Népszava, 2001. szeptember (129. évfolyam, 204-228. sz.)

2001-09-18 / 218. szám

NÉPSZAVA Elmarad a drámaíróverseny Az angyalföldi teátrum anyagi gondjai Bóka B. László NÉPSZAVA Az idei évben elmarad az immár nyolc éve, a Magyar Dráma Napjára kiírt drámaíróverseny. Az ok: pénzhiány. A József Attila Színházban megrendezett ese­ményen az utóbbi években a Népszava szeptember 21-én megjelenő cikkeiből húzták ki azt az egyet, amely egy villám­dráma témájául szolgált. Az el­készült művet még aznap szín­padra is állították, sőt nyomta­tott formában meg is jelentették estére. Az idei nemes télibaj­nokság azonban elmarad.­­ A döntés rendkívül fájdal­masan érint mindenkit: a színhá­zat és az évek óta visszatérő kö­zönséget - nyilatkozta lapunk­nak Léner Péter, a József Attila Színház igazgatója. - A verseny­nek ugyanis már törzsközönsége volt. Tavaly a határon túli ma­gyar írók versengtek, idén az egész fiatal drámaírókat készül­tünk bevonni ebbe a játékos ver­sengésbe, amely egy kicsit min­dig felhívta a figyelmet a drá­maírókra, a színházra és persze a munkákra is. Az idei évad elején - a szoká­soktól eltérően, október 6-án és 13-án - két darabot mutatunk be. Erre a megoldásra színész­egyeztetési problémák miatt kényszerültünk. A két egymás utáni bemutató hihetetlenül megterheli a színház költségve­tését, így a versenyre, melynek költsége kétmillió forint, már nem maradt pénzünk. S bár a fővárosi önkormányzat mindig nyújtott segítséget, a költségek kétharmadát nekünk kell állni, ígérem, hogy jövőre ismét meg­tartjuk a drámaírók versenyét itt, a József Attila Színházban - nyilatkozta az igazgató. Bori Erzsébet írása a NÉPSZAVÁNAK A fényképezés elterjedésének korában egyes elméleti kutatókat hosszan foglalkoztatott a kérdés, hogy a fotó önmagában hordoz-e információt, információ-e a kép. Mi, akik tévénézőként tájékozó­dunk a világban, ilyen kicsisége­ken már rég nem törjük a fejün­ket. Számunkra az információ maga a televízió. Ha a múlt hét televíziós adásai közül kell választa­ni tárgyalásra érde­meset, nincs valódi választási lehető­ség. Keddtől min­den csatornán hadi­állapot volt. Ismét valami olyan történt a világban, ami a teljes bolygó televí­ziós érdeklődését azonos fokon ger­jesztette. Ne kertel­jünk, ahhoz, hogy az egész világ tele­víziózása egyként kapja fel a fe­jét, háború kell. Olyan háború, amelyben Amerika is érintett. Az Öböl-háború, majd Jugoszlávia bombázása volt eddig a földboly­­gó nagy közös élménye. Kell-e mondanom, hogy a keddi, ször­nyű tragédia mennyire elhomá­lyosította, mennyire a múlt szá­zadnak adta át ezeket. Ha a hazai televíziós gyakorla­tot nézzük, az ilyen eseményekre kétféle tévés reakció létezik. Az első elemi reakció, hogy azonnal át kell venni a legnagyobb ameri­kai hírtelevízió, a CNN adását, azután jöhet bánni más. A bármi más Magyarországon - és felte­hetően máshol is - a beszélő tele­víziózás. Megy a CNN műsora, s a szerkesztők lázasan trombitál­ják össze az éppen elérhető hábo­rús szakértőket. Míg azok egye­sével szivárognak be a különbö­ző stúdiókba, addig a CNN képei alatt lefolytatott háttérbeszélge­téseket hallgathatunk, ám ha már elégséges számban gyűltek ösz­­sze, kezdődhetnek a kerekasztal­­műsorok. A szakértői mozgás azonban korántsem egyenes vo­nalú: helyenként körkörös, he­lyenként keresztirányú. Minden csatornának megvannak a maga általános háború- és Amerika­­szakértői, ők nem nagyon mász­kálnak. De nagy számban van­nak elkötelezetlen szakelemek is, közöttük nem cse­kély számban olya­nok, akik nem átall­nak egy-egy ilyen alkalommal tévé­stúdióról tévéstú­dióra nyakukba ven­ni a várost, hogy mindenütt elmond­ják ugyanazt. E jelentős kör­forgás leginkább egy tanulsággal szolgálhat. Jelesül azzal, hogy mond­jon bárki bármit, hírtelevízió vagy hírtelevíziózás márpedig nem létezik. A CNN sem hírtele­vízió, az is véleménytévé. Ezért érdekes ugyanaz a mai tévénéző­nek, ami egykor a fényképek né­zegetőjének: hogy mennyiben információ a kép. Adott esetben az elektronikus mozgókép. Az, ami egy-két óra leforgása alatt a lakásunkba hozza a világ túlsó oldalának tragédiáit és a tragédi­ákkal együtt az azokhoz kapcso­lódó vélemények özönét. A kér­dés roppant egyszerűen eldönt­hető, próbálják ki, vegyék le a hangot, és nézzék meg század­­szor a World Trade Centerbe csapódó utasszállítók képét. A képeket, amelyeket mellesleg nem hivatásos fotóriporterek, hanem hozzánk hasonló civilek készítettek, amikor kis időre fel­álltak a televízió elől. Vesztévé Egy hete az összes csatorna képernyőjén hadiállapot van. Ne kerteljünk, ahhoz, hogy az egész világ televíziózása egy­ként kapja fel a fejét, háború kell KULTÚRA 2001. SZEPTEMBER 18., KEDD 13 Veszprém nem zárkózik el a tárgyalásoktól Befogadó színházat keres a Latinovíts-darab Egyeztetési problémák miatt hiúsult meg Siposhegyi Péter Latinovits Zoltánról írt darabjának veszprémi bemutatója. Egyelőre nincs kilátás arra, hogy a felek megegyezzenek, pedig A győzelem ára kuriózum. Eddig ez az egyetlen olyan mű, amelynek főszereplője a színészkirály. Kerékgyártó György NÉPSZAVA Legendás színészről darabot írni izgalmas, de nem egyszerű drá­maírói feladat. Szereppé formálni a szerepeket alakító személyisé­get olyan kísérlet, amit csak a színház világát igazán ismerő szerzők vállalhatnak fel. Ismert példa Bulgakov Moliére-darabja vagy Spiró György Boguslavsi életének egy rövid szakaszát fel­dolgozó játéka. A színészkirály­ról írni talán minden hasonló vál­lalkozásnál nehezebb. Siposhegyi Péter: A győzelem ára című, Lati­novits Zoltánnak emléket állító darab szerzője erre vállalkozott. A művet eddig egyetlen alkalom­mal, szeptember 9-én, Latinovits hetvenedik születésnapján, Bala­tonszárszón láthatta a közönség. — Latinovits Zoltánt, még ha nem is ismertem személyesen, szellemi vezetőmnek tekintem - vallja Siposhegyi Péter, aki a szí­nészkirály emléke előtt szemé­lyesebb, bensőségesebb hangvé­telű darabbal tiszteleg. Az ün­neplés örömét az sem ronthatja el, hogy a produkció megszületé­sét kudarcba fulladt egyeztetési kísérletek, viták előzték meg , hogy egyelőre kétséges, látható-e még színpadon az előadás, ame­lyet a Szárszón összegyűlt kö­zönség és a színészek egyaránt kiválónak minősítettek. A darab nem dokumentumsze­­rűen, de ragaszkodva a tényekhez Latinovits veszprémi vendégren­dezésének történetét beszéli el. Siposhegyi kézenfekvőnek tekin­tette, hogy a szöveget tavasszal elsőként a Veszprémi Petőfi Szín­ház kamaraszínpadának, a Lati­novits Zoltán Játékszínnek ajánl­ja fel. Az írói elképzelés szerint a szerepeket a színház társulatának tagjai játszották volna, kivéve a főszerepet, amelyet egy fővárosi vendégszínészre - hogy kire, erről nem született döntés - osz­tották volna. Siposhegyi Péter tá­jékoztatása szerint az ajánlat ré­sze volt, hogy a produkciót a Tó­fesztivál rendezői és a Veszprémi Petőfi Színház közösen szervezi: a bemutatót és né­hány előadást a Ba­laton mellett tartot­tak volna, hogy az­tán az előadás ősztől a veszprémi színház repertoárjára kerül­jön. A költségeket a fesztivál szervezői állták volna. Az író azonban - mint azt Koltai Helga, a színház igazgatója lapunknak elmondta - nem kész szöveggel, nem szinopszissal, csupán ötlet­tel jelentkezett, amit a színház nem tekintett elegendőnek ah­hoz, hogy vállalja az együttmű­ködést. Az elutasító döntést indo­kolta az is, hogy a szerző későn jelentkezett az ötlettel. Az igaz­gatónő tájékoztatása szerint a színház az előző évad végén még nagyobb tartozást görgetett maga előtt, s ez nem tette lehe­tővé, hogy az előadást a már őszre betervezzék. A társulat te­hát saját emlékműsorával készül a Latinovits-évforduló megün­neplésére. Az író úgy látja, a balatonszár­­szói bemutató, amelyet „nyilvá­nos olvasópróbaként” hirdettek meg, olyan jól sikerült, hogy nem kívánnak változtatni rajta. Az előadás szerepeit kiváló szí­nészek alakítják: Bubik István, Kubik Anna, Hollósi Frigyes, Pápai Erika, Stohl András, Bal­­kay Géza, Vallay Péter, Meszléri Judit, Lippai László. Siposhegyi elmondta, bár a közelmúltban több vidéki színház is kezdemé­nyezett együttmű­ködést, ők már nem társulatot, ha­nem befogadó teát­rumot keresnek. Koltai Helga sze­rint a Veszprémi Petőfi Színház kész tárgyalni az előadás befogadá­sáról. Az igazgatónő úgy véli, a színházi financiális helyzete ja­vult az elmúlt fél évben, ameny­­nyiben tehát a szerző újra tárgya­lást kezdeményez, és sikerül megállapodni az anyagi feltéte­lekben, az előadást már tavasszal láthatja a veszprémi közönség. Az író szerint a kezdő lépést a színháznak kell megtennie, ha úgy gondolja, hogy szüksége van a darabra. A színházkedvelő kö­zönség tehát egyelőre csak re­ménykedhet, hogy a patthelyzet feloldódik­­ még a Latinovits-év­forduló vége előtt. Az író szerint a kezdő lépést a színháznak kell megtennie, ha úgy gondolja, hogy szüksége van a darabra ­íj főigazgató az Opera élén NÉPSZAVA-információ Rockenbauer Zoltán, a nemzeti kulturális örökség minisztere 2001. szeptember 15-i hatállyal a bírálóbizottság egyhangú ja­vaslata alapján dr. Locsmándi Miklóst nevezte ki az Operaház főigazgatói posztjára. Az új főigazgató 1967-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskolán végzett középiskolai énektanári és karvezetői szakon, 1973-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem fizika szakán szerzett diplomát, majd 1987- ben a Marx Károly Közgazda­­sági Egyetemen doktorált. Az újonnan kinevezett főigaz­gatót és Győriványi Ráth Györ­gyöt, az Operaház fő-zeneigaz­gatóját Rockenbauer Zoltán kul­turális miniszter holnap hivata­lában fogadja. Eredményt hirdettek a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyen MTI-információ A budapesti Zeneakadémián be­fejeződött a Liszt Ferenc Nem­zetközi Zongoraverseny; a zsű­ri első díjat nem osztott ki a dön­tőbe került hat zongorista kö­zött. A kilenctagú nemzetközi zsű­riben - amely vasárnap éjszaka hozta meg döntését - zongora­­művészek, Liszt-kutató zenetu­dósok és zenekritikusok kaptak helyet. A zongoraverseny második díját Tóth Péter nyerte el; a ti­zenhét éves magyar fiatalember a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem előkészítő évfolyamán tanul. A harmadik helyezést három versenyzőnek - a magyar Far­kas Gábornak, az ukrán Vadim Kholodenkónak és az olasz Mas­­similiano Motterlének - osztot­ták ki. Budapest különdíját az osztrák Ingolf Wunder kapta. A verseny valamennyi díja­zottja fellép kedden a Zeneaka­démia nagytermében tartandó gálahangversenyen, amely egy­ben a díjkiosztó ünnepség is. Az idei zenei megméretteté­sen huszonegy országból ötven­nyolcan vettek részt, közülük ti­zenöt magyar versenyző volt. A középdöntőbe tíz ország tizen­négy zongoristája került be. A versenyt 1933-ban alapítot­ták, s egyike volt Európa legelső, jelentőségre szert tett hasonló ren­dezvényeinek. Az első Liszt-ver­seny győztese Fischer Annie volt. Több év szünet után 1956-ban éledt újjá a vetélkedés, amelyet azóta ötévente rendeznek meg. A Liszt Ferenc nevével fém­jelzett megmérettetés olyan mű­vészek pályaindulásában ját­szott fontos szerepet, mint pél­dául Dino Ciani vagy Robert Benz. A legutóbbi, az 1996-os verseny győztese Bogányi Ger­gely volt. RÖVIDEN __ Illusztrált Énekek Éneke Ősz Ilona festőművész illusztrá­cióival jelenik meg az Énekek Éneke legújabb, angol és magyar nyelvű kiadása. A kötetet ma dél­előtt 10 órakor mutatják be az I. kerületi Polgármesteri Hivatal­ban (Bp. I., Kapisztrán tér 1.). Búza Barna keresztútjai A kilencvenhárom éves szob­rászművész, Búza Barna életút­ját és munkásságát mutatja be Gergely Mihály Búza Barna ke­resztútjai című kötete, amelyet ma 14 órakor mutatnak be a Várlak Egyesület Klubjában (Bp. I., Bem rakpart 6.). Létportrék Sárától_____ Amrita Sher-Gil tiszteletére Sá­ra Sándor Indiában készült fotói­ból nyílik kiállítás Létportrék címmel ma 17 órakor a Művé­szetmalomban (Szentendre, Bogdányi út 32.). A kiállítást Dobai Péter nyitja meg. Finnország története_ A Jyväskylaläi Egyetem törté­nelem tanszékének munkáját, a Finnország története című kötetet mutatják be ma 17 órakor a Finn Nagykövetség könyvtárában (Bp. XI., Kelenhegyi út 16/A). A ren­dezvény vendége Anssi Halmes­­virta, az egyetem docense. Kiállítás a Kempinskiben Z. Szabó Zoltán kiállítása nyílik ma 18 órakor a Kempinski Ga­lériában (Bp. V. Erzsébet tér 7— 8.). A tárlatot Mezei Ottó művé­­szettörtész nyitja meg. Takarodj, Antigoné! Roman Sikora darabját Takarodj, Antigoné! címmel ma és holnap 20 órától tekinthetik meg a Mu Színházban (Bp. XI., Körösy Jó­zsef u. 17.). Az előadás rendezője Illés Edit. Ingyen látogatható kastélyok Kulturális Örökség Napjai több mint háromszáz helyszínen NÉPSZAVA-információ Ezen a hétvégén számos iskola, múzeum, kastély, templom, em­lékház és kön­yvtár várja a láto­gatókat, hiszen szeptember 22-én és 23-án tartják a Kulturális Örökség Napjait. Ezen a két na­pon minden kijelölt intézmény ingyen látogatható, s az érdeklő­dőket nemcsak végigvezetik az épületeken, hanem számos érde­kes programot is szerveznek szá­mukra. Van, ahol a látogatók ki­állítást láthatnak, van, ahol kon­certet hallhatnak, de a rendezvé­nyek sorában orgonaismertetés, kórusbemutató, táncest, színielő­adás, sportvetélkedő, régészeti bemutató, vásári bábjáték és fo­tótárlat is szerepel. A Kulturális Örökség Napjai Európa-szerte népszerűek, s cél­juk, hogy a nagyközönség figyel­mét ráirányítsák azoknak az épü­leteknek az értékeire, amelyek máskor csak részlegesen látogat­hatók. A programot idén már kö­zel félszáz országban rendezik meg. Magyarországon ebben az évben a központi téma az oktatás épületei, ezért a hét végén száz­hetven általános, középiskola és egyetem várja a látogatókat. Köz­tük olyan helyszínek is akadnak, mint a volt Sacelláry-kastély, amely a Közép-európai Egyetem­nek ad otthont, egy volt ferences kolostor, amelyben jelenleg a Kodály Zoltán Pedagógiai Intézet működik vagy a Draskovich­­kastély, ami most fiúkollégium. Összesen háromszázharminchat épület nyitja ki a kapuit, s köztük van a Magyar Országos Levéltár, a Belügyminisztérium, a Fürdő Múzeum, a Magyar Nemzeti Bank, a Törley-mauzóleum, a fertődi Esterházy-kastély, a szé­kesfehérvári Romkert, a moson­magyaróvári Habsburg-kripta, a soproni Hajnóczy-ház, az eszter­gomi Prímás Palota, a kisbéri Ki­rályi Lovarda, a nyírcsászári Bol­dog Pió Atya templom vagy a komáromi Csillagerőd. A meglátogatható épületek lis­tája az Országos Műemlékvédel­mi Hivatal, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Oktatási Minisztérium honlap­ján, valamint a Magyar Televízió teletextjén olvasható, emellett pedig megtalálni az összes Tour­­inform-irodában is. A Kulturális Örökségi Napok ünnepélyes megnyitója szeptem­ber 21-én, a rákospalotai Leány­nevelő Intézetben lesz 15 órakor, s a köszöntőket a javítóintézet növendékeinek műsora követi. A rendezvény ideje alatt az intézet múltját és mai életét bemutató videovetítést és fotókiállítást is láthatnak az érdeklődők. A hét végén a fertődi Esterházy-kastély is egész nap várja a látogatókat

Next