Népszava, 2000. május (128. évfolyam, 101–126. sz.)

2000-05-05 / 104. szám

2000. MÁJUS 5., PÉNTEK Egy kétszemélyes parlamenti frakcióról A napokban egy volt Balaton-parti alkal­mi focista, aki kinevezte magát az új párt elnökének és egy levitézlett exkisgazda új pártot és ezzel együtt kétfős (!) parlamen­ti frakciót alakított. A „működési költsé­geiket” természetesen az adózó polgárok­ra hárítják. A magyar parlamentben állító­lag olyan emberek ülnek, akik emberileg és erkölcsileg feddhetetlenek, és akiket a polgárok azért választottak meg, hogy az érdekeiket képviseljék. Ezért meglepő, hogy egy olyan ember alapít pártot, aki nemrégiben egy verőfényes napon a Bala­ton partján (volt) pártját képviselvén itta­san közbotrányt okozott. Szerencsére a pártjának volt annyi esze, hogy kizárta az eset után. Annál meghökkentőbb, hogy a pártjából joggal kizárt képviselő most új pártot alapít. Az új elnök szerint ezek után majd élhetnek azokkal a jogokkal, me­lyektől idáig meg voltak fosztva, például a napirend előtti felszólalás jogával. A bala­toni „sportnap” után el lehet képzelni eze­ket a felszólalásokat. Mint választópolgár, azt mondom: ha ilyen ember tüsténkedhet az ország házában, s ha másodmagával parlamenti frakciót alapíthat, az a demok­rácia megcsúfolása, egyben azoknak a tör­vényhozóknak a szégyene, akik ezt lehe­tővé tették. Körösi Ferenc, Dunaharaszti A régi megbélyegzés új formában Mizsei Zsuzsa által írt cikkhez (Népszava, ápr. 20. Kommunistázás) kiegészítéssel­ kívánok reagálni. Azt mondhatnám - ha kommunistázni hallok, akkor bennem mindig kísért a múlt, saját fiatalságom ideje. 1942-ben Erdélyből jöttem Pestre, s mint levente, kötelező volt kiképzésben részt venni (15 éves voltam). Itt hallottam, hogy ha valamelyik levente fegyelmezet­len volt, késve érkezett, nem figyelt elég­gé a vezényszóra, jött a legfélelmetesebb szidás, felforgató, szabotáló kommunista. Azt sem tudtam, mi az a kommunista. Idő­sebb tanítónktól kérdeztem. Válasz az volt, vigyázz, ha valakit kommunistának kiáltanak ki, készülhet, hogy a zsaruk el­viszik. Ettől kezdve aztán mindig nagyon féltem, nehogy elvigyenek. Persze ma már korántsem olyan félelmetes, ha kommu­­nistáznak. De azért úgy gondolom, ez a fajta címkézés meglehetősen átlátszó ma­nipuláció: sokan szeretnék ilyen megbé­lyegzéssel sarokba szorítani a baloldali ér­zelmű embereket, és bizony ettől nem áll messze az a cél: megriasztani és megszé­gyeníteni mindenkit, aki nem fideszes. Orbán Károly, Budapest Szakszerűen a Tisza szabályozásáról A levonulóban lévő tiszai árvíz alatt töb­ben megkérdőjelezték az 1846-ban Vásár­helyi Pál tervei alapján megkezdett Tisza­­szabályozás helyességét. A Népszava áp­rilis 20-i számában ez olvasható: „A jövő: gát nélkül az árvíz ellen”. Továbbá azt ír­ják: „Szakértők szerint a magyar folyósza­kaszok kilencvennyolc százalékán nincs igazán értelme a töltésépítésnek. Ehelyett nyílt árterekre, hullámterekre, szükségtá­rozókba kellene vezetni az árvíz idején le­zúduló víztömegeket.” Szeretnék figyel­meztetni arra, hogy e terv megvalósítása esetén 15 000 négyzetkilométer területről 42 várost, 360 falut és kb. 1,5 millió em­bert kellene kitelepíteni otthonukból. Nem tudom, vajon kik voltak azok a „szakér­tők”, akik ezt a nyilatkozatot adták a Nép­szavának? Komoly felkészültségű vízi­­mérnökök közül biztos nem volt olyan, aki ezzel a képtelen ötlettel előállt. A Ti­sza szabályozásáról csak akkor alkotha­tunk objektív véleményt, ha a szaktudo­mányt tekintjük irányadónak, nem pedig divatos konjunkturális elgondolásokat. Köztudott, hogy a vízszabályozások min­dig a viták kereszttüzében álltak, így volt ez a tervezés idején is, amikor olyan heve­sek voltak a nézeteltérések, hogy a viták hevében Vásárhelyi Pált szívszélhűdés ér­te. A Tisza-szabályozás során volt, aki a hajdani vízi világot siratta, az Alföld ka­tasztrofális kiszáradásáról, elszikesedésé­­ről beszélt. Valójában a folyószabályozás eredményeként a kanyargós Tisza hossza 1419 km-ről 962 km-re rövidült. A kanyar­­átvágások és a gátrendszer ármentes terü­letté alakította át az egész Tisza-völgyet, és több százezer holdon tette lehetővé a mezőgazdasági művelést. A Tisza-szabá­­lyozást Magyarország egyik legnagyobb alkotásaként értékelhetjük (a korabeli szak­irodalom is ennek tekintette), amely gaz­ LEVELEZÉS SZERINTEM. ..ÍRJA AZ OLVASÓ daság- és településfejlesztő hatásai révén „második honfoglalásunk” volt. Persze le­het ma utólag okoskodni azon, miként kellett volna annak idején másként csinál­ni­­ szerintem, és a szakemberek döntő többsége szerint, a Tisza-szabályozás a le­hető legjobb megoldásokat valósította meg. Meggyőződésem, hogy továbbra is a gátas védekezésé a jövő még akkor is, ha egy kilométer gát építése csakugyan drá­ga, kb. 100 millió forintba kerül. Akik a gát nélküli hatalmas árterekben gondolko­dó rendszerekről beszélnek, mintha nem tudnák, hogy Magyarország kicsi, s hogy e kicsiny 93 000 négyzetkilométer kéthar­mada mély területen fekszik. S gátak nél­kül úgyszólván nem lenne hová menekíte­ni az ár elől az embereket. Kövesi András Endre, Budapest Mezőgazdaság Torgyán módra Az agrárium Torgyán dr. megfogalmazása szerint soha olyan fejlődést nem produkált, mint amióta ő a miniszter. Ennek a dicsek­vő állításnak végeredménye az, hogy me­zőgazdaságunk az összes gazdasági elem­ző szerint a csőd szélén áll. Nincs agrárbé­ke, a gazdák demonstrációt akarnak az igazságukért. A miniszter úrnak azonban ez nem jelent problémát. A rózsadombi kisgazdavezér nemrég Japánban járt, ter­mészetesen azért, hogy a magyar mező­­gazdaság fellendítéséről tárgyaljon. Hozott is a magyar gazdáknak egy csodálatos le­hetőséget, miszerint Japánban egy marok­nyi dinnye átszámítva 1000 Ft-ba kerül. Hát ez igazán szép! Egy ilyen kisdinnye termesztése a csányi és a jászberényi gaz­dáknak csodálatos pénzkeresési lehetősé­get adna, hiszen tavalyi dinnyéjük kilójáért végül alig 5, azaz öt forintot adtak. Dinnyetermesztők minden bizonnyal alig várják, hogy Torgyán dr. mezőgazdasági és stb. miniszter, mellékesen és nem utol­sósorban mint marketingmenedzser beje­lentse a kisdinnye-termelési és -exportpro­jekt beindítását. Miáltal elképzelem, hogy Rózsi néni két szatyor dinnyével fölszállna a tokiói gépre, a dinnyét sikeresen eladva, a szatyorját telerakva jennel jönne haza, ebbe a csodálatos Torgyán-féle új mező­­gazdasági közegbe. Hálát rebegne jótevő­jének, Torgyán doktornak, aki a magyar földművelésügy minisztere, sőt vidékfej­lesztésnek a minisztere, sőt a Fradi elnöke, nem utolsósorban kisgazda, polgári és földmunkás, továbbá a munkanélküliek és minden elesettek pártjának az elnöke (és hogy még minek, az most nem jut az eszembe). Egy ideig Egyiptomban is tar­tózkodott, természetesen azon munkálko­dott, hogy mit tudna a magyar mezőgazda­ság érdekében tenni. Talán rájött, hogy a tevék a sivatagban, ha már nincs mit enni, megeszik a kaktuszokat is. A forró sivatag­ban ebből is kevés terem, így adódik a le­hetőség, hogy a magyar gazdák ne krump­lit, hanem kaktuszt termeljenek, ami újabb jelentős takarmányexportot biztosítana a magyar mezőgazdaságnak, így Torgyán dr. elmondhatná, hogy az utolsó évtizedben ilyen exportorientált példa értékű koncep­ciót még senki nem produkált. A napsütöt­te Kairóban tartózkodó elnök üzeneteket küldött buzdítva, az árvízzel, a belvízzel küzdő magyar polgároknak. Amikor civil, nem civil, katona, rendőr, szomszéd és nyugdíjas harcolt a katasztrófa ellen, akkor a vidékfejlesztési miniszterünk Kairóban napozott és szenzációs - valóban mesebe­li! - mezőgazdasági üzleteket kötött. Mel­lékesen szólva biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki tényleg szeretne majd érte­sülni arról, hogy valójában mekkora volu­menű terménykereskedelmet bonyolítunk le Torgyán dr. üzletkötései nyomán Egyip­tommal vagy az általa felkeresett többi or­szággal. Schneider Pál, Szolnok ték be a 62 évüket, és rájuk nem vonatko­zik az előrehozott nyugdíj a szolgálati vi­szony alapján. Arról sem nyilatkoznak, hogy a közalkalmazottak nettó fizetése át­lagban 35-40 000 forint közt van, míg az elbocsátásra kerülő tiszteké ennek három­négyszerese. Egyetértek azzal, hogy egy korszerűen szervezett, jól kiképzett, meg­felelő létszámú hadsereget kell felállítani nálunk is, de szerintem nem a mostani módszerekkel. Hogy mást ne mondjak, a mai napig a honvédség kötelékében igen sok nyugdíjas katona és polgári személy dolgozik. Véleményem szerint először ezek leépítésével kellene kezdeni, így már­is csökkenteni lehetne a létszámot. Ezek után azokat az embereket kellene elbocsá­tani, akik szakmailag semmiképp sem fe­lelnek meg a korszerű hadsereg követel­ményeinek. Ugyanis sajnos sok a beöltö­zött katona, aki a beosztásához szükséges megfelelő iskolákat soha nem végezte el. Miután jómagam is egész életemben a hadseregben szolgáltam, és a mai napig is figyelemmel kísérem az eseményeket, fel­háborítónak tartom a jelenlegi helyzetet, hiszen sokan nem fognak tudni elhelyez­kedni a civil életben, vagy azért, mert már elmúltak 50 évesek, vagy azért, mert so­kan (tisztelet a kivételnek) nem alkalmaz­zák azokat az embereket, akik a fegyveres testületnél dolgoztak. A tisztek többsége ez alól is kivétel, hiszen őket, mint fegyveres biztonsági őr (akár nyugdíjasként is) bár­hol szívesen fogadják. Elnézést a levelem hangneméért, és félre ne értse senki, én ko­rántsem a tisztek ellen beszélek, csak a módszer ellen, amivel ezt a tömeges leépí­tést végrehajtják. Az, aki ezt elrendelte, és véleményem szerint nem gondolta át an­nak a súlyos következményeit, főleg a több ezer polgári alkalmazottra vonatko­zóan. Valami racionális és emberséges megoldást kellene keresni, hogy ne szapo­rítsuk a honvédségtől elbocsátottakkal a munkanélküliek számát. Bakonyi Jánosné, Budapest Sírt a szőlőtőke, mikor kivágtam Valósággal sírtak a szőlőtőkék, mikor vágtam ki őket. Hogy a szőlőterületem 500 négyzetméter alatt legyen, a szőlőből kellett kivágni egy darabot. Minden egyes szőlőtőkénél elátkoztam e rendelet kitalá­lóját. Nagyon sok pénz, idő, fáradtság és türelem kell, amíg a szőlővessző termőre fordul. Nagyon tartok tőle, hogy ez a meg­gondolatlan rendelet az ország szőlészeté­ben nagyobb kárt okoz, mint az 1875-ös filoxéniajárvány. Nyugodtan önbírálatot gyakorolhat a kormány és a rendelet ki­agyalója. Javaslom, hogy ezután egy dön­tés meghozatala előtt az illetékesek szá­moljanak el százig. Kiss Sándor, Igaz Sportfogadás - minek nevezzelek? Kellemetlen meglepetés ért­e- szerencsére nem a Népszavával kapcsolatosan. Ha­nem! A XLVII. évfolyama április 5-i szá­mában a Sportfogadás hetilap bejelentette olvasóinak, hogy április 17-ével napilappá alakul, és együttesen kerül terjesztésre a megújuló Magyar Nemzettel. Én - naivan - ezt úgy értelmeztem, hogy amiképp több újság a tv- és rádióműsort valamelyik lapszámukhoz mellékletként juttatják ol­vasóikhoz, így lesz a Sportfogadással is, mely nyilván a szokott szerdai számhoz fog csatlakozni. Meghökkenve tapasztal­tam, hogy nem ez történt. A Sportfogadás kétlapnyi terjedelemben tényleg naponta jelenik meg a Magyar Nemzetben, még­pedig úgy elosztva, hogy ezután a lottó­zóknak, főleg pedig a sportjellegű fogadá­sokat (totó, tippmix) kedvelőknek minden egyes számot meg kell venniök. Mi ez, ha nem üzletrontás, tisztességtelen előny­­szerzés más lapokkal szemben, egyben „sajtódiktatúra”, a szerencsejátékot ked­velők személyi jogainak megsértése és anyagi károkozás?! Mert ha meg akarom tudni a lottóhúzásokat és a jokerszámot (a totóeredményeket ekkor még hiányosan közüik), meg kell vásárolnom a hétfői szá­mot, ha a nyereményekre vagyok kíván­csi, a keddit, a totótippeket talán a szerdai közli, a tippmixet a csütörtöki hozza. De a mindezekkel kapcsolatos egyéb tudniva­lók miatt ajánlatos a pénteki és szombati Magyar Nemzetet is megvenni. Mindezért minimum háromszáz forintot kell fizet­nem, holott eddig a színvonalasabb, töb­bet nyújtó és jobban szerkesztett Sport­­fogadást hetenként 98 forintért (!) kaptam meg. Nálunk a közös totózás negyvenéves munkahelyi tradíció, összekötő lánc, amely a heti megbeszéléseken keresztül (a telefon sem olcsó!) köztünk, nyugdíjasok között nagyon igazi, főleg pedig rendsze­res emberi kapcsolatra nyújt lehetőséget. Nagyné Papp Rózsa, Budapest Nagyszerű törvényjavaslat Elámulva veszem tudomásul, hogy a je­lenlegi kormányzati hatalomban milyen nagyszerű törvényalkotók vannak. Az egyik ilyen kiválóság Horváth Béla, az FKGP prominense. Törvényjavaslata a kö­vetkező. Azt a parlamenti képviselőt, aki méltánytalanul viselkedik a parlamentben, szankcionálni kell, többek közt bizonyos időre ki kell tiltani a parlamenti munká­ból. Tény, ami tény, egy-egy MSZP-s po­litikus-képviselő a kormánypárti képvise­lők ordenáré megnyilvánulásaira ordenáré módon válaszolt. Ez persze semmiképp sem elfogadható! Viszont! Következete­sen kellene végrehajtani Horváth Béla FKGP-s képviselő kitűnő javaslatát. Igen, a parlament tekintélyét csorbító képvise­lőket büntessék és meghatározott időre tiltsák ki a parlamenti munkából­. Jó ötlet! Ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, a kormánypártok képviselői közül Kövér László, Torgyán József, Kosztolányi Dé­nes - a névsor hosszan folytatható - nem­hogy ebben a ciklusban, de valószínűleg ebben az évtizedben sem léphetik át a Par­lament kapuját. Magam részéről csak gra­tulálni tudok a törvényjavaslathoz. * Márki Róbert, Budapest Különbség­­ az Össztűzben Az általam legnézettebb televízió-műsor a „Nap-kelte”. Nyugdíjas létemre minden reggel 3/4 6-kor felébredek és kinyitom a televíziót. A sok érdekfeszítő műsorblokk közül is leginkább az „Össztűz” című mű­sort várom, amelyben naponta meghívnak egy-egy ismertebb személyt, rendszerint politikust, akinek a műsorvezető és két kü­lönböző újság képviselői tesznek fel kér­déseket. Az utóbbi másfél-két év óta a leggyakoribb vendég dr. Torgyán József volt. A legutolsó „fellépése” minden eddi­­gin túltett. Rövid kampánybeszéddel kezd­te, majd ismertette eddigi ténykedését, amelyben közölte, hogy ő többet tett az or­szágért, mint tíz év óta bárki. Minden mondata „én.. .”-nel kezdődött. Én megol­dottam a búzabombát, én eladtam a vízi­disznókat... Én megkaptam a legmaga­sabb perui kitüntetést (ezt már az összes kiscsoportos óvodás is tudja), az összes ál­lam- és kormányfő fogadta, részt vett a kannibálok díszebédjén is, csak azt nem tudom, hogy miért utazik sokfős kísérettel, ha ő ad el és a minisztériumában miért dol­gozik annyi ember, ha mindent ő egyedül csinál. Hozzá kell tennem, hogy ez egy „kérdezz-felelek” műsor. Amikor a műsor­vezető és a két újságíró megpróbált egy­­egy kérdést feltenni, a miniszter úr a legal­páribb módon közbevágott, hogy hagyják őt kibeszélni. Hagyták... Az utána követ­kező műsor számomra üdítő színfolt volt. Demszky Gábor indította útnak a tele te­herautókat a két árvíz sújtotta megye ré­szére. És ez nem az „Én”, hanem a Buda­pest adománya volt. Micsoda különbség! Menyhért Vilmos, Budapest Még egyszer „Ne a munkáspárttal” „Ne a Munkáspárttal” címmel az április 29-i számban közzétett levelembe - a szö­­­veg rövidítésének következményeként - értelemzavaró hiba csúszott. A helyes rö­vidített szöveg ez lett volna. A szociálde­mokrata pártok fejlődésének természetes folyamata volt, hogy a kommunista gyö­kerekből kiinduló, de nem diktatúrát, nem revolúciót, hanem evolúciót óhajtó kom­munistákból szociáldemokratákká lettek. Szakítottak a diktatúrára törekvőkkel... Dr. Del Medico Imre, Budapest Még meddig nézem a televíziót? Tudomásom szerint a két legnézettebb tv­­csatorna a tv2 és az RTL Klub. Kérdés, meddig? Mert ami ezeken a csatornákon megy, az már kész nevetség! Napi 3 óra reklám! Hiszen ha csak reklám lenne, még hagyján... Én naponta kb. 5 órát nézek te­levíziót, és ez idő alatt 48-szor láttam a Fábry-show bemutatóját. Mire elérkezik a műsor vetítése, már semmi kedvem hoz­zá! Aztán itt vannak a sorozatok. Jelenleg a két csatornán délutánként hat dél-ameri­kai sorozat megy. Ha bekapcsolom a tv-t, aláteszem a lavórt, úgy csöpög az ízlésre­ i *iA A honvédségi közalkalmazottakról A médiában már hónapok óta téma a hon­védség átszervezése a NATO-elvárások­­nak megfelelően. Arról viszont sehol senki nem nyilatkozik, hogy mi lesz azzal az alig 12 ezer emberrel, aki a honvédségnél dol­gozik mint polgári alkalmazott. Mindenütt csak az a téma, hogy a tisztek leépítésre kerülnek (kb. 5000 fő), de arról, hogy a közalkalmazottak létszáma az elbocsátás­kor kb. 5600 fő, senki nem tesz említést. Az elmúlt 10 évben a honvédségnél a köz­­alkalmazottak létszáma radikálisan csök­kent, tudomásom szerint közel 30 000 fő­vel. Arról sem esik szó, hogy a tisztek 25 év szolgálati viszony után elmehetnek nyugdíjba, míg a közalkalmazottak, hiába van sokéves honvédségi munkaviszonyuk, az utcára kerülnek, hiszen még nem töltöt­ NÉPSZAVA len érzelgősség, a filmek művészileg per­sze teljesen értéktelenek és hihetetlenül hosszúra nyúltak. Pl. Gazdagok és szépek (626 rész), Sunset Beach (388 rész) stb. Olyan is csak Magyarországon van, hogy egyszerre megy a Dáridó és a Koóstoló. Nem tudom, hogy melyik csatorna nézi a másikat, de felettébb furcsa, hogy ha az egyiken reklám megy film közben, átkap­csolok a másikra - gondolva, belenézek az ott folyó filmbe -, hát,láss csodát, ott is reklám megy, így igazán nem nehéz a mű­sor szerkesztése. Végy vagy 8-10 soroza­tot (lehetőleg 100 rész felett), spékeld meg 20 percenként 5 perc reklámmal, tegyél bele egy híradót, és máris este 8 óra van. A tv2-n a csúcs az volt, amikor 22.48- kor reklámozni kezdték a 22.45-kor kez­dődő filmet. Az RTL Klubban jelenleg Vágó István viszi a prímet vetélkedőmű­sorában a nagy-nagy hallgatásaival, sok­szor zavaró kötözködéseivel. Pedig ha pörgősebb lenne a műsor, még nézhető is lenne. Egyébként este 8-tól van, hogy jó filmek is mennek. Lassan már csak a fil­meknél lesz érdemes bekapcsolni a tv2-t vagy az RTL Klubot. (név, cím a szerkesztőségben) Háry János mai vetélytársa A magyar irodalom nagyotmondásáról is­mert hőse, Háry János méltó vetélytársra talált Torgyán József személyében. A párt­elnök, miniszter úr eddig sem volt híres mértéktartásáról, de a legutóbbi nyilatko­zata, miszerint „ő többet tett két év alatt a mezőgazdaságért, mint ami az elmúlt 20 év alatt történt”, minden józan mértéket felülmúlt. A mezőgazdaságban dolgozó sok ezer kiváló szakember munkájának el­képesztő lebecsülése, ugyanakkor az a primitív öndicséret szinte tragikomikus formája. Ez a kulturáltnak egyáltalán nem nevezhető miniszteri megnyilatkozás nemcsak a honi tévénézők és újságolva­sók millióiban kelt megbotránkozást, de a minket is egyre jobban figyelő külföldi médiában is hangot kap. Torgyán minisz­ter úr a súlyos milliárdok kiszórásával ún. időzített bombáktól mentette meg a mező­­gazdaságot, közben nem veszi észre, hogy hozzá­ nem értő vezetésével bajba hozza az egész ágazatot. Mivel őt a tények nem zavarják, érdemes emlékezetébe idézni az egyik legnevesebb európai minősítő inté­zet megállapítását, mely szerint 1998-ról 1999-re 32-35 százalékkal csökkent az ag­rárium portfoliója. Hogy még érzékelhe­tőbb példát említsek: Fejér megye jó ter­mészeti adottságai és szakember-ellátott­sága miatt eddig az ország élvonalába tar­tozott az előállított termékek és termények minőségét és mennyiségét illetően egy­aránt. A jelen mezőgazdasági szabályozó­­rendszer hatására egy év alatt 2,1 milliárd Ft eredményromlás mutatható ki. íme Tor­gyán úr áldásos és hozzáértő tevékenysé­gének eredménye. Frankel László, Dunaújváros Kitűnőre vizsgázott az FVM-miniszter Április 25-én a „Kereszttűz” című tévé­műsor vendége volt Torgyán miniszter úr. Elképesztő számomra, hogy a miniszter úr se lát, se hall, amikor az országot járja! Hiszen az ország háromnegyede hallani sem akart arról, hogy ő a Magyar Köztár­saság elnöke legyen. Sok ismerősöm (nem párttagok!) válasza e kérdésemre: Isten őrizzen meg! Hogy ez így van, s vele kap­csolatban ilyen vélemények alakultak ki, ezt Torgyán úr csak önmagának köszönhe­ti. Szerinte a közvélemény-kutatás mani­pulált. Úgyszintén a sajtó, a média. Egy­szóval, mindenki, aki nem hajlik meg előtte! Számomra roppant visszataszító a miniszter úrnál, hogy mindig egyes szám első személyben beszél: „Én csináltam, én intézkedtem” stb. Egyszerűen nem ismeri azt, hogy szerénység. Torgyán József kije­lenti: Göncz Árpád köztársasági elnök úr ismeretlen volt, amikor Antall József né­hai miniszterelnök őt jelölte erre a méltó­ságra! Antall József tiszteletre méltó poli­tikai tudását dicséri, hogy mennyire jól választott! Göncz Árpád köztársasági el­nökünk miatt a magyar népnek nem kel­lett szégyenkeznie! Nagyon sokan látjuk úgy: kitűnőre vizsgázott e méltóság betöl­tése során. S ez utódja elé is igen magas követelményt állít. Talyán Magdolna, Gödöllő Tisztelt Olvasóinki Az olvasói leveleket a Szerintem rovatban általá­ban rövidítve, esetenként szerkesztett formában adjuk közre. Az írások tartalma levelezőink néze­teit tükrözik, amelyek nem feltétlenül egyeznek meg a szerkesztőség véleményével.

Next