Népszava, 2002. július (130. évfolyam, 151–177. sz.)

2002-07-01 / 151. szám

I­F­É Futballcsapatnyi államtitkár A rendszerváltás óta valamennyi miniszterelnök igyekezett meg­erősíteni a Miniszterelnöki Hivatalt. A kancellária így egyre több feladatot lát el és egyre több ember tartozik hozzá. Az új kor­mány megalakulása óta immár egy teljes futballcsapatot tesz ki a hivatalban tevékenykedő politikai államtitkárok száma. Simon Zoltán NÉPSZAVA Eggyel több politikai államtitká­ra lesz a Miniszterelnöki Hiva­talnak (MeH) Keller László ki­nevezésével. A szocialista párti képviselőt a kormányfő a köz­pénzek felhasználásával kap­csolatos ellenőrzési rendszerek összehangolásával bízta meg a múlt héten, így várhatóan 11 po­litikai államtitkár dolgozik majd a kancelláriában. A hivatalt ve­zető miniszter, Kiss Elemér mel­lett Baja Ferenc felel a társadal­mi kapcsolatokért, Baráth Etelét a nemzeti fejlesztési terv kidol­gozásával bízták meg, Horn Gá­bor feladata a koalíciós koordi­náció, Nagy Sándoré pedig a te­rületfejlesztés. Pál Béla a turiz­musért felelős politikai államtit­kár, Szabó Vilmos a Határon Tú­li Magyarok Hivatalát vezeti eb­ben a rangban, Szekeres Imre ál­talános politikai államtitkár, Tóth András pedig a titkosszol­gálatokat felügyeli. Teleki Lász­lót egy újonnan felállított poszt­ra, a cigányügy koordinálására nevezeték ki, és egyelőre nem ismert az ugyancsak a MeH-hez tartozó egyházügyi államtitkár személye. Az Orbán-kormánynak nyolc politikai államtitkára volt a MeH-ben. Általános politikai államtitkár volt Bogár László, a kommunikációs államtitkárság vezetője pedig Borókai Gábor, Őry Csaba, Mádi László, Mikes Éva, mint a kormányzati refera­­túrák vezetői töltötték be ugyan­ezt a pozíciót. Mádi a gazdasá­gért, Őry a társadalompolitikáért, Mikes a közigazgatási és terü­letpolitikáért felelt. Szemerkényi Réka kül- és biztonságpolitikai államtitkár volt, rajta kívül poli­tikai államtitkári rangban dolgo­zott még Nagy Andor, a minisz­terelnök kabinetfőnöke és Si­­micskó István, a polgári nemzet­­biztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter politikai államtitkára is. A MeH szerve­zeti keretei között önálló fel­adatkörrel működött a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter hivatala és a PHARE-programo­­kat koordináló tárca nélküli mi­niszter hivatala is. Két miniszter tartozott a MeH-et vezető Stumpf István kancelláriaminiszter hi­vatala alá: Boros Imre és Deme­ter Ervin. Az Orbán-kormány a kabinet struktúráját igyekezett leképezni a MeH referatúrái által, a Med­­gyessy-kormány részben követ­te ezt a logikát, de a hivatalba telepítette a megszüntetett tárca nélküli miniszteri posztokat is. A MeH szerepe már Antall József és Horn Gyula kormány­­fősége alatt is nőtt, mindkét mi­niszterelnök igyekezett meg­erősíteni a kancellária szerepét. A referatúraszerű kabinet An­tall alatt alakult ki, a politikai államtitkárok körét elkülönítve a MeH közigazgatási államtit­kára által vezetett szakmai cso­porttól. Ez a törekvés részben az 1989-ben elfogadott új al­kotmányból fakadt, amely tág hatáskört ad a kormányfőnek; a miniszterek nem felelősek a parlamentnek, csak a miniszter­­elnök. A kormányzati szerkezet tehát egy 1990 óta tartó folya­mat eredménye; az átalakítás célja, hogy a korábbi pártirá­nyítás után a kormányzati rend­szer is az alkotmányban meg­állapított erős miniszterelnöki jogosítványokhoz alkalmaz­kodjon. 2 2002. JÚLIUS 1., HÉTFŐ RÖVIDEN Kapunyitás az MSZP-ben Az MSZP-nek társadalmi önvé­delmet kell kialakítania az Ma­gyarországon alakuló új popu­lista mozgalommal szemben. Egyebek között erről beszélt Krausz Tamás egyetemi tanár a kormánypárt három platformja által szervezett tanácskozáson. Úgy vélte, a szocialista párt ka­puit meg kell nyitni a magyar társadalom előtt, hogy egy 100- 200 ezres tömegpárt jöhessen létre, de nincs szükség a polgári körökkel szembenálló ellenkö­rök létrehozására. Krausz sze­rint a Fideszben minden jobbol­dali irányzat integrálódik, ide­értve a szélsőjobbot is. Előtérbe az agráriumot A Földművelésügyi és Vidékfej­lesztési Minisztérium politikai államtitkára úgy véli, a mező­­gazdaság volt az utóbbi 12 év legnagyobb vesztese Magyaror­szágon. Szanyi Tibor szerint most az a cél, hogy az uniós csatlako­zásnál az agrárium kerekedjen felül. Somogy megyei látogatá­sán az államtitkár a fő feladatnak azt jelölte meg, hogy kiegyenlít­sék a vidéki és a nagyvárosi jö­vedelmek közötti különbségeket és hatékonyabbá tegyék a mező­­gazdasági termelést. Szerinte a jövőben az önkormányzatokhoz is több pénz kerül majd, így na­gyobb sikerrel indulhatnak az uniós pályázatokon. Kisebbségi jogszabályokat A hazai kisebbségekre vonatko­zó jogszabályok gyors módosí­tását, illetve megalkotását sürge­ti az Országos Horvát Önkor­mányzat. Karagics Mihály elnök arra figyelmeztetett, hogy a ki­sebbségek fennmaradását bizto­sító intézményi hálózat és háttér nélkül nem lehet sem kulturális autonómiáról, sem pedig kisebb­ségi önkormányzati modellről beszélni. Az önkormányzat köz­gyűlésén úgy vélték, a kormány és a parlamenti pártok is sokat tehetnek azért, hogy lassuljon a hazai kisebbségek látványosan felgyorsult asszimilációja. Mit gondol? Ön szerint megtudjuk-e valaha, hogy kik dolgoztak a pártállami Belügyminisztérium III-as ügy­osztályának? Erről szavazhatnak most a NÉPSZAVA Online oldalain. www.nepszava.hu BELFÖLD Medgyessy: múlttól a jövőig Amíg a régmúltról beszélnek, nincs szó az előző négy évről Az államfői sajtóiroda mára ígérte, hogy Mádl Ferenc állást foglal a Medgyessy-ü­gyről, amelyről a múlt héten folyamatosan tájékozódott. A miniszterelnök közben úgy nyilatkozott, a jövő­ben le kell mondania posztjáról annak a közszereplőnek, aki el­titkolja titkosszolgálati múltját. Ismert, hogy Medgyessy nem mondott le, amikor kiderült: kémelhárító volt. NÉPSZAVA-információ A köztársasági elnök várhatóan ma fejti ki álláspontját az ország politikai helyzetéről. Mádl Fe­renc a múlt héten konzultált mind a négy parlamenti párt vezetőjé­vel, majd Medgyessy Péterrel is. A kormányfő múltjáról nyilvá­nosságra került részletek hatásá­ról tájékozódott. Az államfői saj­tóiroda korábban a megbeszélé­sek utánra ígérte az állásfoglalást, pénteken azonban közölték, hogy ennek kiadását a jövő hétre ha­lasztották. Mádl Ferencnek egyéb­ként alkotmányos teendője nincs ebben az ügyben. A miniszterelnök ellenzi, hogy egy politikusnak automatikusan le kelljen mondania csupán azért, mert hírszerző vagy kémelhárító volt. Medgyessy Péter szerint ugyanakkor elképzelhetőnek tart­ja, hogy ha egy közéleti szereplő a jövőben eltitkolja ezt, akkor tá­voznia kelljen posztjáról. Erről a Nap-tévének adott tegnapi inter­jújában beszélt a kormányfő. A miniszterelnök szerint ez azokra vonatkozik, akik a parlament, il­letve az államfő előtt tesznek es­küt (tehát ez a miniszterelnökre is érvényes - a szerk.), valamint a polgármesterekre. Az ügynöktörvény módosítá­sával kapcsolatban elmondta, a kormány három elv alapján tette meg javaslatát. Eszerint a közéle­ti képviselők múltja legyen átlátható, zsarolhatóságuk el­kerülése érdekében vallják be, ha a III-as főcsoportfőnökség­nél tevékenykedtek, ne sérüljenek nem­zetbiztonsági érde­kek, a kisembereket pedig „hagy­ják békén”, legyenek kutathatók a dokumentumok, de ne tegyék ki azokat közszemlére. - Az embereket nem az érdek­li, mi volt 20 évvel ezelőtt, hanem az, hogy a miniszterelnök de­mokratikus, hozzáértő, akarja és képes-e a javukat szolgálni vagy sem - vélekedett Medgyessy. Mint mondta: az őt ért támadások nem ingatták meg, sőt, inkább megerősítették benne az elszánt­ságot, hogy végigvigye program­ját. Mint mondta, jól esett neki, hogy az SZDSZ képviselőinek döntő többségétől is bizalmat kapott. Szerinte a botrány azért nem a választási kampány idején rob­bant ki, mert az ellenzék rendkí­vül elbizakodott volt, nem gon­dolta, hogy elveszítheti a válasz­tásokat. Most viszont az ellenzék ideges, egyrészt a kormány kez­deti sikerei, másrészt pedig az el­múlt négy évben történtekkel kapcsolatban megindított vizsgá­latok miatt. „Ez a történet arról szól, hogyan lehet elterelni a figyelmét a magyar lakosság­nak arról, ami sze­rintem mindannyi­unk számára fontos” - jelentette ki a mi­niszterelnök. Hoz­záfűzte: ameddig valaki a régebbi múltról beszél, addig nem esik szó az elmúlt négy év történetéről, amivel kapcsolatban pedig igazán volna mit elszámolni. Medgyessy Péter megismétel­te, hogy amit ő kémelhárító tiszt­ként tett, az az ország érdekét szolgálta, és ezt kizárólag szak­mai feladatnak tekintette. Megje­gyezte, hogy ő akkor is hazájának tartotta ezt az országot. - Sokan vagyunk még ezzel így - tette hozzá. Az ellenzék rendkívül elbizakodott volt, nem gondolta, hogy elveszítheti a választásokat Díjtalan tévézés és rádiózás NÉPSZAVA-információ­ jától nem kell fizetni tévé-elő­fizetési díját. Ezt erősítette meg a Pénzügyminisztérium, amely azt is közölte, hogy a havi 736 forintos előfizetési díj egyelőre nem szűnik meg, hanem kifize­tését a költségvetés vállalja át. (Ez a pénz nemcsak a tévéké­szülék működtetését fedezte ed­dig, benne volt a rádiókészülé­kek előfizetési díja is.) A szocialisták választási ígére­tei között szerepelt az előfizetési díj eltörlése. A választási győze­lem után pedig az ígéret beleke­rült a kormány száznapos prog­ramjába is, amivel komoly vitát indukált. Több fideszes képvise­lő, illetve a Magyar Rádió kurató­riumának elnöke is támadta az el­képzelést, mert attól tartottak, hogy ezzel tovább erősödik a közmédiumok politikai függősé­ge. A Magyar Rádió éves bevéte­lének jelentős része ugyanis ép­pen az előfizetési díjból szárma­zik. Az MSZP médiával foglalko­zó képviselője, Újhelyi István en­nek kapcsán kijelentette: a nor­matív díj meghatározásával egy stabil finanszírozási rendszert alakítanak ki, így a közszolgálati médiumok nem lesznek kiszol­gáltatva a parlament döntéseinek. A kormány elképzelései sze­rint a díjat 2002. december vé­géig fizeti a költségvetés, azután végképp megszűnik. Ezután a közmédiumok finanszírozását az Országgyűlés jóváhagyásával új alapokra helyezik. Újhelyi István lapunknak elmondta: ősz­szel a parlament elé terjesztik a médiatörvény teljes körű módo­sításra vonatkozó javaslatukat. Ebben - a tervek szerint - egy kiszámítható, normatív díjat ha­tároznak meg, amely a Műsor­szolgáltatási Alapon keresztül jut el a közmédiumokhoz. 4 Ti Törésvonalak átvilágításügyben Folytatás az 1. oldalról__________ Így tehát a törésvonal sokkal in­kább a konkrét ügy, mint az álta­lános elvek, értékek mentén ala­kult ki a két politikai tábor között. A felfogásbeli különbséget Lendvai Ildikó, az MSZP frak­cióvezetője egyrészt az erkölcsi megítélésben, másrészt a nyilvá­nosságban látja. Mint azt lapunk­nak elmondta, javaslatuknak nem az a célja, mint az 1996-os ügynöktörvénynek, amely erköl­csi szankciót mondott ki azon közszereplők esetében, akikről kiderül, hogy a III/III-nál dolgoz­tak (nekik le kell mondaniuk, ha nem teszik meg, nyilvánosságra hozzák a múltjukat). Az MSZP nem kívánja összemosni a hír­szerzést, a kémelhárítást és a ka­tonai elhárítást a III/III-as ügy­osztállyal, ugyanakkor a válasz­tókra bízzák annak megítélését, hogy a közszereplőt - múltjának ismeretében - felhatalmazza-e a közfeladatok ellátására. A kormány előterjesztése alap­ján egy új átvilágítóbírói testület (tényfeltáró bizottság) vizsgálja majd a parlament és a köztársa­sági elnök előtt esküt tett közsze­replők, a polgármesterek, az or­szágos egyházak vezetői, továbbá a meghatározó sajtóorgánumok főszerkesztői múltját. Ezen belül a BM teljes III-as főcsoportfő­nökség nyilvántartásait átnézik - tehát lényegében az átvilágítás kiterjesztéséről van szó -, ám a ’96-os jogszabállyal ellentétben nem szólítják fel lemondásra a közszereplőt, egyszerűen nyilvá­nosságra hozzák az adatokat. Lendvai kérdésünkre azt is el­mondta: nem egyszeri aktusról van szó, a jövőben az új kineve­zettek titkosszolgálati múltját is ellenőrzik az új átvilágítóbírák. A Fidesz-MDF javaslata ezzel szemben összeférhetetlenséget mond ki azon közszereplők ese­tében, akik a III-as Főcsoportfő­nökségnek dolgoztak. Nem mel­lékes körülmény, hogy az ellen­zéki javaslat elfogadása esetén Medgyessy Péternek le kellene mondania a miniszterelnöki posztról. Egyébként Dávid Ibo­lya, az MDF elnöke a Népszavá­nak adott múlt heti interjújában azt mondta, hogy nem kell határt szabni, a lényeg az, hogy nyilvá­nosságra kerül, ki mit csinált. Utalt arra, hogy Horn Gyulát an­nak ismeretében választották meg miniszterelnökké, hogy karha­­talmista volt. Répássy Róbert, a Fidesz jogi kabinetjének vezetője, a nemzet­­biztonsági bizottság tagja egyetért azzal, hogy koncepcionális ellen­tét van a két oldal javaslata között. A Fidesz álláspontja szerint nem maradhat következmények nél­kül, ha valakiről kiderül, hogy - amint az a kormány előterjeszté­­sében is szerepel „az önkény­uralmi korszak állambiztonsági elnyomó apparátusának” dolgo­zott. Répássy szerint a vita úgy összegezhető: a kormánypártok és az ellenzék is negatívan ítéli meg a rendszerváltás előtti elnyo­mó apparátust, ám a következmé­nyeket eltérően értelmezik. Ebben az értelemben a kormány előter­jesztése visszalépést jelent az 1996-os ügynöktörvényhez ké­pest, hiszen még annyi szankciót sem rögzít, mint a III/III-as tör­vény. Azt pedig óriási különbség­nek tartja Répássy, hogy a szocia­listák csak a „kishalakra” utaznak, és csak azok múltját vizsgálnák, akik jelentéseket írtak, azokét nem, akik megrendelték a jelen­téseket. A Fidesz előterjesztése ezért mond ki összeférhetetlensé­get az MSZMP párttitkárai, a párt Központi, illetve Politikai Bizott­ságának tagjai esetében. Ezzel párhuzamosan nyilvánosságra hoznák az ügynöklistákat, nem kellene tehát külön testületnek el­lenőriznie a közszereplők múltját.­­ Meglepő álláspont lehet 12 évvel a rendszerváltás után ki­mondani, hogy nincs helyük a közéletben azoknak, akik ’90 előtti elnyomó apparátusnak dol­goztak, de ha ezt nem mondjuk ki, és ha nincsenek világos követ­kezmények, akkor joggal merül­het fel a kérdést: mi a különbség a két rendszer között? - mondta Répássy Róbert. Arra a kérdé­sünkre, hogy kormánypártként miért nem valósította meg az ér­demi szankcionálást a Fidesz (amely kétszer is módosította az ügynöktörvényt), Répássy úgy válaszolt: jogos a kérdés, valóban a Medgyessy-ügy hozta meg azt a felismerést, hogy tizenkét évvel a rendszerváltás után is komoly terhet jelent a múlt. Szerinte egyébként nem véletlen, hogy az ügynökmúlt mindig a szocialista kormánytagokról derül ki. Répássy Róbert és Lendvai Ildikó szavaiból kiderült: meghatározóak a politikai érdekek NÉPSZAVA Bankérdek lehet a nyomozás Simon Zoltán NÉPSZAVA A Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozó Szakmai Kama­ra országos alelnöke attól tart, hogy a Defend Kft. megfigyelési ügye rossz fényt vethet az egész szakmára, miközben elképzelhe­tő, hogy csak legális megbízásu­kat teljesítették. Szabó László la­punknak elmondta, hogy a rend­őrség dolga kideríteni, követett-e el bűncselekményt a Defend vagy sem. A törvény szerint azonban a magánnyomozók szer­ződésük teljesítése érdekében adatokat gyűjthetnek és felvilá­gosítást kérhetnek megbízójuk felhatalmazásából, kivéve, ha ez más törvénnyel ütközik. Az egykori neves bűnügyi új­ságíró, aki a rendszerváltás óta foglalkozik jelenlegi szakmájá­val, nem tartja túlságosan szeren­csésnek, hogy a Defend Kft. mos­tani ügye kapcsán az rögzül a közvéleményben, hogy a cég, amely a Magyar Fejlesztési Banknak (MFB) végzett magán­­nyomozói tevékenységet, tör­vénytelenül jutott hozzá a bank alkalmazottainak és ügyfeleinek adataihoz. A pénzintézetekről szóló törvény ugyanis lehetősé­get ad a bankoknak arra, hogy az ilyen adatgyűjtést, esetleges el­lenőrzést a bank harmadik sze­méllyel, például a rendőrség által folyamatosan ellenőrzött, enge­déllyel rendelkező magánnyomo­zóval végeztesse el. A bankoknak ugyanis nincs apparátusa erre, nem is foglalkozhatnak szaksze­rűen ilyesmivel, ezt a munkát külső cégekkel végeztetik. Szabó saját, 13 éve működő cége több ezer hasonló ellenőrzést végzett már el, az ország számos bankja megbízásából. Szabó úgy gondolja, ilyen fel­hatalmazása volt a Defendnek is az MFB megbízásából, mégpedig azzal a céllal, hogy egyrészt a bank leendő ügyfeleiről derítse ki: megvannak-e a megfelelő garan­ciáik például egy hitel felvételé­hez. Ebben az esetben a bank ér­deke azt kívánja, hogy minél több legális információt megtudjon leendő ügyfeléről. A szakember úgy véli, hogy az adó- és titkos­­szolgálati adatokon kívül egy ma­gánnyomozó cég gyakorlatilag az ügyfél bármely nyilvános adatá­hoz törvényesen hozzájuthat. Arról a konkrét ügyről, hogy az MFB megfigyeltette a Ma­gyar Hírlap egy újságíróját, Sza­bó úgy vélekedik, hogy ha az új­ságíró, akinek a lehetőségei az adatgyűjtésben a magánnyomo­zóéhoz hasonlóak, valóban bank­titkot, állami vagy üzleti titkot hozott nyilvánosságra, akkor a bank teljesen legálisan nyomoz­tatott azután, hogyan szivárog­hatott ki a pénzintézettől egy tit­kosnak számító információ. A bank vagy bármely más cég az esetleges rendőrségi vizsgálat előtt, hogy biztos legyen dolgá­ban, ilyen ellenőrzéseket törvé­nyesen végezhet, tette hozzá Szabó.

Next