Népszava, 2001. szeptember (129. évfolyam, 204-228. sz.)

2001-09-10 / 211. szám

6 2001. SZEPTEMBER 10., HÉTFŐ INTERJÚ Magyarország nyerésre áll Michael Lake EU-nagykövet szerint az idei országjelentés fontos jelzést küld a tagállamoknak Magyarország az elmúlt évben közelebb került ahhoz, hogy teljesítse vállalá­sát, és 2002 végéig befejezze felkészülését az európai uniós tagságra - nyilat­kozta lapunknak Michael Lake, az Európai Bizottság magyarországi delegá­ciójának vezetője. A posztjáról október végén távozó angol nemzetiségű dip­lomata az interjúban beszél az autópálya-építés uniós támogatásának feltéte­leiről, a Pepsi Szigeten vállalt szerepéről és az előttünk álló csatlakozási tár­gyalásokról. Szerinte szégyen, hogy a hat parlamenti párt mindeddig nem tu­dott megállapodni a médiatörvény módosításáról. Halmai Katalin NÉPSZAVA Hamarosan elkészül az Európai Bi­zottság idei jelentése Magyarország uniós felkészüléséről. Jobb lesz ez a bizonyítvány, mint a tavalyi? -Az országjelentést most szerkesztik és aktualizálják Brüsszelben. Mi jú­niusban tettük meg észrevételeinket, megállapításainkat, ezeket szintén most frissítjük föl. A Bizottság a magyar ha­tóságoktól is kért információkat, és sok más egyéb forrást is fölhasznált a doku­mentum összeállításához. Természete­sen most nem ismertethetem a 2001. évi magyar országjelentést, már csak azért sem, mert november 13-án esedé­kes nyilvánosságra hozataláig a tartal­ma szigorúan bizalmas. Általánosság­ban azonban elmondhatom: Magyaror­szág közelebb került ahhoz, hogy a jö­vő év végéig befejezze felkészülését az európai uniós tagságra. Az országjelen­tés ismét arról fog tanúskodni, hogy magyarok ezrei végeztek nagyon ko­moly munkát ennek érdekében. De nésm­­hány korábbi bírálat is előkerül a doku­mentumban, ilyen a romák helyzete, a korrupció, a regionális támogatások fo­gadására alkalmas adminisztratív kapa­citás gyengesége. Külön megelégedés­re adhat okot, hogy két, korábban bírált minisztérium, az agrár- és a környezet­védelmi tárca tevékenységében gyöke­res fordulatról, jelentős javulásról be­szélhetünk. Magyarországnak még mindig sok a tennivalója a jogharmoni­záció terén, és számos kormány-, vala­mint miniszteri rendelet hiányzik ah­hoz, hogy megtöltsék tartalommal a parlament által elfogadott kerettörvé­nyeket. Az országjelentés kiemelten foglalkozik a közösségi joganyag alkal­mazására képes adminisztratív kapaci­tással. Ennek nagy fontosságot tulajdo­nítanak a tagállamok, hiszen biztosak akarnak lenni abban, hogy nem „béna kacsát”, hanem egy olyan országot fo­gadnak maguk közé, amely képes átül­tetni a gyakorlatba a közösségi vívmá­nyokat. Ezért ilyen hosszú és aprólékos a csatlakozási folyamat. Az uniós tag­ság drámai átalakulást követel a jelöl­tektől. A hamarosan nyilvánosságra ke­rülő országjelentés fontos jelzéseket küld a tagállamok felé a tárgyalások utolsó szakaszában.­­A romák helyzete évről évre bírá­latokat kap a Bizottságtól. A tavalyi jelentés közzététele óta néhány ma­gyarországi roma család menedékjo­got kapott Franciaországban, az Európai Unió egyik meghatározó tagállamában. Ez hogyan befolyásol­ja megítélésünket? - Nagy hibát követnénk el, ha egyet­len esetből vonnánk le messzemenő kö­vetkeztetéseket. Jártam olyan magyar­­országi településeken, ahol kiváló a ro­mák és az önkormányzat kapcsolata. A romák kielégítőnek találták lakáskörül­ményeiket, a különféle szolgáltatáso­kat, nem tapasztaltak iskolai diszkrimi­nációt. A strasbourgi incidens tehát nem általánosítható. Nem jó, hogy megtörtént, és valószínűleg a létező diszkriminációról árulkodik. De ro­máknak és magyaroknak leginkább a szívekben és a lelkekben megbúvó megkülönböztetést kell leküzdeniük. Magyarországnak egy soknemzetiségű, soknyelvű, tarka Európai Unióhoz kell alkalmazkodnia. Idő kell ahhoz, hogy a romák társadalmi felzárkóztatását célzó középtávú program meghozza a gyü­mölcseit. Bízom benne, hogy a jövő év végén már tapasztalni fogjuk ennek el­ső konkrét eredményeit. Mindazonáltal nehéz nyomon követni, hogy az e célra szánt pénzösszeget 2000-ben hol és ho­gyan költötték el, hiszen nem különítet­ték el a költségvetésben.­­ Az utóbbi időben ellentmondásos nyilatkozatok láttak napvilágot a ma­gyarországi autópálya-építés uniós megítéléséről. Kérem, öntsön tiszta vizet a pohárba: az Európai Unió mi­lyen feltételekkel és mekkora pénzzel támogatná ezeket a projekteket?­­ Az úgynevezett ISPA-alapok inf­rastrukturális beruházások támogatásá­ra szolgálnak a környezetvédelem és a közlekedés területén a tagjelölt orszá­gokban. A Bizottság sohasem utasított el egyetlen magyar igényt sem, amely az úthálózat fejlesztését célozta. Pályá­zatát Magyarország vonta vissza 2000- ben. A múltban jó néhány projektet elő­terjesztettek, ám anélkül, hogy időt hagytak volna a közbeszerzési eljárás lefolytatására, ami létfontosságú, ha bárki EU-pénzekre pályázik. A Bizott­ságnak nincsenek fenntartásai új utak építésével, a régiek korszerűsítésével szemben. Autópályák szelik át Nyugat- Európát, épül a tervezett transzeurópai úthálózat. Reméljük, hogy úthálózatá­nak modernizálásában Magyarország is igényt tart majd ISPA-pénzekre. Évi 45-50 millió eurót fordíthatnak közle­kedésfejlesztésre, de ezt a támogatást hazai forrásokkal kell kiegészíteni. A következő ISPA-pályázatok egyébként nem új utak építését, hanem a meglé­vők korszerűsítését, az uniós normák­hoz való igazítását célozzák, vagyis azt, hogy megfeleljenek a közösségben elfogadott 11,5 tonnás terhelhetőségi határnak.­­ Az idei országjelentés vélhetően foglalkozik az úgynevezett státustör­vénnyel... - A státustörvény többé nem problé­ma. A magyar hatóságok, figyelembe véve a Bizottság javaslatát, módosítot­ták a törvénytervezetet. A tagállamok ezt tudomásul vették, így a kérdés le­került a napirendről. Brüsszel azt taná­csolta a magyar kormánynak, hogy folytasson konzultációkat a szomszé­dos államokkal a törvény végrehajtá­sáról.­­ Az Európai Parlamentben nem­régiben jóváhagyott országjelentés azonban arról tanúskodik, hogy a tagállamok aggódnak Magyarország jószomszédi kapcsolatai miatt. -A jószomszédi kapcsolatok fenntar­tása és ápolása az uniós tagság egyik feltétele. Bármi, ami ezt megzavarhat­ja, aggodalomra ad okot. A szomszédos országokban élő magyar kisebbség kor­mányzati szerepvállalásával hozzájárul a térség stabilitásához. Magyarország­nak az EU-tagjaként különlegesen fon­tos szerepe lesz abban, hogy az unió fejlessze kapcsolatait ezekkel a közép- és kelet-európai államokkal. - Ön kisebb vihart kavart azzal, hogy védnökséget vállalt a Pepsi Szi­get melegrendezvényei fölött. Miért tartotta fontosnak, hogy szerepet vál­laljon ebben a kényes ügyben? - Sem az esemény, sem ottani szerep­­vállalásom nem okozott meglepetést az Európai Unió egyetlen tagállamában sem. Figyelmet is inkább a kerületi pol­gármester intézkedései nyomán kialakult ellentmondásos helyzet miatt kapott. A Bizottság képviselőjeként egyik felada­tom az, hogy Magyarországon bemutas­sam, elmagyarázzam az Európai Unió politikáját. Ennek egyik leghangsúlyo­sabb eleme a diszkrimináció, benne a ho­moszexuálisok hátrányos megkülönböz­tetésének tilalma. Az Európai Alapjogok Chartája, amelyet Nizzában fogadott el az Európai Tanács, határozottan tiltja a homoszexuálisok diszkriminációját. Meghívásom a Pepsi Szigetre ily módon lehetőséget teremtett arra, hogy megis­mertessem az emberekkel az unió állás­pontját. Ugyanezt tenném, ha olyan fó­rumra invitálnának, ahol mezőgazdaság­gal vagy fogyasztóvédelemmel foglal­koznak. Azért mert részt veszek a millen­niumi misén, még nem tartozom a papok közé... Jelenlétem a Szigeten sokkal több méltatást, mint kritikát kapott. - A melegdemonstrációt újabb ki­sebbségellenes kirohanások, a Fradi eladását kommentáló antiszemita megnyilvánulások követték. Ön sze­rint mennyire jellemzi Magyarorszá­got az antiszemitizmus? - Sajnos a futballpályák manapság a rasszizmus és a gyűlölködés megszo­kottá vált találkahelyei Európában. Ez nagyon szomorú dolog. A tulajdonos­­váltást követően elhangzott antiszemita kijelentések távol esnek azoktól az ér­tékektől, felvételi kritériumoktól, ame­lyeket az EU magáénak vall, és teljes­séggel elfogadhatatlanok, különösen egy parlamenti képviselő szájából. Nem sokkal az incidens után az ország­ban utazgatva meggyőződtem arról, hogy sok-sok magyarban megütközést és undort keltettek a megjegyezések. Hallottam olyan véleményt is, amely szerint Magyarországon vannak anti­szemiták, de az ország nem antiszemi­ta. Nem tudom eldönteni, hogy ez így van-e vagy sem, csak remélni tudom, hogy többé ilyen megjegyzések nem hangzanak el. Egyetértek Simon Pe­resszel, aki budapesti látogatásán egy kérdésre válaszolva azt mondta: az an­tiszemitizmus nem Izrael, hanem Ma­gyarország problémája.­­ A decemberig tartó belga elnök­ség alatt három-négy fejezet ideigle­nes lezárásában reménykedünk a csatlakozási tárgyalásokon. Hogyan értékeli az esélyeinket? - Még korai jósolni, de az esélyeik jók. A francia és különösen a svéd el­nökség alatt elért eredményei alapján Magyarország tartotta magát a menet­rendhez, sőt a jelöltek élére ugrott. Egyetlen fejezet - a kultúra és audiovi­zuális politika - félretétele kelt komoly kétségeket a belga elnökség alatt. Ez mindaddig nem zárható le, amíg a ma­gyar parlament kétharmados többség­gel nem módosítja a médiatörvényt. A megállapodásnak viszont az a feltétele, hogy rendezzék az ellenzék részvételét a közszolgálati médiakuratóriumok el­nökségében. Szégyen, hogy a hat parla­menti párt, amely közös nyilatkozatban támogatta az ország európai uniós csat­lakozását, képtelen megoldani ezt a problémát. Pedig ha nem tesznek pon­tot erre a fejezetre, lemondhatnak a tag­gá válásukról. Azok a pártok - és itt nem egyetlen pártra gondolok -, ame­lyek hátráltatják a megegyezést, valójá­ban megvétózzák a csatlakozást. - Az ellenzék vagy valamennyi parlamenti párt felelős a kialakult helyzetért? - A patthelyzet kialakulásában vala­mennyi párt ludas kisebb-nagyobb mértékben. Mindig is azt hangsúlyoz­tam, hogy a megegyezéshez minden parlamenti erőnek össze kell fognia. Tudomásom szerint a kormány azt ter­vezi, hogy a kérdést a parlament elé vi­szi. Médiával foglalkozó ismerőseim azonban azt jósolják, hogy a jogszabály nem kap kétharmados támogatást. Ha a törvényhozás most elodázza a döntést, az a választások utánra halasztódik. Hiába fejezik be a felkészülésüket, ha marad egy lezáratlan fejezet, nem is ál­modhatnak arról, hogy aláírják a csatla­kozási szerződést.­­ A „pénzosztásról”, uniós zsar­gonban a költségvonzatú fejezetekről jövőre kezdődik az alkudozás Brüsz­­szelben. Itthon sok szakértő attól tart, hogy az új tagok nem fognak ugyanakkora regionális és mezőgaz­dasági támogatást kapni, mint a je­lenlegiek. Megalapozottak ezek a fé­lelmek? - A magyarok pesszimisták, azok voltak a csatlakozási tárgyalások egész ideje alatt. Borúlátásuk azonban teljességgel megalapozatlan. Önök nyerésre állnak. A strukturális alapok­ról és a mezőgazdaság reformjáról először egymással fognak vitatkozni a tagállamok. A közvetlen kifizetések rendszerét azért hozta létre az unió, hogy kárpótolja a farmereket a koráb­bi reform következtében elszenvedett jövedelemkiesésért. Azok a mezőgaz­dasági termelők, akik nem voltak az unió állampolgárai, értelemszerűen nem veszítettek pénzt. Hiba lenne köz­vetlen kifizetéseket folyósítani azok­nak a farmereknek, akik részesei az új vidékfejlesztési támogatásnak. Az egyik lehetőség, hogy az új tagálla­mok mezőgazdasági termelői a köz­vetlen kifizetések összegével csaknem azonos nagyságú támogatáshoz jussa­nak a strukturális alapokból, amit mo­dernizálásra és vidékfejlesztésre for­díthatnak. - Az ír referendum és néhány friss közvélemény-kutatás arról tanúsko­dik, hogy egyre népszerűtlenebb az Európai Unió bővítése a tagállamok­ban. Ön szerint mi ennek az oka? - Ami az ír referendum értékelését il­leti, nem értek egyet önnel. Az ír nép­szavazás eredményét belpolitikai okok motiválták. A zöldek, a Sinn Fein és a szélsőbal furcsa szövetsége, megtoldva az alacsony részvételi aránnyal, egyál­talán nem reprezentálta a bővítés és az Európai Unió tevékenységének nagyon is kézzelfogható ír támogatását. Ne fe­lejtse el, hogy az ír kormány valameny­­nyi fejezet ideiglenes lezárását támo­gatta a csatlakozási tárgyalásokon! A tények mást mutatnak, mint a referen­dum eredménye, amely egyébként a ne­hezen emészthető nizzai szerződésről állított ki bizonyítványt. Jelenleg erő­teljesebb a bővítés támogatottsága az Európai Unióban, mint korábban. Ami­kor a közvélemény-kutatók azt kérik az EU polgáraitól, hogy sorolják föl a szervezet prioritásait, természetes, hogy nem említik a bővítést. Az embe­reket jobban érdeklik saját hazai ügye­ik. Ám ha a kérdés úgy szól, hogy ön egyetért-e az EU bővítésével, a válasz sokkal kedvezőbb. A folyamatot nem kíséri lelkesedés, de ellenséges hangu­lat sem. Remélem, hogy a csatlakozási szerződést valamennyi tagállam parla­mentje ratifikálni fogja. A ratifikáció az utolsó állomás, ezért is létfontosságú, hogy Magyarország semmi olyat ne te­gyen, ami aggodalmakat kelthet a tag­államok parlamentjében. - Mire gondol? - Folytassák a felkészülést és ügyel­jenek az Európai Unió értékeinek tisz­teletben tartására. - Magyarország egy soknemzetisé­gű, sokszínű családhoz csatlakozik, ha belép az Európai Unióba. Mivel gazdagíthatjuk ezt a közösséget? - Magyarország szörnyű 20. száza­dot hagyott maga mögött, súlyos lecké­ken van túl. Ezek közül az egyik, hogy a szélsőségektől mindenáron meg kell szabadulni. Magyarország talán az egyetlen állam, amelyet az Osztrák- Magyar Monarchia és az Ottomán Bi­rodalom egyaránt az uralma alatt tar­tott. Most megadatott a lehetőség arra, hogy az Európai Unió ernyője alatt, a közös európai értékek mentén egyesül­jenek az egykori Osztrák-Magyar Mo­narchiához és Ottomán Birodalomhoz tartozó államok. Ez megoldást kínál az úgynevezett keleti kérdésre, amely a krími háború, az első és a második vi­lágháború előidézője volt. A bővítés, ez a gigantikus vállalkozás békét, bizton­ságot és megbékélést hoz a kontinens népeinek. Magyarország gazdagítani fogja az Európai Uniót és erősíteni az integrációt, hiszen integrációpártibb, mint egynéhány tagállam. A csatlako­zás garantálni fogja Magyarország füg­getlenségét, demokratikus és nyílt tár­sadalmát. - Ön több mint három és fél évet töltött Magyarországon. Milyen vál­tozásoknak volt a tanúja? - A gazdaság 1996 óta növekedik, csaknem valamennyi makrogazdasági mutató kedvezően alakul. A görbe föl­felé ível, és ez megmutatkozik az em­berek öltözködésében, a már-már elvi­selhetetlen gépkocsiforgalomban, az üzletek kínálatában, a bevásárlóköz­pontok folyamatosan bővülő hálózatá­ban. Egyre többen beszélnek idegen nyelven, bárhol jártam, mindenütt meg­érttettem magam. Az emberek barátsá­gosak és udvariasak, talán túlságosan is udvariasak, ha a problémákról van szó. Hiányoznak a nagy feltáró viták külön­féle kérdésekről, köztük az Európai Unióról. - Ön október végén távozik a posztjáról. Mik a tervei? - Először is ki kell csomagolnom... Aztán meglátogatjuk a feleségem szü­leit, akik Új-Zélandon élnek. Ott fogjuk tölteni a karácsonyt és a szilvesztert. Úgy tervezzük, hogy február elején té­rünk vissza Nagy-Britanniába, ekkorra várjuk első unokánk megszületését. Ami a munkát illeti, az isztambuli egyetemen fogok előadni, és beválasz­tottak két másik intézmény igazgatóta­nácsába. Megsínyli az ember, ha inten­zív munkás évek után tétlenségre kény­szerül. Engem ez szerencsére nem fe­nyeget. Michael Lake, az Európai Unió budapesti misszióvezetője szerint a magyarok borúlá­tása teljességgel megalapozatlan Veres Viktor felvétele NÉPSZAVA

Next