladatot kell ellátnia, mint egy városnak. A túlzott feladatvállalás legjobban az egészségügyben látszik. Egyes nagyobb kórházakat nem bírnak el önkormányzatok, továbbadják a megyének, az pedig az államnak. Dióssy László,a Települési önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke is sürgeti a hatáskörök felülvizsgálatát. Ha ennek során kiderül, hogy az önkormányzat az adott feladatot nem tudja gyors és kulturált módon ellátni, akkor nem szabad odatelepíteni. Az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy a feladatok egy részét a kistelepülések nem tudják ellátni. Bár a községek felismerték, hogy egyedül nem megy, azaz össze kell fogni, a vártnál kisebb mértékben alakult ki szoros együttműködés - főleg a városok és környékük között. Ezért egyetért az ésszerű munkamegosztáson alapuló társulások létrehozásával. A finanszírozás kérdésében Dióssy szerint inkább hátralépés történt. A normatívák gyakori változása, a központi támogatások változó mértéke, elbírálásának és odaítélésének módja kiszámíthatatlanná és tervezhetetlenné tette az önkormányzatok életét. Az adópolitika tekintetében is ellentétes folyamatok zajlanak a pártok által korábban ígért irányoknál. A helyi iparűzési adó elvonására vonatkozó állami elképzelések megfosztanák az önkormányzatokat bevételi forrásaiktól, sajátos, kormányzattól függő végrehajtó szervekké alakítva azokat. Szakértők szerint a kormány és az önkormányzatok viszonya sem volt felhőtlen az elmúlt tíz évben. Az ellentétek az elmúlt másfél évben erősödtek fel, pártpolitikai okok miatt. Ennek látványos jele volt a tavalyi évet végigkísérő kormány-főváros háború, de a helyben maradó szja szabadon felhasználható részének 5 százalékra csökkentése nem nyerte el számos kormánypárti polgármester tetszését sem. (A településeknek visszaosztott személyijövedelemadó-hányad 100 százalékról 5 százalékra csökkenése 1990-től kezdve fokozatosan ment végbe.) Idén az a pénzügyminisztériumi terv borzolja az önkormányzati vezetők idegeit, amely szerint a nagy önkormányzatoknál fő bevételi forrássá vált iparűzési adó 30-40 százalékát az állam elvonná és felosztaná a szerény bevételű települések között. A helyi iparűzési adó elvonására vonatkozó állami elképzelések megfosztanák az önkormányzatokat bevételi forrásaiktól, kormányzattól függő végrehajtó szervekké alakítva azokat mniiimnm»miH»Miao»wi»i»»MWMW>ommaonmniűmiwo«WMM MTI-információ Közös kutatásokkal folytatódik annak a nemzetközi konferenciának a munkája, amelyet a hét végén rendezett az Erasmus Közéleti Kommunikációs Intézet a volt szocialista országok elmúlt tízéves kommunikációs kultúrájának változásairól - jelentette be Sárközy Erika, az alapítvány igazgatója egy sajtótájékoztatón. A tanácskozáson arra keresték a választ: az elmúlt tíz évben, a szocialista globalizáció összeomlása után a térség országaiban milyen jelentős változások történtek a társadalom szerkezetében, a tulajdonviszonyokban, a politikai és a médiaüzenetekben, valamint a mindennapi kommunikációban. - Kutatni kell azt, hogy ez az átalakulás valójában milyen társadalmi, kommunikációs változásokat hozott - mondta az igazgató. Hozzátette: izgalmas eredményre juthatnak azok a kutatók, akik arra kiváncsiak, hogy a multinacionális cégek tevékenysége milyen következményekkel jár, és hogyan hat a társadalomra a politikai kommunikációban és a médiakommunikációban bekövetkezett változás. Buda Béla pszichiáter a tömegkommunikáció és a média kapcsolatáról szólva egyebek között elmondta: a média által közvetített értékek mindig kulcstényezők a változásokat indukáló folyamatok között, és mint ilyen, visszahatnak a politikai átalakulásokra. Emlékeztetett arra, hogy a nyilvánosság korlátozásának idején óriási jelentősége volt például a kiszivárogtatásnak. - Most, amikor a nyilvánosság szabad, a társadalom nem törődik vele, és a pluralitás oda vezetett, hogy a nyilvánosságnak nincs igazán mozgósító ereje - mondta. Buda Béla szerint jelentős előrelépés, a konferenciát követően lehetőség nyílik arra, hogy a volt szocialista országok és más európai országok tudósai a jövőben közös szempontrendszer és adatbázis alapján kutassanak. Nemzetközi konferencia a kommunikációról NÉPSZAVA