Népszava, 2000. június (128. évfolyam, 127–151. sz.)

2000-06-27 / 148. szám

4 ? Boszorkányos balettek és bálványos kamarazene Szalai Kornélia írása a NÉPSZAVÁNAK Sokszínű kulturális program vár­ja a pécsi közönséget nap nap után. A Sétatéren kézművesek kí­nálják portékáikat, a bazilikához vezető lépcsőknél felállított szín­padon egymást követik a színhá­zi előadások, koncertek. A balett szerelmesei a Horvát Színház Anna-udvari Nyári Játékainak keretében találhattak és találhat­nak maguknak érdekes esti prog­ramot. A Boszorkányok című da­rab a magyar hiedelemvilág alak­jait, a boszorkányokat jeleníti meg a színpadon. A tánc nyelvén az érzékek, a csábítás tudomá­nyával rendelkező nők bűverejét és taszítását mutatja be. A színen egy boszorkánytörténet játszódik le: a Szépasszony megszüli a kis­­boszorkányokat, akik a rossz bo­szorka segítségével rabul ejtik és elveszejtik a férfiakat. A táncrítus feszültségét egy könnyedebb ka­marabalett oldja fel. Az Édes évek című táncjáték a 60-as évek ifjúsági táborainak hangulatát idézi fel a kor nagy slágereinek segítségével. A színre egymás után érkeznek a szereplők, a KISZ-titkárnő nyakában síppal, az ágit. prop. titkár melegítőben és félcipőben s kezében politikai vitakönyvvel, a falusi fruska, a bomba nő tűsarkú cipőben és vi­lágvevő rádiójával a vagány. A kor zenei stílusait, táncait karikí­­rozva bemutató, bővérű humorral színpadra állított táncburleszk a premieren osztatlan sikert aratott. Az előadás a következő napok­ban még többször is látható lesz, utoljára július 2-án kerül színre. A komoly- és könnyűzene rajon­gói is sok érdekes program közül választhatnak június utolsó heté­ben. Ma a Rózsakertben Dunai Tamás és a Budapest Dixieland Band ad koncertet, szerdán a Bál­ványos Társulat kortárs improvi­­zatív kamarazenéjével ismerked­het meg a pécsi közönség, a hét végén egymást követik majd a dzsesszkoncertek. 12 2000. JÚNIUS 27., KEDD RÖVIDEN Színházi díjak a fővárostól Az elmúlt évadban nyújtott telje­sítményével Börcsök Enikő és Lukáts Andor színművész, Ascher Tamás rendező, valamint a Stu­dio K Színház érdemelte ki a fő­városi önkormányzat színházi dí­jait. Átadták a VI. Alternatív Színházi Szemle elismeréseit is, amelyet három társulat egy-egy előadása, a KOMPmÁNIA: Ro­mance, az Atlantis Színház: Grimm-mesék, valamint a Szké­né Színház: Kórház Bakony című produkciója kapta. A Studio K. a legjobb alternatív színházi együt­tes díját nyerte el. Gyöngy a sárban ____ A Hobo Blues Band a XXI. szá­zadban alcímmel megjelent az együttes új CD-je Gyöngy a sár­ban címmel. Az albumon Gyenge Lajos, Hárs Viktor, Pribill György, Varga János és Hermann Béla zenél, Hobo énekel. Jaren Brass a cirkuszban A Fővárosi Nagycirkuszban (Bp. XIV, Állatkerti krt. 7.) a Jaren Brass Band ad koncertet ma 19.30-kor. Kérdezz! Felelek..._____ Gyerekekről felnőtteknek készült Vekerdy Tamás pszichológus a Park Kiadó gondozásában megje­lent Kérdezz! Felelek... című be­szélgetőkönyvének 2. kötete. Könyvek a Libriben A Libri Könyvpalotában (Bp. VII., Rákóczi u. 12) ma 16 órakor nyílik a Mundus Magyar Egyete­mi Kiadó könyvbemutatója, megnyitja Várhegyi Attila kultu­rális államtitkár. Az új vasfüggöny______ A Spektrum Televízió ma 23.30- kor mutatja be Az új vasfüggöny című filmet, amely az Odera- Neisse határon kialakult illegális bevándorlás és csempészet vona­lán élők életét mutatja be. Nyári Muzsika A Győri Fesztiválon ma 20.30-kor a Győri Filharmonikus Zenekar koncertezik a győri bazilikában. Török és a Mini Török Ádám és a Mini muzsikál ma 21 órától az Old Man’s Music Pubban (Bp. VII., Akácfa u. 13.). A blues fehér mesterei Martsa Balázs White Boy Blues című könyvét ma 11 órakor mu­tatják be a Darshan Udvarban (Bp. VIII., Krúdy u. 6.). Vendégségben Budapesten Budapest Főváros Önkormány­zata tíznapos táborozáson látja ven­dégül azt a határon túlról érkező mintegy 550 fiatalt, akik előadá­sokat hallgatnak az informatiká­ról és az egészséges életmódról. KULTÚRA Fekete-fehér fotográfiai összkép Eifert János fájlalta a magyar középnemzedék távolmaradását Külföldi nagyágyúk és magyar művészek érdekes páros kiállítá­sai, egyöntetű szakmai és közönségsiker, ugyanakkor a közép­­nemzedék távolmaradása jellemezte a hazai fotográfusok harma­dik alkalommal megrendezett országos seregszemléjét. A Fotó­hónap 2000 című fesztivál tanulságairól és a magyar fotóstár­sadalom helyzetéről Eifert Jánossal, a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnökével, a fesztivál igazgatójával beszélgettünk. Valachi Anna NÉPSZAVA - Miben különbözött az idei fotó­hónap a korábbi szemléktől? - Az első országos fotóhéten bárki kiállíthatott, aki időben je­lentkezett. Akkor még a mennyi­ségi összképre voltunk kíváncsi­ak, hogy statisztikai szempontból fölmérjük és „megszondázzuk” a fotóstársadalmat. Tavaly fotóhe­teket rendeztünk, s az előző év ta­nulságai alapján már csak pályá­zati úton lehetett jelentkezni. A kuratórium által ki­jelölt színvonal alatti pályázókat elutasí­tottuk, volt is sok sértődés emiatt. A Fotóhónap 2000 fesztivál viszont már a nemzetközi me­zőnyben mutatta meg a magyar fotog­ráfia legjelesebbjeit. Természetesen ezút­tal is lehetett pályázni, műfaji-te­matikai megkötéstől függetlenül, csak a minőség számított - de bi­zonyos területekről Pilaszano­­vich Irén, Szarka Klára, Szamódy Zsolt, Szűcs Tibor és jómagam, a kuratórium tagjai is hívtunk kiál­lítókat. Összesen hetven kiállítás jött létre a fotóhónap idején, má­justól június végéig. A tárlatok rendkívül sok embert vonzottak. - Kik voltak a fotóhónap úgy­nevezett „ nagyágyúi"? - A külföldi kiállítók közül meg kell említeni Wojciech Praz­­mowski képművészt, Raymond Depardont Párizsból - aki Szilá­gyi Lenkével közösen mutatko­zott be, a szintén francia Eveline Coutast, aki Csontó Lajossal kö­zösen mutatta be sorozatát; a ma­gyar származású, Angliában élő Mari MAHRT - aki Bányay Pé­terrel közös kiállításon állított ki, továbbá Chris Nasht, az európai hírű színházi és táncfotográfust. Nagy sikert aratott Diego Ferrari spanyol származású, Londonban élő fiatal fotóművész, aki saját maga készítette panoráma-fény­képezőgéppel dolgozik, továbbá Pjotr Janus Krakkóból. De a ha­zai kiállítók sem szűkölködtek az elismerésben: a Vintage Galéria Kirakat című kiállítássorozatáért elnyerte a Kodak Magyarország Kft. fődíját,­ félmillió forint értékű nyers­anyagot. A Magyar fotós stratégiák al­című sorozat kere­tében Szabó Dezső, Kerekes Gábor, Jo­­kesz Antal, Bozsó András, Gerhes Gábor, Eperjesi Ágnes és Csontó Lajos mutatta be felváltva műveit. Stalter György és Horváth M. Judit Más Világ című cigányfotótárlata is megér­demelten sok látogatót vonzott, akárcsak Molnár Edité a Vigadó Galériában. Az egymás mellett látható, különböző fotókiállítások nem gyengítették, inkább fölerő­sítették egymás hatását. Ez volt az idei fotóhónap egyik nagy föl­fedezése és tanulsága. Fontos te­hát bátorítani a legnagyobbakat, hogy ne féljenek a közös megmé­rettetéstől. - Szívesen adnak helyet a galé­riák fotókiállításnak? - Igen, jóleső meglepetés, hogy a korábbi évek gyakorlatá­val szemben már a fotót is kezdik műtárgynak tekinteni. Az ország legnagyobb kiállítótermei és ga­lériái is bekapcsolódtak a fotóhó­nap rendezvénysorozatába, de új helyszíneken is létrejöhettek tár­latok. A Gerbaud Galéria először adott otthont kiállításnak, s a Bolt Galéria is remek bemutatókat szervezett a fotóhónapra. - Hogyan látja, találkozott-e a szakma és a közönség tetszése? - Bizonyos szempontból igen, de tanulságos volt, hogy a kollé­gák közül csak a két szélső kor­osztály, a nagyon idősek és fiata­lok voltak láthatók majdnem minden kiállításon. A 40-60 éves középnemzedék tagjai, akik saját területükön meghatározóak, távol tartották magukat a fotóhónap rendezvényeitől. Bizonyos vidéki kiállítóhelyek is hiányoztak a pa­lettáról, mert nem mindegyik klub pályázott. Azok közül, akik tavaly, tavalyelőtt szerepeltek, so­kan most gyűjtik az erőt a követ­kező megmérettetésre. - Mi az, ami nem valósult meg s hiányérzetet okozott? - Három nagy sztár meghívá­sáról le kellett mondanunk, mert nem tudtuk finanszírozni az uta­zásukat. Sajnos a pályázati rend­szer egyre inkább az utófinanszí­rozásra épít, ami nonszensz, hi­szen senkinek nincs tőkéje, s ép­pen a megvalósításhoz lenne szükség a támogatásra. Anyagiak híján nem jöhetett létre Kutas Ru­dolfnak Fantáziatréning című, ér­dekesnek ígérkező kiállítása, Sza­bó Barnabásnak pedig technikai­lag nem volt megfelelő a Buda­pest Galéria Lajos utcai kiállító­­terme, ezért kis késéssel, szerdán nyílik meg a tárlata a másik Bu­dapest Galéria kiállítótermében. - Miért két év múlva lesz a kö­vetkező fotóhónap? - Hogy részt vehessünk 2002- ben a fény fesztiváljának világ­­programjában. Előírás ugyanis, hogy a nemzetközi programban részt vevőknek kétévenként kell fotóhónapot rendezniük, másrészt időre is szükség van, hogy fölké­szülhessünk. Máris megkezdtük a szervezést: még szigorúbb válo­gatással próbáljuk reprezentálni a magyar fotóművészetet. Megma­rad a pályázati forma is, hogy sen­ki ne rekesztődjék ki, de a megha­tározó fotográfusokat is szeretnénk felkérni, hogy a lehető legnagyobb teljességet tükrözze majd a követ­kező fotóhónap. Talán sikerül megvalósítani a pénz hiányában eddig elmaradt A sport a fotómű­vészetben című kiállítást; szeret­nénk továbbá egy nagy Németh ,/ez.se/,tárlatot és egy nagy Gink Károly-kiállítást rendezni. Mivel az idei fotóhónapnak nem volt ka­talógusa, azt tervezzük, hogy az elmúlt három év anyagából 2002-­­ re egy vaskosabb katalógust je­lentetünk meg, így a magyar fo­tográfia ezredfordulós kereszt­­metszetét is megörökíthetjük. Az egymás mellett látható, különböző fotókiállítások nem gyengítették, inkább fölerősítették egymás hatását Eifert János, a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke jóleső meglepetésnek tartja, hogy a korábbi évek gyakorlatával szemben már a fotót is kezdik műtárgynak tekinteni Horváth Dávid felvétele CD-AJÁNLÓ Denevér delejes dívákkal Réfi Zsuzsanna NÉPSZAVA Egy igazi, császárvárosi csillogá­­sú darab, egy mű, amely a bécsi keringő és egyéb népszerű táncok ellenállhatatlan ünnepélye. A Ke­ringőkirály, Johann Strauss egyik leghí­resebb és legkedvel­tebb operettjét, A de­nevért (Die Fieder­maus) álomszere­posztással hallgathat­ják meg azok, akik megvásárolják a Phi­lips felvételét. A Kiri Te Kanawa, Edita Gru­­berova, Brigitte Fassbaender, Tom Krause, Olof Bär­ és Wolf­gang Brendel fémjelezte szerep­­osztást az elképzelhető legjobb zenekar, a Bécsi Filharmonikusok kísérik, André Previn vezényleté­vel. A karmester képes újat mutat­ni nekünk még egy ilyen jól is­mert darab esetében is. Ráadásul Previn interpretációjában a szoká­sos szenvedély és dinamizmus különleges egyedi alakításokkal egé­szül ki, hiszen Wolfgang Brendel, Kanada és Grube­­rova humora, vala­mint Gruberova káprázatos Adél alakítása gyönyö­rűséges előadást eredményez. Igazi operettsziporkázás császár­városi, „gemütlich” bájjal ele­gyítve. Az általában szilveszteri­nek tartott darab önfeledt szórako­zást kínál még a meleg, nyári na­pokon is. Johann Strauss Die Fledermaus Philips Classics, Universal Ingyen, interneten, angolul NÉPSZAVA-információ Ultimate English címmel felvéte­lizőknek és nemzetközi vizsgára készülőknek jelentetett meg köte­tet a Műszaki Könyvkiadó. Dóczi Brigitta és Prievara Tibor nyelv­könyvükben nyelviskolájuk és módszerük tapasztalatait, ered­ményeit összegzik. A szerzők ta­pasztalt tanárok, így tisztában vannak a vizsgák típushibáival, buktatóival. Az Ultimate English első része tizenkét világos, átte­kinthető fejezetben tárgyalja a ha­ladó angol nyelvtant, angolul írott egyszerű magyarázatokkal és rengeteg példamondattal. A könyv második felében több száz feladat segít elmélyíteni a meg­szerzett nyelvtani tudást, a fejezet végén pedig különböző levéltípu­sokkal lehet a megmérettetésekre készülni. A harmadik részben pe­dig naplórészletek, valamint az utánuk következő feladatsorok segítségével majdnem ezer szó­fordulatot és szinonimát sajátíthat el az olvasó a Ultimate English alkalmazható tanfolyamokon, csoportos felkészülés esetén is. Újdonság, hogy a könyv nem fe­jeződik be az utolsó oldalon, ha­nem az interneten, a www.mu­­szakikiado.hu címen interaktív formában tovább él. Az Ultimate English Online ingyenes szolgál­tatásként többek között további több száz angol felvételi vizsga­­feladattal, teljes angol próbafel­vételivel, tíz teljes középfokú nyelvvizsgaanyaggal egészíti ki a kötetet. Emellett az interneten a könyvben és az interneten fellel­hető levelek és feladatok megol­dásához ingyenes tanári segítsé­get is nyújt. 2 DOBOZOLÓ Tengerre átszállni Bori Erzsébet írása a NÉPSZAVÁNAK Ott hagytuk el a múlt héten, hogy végre lehet önfeledten tévézni, esténként kiürül a ház, a férfinép sörsátrakba vonul focit nézni, ki­vetítőn korsók felett Euro 2000. De furcsa dolog a szabadság. Mindent lehetne csinálni, mexi­kói szappanoperáig vetemedni, megnézni minden csatornán az időjárás-jelentést, bármit. Be se kapcsolni a tévét. Szombat este barátokkal összejönni. Erre mit csinál az ember ebben az időpontban? Nézi az olasz-ro­mánt az Eb-n, csak a távollévők meg ne tudják, mert a vb-n már a sörsátorba is menni kell. Miért né­zik? Sokféle általános és személy­re szabott magyarázat lehetséges. Például az, hogy nem tudja kivon­ni magát a minden csatornából áradó futball-láz hatása alól. Meg­­lárja, de nem túl meggyőző. Vagy jobb résen lenni, tudni mindent pontosan percről percre, sárga la­pok számát, leshelyzetek téves megítéléseit stb. Hátha a teremtés koronája a nevezett időt mégis­csak Gizikénél a bérszámfejtésből töltötte. Ez a hátsó szándék is hiá­bavaló, lévén, Gizikénél is a meccset nézné. A konkrét esetre tehát egyetlen elfogadható ma­gyarázat marad, az enyém. Azért nézi, mert az olaszok a legcsino­­sabbak, a románokban meg van valami nagyon kelet-európai, va­lami hátborzongató. Ám a labda utáni futkosást szemlélve kiderül: ez sem fenékig tejfel. Hagyiról, a Kárpátok géniuszáról kiderül, hogy egyszerű mészáros. Contét (és persze saját csapatát is) egy brutális talpalással végleg kiiktat­ja a további küzdelmekből. Per­sze ez sem lesz túl nagy dolog, volt már olyan, nem is rég, a történe­lemben, hogy a Kárpátok géniu­száról kitudódott egy rakás disz­­nóság, csak mégis úgy elveszi az ember kedvét az egésztől. A legjobbkor, ha szabad ilyet mondanom. Mert kezdődött a Duna Televízióban az Őfelsége kapitánya. Egy négyrészes angol tévésorozat második része. Soro­zat ugyan, de leadásának rendje szerint olyan régivágású: hetente adják. Nem mondhatni, hogy idő­ben szólok, de bízvást állíthatom, az utolsó két részbe is érdemes bekapcsolódni. Remek darab. Pe­dig a léc, amit át kell ugrania, na­gyon magasan van. Mert ki is ez az őfelsége kapitánya? Horatio Homnblower. Ő pedig nem más volt egykor, mint a nagy Gregory Peck - az 1951-ben készült, azo­nos című moziklasszikusban. Nos, a szerepben ezúttal feltűnő ifjú angol színész kiállja a próbát. Miként a film maga is. Pedig mi sem tűnik nehezebbnek, mint egy ilyen - látszólag, eszerint - meg­haladott műfajban, mint a kaló­­zos-tengerészes típusban érdeke­set, újat, még látványosabbat mu­tatni. Az ifjú Horatio messzi ten­gerekről viszi haza a létfontossá­gú áruval rakott, ám pestisgyanús hajót, majd merész helytállásával megmenti a teljes angol hadiflot­tát egy igazán szemre való gyújtó­hajó kártéteményeitől. Mindezt úgy, hogy közben egy percig sincs az az érzése a nézőnek, hogy amit lát, az csak vihar a bi­liben. Hogy háborog ugyan a ten­ger valahol, ám a szereplők a stú­dió fedélzetén kurtítják az orrvi­torlát, meg hasonlók, melyeket éppen a „klasszikus” darabokban láthatott elégszer. Ezért mondom tehát nyugodt szívvel: tengerre, magyar! A jövő szombaton még úgyis csak a harmadik helyért fo­ciznak a vesztesek. NÉPSZAVA

Next