Népszava, 2002. április (130. évfolyam, 76–100. sz.)

2002-04-06 / 80. szám

10 2002. ÁPRILIS 6., SZOMBAT Kiss Péter írása a NÉPSZAVÁNAK - Verebes István a legaranyosabb morcnak nevezte önt. -Vállalom. - Úgy értsem, dü­nnyög-morog, de a lénye lírai? - Ha az lenne, nem hiszem, hogy alakíthattam volna de Sade márkit vagy III. Richárdot. Úgy gondolom, végletes szenvedélyű hősöket, nagy ragadozókat her­éig, bájos emberek nem játszhat­nak el. - Csak a morcok? - Ezt nem mondtam. A mor­cosságnak ehhez csak annyiban van köze, hogy a rendezők és a direktorok zöme nem a színész ké­pessége, hanem a hozzájuk való vi­szony alapján dönt. Éreztették velem, azért nem játszom el azt a szerepet, amely korom, alka­tom, tehetségem alapján megil­letne, mert nem vagyok elég si­­mulékony. - Nem éri meg szót érteni a színházvezetőkkel, ha ezen múlik a boldogulás? - Akikkel nekem szót kellett volna értenem, azokkal nem. Ha­talmi arroganciában, hazugsá­gokban, álságokban nem tudok szót érteni. - Mondja ezt az a színész, aki többek közt Lucifert, majd Ádámot játszotta a Madách Színházban. - Másoktól levetett „ruhákat” hordtam. - Szóval az önkéntes száműze­tést választotta? - Mi ebben a száműzetés? Ele­gem lett, eljöttem. - Bevált a szabadúszás? - Igen. Végre felszabadultam. Önmagam lehetek. A jó közérzet többet ér egy jó szerepnél. -13 éve - leszámítva a Radnó­ti színházi kirándulást - vidéken dolgozik. Ott minden fenékig tej­föl? Ott nem kell jó képet vágni az önnek nem tetsző dolgok iránt? - Dehogynem. Hasonló helyze­tek köszönnek vissza ott is. Csak­hogy közben eltelt az életem java. - Hogy jön ez ide? Megszelí­dült? - Nem. Csupán rájöttem, Don Quijote-i a harc. Ráadásul a szél­malmokat leszerelték. Maximum a szerelőkkel vitatkozhatnék. Ah­hoz meg nincs kedvem. — Már megint a morc arc. Holott győri kollégáitól tudom, kedvelik önt. A fiatalok Pa­pának hívják. Har­monikus a munka­­kapcsolatuk. - Ez valószínűleg azért van, mert­­ a szerepköröm­ben­­ nem vagyok a riválisuk. - Mi tud ez a szerepkör? - Egy negyvenes férfi lírai szerelmi vallomására ugyanúgy képes, mint egy életének vége felé járó ember bölcs összegzé­sére. - Az Oroszlán téren II. Henrik­je ezerszínű szerep. Kielégíti? - Nem, mivel összesen húsz al­kalommal játszhatom el. De nem a vidékkel van a baj. Tudomásul kell venni: „egyvárosú” ország­ban élünk. Csakhogy egy olyan mesterségnél, mint a miénk, ahol a befektetett munka a néző neve­tésében, sírásában térül meg, si­ralmasan kevésnek érzem, hogy a Cyranót mindössze tizenötezren látták. - Azért csak érez örömet, fel­­szabadultságot a vége tapsnál? -Az egészben azt élvezem, el­sajátítottam a szakma trükkjeit, fortélyait. Úgy és olyannak for­mázom magam, amilyennek aka­rom. Ez örömet okoz, és úgy lá­tom, a nézőnek is. - Leszokott végleg Pestről? - Nem vágyom ide. Nem va­gyok hajlandó megfizetni az árat érte. - Mi az ár? - Egyéniségem feladása. - Milyen a megélhetése? - Nyugdíjas vagyok. Bizonyos értelemben borotvaélen táncolok. De nem panaszkodom. Élek. - Miből? - Színészetből. Játszom, szink­ronizálok, verset mondok. - Évtizedekkel ezelőtt több száz előadást ért meg a Ha meg­érinthetnélek... ” című önálló est­je. Szándékozik ma is megérinteni másokat? - Csak ennek látom értelmét. Ez a dolgom. - Van két kislánya. - Ők a legfontosabbak nekem. Azt a szellemiséget, amelyet kö­vetek, a világhoz, az emberekhez, a munkához való viszonyomat számukra is követendő példának szeretném ajánlani. - Ugye tudja, megkönnyíthetné az életét, ha sutba vágná a maxi­­malizmusát. - Természetesen. De akkor hogy válaszolnék a kislányaim kérdéseire...? Kell, hogy legyen ezen a golyóbison egy-két kitü­remkedés. Bár gyakran a föld­gyalu a sorsuk. - 53 éves. Érett férfikorban van. Izgatja a jövő? - A földgyalu szempontjából? Különösképpen nem. Ha vissza­tekintek, minden szerep megta­lált, ami meg kellett találjon. Egyetlen lépést sem teszek azért, hogy valahol valamit eljátsszak. - Lakása Pesten, háza vidéken. Ön hol van ? - Úton. Talán a „teljesség fe­lé”. Egyelőre kísérők nélkül. - Ki szereti önt? - Szeretni annyi, mint feltétel nélkül rábízni magunkat valakire, teljesen odaadni magunkat abban a reményben, hogy szeretetünk majd szeretetet hoz létre a szere­tett személyben is. A szeretet hit­ből származó cselekedet, és aki­ben kevés a hit, abban kevés a szeretet is. Azt gondolom, a két lányom szeret. - Hát még? - Mindazok, akik veszik a fá­radságot, s nemcsak külsőségek, odavetett mondatok, félreérthető gesztusok alapján alkotnak képet rólam, hanem - önmagukat fel­mutatva! - kiváncsiak rám. Aki­­ erre vállalkozik, előbb-utóbb megszeret. Úton a teljesség felé Egy közérzet története, avagy miért morcos az érett férfikorban lévő Gáti Oszkár? A szeretet hitből származó cselekedet, és akiben kevés a hit, abban kevés a szeretet is Telt házakat vonzott a Rába-parti teátrumban ben oroszlánrésze van annak a színésznek, aki van James Goldman Az oroszlán télen című darabja, soha a pesti deszkákon aratta a babérokat. Az an- Tavasszal is. Ha szabad játszani a szavakkal, eb- goi uralkodót, II. Henriket Gáti Oszkár alakítja. II. Henrik szerepében, az Oroszlán télen című előadásban Mindennapjaink kényszerei A kilencvenes évek lengyel fotóművészete Körülmények, meghatározottságok, kényszerek. A hatalomnak, párkapcsolatainak, ösztöneinek, de legfőképp önmagának ki­szolgáltatott ember a témája a lengyel fotóművészek Kondíciók című tárlatának. Ember, aki elvesztette uralmát önmaga felett. Személyiség, aki viszonyainak vagy magányosságának rabja. Podhorányi Zsolt NÉPSZAVA Meghökkentő, sokkoló, az embe­ri brutalitást, szexuális készteté­seket kendőzetlen nyíltsággal be­mutatott felvételek mellett, egy­szerű, szinte szoborszerű beállítá­sok láthatóak a tárlaton. A kiállí­tott művek többsége jelképes, megrendezett felvétel, a művé­szek a spontaneitás helyett in­kább megkomponált beállításo­kat kaptak lencsevégre. Reflektív művészet az övék, melyben a kép közvetlenül fejezi ki művészi hit­vallásukat, véleményüket vilá­gunkról. Humanitás, humor, böl­csesség és szenvedély, mely a tár­lat képeiből árad. A Kondíciók című kiállítás a lengyel Bialystoki Galéria Arse­­nal Kollekció II. című gyűjtemé­nyének része. Monika Szewczyk, a tárlat összeállítója a kilencve­nes évek lengyel fotográfiájának meghatározó művészeiből válo­gatta a kiállítás anyagát, ugyan­akkor eleve lemondott arról, hogy átfogó képet adjon fotómű­vészetük bő tíz évvel korábbi és a jelent is meghatározó törekvé­seiről. A Platán Galériában be­mutatott alkotók különböző mű­vésznemzedékekhez tartoznak, a legkülönfélébb magatartásokat és irányzatokat képviselik, sze­mélyiségüket, művészi hitvallá­sukat jószerivel összehasonlítani sem lehet. Natalia LL Mindenna­pi tárgyak című ciklusában szé­keket, asztalokat, tárgyakat terít be sorozatokkal, melyek a szerel­mi élet aktusait ábrázolják. Ka­­tarzyna Kozyra Krzystof Czer­­winski II című alkotását a bosz­niai háború ihlette, de inspirál­hatta volna minden olyan ese­mény, melyben embereket meg­győződésük, illetve vallási hova­tartozásuk teszi áldozattá. A fényképén fekvő megvert, ki­szolgáltatott férfit a Vörös Ke­reszt szimbóluma és szabályos rendben elhelyezett zöldségek ölelik körül, keretezik és kieme­lik a homogén háttér előtt fekvő ember drámáját. Konrad Kuzy­­szyn fotóinstallációja több, egy­forma testet helyez egymásra, kétségbeesett gesztusaik, termé­szetellenes helyzeteik pedig fé­lelmet és kiszolgáltatottságot ér­zékeltetnek, kétségbeesett, egy­forma mozdulataikkal egymást keresik, különös mozaikszerű egységet és vibráló harmóniát képezve egymással. Vad, önkínzó brutalitás­­Jerzy Truszkowski Caput mortuum cí­mű diptichonjában egyik perfor­mance sorozatának rögzítésére vállalkozott, melyben a szenve­dés, a halál elfogadására tesz kí­sérletet és a jeleket (keresztet, csillagokat) saját vérével festi meg­­ és visszafogott csöndes önarcképek láthatóak egymás mellett, mint Jaroslaw Bartolo­­wicz képein, aki November - hit iránti vágy című munkájában a meditáció, a lelki élmények fon­tosságát hirdeti. Szenvedélyesség és végletekig leegyszerűsített portrék, az önkifejezés vágya és a képi kommunikáció zárt határai: kevés közös motívum található a képeken, hacsak a sokszínűség és a kimondás vágya nem az, illetve a beállításokból tükröződő huma­nitás. ­ A Gyűrűk Ura: a Beatles is filmre vitte volna MTI-információ Már a Beatles is szerette volna filmre vinni.­. R. R. Tolkien mese­regényét, csak az író nem járult hozzá a tervhez - állítja Peter Jackson, A Gyűrűk Ura című film rendezője. A négy Oscart nyert film alkotója az új-zélandi Eve­ning Post című lapnak elmondta, hogy a gombafej­űek egykori ter­vét Paul McCartney mesélte el neki idén márciusban Los Ange­lesben. Az ötlet állítólag John Lennontól származott. Ő játszotta volna Gollamot, a gyűrű megszer­zésébe beleőrülő szörnyeteget. Paulnak jutott volna a fiatal főhős, Frodo szerepe, hűséges barátja, Samu bőrébe Ringó Starr bújt volna bele. Végül George Harri­­sonra osztották volna a bölcs va­rázsló, Gandalf szerepét. A 60-as évek végén a megfilmesítési jo­gok még Tolkiennél voltak. KULTÚRA Ír sikerfilmes a mai vendég NÉPSZAVA-információ Április a filmhetek hónapjának indul, ezekben a napokban az írek képviseltetik magukat mar­káns válogatással. Az ír csodaként emlegetett filmgyártás kilenc új alkotással képviselteti magát a Művész moziban zajló ír filmhéten. El­hozták a magyar fővárosba a Berlini Nemzetközi Filmfeszti­válon februárban Arany Medvét nyert drámai művet, a Véres va­sárnapot, Paul Greengrass ren­dezését, ám képviselteti magát a könnyed hangú, szórakoztató ír mozi is. Ma és holnap látható például a programban Az írek bikája, egy temperamentumos vígjáték, amelynek hőse, bár egy belfasti társkeresőben dol­gozik, a saját párjára nem talál rá. Ám kiderül róla, hogy min­den nőt képes teherbe ejteni, s e képessége megfordítja élete so­rát. Ma találkozhat a közönség az ír filmhet Budapestre érkezett vendégével, Liam O ’Mohain rendezővel, aki este mutatja be A legenda nyomában című filmjét. Írország első független filmjének számító művet a ren­dező mindössze ötezer ír font­ból készítette el, de sikerült megnyernie George Clooneyt és Robert De Nirót is, hogy vállal­janak szerepet a filmben - fizet­ség nélkül. A legenda nyomá­ban már a világ sok pontján ara­tott sikert. Az április 10-ig tartó filmhét programjában látható a nálunk is rajongással fogadott angol Michael Winterbottom Írország­ban készített filmje, az Életem párja, amely egy szerelmi há­romszög különös hangulatú tör­ténete. A válogatás drámai hang­vételű alkotásai közé tartozik a H3 - Halálblokk című film, amely az IRA 1981-es börtönbe­li éhségsztrájkjának tragikus történetét eleveníti fel. Levetítik még a fiatal londoni pultos fiú­ról szóló Kocsma-jaj, a tragiko­mikus Tengervíz és a fiatal szí­nészeket felvonultató Rabold a nőt! című filmeket is. Kerékgyártó György NÉPSZAVA Zenészkörökben valaha divatos volt egy tréfás „kérdezz! felelek” játék. Miért jó a dobosnak? - hangzott a kérdés. Mert sok ze­nészt ismer - szólt a válasz. A célzás, természete­sen, már a szólógi­táros-énekes frontra épülő rockzeneka­rokban sem volt fel­tétlenül igazságos, a jazzben pedig sem­miképpen sem állta meg a helyét. A jazzdobos más. Talán ezért is nem meglepő, ha egy-egy ütős időnként „előre ül”, vagyis saját kompozíciókkal je­lentkezik, szólóalbumot készít a maga elképzelései szerint. Billy Cobham, a világ egyik legkiválóbbnak tartott jazzdobo­­sa Drum ‘n’ Voice (All That Groove) címmel készítette el leg­újabb, a Sony Music gondozása­ CD-AJÁNLÓ__ Ont és ének­ ban megjelent albumát kilenc új felvétellel, illetve a korábbi siker, a Red Baron átiratával. A megle­hetősen egyszerű cím pontosan arra utal, amit a hallgató kap: ütő-­­­sökre és énekhangra épülő tiszta, melodikus, energiával teli, mégis megnyugtató hang­zású muzsikát. A szerzemények kö­­zéppontjában Cobham jellegzetes ütősjátéka áll, ame­lyet Eddie Gomez telt basszusjátéka egészít ki. A két hangszer a leg­különbözőbb műfajok (soul, funky, Rhythm and Blues) rit­musvilágát idéző együtthangzása önmagában is izgalmas, érdekes, Cobham azonban több más hang­szercsoport bevonásával teszi tel­jessé a kompozíciókat. A vállal­kozás sikerét ígéri már az is, hogy a felvételekhez több olasz zenész mellett (a felvételeket Olaszor­szágban rögzítették) olyan kiváló sessionzenészeket sikerült meg­nyerni, mint a szaxofonos Micha­el Brecker, a trombitás Randy Brecker. A lemezen - ahogyan a cím ígéri - énekhanggal kiegé­szülő kompozíciók is hallhatók, olyan világhírű előadók tolmá­csolásában, mint a Delegationből ismert Ricky Bailey és Gregg Brown, az Osibisa énekese. Kellemes, harmonikus, a jazz­­re épülő, de a modernebb fekete zenei műfajokban rejlő lehető­ségeket is kihasználó, rendkívül egységes hangzású zenét hall­gathat, aki megvásárolja a Drum ‘n’ Voice című albumot. A jó arányérzékkel felépített, hang­szerelésbeli vagy játékmódbeli túlzásoktól mentes szerzemé­nyek egészen rendkívüli zenei élményt nyújtanak. Cobham is­mét bebizonyította, nagyon is jó muzsika születhet a stúdióban, ha a dobos „előre ül”. Billy Cobham Drum ‘n’Voice (All That Groove) Sony Music NÉPSZAVA RÖVIDEN Azjltoztelő_____ Ronald Harwood Az öltöztető című darabját mutatják be ma 19 órakor a Játékszínben (Bp. VI., Teréz krt. 48.). Az előadás szereplői: Haumann Péter, Há­mori Ildikó, Epres Attila, Nagy Mari, Balázsovits Edit, Úri Ist­ván, Komlós István. A rendező Balázsovits Lajos. Foltvarrd kiállítás Nyugat-dunántúli Regionális Foltvarrd Kiállítást és Találko­zót rendeznek ma 15 órától az Oladi Művelődési Központban (Szombathely, Simon István ut­ca 4.). Strindberg-premier August Strindberg A pelikán cí­mű drámájának magyarországi premierjét tartják szombaton a veszprémi Petőfi Színház kama­ratermében, a Latinovits Zoltán Játékszínben (Veszprém, Óváry F. u. 12.). A Strindberg-mű első hazai színrevitelére vállalkozó veszprémi társulat egy jeles ro­mán szakember, Anca Bradu ren­dezésében adja elő A pelikánt. Izraeli művészek Fiatal izraeli képzőművészek ki­állításának ad otthont a Budapest Galéria kiállítóháza (Bp. III., La­jos u. 158.) május 5-ig. A Haifai Kortárs Művészeti Múzeum szer­vezésében bemutatkozó tizenhá­rom alkotó tárlatán neoavantgárd stílusú, konceptuális művészi fel­fogást tükröző alkotásokat, töb­bek között video- és fotómunká­kat láthatnak az érdeklődők. Közönségdíj a Köveknek Újabb magyar filmsiker szüle­tett: Stuttgartban a Trickfilm Festival közönségdíját Cakó Fe­renc alkotása, a Kövek című ho­mokanimáció nyerte. A fesztivál ideje alatt a Südwest 3 tévétár­saság az összes versenyfilmet sugározza, s a díjat az a film kapja meg, amelyre a legtöbb szavazat érkezik be a közönség­től. Idén Cakó Ferenc filmjére adták le legtöbben a voksukat. Ödon hely, modern képek A Fővárosi Képtár - Kiscelli Múzeum (Bp. III., Kiscelli utca 108.) ad otthont Koncz András különös hangulatú, a modern és az ódon látvány ellentéteire épü­lő műveinek. A kiállítás május 12-ig tekinthető meg. Majdnem minden Petőcz András Majdnem minden címmel az Ister Kiadónál megje­lent gyűjteményes verseskötetét mutatják be április 8-án 16 órakor az írók Boltjában (Bp. VI., And­­rássy út 45.). A könyvet Rácz I. Péter és Wirth Imre mutatja be.

Next