Népszava, 2002. augusztus (130. évfolyam, 178–203. sz.)
2002-08-07 / 183. szám
NÉPSZAVA iais Növekedett a társadalom félelemérzete A látványban okozott döbbenetet a móri gyilkosság - állítja Münnich Iván agressziókutató A statisztikákból úgy tűnik, egy olyan Európába megyünk, ahol az erőszakos bűncselekmények száma sokkal magasabb, mint nálunk - véli Münnich Iván agressziókutató, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa. A móri gyilkosságok után is úgy látja, növekedett a társadalom félelemérzete is, amely alapot ad arra, hogy akár nem valós események is tovább borzolják a közhangulatot. Az ehhez hasonló helyzetek a szorongást és az agresszív indulatokat is táplálják, fokozzák, ez pedig az élet minőségét komolyan ronthatja. Ezért mindenkinek az az érdeke, hogy megszűnjön a félelem. Spirk József írása a NÉPSZAVÁNAK - Ha összeszámláljuk az utóbbi évek hírhedt nagy bűnügyeit, nem igazán dicsekedhetnek a magyar bűnüldöző szervek a gyors és hathatós felderítési munkával. Bár - meglepő - a nagy ügyek felderítésének aránya nem is olyan rossz nemzetközi összehasonlításban. Tudni kell, hogy ez a szám igen alacsony, jó, ha a 20 százalékot eléri. A nagy ügyekben akár 8-10 év is eltelhet, amíg történik valami. Bár az elvárások itt a legnagyobbak, a gyakorlati eredmények nagyon kicsik. Ha igazi profik az elkövetők, gyakran csak abban lehet reménykedni, hogy előbb-utóbb feldobják egymást. A legismertebb merényletek jó része ma is felderítetlen, az elkövetőket a világ összes rendőrségének bevonásával sem sikerült elfogni. - Az összehasonlítás tehát akár pozitív is lehet a magyarok teljesítményére nézve? - A statisztikák jellemzője, hogy hullámzik. Kimutathatják, hogy most csökkenést értek el, és akkor lehet sajtótájékoztatót tartani, hogy jól állunk. Ezt minden kormány igyekszik kihasználni, az embereket azonban szerintem ez nem befolyásolja. Az, hogy leírják: jó a helyzet, még nem igazi alap a politikai tőke növelésére. Ha az emberek valóban biztonságban éreznék magukat, az már alap lehetne, de ez az érzés független a politikától. Sajnos erősen tartja magát az a hiedelem, hogy Magyarországon az erőszakos bűncselekmények lekövetési száma nagyon magas. A jelenlegi szinttel azonban a nyugateurópai átlag alsó harmadában sem vagyunk benne. Teljesen hibás képünk van az európai közbiztonságról? - Bármilyen csalódás, itt ismét egy utópiával állunk szemben. Hiába várjuk az Európai Uniótól, hogy ezen a téren pozitív változást hozzon. Egy olyan Európába megyünk, ahol az erőszakos bűncselekmények száma sokkal magasabb, mint nálunk. Persze az se kell hogy érdekeljen itthon senkit, hogy milyen az összehasonlítás mondjuk Franciaországgal. A szubjektív megítélést mutatja, hogy itthon a legnagyobb bizonytalanságban a vidéken élő emberek élnek. Bár az ellenük elkövetett cselekmények valószínűsége sokkal kisebb, mint Budapesten, mégis azt hiszik, őket bármi érheti. A fővárosiak pedig, miközben jóval több a bűncselekmény, nagyobb biztonságban érzik magukat.A magyar nyomozók világáról korábban is keringtek olyan pletykák, amelyek szerint állandósult a rivalizáció a régi vágású rendőrök, ma már főként vezetők és a fiatalabb generáció között. Doszpot Péter távozása kapcsán is felvetődött ez a probléma. - Doszpot baját én másképp látom. Éppen ez a híres és népszerű nyomozó tudomásom szerint egyetlen nagyobb ügyet sem tud felmutatni, amit megoldott. Hiába vált - mondhatni - sztár belőle, minden kétséget kizáróan sikertelen volt a szervezetben. A szervezetekben egyébként ellenérdekeltségek is felléphetnek, amivel a könyvek útmutatása nélkül kell megküzdenie a nyomozást vezetőknek. A szervezettani kérdések ismert ügyek az egész világban, gondoljunk csak az FBI és a CIA közötti problémákra a muzulmán terroristák kutatásában. A rendőrségen belül is mindig keletkeznek újabb és újabb konfliktusok, ami azt eredményezi, hogy újabb és újabb szervezeti egységek jönnek létre ezek orvoslására. Aztán ezek a szervezetek ismét másik ellentétet szülnek. Az összehangolás, eredményesség, rivalizáció komoly kérdés lehet a mostani ügyben is. A politika, különösen az elmúlt években, nagyon „ráment” a javuló statisztikák felhasználására. A diagramok a kampányban is nagy szerepet kaptak. - Lehet, hogy a politika szereti használni az adatokat, de mint mondtam, szerintem ez nem működik. Sokkal nagyobb hatása van a médiában ismertetett eseteknek, a lakókörnyezet karbantartottságának, sok apróbb pszichológiai összetevőnek. - Kétségtelen. De ellenpélda lehet, hogy 1998-ban az egyébként szintén felderítetlenül maradt robbantássorozatot elég hatékonyan állították politikai célok szolgálatába. A robbantások minőségi - és nem mennyiségi - változást jelentettek 1998-as megjelenésükkel. Az ország teljesen felkészületlen volt, amikor kinyílt az országhatár. Az addig legfeljebb televízión látott bűnelkövetési módszerek óriási sokkot okoztak a társadalomban, pedig „csak” tíz ember halt meg. Nem cinikusság ez, csupán azt akarom hangsúlyozni, hogy ezek az esetek nem számszerűségükben hoztak változást, hanem látványukkal, puszta feltűnésükkel okoztak döbbenetet. Ugyanilyen hatása volt a külföldiek megjelenésének a magyar alvilágban. Az albán, csecsen, ukrán bandák Nyugatra való nyomulásának első állomása volt Budapest. A rivalizáló csoportok tevékenysége természetesen szintén rontotta a statisztikákat, de ami a szerencse volt a dologban, hogy először egymással számoltak le. Ma már jól látszik, hogy ezek a maffiózók nem Magyarországot szemelték ki maguknak, hanem Nyugatra igyekeztek. Magyarország egyszerűen nem volt elég „tőkeerős” egy ilyen alvilághoz. • Mindenesetre új fejezet nyílt a minden eddiginél brutálisabb alvilági csoportok megjelenésével a magyar bűnügyi helyzetben. Amikor egy ukrán maffiózó soha nem látott fegyverekkel belép a magyar határon, és itt elkövet valamit, majd néhány óra múlva elhagyja az országot, a nyomozók nem nagyon tudnak mit tenni. Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy ezzel Nyugat-Európában is tisztában vannak. Ha őszintén értelmezzük a helyzetet, akkor egyértelmű, hogy az Európai Unió a schengeni határokon kívül akarta tartani ezeket a csoportokat. Ezért adtak meg minden segítséget, hogy mi nyomozzunk, mi tárgyaljuk, mi csukjuk le a bűnözőket, még mielőtt átcsúsznak az ő térfelükre. Nyilván nehéz összefoglalni, de milyen pszichológiai hatása van egy olyan brutális gyilkosságnak, mint a móri a nagyobb közösségre, a társadalomra? - A helyzet bizonyos kérdésekben alapjaiban megváltozik. A történtek mozgósíthatják a társadalmat, és ezután már biztos, hogy nem lehet megkerülni például a bankbiztonság növelésének ügyét. Akárki van hatalmon, nincs választása abban sem, hogy a nyomozás elősegítésére minden anyagi és szellemi tőkét mozgósítania kell. Persze nehéz azt mondani, hogy a félelem túldimenzionált, amikor egy bankban meghal nyolc ember, de talán mégsem kellene attól rettegnünk, hogy az ilyen különleges esetek most már minden héten megtörténhetnek. A móriak a mai napig nem tudják feldolgozni a történteket HÁTTÉR 2002. AUGUSZTUS 7., SZERDA 11 Szabályos kivégzés a Hungária körúti OTP-ben - Viszkis, a magyar kriminalisztika népi hőse Rablássorozatok vérrel és anélkül Az egész országot megrázó móri rablógyilkosság ugyan valóban példa nélküli, de azért hasonló bűncselekmények már történtek korábban is Magyarországon. A Hungária körúti OTP-kirendeltségben 1977-ben szabályosan kivégeztek két alkalmazottat. Egy másik pénzintézetek elleni rablássorozat viszont éppen azért tartotta izgalomban a közvéleményt, mert az elkövető - mint később kiderült - Ambrus Attila, vagyis a Viszkis egyfajta könnyedséggel és vér nélkül hajtotta végre akcióit. Havariapress, Vass Balázs írása a NÉPSZAVÁNAK Több mint két évtized múlt el, de sokan még ma is emlékeznek arra, ami 1977. március 4-én történt a Hungária körúton. Pontosabban arra, amit elárultak róla a korabeli hivatalos szervek. S ez bizony nem volt sok. A Magyar Távirati Iroda például szűkszavúan és embargósan, vagyis időben visszatartva a hírt, este fél hétkor számolt be az eseményről. Eszerint „pénteken 14 óra körül Budapesten a VIII. kerület, Hungária körút 10/a szám alatti OTP-kirendeltségben ismeretlen személy vagy személyek lőfegyverrel pénzszerzés céljából agyonlőtték Bukta Józsefné 50 éves kirendeltségvezetőt és Pátrovits Sándorné 50 éves pénztárost, budapesti lakosokat. A Budapesti Rendőr-főkapitányság a tettes vagy tettesek kézre kerítésére széles körű nyomozást indított. Kérték a lakosságot, hogy akik az adott időben és helyen gyanús személyt vagy személyeket láttak vagy gyanús körülményeket észleltek, jelentsék a Budapesti Rendőr-főkapitányság 07-es telefonszámán vagy bármely rendőri szervnek, illetve rendőrnek.” Az csak később derült ki, hogy az alkalmazottakat szabályosan kivégezték, tarkón lőtték őket. Sajátos, hogy az esetről a másnapi sajtó is meglehetősen visszafogottan számolt be. A Népszabadság például csupán a távirati iroda hírét közölte „Súlyos fegyveres bűncselekmény” címmel. A következő három hétben egyetlen cikk sem jelent meg az újságban a nyomozás fejleményeiről. Pedig a közvéleményt élénken foglalkoztatta az eset. Névtelenségben a nyomozók Egyébként még a rendőröket is meglepte a kettős gyilkosság ténye. El sem akarták hinni, hogy a szocialista Magyarországon ilyen megtörténhetett. Mint a gyerekek, egymást lökdösték a helyszínen, hogy vethessenek egy pillantást a holttestekre. A helyszínelők azonban a BRFK több akkori vezetőjének az ujjnyomait is rögzítették a tetthelyen. Csoda-e hát, hogy a gyilkos még ma is köztünk járhat? Ha a korabeli sajtó nem is ad túl sok támpontot, azt azért a bűnügyi hírekkel foglalkozó HavariaPress archívumából tudjuk, hogy egy közelben lakó katonatiszt fedezte fel a 70-es évek egyik legsúlyosabb bűncselekményét. A tettes 113 600 forintot zsákmányolt. A két hölgy éppen ebédelt, a szomszédos hentesnél vásárolt kenyeret és felvágottat fogyasztotta, amikor a fegyveres behatolt a helyiségbe, a mosdóba kényszerítette őket, majd egyegy közelről leadott tarkólövéssel végzett velük. A korabeli nyomozás résztvevői még mindig névtelenséget kérnek, amikor a magyar rendőrség szerintük mindmáig legdilettánsabb nyomozásáról beszélnek. Arra mindenki világosan emlékezett, hogy esős nap volt. Ez a körülmény akár elő is segíthette volna a nyomozást, mivel a tettesnek jó sokat kellett mozognia a helyiségben, ezért feltételezhető volt, hogy a sáros cipője sok, azonosításra alkalmas nyomot hagyott. Csakhogy a helyszínre érkező egyenruhások, majd később feletteseik és a BRFK több vezetője is, annyira különösnek találták, hogy ilyen megtörténhetett a szocialista Magyarországon, hogy valamennyien személyesen akarták látni a WC-csésze mellett térdeplő holttesteket. A nyomrögzítők később több magas rangú rendőrtiszt nyomát is azonosították a tetthelyen. A gyilkosságot egy 7,62-es kaliberű TT-pisztollyal követték el. Ezt a fegyvertípust néhány évvel a bűntény előtt már lecserélték a seregben, a rendőrök azonban nem zárták ki, hogy néhány kézen közön eltűnt a Magyar Néphadseregtől és illetéktelenekhez jutott vagy korábbi tulajdonosuk megtartotta őket. Nem lehetett kizárni azt sem, hogy maga az elkövető is katonatiszt volt, hiszen a közelben katonalakások voltak, s több honvédtiszt a Hungária körúti OTP-be hordta a megtakarított pénzét. Többüknek viszonya volt a kirendeltség egyik alkalmazottjával, egy özvegyasszonnyal. A nyomozók félezer embert hallgattak ki, felderítették a meggyilkolt asszonyok minden ismerősét, baráti és szexuális kapcsolatait. Öngyilkosságba kergették az egyik áldozat férjét, aki nem bírta elviselni a gyanúsítgatásokat, az állandó rendőri jövésmenést. A gyilkost azonban nem tudták elfogni. Még azt sem sikerült tisztázni, hogy miért végezte ki a két védtelen nőt. Álarcot húzhatott volna a tettes, s miután megszerezte a zsákmányát, elfuthatott volna. A nyomozók akkor sem, de még ma sem zárják ki, hogy a gyilkos ismerte az áldozatait és a pénzszerzési szándék mellett a bosszúvágy, a leszámolás vagy más motívuma is lehetett tettének. Az akkori kezdő nyomozók ma vezető beosztásokat töltenek be a rendőrségnél. Meggyőződésük, ha a járőrök és a feletteseik nem tapossá össze a helyszíni nyomokat, több esélyük lett volna a tettes azonosítására és elfogására. Soós visszavonta vallomását Aztán jöttek új, a társadalmat sokkoló esetek. Ilyen volt például a Soós Lajos és társai nevéhez köthető gyilkosságsorozat, amelynek van egy laza, a Hungária körúti rablógyilkossághoz kötődő szála. Soós Lajos, akit az általa elkövetett többszörös emberölésért egy másik társával együtt később nagy publicitás közepette elítéltek, majd kivégeztek, rajongott a fegyverekért, és nagy álma az volt, hogy szerez egy géppisztolyt, amellyel végrehajtja a tökéletes „balhét”. Egy nagy bankrablást tervezett. A fegyverszerzési akció áldozata Gyulai Károly rendőr főtörzsőrmester volt, aki Ferihegy közelében posztos rendőrként egy bódéban teljesített szolgálatot. Társai 1979. július 10-én azt vették észre, hogy a bódé üres, nem messze attól pedig vérnyomok láthatók az úttesten. A nyomozás hamarosan eljutott Soós Lajoshoz. Ő eleinte tagadott, aztán bevallotta azt is, hogy ő a Hungária körúti gyilkosság egyik elkövetője. Végül ezért az ügyért nem ítélték el, mert vallomását visszavonta, s nem sikerült rábizonyítani az esetet. A Viszkis legendája Soós Lajostól eltérően teljesen más kép él a közvéleményben egy szintén híressé vált rablóról. A magyar kriminalisztikába Viszkis néven bevonult Ambrus Attila egyfajta népi hőssé vált. A gyergyószentmiklósi férfi Magyarországon ismert jégkorongozó lett az UTE-ben. Úgy érezte azonban, hogy a sportból nem tud olyan színvonalú életet biztosítani magának, amilyet szeretne. Eldöntötte, hogy kiegészíti fizetését. A legelső rablást 1993 januárjában követte el. Ezután hat éven keresztül, 1999 elejéig összesen huszonhét akciót hajtott végre. Tizenegyszer OTP-fiókot, hatszor postát, illetve takarékszövetkezetet, négyszer pedig utazási irodát rabolt ki. A budakeszi OTP-t és a Ráday utcai takarékszövetkezet többször is felkereste. Ambrus semmit sem bízott a véletlenre. Mindent előre megtervezett és kiszámított. Külsejét elváltoztatta, álbajuszt ragasztott, sőt egy alkalommal egyenesen rendőrnek, a rablási osztály akkori vezetőjének próbálta feltüntetni magát. A közvélemény egy részének szimpátiáját már ekkor elnyerte, mivel szinte cicázott a rendőrökkel. A Viszkis nem minden alkalommal dolgozott egyedül. Tizenháromszor magányosan csapott le, s többször a szintén jégkorongozó Orbán Gáborral közösen szerzett pénzt. Összesen körülbelül száznegyvenmillió forintot. Ambrus Attila sok munkát adott a rendőröknek. A nyomozók szisztematikus munkával végül is eredményt értek el, bár ehhez az is kellett, hogy a budapesti Frankel Leó utcai OTP-fiók kirablása nem úgy sikerült, ahogy azt a Viszkis és Orbán Gábor eltervezte. Orbánt elkapták, Ambrus pedig Erdélybe akart szökni, de a magyar-román határon 1999. január 15-én elkapták. Ebben állítólag annak is része volt, hogy a férfi berni pásztor kutyájáról is gondoskodni akart, ezzel viszont időt veszített és közben bezárult körülötte a gyűrű. A Viszkis előzetes letartóztatásban várta ügyének vizsgálatát. A Gyorskocsi utcai épület jól őrzött, belvárosi tömb, ahonnan 1999. július 10-én megszökött. A Viszkis nem csak bujkált, de folytatta a bankrablásokat is. Összesen ötvenmillió forintot zsákmányolt, de az utolsó alkalommal majdnem pórul járt, amikor tűzharcba keveredett egy rendőrjárőrrel. A Viszkis üldözői most már mindent beleadtak: a BRFK 30 millió forintot költött a nyomozásra. Végül október 26-án fogták el rejtekhelyén. Az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság 2000 decemberében tizenöt év, fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélt Ambrus Attilát. Az ügyészség súlyosbításért, Ambrus ügyvédje enyhítésért fellebbezett. Ambrus azóta is börtönben van, a jogerős ítélet pedig még nem született meg.