Népszava, 2001. február (129. évfolyam, 27-50. sz.)
2001-02-20 / 43. szám
NÉPSZAVA A darabokra szakadó Mir űrállomás a tervek szerint március közepén a Csendes-óceánba csapódik Vége a Világnak, nyugodjék békében! A Mir orosz űrállomás megsemmisítésére legkésőbb március 13. és 15. között sort kell keríteni, különben további repülése a Föld körüli pályán bizonyos kockázatokkal jár - közölte hétfőn Jurij Koptyev, a Roszaviakoszmosz vezetője. A Mir központi modulját tizenöt évvel ezelőtt, 1986. február 20-án állították Föld körüli pályára. Halmai Katalin NÉPSZAVA Bár a Mir űrállomás létezésének másfél évtizede alatt felbecsülhetetlen értékű tudományos eredménnyel járult hozzá az űrkutatás fejlődéséhez, megsemmisítésének észszerűségét egyetlen józan gondolkodású szakértő sem vonja kétségbe. Nem úgy az orosz honpolgárok, akiknek 40 százaléka - egy felmérés szerint - életben tartaná a Mirt, amelynek jelentése magyarul: világ és béke. Tudományos eredmények és kudarcok ide vagy oda, az űrbázis mégiscsak a nemzeti büszkeség forrása! Megsemmisítése azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az orosz űrkutatásnak befellegzik. Vlagyimir Melnyikov, az Enyergija nevű rakétagyár vezető kutatója szerint a Mirrel együtt vége az űrkutatásban élvezett orosz versenyképességnek. Bármennyire is jogos a bázis elveszítése fölött érzett fájdalom, a Mir már régóta képtelen betölteni azt a szerepet, amelyre megalkotói szánták. Tűzeset, ütközés, számítógép-meghibásodások és emberi mulasztás okozta, majdnem tragédiával végződő baleset - ezek a szovjet-orosz űrkutatás dicsőségét hirdetni hivatott űrállomás hosszúra nyúlt agóniájának állomásai. A kegyelemdöfést a megmentésére szövetkezett magánbefektetők kudarcba fulladt kísérlete adta meg a Mirnek. A MirCorp nevű amerikaiorosz magáncég exkluzív turistalátványossággá akarta átalakítani a Föld körül keringő objektumot, s Dennis Tito amerikai üzletember személyében meg is találta az első vállalkozó kedvű utast. Ám a szárnyaló vágyakat hamar letörte a pénzhiány. Mivel elszállt az utolsó esély a Mir megmentésére, Moszkva feladta a harcot. „Nem folytathatjuk tovább ezt a játékot, nem játszhatunk orosz rulettet” - magyarázta a döntést Jurij Koptyev, az orosz űrkutatási ügynökség vezetője. A Mir halálos ítéletét tavaly decemberben írta alá Mihail Kaszjanov orosz miniszterelnök. A MirCorp pedig a Nemzetközi Űrállomással „vigasztalódik”, remélve, hogy az épülő űrváros fogadja majd az általa összeverbuvált fizető utasokat. A Mir első modulját 1986-ban bocsátották föld körüli pályára. Márciusban megérkezett az első legénység, 1988 augusztusában pedig Valerij Pljakov megkezdte rekord hosszúságú, 438 napos űrutazását a bázison. 1995-ben dokkolt először amerikai űrsikló a Mirhez. Kilencéves volt az orosz űrbázis, amikor az első mechanikai problémák jelentkeztek a működésében. 1997 februárjában tűz ütött ki a fedélzetén: a 14 percen át lángoló oxigéngenerátor olyan erős füstöt termelt, hogy az űrállomáson tartózkodó négy orosz, egy amerikai és egy német űrhajós majdnem hazaindult. Két héttel később, egy újabb, hasonló berendezés meghibásodása kényszerítette a legénységet arra, hogy a tartalékgenerátorokból pótolja az oxigénszükségletet. Egy hónap múltán az a készülék mondta föl a szolgálatot, amely a levegőtisztításért felelt. 1997 júniusában működésének legdrámaibb pillanatait élte át a Mir, amikor egy teherűrhajó nekiütközött a testének. A baleset következtében súlyos károk keletkeztek az űrállomás laboratóriumában, az egyik napeleme pedig úgy megrongálódott, hogy energiaellátása a felére zuhant. Michael Foale amerikai űrhajós, aki az ütközés idején az űrállomáson tartózkodott, így emlékezett vissza a történtekre: „Egykét másodpercig rémületet éreztünk. Az első gondolatom az volt, hogy azonnal meghalunk, hiszen a levegőnk ellenőrizhetetlenül gyorsan szökött ki a kabinból”. A kozmonauták végül két nap alatt többé-kevésbé helyreállították a megsérült berendezéseket, de a sikernek nem sokáig örülhettek. Hamarosan a fedélzeti komputer mondta be az unalmast, s a következő hónapok a számítógép meghibásodásainak javítgatásával teltek. 1997 júliusában az orosz Alekszandr Lazutykin írta be magát a Mir fekete krónikájába: az űrhajós - saját bevallása szerint véletlenül - elvágott egy fontos kábelt, amely az űrhajót és az egyik napelemet kötötte össze egymással. A szakembereknek 1998-ban és 1999-ben sem hagytak nyugtát a meghibásodások. 1998-ban például az űrhajósok egy lyukat fedeztek föl az egyik fedélzeti nyíláson, ami miatt csökkenni kezdett a nyomás a dokkolóegység belsejében. Legutóbb a rádiókapcsolattal és az akkumulátorok feltöltésével voltak gondok. A sorozatos problémák fölgyorsították a végső döntés megszületését. A Mir megsemmisítése nagyobb izgalmakat kelt, mint a működésében beállt zavarok. Szakemberek még sohasem irányítottak a Földre egy több mint 110 tonnás fémkolosszust. A tervek szerint a Mir Oroszország fölött kezdi meg Föld körüli pályája elhagyását, s ez a folyamat főként orosz területek fölött megy végbe. Amint a Mir a Föld légkörébe lép, ezernyi apró darabra hullik szét, ezek közül néhány a 700 kilogrammot is elérheti. A részecskék nagy része elég a sűrű légtérben, a maradék pedig valahol a Csendes-óceánba csapódik, 1500 kilométerre keletre Ausztrália partjaitól. A szakértők azonban figyelmeztetnek: nem biztos, hogy a manőver olyan simán és zökkenőmentesen fog lezajlani, ahogyan azt Csillagvárosban eltervezik. Egyelőre nehéz megjósolni, hogy pontosan mi fog történni március 13. és 15. között (ha nem halasztják el ismét az űrállomás megsemmisítésének időpontját). Mivel a Mir 90 percenként kerüli meg a Földet, egy néhány perces eltérést okozó navigációs hiba is drasztikusan megváltoztathatja a földet érés pontos helyét. A Mir megsemmisülésével lezárni az űrkorszak egy fontos epizódja. Rekordok sorozata született az űrbázison, amely 15 év alatt több mint 100 orosz és külföldi kozmonautát fogadott a fedélzetén. Egyikük összesen 30 órát töltött a nyílt világűrben, s ezzel világcsúcsot állított föl. Akárcsak az a kollégája, aki összesen több mint két évig dolgozott a Miren. Az űrállomáson 16,5 ezer tudományos kísérletet hajtottak végre. A szovjet-orosz űrállomáson gyűjtött tapasztalok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a világűrbe induló ember ma már hosszú távra tervezhet. A Mir megtanított arra, hogyan lehet hónapokat, éveket tölteni a kozmoszban. Az amerikai űrsikló csodákra képes, ám két hétnél tovább nem bírja az űrben. Ez pedig túl rövid idő ahhoz, hogy a súlytalanság állapotához az emberi szervezet hozzászokjon. Az űrsikló legénysége annak tudatában végzi a feladatát, hogy néhány nap múltán hazatér. Könnyebben elviselik egymást, lazábban kezelik a felmerülő problémákat is, tudván tudva, hogy hamarosan otthon lesznek. A Mir legénységének nem adatott meg ez a gondtalanság. A szovjet-orosz űrállomáson megfordult kozmonauták igazi szakértői lettek annak, hogyan küzdjék le a mindennapi problémákat, hogyan legyenek úrrá - leleményességgel, ügyességgel — a váratlan helyzeteken. Erre a rutinra és tapasztalatra elengedhetetlen szükség lesz a többek között orosz részvétellel tervezett Nemzetközi Űrállomáson. Az építkezés 1986-ban kezdődött a világűrben. A Miren keletkező "őrszemét” a Föld légkörébe lépve elég, maradványai pedig a Csendes-óceánba zuhannak. A Mir inállullán Tömeg: 116 tonna Keringési idő: 90 min. Keringési pálya távolsága a Földtől: 350-400 km Sebesség: több mint 20 000 km/h Horvát kárpótlás nem csak hovát állampolgároknak Keller Tivadar (Zágráb) Horvátországban nemcsak a horvát állampolgároknak van joguk a kommunista időszakban elkobozott javaik utáni kárpótlásra - így döntött a horvát alkotmánybíróság, amelynek határozata alapján Zágrábnak módosítania kell az 1997-ben életbe léptetett kárpótlási törvényt. A Vjesnik című zágrábi napilap hétfői számában adott hírt arról, hogy az alkotmánybíróság törölte a törvénynek azt a paragrafusát, amely szerint csak horvát állampolgársággal rendelkezőknyújthattak be kérvényt a kommunista időkben elkobzott javaik utáni kárpótlásra. A parlamentnek most módosítania kell a törvényt, s annak alapján mindenekelőtt a Horvátországból kitelepített németek és osztrákok nyújthatnak be kárpótlási kérvényeket. A II. világháborúig több mint félmillió német nemzetiségű élt Jugoszlávia területén, mindenekelőtt Szlavóniában, a Vajdaságban és Bosznia-Hercegovinában. Az akkori Jugoszláviában, a ma Horvátországhoz tartozó területeken mintegy 150 ezerre tették a számukat. A kommunista hatóságok 1944. november 21-én léptették életbe azt a határozatot, amelynek alapján gyűjtőtáborokba szállították a német nemzetiségűeket, és kitelepítették őket Jugoszláviából. Horvátországban ma 2700-an németnek és mintegy 500-an osztráknak vallják magukat. Az alkotmánybíróság döntése után ezentúl mindenki kárpótlási kérvényt nyújthat be a horvát hatóságokhoz, akinek javait a kommunista korszakban elkobozták a mai Horvátország területén. Eközben a horvát sajtó arról is hírt adott, hogy eddig mintegy 4 ezer horvát állampolgár nyújtott be kérelmet pénzbeli kárpótlásra a II. világháború idején németországi fogoly-, illetve munkatáborban végzett kényszermunka miatt. A német kárpótlási program horvát szekciójának vezetője szerint feltehetően mintegy 5 ezerre nő majd a horvátországi kérelmezők száma, akik közül legfeljebb 15 ezer márka kárpótlásra számíthatnak a koncentrációs táborok egykori foglyai, 5 ezer márkára a munkatáborok volt lakói, illetve 2 ezer márkára a mezőgazdasági létesítmények egykori kényszermunkásai. Alagúton menekülnek Angliába A hatóságok sürgetik az illegális bevándorlás megfékezését MTI-információ A La Manche-alagutat üzemeltető társaság felszólította a francia és a brit kormányt, hogy fékezze meg az alagúton át történő illegális bevándorlást. A határsértők növekvő száma akadályozza a vasúti forgalmat az alagútban - közölte az Eurotunnel társaság elnöke, Patrick Ponsolle hétfőn a cég éves pénzügyi mérlegét kísérő közleményében. Február elején holtan találtak az alagútban egy iraki állampolgárságú határsértőt, akit elgázolt egy tehervonat - emlékeztetett a Reuters. Az illetékesek szerint Párizsban havonta mintegy 400 illegális bevándorló száll fel Calais francia kikötőig szóló jeggyel a nemzetközi vonatra, amelyről azonban csak Londonba szállnak le, ahol menedékjogot kérnek. Tony Blair brit kormányfő szeretné felgyorsítani a brit bevándorlási kirendeltségek megnyitását a vasúti alagút francia végállomásán. Nagy-Britanniában tavaly 76 ezer ember kért menedékjogot, 4 ezerrel több, mint tíz éve, a hidegháború végén. A spanyol hatóságok hétfőre virradóra elfogtak kétszáz határsértőt, akik házilag tákolt csónakokkal a veszélyes Gibraltári-szorosban próbáltak meg átkelni Európába - jelentette az AP. Éjfél és a reggeli órák között négy akcióban kapták el a bevándorolni próbálkozókat. Mintegy felük észak-afrikai, másik felük feketeafrikai, 45-en közülük nők - tájékoztatott a spanyol belügyminisztérium illetékese. Párizsban havonta 400 illegális bevándorló száll föl a nemzetközi vonatra Calais-ig szóló jeggyel *1V VILÁG 2001. FEBRUÁR 20., KEDD 9 ♦ Prémiumk,imit a lekötetlen A folyószámlával, a további számlaegyenlegre kedvezményekkel ♦ Díjkedvezményes közüemi átutalások kapcsolatos informálinkat ♦ Kedvezményes széfszolgáltatás ingyenesen hívható ügyfélszolgálati ♦ Díjmentesen (társkártyákkal) igényelhető telefonvonalunkon (()(« 110-201-19») és Visa I lei trón bankkártya bankfiókjainkban kaphat. AEB BANK RT.