Népszava, 2002. március (130. évfolyam, 51–75. sz.)
2002-03-26 / 71. szám
NÉPSZAVA A 74. Oscar-díjkiosztó gála nyertesei: Legjobb film: Legjobb rendező: Legjobb férfi főszereplő: Legjobb női főszereplő: Legjobb férfi epizódszereplő: Legjobb női epizódszereplő: Legjobb külföldi film: Legjobb animációs mozifilm: Legjobb eredeti forgatókönyv: Legjobb adaptált forgatókönyv: Legjobb operatőr: Legjobb filmzene: Legjobb betétdal: Legjobb vágás: Legjobb díszlet: Legjobb jelmez: Legjobb smink: Legjobb hang: Legjobb hangvágás: Legjobb vizuális effektek: tahi Legjobb dokumentumfilm: Legjobb rövid dokumentumfilm: Legjobb rövidfilm: Legjobb animációs rövidfilm: Életmű-Oscar-díj: Egy csodálatos elme Ron Howard (Egy csodálatos elme) Denzel Washington (Kiképzés) Halle Berry (Monster’s Ball) Jim Broadbent (Iris) Jennifer Connelly (Egy csodálatos elme) Senkiföldje (bosnyák), rendezte: Danis Tanovic Shrek Julián Fellowes (Gosford Park) Akiva Goldsman (Egy csodálatos elme) Andrew Lesnie (A Gyűrűk Ura) Howard Shore (A Gyűrűk Ura) If I Didn’t Have You (Szörny Rt.). Zenéjét és szövegét szerezte: Randy Newman Pietro Scalia (A Sólyom végveszélyben) Catherine Martin és Brigitte Broch (Moulin Rouge) Catherine Martin és Anus Strathie (Moulin Rouge) Peter Owen és Richard Taylor (A Gyűrűk Ura) Michael Minkler, Myron Nettinga és Chris Munro (A Sólyom végveszélyben) George Watters II és Christopher Boyes (Pearl Harbor) Jim Rygiel, Randall William Cook, Richard Taylor és Mark Stetson (A Gyűrűk Ura) Murder On A Sunday Morning Thoth The Accountant For the Birds Robert Redford és Sidney Poitier KULTÚRA A 74. Oscar-gálán kiosztották az Amerikai Filmakadémia díjait Remények tündöklése és bukása Russell Crow a rajongók nagy csalódására arany szobrocska nélkül tért haza, de az Egy csodálatos elme című film még így is a legtöbb fontos Oscart besöpörte. Az Oscar történetének alighanem legviharosabb zokogásával Halle Berry vette át az Amerikai Filmakadémia díját. Bársony Éva NÉPSZAVA Több mint száz ország sok százmilliós nézőközönségének szeme láttára osztották ki az Amerikai Filmakadémia díját, népszerű nevén az Oscart. A világ legnagyobb érdeklődéssel kísért filmeseményét, a pompázatos díjkiosztó gálát idén új színhelyen, az erre az alkalomra épült Kodak Theatre-ben rendezték meg magyar idő szerint hétfőre virradó éjszaka. A nagy vetélkedőből idén az Egy csodálatos elme című film került ki győztesen: nyolc jelöléséből négyet váltott Oscarra, méghozzá a legfontosabb díjakat orozva el a vetélytársak elől. A legjobb film díján kívül Ron Howard megkapta a legjobb rendező díját, Jennifer Connelly lett a legjobb női epizódszereplő, Akiva Goldsman pedig a legjobb eredeti forgatókönyv írója. A sors fintora, hogy éppen Russel Crow, Új-Zéland tehetséges fenegyereke esett el attól a lehetőségtől, hogy megismételje Tom Hanks bravúrját, azaz két egymás utáni évben nyerjen Oscart főszereplőként. A tavalyi Gladiátor után talán mégis a mindenütt nagy visszhangot vert londoni botránya miatt - idén nem az övé lett az aranyszobrocska, bár valójában az ő nagyon érzékeny és tehetséges játéka vitte el igazán a hátán a tudathasadásos matematikazseniről szóló filmet. Lesár szerint a legesélyesebb, a tizenkét jelölést begyűjtött A gyűrűk ura - A gyűrű szövetsége című grandiózus mesefilm ugyannyi Oscarral végzett, valójában azonban ez a négy Oscar felér egy vereséggel. Az összes fontos kategóriában alulmaradt a célegyenesben, a becsületet az operatőri elismerés mentette Andrew Lesnie teljesítményét értékelve. A filmzene, a smink és a vizuális effektek Oscarja egészítette ki a szoborkollekciót. Ahogy a gála háziasszonyának szerepében a vérbő humorú komika, a Moulin Rouge látványvilágát perszifláló jelmezcsodában csipkelődő Whoopie Goldberg nyíltan célozgatott rá, idén az afro-amerikai színészeknek állt a zászló: a film klasszikusának számító Sidney Poitier életműdíjat kapott, a legjobb férfi főszereplő Denzel Washington, a legjobb női főszereplő Halle Berry lett. A népszerű és nagy játékintelligenciájú Washington díja éppen idén azért érdekes, mert a nálunk is látható kiképzésben rosszfiút játszik, rosszfiúkat pedig Hollywood nem nagyon szokott díjazni. Halle Barry a nálunk még nem játszott Monster’s Ball női főszerepében már eddig is díjakkal koronázott nagy sikereket aratott, tán ezért is volt meghökkentő, hogy az Oscarok történetének alighanem leghevesebb zokogásával adta tudtul a világnak a díj feletti örömét. A szépséges fekete bőrű színésznő, akire a legfrissebb James Bond-opus hősnőjének szerepét osztották, díjazott szerepében férje kivégzőjével, egy rasszista fegyőrrel kerül viharos szerelmi kapcsolatba. Az előzetes hírek alapján az biztosnak tűnt, hogy a legjobb nem angol nyelvű filmért járó Oscar sorsa a francia Amelie csodálatos élete, illetve a bosnyák Senkiföldje vetélkedésében fog eldőlni. Az elbűvölő, könnyed francia jelölt helyett az amerikai filmakadémia-tagok nagyon karakánul a századvégi Európa történelmének egy tragikus szakaszáról készült döbbenetes hatású tragikomédiát, a délszláv háború sajátos szemszögből bemutatott őrületét hozták ki győztesnek, így a nálunk is látható filmért az Oscart a bosnyák Danis Tanovic rendező vehette át. Nagy nyertes idén nem volt, nagy vesztes annál inkább. A reményteli versenyzőnek számító A hálószobában egyetlen jelölést sem váltott díjra az öt közül, Robert Altman remek Gosford Parksnak hét jelöléséből, ráadásul a legfontosabb kategóriákban, mindössze egyetlen egy változott Oscarrá, az eredeti forgatókönyvért. S ugyancsak a vesztesek közé sorolt be Baz Luhrman frenetikus remeke, a nyolc fontos Oscarra jelölt Moulin Rouge, amely két kategóriában, a díszletért és a jelmezért vitte el a díjat. Robert Redford, amikor átvette az életmű-Oscart, azt mondta: ebben a kaotikus világban mindannyian vergődünk, hogy kapaszkodót találjunk. Az a felemelő a filmcsinálásban, hogy a művész olykor kapaszkodót kínálhat a többi embernek. Szép vallomás. Úgy legyen. A legjobb férfi főszereplő: Denzel Washington és a legjobb női főszereplő: Halle Berry MTI-fotó Szerelmi négyszög Lukáts Andor stuttgarti rendezése ma és holnap a Kamrában Yasmina Reza Élet háromszor című előadását a Budapesti Tavaszi Fesztiválon a Baden-Württembergi napok részeként láthatja a közönség kedden és szerdán este. A szekszárdi Német Színházban már a hét végén játszották a Katona József Színházhoz tartozó Lukáts Andor stuttgarti rendezését. Koren Zsolt írása a NÉPSZAVÁNAK - Mi a valós kapcsolat az elő adásban bemutatott két házaspár között? - Egy szituációnak három változata jelenik meg. A férjek tudományos szinten foglalkoznak az asztrológiával, csillagászattal. Az idősebb, már beérkezett szaktekintélytől függ, hogy a jó reményű tehetség előre jusson a szakmában. Azonban a professzor visszaél ezzel, cinikusan élvezkedik a helyzetben. Három változatot mutatunk arra, hogy a fiatalabb csillagász hogyan próbálja terelgetni saját karrierjét. Az egyik nagyon alázatos arcot visel, aki minden megaláztatást lenyel és megpróbál a professzor kedvében járni. A második képtelen a másiknak udvarolni, ezért megpróbálja magát és saját értékeit komolyan venni, sőt, megjegyzéseket is tesz a professzor viselkedésére, modorosságaira. A harmadik verzióban apatikussá változik a hangja, nem is érdekli a karrier, nem azt érzi a világon a legfontosabbnak. A problémát azonban tetézi, hogy a professzornak megtetszik a fiatal kolléga felesége. - Mik azok az üzenetek, amik megjelennek az előadásban? - Nem a tartalmi mondanivaló a meghatározó, ez talán általában is jellemző a szerző műveire. Ugyanaz a Yasmina Reza írta ezt az előadást, aki a Katona József Színházban játszott Művészet szerzője. Ő tulajdonképpen egy francia színésznő, aki darabokat is ír, ez a negyedik vagy ötödik lehet. A Művészetben a fő kérdés az volt, hogy az emberi barátságokat mi minden teszi próbára. Itt azokat a dolgokat vesszük sorra, amelyek a házasságokat tehetik tönkre. Mindenesetre az ember akkor él jól és helyesen, ha megpróbál olyan lenni, amilyen valójában, és felfedezi a saját igényeit és szükségleteit. - Segített az valamit a rendezésben, hogy színpadi értelemben már találkozott a szerzővel? - Valamelyest valóban ismerem a gondolkodását és szerkezetében sem tér el a két mű egymástól. Ebben finomabban jelenik meg a humor és talán több a szorongás. Azt viszont nem mondhatom, hogy a Művészetben való szereplés kulcsot adott ennek a megrendezéséhez, meg kellett fejtenem azt a teret és időt, amiben ez a darab működni tud. A tempójáról nem is beszélve. - Hogyan illeszkedik a szerző a kortárs európai irodalomba? - Túlzás lenne azt mondani, hogy lenézik, de a mély filozófia hiánya miatt az irodalmárok és a kritika is a bulvárszerzők közé sorolja. Hogy érdemtelenül vagy helyesen, azt nem akarom megítélni, minden esetre ismerik és elismerik, hogy vannak értékei a műveknek. Remek dialógokat ír, nagyszerű szituációkat teremt, de nem elég elmélyült. - Színházi berkekben viszont felkapott írónak tekinthető, ugye? - Abszolút. A világon mindenütt futnak a művei, Amerikában hollywoodi sztárok játsszák a Művészetet. Biztos vagyok benne, hogy az Élet háromszor című darabja is körbejárja majd Európát, Párizsban már műsoron van, ráadásul ott maga a szerző is színre lép. - Támaszként jelenik meg a művekben, hogy egy színésznő írja ezeket a drámákat? - Minden bizonnyal. Az egy írói képesség persze, hogy valaki jó darabot ír, de itt fellelhető a színházi tapasztalat és az abból fakadó ritmusérzék is, ami sokat számít. Tehát ez érezhető, ugyanakkor az is, hogy biztosan nem sokat játszott. Valószínűleg inkább írni szeret, és mellette néha játszik. - Behelyettesíthető a Theater Tri-Bühne egy budapesti színházzal? - A szemléletében van valami, ami rokonítható az alternatív színházakkal abban a tekintetben, hogy ők is ugyanazzal a lelkesedéssel dolgoznak. Professzionális, de kis színház, méreteit és társulatát tekintve is. Nem tudom a budapesti megfelelőjét, talán nincs is. Az ember akkor él jól és helyesen, ha megpróbál olyan lenni, amilyen valójában 2002. MÁRCIUS 26., KEDD13 RÖVIDEN Sokszínű frankofónia Konferenciát rendeznek A frankofónia kulturális sokszínűsége címmel ma élután két órai kezdettel a budapesti Francia Intézetben (Bp. 1., Fő utca 17.). A konferenciát megnyitja M. de Combles de Nayves, Franciaország nagykövete. Erotika és művészet Tony Fekete magángyűjteményéből rendezett kiállítás várja az érdeklődőket az aktfotózás történetéről Erotika és művészet címmel ma délután hat órától a Vigadó Galériában (Bp. V., Vigadó tér 2.). A tárlat kurátora Szegő György, a kiállítást megnyitja Réz András esztéta. Szemtől szembe Csordás Gábor fotóművész kiállítása ma délután fél három órától látható az MVM Galériában Szemtől szembe címmel (Bp. 1., Vám utca 5-7.). A tárlatot Lusztig Anna nyitja meg, közreműködik a Hanti Band. Tánc és képek Josef Nadj, azaz az Újvidékről Franciaországig és ott a világhírig jutott táncos-koreográfus Nagy József nevét ma már idehaza is sokan ismerik, produkcióit már eddig is több alkalommal láthattuk Magyarországon. Most - ma és holnap (márc. 26-27.) - a Madách Színházban társulatával, a CCN d’Orleans Compagnie-val egyik legújabb előadásukkal, a Les Veilleurs (A virrasztók) című táncszínházi produkcióval lépnek a magyarországi közönség elé. Nagy József ezúttal a táncestek mellett új oldaláról is bemutatkozik a magyar fővárosban: tegnap nyílt meg ugyanis a Kortárs Alkotók Stúdiójában, azaz a K.A.S. Galériában (Bp. V., Váci u. 36.) az eddig csak mozgásművészként ismert alkotó képeinek kiállítása, amely április 2-ig várja (naponta 13 és 17 óra között) a Nagy Józseffel a táncon kívül más műfajban is megismerkedni kívánó érdeklődőket. Bori Erzsébet írása a NÉPSZAVÁNAK Egy szavunk nem lehet: jó előre, már évekkel ezelőtt figyelmeztettek bennünket, hogy frissen, ki merre lát, mert Linda visszatér. Ám a nagy comebackből nem lett semmi, sem 2000-ben, sem a következő évben, a mellőzésüket keserülő alkotók hallattak pár tompa jajszót, majd elcsendesedtek, és ahogy telt-múlt az idő, egyre kevésbé tűnt hiú reménynek, hogy most az egyszer megússzuk. De nincs nekünk olyan szerencsénk. Amit megfőztek nekünk, azt előbb vagy utóbb meg kell ennünk, ha nem az ezredfordulón, akkor 2002 tavaszán. Nem nevezném derült égből villámcsapásnak, hiszen az állami televízió fölött már régóta nem látni tiszta égboltot, mondjuk inkább orvtámadásnak a mű vetítésének elrendelését. Mert azt normális emberi ésszel nem hihettük, hogy az elkészült epizódokat azért tartják dobozban, mert nem ütik meg a színvonalat. Az a televíziós csatorna, amely - többek között - a Capitaly című saját gyártású sorozatot adta az országnak, nem kelti azt a képzetet, hogy számít neki a minőség. De a Linda még az ismert hazai mezőnyben is ámulatot tudott kelteni. Kirívó olcsóságával, avíttas modorával, butus „filozófiájával” úgy kínos az egész, ahogy van. És azt kínálta egyik legfőbb tanulságként, hogy a színészet nem olyan, mint a biciklizés, amit ugye nem lehet elfelejteni. Az egész sorozat Görbe Nórára épül, akinek finoman szólva nem használt a hosszú kihagyás, már ama szerény színészi eszközöknek sincs birtokában, amelyeket Linda együgyű szerepe támaszt. Nem érdemes belemennünk abba, hogy a nyolcvanas években valóban szerettük-e Lindát. Tetszett vagy sem, nemigen volt más választásunk. De azt nem nehéz megállapítanunk, hogy a visszatérő Veszprémi nem előnyére változott. Lassú, nehézkes és határozottan irritáló jelenség lett; az persze magánügy, hogy nem eszik húst, nem iszik alkoholt, hanem a bio-reformkonyha hívéül szegődött, kész rejtély, miért van mégis negatív kisugárzása. Én arra a sok, rosszul megemésztett keleti filozófiára gyanakszom. Azt még megbocsátanánk, hogy hamvát vesztette, elvégre felettünk sem múltak el nyomtalanul az évek, de miért van az, hogy Linda nemcsak az apját, az udvarlóját és a munkatársait éppúgy idegesíti, mint a nézőt. A sorozat rendőr- és rendőrségképével nem foglalkozom, mert azon rontani már művészet lenne. Az öt egybefüggő epizódot gyorsított ütemben zavarja lefelé a televízió, de lapzártáig még nem ért a végére, ha akarnám, sem árulhatnám el, ki a gyilkos. De az elkövetők személye ismertté vált az áldozatok előtt, akik akár egyszer is rászántak ötven percet, hogy eljussanak a címtől a stáblistáig. DOBOZOLO A megvalósult álom A színészet nem olyan, mint a biciklizés, amit ugye nem lehet elfelejteni...