Népszava, 2001. április (129. évfolyam, 77-100. sz.)

2001-04-24 / 95. szám

NÉPSZAVA A filmszakma egységesen kiáll a szakma érdekeinek védelméért Törvényt, tárgyalásokat, pénzt! A filmszakma döntő többsége soha nem volt ilyen egységes, mint most - szögezte le több hozzászóló is a több mint hatszáz tagot és több szakmai szervezetet tömörítő Magyar Filmművészek Szövetségének (MFSZ) tegnapi rendkívüli közgyűlésén. A jelenlévők több pontból álló határozati javaslatot fogadtak el a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával megkezdett tárgyalások folytatásának filmszakmai koncepciójára, illetve a szövetség elkövetkező lépéseinek tartalmára és formájára vonatkozóan. Bársony Éva NÉPSZAVA A közgyűlés elé vitt határozati ja­vaslatot a szövetség vezetősége alapos előkészítés, a szakmai szervezetekkel - például a forgal­mazókkal és a fü­ggetlen produce­rekkel - történt megbeszélések és egyeztetések végeredményeként állította össze. A javaslat pontjait a jelenlévők kisebb változtatások, kiegészítések és pontosítások után teljes egyetértéssel elfogadták. A szövetség a végleges szöveget el­juttatja a kultusztárca, az ÁPV Rt. és a Mafilm Rt. illetékeseihez. A határozat leszögezi, hogy a Magyar Filmművészek Szövetsé­ge a filmes és mozgóképes szak­ma legfőbb érdek-képviseleti szerve, amely a több mint hatszáz egyéni tagon kívül 13 tagszerve­zetet tömörít magába, tehát a ma­gyar film jelenét és jövőjét érintő szakmai döntésekben figyelembe kell venni a véleményét. A hatá­rozat megfogalmazza, hogy a ha­zai film a magyar és az egyete­mes kultúra elidegeníthetetlen ré­sze, a magyar filmre fordított tá­mogatás teljes szakmai konszen­zuson nyugvó elosztási rendsze­rét, a mindenkori nézőhöz való eljutásának lehetőségét törvény­ben kell biztosítani, ez a magyar társadalom képviseleti szervei­nek, parlamentjének, kormányá­nak közszolgálati kötelessége. Ennek a törvénynek a kidolgozá­sában az MFSZ-nek meghatáro­zó szerepet kell játszania - szöge­zi le a dokumentum. A határozat kitért a filmszakma képviseletének kérdésére a film­törvényről folyó tárgyalásokon, amelyek a kultusztárca és a fil­mesek között kezdődnek. A köz­gyűlés határozatot hozott egy olyan kerekasztal létrehozásáról, amelyben a szövetség és a 13 tag­szervezet képviselője vesz részt. Ennek feladata, hogy kidolgozza a filmtörvénytervezet, illetve az új finanszírozási modell koncep­cióját, s állandó tanácskozó testü­letként szolgálja a minisztériummal kezdődő tárgyalá­sok szövetségi kép­viseletét. Az MFSZ ragaszkodik ahhoz, hogy ezekre a tár­gyalásokra - szem­ben a kultusztárca javaslatával - a szö­vetség a szakmában képviselt súlyának és jelentősé­gének arányában küldjön tárgya­lópartnert. A határozat megfogalmazza azt az igényt, hogy a hazai film­gyártás folyamatosságának fenn­tartása érdekében a jövő évi költ­ségvetés a Magyar Mozgókép Közalapítványnak biztosítsa azt az - inflációval korrigált - össze­get, amely az alapítvány indulása­kor, 1992-ben a magyar film ren­delkezésére állt. Miután a minisz­térium által beígért támogatás a kultusztárca film­­centrumtervének el­vetése miatt elma­radt, a pénzhiány következtében a ha­zai filmgyártás - a kiemelt csúcspro­dukciók kivételével - gyakorlatilag le­állt. A határozat felhívja a kultusztár­cát, hogy az NKÖM nyújtson egyszeri támogatást a filmek el­készítéséhez, befejezéséhez és új filmek beindításához. A közgyűlésen több hozzászó­lásban is ismételten kifejezésre ju­tott, hogy a magyar film jövője a filmgyártás technikai bázisának jövőjétől függ. A határozat felhív­ja a tulajdonosokat és a kultusz­­tárcát, hogy a Mafilm Rt. jövőjét meghatározó döntésekbe vonja be a szövetséget, a vezetői posztra ír­jon ki pályázatot, majd az elbírá­lásba vonja be a szövetséget. Kü­lön kitér a határozat arra is, hogy a szakma által ismert hároméves fejlesztési tervet az illetékesek ne állítsák le, s ugyancsak hangsúlyt kapott az a követelmény, hogy a filmgyár nem szolgálhatja sem­miféle pénzosztó központ - egy­fajta filmcentrum - szerepét. A rendkívüli közgyűlés elfo­gadta a határozatnak azt a pont­ját is, amelyben a szövetség fel­kéri a parlament kulturális bi­zottságát, tűzze napirendre a ma­gyar film helyzetének vizsgála­tát és szorgalmazza, hogy a film­törvény minél hamarabb meg­szülessen. A közgyűlés ezt a ké­rését eljuttatja a kulturális bizott­ság tagjaihoz. A pénzhiány következtében a hazai filmgyártás - a kiemelt csúcsprodukciók kivételével - gyakorlatilag leállt ________________________DOBOZOLÓ Fehér folt a képernyőn Bori Erzsébet írása a NÉPSZAVÁNAK A televíziók az érdektelenségre hivatkozva elzárkóznak a doku­mentumfilmek vetítése elől. Be­ható elemzést igényelne annak megfejtése, hogy miért fordulnak el az emberek a valóságtól, illetve miért fogyasztják szívesebben a kereskedelmi tévékben feltálalt valóságpótlékot (lásd Fókusz, Frei Tamás). De még ennél is fontosabb, hogy a viszonylag szerény nézettség is sokkal több nézőt jelent, mint ahányat a film­szemléken vagy alkalmi vetítése­ken el tudnak érni. Ezek a filmek többnyire jók, érdekesek és ké­szen vannak, tehát bemutatásuk alig terheli a költségvetést, nem szólva arról, hogy az országisme­ret szolgálata alapfeladata volna a televíziónak. Ha egyet sem hagynánk ki a dobozban bemutatott dokumen­tumfilmek közül, akkor is csak a töredékét látnánk a gazdag ter­mésnek. Itt van például Varga Ágota, akinek a neve és működé­se egyáltalán nem ismeretlen előt­tem, aztán csak elhűlök, ha a kata­lógusban ránézek a filmográfiájá­­ra, alig néhányat láttam közülük. Az idén bemutatott Porrajmos cí­mű filmje első díjat nyert a törté­nelmi kategóriában. A cigány ho­lokauszt kutatása csak nemrégi­ben kezdődött és az a sajátossága, hogy az írásos dokumentációval és a magnóra vett interjúk gyűjté­sével gyakorlatilag egy időben in­dult a filmes rögzítés. Mert sietni kell. A romák a túlságosan is is­mert okok miatt nem számíthat­nak hosszú, napfényes öregkorra, az idős, beteg emberek mind na­gyon fiatalon járták meg a poklot. Azt hinné az ember, hogy a zsidó áldozatok visszaemlékezéseinek ismeretében nem sok újat hallhat már, aztán egyik döbbenetből a másikba esik. Itt van például Ko­márom, amelynek híres csillag­erődje a magyar hadmérnökök büszkesége, gyűjtőtáborként mű­ködött, majdnem mindenkinek in­nen vezetett az útja a haláltábo­rokba. És nem könnyű szembe­sülnünk azzal, hogy az Auschwi­­tzot, Ravenbrücköt megjárt ro­mák egymástól függetlenül úgy emlékeznek Komáromra, hogy Auschwitz ahhoz képest már könnyebbség volt. Késő ősszel és fél víz idején a sza­badban tartották őket, alig kaptak ételt és vizet, a puszta föl­dön aludtak, az eső elől csak a kőfal be­nyílóiban találtak menedéket, ahol any­­nyi helyük sem volt, hogy leülhessenek. Ma az állatvédelmi törvények i­s szigorúan büntetnék azt, amit akkor az emberekkel csináltak. A másik sajátság, hogy a falusi ci­gányok személyesen, név szerint ismerték a csendőröket, akik összeszedték őket, már ha bajlód­tak ilyennel: volt település, ahol helyben intézték el a cigánykér­dést, gránáttal, puskával. A film egyik kivételes pillanata egy csendőr fiának és egy áldo­zatnak a találkozása, akik gyerek­koruk óta ismerik egymást. A fiú nem tudott az apja múltjáról, és szembesülve a történtekkel, nem érti, hogy miért nem bántották őt soha az apja bűneiért. Régi fény­képet néznek. Akármilyen külö­nös, de a csendőrök sokszor együtt fényképezkedtek a cigá­nyokkal, akik máig őrzik és nagy becsben tartják ezeket a fotókat. Döbbenetes az is, hogy ezek az emberek soha senkinek nem be­széltek a velük történtekről, a lo­­vári cigány Balogh házaspár még egymás között sem. Igaz, hosszú ideig a zsidók is hallgattak róla, még Izraelben is, egyszerűen nem volt téma a szó köznapi és elvontabb értelmében sem. Ami történt, az emberi ésszel szinte felfoghatatlan, emberi nyelven alig kifejezhető, és a környezet sem volt vevő a visszatértek tör­ténetére. Két emberöltőnek kel­lett eltelnie, hogy végül az uno­kák kérdései szóra bírják a nagyszü­lőket. Varga Ágota filmjében sajátosan mutatkoznak meg az egyes cigány csoportok közötti kulturális különb­ségek. Az együtt megszólaló három romungró (magyar cigány) asszony külsőre, öltözködésre, beszéd- és gondol­kodásmódra semmiben sem kü­lönbözik a falusi nagymamáktól. A hagyományt és a nyelvet őrző oláh cigányok vonakodnak legin­kább beszélni a múltról, amelyet a szavaknál erősebben idéz fel ben­nük annak a dalnak az eléneklése, ami a rabságban született. Amikor közösen elmennek Komáromba és ráismernek szenvedésük szín­helyére, az oláh cigányok azok, akiket mélységesen megráznak a hirtelen feltoluló emlékek. Meg­rendítő pillanat ez, amelyet a né­zők a szereplőkkel - egykori ál­dozatokkal és az őket elkísérő családtagokkal, gyerekekkel, unokákkal - együtt élnek át. Varga Ágota PORRAJMOS - CIGÁNY HOLOKAUSZT m2 ­ Pályázat a civil Szigetért NÉPSZAVA-információs A Sziget Kulturális Szervezőiro­da pályázatot hirdet a Pepsi Szi­get 2001 Fesztiválon való szol­gáltatásokkal, tájékoztatással összefüggő megjelenésre, illetve ötlet- és megvalósítási pályázatot ír ki az ENSZ Önkéntesség Nem­zetközi Eve akcióhoz kapcsoló­dóan a fesztiválon megvalósítan­dó önkéntes akció kitalálására és megvalósítására. A szolgáltatással, tájékozta­tással összefüggő megjelenésre azok a civil szervezetek jelent­kezhetnek (egyesületek, alapítvá­nyok), amelyek fő tevékenysége a 15-24 éves korosztályokat cé­lozza meg. Az ötlet- és megvaló­sítási pályázatra egyesületek, ala­pítványok, ifjúsági közösségek, magánszemélyek jelentkezését várják. Előnyben részesülnek azok a pályázók, akik figyelembe veszik a Pepsi Sziget 2001 Fesz­tivál sajátosságait. A pályázatokkal kapcsolatos további információk a www.pep­­sisziget.hu oldalon, illetve e-mail­­ben: wootsch@sziget.hu címen kérhetők. KULTÚRA S(z)ínen vagyunk S(z)ínen vagyunk című darabjá­val egy 12 éves budapesti diák, Nagy Tamás nyerte a Magyar Rá­dió Rt. és a XXI. Század Magyar Drámájáért Alapítvány második alkalommal meghirdetett Ifjúsági Színjátékíró Versenyét. A két kü­löndíjas szerző, Balázs Krisztim dunakeszi és Rózsa Miklós szege­di gimnazista. A döntőben a bu­dapesti Ruttkai Éva Színházban bemutatott darabokban a legjobb rendező elismerést Frenkó Zsolt érdemelte ki, a legjobb színész Rák Kati lett, míg a legjobb ifjú­sági szereplő díját Veres Attila bu­daörsi gimnazista kapta. Háromnapos BÁV-aukció Ma ékszerek és műtárgyak, holnap ismét műtárgyak, majd holnapután műtárgy­ak, festmények, szőnyegek és festmények várják a licitálni vá­gyókat a Bizományi Kereskedőház és Záloghitel (BÁV) Rt. 38. Művé­szeti Aukcióján. A három nap alatt összesen több mint hétszáz tárgy ke­rül kalapács alá, ebből csaknem 200 ékszer, mintegy­ 350 különböző mű­tárgy, 80 festmény, 47 szőnyeg és 34 bútor. A képen Molnár C. Pál Ma­donna című képe, amelyik a harmadik árverési napon 220 ezer forintos kikiáltási árral várja az érdeklődőket ­ Először adják át a Jakab líra-díjat NÉPSZAVA-információ Ma 13 órakor a Komédium Szín­házban adják át először a Jakab Líra-díjat, melyet a rádiós zenei szerkesztők az előző év legjobb­nak ítélt lírai hangulatú dala elő­adójának, illetve szerzőinek ítél­nek oda. A díj Miklós József ipar­művész munkája. A legtöbb szavazat alapján idén az alábbi dalok kerültek no­­minálásra: Ákos: Keresem az utam; Inflagranti: Epigramma; United: Nincs ősz, nincs tél. A díj névadója, Jakab György (1950-1996), az egykori Neoton Família billentyűse, aki nagy ha­tású személyisége volt a magyar könnyűzenei életnek. Zenész családból származott, így termé­szetes volt, hogy zenésznek ké­szült. Egészen fiatalon került a Kis Rákfogóba, majd a Winkel­­mayer Brassba, ahol igényes funkyzenét és dzsesszrockot ját­szott és elkezdett énekelni is. Jel­legzetes rekedtes, és mégis szár­nyaló hangjára hamar felfigyel­tek, és nemsokára hívták a Neo­­tonba. Hamarosan zeneszerző­ként is debütált, majd Hatvani Emesével és Pásztor Lászlóval megalakították a 70-es és 80-as évek legsikeresebb magyar szer­zői teamjét. A Neoton itthon ötmillió, kül­földön egymillió lemezt adott el. 1983-ban Tokióban elnyerte a Yamaha Fesztivál Nagydíját, 1986-ban pedig a Szöuli Feszti­­válon a legjobb előadó díjat. A si­kerekben oroszlánrésze volt Ja­kab Györgynek. A Neoton Família 1990-ben történt felbomlását, követően a Magneoton kiadóban volt produ­cer és résztulajdonos. 1995 de­cemberében kórházba került, s erős szervezete és hatalmas élet­kedve ellenére nem tudott meg­birkózni a kórral. Társai egy Neo­­ton-koncert tervével tartották benne a lelket, de sajnos ez sem volt elég... Még nem volt 46 éves. 1998. április 24-én, György­­napkor még egyszer és utoljára színpadra állt a Neoton Família. Édesapja helyén ifj. Jakab György játszott. A koncertet kö­vetően Pásztor László és Bardó­­czi Gyula alapítványt hoztak létre Jakab György emlékének ápolá­sára. Az alapítvány egy lassan már feledésbe merülő zenei stí­lust, a lírát kívánja támogatni, amelynek Jakab György nagy mestere volt, úgy is, mint szerző, és úgy is, mint énekes.­­ 2001. ÁPRILIS 24., KEDD 13 RÖVIDEN Születésnapi est Janikovszky Évát, a Móra Ferenc Könyvkiadó állandó szerzőjét a Buda Stage színpadán köszöntik ma este fél 8-kor 75. születésnap­ja alkalmából. Az írónővel dr. Ta­más István, az IBS főigazgatója beszélget. Fekete doboz________ Black Box Recorder (Fekete do­boz) címmel 12 brit kortárs vi­­deoművész 17 munkáját mutat­ják be a British Council utazó ki­állításán, mely ma 18 órakor nyí­lik a Stúdió Galériában (Bp. V., Képíró u. 6.). Virágterápia_________ Az eredeti Bach-virágterápia cí­mű kötetet Mechthild Scheffer, a könyv szerzője és Tiringer Kata­lin, a téma szakértője mutatja be ma 16 órakor a Magyar Könyv­klub rendezvényén a Libri Könyvpalotában (Bp. VII., Rá­kóczi út 12.). Grafikusok napja______ Az IPARművészet című kiállítás­hoz kapcsolódó szakmai napok keretében ma az alkalmazott gra­fika művelői találkoznak a Mű­csarnokban (Bp., Hősök tere). Finn dráma a Iratában A Kortárs Drámafesztivál kereté­ben Paavo Rintala Jumala on kauneus (Az Isten a szépség) cí­mű regényének dramatizált válto­zatát - a liminkai festőművész, Vilho Lampi (1898-1936) pályá­járól - Kristian Smeds rendezésé­ben ma 20 órakor adja elő a finn Teatteri Takomo társulata a Trafó Kortárs Művészetek Házában (Bp. IX., Liliom u. 14.). Múzeumépítészet A világ és Magyarország mú­zeumépítészetéről beszélgetnek az Octogon című folyóirat munkatársai Bojár Iván András vezetésével ma 16 órakor az írók Boltjában (Bp. VI., And­­rássy út 45.). Kiállítás a könyvtárban Galambos Tamás festőművészt Kiszely Gábor író köszönti, majd Pátkai Tivadar költő nyitja meg a tárlatot ma 17 órakor a Győr Vá­rosi Könyvtár galériájában (Her­man Ottó u. 22.). Búcsú Radó Vilmostól Radó Vilmos színész-rendező, ér­demes művész, a kecskeméti Ka­tona József Színház örökös színi­­direktorának, Kecskemét város díszpolgárának a temetése ma délben háromnegyed 12-kor lesz Kecskeméten, a Köztemetőben. Az életének 88. évében, 2001. április 7-én elhunyt legendás hírű színházigazgató díszravatalánál temetése napján reggel 9-től 11.30 óráig róhatják le kegyeletü­ket barátai és tisztelői.

Next