Népszava, 2000. december (128. évfolyam, 281–304. sz.)
2000-12-28 / 302. szám
NÉPSZÍV KÖNYVAJÁNLÓ A nem múlandó múlandó Bársony Éva NÉPSZAVA Hány év telt el 1993 óta? Attól függ. Normálisan hét. Abnormálisan száz. Most abnormálisan van. Megjelent hét évvel ezelőtt egy nagy alakú album, az volt a címe: A vajszínű árnyalat. Fotók szövegekkel. Előbbieket Szebeni András, utóbbiakat Esterházy Péter jegyezte. Ámulat, taps, hökkenet, visszhangos visszhang. „Így is lehet?” 1988-tól 1993-ig egy darab történelem eseményképekben elbeszélve. Tüntetések, tüntetők, köznép, közemberek (már akkor is: mi közük egymáshoz?, mára meg pláne: mi?), emberek, sok temetés (közélet), egy esküvő (köz-Cicciolina), új ünnepek régi arcokkal, régi ünnepek új arcokkal. Budapest, Prága, Baku. Kép-történések, gondolat-események. Lezárásul, mintegy hetyke vigasz gyanánt, pár képnyi (akkor még) merész meztelenség, bársonyos pornográfia vajszínű árnyalatban. Most ugyanaz az album, hasonmás kiadásban. Száz évet öregedtünk a hét év alatt. Nemcsak attól, amit azóta tudunk, hanem attól is, amiről tudjuk, hogy tudnunk kellene, de nem tudjuk tudni. Meg attól, hogy már azokon a képeken is ott van, hogy milyen gyorsan fogjuk a száz évet megöregedni. Egy-két lap - most látjuk csak igazán - egy évtized visszaszomorodás. Meg ahogy rábámulunk egy-egy képre, egek!, hát ez is volt, meg ez is, kihulltak arcok és történések, semmivé zsugorodtak emberek, gesztusok, események. Még az oltári marhaságok is. Nem csak a reményeink. Sovány vigasz. Az eseményfotó az idővel nemesedik. Ki tudja, a hét év elég idő-e, sok-e, kevés-e vagy csak az azóta megesett történések tapasztalásai miatt van, hogy egyelőre nincs sok okunk a boldog utókor szerepében tetszelegve lapozni képet és szöveget. Pedig jó lenne egy-egy oldalt böngészve szívből felröhögni, hogy lám, mégiscsak múlandó az, ami múlandó. De ha valamit nagyon erősen sugall ez az újranyomott hét év előtti album, a kép- és gondolatfutamok, az éppen az, hogy itt egyelőre nem múlandó a múlandó. Azért van, ami örök: ahogy a szívig ér Recsk drámája, és a szívig ér Szentkúthy Miklós, Ladányi Andrea, Mensáros László pillanatainak időn átívelő szépsége. Méltósága, ahogy a szöveg mondja. Csak azt ne kérdezzük, hogy milyen árnyalat is tulajdonképpen az a vajszínű. Esterházy Péter Szebeni András A VAJSZÍNŰ ÁRNYALAT Alexandra Kiadó Esterházy Péter Szebeni András A vajszínű árnyalat 1988- Hanukanapi zene és irodalom NÉPSZAVA-információ Az izraeli irodalom és a zsidó zene kedvelőit várják ma este a Petőfi Csarnokba a már évek óta megszokott hagyomány, a hanuka ünnepén színes programmal jelentkező a Klezmer és irodalom-sorozat idei alkalmából. Az irodalmi programba Izrael egyik legismertebb novella- és forgatókönyvíróját, Etgar Keretet hívták meg a szervezők. A fiatal író első két kötete százezer (!) példányban kelt el Izraelben. Etgar Keret beszélgetőpartnere a pódiumon Dési János, lapunk rovatvezetője lesz. A zenei programot - mely idén is számos meglepetést tartogat - Fekete Lászlónak, a Dohány utcai zsinagóga főkántorának hanuka-gyertyagyújtása nyitja meg, majd a Tikva és az Odessa Klezmer Band játszik. Mellettük először lép fel Magyarországon egy ukrajnai zsidó zenekar: a Harkov Klezmer Band az orosz-ukrán határon, Budapesttől csaknem kétezer kilométerre lévő Harkov városából érkezik. Az együttest a Klezmatics vezetője, Frank London tanította, s az ő ajánlására is kerültek be a mai est programjába. Igazi klezmermuzsikát játszanak, a négytagú együttesben klarinét, hegedű, harmonika és bőgő szól. Az irodalmi műsor 18 órakor kezdődik, a zenei pedig 19 órakor a nagyteremben. r4 Bársony Éva NÉPSZAVA A KELET, AZ KELET Angol film Rendező Damien O’Donnell Forgalmazó: Budapest Film A HÉT FILMJE Kelet, ahogy Nyugatról látszik A vőlegény az esküvő kellős közepén megszökik a házasság elől. Óriási botrány. Két fiú testvérét is egyre több kétség gyötri, mi lesz velük, ha apjuk rájuk erőlteti a nem kívánt házasságot. Pláne hogy a hátborzongatóan komikus „háztűznéző” után minden összekavarodni és összeomlani látszik, amit az apa eltervezett, illetve a fiúk megvalósítani szeretnének. A szinte csupa ismeretlen név meglepő élményt kínál a mozik év végi programjában. Mindenekelőtt elragadóan kedves film A Kelet az Kelet című angol komédia. Vagy pontosabban keserédes tragikomédia. Tragikus vagy komikus? Attól függ, honnan nézzük. Hősei egy félvér angliai család tagjai. A papa Pakisztánból emigrált Angliába, hithű muszlim létére angol nőt vett feleségül, s valamikor a hetvenes évek elején szembesül azzal a számára is megrázó, drámai ténnyel, hogy gyermekei, a hat fiú és az egy leány nem kívánják követni az általa diktált muzulmán életelveket. Sőt nagyon is határozott elképzeléseik vannak a jövőbeli útjukról, s ezek az elképzelések homlokegyenest ellentmondanak az apajogú muszlim családi szabályoknak. Iskolai neveltetésük, külső környezetük az európai gondolkodás- és szokásmód szerint formálta ki mindannyiukban a saját életük irányításának igényét, személyiségük önálló voltának tudatát s azt a természetes igényt, hogy életüket saját vágyaiknak megfelelően irányítsák. A mama a két tűz között igyekszik mindenekelőtt a gyerekei érdekét védeni, ugyanakkor az általa szeretett ember méltóságát, apai tekintélyét is őrizni. Ám minél kb a gyerekek „szabadságharca”, annál nekivadultabban igyekszik a Dzsingisznek szólított pápa a számára fontos, létezése biztos támpontját jelentő muszlim értékrendet és a saját akaratát érvényre juttatni. Túl száraz ez a konfliktusleírás a filmbeli, élettől duzzadó, a legapróbb mozzanatig hiteles dráma érzékletes ábrázolásához képest, ami a lelkünkhöz szól, miközben szívből nevetünk a tragikus lényeg komikus megnyilvánulásain. Ez az intelligens és tehetséges keserédes komédia egy pillanatra sem enged a mondanivaló komolyságából, ugyanakkor egy pillanatra sem mond le arról, hogy a nézőt minden mozzanatban érdekeltté tegye, érzelmileg és hangulatilag. Ez a legnehezebb ábrázolásmód, s hogy ez igazi moziélménnyé növekszik, az érdeme az írónak, rendezőnek, szereplőknek. A film ugyanis semmit nem erőszakol a publikumra, megérti a gyerekeiért a pofonokat is elviselő mamát, a kétségbeesésében egyre drasztikusabb apát, a szeretettől vezérelt behódolás és az egyéniség érvényre jutásának kettős fogójában vergődő gyerekek egyénített viselkedését - s ez a sokféle igazság együtt adja ki ennek a filmnek a báját és vonzerejét. Átélhető, érthető, szenvedélyes dráma és komédia zajlik a szemünk előtt. Eredetileg sikeres színházi előadás volt az Ayub Khan Din darabjából filmre írt történet. A szerző még színiiskolás korában kezdte színdarabbá írni saját élményeit az angliai kisváros enyhén rasszista reakcióitól kísért család életéről. Az angol Damian O' Donnell első filmes rendező pedig úgy vitte vászonra a pakisztáni-angol vegyes család hétköznapjait, hogy szereplőinek egy részét a sikeres színházi előadásból vitte a kamerák elé. Remekel valamennyi szereplő, az apa figurájában az indiai származású Om Puri, a mamáéban a már ismerős Linda Bassett. Mindenki jó ebben a látszólag igénytelen filmben. Bár nálunk készülhetne ilyen. A pakisztáni angol család konfliktusának egyik forrása, hogy a szigetországban élő fiúk már inkább az angol lányoknak udvarolnak, semmint apjuk akaratából látatlanban esküdjenek örök hűséget egy ismeretlennek KULTÚRA 2000. DECEMBER 28., CSÜTÖRTÖK 13 Jókai életműve, klasszikus vers és próza, Verne és May Károly Sorozatok sorozatban az Unikornis Kiadótól Nyolc éve alakult meg az Unikornis Kiadó, amelyik azóta többek között megjelentette Jókai életművét száz díszes kötetben, útjára indította A magyar költészet kincsestárát, A magyar próza klasszikusait, két ifjúsági sorozatot, Verne és Kari May válogatott műveit. A prózasorozat most ért a nyolcvanötödik kötethez. A kiadó alapítójával és igazgatójával, Grassely Istvánnal beszélgettünk. D. Magyari Imre írása a NÉPSZAVÁNAK — Úgy érzem magam, mintha egy büszke apával beszélgetnék, mert mindegyik sorozat az ön „gyereke", ötlete... - így igaz, és szerencsére egyik sem hozott rám szégyent... Az első sorozat a Jókai volt, két éve fejeztük be. Büszkék lehetünk rá: utoljára a XIX. században volt ilyen, s ki tudja, lesz-e még. Ezt követte a líra-, a próza- és a drámasorozat indulása, aztán jött a Nagy magyar mesemondók és a Magyar ifjúsági remekírók. Megjelent nálunk a magyar irodalom java, Janus Pannoniustól Arany Jánoson át Petri Györgyig, Jósika Miklóstól Kemény Zsigmondon át Babits Mihályig. Adtunk ki különleges válogatásokat, mint például a Nőköltők, a Humoros költészet vagy a Korai avantgárd költészet című összeállításokat, adtunk ki rég nem kapható ritkaságokat, például Bíró Lajos, Justh Zsigmond, Vas Gereben műveit. Neves irodalomtörténészeket hívtunk segítségül, Kerényi Ferencet, Lator Lászlót, Margócsy Istvánt, Majtényi Zoltánt. Ügyeltünk a filológiai pontosságra és a külcsínre is. Nyolc év alatt a könyvpiacon sok minden történt, például emelkedtek az árak. Az első prózakötet még ötszázötven forintba került, a pillanatnyilag utolsó már hatszor ennyi... - Az áraink kétezerötszáz-háromezer forint között vannak, ami ma elfogadható. A drágulásnak két oka van: az infláció és a nyomdai költségek folyamatos emelkedése. Sajnálatos következménye, hogy csökken a vásárlók, az előfizetők száma, bár ma is akadnak, akik mindegyik sorozatunk előfizetői. Emiatt csökkenteni kell a példányszámokat is: a Jókai tizenhat-tizennyolc ezer körül indult, háromezer körül fejeződött be. Egy-egy líra- és prózakötet esetében az átlagpéldányszám kétezer, a drámasorozat szőkébb kört érdekel. Ha egy kötet elfogy és ötszáznál többen vennének még belőle, utánnyomjuk. Nyolc éve nagy káosz uralkodott a könyvkiadásban, kiadók alakultak és mentek tönkre, a kereskedők nem tudták, mit és honnan lehet rendelni. Ma is van káosz, bár másféle. A talpon maradt kiadók titkolják a terveiket, így előfordul, hogy ketten, netán hárman is ugyanazt adják ki. Ilyenkor kereskedőként dühös vagyok, irodalmat szerető emberként viszont örülök, hiszen ez növeli az értékes művek esélyét. Új gondot okozott az új szerzői jogi törvény, ami tavaly szeptembertől érvényes: sok szerző újra jogdíjas lett, s a jogdíjakat nem könynyű kigazdálkodni. Más szempontból a helyzet szerencsére konszolidálódott: a könyvkiadás éves forgalma több mint húszmilliárd forint és négyszáz kiadó működik. -A Verne- és a KariMay-sorozatot, gondolom, részben a nyereségesség miatt találta ki, bár volt ebben kockázat is. Ki olvas ma nemét? - Pontos statisztikánk nincs, de a sorozatnak négyszáznál több előfizetője van, elsősorban vidékről, s a doktori címekből ítélve jó néhány értelmiségi is lehet köztük. A Kari Maysorozat még nem indult be ennyire, de türelmesnek kell lenni, egy sorozat úgy a tizedik kötet táján „áll be”. A Nagy magyar mesemondók és a Magyar ifjúsági remekírók a gyerekeket és a kamaszokat célozza meg. Sikerük van, de nem akkora, mint szeretnénk, bár Thury Zsuzsától A francia kislányt vagy Szabó Magdától az Álarcosbált a felnőttek is megveszik, mint egykori olvasmányukat. A fiatalabb korosztályoknál nagy baj van az olvasáskultúrával, amin mi, sajnos, nem sokat tudunk segíteni. Az eddigi sorozataik lassan véget érnek, például a prózából csak tizenöt kötet van hátra, a lírából pedig csak öt. Hogyan tovább? - Nem akarunk a profilunkon változtatni: húsz-huszonöt kötetes életműsorozatokat fogunk megjelentetni - de hogy kiktől, azt nem árulom el. Az előbb említett négyszáz kiadóból a kiadványaink száma és a forgalmunk alapján benne vagyunk az első ötvenben, s ezt a helyünket nem szeretnénk elveszíteni. A könyvkiadás éves forgalma több mint húszmilliárd forint Ezredvégi utolsó kattintás NÉPSZAVA-információ Az év utolsó napján jó, ha mindenki magánál tartja a fényképezőgépét, hogy bármikor elkattinthassa egy feledhetetlen pillanat láttán, hogy aztán a képet elküldhesse a „KATT"-ra, az Octogon Magazin és az @®€ országos fotópályázatára. Erre ugyanis bárki pályázhat, de kizárólag az évezred utolsó napján, azaz 2000. december 31-én készült eredeti képpel vagy képsorozattal. A pályaműveket három kategóriában lehet benyújtani: 1. Civilcsaládi, s erre nem hivatásosok is elküldhetik dokumentálás szándékával készült képeiket; 2. Fotóamatőr, ide szakosztályok, klubok tagjainak képeit várják, 3. Professzionális fényképész. A pályázat benyújtási határideje 2001. január 20., helye: a Photo Porst országos hálózatának bármelyik boltja, s pályázni is kizárólag ennek a hálózatnak valamelyik fiókjában előhívott képpel lehet. Független zsűri választja ki a fotó-, szabadtéri óriásplakát-, illetve szakmai kiállításon bemutatandó képeket, amelyeket tavasszal láthatunk majd. A bírálóbizottság tagja többek között Jancsó Miklós, Kardos Sándor, Lengyel Péter, Makk Károly, Péreli Zsuzsanna és Ráday Mihály. Az alkotásokat fődíjjal, valamint kategóriánként három-három díjjal, közönségdíjjal és támogatói díjakkal jutalmazzák. De aki nem kerül a díjazottak közé, az is részesülhet abban a szerencsében, hogy az összes pályázott képpel együtt 99 évre eltemetik az övét is egy légtelenített időkapszulában.