Népszava, 2000. szeptember (128. évfolyam, 205–230. sz.)

2000-09-25 / 225. szám

KULTÚRA NÉPSZAVA 2000. SZEPTEMBER 25., HÉTFŐ 11 Megkezdődött a főváros tulajdonában lévő színházak új Több mint igazgatóváltás, kevesebb, mint struktúraváltás A színházi szakma képviselői és a Fővárosi Önkormányzat illetékesei éveken át sokszor hangoztatták szakmai fórumokon, leírták különféle munkaanyagokban, hogy a jelenlegi színházi struktúra megmerevedett és alkalmatlan arra, hogy a színházak iránt támasztott közönség- és szakmai igényeket maradéktalanul kielégítse. Ma sem lehet pontosan tudni, mindez kiben fogalmazódott meg először, de a színházi szakmából néhányan máig nem értenek egyet az állítással. Márpedig az átalakítás, ha felemásan is, de megkezdődött. vezetőinek kiválasztása A fő kérdés: ki, mivel, milyen pénzből tölti meg színháza nézőterét? Bóka B. László NÉPSZAVA A Fővárosi Önkormányzat 1995- ben egyezett meg a színházi szak­ma szervezeteivel, hogy az önkor­mányzat tulajdonában lévő tizen­két fővárosi színház igazgatóinak megbízatása - először a pályázati rendszer bevezetése óta - egysé­gesen 2001. január 31-én játjon le. (Az egyetlen kivételt a József Attila Színház jelenti, hiszen erre a színházra tavaly hirdettek pályá­zatot, ám a törvény nem teszi le­hetővé a három évnél rövidebb idejű kinevezést, így a jelenlegi igazgató, Léner Péter mandátuma 2002. november 30-ig érvényes.) A vita, hogy mit jelent a színházi struktúra, mit, miért és hogyan kell átalakítani rajta, lényegében az 1995-ös megegyezés óta tart. A „színházi struktúra” magya­rázatát hivatalosan először egy 1996. március 8-i keltezésű mun­kaanyag említi, amelyben Schiffer János főpolgármester-helyettes - miután megállapítja, hogy az esetleges színházbezárások seho­vá nem vezetnek - így ír: „A kér­dés tehát ma már nem az, hogy változzon-e a színházi struktúra, hanem az, hogy miképpen. Szín­házi struktúra alatt az intézmény- rendszer és elemeinek működési módja, művészi arculata értendő, beleértve a hivatásos és az alter­natív műhelyeket és azok arányait is.” Többen a „struktúrát” szemé­lyekkel azonosítják, vagyis arról beszélnek, kinek milyen színházat kellene vezetnie. A színházi szer­kezet elméleti átgondolásáról a Színház című kritikai és elméleti folyóirat júliusi számában jelent meg egy tanulmány. A változás igénye tehát eredhet az önkormányzattól, amely 1995- ben úgy látta, hogy rohamosan csökken a színházak fenntartására fordítható pénz, ráadásul öt évvel ezelőtt a színházak látogatóinak száma is látványos fogyatkozás­nak indult. Az utóbbi folyamat az­óta megtorpant: Budapesten ma évente kétmillió színházlátogató van. Ebből a főváros által fenntar­tott 12 kőszínházban és a szabad­téri színház 29 játszóhelyén éven­te 1,4 millió a nézők száma. A kö­zönség majd negyede nem fővá­rosi, Budapest színházainak von­záskörzete tehát szinte az egész országra kiteljed. Az önkormányzat által meghir­detett változásokra a színházi szakmából is jó néhányan voksol­tak, mondván: a jelenlegi igazga­tók többsége egyetlen korosztály­hoz tartozik, és túl régóta vezetik teátrumukat, itt lenne az ideje te­hát egyfajta vérfrissítésnek. Mind­ennek ellentmondani látszik, hogy a budapesti „nagyszínházi üzemek”, vagyis a Madách Szín­ház, a Vígszínház, a jól menő, nemzetközi hírű Katona József Színház, a Radnóti Miklós Szín­ház, a Kolibri Színház, a Vidám Színpad és a Mikroszkóp Színház igazgatói posztjait az utolsó pá­lyázati kiíráskor a jelenlegi igaz­gatókon kívül senki más nem pá­lyázta meg. A „nagyokkal” tehát eddig, úgy tűnik, senki nem mert „szembeszállni”. A jelenlegi igazgatók közül az átalakítás tervével kapcsolatban többen hallgatnak, mások a „sze­rencsés és szerves belső fejlő­désre” hivatkozva lényegében minden változást elleneznek, megint mások azt kérdezik, va­jon hol van az a fiatal, erőteljes, markáns látásmóddal rendelkező új generáció, amely a stafétavál­tásra várva az ajtóban toporogna. Érdekes módon az egyelőre ke­vesekben fogalmazódik meg, hogy a színházakat nem feltétle­nül kellene művészeknek vezet­niük. Erre Budapesten mind­össze két helyen akad példa: a Thália Színházban és a jelenleg minisztériumi fennhatóság alá tartozó Budapesti Kamaraszín­házban. Az önkormányzat hosszú éve­ken át abban reménykedett, hogy a struktúra átalakításához a legil­letékesebbektől, vagyis a színházi szakma képviselőitől kap segítsé­get. A szakma azonban mindig elegánsan „eltáncolt”, a háttérben azt hangoztatván, hogy a változás csak rosszat jelenthet, ha a politi­kusok ennyire ragaszkodnak hoz­zá, márpedig saját „lefejezésé­hez” senki nem segédkezik szíve­sen; ha a főváros akar valamit, ta­lálja ki egyedül. Ebben a helyzetben a színház- igazgatókat némileg váratlanul ér­te, hogy a Fővárosi Ónkormány­zat egy alapos helyzetfeltáró vizs­gálatot kezdeményezett, amelyet a szakmában átvilágításként em­legetnek. A Fővárosi Önkormány­zat Közgyűlése február végén szavazta meg a színházak alap­vetően gazdasági szempontból történő helyzetfeltárásának elindí­tását, amelyet a Citifúnd Pénz­ügyi és Vezetési Tanácsadó Kft. végzett el, beleértve a teátrumok jelenlegi informatikai helyzetének felmérését is. Ez utóbbira azért volt szükség, mert az igazgatók elsöprő többsége - a szerkezetát­alakításhoz hasonlóan - ódzkodik a számítógépes jegyforgalmazás bevezetésétől. Tudják ugyanis, hogy ennek segítségével napraké­szen nyomon követhető a teátru­mok gazdasági helyzete. A Citifúnd Kft. mindenre kiter­jedő táblázatrendszerek, kérdő­ívek, konzultációk és személyes megbeszélések alapján 2000. feb­ruár 29-én kezdte meg a munkát, amely április 12-ig tartott. A be­szélgetéseken a vezetők többsége azt állította, hogy a jelenlegi rend­szerben nincs több tartalék, el­mondták, hogy a színházakat egy­előre nem lehet kitenni a piac tör­vényeinek. Többen bírálták a fővárost, amiért nem irányít kö­vetkezetesen és nem értékeli rendszeresen az igazgatók mun­káját. Nyíltan vagy burkoltan, de minden vezető szükségesnek tar­totta „megüzenni” a fővárosnak, hogy nem szabad hozzányúlni a jelenlegi rendszerhez, amelyben időközben közhasznú társasággá alakult a Vidám és a Mikroszkóp Színpad. Erre a két színházra te­hát már nem érvényes, hogy pén­zeiket egy évben tizenkét hónapra elosztva kapják, ők háromhavon­ta egyben juthatnak hozzá az összegekhez. A negyvennégy napig tartó helyzetfeltárás a nyugtalankodó igazgatók számára végül meg­nyugtató eredménnyel zárult, a je­lentés ugyanis megállapítja: „...a helyszini konzultációk, a kapott adatok és információk alapján az a meggyőződésünk alakult ki, hogy a színházi struktúrát jelenleg nem indokolt megváltoztatni.” Vélhetően igaza lesz tehát Schif­fer Jánosnak, aki azt találta mon­dani a várható átalakításra: „több mint igazgatóváltás, kevesebb, mint struktúraváltás”. A háttérben azonban bizonyo­san tovább folyik egy új, rugalma­sabb budapesti színházi szerkezet kialakításának folyamata. Az alapvető célkitűzések nem változ­nak, csupán a folyamat menete lassul le, efelől semmi kétséget sem hagy az időközben már meg­jelent pályázati kiírás. Néhány nappal ezelőtt elindult ugyanis az öt éve tervezett folya­mat első szakasza: szeptember 15-én meghirdették a Katona Jó­zsef Színházba Radnóti Miklós Színház, az Új Színház, a Víg­színház és a Madách Színház igaz­gatói állásainak pályázatait. Az Új Színház és a Madách Színház ese­tében a pályázati kiírás szerint az igazgatónak vállalnia kell a jelen­leg költségvetési intézményi for­mában működő teátrum közhasz­nú társasággá történő átalakításá­nak előkészítésében és lebonyolí­tásában való közreműködést. A pályázatok leadási határideje ok­tóber 15-e. A kiírás szerint a Madách Szín­ház direktorának további feladata lesz a Madách Kamara leválasztá­sára és igényes prózai bulvárszín­házként való további működteté­sére vonatkozó koncepció előké­szítése. Ez pontosan jelzi azokat a lehetséges törekvéseket, amelyek szellemében a főváros gondol­kodik, a Madách kamara mellett tervbe vették ugyanis a Pesti Színház leválasztását is anyaszín­házáról. Előre látható, hogy a há­rom-négy év múlva esedékes le­választások nagyobb viharokat kavarnak majd a színházi szak­mában, mint a szerkezetátalakítás öt évvel ezelőtt felvetett terve. Az ugyanis mind a mai napig kevés­bé megfogható, mint a két kama­raszínház leválasztásának eddig csupán lehetőségként fel-felbuk- kanó eshetősége, amely azonban immár több puszta tervnél. Egy hónap múlva, az úgyneve­zett második ütemben, várhatóan október közepén vagy végén hir­detik meg a Budapesti Operett Színház, a Thália Színház, a Bu­dapest Bábszínház, a Kolibri Színház és a Mikroszkóp Színpad igazgatói állásait. A pályázatok le­adási határideje a meghirdetés napját követő harmincadik nap. A tervek szerint a József Attila Szín­ház és a Vidám Színpad Kht. igaz­gatói posztjait későbbi időpont­ban, előreláthatóan valamikor 2001 közepén hirdetik meg. Mind­erre a Vidám Színpad esetében azért van szükség, mert Bodrogi Gyula mandátuma elvileg 2003- ban járna le, ám a direktor bele­ment az idő előtti váltásba, ennek részletei azonban még tárgyalást igényelnek. A jelenlegi igazgatók legutóbbi kinevezésekor pályázók névsora Katona József Színház (1996. december) - Zsám- béki Gábor Mikroszkóp Színpad Kht. (1996. december) - Sas József Fővárosi Operett Színház (1996. december) - Fábri Péter, Halasi Imre, Hor­váth Péter, Kerényi Mik­lós Gábor, Makláry Lász­ló, Szolnoki Tibor, Váradi Katalin, Vas-Zoltán Iván Vidám Színpad Kht. (1996. december) - Bodrogi Gyula Vígszínház (1996. decem­ber) - Marton László Budapest Bábszínház (1997. szeptember) - Meczner Já­nos, Szilágyi Tibor Kolibri Színház (1997. szep­tember) - Novák János Madách Színház (1997. szeptember) - Kerényi Imre Radnóti Miklós Színház (1997. szeptember) - Bá­lint András Thália Színház (1997. szep­tember) - Balázsovits La­jos, Galgóczy Judit-Tóth Antal, Horváth Z. Gergely, Megyeri László, Sárközi Gyula Új Színház (1997. szeptem­ber)-Alföldi Róbert, Gör­gey Gábor, Pécsi Ildikó, Székely Gábor; (II. fordu­ló) - Alföldi Róbert, Gör­gey Gábor, Pécsi Ildikó, Székely Gábor, Kalmár Tibor, Kozák András, Már­ta István József Attila Színház (1999. május) - Léner Péter, Mar- kaly Gábor, Puskás Tamás; (II. forduló, 1999. novem­ber) - Léner Péter, Puskás Tamás, Vitai András Színház Igazgatók Mióta direktor Eltelt ciklusok B. Bábszínház Meczner János (56) 1994 2 B. Operett Sz. Halasi Imre (49) 1997 1 József Attila Sz. Léner Péter (64) 1990 3 Katona József Sz. Zsámbéki Gábor (57) 1989 3 Kolibri Színház Novák János (48) 1992 3 Madách Színház Kerényi Imre (57) 1989 3 Mikroszkóp Színpad Sas József(61) 1985 3 Radnóti Miklós Sz. Bálint András (57) 1985 3 Thália Színház Megyeri László (44) 1998 1 Új Színház Márta István (48) 1997 1 Vidám Színpad Bodrogi Gyula (66) 1982 2 Vígszínház Marton László (57) 1987 3 Színház Férőhelyek Látogatottság Előadásszám Repertoárszám Társulat létszáma Összes dolgozó Állami támogatás (eFt) Budapest Bábszínház 485 90% 322 20 46 129 259 007 Budapesti Operett Színház 932 90% 345 9 187 333 477 950 József Attila Színház 644 96% 298 18 29 98 186 993 Katona József Színház 479 99% 388 29 56 151 250 498 Kolibri Színház 322 81 % 345 43 24 72 114 360 Madách Színház 1488 96% 586 37 92 281 362 290 Mikroszkóp Színpad 175 104% 204 10 17 40 55 000 Radnóti Miklós Színház 230 103 % 226 11 20 75 141 834 Thália Színház 721 110% 87 14 0 50 127 579 Új Színház 434 89% 230 15 44 124 254 354 Vidám Színpad 618 74% 195 9 59 89 43 000 Vígszínház 1644 89% 511 36 70 255 378 029

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék