Népszava, 2000. május (128. évfolyam, 101–126. sz.)
2000-05-05 / 104. szám
2000. MÁJUS 5., PÉNTEK Egy kétszemélyes parlamenti frakcióról A napokban egy volt Balaton-parti alkalmi focista, aki kinevezte magát az új párt elnökének és egy levitézlett exkisgazda új pártot és ezzel együtt kétfős (!) parlamenti frakciót alakított. A „működési költségeiket” természetesen az adózó polgárokra hárítják. A magyar parlamentben állítólag olyan emberek ülnek, akik emberileg és erkölcsileg feddhetetlenek, és akiket a polgárok azért választottak meg, hogy az érdekeiket képviseljék. Ezért meglepő, hogy egy olyan ember alapít pártot, aki nemrégiben egy verőfényes napon a Balaton partján (volt) pártját képviselvén ittasan közbotrányt okozott. Szerencsére a pártjának volt annyi esze, hogy kizárta az eset után. Annál meghökkentőbb, hogy a pártjából joggal kizárt képviselő most új pártot alapít. Az új elnök szerint ezek után majd élhetnek azokkal a jogokkal, melyektől idáig meg voltak fosztva, például a napirend előtti felszólalás jogával. A balatoni „sportnap” után el lehet képzelni ezeket a felszólalásokat. Mint választópolgár, azt mondom: ha ilyen ember tüsténkedhet az ország házában, s ha másodmagával parlamenti frakciót alapíthat, az a demokrácia megcsúfolása, egyben azoknak a törvényhozóknak a szégyene, akik ezt lehetővé tették. Körösi Ferenc, Dunaharaszti A régi megbélyegzés új formában Mizsei Zsuzsa által írt cikkhez (Népszava, ápr. 20. Kommunistázás) kiegészítéssel kívánok reagálni. Azt mondhatnám - ha kommunistázni hallok, akkor bennem mindig kísért a múlt, saját fiatalságom ideje. 1942-ben Erdélyből jöttem Pestre, s mint levente, kötelező volt kiképzésben részt venni (15 éves voltam). Itt hallottam, hogy ha valamelyik levente fegyelmezetlen volt, késve érkezett, nem figyelt eléggé a vezényszóra, jött a legfélelmetesebb szidás, felforgató, szabotáló kommunista. Azt sem tudtam, mi az a kommunista. Idősebb tanítónktól kérdeztem. Válasz az volt, vigyázz, ha valakit kommunistának kiáltanak ki, készülhet, hogy a zsaruk elviszik. Ettől kezdve aztán mindig nagyon féltem, nehogy elvigyenek. Persze ma már korántsem olyan félelmetes, ha kommunistáznak. De azért úgy gondolom, ez a fajta címkézés meglehetősen átlátszó manipuláció: sokan szeretnék ilyen megbélyegzéssel sarokba szorítani a baloldali érzelmű embereket, és bizony ettől nem áll messze az a cél: megriasztani és megszégyeníteni mindenkit, aki nem fideszes. Orbán Károly, Budapest Szakszerűen a Tisza szabályozásáról A levonulóban lévő tiszai árvíz alatt többen megkérdőjelezték az 1846-ban Vásárhelyi Pál tervei alapján megkezdett Tiszaszabályozás helyességét. A Népszava április 20-i számában ez olvasható: „A jövő: gát nélkül az árvíz ellen”. Továbbá azt írják: „Szakértők szerint a magyar folyószakaszok kilencvennyolc százalékán nincs igazán értelme a töltésépítésnek. Ehelyett nyílt árterekre, hullámterekre, szükségtározókba kellene vezetni az árvíz idején lezúduló víztömegeket.” Szeretnék figyelmeztetni arra, hogy e terv megvalósítása esetén 15 000 négyzetkilométer területről 42 várost, 360 falut és kb. 1,5 millió embert kellene kitelepíteni otthonukból. Nem tudom, vajon kik voltak azok a „szakértők”, akik ezt a nyilatkozatot adták a Népszavának? Komoly felkészültségű vízimérnökök közül biztos nem volt olyan, aki ezzel a képtelen ötlettel előállt. A Tisza szabályozásáról csak akkor alkothatunk objektív véleményt, ha a szaktudományt tekintjük irányadónak, nem pedig divatos konjunkturális elgondolásokat. Köztudott, hogy a vízszabályozások mindig a viták kereszttüzében álltak, így volt ez a tervezés idején is, amikor olyan hevesek voltak a nézeteltérések, hogy a viták hevében Vásárhelyi Pált szívszélhűdés érte. A Tisza-szabályozás során volt, aki a hajdani vízi világot siratta, az Alföld katasztrofális kiszáradásáról, elszikesedéséről beszélt. Valójában a folyószabályozás eredményeként a kanyargós Tisza hossza 1419 km-ről 962 km-re rövidült. A kanyarátvágások és a gátrendszer ármentes területté alakította át az egész Tisza-völgyet, és több százezer holdon tette lehetővé a mezőgazdasági művelést. A Tisza-szabályozást Magyarország egyik legnagyobb alkotásaként értékelhetjük (a korabeli szakirodalom is ennek tekintette), amely gaz LEVELEZÉS SZERINTEM. ..ÍRJA AZ OLVASÓ daság- és településfejlesztő hatásai révén „második honfoglalásunk” volt. Persze lehet ma utólag okoskodni azon, miként kellett volna annak idején másként csinálni szerintem, és a szakemberek döntő többsége szerint, a Tisza-szabályozás a lehető legjobb megoldásokat valósította meg. Meggyőződésem, hogy továbbra is a gátas védekezésé a jövő még akkor is, ha egy kilométer gát építése csakugyan drága, kb. 100 millió forintba kerül. Akik a gát nélküli hatalmas árterekben gondolkodó rendszerekről beszélnek, mintha nem tudnák, hogy Magyarország kicsi, s hogy e kicsiny 93 000 négyzetkilométer kétharmada mély területen fekszik. S gátak nélkül úgyszólván nem lenne hová menekíteni az ár elől az embereket. Kövesi András Endre, Budapest Mezőgazdaság Torgyán módra Az agrárium Torgyán dr. megfogalmazása szerint soha olyan fejlődést nem produkált, mint amióta ő a miniszter. Ennek a dicsekvő állításnak végeredménye az, hogy mezőgazdaságunk az összes gazdasági elemző szerint a csőd szélén áll. Nincs agrárbéke, a gazdák demonstrációt akarnak az igazságukért. A miniszter úrnak azonban ez nem jelent problémát. A rózsadombi kisgazdavezér nemrég Japánban járt, természetesen azért, hogy a magyar mezőgazdaság fellendítéséről tárgyaljon. Hozott is a magyar gazdáknak egy csodálatos lehetőséget, miszerint Japánban egy maroknyi dinnye átszámítva 1000 Ft-ba kerül. Hát ez igazán szép! Egy ilyen kisdinnye termesztése a csányi és a jászberényi gazdáknak csodálatos pénzkeresési lehetőséget adna, hiszen tavalyi dinnyéjük kilójáért végül alig 5, azaz öt forintot adtak. Dinnyetermesztők minden bizonnyal alig várják, hogy Torgyán dr. mezőgazdasági és stb. miniszter, mellékesen és nem utolsósorban mint marketingmenedzser bejelentse a kisdinnye-termelési és -exportprojekt beindítását. Miáltal elképzelem, hogy Rózsi néni két szatyor dinnyével fölszállna a tokiói gépre, a dinnyét sikeresen eladva, a szatyorját telerakva jennel jönne haza, ebbe a csodálatos Torgyán-féle új mezőgazdasági közegbe. Hálát rebegne jótevőjének, Torgyán doktornak, aki a magyar földművelésügy minisztere, sőt vidékfejlesztésnek a minisztere, sőt a Fradi elnöke, nem utolsósorban kisgazda, polgári és földmunkás, továbbá a munkanélküliek és minden elesettek pártjának az elnöke (és hogy még minek, az most nem jut az eszembe). Egy ideig Egyiptomban is tartózkodott, természetesen azon munkálkodott, hogy mit tudna a magyar mezőgazdaság érdekében tenni. Talán rájött, hogy a tevék a sivatagban, ha már nincs mit enni, megeszik a kaktuszokat is. A forró sivatagban ebből is kevés terem, így adódik a lehetőség, hogy a magyar gazdák ne krumplit, hanem kaktuszt termeljenek, ami újabb jelentős takarmányexportot biztosítana a magyar mezőgazdaságnak, így Torgyán dr. elmondhatná, hogy az utolsó évtizedben ilyen exportorientált példa értékű koncepciót még senki nem produkált. A napsütötte Kairóban tartózkodó elnök üzeneteket küldött buzdítva, az árvízzel, a belvízzel küzdő magyar polgároknak. Amikor civil, nem civil, katona, rendőr, szomszéd és nyugdíjas harcolt a katasztrófa ellen, akkor a vidékfejlesztési miniszterünk Kairóban napozott és szenzációs - valóban mesebeli! - mezőgazdasági üzleteket kötött. Mellékesen szólva biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki tényleg szeretne majd értesülni arról, hogy valójában mekkora volumenű terménykereskedelmet bonyolítunk le Torgyán dr. üzletkötései nyomán Egyiptommal vagy az általa felkeresett többi országgal. Schneider Pál, Szolnok ték be a 62 évüket, és rájuk nem vonatkozik az előrehozott nyugdíj a szolgálati viszony alapján. Arról sem nyilatkoznak, hogy a közalkalmazottak nettó fizetése átlagban 35-40 000 forint közt van, míg az elbocsátásra kerülő tiszteké ennek háromnégyszerese. Egyetértek azzal, hogy egy korszerűen szervezett, jól kiképzett, megfelelő létszámú hadsereget kell felállítani nálunk is, de szerintem nem a mostani módszerekkel. Hogy mást ne mondjak, a mai napig a honvédség kötelékében igen sok nyugdíjas katona és polgári személy dolgozik. Véleményem szerint először ezek leépítésével kellene kezdeni, így máris csökkenteni lehetne a létszámot. Ezek után azokat az embereket kellene elbocsátani, akik szakmailag semmiképp sem felelnek meg a korszerű hadsereg követelményeinek. Ugyanis sajnos sok a beöltözött katona, aki a beosztásához szükséges megfelelő iskolákat soha nem végezte el. Miután jómagam is egész életemben a hadseregben szolgáltam, és a mai napig is figyelemmel kísérem az eseményeket, felháborítónak tartom a jelenlegi helyzetet, hiszen sokan nem fognak tudni elhelyezkedni a civil életben, vagy azért, mert már elmúltak 50 évesek, vagy azért, mert sokan (tisztelet a kivételnek) nem alkalmazzák azokat az embereket, akik a fegyveres testületnél dolgoztak. A tisztek többsége ez alól is kivétel, hiszen őket, mint fegyveres biztonsági őr (akár nyugdíjasként is) bárhol szívesen fogadják. Elnézést a levelem hangneméért, és félre ne értse senki, én korántsem a tisztek ellen beszélek, csak a módszer ellen, amivel ezt a tömeges leépítést végrehajtják. Az, aki ezt elrendelte, és véleményem szerint nem gondolta át annak a súlyos következményeit, főleg a több ezer polgári alkalmazottra vonatkozóan. Valami racionális és emberséges megoldást kellene keresni, hogy ne szaporítsuk a honvédségtől elbocsátottakkal a munkanélküliek számát. Bakonyi Jánosné, Budapest Sírt a szőlőtőke, mikor kivágtam Valósággal sírtak a szőlőtőkék, mikor vágtam ki őket. Hogy a szőlőterületem 500 négyzetméter alatt legyen, a szőlőből kellett kivágni egy darabot. Minden egyes szőlőtőkénél elátkoztam e rendelet kitalálóját. Nagyon sok pénz, idő, fáradtság és türelem kell, amíg a szőlővessző termőre fordul. Nagyon tartok tőle, hogy ez a meggondolatlan rendelet az ország szőlészetében nagyobb kárt okoz, mint az 1875-ös filoxéniajárvány. Nyugodtan önbírálatot gyakorolhat a kormány és a rendelet kiagyalója. Javaslom, hogy ezután egy döntés meghozatala előtt az illetékesek számoljanak el százig. Kiss Sándor, Igaz Sportfogadás - minek nevezzelek? Kellemetlen meglepetés érte- szerencsére nem a Népszavával kapcsolatosan. Hanem! A XLVII. évfolyama április 5-i számában a Sportfogadás hetilap bejelentette olvasóinak, hogy április 17-ével napilappá alakul, és együttesen kerül terjesztésre a megújuló Magyar Nemzettel. Én - naivan - ezt úgy értelmeztem, hogy amiképp több újság a tv- és rádióműsort valamelyik lapszámukhoz mellékletként juttatják olvasóikhoz, így lesz a Sportfogadással is, mely nyilván a szokott szerdai számhoz fog csatlakozni. Meghökkenve tapasztaltam, hogy nem ez történt. A Sportfogadás kétlapnyi terjedelemben tényleg naponta jelenik meg a Magyar Nemzetben, mégpedig úgy elosztva, hogy ezután a lottózóknak, főleg pedig a sportjellegű fogadásokat (totó, tippmix) kedvelőknek minden egyes számot meg kell venniök. Mi ez, ha nem üzletrontás, tisztességtelen előnyszerzés más lapokkal szemben, egyben „sajtódiktatúra”, a szerencsejátékot kedvelők személyi jogainak megsértése és anyagi károkozás?! Mert ha meg akarom tudni a lottóhúzásokat és a jokerszámot (a totóeredményeket ekkor még hiányosan közüik), meg kell vásárolnom a hétfői számot, ha a nyereményekre vagyok kíváncsi, a keddit, a totótippeket talán a szerdai közli, a tippmixet a csütörtöki hozza. De a mindezekkel kapcsolatos egyéb tudnivalók miatt ajánlatos a pénteki és szombati Magyar Nemzetet is megvenni. Mindezért minimum háromszáz forintot kell fizetnem, holott eddig a színvonalasabb, többet nyújtó és jobban szerkesztett Sportfogadást hetenként 98 forintért (!) kaptam meg. Nálunk a közös totózás negyvenéves munkahelyi tradíció, összekötő lánc, amely a heti megbeszéléseken keresztül (a telefon sem olcsó!) köztünk, nyugdíjasok között nagyon igazi, főleg pedig rendszeres emberi kapcsolatra nyújt lehetőséget. Nagyné Papp Rózsa, Budapest Nagyszerű törvényjavaslat Elámulva veszem tudomásul, hogy a jelenlegi kormányzati hatalomban milyen nagyszerű törvényalkotók vannak. Az egyik ilyen kiválóság Horváth Béla, az FKGP prominense. Törvényjavaslata a következő. Azt a parlamenti képviselőt, aki méltánytalanul viselkedik a parlamentben, szankcionálni kell, többek közt bizonyos időre ki kell tiltani a parlamenti munkából. Tény, ami tény, egy-egy MSZP-s politikus-képviselő a kormánypárti képviselők ordenáré megnyilvánulásaira ordenáré módon válaszolt. Ez persze semmiképp sem elfogadható! Viszont! Következetesen kellene végrehajtani Horváth Béla FKGP-s képviselő kitűnő javaslatát. Igen, a parlament tekintélyét csorbító képviselőket büntessék és meghatározott időre tiltsák ki a parlamenti munkából. Jó ötlet! Ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, a kormánypártok képviselői közül Kövér László, Torgyán József, Kosztolányi Dénes - a névsor hosszan folytatható - nemhogy ebben a ciklusban, de valószínűleg ebben az évtizedben sem léphetik át a Parlament kapuját. Magam részéről csak gratulálni tudok a törvényjavaslathoz. * Márki Róbert, Budapest Különbség az Össztűzben Az általam legnézettebb televízió-műsor a „Nap-kelte”. Nyugdíjas létemre minden reggel 3/4 6-kor felébredek és kinyitom a televíziót. A sok érdekfeszítő műsorblokk közül is leginkább az „Össztűz” című műsort várom, amelyben naponta meghívnak egy-egy ismertebb személyt, rendszerint politikust, akinek a műsorvezető és két különböző újság képviselői tesznek fel kérdéseket. Az utóbbi másfél-két év óta a leggyakoribb vendég dr. Torgyán József volt. A legutolsó „fellépése” minden eddigin túltett. Rövid kampánybeszéddel kezdte, majd ismertette eddigi ténykedését, amelyben közölte, hogy ő többet tett az országért, mint tíz év óta bárki. Minden mondata „én.. .”-nel kezdődött. Én megoldottam a búzabombát, én eladtam a vízidisznókat... Én megkaptam a legmagasabb perui kitüntetést (ezt már az összes kiscsoportos óvodás is tudja), az összes állam- és kormányfő fogadta, részt vett a kannibálok díszebédjén is, csak azt nem tudom, hogy miért utazik sokfős kísérettel, ha ő ad el és a minisztériumában miért dolgozik annyi ember, ha mindent ő egyedül csinál. Hozzá kell tennem, hogy ez egy „kérdezz-felelek” műsor. Amikor a műsorvezető és a két újságíró megpróbált egyegy kérdést feltenni, a miniszter úr a legalpáribb módon közbevágott, hogy hagyják őt kibeszélni. Hagyták... Az utána következő műsor számomra üdítő színfolt volt. Demszky Gábor indította útnak a tele teherautókat a két árvíz sújtotta megye részére. És ez nem az „Én”, hanem a Budapest adománya volt. Micsoda különbség! Menyhért Vilmos, Budapest Még egyszer „Ne a munkáspárttal” „Ne a Munkáspárttal” címmel az április 29-i számban közzétett levelembe - a szöveg rövidítésének következményeként - értelemzavaró hiba csúszott. A helyes rövidített szöveg ez lett volna. A szociáldemokrata pártok fejlődésének természetes folyamata volt, hogy a kommunista gyökerekből kiinduló, de nem diktatúrát, nem revolúciót, hanem evolúciót óhajtó kommunistákból szociáldemokratákká lettek. Szakítottak a diktatúrára törekvőkkel... Dr. Del Medico Imre, Budapest Még meddig nézem a televíziót? Tudomásom szerint a két legnézettebb tvcsatorna a tv2 és az RTL Klub. Kérdés, meddig? Mert ami ezeken a csatornákon megy, az már kész nevetség! Napi 3 óra reklám! Hiszen ha csak reklám lenne, még hagyján... Én naponta kb. 5 órát nézek televíziót, és ez idő alatt 48-szor láttam a Fábry-show bemutatóját. Mire elérkezik a műsor vetítése, már semmi kedvem hozzá! Aztán itt vannak a sorozatok. Jelenleg a két csatornán délutánként hat dél-amerikai sorozat megy. Ha bekapcsolom a tv-t, aláteszem a lavórt, úgy csöpög az ízlésre i *iA A honvédségi közalkalmazottakról A médiában már hónapok óta téma a honvédség átszervezése a NATO-elvárásoknak megfelelően. Arról viszont sehol senki nem nyilatkozik, hogy mi lesz azzal az alig 12 ezer emberrel, aki a honvédségnél dolgozik mint polgári alkalmazott. Mindenütt csak az a téma, hogy a tisztek leépítésre kerülnek (kb. 5000 fő), de arról, hogy a közalkalmazottak létszáma az elbocsátáskor kb. 5600 fő, senki nem tesz említést. Az elmúlt 10 évben a honvédségnél a közalkalmazottak létszáma radikálisan csökkent, tudomásom szerint közel 30 000 fővel. Arról sem esik szó, hogy a tisztek 25 év szolgálati viszony után elmehetnek nyugdíjba, míg a közalkalmazottak, hiába van sokéves honvédségi munkaviszonyuk, az utcára kerülnek, hiszen még nem töltöt NÉPSZAVA len érzelgősség, a filmek művészileg persze teljesen értéktelenek és hihetetlenül hosszúra nyúltak. Pl. Gazdagok és szépek (626 rész), Sunset Beach (388 rész) stb. Olyan is csak Magyarországon van, hogy egyszerre megy a Dáridó és a Koóstoló. Nem tudom, hogy melyik csatorna nézi a másikat, de felettébb furcsa, hogy ha az egyiken reklám megy film közben, átkapcsolok a másikra - gondolva, belenézek az ott folyó filmbe -, hát,láss csodát, ott is reklám megy, így igazán nem nehéz a műsor szerkesztése. Végy vagy 8-10 sorozatot (lehetőleg 100 rész felett), spékeld meg 20 percenként 5 perc reklámmal, tegyél bele egy híradót, és máris este 8 óra van. A tv2-n a csúcs az volt, amikor 22.48- kor reklámozni kezdték a 22.45-kor kezdődő filmet. Az RTL Klubban jelenleg Vágó István viszi a prímet vetélkedőműsorában a nagy-nagy hallgatásaival, sokszor zavaró kötözködéseivel. Pedig ha pörgősebb lenne a műsor, még nézhető is lenne. Egyébként este 8-tól van, hogy jó filmek is mennek. Lassan már csak a filmeknél lesz érdemes bekapcsolni a tv2-t vagy az RTL Klubot. (név, cím a szerkesztőségben) Háry János mai vetélytársa A magyar irodalom nagyotmondásáról ismert hőse, Háry János méltó vetélytársra talált Torgyán József személyében. A pártelnök, miniszter úr eddig sem volt híres mértéktartásáról, de a legutóbbi nyilatkozata, miszerint „ő többet tett két év alatt a mezőgazdaságért, mint ami az elmúlt 20 év alatt történt”, minden józan mértéket felülmúlt. A mezőgazdaságban dolgozó sok ezer kiváló szakember munkájának elképesztő lebecsülése, ugyanakkor az a primitív öndicséret szinte tragikomikus formája. Ez a kulturáltnak egyáltalán nem nevezhető miniszteri megnyilatkozás nemcsak a honi tévénézők és újságolvasók millióiban kelt megbotránkozást, de a minket is egyre jobban figyelő külföldi médiában is hangot kap. Torgyán miniszter úr a súlyos milliárdok kiszórásával ún. időzített bombáktól mentette meg a mezőgazdaságot, közben nem veszi észre, hogy hozzá nem értő vezetésével bajba hozza az egész ágazatot. Mivel őt a tények nem zavarják, érdemes emlékezetébe idézni az egyik legnevesebb európai minősítő intézet megállapítását, mely szerint 1998-ról 1999-re 32-35 százalékkal csökkent az agrárium portfoliója. Hogy még érzékelhetőbb példát említsek: Fejér megye jó természeti adottságai és szakember-ellátottsága miatt eddig az ország élvonalába tartozott az előállított termékek és termények minőségét és mennyiségét illetően egyaránt. A jelen mezőgazdasági szabályozórendszer hatására egy év alatt 2,1 milliárd Ft eredményromlás mutatható ki. íme Torgyán úr áldásos és hozzáértő tevékenységének eredménye. Frankel László, Dunaújváros Kitűnőre vizsgázott az FVM-miniszter Április 25-én a „Kereszttűz” című tévéműsor vendége volt Torgyán miniszter úr. Elképesztő számomra, hogy a miniszter úr se lát, se hall, amikor az országot járja! Hiszen az ország háromnegyede hallani sem akart arról, hogy ő a Magyar Köztársaság elnöke legyen. Sok ismerősöm (nem párttagok!) válasza e kérdésemre: Isten őrizzen meg! Hogy ez így van, s vele kapcsolatban ilyen vélemények alakultak ki, ezt Torgyán úr csak önmagának köszönheti. Szerinte a közvélemény-kutatás manipulált. Úgyszintén a sajtó, a média. Egyszóval, mindenki, aki nem hajlik meg előtte! Számomra roppant visszataszító a miniszter úrnál, hogy mindig egyes szám első személyben beszél: „Én csináltam, én intézkedtem” stb. Egyszerűen nem ismeri azt, hogy szerénység. Torgyán József kijelenti: Göncz Árpád köztársasági elnök úr ismeretlen volt, amikor Antall József néhai miniszterelnök őt jelölte erre a méltóságra! Antall József tiszteletre méltó politikai tudását dicséri, hogy mennyire jól választott! Göncz Árpád köztársasági elnökünk miatt a magyar népnek nem kellett szégyenkeznie! Nagyon sokan látjuk úgy: kitűnőre vizsgázott e méltóság betöltése során. S ez utódja elé is igen magas követelményt állít. Talyán Magdolna, Gödöllő Tisztelt Olvasóinki Az olvasói leveleket a Szerintem rovatban általában rövidítve, esetenként szerkesztett formában adjuk közre. Az írások tartalma levelezőink nézeteit tükrözik, amelyek nem feltétlenül egyeznek meg a szerkesztőség véleményével.