Népszava, 2000. június (128. évfolyam, 127–151. sz.)

2000-06-14 / 137. szám

12 2000. JÚNIUS 14., SZERDA R­ÖVIDEN DQ a Glamournak Gödrös Frigyes Glamour című filmje a portugáliai Troiában meg­rendezett filmfesztiválon a zsűri kü­­löndíját nyerte el. Szrmági beszélgetések A Goethe Intézetben (Bp. VI., And­­rássy út 24.) ma 11 órakor mutatja be a Palatínus Könyvkiadó Tillmann J. A.-Mond­y M. András: Ezredvégi beszélgetések (2) című könyvét. Közreműködnek a szerzők, így nap, kit újfinnság Fenákel Judit A cég embere és Bár­dos Pál Mózes, az egyiptomi című könyvek bemutatóját tartják ma 17 órakor a Fókusz Könyváruházban (Bp. VII., Rákóczi út 14.). Vendtgek a Parnasszuson A Műcsarnokban (Bp. XTV., Hősök tere) a Parnasszus című folyóirat irodalmi estjének vendége lesz ma 18 órakor Faludy György, majd Sándor Iván Menekülő évek című kötetéről beszélget a szerzővel Babarczy Eszter, Lengyel László és Révész Sándor. Beszélgetlek kenve Beszélgetések Vásárhelyi Miklós­sal című könyvét ma 18 órakor mu­tatja be a Magyar Könyvklub az Olasz Kultúrintézetben (Bp. VHS, Bródy Sándor utca 8.). Vásárhelyi Miklóssal Barna Imre beszélget. Tehetségkutatás Hang(erő)próba címmel fiatal éne­kesek számára hirdet tehetségkutató versenyt a Dunaújvárosi Városi Te­levízió. A megmérettetésre augusz­tus 17-ig lehet jelentkezni 1500 fo­rintos nevezési díj ellenében a Hang(erő)próba, 2000 Szentendre, Széchenyi tér 16. címen. A színházi találkozó áltai NÉPSZAVA-információ Tegnap este a Merlin Színházban átadták a XIX. Országos Színházi Találkozó díjait. A június 4. és 11. között lezajlott rendezvénysorozat záróakkordjaként az alábbi elisme­réseket osztották ki: A legjobb előadás a Sweeney Todd lett a kaposvári Csiky Gergely Színház produkciójában; rendező Ascher Tamás. Legjobb rendezés: Máté Gáboré, aki Botho Strauss A viszontlátás tri­lógiája című darabját a nyíregyházi Móricz Zsigmond Sz.-ban vitte színre. Legjobb női alakítás: Fullajtár Andrea - Kés a tyúkban - Katona József Színház Kamra; és Börcsök Enikő - Iglic - Vígszínház. Legjobb férfi alakítás: Gálffi László - Butley - Pécsi Nemzeti Színház. Legjobb női mellékszereplő: Szirtes Ági - Közellenség - Katona József Színház Kamra. Legjobb férfi mellékszereplő: Kardos Róbert — A vágy — Thália Színház. Legjobb látvány és játéktér: Gothár Péter - Kés a tyúkban - Ka­tona József Színház Kamra. Legjobb dramatizálás: Forgách András - A Szűz, a Hulla, a Püspök és a kések - Stúdió K. Legjobb pályakezdő: Kocsis Ger­gely - Kés a tyúkban - Katona József Színház Kamra, és Urbano­­vits Krisztina — Sweeney Todd — Kaposvári Csiky G. Színház. Legjobb zenei vezető: Kerényi Gábor - Sweeney Todd - kaposvá­ri Csiky G. Színház. Különdíjat kapott Varró Dániel a Kés a tyúkban fordításáért; Hamvai Kornél Az Iglic fordításáért; vala­mint Zsótér Sándor az Iglic és a Lángarc rendezéséért. Ugyancsak különdíjat adott a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériuma a Stúdió K-nak az együttes munkáért. fesztiválzenekar: egyetlen esély az alapítvány? NÉPSZAVA-információ A Budapesti Fesztiválzenekar mű­vészeinek egy csoportja az alábbi nyilatkozatot juttatta el tegnap a főváros vezetéséhez: „A Budapesti Fesztiválzenekar tagjaiként (...) a zenekar együtt tartása érdekében kezdeményezzük egy később Kht.­­vá alakuló Kft. megalapítását. A Kht.-ba partnerként várjuk az Ala­pítványt és az Önkormányzatot is. Meggyőződésünk, hogy csak ezen a módon tartható össze az együttes a továbbiakban.” A levelet 59 ze­nekari tag írta alá. Lapunknak a művészeket képviselő Ács Ákos el­mondta: a nyilatkozatot az együttes tagjai ellenszavazat nélkül, néhány tartózkodással fogadták el. Fischer Iván karmester szerint a Fesztiválzenekar számára az egyetlen esélyt az alapítványi fenn­tartás jelenti. Megérti azonban azt is - mondta érdeklődésünkre­­, hogy a zenészek féltik közalkalma­zotti állásukat, és most „a bizony­talanságtól tartva fűhöz-fához kap­kodnak”. Szerinte azonban az Ala­pítvány reális, versenyképes, mo­dern konstrukciót kínál, s ezt las­san a zenészek is fel fogják ismer­ni. Fischer Iván hozzátette: a zené­szek márciusban kinyilvánították, hogy vele akarnak dolgozni, de a karmester szerint most az eddig el­ért sikerekhez, illetve a biztonsá­gos álláshoz való ragaszkodás vi­askodik bennük. Fischer Ivánt iga­zán a zenészek közül a mindenre elszántak érdeklik, azok, akik csak a minőséget tartják szem előtt. Szerinte a muzsikusok többsége ebbe a csoportba fog tartozni. A Madamna Butterfly, az eredeti Kertész Iván írása a NÉPSZAVÁNAK Új címen játsszák az Erkel Színház­ban Puccini operáját, a Pillangókis­asszonyt, az eredeti olasz címen, ami Madama Butterfly, és alatta zá­rójelben - a gyengébbek kedvéért - olvasható a magyar fordítása is: Pil­langóasszony. Csak helyeselni tu­dom ezt a változtatást, a kilencven­hat évvel ezelőtti magyarországi be­mutatóra nyilvánvalóan félrefordí­tották a címet, ráadásul a kisasszony elnevezésnek a darab cselekménye is ellentmond. A június 10-i felújítás színpadi megvalósítása nagyon jól sikerült. Kentaur színpadképe, amelynek a háttere a japán hagyományos há­zakra jellemző papírfalakból áll, igen alkalmas különböző világítási effektusokra. Kerényi Miklós Gábor rendező ki is használta ezt a lehetőséget, így - különösen az al­kony, majd a hajnalhasadás megje­lenítésekor - a játéknak rendkívül hangulatos környezetet teremtett. Vágvölgyi Ilona jelmezei jól mutat­ják azt a kettősséget, hogy a század elejei Nagaszakiban az emberek tra­dicionális japán és modern európai ruhákat egyaránt viseltek. A Butterflyban a szöveg - amelynek magyar fordítása a színpad fö­lött olvasható - nincs annyira elnagyolva, mint a régebbi korok operáiban, ezért fonto­sabb a jelentősége is. Kerényi gondosan ki­dolgozott, színes ren­dezésében a játék min­dig összhangban van a szöveggel és a zenével. Egyik ötle­tét azonban vitatom: a második fel­vonás elején rövid ideig lehet látni Cso-cso-szán kisfiát játszani. A fel­vonás közepéig senki sem említi, hogy a címszereplőnek gyermeke volna, annál hatásosabb, amikor anyja behozza, hogy - mint Pinker­ton iránti szerelme és hűsége bizo­nyítékát - bemutassa Sharpless konzulnak. Puccini nagy zenei csúcspontot is komponált erre a je­lenetre. Ha azonban a kisfiú már előbb megjelenik, akkor elvész ez a meglepetés. A SZfilház költ USa az utóbbi időben ki­emelkedő teljesít­ményt nyújt Katona Anikó karigazgató irányításával, ezút­tal is nagyon szépen énekeltek. A zene­kar a szokott szín­vonalán játszott. Oberfrank Géza karmester szilárdan kézben tartotta az együttest, a színpad és a zenekar együttműködésében csak apróbb zavarok mutatkoztak. Frankó Tünde illúziót keltő Cso­­cso-szán volt. Karcsú, mozgékony énekesnő, a gesztusaival, mimikájá­val légkört tud teremteni és emellett nagyon muzikális is. Lírai szoprán­ja igen alkalmas az opera poétikus elemeinek kibontakoztatására, de a drámai kitörésekben nagy erőkifej­tésre is képes. A legfelső hangjai azonban nem egészen probléma­­mentesek, és az opera végére észre­vehetően kifáradt. Gulyás Dénes hi­bátlanul végig tudja énekelni Pin­kerton szólamát, de a figura lírájá­val adósunk marad, és ennek főleg hangi okai vannak. Rég nem lehe­tett látni magyar operaszínpadon Takács Klárát, most Suzukiként be­bizonyította, hogy itt volna a helye. Sharpless konzult Miller Lajos éne­kelte az érett, tapasztalt művészek zenei-színészi kultúrájával. Rozsos István mint Goro, a japán házasság­közvetítő aratott megérdemelt sikert karakterisztikus játékával. Az Operaház japán vendégsze­replésre készül ezzel a produkció­val. Kíváncsi vagyok, hogyan fog­ják fogadni a magyar Madama Butterflyt a főhősnő hazájában. Puccini: Madama Butterfly (Pillangóasszony) Erkel Színház Rendező: Kerényi Miklós Gábor K­I LINKELŐ Születésnapomra Magyar Katalin írása a NÉPSZAVÁNAK Kerek egy éve „kattantam rá” az internetre, először csak a magam szakállára ismerkedvén a világháló nyújtotta lehetőségekkel, majd az olvasókkal is megosztva tapaszta­lataimat. Ismerőseim azóta gyak­ran megkérdezik tőlem, mennyi­ben változott az életem, amióta ki­merészkedem a cybertérbe. A vála­szom természetesen az, hogy az én életem is, s maga a magyar nyelvű internet is sok mindenben gazda­godott az eltelt idő alatt. Összeha­sonlíthatatlanul gyorsabb ebben a környezetben egy adatot megkeresni (persze csak akkor, ha az szorgos kezek munkája eredménye­képp bekerül egy nyilvános adatbázis­ba). Egyre több en­gem érdeklő ismeretet megtalálok a magyar hálón Esterházy Péter írásaitól a MÁV-me­­netrendig, s lassacs­kán már a hivatásom gyakorlásá­hoz szükséges információk is köz­kinccsé válnak az elektronika jó­voltából. A gyarapodás feletti örö­münket így lassan felválthatja a minőség iránti igény. A magyar weboldalak tartalmi gyarapodásán kívül szerencsés változás az is, hogy az illetékes döntéshozók felismerték végre: az internet nem úri huncutság, léha szórakozás, malackodás és bűnök melegágya, hanem lehetőség az emberi esélyek kiegyenlítésére, az elmaradott régiók felzárkóztatásá­ra, a földrajzi és szociológiai tá­volságok leküzdésére. A számító­gép és az internet használata, a közérdekű információk mindenki számára való hozzáférésének biz­tosítása pedig nem kegy, hanem demokratikus jog. Na és jövedel­mező befektetés, érmék köszönhe­tően pedig jelentősen csökkentek és csökkennek a szolgáltatások ta­rifái az elmúlt időszakban. Ami a dolog technikai oldalát il­leti, megismerhettem a legkülön­bözőbb internetezési módozatokat. Az anyagi megfontolásokból havi 12, majd 20 órás internet-hoz­záférés kezdeti nyűglődése után felfedeztem a kábeles netezés elő­nyeit, amely nemcsak korlátlan idejű hozzáférést biztosít, de a te­lefonszámlát sem növeli, sokkal stabilabb és gyorsabb adatátvitelre képes, mint a telefonvonalon ke­resztüli kapcsolat. A nap bármely órájában becserkészhetek így akár mozgóképet, hangot is, s ha szük­séges, egész nap bekapcsolva tart­hatom a masinát, hiszen egy fillér­rel sem kerül többe. És tartogatott számomra még egy nagy felfedezést az elmúlt év: bekerül­tem egy internetes közösségbe, amely a virtuális ottho­nommá vált. Az In­dex vitafórumai­nak köszönhetően jócskán megszapo­rodtak az ismerő­seim, s kibővült a baráti köröm. Megtapasztalhattam a segítőkészség, a tapasztalatcsere, a lelkivigasz, a világmegváltó gondolatok cseréje legkülönbö­zőbb módozatait, a közös bulik örömét. Olvastam gyermekeit el­vesztő apa fájdalmát és kedvesé­nek versekből katedrálist építő fiú gyönyörű szöveggyűjteményét, örvendeztünk születésnek, eskü­vőnek, születésnapoknak, vitat­koztunk asztrológiáról és politiká­ról, filmekről és színházról, nőkről és férfiakról, sírtunk és nevettünk, mostanában pedig egy rákbeteg lány gyógykezelésének költségei gyűlnek a következő címen: in­dex. hu/forum/forum. cgi?a=t&t=- 9018502&nq=29. De sok felfedeznivaló van még a hálón, zajlik például a foci Eb, így búcsúzóul egy érdekes linket aján­lok a futballdrukkerek figyelmébe: a www.focionline.hu segítségével gyo­rs információkhoz juthatnak a labdarúgás szerelmesei is. magyarka@index.hu a www.focionline.hu segítségével gyors információkhoz juthatnak a labdarúgás szerelmesei is NÉPSZAVA KULTÚRA Írók, költők, festők és műfordítók találkoztak a pünkösd előtti szombat forró délutánján a Magyar Fordítóháznak otthont adó balatonfüredi Lipták-villa kertjében, hogy részt vegyenek a kép­tár megnyitóján. Huszonöt kortárs magyar képzőművész munkáit csodálhatták meg a vendégek a szobák falán; azokét, akik egy esz­tendőre kölcsönadták alkotásaikat a magyar irodalmi műveket külföldön népszerűsítő fordítók alkotóházának belső díszítésére. Valachi Anna NÉPSZAVA A magas nyárfák árnyékolta tágas kertben fehér sátortetők alatt, hosz­­szú asztalok mellett gyülekeztek a családostól érkező meghívottak. Több mint nyolcvan irodalmár és képzőművész volt hivatalos a„kerti beszélgetésre”, mely­nek nem volt kötött témája, de a szó és a kép mesterei a salá­­tás­ és a hidegtálak mellett hamar megta­lálták egymással a hangot. Mialatt két hatalmas bográcsban főtt az írók Boltjának munkatársai által készített főmenü, a gulyásleves, Pálfy Sándor, Bala­­tonfüred polgármestere és Szipőcs Krisztina művészettörténész meg­nyitotta a Lipták Galéria kamaraki­állítását, melyet Banga Ferenc, Bak Imre, Barabás Márton, Bukta Imre, Chilf Mária, Deim Pál, El Kazovsz­­kij, Fe Lugossy László, Gábor Áron, Kelemen Károly, Kemény György, Keserű Ilona, Klimó Károly, Koncz András, Mulasics László, Nádler István, Nemere Réka, Orosz István, Rácmolnár Sándor, Roskó Gábor, Szenes Zsuzsa, Szépfalvi Ágnes, Szirtes János, Szotyory László, Szörtsey Gábor, Szurcsik József mű­veiből Jerger Krisztina rendezett. Rácz Péter, a Fordítóház vezetője - aki jelenleg Buber tanulmányai­nak és Kafka leveleinek magyar át­ültetésén dolgozik - most ceremó­niamesterként jeleskedett. De hiva­talos szerepe csak addig terjedt, hogy bejelentse: 4 órakor Dresch Mihály és együttese koncertezik a kertben, érezze mindenki jól magát - ezután már nem volt szükség a mikrofonra. A muzsikusok óriási hangszereiket cipelve, a hőségtől kimerülten érkeztek, de amint meg­szólaltatták a szaxo­font, a bőgőt, a do­bot, s belemerültek az improvizációba, pillanatok alatt igazi hangversenyhangu­latot teremtettek. A vendégek kerti szé­keikkel a zenészek közelébe telepedtek, és lehunyt szemmel élvezték - akár­csak Dresch és társai­­, milyen el­lenállhatatlan erejű lélekszólongató varázseszköz a dzsessz. Ott volt a hallgatóságban Ester­házy Péter, aki hét évvel ezelőtt az itt kiállító Banga Ferenccel közösen adta ki Egy nő című „tekercsköny­vét”; Bitó László, akinek Ábrahám és Izsák című regényét ebben a ház­ban fordította oroszra Tatjana Voronkina­, a spanyol nyelvű iroda­lomban és García Marquez regé­nyeinek világában otthonos Székács Vera, a kortárs francia regényeket fordító Szoboszlai Margit, és még hosszan sorolhatnánk a megjelentek nevét. A távol levők - akik külföldön él­nek, de jóvoltukból egyre több kor­társ magyar szerző műve olvasható idegen nyelven - talán még többen vannak, hiszen gyakran a fordítóház mind az öt vendégszobája foglalt. 1998. január 1. óta járt már itt ame­rikai, angol, bolgár, francia, japán, mongol, német, norvég, olasz, orosz, román, svéd, szlovák, ukrán, török fordító, valamennyien a Ma­gyar Fordítóház Alapítvány pályá­zatán elnyert ösztöndíjnak köszön­hetően fordíthatták a magyar szép­­irodalmi, bölcseleti, társadalomtu­dományi műveket. Tevékenységükkel a ház két és fél ezer kötetes könyvtárát is gyara­pítják: a hazatért vendégek rend­szerint elküldik munkájuk gyümöl­csét, a külföldi kiadónál idegen nyelven megjelent magyar műve­két. Rácz Péter szerint azonban még mindig hiányos a könyvállo­mány: főleg a fordításhoz szüksé­ges szótárak, lexikonok, kéziköny­vek beszerzéséhez volna szükség további adományokra. A ház fenn­tartását támogató Nemzeti Kulturá­lis Örökség Minisztériuma, Bala­­tonfüred Város Ö­nkormányzata és a Veszprém Megyei Önkormányzat költségvetéséből nem futja min­denre. (Az elhagyatottan, rossz ál­lapotban veszteglő Lipták-ház re­noválását fedező Pro Helvetia Ala­pítvány és a KulturKontakt támo­gatása már megszűnt, a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatá­sait pedig csak pályázat útján lehet elnyerni.) Mindazonáltal nagy szerencse - és a folyamatosságot is szimbolizál­ja -, hogy a véletlen jóvoltából ép­pen a magyar írók, képzőművészek nagy barátjának, az irodalompártoló Lipták Gábornak és feleségének a tevékenységét sikerült folytatni a Fordítóház indításával: a Lipták-vil­lában otthonra lelt Magyar Fordító­ház ugyanúgy a szellemi élet meg­hitt kis fészke, mint amit annak ide­jén a házigazda - akinek külön em­lékszobája található a házban - lét­rehozott. Ennek is örülhettek a szombati garden party résztvevői. Egyre több kortárs magyar szerző műve olvasható idegen nyelven Vemegkez a magyar irodalom fordutninak Galériaavatás és dzsesszkoncert volt a hét végén a balatonfüredi Lipták-villában ti­tíl mm Wm mmJKEk w1 v \ ÖLI* Nki4b£»' " a i w& ■ . m Rácz Péter, a balatonfüredi Fordítóház igazgatója, aki jelenleg Buber tanulmányainak és Kafka leveleinek magyar átültetésén dolgozik Horváth Dávid felvétele

Next