Népszava, 2003. január (131. évfolyam, 1-26. sz.)

2003-01-23 / 19. szám

NÉPSZAVA Tovább folynak a tárgyalások a sztrádadíjak ügyében Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter Siófo­kon tájékozódott a helyszíni tapasztalatokról, hogy az M7- es autópályán milyen hatást gyakorol a forgalomra az autópálya-matrica bevezetése. Eközben január utolsó napjá­ra összehívták az érintett fele­ket, ismertessék álláspontjai­kat a sztrádamatricákat ille­tően. Laskay Péter NÉPSZAVA Az M7-es autósztráda díjköte­lessé tételét követően Csillag István miniszter a helyszínen tá­jékozódott, milyen hatást gya­korol a forgalomra az autópá­lya-matrica bevezetése. Siófok még tavaly decemberben írás­ban kérte a tárcát, hogy a siófo­ki szakasz ne legyen fizetős. Dr. Balázs Árpád polgármester hangsúlyozta, a mentesítést azért kérték, mert a matricás rendszer a gyakorlatban azt fog­ja eredményezni, hogy lényege­sen megnövekszik Siófok város négysávos főközlekedési útjá­nak a forgalma. Ezzel egyidejű­leg pedig nemcsak a közlekedé­si káosz okoz majd problémát, hanem a zaj és légszennyezett­ség is, amely már most is a ha­tárérték felett van. Csillag az indoklásokat elfo­gadva kijelentette: rövidesen szigorúan ellenőrizni fogják a matricahasználatot. Ezzel egy­­időben körülbelül két hónapig közös forgalomszámlálást vé­geznek a helyi önkormányzattal. A kapott adatok birtokában tér­nek majd vissza a rendelet mó­­■­dosítására. A miniszter kitért az állami autópályák - beleértve a díj­mentes szakaszok - karbantartá­sára és felújítására is, melynek költségeit idén mintegy 23 mil­liárd forintban állapították meg. A matricákból előreláthatólag 15 milliárd forintos bevétel származik, a különbözetet pedig a kormány a költségvetésből pó­tolja. A hónap utolsó napján Szé­kesfehérvárott többek közt a ke­reskedelmi és iparkamara, a fu­varozók egyesülete, a Magyar Autóklub és az érintett települé­sek mondják el álláspontjaikat a minisztérium képviselőjének. BELFÖLD A területfejlesztésre a korábban megfogalmazott kormányzati célnál kevesebbet fordítanak Lassul a keleti régiók felzárkóztatása Lényegesen kevesebb pénz jut a regionális operatív programra annak ellenére, hogy a területfejlesztés kiemelt szempont volt a nemzeti fejlesztési terv megfogalmazásakor. Míg korábban a dokumentum készítői olyannyira fontosnak tartották a felzárkóztatást, hogy régiók szerint határozták volna meg a célokat és a feladatokat, most úgy tűnik, a finanszírozás tekintetében is háttérbe számít a regionalitás az operatív programok sorában. Végül csak a források alig 18 százaléka, 314 millió euró jut erre. Holubár Zita NÉPSZAVA A nemzeti fejlesztési terv készíté­sekor a hazai szakemberek szán­déka az volt, hogy a területfej­lesztés előtérbe helyezésével a felzárkóztatás, a területi kiegyen­lítés minél hatékonyabb szolgála­tába állítsa az uniós forrásokat. Ez később az Európai Unió ellen­állása miatt hiúsult meg. A csat­lakozási tárgyalásokon ugyanis nem sikerült elérni, hogy a régió­kat külön tárgyalják a regionális operatív programban. Nem csak e tekintetben számít azonban hát­térbe a regionalizmus szempont­­rendszere, kevesebb jut a vártnál erre a források közül is. A finanszírozás kidolgozásakor a regionális operatív programért felelős Miniszterelnöki Hivatal azt szerette volna elérni, hogy a rendelkezésre álló pénz egyne­gyedét fordítsák e célra. Nagy Sándor, a területfejlesztésért fele­lős politikai államtitkár több ízben úgy fogalmazott: a nemzeti fej­lesztési terv forrásainak 25 száza­lékát kellene a regionalizmusra költeni. Hasonló célkitűzéseket fogalmaztak meg a Nemzeti Terü­letfejlesztési Hivatal szakértői is. Hajdú Attila, a hi­ ..................­vatal azóta távozni kényszerült elnöke lapunknak adott in­terjújában úgy kal­kulált: a regionális operatív programok­ra régiónként 12-15 milliárd forintot szánnak. Ekkora összeg számítása szerint a forrás­­koordináció révén több százmilli­­árd egyéb forrásból jövő forrás motorjává tudna válni. Óva intett azonban attól, hogy a projekteket egymástól függetlenül, megfelelő összhang nélkül használják föl. Ez esetben ugyanis nem erősítik egymást a különböző projektek és az arra elköltött milliárdok. Ennek ellenére végül a 25 szá­zalék helyett csak 17,9 százalékot szántak a területfejlesztésre. Há­rom év alatt összesen 314 millió eurót költhet hazánk el e célra. A tervek szerint a források legna­gyobb részét, 65 millió eurót az --------------- észak-alföldi régió felzárkóztatására költik, 56,33 mil­liót szánnak Kö­­zép-Magyarország, 53 milliót pedig Észak-Magyaror­­szág regionális fej­lesztésére. A 314 millió eurós uniós forrás a társfinanszírozással együtt 466 millió eurót tesz ki. A hazai forrásokkal együtt tehát összesen 117,8 milliárd forint jut a területfejlesztésre három év alatt a nemzeti területfejlesztési terv révén. Szakértők sora áll értetlenül az­előtt, miért tolódott el az ágazati programok felé a források elosz­tása. A regionális politika háttér­be szorítása ellentmond annak a kormányzati célnak, hogy a terü­letfejlesztés minél hatékonyabbá tételével igyekszik felzárkóztatni az ország elmaradottabb régióit. Persze érthető - mondják sokan -, hogy az ágazati programokban megvalósuló beruházások révén is javul a keleti országrész, illetve az eldugott Somogy vagy Tolna megyei falvak helyzete. Vitatha­tatlan, hogy a környezetvédelem és infrastruktúra operatív prog­ramja keretében fejlesztett autó­pályák vagy főutak javítják a vi­dék elérhetőségét, s ezáltal ver­senyképességét is. Mégis érthe­tetlen, hogy e célra több mint 26 százalék jut, s ennél majdnem 10 százalékkal kevesebb a területfej­lesztésre. A területfejlesztésre szánt pén­zekből egyebek mellett turisztikai fejlesztésekre, közterületek reha­bilitációjára, települési zöldfelü­letek kialakítására szeretnének pénzt költeni. Ebből finanszíroz­nának olyan nagy jelentőségű projekteket is, mint a lakótelepek felújítása, ipari zónák fejlesztése, laktanyák kármentesítése. A pén­zek elosztásakor a népességszá­mot és a térség GDP-jét veszik fi­gyelembe. Ez azt jelenti, hogy minél kevésbé fejlett egy térség, annál nagyobb összeget költhet beruházásokra. Értelemszerűen minél többen élnek egy régióban, annál több forrást költhetnek el ott. Nemcsak a régiók közötti kü­lönbségeket, hanem az azokon belüli eltéréseket is számításba kell venni - fogalmazott Szaló Péter. A Nemzeti Területfejleszté­si Hivatal elnökhelyettese hang­súlyozta: a megyéken, régiókon belüli aránytalanságokat is mér­sékelni kell, így csökkenteni pél­dául Debrecen és a nyírségi kis­települések közötti fejlődésbeli szakadékot. A pénzek elosztásakor a népességszámot és a térség GDP-jét veszik figyelembe Híridaiak láttassák a kék bolygót Horváth Ildikó NÉPSZAVA A környezetvédelmi minisztéri­um történetében először kitünte­tett helyet kapott a környezet­egészségügy. Kóródi Mária mi­niszter asszony az idei évtől Misz Irén Írisz dr. személyében mi­niszteri biztost nevezett ki. Az új poszt tulajdonosa kérdé­sünkre elmondta: a magyar la­kosság közismerten aggasztó egészségi állapotáról és halálozá­si mutatóiról szinte kizárólag az egészségügyi ellátáshoz kötötten esik szó, bár a probléma megol­dása messze szélesebb körű. Új kórházak építésével, magasabb szintű betegellátással a kialakult helyzet már nem rendezhető, a problémát csak önismereti, össz­társadalmi, szakmai, gazdasági és tudati szinten lehet kezelni - vél­te a miniszteri biztos. Hozzátette: arról van szó, hogy az embert az önkényesen megépített piedesz­­tálról vissza kell helyezni a ter­mészetes környezetbe, hiszen ő maga is a természet része, a többi élőlénnyel együtt rá is vonatkoz­nak az ökoszisztéma törvényei. Mindebből nem vonhatja ki ma­gát következmények nélkül. „Meggyőződésem, hogy a jövő egészségügye a környezet-egész­ségügy” - mondta Misz Irén Írisz, aki a környezet-egészségügyet egyben prevenciónak és rehabili­tációnak tartja. Nem az aktív be­tegellátás jelenti ugyanis a jövőt, ez szükséges, de önmagában nem elegendő a lakosság egészségi ál­lapotának megőrzésére, a megfe­lelő életforma kialakítására, az életminőség javítására - mondta. A környezetvédelem központja az ember - jelentette ki a minisz­teri biztos. Meg kell őket tanítani arra, hogy harmonikusan éljenek együtt a természettel, s amit el­rontottak, állítsák vissza, jó lenne ugyanis, ha utódaink is láthatnák még a kék bolygót. Az orvosnak is úttörő feladat e szemlélet kiala­kítása. A miniszteri biztos felada­ta részben stratégiai, részben mindennapi. A nyolri johannesburgi III. Sild­­csúcs konferencia minden részt­vevő országnak kötelezővé tette, hogy elkészítse a fenntartható fej­lődésről szóló stratégiáját. A Kör­nyezetvédelmi és Vízügyi Mi­nisztérium most létrehozott kör­nyezet-egészségügyi főosztálya az összes érdekelt minisztérium­mal együtt munkálkodik e straté­gia kialakításán, elsősorban a ko­ordináló, szervező munkát vállal­va magára. A zöld tárca szeretne bekapcsolódni az Egészségügyi és Szociális Minisztérium 10 éves népegészségügyi program­jába, erről már megkezdődtek a tárgyalások. A mindennapi munkában há­rom évtized elmaradásait kell fel­tárni, s összegezni mindazokat a környezeti tényezőket, amelyek az ember egészségével kapcsola­tosak. A feladat hosszú, több évti­zedet vesz igénybe. A minisztéri­um szeretné felkelteni a lakosság érdeklődését és érdekeltségét a környezetvédelem új alapokra he­lyezésében, a tudatformálás érde­kében. A környezetvédelem nem­zeti üggyé tétele ugyanis csak a lakosság támogatásával lehetsé­ges - mondta Misz Irén Írisz. Lehet buktatni, házi feladatot adni Leopold Erika NÉPSZAVA Az iskola filozófiájától függ majd, hogy kapnak-e a gyerekek hét végére házi feladatot. Nem tiltja majd a közoktatási törvény módosítása a buktatást sem, de erről a tanárok és a szülők közö­sen döntenek. A közoktatási törvény módo­sításában, ami a parlament elé kerül, már nem lesz szigorúan meghatározva, hogy az ötödik és hatodik osztályban az idő öt­ven százalékában a tanítónak kell oktatni a diákokat, nyilat­kozta lapunknak Magyar Bálint oktatási miniszter. Amint arról többször beszámoltunk, az ere­deti elképzelések szerint az 5-6 osztályban az órák felét szaktár­gyi képzéssel töltenék, a másik felét a képességek, készségek fejlesztésére, javítására fordíta­nák, amit a tanító felügyelne. Ezt kívánják rugalmasabbá ten­ni, a benyújtott javaslatban már az szerepel majd, hogy az idő 30 és 50 közötti százalékát lehet képességfejlesztésre felhasznál­ni. Ezt az iskola döntheti el, a szükségletek szerint, hiszen is­kolán belül, az osztályok között is lehetnek különbségek, mond­ta a tárca vezetője. Nem tiltja majd a törvény az írásos házi feladat feladását sem, csupán megteremti annak a lehetőségét, hogy a szülők kéré­sére, és az iskola filozófiája sze­rint meg lehessen valósítani. A szaktárca vezetője szerint ez megkönnyíti a szülők választá­sát is az iskolák között. Magyar Bálint közölte: az évis­métlés sem lesz tiltott, de a tíz év alatti gyermekek esetében ezt meg kell beszélni a szülőkkel is. Mint mondta, abszurd az a hely­zet, hogy az elsős diákok öt, a másodikosok három, a harmadik és negyedik osztályos diákok 1,5- 1,5 százalékát megbuktatják. Hozzátette: sokkal hatékonyabb lenne, ha a lemaradt gyerekeknek kiscsoportos foglalkozások kere­tében lehetőséget biztosítanának a felzárkózásra. A szaktárca vezetője szerint nem lehet teljes évismétlésre ítélni valakit azért, mert egy-két tárgyból lemaradt, ráadásul más területeken minden bizonnyal nagyon jó teljesítményt mutat­nak fel ezek a­ gyerekek is. A gyermek életében a buktatás megbélyegző tényező, a tapasz­talatok azt mutatják, hogy ha év­ismétlő lesz, azokból a tárgyak­ból is gyengébb lesz, amelyek­ből addig jól teljesített. Ezért kell megteremteni annak a lehe­tőségét, hogy a tanító és a szülő együtt döntse el, hogy a gyer­mek védelmében vállalni kell ezt vagy sem. A módosításokra azt követően került sor, hogy a javaslatról szó­ló egyeztetések során több szak­mai és érdekvédelmi szervezet kifogásolta a javaslatnak néhány pontját. A gyermekek védelmében rugalmasabb lesz a törvény Cseke Csilla felvétele 2003. JANUÁR 23., CSÜTÖRTÖK 3 Vállalkozások csatája már csak a diagnosztika ügye? Közbeszerzési bíróság dönt a klinikáról A közbeszerzési bíróság döntésétől függ, érvényesnek tekintik-e a debreceni egyetem teljes radiológiai klinikájára kiírt pályázat eredményét, illetve magát a pályázatot. A tendert ugyanis már többször megtámadta az a szolgáltatói csoport, amely eddig mű­ködtette, végezte ezeket a vizsgálatokat. Szerintük a pályázat jogsértő, ráadásul az oktatási és az egészségügyi miniszter is kérte az ilyen jellegű közbeszerzések felfüggesztését. Igaz, eze­ket a nagy értékű vizsgálatokat már eddig is éppen a felperes vé­gezte vállalkozásban. Kun J. Viktória NÉPSZAVA Már csupán a közbeszerzési bíró­ság megítélésén és végső dönté­sén múlik, érvényes-e az a szer­ződés, amelyet közbeszerzési pá­lyázat után a debreceni egyetem valamennyi radiológiai feladatá­nak ellátására kötöttek. A megál­lapodást január 20-án aláírta az egyetem vezetése a pályázaton nyertesnek hirdetett céggel, an­nak érvényességét pedig néhány feltétel teljesítéséhez, engedélyek beszerzéséhez kötötték. Mint ismert, teljes radiológiai és diagnosztikai klinikájának mű­ködtetésére írt ki pályázatot a debreceni egyetem. A szigorú fel­tételekkel és nyílt eljárással meg­hirdetett pályázat elsősorban a klinikán szükséges beruházások biztosításáért készült. A kiírás egy egész sor műszer beszerzé­sét, a mostani vizsgálati számok minimális teljesítését, legalább hároméves referenciát, legalább évi 250 millió forintos forgalmat és egymilliárd forintnyi likvid tő­két kért. Cserébe 15 évre szóló működtetési szerződést ígért. Mindezt teljesítette és el is nyerte az a befektető, aki egyébként már 4-5 megye radiológiai vizsgála­tait végzi. A szakma egy része furcsállta az egyetem döntését. Meglepő­nek tartották, hogy a vezetés ép­pen azt a részlegét adja át egy szolgáltatónak, amelyik működ­tetése nem veszteséges, sőt bevé­telt termel. A döntés ráadásul egyértelműen a korábbi egész­ségpolitikai szándékokkal szem­ben történt. Az egészségügy mű­ködtetésének átadását szabályozó jogszabályt, amely többek között a tőkebevonást, a szolgáltatások, ellátások kimazsolázását akarta korlátozni, most felfüggesztették ugyan, moratóriumot viszont nem hirdettek a köztes időszak­ban. Igaz, tudván, hogy Szegeden és Pécsett is hasonló kezdemé­nyezések indultak, az egészség­­ügyi miniszter és az oktatási tárca helyettes államtitkára is levélben kérte az egyetemeket, állítsák le ilyen jellegű közbeszerzéseiket, s várják meg a készülő jogszabályt. A másik két orvosegyetem meg­fogadta a tanácsot, itt azonban már egy folyamatban lévő közbe­szerzésről volt szó. Ennek az ügynek az érdekessé­ge azonban, hogy „kimazsolázás­­ról” valójában nem most van szó: ezeket a diagnosztikai vizsgálato­kat ugyanis az egyetemen immár tíz éve működteti egy vállalkozói csoport. Az, amely most már többszörösen is megtámadta a közbeszerzési tendert, s amely nem is indult a pályázaton. Az egyetem vezetése szerint viszont a részleg forgalma már megha­ladta azt az értékhatárt, amely fö­lött kötelező közbeszerzési pályá­zatot kiírni. Kényszermegoldás­nak is tekinthető a döntés: a gyor­san elavuló műszerparkot is meg kell újítania a nyertesnek, ennek pótlása, javítása ugyanis az egye­tem számára kilátástalan. Néhány szakember véleménye szerint most csupán arról van szó: a nagyhal megeszi-e a kishalat. Hiszen ha az eljárást esetleg meg­semmisíti a bíróság, abban az esetben sem lenne szó arról, hogy az egyetem veszi majd át a mű­ködtetést, legfeljebb arról: marad minden a régiben. Az ugyanis tény: az egyete­meknek egyelőre nincs annyi pénzük, hogy a többmilliárdos beruházásokat kifizessék, s így jelentősen javítsák a vizsgálatok korszerűségét. Igaz, többen azt nem értik, az egészségügynek ezt a rendkívül jól finanszírozott ré­szét miért nem próbálja meg ma­ga az egyetem működtetni. Sze­rintük ugyanis ezeknek a vizsgá­latoknak a finanszírozása annyira magas, hogy egy-egy új készülék árát az átlagosnál gyorsabban be­hozza, azután pedig egyértelmű­en nyereséget termel. A kórház­törvény iránya viszont már szin­tén a szakmai befektetők felé mu­tat: a jogszabály eredetileg ugyan kizárta volna őket, tehát a fent említett tervekre nem adott volna lehetőséget. A most készülő mó­dosítás szerint viszont már been­gednék, sőt várják is a befektetői csoportokat.

Next