Népszava, 2000. szeptember (128. évfolyam, 205–230. sz.)

2000-09-25 / 225. szám

NÉPSZAVA KULTÚRA 2000. SZEPTEMBER 25., HÉTFŐ 11 Megkezdődött a főváros tulajdonában lévő színházak új Több mint igazgatóváltás, kevesebb, mint struktúraváltás A színházi szakma képviselői és a Fővárosi Önkormányzat illetékesei éveken át sokszor hangoztatták szakmai fórumokon, leírták különféle munkaanyagokban, hogy a jelenlegi színházi struktúra megmerevedett és alkalmatlan arra, hogy a színházak iránt támasztott közönség- és szakmai igényeket maradéktalanul kielégítse. Ma sem lehet pontosan tudni, mindez kiben fogalmazódott meg először, de a színházi szakmából néhányan máig nem értenek egyet az állítással. Márpedig az átalakítás, ha felemásan is, de megkezdődött. Bóka B. László NÉPSZAVA A Fővárosi Önkormányzat 1995- ben egyezett meg a színházi szak­ma szervezeteivel, hogy az önkor­mányzat tulajdonában lévő tizen­két fővárosi színház igazgatóinak megbízatása - először a pályázati rendszer bevezetése óta - egysé­gesen 2001. január 31-én járjon le. (Az egyetlen kivételt a József Attila Színház jelenti, hiszen erre a színházra tavaly hirdettek pályá­zatot, ám a törvény nem teszi le­hetővé a három évnél rövidebb idejű kinevezést, így a jelenlegi igazgató, Léner Péter mandátuma 2002. november 30-ig érvényes.) A vita, hogy mit jelent a színházi struktúra, mit, miért és hogyan kell átalakítani rajta, lényegében az 1995-ös megegyezés óta tart. A „színházi struktúra” magya­rázatát hivatalosan először egy 1996. március 8-i keltezésű mun­kaanyag említi, amelyben Schiffer János főpolgármester-helyettes - miután megállapítja, hogy az esetleges színházbezárások seho­vá nem vezetnek - így ír: „A kér­dés tehát ma már nem az, hogy változzon-e a színházi struktúra, hanem az, hogy miképpen. Szín­házi struktúra alatt az intézmény­­rendszer és elemeinek működési módja, művészi arculata értendő, beleértve a hivatásos és az alter­natív műhelyeket és azok arányait is.” Többen a „struktúrát” szemé­lyekkel azonosítják, vagyis arról beszélnek, kinek milyen színházat kellene vezetnie. A színházi szer­kezet elméleti átgondolásáról a Színház című kritikai és elméleti folyóirat júliusi számában jelent meg egy tanulmány. A változás igénye tehát eredhet az önkormányzattól, amely 1995- ben úgy látta, hogy rohamosan csökken a színházak fenntartására fordítható pénz, ráadásul öt évvel ezelőtt a színházak látogatóinak száma is látványos fogyatkozás­nak indult. Az utóbbi folyamat az­óta megtorpant: Budapesten ma évente kétmillió színházlátogató van. Ebből a főváros által fenntar­tott 12 kőszínházban és a szabad­téri színház 29 játszóhelyén éven­te 1,4 millió a nézők száma. A kö­zönség majd negyede nem fővá­rosi, Budapest színházainak von­záskörzete tehát szinte az egész országra kiterjed. Az önkormányzat által meghir­detett változásokra a színházi szakmából is jó néhányan voksol­tak, mondván: a jelenlegi igazga­tók többsége egyetlen korosztály­hoz tartozik, és túl régóta vezetik teátrumukat, itt lenne az ideje te­hát egyfajta vérfrissítésnek. Mind­ennek ellentmondani látszik, hogy a budapesti „nagyszínházi üzemek”, vagyis a Madách Szín­ház, a Vígszínház, a jól menő, nemzetközi hírű Katona József Színház, a Radnóti Miklós Szín­ház, a Kolibri Színház, a Vidám Színpad és a Mikroszkóp Színház igazgatói posztjait az utolsó pá­lyázati kiíráskor a jelenlegi igaz­gatókon kívül senki más nem pá­lyázta meg. A „nagyokkal” tehát eddig, úgy tűnik, senki nem mert „szembeszállni”. A jelenlegi igazgatók közül az átalakítás tervével kapcsolatban többen hallgatnak, mások a „sze­rencsés és szerves belső fejlő­désre” hivatkozva lényegében minden változást elleneznek, megint mások azt kérdezik, va­jon hol van az a fiatal, erőteljes, markáns látásmóddal rendelkező új generáció, amely a stafétavál­tásra várva az ajtóban toporogna. Érdekes módon az egyelőre ke­vesekben fogalmazódik meg, hogy a színházakat nem feltétle­nül kellene művészeknek vezet­niük. Erre Budapesten mind­össze két helyen akad példa: a Thália Színházban és a jelenleg minisztériumi fennhatóság alá tartozó Budapesti Kamaraszín­házban. Az önkormányzat hosszú éve­ken át abban reménykedett, hogy a struktúra átalakításához a legil­letékesebbektől, vagyis a színházi szakma képviselőitől kap segítsé­get. A szakma azonban mindig elegánsan „eltáncolt”, a háttérben azt hangoztatván, hogy a változás csak rosszat jelenthet, ha a politi­kusok ennyire ragaszkodnak hoz­zá, márpedig saját „lefejezésé­hez” senki nem segédkezik szíve­sen; ha a főváros akar valamit, ta­lálja ki egyedül. Ebben a helyzetben a színház­­igazgatókat némileg váratlanul ér­te, hogy a Fővárosi Önkormány­zat egy alapos helyzetfeltáró vizs­gálatot kezdeményezett, amelyet a szakmában átvilágításként em­legetnek. A Fővárosi Önkormány­zat Közgyűlése február végén szavazta meg a színházak alap­vetően gazdasági szempontból történő helyzetfeltárásának elindí­tását, amelyet a Citifand Pénz­ügyi és Vezetési Tanácsadó Kft. végzett el, beleértve a teátrumok jelenlegi informatikai helyzetének felmérését is. Ez utóbbira azért volt szükség, mert az igazgatók elsöprő többsége - a szerkezetát­alakításhoz hasonlóan - ódzkodik a számítógépes jegyforgalmazás bevezetésétől. Tudják ugyanis, hogy ennek segítségével napraké­szen nyomon követhető a teátru­mok gazdasági helyzete. A Citifond Kft. mindenre kiter­jedő táblázatrendszerek, kérdő­ívek, konzultációk és személyes megbeszélések alapján 2000. feb­ruár 29-én kezdte meg a munkát, amely április 12-ig tartott. A be­szélgetéseken a vezetők többsége azt állította, hogy a jelenlegi rend­szerben nincs több tartalék, el­mondták, hogy a színházakat egy­előre nem lehet kitenni a piac tör­vényeinek. Többen bírálták a fővárost, amiért nem irányít kö­vetkezetesen és nem értékeli rendszeresen az igazgatók mun­káját. Nyíltan vagy burkoltan, de minden vezető szükségesnek tar­totta „megüzenni” a fővárosnak, hogy nem szabad hozzányúlni a jelenlegi rendszerhez, amelyben időközben közhasznú társasággá alakult a Vidám és a Mikroszkóp Színpad. Erre a két színházra te­hát már nem érvényes, hogy pén­zeiket egy évben tizenkét hónapra elosztva kapják, ők háromhavon­ta egyben juthatnak hozzá az összegekhez. A negyvennégy napig tartó helyzetfeltárás a nyugtalankodó igazgatók számára végül meg­nyugtató eredménnyel zárult, a je­lentés ugyanis megállapítja: „...a helyszíni konzultációk, a kapott adatok és információk alapján az a meggyőződésünk alakult ki, hogy a színházi struktúrát jelenleg nem indokolt megváltoztatni.” Vélhetően igaza lesz tehát Schif­fer Jánosnak, aki azt találta mon­dani a várható átalakításra: „több mint igazgatóváltás, kevesebb, mint struktúraváltás”. A háttérben azonban bizonyo­san tovább folyik egy új, rugalma­sabb budapesti színházi szerkezet kialakításának folyamata. Az alapvető célkitűzések nem változ­nak, csupán a folyamat menete lassul le, efelől semmi kétséget sem hagy az időközben már meg­jelent pályázati kiírás. Néhány nappal ezelőtt elindult ugyanis az öt éve tervezett folya­mat első szakasza, szeptember 15-én meghirdették a Katona Jó­zsef Színházba Radnóti Miklós Színház, az Új Színház, a Víg­színház és a Madách Színház igaz­gatói állásainak pályázatait. Az Új Színház és a Madách Színház ese­tében a pályázati kiírás szerint az igazgatónak vállalnia kell a jelen­leg költségvetési intézményi for­mában működő teátrum közhasz­nú társasággá történő átalakításá­nak előkészítésében és lebonyolí­tásában való közreműködést. A pályázatok leadási határideje ok­tóber 15-e. A kiírás szerint a Madách Szín­ház direktorának további feladata lesz a Madách Kamara leválasztá­sára és igényes prózai bulvárszín­házként való további működteté­sére vonatkozó koncepció előké­szítése. Ez pontosan jelzi azokat a lehetséges törekvéseket, amelyek szellemében a főváros gondol­kodik, a Madách kamara mellett tervbe vették ugyanis a Pesti Színház leválasztását is anyaszín­házáról. Előre látható, hogy a há­rom-négy év múlva esedékes le­választások nagyobb viharokat kavarnak majd a színházi szak­mában, mint a szerkezetátalakítás öt évvel ezelőtt felvetett terve. Az ugyanis mind a mai napig kevés­bé megfogható, mint a két kama­raszínház leválasztásának eddig csupán lehetőségként fel-felbuk­­kanó eshetősége, amely azonban immár több puszta tervnél. Egy hónap múlva, az úgyneve­zett második ütemben, várhatóan október közepén vagy végén hir­detik meg a Budapesti Operett Színház, a Thália Színház, a Bu­dapest Bábszínház, a Kolibri Színház és a Mikroszkóp Színpad igazgatói állásait. A pályázatok le­adási határideje a meghirdetés napját követő harmincadik nap. A tervek szerint a József Attila Szín­ház és a Vidám Színpad Kht. igaz­gatói posztjait későbbi időpont­ban, előreláthatóan valamikor 2001 közepén hirdetik meg. Mind­erre a Vidám Színpad esetében azért van szükség, mert Bodrogi Gyula mandátuma elvileg 2003- ban járna le, ám a direktor bele­ment az idő előtti váltásba, ennek részletei azonban még tárgyalást igényelnek. A jelenlegi igazgatók legutóbbi kinevezésekor pályázók névsora Katona József Színház (1996. december) - Zsám­­béki Gábor Mikroszkóp Színpad Kht. (1996. december) - Sas József Fővárosi Operett Színház (1996. december) - Fábri Péter, Halasi Imre, Hor­váth Péter, Kerényi Mik­lós Gábor, Makláry Lász­ló, Szolnoki Tibor, Váradi Katalin, Vas-Zoltán Iván Vidám Színpad Kht. (1996. december) - Bodrogi Gyula Vígszínház (1996. decem­ber) - Marton László Budapest Bábszínház (1997. szeptember) - Meczner Já­nos, Szilágyi Tibor Kolibri Színház (1997. szep­tember) - Novák János Madách Színház (1997. szeptember) - Kerényi Imre Radnóti Miklós Színház (1997. szeptember) - Bá­lint András Thália Színház (1997. szep­tember) - Balázsovits La­jos, Galgóczy Judit-Tóth Antal, Horváth Z. Gergely, Megyeri László, Sárközi Gyula Új Színház (1997. szeptem­ber)-Alföldi Róbert, Gör­gey Gábor, Pécsi Ildikó, Székely Gábor­ (II. fordu­ló) - Alföldi Róbert, Gör­gey Gábor, Pécsi Ildikó, Székely Gábor, Kalmár Tibor, Kozák András, Már­ta István József Attila Színház (1999. május) - Léner Péter, Mar­­kaly Gábor, Puskás Tamás; (II. forduló, 1999. novem­ber) - Léner Péter, Puskás Tamás, Vitai András vezetőinek kiválasztása A fő kérdés: ki, mivel, milyen pénzből tölti meg színháza nézőterét? Színház Igazgatók Mióta direktor Eltelt ciklusok B. Bábszínház Meczner János (56) 19942 B. Operett Sz. Halasi Imre (49) 19971 József Attila Sz. Léner Péter (64) 19903 Katona József Sz. Zsámbéki Gábor (57) 19893 Kolibri Színház Novák János (48) 19923 Madách Színház Kerényi Imre (57) 19893 Mikroszkóp Színpad Sas József(61) 19853 Radnóti Miklós Sz. Bálint András (57) 19853 Thália Színház Megyeri László (44) 19981 Új Színház Márta István (48) 19971 Vidám Színpad Bodrogi Gyula (66) 19822 Vígszínház Marton László (57) 19873 Színház Férőhelyek Látogatottság Előadásszám Repertoárszám Társulat létszáma Összes dolgozó Állami támogatás (eFt) Budapest Bábszínház 485 90% 322 20 46 129 259 007 Budapesti Operett Színház 932 90% 3459 187 333 477 950 József Attila Színház 644 96% 298 18 29 98 186 993 Katona József Színház 479 99% 388 29 56 151 250 498 Kolibri Színház 322 81 % 345 43 24 72 114 360 Madách Színház 1488 96% 586 37 92 281 362 290 Mikroszkóp Színpad 175 104% 204 10 17 40 55 000 Radnóti Miklós Színház 230 103 % 226 11 20 75 141 834 Thália Színház 721 110% 87 140 50 127 579 Új Színház 434 89% 230 15 44 124 254 354 Vidám Színpad 618 74% 1959 59 89 43 000 Vígszínház 1644 89% 511 36 70 255 378 029

Next