Népszava, 2000. augusztus (128. évfolyam, 178–204. sz.)
2000-08-19 / 194. szám
2000. AUGUSZTUS 19., SZOMBAT „Históriai gyom” vagy történeti kuriózum? Az ismeretlen Árpádok ,Meghalt András, Magyarország jeles királya... az utolsó aranyágacska, amely atyai ágon Szent István királynak, a magyarok első királyának nemzetségéből, törzséből és véréből sarjadt... így gyászolta az Ákos nembéli István nádor az utolsó Árpád-házi uralkodót annak 1301-ben bekövetkezett halála után. De vajon valóban kihalt-e férfiágon a dinasztia? Pusztaszeri László történész szerint nem. Kutatásai alapján állítja: az Árpádok kései leszármazottai ma is élnek. Hipotézise szerint III. Andrásnak két fia is volt, utódaik története pedig a fennmaradt források alapján évszázadokon át követhető. A történettudományban általánosan elfogadott tényként tartják számon, hogy 1301-ben, III. András halálával férfiágon kihalt a Szent István trónra lépése után három évszázadig uralkodó Árpád-ház. Miért kezdett el mégis kutatni az utolsó Árpád-házi uralkodó esetleges fiú utódai után? - Elöljáróban szeretném hangsúlyozni, hogy történészként nem a középkor a fő kutatási területem. Elsősorban a XIX. század érdekel. Doktori értekezésemet is Görgey Artúrról írtam. Tulajdonképpen véletlenül kerültem kapcsolatba az Árpádokkal. Még a nyolcvanas évek végén Vajay Szabolcs hívta fel a figyelmemet arra, hogy vannak olyan források, amelyek alapján következtethetünk arra: eddigi ismereteink nem voltak pontosak, első királyi dinasztiánk, az Árpád-ház mégsem halt ki 1301 -ben, vagyis III. Andrásnak voltak fiai. Pedig a korabeli dokumentumok nem ezt a változatot valószínűsítik. Az Árpádok törzséből sarjadt utolsó „aranyágacskáról” szóló egykorú forrást sem kérdőjelezte meg még senki. - Ez igaz, de egy forrásra alapozva nem lehet megkérdőjelezhetetlen megállapításokat tenni. - Melyek azok a dokumentumok, amelyek alapján ön szerint eddig téves ismereteink voltak ezekről az eseményekről? - Több ilyen is létezik. Az egyik okmány egy 1279. március 1-jén kelt latin nyelvű szerződés, amely szerint egy bizonyos Crouy Félix bérbe adja rétjét Brastol helység lakosainak, hogy ott lovaikat legeltethessék. Az oklevél azt is megjelöli, hogy Crouy Félix apja Crouy Chanel András, aki azonos III. András magyar királlyal. Az iraton egyébként Crouy Félixnek fára függesztett és a magyar államcímerrel megegyező rajzolatú pecsétje látható. -Azt bárki mondhatta, hogy ő királyi vérből származó, és csináltathatott magának pecsétet is egy távoli országban. - Vannak az ebben az oklevélben olvasható állításokat alátámasztó más források is. Egy 1282. február 9-én, a franciaországi Allevard helységben kelt, úgynevezett osztálylevél szerint Félix és testvére, Márk felosztják egymás között azt a birtokot, amelyet még nagyapjuk, ,jeles István herceg” szerzett és apjuk, András osztatlanul nekik adományozott. Az okirat szerint a két testvér a Szent Evangéliumra s apjuk, illetve nagyapjuk lelki üdvére esküdött meg, hogy a vagyonfelosztást megtartja, törvénytelen származású féltestvérüket, Tarentesan Pétert pedig az öröklésből kizárják. - Mit lehet tudni Félixről és Márkról? - Ismereteim szerint ők a későbbi III. András itáliai tartózkodása idején születtek. Az Árpád-házi herceg ugyanis 1266- ban Velencében élt, ahol összeházasodott Pietro Gumani szenátor Sybilla nevű leányával. Az ifjú párnak még abban az évben megszületetett Felice, vagyis Félix, a következő esztendőben pedig Marco, vagyis Márk nevű gyermeke. - Csak ez a két utóda volt a házaspárnak? - Biztosan nem állíthatunk semmit. Csak valószínűsíthetjük, hogy igen, mert erről a házasságról többet nem tudunk. A későbbi magyar uralkodó vélhetően hamar megözvegyült. - Mi lett a két fiú további sorsa? - Eltűntek. Ez vélhetően politikai okokból történt így. Apjuk, III. András 1278-tól Szlavónia és Dalmácia hercege volt. Valószínűleg itt is telepedett le, és idehívhatta fiait is. Később azonban, feltételezhetően azért, mert távol Magyarországtól nagyobb biztonságban voltak, francia területen telepedtek le. Félix azonban nem sokkal később meghalt. - Ezt honnan tudhatjuk? - Megnősült, és özvegye, Guigonne de Chambre 1286-ban, egy levelében említést tesz családi állapotáról. Ugyanezt az adatot erősíti meg az amiens-i törvényszék által kiadott ítéletlevél. Ebből az is kiderül, hogy Félixnek három gyermeke volt, Antal, András és János. A leghitelesebb forrás azonban az az okmány, amely arról tudósít, hogy az elhunyt Félix lelki üdvéért 1292-ben Margit, II. Anjou Károly szicíliai király és Árpád-házi Mária lánya, Valois Károly felesége gyászmisét mondatott. Az okirat szerint, idézem: „Mi szicíliai Margit, Valois Károly gróf úr hitvese, tudtára adjuk minden ma élőknek és jövendő utódoknak, hogy magyarországi Félix boldogult nemes lovag unokatestvérünk, a Somme fölötti Cray részbirtok néhai ura és Andrásnak, Magyarország legnemesebb fejedelmének, kedves nagybátyánknak idősebbik fia, életének virágzó korában, mint gyanítható, cselszövés következtében hirtelen elhalálozott, neje három kiskorú gyermekkel maradt özvegyen. ” - Márkkal kapcsolatban is maradt fenn valamilyen írásos dokumentum? - Egy, a Félix misealapítványához hasonló okmányban szerepel az ő neve is a származására utaló megállapításokkal együtt. - Hogyan alakult a család további sorsa az ön ismeretei alapján? - A Crouy nemzetség leszármazása a továbbiakban is nyomon követhető. A XIV. század elejéről, pontosabban 1308-ból például fennmaradt egy házassági szerződés, amelyben Félix akkor kiskorú unokáját, Pétert említik mint az Árpádok leszármazottját. - Ön szerint mi az oka annak, hogy III. András halála után az Árpád-házi leszármazottak nem jelentek meg Magyarországon, hogy bejelentsék igényüket a trónra, hiszen ezt Európa több dinasztiája is megtette. - Egyrészt ne felejtsük el, hogy a korabeli viszonyok nem tették lehetővé a gyors információáramlást, a közlekedés is nagyon körülményes és lassú volt. Ezekkel a problémákkal minden trónkövetelőnek szembe kellett néznie. Ez igaz, de a Crouy leszármazottak tudhatták azt is, hogy számukra a francia királyság nagyobb biztonságot jelent, mint az akkor meglehetősen kiszámíthatatlan Magyarország. Ráadásul az Anjouk is abban voltak érdekeltek, hogy az esetleges vetélytársak ne zavarják magyar érdekeiket. Az előbb említett házassági szerződést például II. János francia trónörökös és neje, Beatrix, Károly Róbert magyar király nővérének kastélyában írták alá. A ház úrnője nyilvánvalóan arra törekedett, hogy másfelé orientálja a bátyja számára konkurenciát jelenthető Croy fiúkat. Magyarország történetében mindenesetre már nem játszottak szerepet. Franciaországban milyen körülmények között élt a család? Nemességüket megőrizve a jómódú vidéki familiák életét élték. Több dokumentum is fennmaradt a családdal kapcsolatban. A legérdekesebb talán az az 1790-ben keletkezett irat, amely szerint Jean-Claude Chanel és öccse, Francois-Nicolas a családjuk leszármazását igazoló pert indított Grenoble város törvényszéke előtt. A per tétje az volt, hogy a család egy régi jogát ismét biztosíthassa maga számára. II. András magyar király ugyanis még a keresztes háborúk idején 500 ezüst márka alapítványt tett a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend javára. Ellentételként viszont azt kérte, hogy minden utódja születése jogán tagja lehessen a lovagrendnek és viselhesse annak jelvényeit. A testvérek a per során bemutatták a származásukat bizonyító okiratokat is. - Mi lehetett az okuk arra, hogy több évszázad elteltével előhozakodjanak ezzel? - Felhívnám a figyelmet az időpontra. Egy évvel azután történt mindez, hogy Franciaországban forradalmi események kezdődtek. A nemesség egy része ekkor már menekült az országból. Nem kizárt, hogy a két Chanel fivér is ezt tervezte. Ehhez azonban szükségük volt arra, hogy külföldön is hitelt érdemlően tudják igazolni származásukat. - Milyen eredménnyel zárult a per? - Miután a két testvér 175 eredeti okirattal bizonyította, hogy kérelmük jogos, a bíróság megállapította II. András unokájától, Crouy Félixtől való egyenes ági leszármazásukat, és engedélyezte számukra az ezzel összefüggő jogok használatát. - Ezután emigráltak? - Igen, de a Napóleon utáni restauráció idején visszatértek. Ezt követően egy későbbi Crouy-Chanel, bizonyos Auguste herceg 1863-ban, III. Napóleon és Viktor Emmanuel szárd-piemonti király ösztönzésére vállalta, hogy a Habsburgokkal szemben trónkövetelőként lépjen fel. Ebben egyébként az itáliai magyar emigráció is támogatta. Az ügy gyorsan és csendben elhalt, mivel a támogató uralkodók kibékültek Ferenc Józseffel, a bíróság pedig illetéktelennek nyilvánította magát. - Ezek szerint a család Franciaországban maradt? - Egy része igen. Volt azonban egy olyan tagja, aki visszatért Magyarországra. Crouy-Chanel Henrik-Miklós gróf ugyanis szintén a múlt században itt telepedett le. A család általa alapított ága a közelmúltig itt is élt. Megmaradt tagjai az 1956-os forradalom után azonban külföldre távoztak. Jelenleg két fiútestvér képviseli a magyar ágat. Az idősebbik, a Franciaországban élő Félbe nyugalmazott mérnök, korábban egy felvonógyártó világcég vezető munkatársa volt. Öcscse, Imre Luxemburgban dolgozik az Európai Unió francia delegáltjaként. -Az Árpádoktól való származás élő hagyomány a családban? - Igen, de hangsúlyozni kell, hogy ebből semmiféle hasznot nem kívánnak húzni. Csupán a tradíciót ápolják. - Mivel magyarázza, hogy az ön által eddig elmondottaknak a magyar történetírásban nincsen nyoma? - Ez tévedés. Már a múlt században foglalkozott a témával Fejér György. Ő ugyan históriai gyomnak minősítette a történetet, de Erdy János 1848-ban megjelent munkájában a beszélgetésünk elején idézett dokumentumok alapján bizonyítottnak látta az Árpádok férfiágának továbbélését. Megjegyzem, hogy ugyanezen okiratok nyomán ismerte el a Magyarországra telepedett Miklós Henrik nemességét 1844-ben a magyar Országgyűlés. - Mit szólt a hazai történészszakma az ön Árpádokkal kapcsolatos állításaihoz? Nem fél attól, hogy „délibábos” történészként lesz elkönyvelve? - A szakma hallgat. Ami pedig a kérdés második részét illeti: mi sem áll távolabb tőlem, mint a darutollas, árvalányhajas romantika. Egyébként semmi más szándékom nem volt, csupán egy munkahipotézisemet akartam nyilvánosságra hozni. Kérdések és tisztáznivalók persze továbbra is vannak. Remélem, lesz olyan elszánt fiatal történész, aki folytatni akarja és tudja a munkát. Velancsics Béla Pusztaszeri László egy munkahipotézist hozott nyilvánosságra NÉPSZAVA 1. SZÉP SZÓ 3 AIK. Eddig már sok jó szándékú orosz gazdasági terv született meg, azután ezek szépen feledésbe merültek. A mostani azonban jelentősen különbözik elődeitől. Ez nem elsősorban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) követelményeinek kíván megfelelni. Az IMF felfüggesztette az Oroszországnak nyújtott kölcsön folyósítását, és az orosz kormány - bőséges olajbevételek birtokában - nem is nagyon igyekszik elérni a folyósítás újraindítását. Néhány olyan előző reformtörekvéstől eltérően, mint például az 1997 eleji, amikor a politikacsinálók egy teljesen újszerű, ezzel szemben kifejezetten alkalmatlan tervezettel álltak elő, a Gref-terv közvetlenül Oroszország jelenlegi legsúlyosabb problémáira összpontosít. A rövid távú terv elemei közé tartozik a költségvetés kiadásainak áttekinthetővé tétele és a régóta halogatott szerkezeti átalakítások megvalósítása, mint például az adótörvény átdolgozása és egy új földtörvény megalkotása. „Ez a terv olyan liberális, amilyet csak remélhettünk, olyan liberális, mint az összes, az elmúlt tíz évben ezt megelőző terv együttvéve - mondja a Raiffeisen Bank of Austria helyi kutatócsoportjának vezetője. - A megfelelő dolgok szerepelnek benne. A kulcs azonban a megvalósítás, ott válhat az egész politikailag zűrössé. Paradox helyzet, hogy amióta csak Putyint megválasztották, a gazdaság jó állapotban van, hihetetlen számadatokkal találkozhatunk nap mint nap ” - teszi hozzá a szakértő, egyúttal emlékeztetve arra, hogy Putyin március 26-i megválasztása után sokan jelentős fellendülést vártak. Ám a fellendülés elmaradt. Sok bizonytalanság keletkezett akkor, amikor Putyin meghirdette a központi hatalom megerősítését (a regionális kormányzók ellenében), és elindította a Guszinszkij-ügyet; ez mind eléggé lenyomta a piacot. Pedig a gazdaság teljesítménye olyan jó, amilyenről csak álmodni lehet, de ha a politikai stabilitás nincs meg, az egész dolog nem működik. Putyin kampányának egyik ígérete volt az oligarchák közötti bizalmi (és tisztátalan) kapcsolatok felszámolása. Mind ez idáig azonban nem látszik, hogy ígéretét betartja-e, és ha igen, hogyan teszi azt. Sokan úgy értelmezték a Guszinszkij elleni támadást, mint a Kreml büntetését, amiért valaki ujjat mert húzni a központi hatalommal és egyáltalán nem úgy, mint a gazdagok befolyásának megakadályozására tett erőfeszítés első lépését. „Azt vártuk Putyintól, hogy helyreállítja a rendet és az ellenőrzést, de azt nem vártuk, hogy ő legyen a pluralizmus bajnoka ” - mondja Eric Kraus, a moszkvai Nikoll brókercég fő stratégája, aki örült, hogy a befolyásos gazdagok „nyomás alá kerültek”. Kraus azt is elmondta azonban, hogy a tengerentúli befektetők megégették magukat az 1998-as pénzleértékeléskor, és nem tértek azóta vissza. „Most azzal a ténnyel próbálnak megbarátkozni, hogy itt valami változott. Én azt hiszem, hogy tényleg változtak a dolgok. ” Putyin javára írható, hogy a reformterv egyes részeit igyekszik gyorsan keresztülvinni a parlamenten, beleértve az adótörvény átdolgozását is. Látszanak törekvések egy új orosz földtörvény megvitatására is az Állami Dumában, a parlament kommunista többségű alsóházában, amellyel Jelcin hosszú időn keresztül nem tudott zöldágra vergődni. A Gref-terv eredetileg egy tekintélyes dokumentumhegy volt, amelyet igencsak leapasztottak. Szakértők szerint néhány alapvető elem is kikerült belőle vagy jelentéktelenné változtatták, míg vannak benne olyanok, amelyek liberális alapigazságok csupán, a megvalósítás mikéntjének meghatározása nélkül. Kigyomlálták a tőkekiáramlás elleni küzdelemre vonatkozó részeket is; a liberális közgazdász-csapat azt a nézetet vallja, hogy a tőke visszatér Oroszországba, ha a helyzet megérik rá. A bankreformra vonatkozó fejezet homályos, a Központi Bank kezében hagyja a döntést, amely a rubel leértékelés óta képtelen volt egy koncepciót kidolgozni a bankrendszer átalakítására. A rövid távú terv a versenyhelyzet javítására összpontosít az orosz gazdaság kulcságazataiban, különösen az energiaszektorban, amelytől nagyban függ az ország sorsa. Oroszország két legnagyobb gazdasági monopóliumában, a gázkitermelésben és az elektromosáram-termelésben is nagy változásokat terveznek. A múltban nemigen sikerült az erre vonatkozó elképzeléseket megvalósítani. David Hoffman (The Washington Post/Europress)