Népszava, 2002. augusztus (130. évfolyam, 178–203. sz.)
2002-08-07 / 183. szám
NÉPSZAVA KULTÚRA Van független, rendőrségi, science fiction, underground, és van az elit elitje Filmfesztivál az egész világ A világ több mint százhúsz különböző pontjára utaztak-utaznak magyar filmek a tavalyi és idei nemzetközi fesztiválmeghívások tanúsága szerint. A meglepően magas szám azonban csak egy része annak a több száz internacionális mustrának, amelyet évente rendeznek világszerte a hetedik művészet alkotásainak részvételével. Hogy pontosan hány nemzetközi filmfesztivál létezik az öt földrészen, arra a szakemberek sem tudnak pontos számot mondani, a legjelentősebbeket viszont az érdeklődő nagyközönség is számon tartja. Bársony Éva NÉPSZAVA Szemfüles kollégám egy nemzetközi fesztiválon rámutatott egy elegáns úriemberre. Ő az, mondta, aki januárban felszáll otthon a repülőgépre, és legközelebb csak december végén, az ünnepekre érkezik haza. Közben egyik filmfesztiválról utazik a másikra egy nagy hírű világlap tudósítójaként. Talán igaz, talán nem, az viszont biztos igaz, hogy a fesztiválnagyüzem a nemzetközi színtéren januárban indul, és december közepéig tart, itt-ott legfeljebb pár napos szünettel. Ez olvasható le arról a hivatalos listáról, amelyet a Filmproducerek Egyesületeinek Nemzetközi Szövetsége állított össze az általa akkreditált nemzetközi filmfesztiválok időpontjáról. A világ több száz internacionális mustrája közül ezen a listán mindössze 54 szerepel, azok a fesztiválok, amelyek a grémium szigorú formai és tartalmi feltételeit elvállalták, és évről évre teljesítik. Ez tehát az elit, mondhatnánk, de még ebben a körben is vannak „még elitebbek”, ha szabad Orwellt kicsit kiforgatni. Az élcsoportot az A kategóriás versenyfesztiválok teszik ki, ide színhelyként mindössze 12 város iratkozhatott eddig fel: Berlin, Mar del Plata, Cannes, Sanghaj, Moszkva, Karlovy Vary, Locarno, Montreal, Velence, San Sebastian, Kairó és Tokió. Egyebek mellett az e városok nevével fémjelzett nemzetközi fesztiválok nem specializálódtak valamely válfajára a játékfilmnek, versenyprogramjukba felvehetnek akár sci-fit, vígjátékot, thrillert is, viszont szigorúan csak olyan filmeket, amelyek fesztiválbemutatása a versenyben premiervetítésnek számít. Azaz nemzetközi, illetve világpremiernek, attól függően, hogy hazai pályán bemutatták-e (akkor nemzetközi premiernek számít a fesztiválon), vagy sem (ekkor jelölik világpremiernek a programkatalógusok). Miután Szabó Istvánnak elhihetjük, hogy noha a világon évente nagyon sok film születik, ebből nagyon kevés az igazán jó, s tán ha egykettő a kiemelkedő, akkor érthető, hogy még az A kategóriás fesztiváloknak is harcolniuk kell, hogy a pár jóból a legtöbb nekik jusson. Az egymás közötti harcot a már addig kivívott tekintély dönti el. A nemzetközi fesztiválok pálmája kétségtelenül Cannes-é, mint a világ legjelentősebb filmversenyéé. Egy filmnek a cannes-i fesztiválra eljutni már önmagában óriási elismerésnek számít szakmai körökben. Cannes vitán felüli elsőségét még akkor is tartja, ha sűrűn éri kritika a válogatás és a felhajtás „amerikanizálódását” miatt. És még akkor is, ha Velence számít a legnagyobb hagyományú mustrának, hiszen az 1946-ban indult Cannes-nal szemben már 1932-ben megrendezték az első nemzetközi filmfesztivált, s a szakmai közvélemény szerint érzékenyebb is a minőségre. Velence - ha lehet rangsorolni egyáltalán - Berlinnel együtt kénytelen megelégedni a második helylyel az európai filmderbyk tekintélylistáján. De térjünk vissza az akkreditált fesztiválok listájához. A legnépesebb csoport a versenyszerű, specializált játékfilm-fesztiváloké, ebből 26 város mondhat egyet-egyet magáénak. Ezeken a fesztiválokon már indulhatnak másutt versenyben állt játékfilmek is, így gyűjthetett össze nem egy magyar film az elmúlt években több fesztiváldíjat is a nemzetközi színtéren. A „szakosodás” azt jelenti, hogy Brüsszelben például a fantasy és sci-fi-filmek versenyeznek, Cognacban a thrillerek, Courmayeurban a rendőr- és rejtélyfilmek (mystery), Szocsiban az európai filmek, Deauville-ben az amerikaiak, Újdelhiben az ázsiaiak, Gijonban a fiataloknak szóló, Turulban a fiatalokról szóló filmek mérkőzhetnek, Sao Paulóban, Bogotában, Tesszalonikiben, Kijevben a fiatal - másutt újnak nevezett - rendezők munkái, Moszkvában a szerelemről-szeretetről szólóak, Frankfurtban a gyermek- és ifjúsági filmek. E csoport fesztiváljain szinte kivétel nélkül a rövidfilmek is versenyeznek külön kategóriában, míg az „elit”-fesztiváloknak csak a fele indít rövidfilmversenyt a nagyjátékfilmek mellett. A producerek szövetsége a harmadik csoportban a nem versenyszerű játékfilmfesztiválokat tartja nyilván, szám szerint tizenegyet. Közöttük legnagyobb híre - nem csak európai viszonylatban - Londonnak van, de Hongkong, Toronto, Szarajevó, Belgrád, Sydney vagy Melbourne is jól cseng a fesztiválokat számon tartó szakmai berkekben. Végül a negyedik körbe az az öt nemzetközi fesztivál tartozik, amelyen a dokumentum- és rövidfilmek versenyeznek. Legtekintélyesebb közöttük Oberhausen, de jól ismert itthon Krakkó, Tampere, Bilbao mustrája, s talán az lesz a jövőben Szt. Péterváré is. És akkor még nem beszéltünk az animációs filmek fesztiváljairól, amelyek közül furcsa módon egy sem szerepel az akkreditált nemzetközi fesztiválok listáján. Pedig van egynéhány, amely tekintélyesnek mondhatja magát, mindenekelőtt Annecy, amely - szintén francia földön - olyan volumenű verseny, mint az élőszereplős filmeknek Cannes, Zágráb, Hirosima, Ottawa, Szöul, Genzana, Stuttgart fesztiváljain szintén az animációs filmek mérkőznek, s az igazság kedvéért Cannes-t és Berlint is meg kell említenünk, ahol a rövidfilmek versenyébe animációs filmeket is beválogatnak. Az akkreditált nemzetközi fesztiválok listáján kívül széttekintve hajlamosak lehetünk azt hinni, hogy nemzetközi filmfesztivál az egész világ. A közelben itt van például a német Cottbus a kelet-európai, a szlovák Trencinteplic a művészetről szóló filmeknek, de távolabb tekintve Essenben futballfilmek fesztiválját találjuk, számos város ad otthont a leszbikus és homoszexuális tárgyú filmek Versenyének (London, Hamburg, Berlin, Toronto, Los Angeles, San Francisco, Philadelphia). Helsinki a szerelem és anarchia címszóval hirdet mustrát, Hollywood a fekete alkotóknak. Több helyen van fesztiváljuk külön-külön a független és az underground filmeknek, például New Yorkban mindkettőnek, sőt New Yorkban októberben rendezik meg először a független horrorfilmek fesztiválját, Hollywood újabban az „igazán független” filmeket várja. A felsorolást nem lehet befejezni, csak abbahagyni, igazságtalanul említetlenül hagyva Jeruzsálemet, Hirosimát, Kijevet, Buenos Airest, Toront, Isztambult, Uppsalát stb. De illik magyar fesztivált is megemlítenünk, nemzetközi részvevői okán: Médiawave, Titanic, és háromévenként Kecskemét az egész estés animációs film kategóriában. A nemzetközi fesztiválok pálmája kétségtelenül Cannes-é Nagy-Kálózy Eszter a legjobb női alakítás díját nyerte el idén Szocsiban, a nemzetközi fesztiválon Karády Katalin megformálásáért a Hamvadó cigarettavég című filmben. Partnere Cserhalmi György I Iráni festőnők kiállítása a Vigadó Galériában Az Abbas Kierostami és Jaffar Panahi nevével fémjelzett iráni filmek sikere után újabb művészeti ágban jeleskednek az irániak. Mi több: az iráni nők! Hiszen ha belegondolunk az arab nők több évezrede szigorú törvények szerint működő életébe, meglepő lehet az a múlt héten a Vigadó Galériában megnyílt tárlat, ahol iráni festőművésznők mutatkoznak be a magyar közönség előtt. NÉPSZAVA-információ A 2001 tavaszán alakult tizenkét iráni festőnőből álló Dena névre keresztelt művészcsoport a perzsa kulturális hagyományokat követve különböző stílusokkal, irányzatokkal jelentkezik a kortárs festőművészetben. A három generációt felvonultató társaság különleges női érzékenységgel és a hagyományokat szem előtt tartva festi le azt, hogy ők miként látják a világot. Hogy mik ezek a hagyományok? A szellemiségében igen gazdag arab kultúra ősidőktől fogva olyan stílusjegyekkel jellemezhető, ami mind a mai napig megfigyelhető a kortárs festőművészetben is. Többek között ilyen a különböző kézművesalkotásokon is látható jellegzetes minták használata, a türkiz, az arany és a kék s ezek árnyalatainak gyakorisága, valamint a különféle kaligrafikus elemek megjelenítése a képeken. Túl azon, hogy a kiállított festményeken felfedezhetők ezek a stíljegyek, a képek apropójául szolgáló témák női alkotókról árulkodnak. A tablószerűen ábrázolt női alakok egy véges térben összezsúfolva, vagy a magányos nő összekuporodva egy sötétbarna háttér közepén, vagy egy felszálló és leszálló fehér galamb közé ékelt női arc vagy a piros alapon feketén félig letakart női fej - csak hogy néhányat említsünk. Mondhatnánk: nőkről, nőkről, nőknek. De a kiállítás legalább úgy szól a férfiakhoz is. A művészcsoport már nevében is utal mind női mivoltukra, mind a természet iránti szeretetükre. A Dena elnevezés ugyanis egyfelől egy perzsa női név, utalva a tisztán női művészekből álló társaságra. Másfelől pedig egy Iránban található hegyvonulat nevét takarja, amely a csoport természet iránti tiszteletét fejezi ki. A tárlatnak még egy említésre méltó érdekessége van. Ahogy arra Rasod Mohajev, Irán budapesti nagykövete a kiállítás megnyitóján utalt, a perzsa művészet egyfajta átjárót szimbolizál a keleti és a nyugati művészetek között. Ezt bizonyítja az iráni művészetben is tükröződő - és az iráni emberekre általánosan jellemző - meditatív alapokon és a természet mindenekfeletti szeretetén nyugvó életszemlélet, valamint az irániak - az európai kulturális hagyományokhoz hasonlóan - nagyon ősi, sokszínű és változatos jelenléte a különböző művészeti ágakban. Az iráni festőnők által képviselt festőművészet, továbbépítve a perzsa festő hagyományt, igényes és figyelemre méltó festészeti teljesítményt mutat a kortárs művészetek között. A művészcsoport egyik fontos céljának tartja, hogy bármelyik, a nők által is képviselt művészeti ágban más alkotókkal együtt kiállításokat szervezzenek Iránban és külföldön egyaránt. Legfőbb törekvésük az, hogy akármilyen szerény módon is, de részesei legyenek egy jobb és egy szelídebb világ megvalósításának. A kiállításnak van egy magyar vonatkozású érdekessége is Varga Sinai Gizella személyében. A Magyarországon született, de már harminc éve Teheránban élő iránimagyar festőnő a Dena-csoport tagjaként nagyban hozzájárult a kiállítás magyarországi megszervezéséhez s ezáltal a kortárs iráni festészet megismertetéséhez is. Varga Sinai Gizella magyar származású Teheránban élő iráni festőnő képe 2002. AUGUSZTUS 7., SZERDA 13 RÖVIDEN Nemzetközi művésztelep Félszáz alkotó részvételével egyidejűleg tizennégy Zala megyei városban és községben nyílt nemzetközi művésztelep e hét elején. Közülük a legnépesebb a lenti, a letenyei és a rédicsi, amelyekben grafikusok, keramikusok, kő- és faszobrászok rendezkedtek be, a többi településen főként festőművészek vertek tanyát. Az itt készült munkákat augusztus 15-én közös kiállításon mutatják be Zalaegerszegen. Római kori utak Óbudán Római kori utak maradványaira bukkantak Óbudán a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeumának munkatársai a Bécsi út 310. szám alatti volt orosz laktanya területén. A Testvérhegy lábánál található lelőhelyen az utak felső része középkori eredetre utal. Erről az az útfeltárás során talált ezüstérem tanúskodik, amelyet 1440-ben, II. Ulászló uralkodása alatt vertek. Az egykori utakon szekérkerekek nyomait, patkószögeket, vastöredékeket is találtak, valamint az utaktól keletre támfalrészletekre, nyugatra pedig több rétegben vízelvezető árkokra leltek. Mozi Márai regényéből Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regénye alapján készül filmet forgatni Milos Forman cseh-amerikai rendező. Formant Robert Hagging amerikai filmproducer kérte fel a regény megfilmesítésére, miután megvette a szerzői jogokat. A forgatókönyv megírását Jean-Claude Carrier vállalta. Karnyáné Gyulán Mától szombatig minden este, 20.30 órai kezdettel Csokonai Vitéz Mihály Karnyáné című vígjátéka látható a Gyulai Várszínház színpadán. A címszerepben Szűcs Nelli, további szerepekben többek között Gáspár Sándor és Eperjes Károly remekel. Rendező :Vidnyánszky Attila. Ötvösművészeti tárlat Zsámbékon A képző- és iparművészeti kiállítások kezdettől fogva meghatározóak a Zsámbéki Szombatok elnevezésű nyári programsorozatban, melyet idén 20. alkalommal rendez meg a Pest megyei település művelődési háza. Ebben az évben, a fesztivál történetében először rendeznek ötvösművészeti kiállítást és ahhoz kötődő szimpoziont, melynek megnyitójára a napokban került sor Zsámbékon, ahol a régi korok egyedi szépségű értékei nem kizárólag az építészetből maradtak fenn. A Nemzeti Múzeum állandó kiállításában szerepelnek például a helyi fémművesség különböző korszakokból származó emlékei is, például az 1100-as évek ötvösművészetének jellegzetességeit bemutató aranyozott corpus és két, szintén XII. századi bronztabla is. Utóbbin látható az az összefonódó sárkányos motívum, ami megfigyelhető a kora középkori templomrom egyik épen maradt gótikus oszlopfőjén éppúgy. Emiatt ettől az évtől a programsorozat szervezői a Zichy-kastély kápolnájába és a Művelődési Ház barokk boltozatos kamaratermébe hívják rendszeresen a hazai kortárs ötvösművészet prominenseit. 2002-ben Juhász Árpád Munkácsy-díjas művész hagyatékának eddig be nem mutatott darabjain túl Nagy József és Soltész György ötvösművészek alkotásait tekinthetik meg a zsámbéki és az odalátogató érdeklődők augusztus 20-ig.