Népszava, 2000. szeptember (128. évfolyam, 205–230. sz.)
2000-09-25 / 225. szám
NÉPSZAVA KULTÚRA 2000. SZEPTEMBER 25., HÉTFŐ 11 Megkezdődött a főváros tulajdonában lévő színházak új Több mint igazgatóváltás, kevesebb, mint struktúraváltás A színházi szakma képviselői és a Fővárosi Önkormányzat illetékesei éveken át sokszor hangoztatták szakmai fórumokon, leírták különféle munkaanyagokban, hogy a jelenlegi színházi struktúra megmerevedett és alkalmatlan arra, hogy a színházak iránt támasztott közönség- és szakmai igényeket maradéktalanul kielégítse. Ma sem lehet pontosan tudni, mindez kiben fogalmazódott meg először, de a színházi szakmából néhányan máig nem értenek egyet az állítással. Márpedig az átalakítás, ha felemásan is, de megkezdődött. Bóka B. László NÉPSZAVA A Fővárosi Önkormányzat 1995- ben egyezett meg a színházi szakma szervezeteivel, hogy az önkormányzat tulajdonában lévő tizenkét fővárosi színház igazgatóinak megbízatása - először a pályázati rendszer bevezetése óta - egységesen 2001. január 31-én járjon le. (Az egyetlen kivételt a József Attila Színház jelenti, hiszen erre a színházra tavaly hirdettek pályázatot, ám a törvény nem teszi lehetővé a három évnél rövidebb idejű kinevezést, így a jelenlegi igazgató, Léner Péter mandátuma 2002. november 30-ig érvényes.) A vita, hogy mit jelent a színházi struktúra, mit, miért és hogyan kell átalakítani rajta, lényegében az 1995-ös megegyezés óta tart. A „színházi struktúra” magyarázatát hivatalosan először egy 1996. március 8-i keltezésű munkaanyag említi, amelyben Schiffer János főpolgármester-helyettes - miután megállapítja, hogy az esetleges színházbezárások sehová nem vezetnek - így ír: „A kérdés tehát ma már nem az, hogy változzon-e a színházi struktúra, hanem az, hogy miképpen. Színházi struktúra alatt az intézményrendszer és elemeinek működési módja, művészi arculata értendő, beleértve a hivatásos és az alternatív műhelyeket és azok arányait is.” Többen a „struktúrát” személyekkel azonosítják, vagyis arról beszélnek, kinek milyen színházat kellene vezetnie. A színházi szerkezet elméleti átgondolásáról a Színház című kritikai és elméleti folyóirat júliusi számában jelent meg egy tanulmány. A változás igénye tehát eredhet az önkormányzattól, amely 1995- ben úgy látta, hogy rohamosan csökken a színházak fenntartására fordítható pénz, ráadásul öt évvel ezelőtt a színházak látogatóinak száma is látványos fogyatkozásnak indult. Az utóbbi folyamat azóta megtorpant: Budapesten ma évente kétmillió színházlátogató van. Ebből a főváros által fenntartott 12 kőszínházban és a szabadtéri színház 29 játszóhelyén évente 1,4 millió a nézők száma. A közönség majd negyede nem fővárosi, Budapest színházainak vonzáskörzete tehát szinte az egész országra kiterjed. Az önkormányzat által meghirdetett változásokra a színházi szakmából is jó néhányan voksoltak, mondván: a jelenlegi igazgatók többsége egyetlen korosztályhoz tartozik, és túl régóta vezetik teátrumukat, itt lenne az ideje tehát egyfajta vérfrissítésnek. Mindennek ellentmondani látszik, hogy a budapesti „nagyszínházi üzemek”, vagyis a Madách Színház, a Vígszínház, a jól menő, nemzetközi hírű Katona József Színház, a Radnóti Miklós Színház, a Kolibri Színház, a Vidám Színpad és a Mikroszkóp Színház igazgatói posztjait az utolsó pályázati kiíráskor a jelenlegi igazgatókon kívül senki más nem pályázta meg. A „nagyokkal” tehát eddig, úgy tűnik, senki nem mert „szembeszállni”. A jelenlegi igazgatók közül az átalakítás tervével kapcsolatban többen hallgatnak, mások a „szerencsés és szerves belső fejlődésre” hivatkozva lényegében minden változást elleneznek, megint mások azt kérdezik, vajon hol van az a fiatal, erőteljes, markáns látásmóddal rendelkező új generáció, amely a stafétaváltásra várva az ajtóban toporogna. Érdekes módon az egyelőre kevesekben fogalmazódik meg, hogy a színházakat nem feltétlenül kellene művészeknek vezetniük. Erre Budapesten mindössze két helyen akad példa: a Thália Színházban és a jelenleg minisztériumi fennhatóság alá tartozó Budapesti Kamaraszínházban. Az önkormányzat hosszú éveken át abban reménykedett, hogy a struktúra átalakításához a legilletékesebbektől, vagyis a színházi szakma képviselőitől kap segítséget. A szakma azonban mindig elegánsan „eltáncolt”, a háttérben azt hangoztatván, hogy a változás csak rosszat jelenthet, ha a politikusok ennyire ragaszkodnak hozzá, márpedig saját „lefejezéséhez” senki nem segédkezik szívesen; ha a főváros akar valamit, találja ki egyedül. Ebben a helyzetben a színházigazgatókat némileg váratlanul érte, hogy a Fővárosi Önkormányzat egy alapos helyzetfeltáró vizsgálatot kezdeményezett, amelyet a szakmában átvilágításként emlegetnek. A Fővárosi Önkormányzat Közgyűlése február végén szavazta meg a színházak alapvetően gazdasági szempontból történő helyzetfeltárásának elindítását, amelyet a Citifand Pénzügyi és Vezetési Tanácsadó Kft. végzett el, beleértve a teátrumok jelenlegi informatikai helyzetének felmérését is. Ez utóbbira azért volt szükség, mert az igazgatók elsöprő többsége - a szerkezetátalakításhoz hasonlóan - ódzkodik a számítógépes jegyforgalmazás bevezetésétől. Tudják ugyanis, hogy ennek segítségével naprakészen nyomon követhető a teátrumok gazdasági helyzete. A Citifond Kft. mindenre kiterjedő táblázatrendszerek, kérdőívek, konzultációk és személyes megbeszélések alapján 2000. február 29-én kezdte meg a munkát, amely április 12-ig tartott. A beszélgetéseken a vezetők többsége azt állította, hogy a jelenlegi rendszerben nincs több tartalék, elmondták, hogy a színházakat egyelőre nem lehet kitenni a piac törvényeinek. Többen bírálták a fővárost, amiért nem irányít következetesen és nem értékeli rendszeresen az igazgatók munkáját. Nyíltan vagy burkoltan, de minden vezető szükségesnek tartotta „megüzenni” a fővárosnak, hogy nem szabad hozzányúlni a jelenlegi rendszerhez, amelyben időközben közhasznú társasággá alakult a Vidám és a Mikroszkóp Színpad. Erre a két színházra tehát már nem érvényes, hogy pénzeiket egy évben tizenkét hónapra elosztva kapják, ők háromhavonta egyben juthatnak hozzá az összegekhez. A negyvennégy napig tartó helyzetfeltárás a nyugtalankodó igazgatók számára végül megnyugtató eredménnyel zárult, a jelentés ugyanis megállapítja: „...a helyszíni konzultációk, a kapott adatok és információk alapján az a meggyőződésünk alakult ki, hogy a színházi struktúrát jelenleg nem indokolt megváltoztatni.” Vélhetően igaza lesz tehát Schiffer Jánosnak, aki azt találta mondani a várható átalakításra: „több mint igazgatóváltás, kevesebb, mint struktúraváltás”. A háttérben azonban bizonyosan tovább folyik egy új, rugalmasabb budapesti színházi szerkezet kialakításának folyamata. Az alapvető célkitűzések nem változnak, csupán a folyamat menete lassul le, efelől semmi kétséget sem hagy az időközben már megjelent pályázati kiírás. Néhány nappal ezelőtt elindult ugyanis az öt éve tervezett folyamat első szakasza, szeptember 15-én meghirdették a Katona József Színházba Radnóti Miklós Színház, az Új Színház, a Vígszínház és a Madách Színház igazgatói állásainak pályázatait. Az Új Színház és a Madách Színház esetében a pályázati kiírás szerint az igazgatónak vállalnia kell a jelenleg költségvetési intézményi formában működő teátrum közhasznú társasággá történő átalakításának előkészítésében és lebonyolításában való közreműködést. A pályázatok leadási határideje október 15-e. A kiírás szerint a Madách Színház direktorának további feladata lesz a Madách Kamara leválasztására és igényes prózai bulvárszínházként való további működtetésére vonatkozó koncepció előkészítése. Ez pontosan jelzi azokat a lehetséges törekvéseket, amelyek szellemében a főváros gondolkodik, a Madách kamara mellett tervbe vették ugyanis a Pesti Színház leválasztását is anyaszínházáról. Előre látható, hogy a három-négy év múlva esedékes leválasztások nagyobb viharokat kavarnak majd a színházi szakmában, mint a szerkezetátalakítás öt évvel ezelőtt felvetett terve. Az ugyanis mind a mai napig kevésbé megfogható, mint a két kamaraszínház leválasztásának eddig csupán lehetőségként fel-felbukkanó eshetősége, amely azonban immár több puszta tervnél. Egy hónap múlva, az úgynevezett második ütemben, várhatóan október közepén vagy végén hirdetik meg a Budapesti Operett Színház, a Thália Színház, a Budapest Bábszínház, a Kolibri Színház és a Mikroszkóp Színpad igazgatói állásait. A pályázatok leadási határideje a meghirdetés napját követő harmincadik nap. A tervek szerint a József Attila Színház és a Vidám Színpad Kht. igazgatói posztjait későbbi időpontban, előreláthatóan valamikor 2001 közepén hirdetik meg. Minderre a Vidám Színpad esetében azért van szükség, mert Bodrogi Gyula mandátuma elvileg 2003- ban járna le, ám a direktor belement az idő előtti váltásba, ennek részletei azonban még tárgyalást igényelnek. A jelenlegi igazgatók legutóbbi kinevezésekor pályázók névsora Katona József Színház (1996. december) - Zsámbéki Gábor Mikroszkóp Színpad Kht. (1996. december) - Sas József Fővárosi Operett Színház (1996. december) - Fábri Péter, Halasi Imre, Horváth Péter, Kerényi Miklós Gábor, Makláry László, Szolnoki Tibor, Váradi Katalin, Vas-Zoltán Iván Vidám Színpad Kht. (1996. december) - Bodrogi Gyula Vígszínház (1996. december) - Marton László Budapest Bábszínház (1997. szeptember) - Meczner János, Szilágyi Tibor Kolibri Színház (1997. szeptember) - Novák János Madách Színház (1997. szeptember) - Kerényi Imre Radnóti Miklós Színház (1997. szeptember) - Bálint András Thália Színház (1997. szeptember) - Balázsovits Lajos, Galgóczy Judit-Tóth Antal, Horváth Z. Gergely, Megyeri László, Sárközi Gyula Új Színház (1997. szeptember)-Alföldi Róbert, Görgey Gábor, Pécsi Ildikó, Székely Gábor (II. forduló) - Alföldi Róbert, Görgey Gábor, Pécsi Ildikó, Székely Gábor, Kalmár Tibor, Kozák András, Márta István József Attila Színház (1999. május) - Léner Péter, Markaly Gábor, Puskás Tamás; (II. forduló, 1999. november) - Léner Péter, Puskás Tamás, Vitai András vezetőinek kiválasztása A fő kérdés: ki, mivel, milyen pénzből tölti meg színháza nézőterét? Színház Igazgatók Mióta direktor Eltelt ciklusok B. Bábszínház Meczner János (56) 19942 B. Operett Sz. Halasi Imre (49) 19971 József Attila Sz. Léner Péter (64) 19903 Katona József Sz. Zsámbéki Gábor (57) 19893 Kolibri Színház Novák János (48) 19923 Madách Színház Kerényi Imre (57) 19893 Mikroszkóp Színpad Sas József(61) 19853 Radnóti Miklós Sz. Bálint András (57) 19853 Thália Színház Megyeri László (44) 19981 Új Színház Márta István (48) 19971 Vidám Színpad Bodrogi Gyula (66) 19822 Vígszínház Marton László (57) 19873 Színház Férőhelyek Látogatottság Előadásszám Repertoárszám Társulat létszáma Összes dolgozó Állami támogatás (eFt) Budapest Bábszínház 485 90% 322 20 46 129 259 007 Budapesti Operett Színház 932 90% 3459 187 333 477 950 József Attila Színház 644 96% 298 18 29 98 186 993 Katona József Színház 479 99% 388 29 56 151 250 498 Kolibri Színház 322 81 % 345 43 24 72 114 360 Madách Színház 1488 96% 586 37 92 281 362 290 Mikroszkóp Színpad 175 104% 204 10 17 40 55 000 Radnóti Miklós Színház 230 103 % 226 11 20 75 141 834 Thália Színház 721 110% 87 140 50 127 579 Új Színház 434 89% 230 15 44 124 254 354 Vidám Színpad 618 74% 1959 59 89 43 000 Vígszínház 1644 89% 511 36 70 255 378 029