Népszava, 2003. április (131. évfolyam, 76-100. sz.)

2003-04-01 / 76. szám

NÉPSZAVA 2003. április 1., kedd HÁBORÚ - VILÁG 3 Majdnem mindennek ellenállnak a paloták mélyébe rejtett erődítmények Szaddám bunkeréből adja parancsait Miután a szövetségesek másfél héttel a második öbölháború kitörése után távolról sem közelegnek olyan szélvészgyorsasággal Bagdad felé, mint az első napokban, s az irakiak gerillaharccal állják az amerikai-brit csapatok útját, egyre több a tamáskodó hang. Mind többen kérdőjelezik meg példá­ul, hogy sikerül-e egyáltalán valaha is kézre keríteni Szaddám Huszeint. Az iraki diktátor ugyanis kiismerhetetlen bunkerhálózatot épített ki, amely még sok kellemetlen meglepetést tartogathat a szövetségeseknek. Mind többen teszik fel a kérdést, mi­lyen fokú oltalomra képes ez a rejtel­mes, Bagdad „alvilágát” behálózó bunkerrendszer? Elképzelhető ugyanis, hogy a háború utolsó felvo­násaként hasonló hajsza kezdődik a bagdadi bunkerekben Szaddám ellen, mint az afganisztáni háborúban Oszama bin Ladennel szemben a To­ra Bora-i barlangrendszerben. Egyes szakértők szerint a bagdadi bunker annyira biztonságos, hogy csak na­gyobb robbanótöltettel rendelkező atombomba tehetne benne kárt. Ám a szövetségesek aligha vetnének be nukleáris bombát Bagdad kellős közepén... Abban szinte mindenki egyetért, hogy az amerikaiak által Afganisztánban is bevetett bunkerölő bombák lényegében mit sem érnek Szaddám föld alatti erődítményével szemben. Hasonlóképpen vélekedett az AP amerikai hírügynökségnek a napok­ban adott nyilatkozatában Karl Esser, aki a nyolcvanas években részt vett a bunkerhálózat kiépítésében. „Erősen kétlem, hogy az amerikaiak bombái kért tennének a létesítményben. Ne feledjük, hogy még egy Hirosima szintű atomtámadást is átvészelne.” Esser szerint a bunkert csak száraz­földi csapatok tárhatnák fel. Mint mondta, építésének költségei megha­ladták a hatvanötmillió dollárt. Egy másik tervező szerint a föld alatti rendszer annyira biztonságos, hogy kétezer kilogramm TNT-t tartalmazó lövedék robbanását is nagyobb gond nélkül vészelné át. Szaddám bunkere a Jugoszláv Szocialista Köztársaság „örökös” el­nöke, Joszip Broz Tito a mai Boszni­ában található föld alatti betonrenge­tege alapján készült. Szaddám 1976- ban, akkori iraki alelnökként csodál­hatta meg a marsall Bugojno alatt rejtőző szeme fényét, amely ötszáz személy befogadására volt alkalmas, s az itt menedékre lelők egy nukleá­ris támadást is átvészeltek volna. Ti­to bunkerét azért volt egyszerűbb fel­építeni, mert a földi erőd feletti 60- 250 méteres gránitréteg önmagában is komoly védelmet nyújtott. Szaddám annyira szinte le volt nyűgözve a látványtól, hogy egy év­vel iraki elnökké megtétele után, 1980-ban jugoszláv szakembereket hívatott országába, hogy a boszniai bunkerrendszer kisebb változatát hívják életre Bagdadban, a Köztár­sasági Palota közvetlen közelében. A föld alatti erőd felépítésében azonban végül német szakemberek vitték a pálmát: a Boswan&Knauer szakem­berei, akik még a Tito-féle erődnél is biztonságosabb rendszert akartak fel­építeni. A munkálatok 1982-ben kez­dődtek, s két évvel később adták át „kulcsra készen”. A bagdadi bunker egyes szakem­berek szerint a mérnöki szakma cso­dája. A legnehezebb a tetőszerkezet kialakítása volt. Kiterjedése megha­ladja egy focipályáét, vastagsága több méter. Súlya közel ötezer tonna. Szaddám szívén viselte bunkerének sorsát, kezdettől fogva maga fel­ügyelte a munkát. „Nagyon elégedett volt, amikor látta az elkészült tető­­szerkezetet, mert talán maga sem hit­te volna, hogy képesek leszünk meg­szerkeszteni” - nyilatkozta az ameri­kai ABC-nek az egyik mérnök. Ter­mészetesen az oldalsó falak sem ke­vésbé ellenállóak. Vastagságuk há­rom méter, s 300 Celsius-fokos külső hőnek is képesek ellenállni. A felépí­téshez szükséges cement amúgy Ku­­vaitból származik. A földbe ásott erődítmény Bagdad megtámadása esetén harminc napon át nyújthat oltalmat az iraki elnök­nek. Ám ha a fővárost nukleáris tá­madás érné, a diktátor „mindössze” öt napig időzhetne ott. Az itteni élet­hez rengeteg elektromos energiára van szükség: külön helyiségben hal­mozták fel a működéshez szükséges üzemanyagot, amely amolyan mini­erőművet üzemeltet. Ennek segítsé­gével gondoskodnak a levegőcseré­ről is. A bunker mindenfajta vegyi­­fegyver-támadástól is megvédi lakó­ját. A légkondicionáló rendszert egy amerikai cég tervezte meg és építette ki. Modern technikával látták el az úgynevezett parancsnoki központot, amely a francia Thomson vállalat műve. Itt egyebek mellett folyamato­san nyomon követhető az ellenséges csapatok mozgása. Az erődöt speciá­lis ajtókkal látták el, amelyek min­denfajta, bomba becsapódása által okozott nyomásingadozásnak is el­lenállnak. Mind Tito, mind Szaddám bunke­rét előkelő bútorokkal rendezték be. A luxust enyhén szólva nem megve­tő marsall XIV. Lajos korát idéző lakberendezési cikkekkel vetette kör­be magát. Az iraki diktátor igényei is különlegesek voltak, igaz, nem a bú­torok miatt. Miután három felesége van, mindegyiküket saját hálószobá­val látták el. Ezenkívül azonban a bunker még egy negyedik hálószobá­val is rendelkezik, ahol Szaddám ágyasa fogadja a némi kikapcsoló­dásra vágyó diktátort. Az iraki elnök elődje két vészkijárattal rendelkezik. Szakértők szerint biztonsági szem­pontból ez a leggyengébb pontja. Ti­to bunkerének például öt vészkijárata volt. Ha Szadddám mégis a menekü­lést választaná, a Tigris partjához jut­na el. Feltételezések szerint majdnem biztosra vehető, hogy az iraki elnök jelenleg is föld alatti erődítményében tartózkodik, s innen osztogatja pa­rancsait. Rónay Tamás Szaddám Huszein egyik palotája „trónszékében” Hét napig a sivatagban két amerikai katona hét napot töltött a dél-iraki sivatagban, míg tengerész­­gyalogosok rájuk nem találtak és meg­mentették őket. A 3. gépesített gyalog­sági hadosztály két karbantartó szere­lőjét a tengerészgyalogság Chinook helikoptere vette észre. Jeffrey Klein és Matthew Koppi a The New York Times hétfői száma szerint elmondta: egy tiszt lerobbant Humvee terepjáróját kellett elvontatni­uk, miközben a hadosztály északnak vonult. A saját járművük sebességvál­tója is felmondta a szolgálatot. Eltelt egy nap, két nap, és a segítség csak nem érkezett meg. A két katona lövészárkot ásott, felváltva tartott őr­séget éjszaka és hatalmas S. O. S. jele­ket rajzolt a homokba. Koppi őrmester Észak-Carolinából verseket írt felesé­géhez. A szomjas, éhes és fáradt kato­nákat egy hét után egy tengerészgyalo­gos egység találta meg. Kuvaitba vitték őket orvosi ellenőrzésre. MTI Klubrádió 95.3 szerepben A Klubrádiót a Magyar Autóklubtól vette meg a jelenlegi tulajdonos pénzügyi befektetőcsoport másfél évvel ezelőtt. A cél továbbra is az, hogy ez a kereskedelmi hangcsator­na autósoknak szóló beszélgetős mű­sorokat sugározzon. A Klubrádió több munkatársa korábban a köz­­szolgálati rádióban, illetve a közté­vénél dolgozott. Ennek az egyik szakmai következménye az a külö­nös jelenség, hogy egy kereskedelmi rádió szinte közszolgálati szerepet tölt be mint az egyetlen Irakba beju­tott magyar haditudósító, Orosz Jó­zsef munkaadója. Orosz korábban a Magyar Rádió munkatársa volt. S noha biztonsági okokból még a mos­tani főnökei előtt sem fedi fel kap­csolatrendszerét, annak kiépítéséhez minden bizonnyal a „közszolgálati évek” során nyílott alkalma. A Klubrádió főszerkesztője, Bocs-­­­ ­ közszolgálati Kay Zsolt számára is megszokott do­log, hogy országos érdeklődésre szá­mot tartó riportokat szerkeszt adás­ba. Ő ugyanis a Magyar Televízió híradójának a főszerkesztője volt, mielőtt e kereskedelmi adóhoz ke­rült. Bocskay szakmai múltjának is köszönhető, hogy a 95,3-as hullám­hosszon „csevegő rádió” helyett ma egy komoly híreket sugárzó, mérték­adó orgánumot hallgathatnak az au­tósok. Most ráadásul az összes hazai médiumnál frissebb iraki tudósítá­sokkal. A főszerkesztő megfogal­mazása szerint tragikus dolog, hogy kitört a háború, és az lenne a legjobb, ha minél előbb befejeződne. Ebben a helyzetben azonban meg kell ragadni azt az óriási szakmai lehetőséget, hogy a Klubrádió tudó­sítója az egyetlen magyar riporter Irakban. Pálóczi Antal DIKTÁTOR MINT ADÓTANÁCSADÓ Az iraki bunker építői nem szívesen nyilatkoznak akkori munkájukról. Nem így Karl Esser, akit szinte mindennap megrohamoznak a német te­levíziók riporterei. A mérnök nem tagadja, büszke művére. Mintha nem is földbe rejtett palotáról, hanem édesgyermekéről beszélne. „Örülök an­nak, hogy túlélte az I. öbölháborút" - mondta, s hozzátette: „Bárkinek építenék bunkerrendszert, legyen az politikus, király vagy akár diktátor, mert a bunkerek nem tudnak lőni." Esser az iraki elnökkel is találkozott az építkezés idején. „Nem tűnt vérengző fenevadnak" - emlékezik visz­­sza. „Inkább olyan volt, mint egy arab adótanácsadó.” Nőtt a légi tankolás jelentősége a hosszú utánpótlási vonalakon Logisztikai problémákkal indokolja több nyugati szakértő azt a tényt, hogy a szövetséges erők szárazföldi előre­nyomulása megtorpant, a gyors sivata­gi előretöréshez ugyanis rengeteg üzemanyagra van szükségük a páncé­losoknak. Ezen túlmenően a sivatagi körülmények között alkalmazott, igen fejlett és költséges technikai berende­zések karbantartását sem lehet elha­nyagolni, ami feltételezi a szárazföldi csapatok időnkénti leállítását vagy las­sítását. Szentesi György haditechnikai szak­értő kérdéseinkre elmondta, nem vé­letlen, hogy a háborúban a főszerepet a kivezényelt szárazföldi csapatok jelen­tős létszáma ellenére is a légierőnek szánták. Nem mintha logisztikai szem­pontból a repülőeszközök működteté­se egyszerűbb feladat lenne, mint a szárazföldi haditechnikáé. A köny­­nyebbséget talán csak az jelenti, hogy az Egyesült Államok vezette koalíció ebben a háborúban szinte csak olyan repülőeszközöket használ, amelyek képesek a levegőben, repülés közben üzemanyagot átvenni egy tartályrepü­lőgéptől vagy helikoptertől. Ennek a manővernek igen nagy jelentősége van az iraki háborúban, mivel a szö­vetségesek a katonák és a fegyverzet zömét messziről, légi úton szállítják a hadszíntérre. A nehézbombázók bázis­repülőterei szintén nagy távolságra vannak az iraki célpontoktól. A va­dászbombázók és a harci helikopterek hasznos idejét is a légi tankolás tudja megnövelni. Magától értetődő, hogy a tartálygép fedélzetén lévő töltőberen­dezéshez illeszkedő fogadószerkeze­tük van a feltöltendő repülőknek és he­likoptereknek. Mint azt a szakértő el­mondta, a tartálygépek fenntartása igen költséges, csak globális katonai képességekkel rendelkező országok tartanak ilyeneket szolgálatban. Szabó Iréné v '­­ v'r/'w, , Két-három harci gépet is kiszolgál egyszerre a KC 135-ös légi utántöltő NATO helyett EU-erők Macedóniában Lord Robertson teg­nap Szkopjéban be­fejezettnek nyilvání­totta az észak-atlanti szervezet macedóni­ai békemisszióját, melynek folytatását az öreg kontinens saját gyorsreagálású katonai egysége biztosítja a jövőben. A NATO főtitkára teljes si­kernek nevezte a két évvel ezelőtt indított akci­ót. A boszniai és koszovói tragédia után a balká­ni állam a polgárháború szélére sodródott, ezért Macedónia kormánya nemzetközi segítséget kért. Akkor az Európai Unió képtelen volt meg­birkózni a feladattal, így NATO-katonák terem­tették meg a megbékélés feltételeit. Ez az unió első lehetősége békefenntartó képességének bi­zonyítására. (Népszava) Heves küzdelmek Afganisztánban Mintegy 80 tálib harcost - köztük több magas rendfokozatú katonai parancsnokot - vett őrizet­be a közép-ázsiai ország rendőrsége tegnap a délkeleti Ghasni tartományban. Eközben Afga­­nisztán keleti részén lázadók több mint egy tucat rakétát és aknát lőttek ki amerikai katonai állá­sokra. Mint az amerikai hadsereg szóvivője hét­főn elmondta, a támadásban a lövedékek célt té­vesztettek, és egyetlen amerikai katona sem sé­rült meg. Az amerikai haditengerészek nagy pontosságú bombázással válaszoltak, megölve legalább két támadót. (Népszava) Milosevics panaszkodik a médiára A volt jugoszláv el­nök hallatlan mé­diakampánynak ne­vezte a felesége, Mira Markovics és családja ezen indí­tott „hajszát”. Mind­ez a hágai törvény­szék szakavatott irányítása mellett­­ történik, jelentette ki hétfői tárgyalása elején Szlobodan Milosevics. A láthatóan fáradt, nyúzott arcú Milo­sevics kijelentette: be akarja bizonyítani, hogy összefüggés van a hágai Nemzetközi Törvény­szék tevékenysége és a hét végén felesége ellen indított kampány között. A moszkvai szerb nagy­­követség eközben megerősítette, hogy Mira Mar­kovics az orosz fővárosban tartózkodik. (Népszava) Folytatódó összecsapások Izraelben Két palesztin fegyveres életét vesztette a vasár­nap, késő este izraeli katonákkal vívott össze­csapásban Bét Hanun térségében, egy pedig Ne­­carim közelében. Az izraeli katonai rádió szerint egy csapat palesztin tüzet nyitott egy, a gázai övezettől északkeletre, a határ közelében létesí­tett izraeli ellenőrző pontra, de az izraeli kato­nák visszaverték a támadást. A rádió nem adott hírt palesztin sebesültekről, sem az izraeliek esetleges veszteségeiről. Ugyancsak vasárnap, késő este izraeli és palesztin források egybe­hangzó tájékoztatása szerint egy palesztin fegy­verest megöltek, hármat pedig foglyul ejtettek az izraeli erők a Gáza várostól délre fekvő Ne­­carim zsidó település közelében. (MTI) Temetnek a tömeggyilkosság túlélői A Srebrenica melletti Potocsariban tegnap he­lyezték örök nyugalomra az 1995-ös srebrenicai vérengzés első hatszáz, már azonosított áldoza­tának földi maradványait. Hétfőn reggel több száz autóbusz indult Potocsari felé, melyek az áldozatok családtagjait, barátait szállították a végső kegyeletadás színhelyére. Nem hivatalos becslések szerint a temetésen több mint hétezren vettek részt, köztük Mladen Ivanics bosnyák külügyminiszter is. A balkáni állam miniszteri tanácsa hétfőt gyásznappá nyilvánította. További 250 azonosított áldozat temetését július 11-ére tervezik. (Népszava) Lemondott egy japán miniszter Osima Tadamorinak, az agrártárca irányítójának azért kellett megválnia posztjától, mert hatmillió jent (11 millió forintot) fogadott el adományként a 2000-ben tartott vá­lasztásokon, és az összeget személyes céljaira költötte. A lemondás igen kel­lemetlen a népszerű­ségéből amúgy is rohamosan vesztő Koidzumi Dzsuni­­csiro miniszterelnök és pártja számára. Az elmúlt hónapokban a Koidzumi vezette Libe­rális Demokrata Párt két törvényhozóját tartóztat­ták le korrupciós ügyek miatt. A miniszterelnök már amúgy is sokat vesztett népszerűségéből ami­att, hogy - a japán közvélemény többségének ál­láspontja ellenére - támogatja az Egyesült Álla­mok vezette iraki háborút. (Népszava)

Next