Népszava, 2000. december (128. évfolyam, 281–304. sz.)

2000-12-28 / 302. szám

NÉPSZ­ÍV KÖNYVAJÁNLÓ A nem múlandó múlandó Bársony Éva NÉPSZAVA Hány év telt el 1993 óta? Attól függ. Normálisan hét. Abnormálisan száz. Most abnormálisan van. Megjelent hét évvel ezelőtt egy nagy alakú album, az volt a címe: A vajszínű árnyalat. Fotók szöve­gekkel. Előbbieket Szebeni András, utóbbiakat Esterházy Péter jegyezte. Ámulat, taps, hökkenet, visszhangos visszhang. „Így is lehet?” 1988-tól 1993-ig egy darab történelem eseményképekben elbeszélve. Tüntetések, tüntetők, köznép, köz­em­berek (már akkor is: mi közük egymáshoz?, mára meg pláne: mi?), emberek, sok temetés (közélet), egy esküvő (köz-Cicciolina), új ünnepek régi ar­cokkal, régi ünnepek új arcokkal. Budapest, Prá­ga, Baku. Kép-történések, gondolat-események. Lezárásul, mintegy hetyke vigasz gyanánt, pár képnyi (akkor még) merész meztelenség, bárso­nyos pornográfia vajszínű árnyalatban. Most ugyanaz az album, hasonmás kiadásban. Száz évet öregedtünk a hét év alatt. Nemcsak at­tól, amit azóta tudunk, hanem attól is, amiről tud­juk, hogy tudnunk kellene, de nem tudjuk tudni. Meg attól, hogy már azokon a képeken is ott van, hogy milyen gyorsan fogjuk a száz évet megöre­gedni. Egy-két lap - most látjuk csak igazán - egy évtized visszaszomorodás. Meg ahogy rábámulunk egy-egy képre, egek!, hát ez is volt, meg ez is, ki­hulltak arcok és történések, semmivé zsugorodtak emberek, gesztusok, események. Még az oltári marhasá­gok is. Nem csak a reményeink. So­vány vigasz. Az eseményfotó az idővel nemese­dik. Ki tudja, a hét év elég idő-e, sok-e, kevés-e vagy csak az azóta megesett törté­nések tapasztalásai miatt van, hogy egyelőre nincs sok okunk a boldog utókor szerepében tetszelegve lapozni képet és szöveget. Pedig jó lenne egy-egy oldalt böngészve szívből felröhögni, hogy lám, mégiscsak múlandó az, ami múlandó. De ha va­lamit nagyon erősen sugall ez az új­ranyomott hét év előtti album, a kép- és gondolatfutamok, az éppen az, hogy itt egyelőre nem múlandó a mú­landó. Azért van, ami örök: ahogy a szí­vig ér Recsk drámája, és a szívig ér Szentkúthy Miklós, Ladányi Andrea, Mensáros László pillanatainak időn átívelő szépsége. Méltósága, ahogy a szöveg mondja. Csak azt ne kérdezzük, hogy milyen árnyalat is tulajdonképpen az a vajszínű. Esterházy Péter Szebeni András A VAJSZÍNŰ ÁRNYALAT Alexandra Kiadó Esterházy Péter Szebeni András A vajszínű árnyalat 1988- Hanukanapi zene és irodalom NÉPSZAVA-információ Az izraeli irodalom és a zsidó zene kedvelőit várják ma este a Petőfi Csarnokba a már évek óta megszokott hagyomány, a hanu­­ka ünnepén színes programmal jelentkező a Klezmer és iroda­lom-sorozat idei alkalmából. Az irodalmi programba Izrael egyik legismertebb novella- és forgatókönyvíróját, Etgar Kere­tet hívták meg a szervezők. A fi­atal író első két kötete százezer (!) példányban kelt el Izraelben. Etgar Keret beszélgetőpartnere a pódiumon Dési János, lapunk rovatvezetője lesz. A zenei programot - mely idén is számos meglepetést tar­togat - Fekete Lászlónak, a Do­hány utcai zsinagóga főkántorá­nak hanuka-gyertyagyújtása nyitja meg, majd a Tikva és az Odessa Klezmer Band játszik. Mellettük először lép fel Ma­gyarországon egy ukrajnai zsidó zenekar: a Harkov Klezmer Band az orosz-ukrán határon, Budapesttől csaknem kétezer ki­lométerre lévő Harkov városá­ból érkezik. Az együttest a Klez­­matics vezetője, Frank London tanította, s az ő ajánlására is ke­rültek be a mai est programjába. Igazi klezmermuzsikát játsza­nak, a négytagú együttesben klarinét, hegedű, harmonika és bőgő szól. Az irodalmi műsor 18 órakor kezdődik, a zenei pedig 19 óra­kor a nagyteremben. r­4 Bársony Éva NÉPSZAVA A KELET, AZ KELET Angol film Rendező Damien O’Donnell Forgalmazó: Budapest Film A HÉT FILMJE Kelet, ahogy Nyugatról látszik A vőlegény az esküvő kellős kö­zepén megszökik a házasság elől. Óriási botrány. Két fiú testvérét is egyre több kétség gyötri, mi lesz velük, ha apjuk rájuk erőlteti a nem kívánt házasságot. Pláne hogy a hátborzongatóan komikus „háztűznéző” után minden össze­­kavarodni és összeomlani látszik, amit az apa eltervezett, illetve a fi­úk megvalósítani szeretnének. A szinte csupa ismeretlen név meg­lepő élményt kínál a mozik év vé­gi programjában. Mindenekelőtt elragadóan kedves film A Kelet az Kelet című angol komédia. Vagy pontosabban ke­­serédes tragikomé­dia. Tragikus vagy komikus? Attól függ, honnan néz­zük. Hősei egy félvér angliai család tagjai. A papa Pakisztán­ból emigrált Angliába, hithű muszlim létére angol nőt vett feleségül, s valamikor a hetve­nes évek elején szembesül azzal a számára is megrázó, drámai ténnyel, hogy gyermekei, a hat fiú és az egy leány nem kívánják követni az általa diktált muzul­mán életelveket. Sőt nagyon is határozott elképzeléseik vannak a jövőbeli útjukról, s ezek az el­képzelések homlokegyenest el­lentmondanak az apajogú musz­lim családi szabályoknak. Isko­lai neveltetésük, külső környe­zetük az európai gondolkodás- és szokásmód szerint formálta ki mindannyiukban a saját éle­tük irányításának igényét, sze­mélyiségük önálló voltának tu­datát s azt a természetes igényt, hogy életüket saját vágyaiknak megfelelően irányítsák. A mama a két tűz között igyekszik min­denekelőtt a gyerekei érdekét védeni, ugyanakkor az általa szeretett ember méltóságát, apai tekintélyét is őrizni. Ám minél kb a gyerekek „sza­badságharca”, annál nekivadultabban igyekszik a Dzsin­­gisznek szólított pá­pa a számára fon­tos, létezése biztos támpontját jelentő muszlim értékren­det és a saját akara­tát érvényre juttatni. Túl száraz ez a konfliktusleírás a filmbeli, élet­től duzzadó, a legapróbb mozza­natig hiteles dráma érzékletes ábrázolásához képest, ami a lel­künkhöz szól, miközben szívből nevetünk a tragikus lényeg ko­mikus megnyilvánulásain. Ez az intelligens és tehetséges keseré­­des komédia egy pillanatra sem enged a mondanivaló komolysá­gából, ugyanakkor egy pillanatra sem mond le arról, hogy a nézőt minden mozzanatban érdekeltté tegye, érzelmileg és hangulati­lag. Ez a legnehezebb ábrázolás­­mód, s hogy ez igazi mozi­élménnyé növekszik, az érdeme az írónak, rendezőnek, szerep­lőknek. A film ugyanis semmit nem erőszakol a publikumra, megérti a gyerekeiért a pofono­kat is elviselő mamát, a kétség­­beesésében egyre drasztikusabb apát, a szeretettől vezérelt behó­­dolás és az egyéniség érvényre jutásának kettős fogójában ver­gődő gyerekek egyénített visel­kedését - s ez a sokféle igazság együtt adja ki ennek a filmnek a báját és vonzerejét. Átélhető, érthető, szenvedélyes dráma és komédia zajlik a szemünk előtt. Eredetileg sikeres színházi előadás volt az Ayub Khan Din darabjából filmre írt történet. A szerző még színiiskolás korá­ban kezdte színdarabbá írni sa­ját élményeit az angliai kisvá­ros enyhén rasszista reakcióitól kísért család életéről. Az angol Damian O' Donnell első filmes rendező pedig úgy vitte vászon­ra a pakisztáni-angol vegyes család hétköznapjait, hogy sze­replőinek egy részét a sikeres színházi előadásból vitte a ka­merák elé. Remekel vala­mennyi szereplő, az apa figurá­jában az indiai származású Om Puri, a mamáéban a már isme­rős Linda Bassett. Mindenki jó ebben a látszólag igénytelen filmben. Bár nálunk készülhet­ne ilyen. A pakisztáni­ angol család konfliktusának egyik forrása, hogy a szigetországban élő fiúk már inkább az angol lányoknak udvarolnak, semmint apjuk akaratából látatlanban esküdjenek örök hűséget egy ismeretlennek KULTÚRA 2000. DECEMBER 28., CSÜTÖRTÖK 13 Jókai életműve, klasszikus vers és próza, Verne és May Károly Sorozatok sorozatban az Unikornis Kiadótól Nyolc éve alakult meg az Unikornis Kiadó, amelyik azóta többek között megjelentette Jókai életművét száz díszes kötetben, útjára indította A magyar költészet kincsestárát, A magyar próza klasszikusait, két ifjúsági sorozatot, Verne és Kari May válogatott műveit. A prózasorozat most ért a nyolcvanötödik kötethez. A kiadó alapítójával és igazgatójával, Grassely Istvánnal beszélgettünk. D. Magyari Imre írása a NÉPSZAVÁNAK — Úgy érzem magam, mintha egy büszke apával beszélgetnék, mert mindegyik sorozat az ön „gyereke", ötlete... - így igaz, és szerencsére egyik sem hozott rám szégyent... Az első sorozat a Jókai volt, két éve fejeztük be. Büszkék lehe­tünk rá: utoljára a XIX. század­ban volt ilyen, s ki tudja, lesz-e még. Ezt követte a líra-, a próza- és a drámasorozat indulása, az­tán jött a Nagy magyar mese­mondók és a Magyar ifjúsági re­mekírók. Megjelent nálunk a magyar irodalom java, Janus Pannoniustól Arany Jánoson át Petri Györgyig, Jósika Miklóstól Kemény Zsigmondon át Babits Mihályig. Adtunk ki különleges válogatásokat, mint például a Nőköltők, a Humoros költészet vagy a Korai avantgárd költészet című összeállításokat, adtunk ki rég nem kapható ritkaságokat, például Bíró Lajos, Justh Zsig­­mond, Vas Gereben műveit. Ne­ves irodalomtörténészeket hív­tunk segítségül, Kerényi Feren­cet, Lator Lászlót, Margócsy Ist­vánt, Majtényi Zoltánt. Ügyel­tünk a filológiai pontosságra és a külcsínre is.­­ Nyolc év alatt a könyvpiacon sok minden történt, például emelkedtek az árak. Az első pró­zakötet még ötszázötven forintba került, a pillanatnyilag utolsó már hatszor ennyi... - Az áraink kétezerötszáz-há­­romezer forint között vannak, ami ma elfogadható. A drágu­lásnak két oka van: az infláció és a nyomdai költségek folya­matos emelkedése. Sajnálatos következménye, hogy csökken a vásárlók, az előfizetők száma, bár ma is akadnak, akik mind­egyik sorozatunk előfizetői. Emiatt csökkente­ni kell a példány­számokat is: a Jó­kai tizenhat-tizen­nyolc ezer körül indult, háromezer körül fejeződött be. Egy-egy líra- és prózakötet esetében az átlagpéldányszám kétezer, a drámasorozat sző­kébb kört érdekel. Ha egy kötet elfogy és ötszáznál többen ven­nének még belőle, utánnyom­­juk.­­ Nyolc éve nagy káosz ural­kodott a könyvkiadásban, kiadók alakultak és mentek tönkre, a ke­reskedők nem tudták, mit és hon­nan lehet rendelni.­­ Ma is van káosz, bár másfé­le. A talpon maradt kiadók titkol­ják a terveiket, így előfordul, hogy ketten, netán hárman is ugyanazt adják ki. Ilyenkor ke­reskedőként dühös vagyok, iro­dalmat szerető emberként vi­szont örülök, hiszen ez növeli az értékes művek esélyét. Új gon­dot okozott az új szerzői jogi tör­vény, ami tavaly szeptembertől érvényes: sok szerző újra jogdí­jas lett, s a jogdíjakat nem köny­­nyű kigazdálkodni. Más szem­pontból a helyzet szerencsére konszolidálódott: a könyvkiadás éves forgalma több mint húsz­milliárd forint és négyszáz kiadó működik. -A Verne- és a KariMay-soro­­zatot, gondolom, részben a nyere­ségesség miatt találta ki, bár volt ebben kockázat is. Ki olvas ma nemét? - Pontos statisztikánk nincs, de a sorozatnak négyszáznál több előfizetője van, el­sősorban vidékről, s a doktori címekből ítélve jó néhány ér­telmiségi is lehet köztük. A Kari May­­sorozat még nem in­dult be ennyire, de türelmesnek kell lenni, egy sorozat úgy a tize­dik kötet táján „áll be”.­­ A Nagy magyar mesemondók és a Magyar ifjúsági remekírók a gyerekeket és a kamaszokat cé­lozza meg.­­ Sikerük van, de nem akkora, mint szeretnénk, bár Thury Zsu­zsától A francia kislányt vagy Szabó Magdától az Álarcosbált a felnőttek is megveszik, mint egy­kori olvasmányukat. A fiatalabb korosztályoknál nagy baj van az olvasáskultúrával, amin mi, saj­nos, nem sokat tudunk segíteni.­­ Az eddigi sorozataik lassan véget érnek, például a prózából csak tizenöt kötet van hátra, a lí­rából pedig csak öt. Hogyan to­vább? - Nem akarunk a profilunkon változtatni: húsz-huszonöt köte­tes életműsorozatokat fogunk megjelentetni - de hogy kiktől, azt nem árulom el. Az előbb em­lített négyszáz kiadóból a kiadvá­nyaink száma és a forgalmunk alapján benne vagyunk az első öt­­venben, s ezt a helyünket nem szeretnénk elveszíteni. A könyvkiadás éves forgalma több mint húszmilliárd forint Ezredvégi utolsó kattintás N­ÉPSZ­AVA-információ Az év utolsó napján jó, ha min­denki magánál tartja a fényképe­zőgépét, hogy bármikor elkattint­­hassa egy feledhetetlen pillanat láttán, hogy aztán a képet elküld­hesse a „KATT"-ra, az Octogon Magazin és az @®€­ országos fo­tópályázatára. Erre ugyanis bárki pályázhat, de kizárólag az évez­red utolsó napján, azaz 2000. de­cember 31-én készült eredeti kép­pel vagy képsorozattal. A pályaműveket három kategó­riában lehet benyújtani: 1. Civil­családi, s erre nem hivatásosok is elküldhetik dokumentálás szándé­kával készült képeiket; 2. Fotó­amatőr, ide szakosztályok, klubok tagjainak képeit várják, 3. Pro­fesszionális fényképész. A pá­lyázat benyújtási határideje 2001. január 20., helye: a Photo Porst országos hálózatának bármelyik boltja, s pályázni is kizárólag ennek a hálózatnak valamelyik fiókjában előhívott képpel lehet. Független zsűri választja ki a fotó-, szabadtéri óriásplakát-, illet­ve szakmai kiállításon bemutatan­dó képeket, amelyeket tavasszal láthatunk majd. A bírálóbizottság tagja többek között Jancsó Mik­lós, Kardos Sándor, Lengyel Pé­ter, Makk Károly, Péreli Zsuzsan­na és Ráday Mihály. Az alkotáso­kat fődíjjal, valamint kategórián­ként három-három díjjal, közön­ségdíjjal és támogatói díjakkal ju­talmazzák. De aki nem kerül a dí­jazottak közé, az is részesülhet abban a szerencsében, hogy az összes pályázott képpel együtt 99 évre eltemetik az övét is egy lég­telenített időkapszulában.

Next