Népszava, 2003. június (131. évfolyam, 127–150. sz.)
2003-06-28 / 149. szám
8 SZOMBATI RANDEVÚ 2003. JÚNIUS 28., SZOMBAT Talpára állítják a feje tetejéről a kelet-közép-európai világot Egy politikai kurzus, egy kormányzat sikerét csak azon keresztül lehet lemérni, mennyire segítette elő az egyes emberek esélyeit, azt, hogy mindenki olyan életet élhessen és olyan értékek alapján, amilyent ő akar. Ezt vallja a kancelláriaminiszter, aki lapunknak arról is beszélt, hogy történelmi jelentőségűnek tartja a Nemzeti Civil Alapprogram elfogadását. Kiss Péter szerint ez ugyanis lehetővé teszi a valódi demokráciát és kizárja a politikai kiszolgáltatottságot. Ezen a héten a miniszterelnök távollétében ön vezette a kormányülést. Adódik a kérdés, Önnek mi a véleménye arról, amiért Medgyessy Pétert sokan bírálják, vagyis hogy most ment szabadságra? - A miniszterelnök bármikor megy is szabadságra, bizton számíthat arra, hogy lesznek olyanok, akik meg fogják kérdezni, miért éppen most. Az időpont megválasztásában szerepet játszott, hogy a nyári időszakban általában kevesebb az olyan esemény, amiért a kamerák kereszttűzében kellene állnia. Egyébként Medgyessy Péterrel állandó telefonos kapcsolatban állunk, megbeszéltük a kormányülés elé kerülő témákat is, hiszen a miniszterelnök akkor is miniszterelnök, ha éppen szabadságon van. Az ő kifejezett kérésére foglalkoztunk például a héten az aszálykárral kapcsolatos sürgős teendőkkel is. Mindenesetre a miniszterelnök így nem lehetett jelen a kórháztörvény megismételt szavazásán. Ön szerint rendben volt az, hogy a parlament már aznap ismét döntött az ügyben, amikor az államfő megfontolásra visszaküldte a jogszabályt? - Az nem volt rendben, hogy egy szakmai folyamat záróakkordjaként újra viszsza kellett térnünk egy igazából politikai indíttatású vitára. Egy ilyen nagy csomaghoz - hiszen itt ezermilliárdok sorsáról és tízmillió ember életesélyéről van szó - csak úgy szabad hozzányúlni, hogy ha az ember konkrét kérdésekre konkrét érvekkel válaszol. Úgy ítélem meg, hogy az a kezdeményezés, amellyel a köztársasági elnök újra figyelmünkbe ajánlott bizonyos korábban megvitatott dilemmákat, nem a szakmai megalapozottságot, hanem inkább a bizonytalanságot erősítette az egészségügyi reform kapcsán. Ezért kellett gyorsan dönteni a felvetésről. Ha valaki nem tud jobb javaslatot tenni arra, mitől lesz európai színvonalú a magyar egészségügy, akkor ezt a megoldást kell segíteni. Ez jelen esetben a magántőke bevonása lehet és nem az, hogy elvesszük a közpénzen túli források lehetőségét. Az ellenzék nem a piacgazdaság szabályainak megfelelően gondolkodik akkor, amikor úgy véli, hogy az állami tulajdon, a közpénz hatékonyabban működtethet egy szolgáltatást, mint a magánforrás. - A parlament ezek után szabadságra ment, de marad-e el a nyáron kormányülés a nyaralás miatt? - Július utolsó két hetében nem tart ülést a kormány. Ez a szokásosnál rövidebb szünet lesz. Augusztusban pedig már teljes erővel előkészítjük az őszi teendőket. Augusztus 6-án már a közigazgatás korszerűsítéséről tárgyalunk, a következő két hétben pedig egy sor olyan törvénytervezet lesz napirenden, melyek szeptemberben kerülnek a parlament elé. Ez sürgető munka lehet, hiszen a házelnök többször is szóvá tette a kormány törvénykezési lemaradását.A házelnök asszony tavasszal kétszer is említette ezt, és magam is úgy látom, jogos volt a kritika. Amikor március közepén leltárt készítettünk, már akkor látni lehetett, hogy a saját tervünkhöz képest van elmaradásunk a törvényalkotási menetrendben. Ezért aztán nem véletlen, hogy az utolsó három hétben volt eset, amikor éjjel kettőig kellett ülésezni a parlamentben. Mindennek eredményeképpen eredményes félévet zárhattunk: eredeti törvényalkotási programunk 64 százaléka már teljesült, ez jobb arány, mint eddig bármelyik kormányé. Ha így haladunk, akkor nyár végére minden ügyet előkészítünk, melyek ősz elején napirendre kerülnek. Melyek a legfontosabb és legsürgősebb teendők? -Az egyik - ami ősszel mindig kulcskérdés - a költségvetés. Most érkeztünk el a kitűzött gazdaságpolitikai irányváltás harmadik lépcsőfokához. Az első tavaly volt, amikor megtörtént a bérköltségek csökkentése, az egyszerűsített vállalkozói adó bevezetése. A második volt a takarékossági lépés azért, hogy a hivatali költség lényegesen kisebb mértékben terhelje az adóbevételt. A következő félév legnagyobb kihívása, hogy a költségvetés és az adójáruléktörvények kapcsán újabb versenyképességi lépést lehessen tenni, ami nélkül lemaradnánk a keletközép-európai országokhoz képest. Ilyen körülmények között kulcsfontosságú, hogy napirendre tűzzük a helyi adó kérdését, hiszen az jelenlegi még mindig nagy terhet ró a vállalkozókra. Végiggondoljuk a társasági adó csökkentésének lehetőségét is és további lépéseket tervezünk a társadalombiztosítási járulékok csökkentésében. A költségvetés és az adótörvények prioritása az, hogy mindent megtegyünk a versenyképesség javítására. A versenyképesség növeléséhez uniós anyagi forrásra lesz szükség, a tőke pedig csak sikeres pályázatokkal hozható az országba. Úgy tűnik, hogy az ország elmaradottabb részei nem vonzzák a tőkét, eleve hátránnyal indulnak a pályáztatáson. Mit terveznek ennek megszüntetésére? - Az egyik feladatunk, hogy az európai uniós pénzek lehívásához garantáljuk a hazai alapot. Ez az egyik oldalról azt jelenti, hogy ki kell alakítani azokat az intézményeket, melyek befogadják a pénzt. A másik oldalról pedig saját erőnket kell mozgósítanunk. Egy átlagos projektből 15-30 százalékot nekünk kell finanszírozni az uniós forrás mellett. A második lecke az út- és autópálya-építés. Nyilvánvaló, hogy az ország néhány régióját azért sem éri el a működő tőke, mert nincsenek megfelelő utak. Elsősorban Északkelet-Magyarországnak és az Alföld bizonyos térségeinek az autópályaépítés teremt esélyt a gazdasági fellendüléshez. És ez nemcsak regionális elkötelezettség. Azt kell látni, hogy ott, ahol ma nincs működő tőke, az aktív korú lakosságnak talán még 40 százaléka sem dolgozik, ahol pedig ebben nincs hiány, 50- 60 százalék fölé megy az átlagos foglalkoztatási szint. Magyarországon ez az arány átlagosan 57 százalék. Emiatt is fontos, hogy keleten is nagyobb arányban dolgozzanak, tehát több ember viselje a vállán a közterheket. Ehhez szorosan kapcsolódik a második elem, vagyis az, hogy infrastruktúrafejlesztéssel megteremtjük a beruházások, a befektetések lehetőségét. A harmadik dolog pedig az önkormányzati szolgáltatások fejlesztése.Munkaügyi miniszterként Ön különös figyelmet fordított a hátrányos helyzetűek foglalkoztatására, a távmunka és a részmunkaidős foglalkoztatás bevezetésére. Lassan ugyan, de terjednek az úgynevezett atipikus foglalkoztatási formák. Bár egyelőre a legtöbb munkaadó még nem érzi, miért is lenne előnyös számára az újszerű foglalkoztatási forma. Hogyan tudja ezt segíteni, milyen lépéseket terveznek a népszerűsítés érdekében? - Minderre éppen most kérdeztem rá volt kollégáimnál, mert szívügyem. Úgy látom, hogy nem elegendő csak az infrastruktúrát elvinni Kelet-Magyarországra, hanem az is fontos, hogy ugyanannyi munkahelyen többen dolgozhassanak. Ez Európában ma úgy néz ki, hogy a részmunkaidővel, távmunkával másfélszer annyian tudnak egy munkahelyen dolgozni, mint nálunk. Ha ez Magyarországon is megvalósulna, akkor mondjuk egy-másfél millió emberrel többet lehetne foglalkoztatni, ezzel nemcsak a megélhetését, hanem a hétköznapi szabadságát is garantálni lehet. Ezért is kulcskérdés a távmunka. Az előkészítés jelenleg két irányban folyik. Az egyik, hogy a távmunkát nemcsak az alkalmazotti, hanem a vállalkozói körre is ki kell terjeszteni. Európában 45-55 arányban van az alkalmazotti és a vállalkozói típusú távmunka. Mi nyilván azért nyitottunk a kisebbik szeletbe, mert az volt a nehezebb. Ha ott sikerül jó eredményeket elérni, akkor sikerül a másik is. A másik és nagyon fontos terület a speciális társadalmi helyzetben lévő körök számára speciális támogatási feltételek megteremtése. A munkalehetőséget össze kell kapcsolni képzéssel. Gondoljunk csak arra, hogy mintegy 600 ezer fogyatékkal élő ember közül csupán 16-17 százaléknak van munkája. Ennek két oka is van. Az egyik, hogy alacsony az e körben a szakképzettek aránya, tehát eleve nincs esélyük arra, hogy versenyezzenek a munkahelyért. A másik viszont a tagadhatatlanul meglévő előítélet. Pedig a tapasztalatok szerint a fogyatékkal élők nagyon megbecsülik a munkát. Távmunkával, képzéssel, a munkaadók szemléletváltásával ők is szuverén emberek lehetnek. Az egyik megyében számítógépes tanfolyamot szerveztek olyan embereknek, akik elvesztették a kezüket. Ők pedig megtanulták kezelni a számítógépeket, szinte hihetetlen, de ceruzával a szájukban fantasztikusan nyomkodták a billentyűket. Ez csak egy példa arra, hogy lehetetlen helyzet, ha négymillió aktív korú ember - aki dolgozhat - jól él, míg 600-800 ezren az előítéletek miatt nem kapnak esélyt a boldogulásra.A Munka törvénykönyve július elején életbe lépő újabb módosítása elég nagy félelmet váltott ki munkaadói körökben. - A változástól annak kell tartania, aki kényszerből vállalkozó, de gyakorlatilag csak alkalmazott. Vannak a munka világának olyan területei, ahova semmiképpen sem szabad beengedni a színlelt vállalkozást. A foglalkozások 95 százaléka ilyen. Azt tapasztaltuk, hogy az alkalmazotti munkaterületeken - mint a termelés vagy a szolgáltatás - is elkezdett terjedni a színlelt vállalkozás. Azt mondják a munkaadók, „akkor dolgozhatsz továbbra is, ha kiváltod az egyéni vállalkozói igazolványt, mi kifizetjük neked számlára az eddigi munkabéredet, aztán te vagy fizetsz társadalombiztosítást, vagy nem, az már a te dolgod”. Na ez az, ami nem vállalható, nem európai megoldás, sőt minden európai szabállyal ellentétes. A másik kör, mely a munkavállalók 5 százalékát érinti, vagyis a biztosítási ügynököket, az őrző-védő szolgáltatásban és a médiában dolgozókat. Ezek valójában speciális munkakörök, tehát jogos az igény, hogy a tevékenységük szabadsága más legyen, mint egy klasszikus alkalmazotté. Általában a munkahelyük is speciális, nem csak egy hivatalba járnak, a munkaidő is kötetlen. Munkájuk kapcsán pedig olyan költségek merülnek fel, amiket nekik kell viselniük. Ezért számukra egy új típusú, önfoglalkozási viszonyt teremtünk. Ez nagyobb biztonságot jelent majd, mert kizárja annak lehetőségét, hogy a munkaadó egyik napról a másikra szerződést bontson, a másik oldalon pedig egyfajta nyugdíj- és társadalombiztosítási garanciát is jelent. Kulcsfontosságúnak érzem, hogy ezt a kört addig ne büntessék, amíg az az új társasági forma törvénybe nem lép, a többi 95 százalék ellen viszont fellépjenek a törvény szigorával. A Munka törvénykönyvének módosításával - ami egyébként ’96 óta érvényben van, most a szabályait pontosítottuk - tehát kifejezetten az volt a szándékunk, hogy kisebb legyen a munkavállalók kiszolgáltatottsága. Az életminőség jobbítása érdekében ön az egyházakkal is szoros kapcsolatra és párbeszédre törekszik. Igen, az lenne jó, ha az egyházakkal kialakított kapcsolat nem önmagáért lenne. Mai világunkban módosítani kell az egyházi kapcsolat tematikáját. Nem lehet, hogy miközben egyház finanszírozásról, politikai kapcsolatokról beszélünk, aközben az embereket érintő, szegénységgel, hajléktalansággal, szociális hátránnyal ne foglalkozzunk. Azt tapasztaltam, hogy majd minden egyházban és felekezetben megvan a bizalom a közös munkához. Kölcsönös sikerekre kell törekedni ezen az úton. Nyilván jelentős változásokra lesz szükség, de valamikor el kell kezdeni, és most tesszük az első lépéseket. - Az egyházakkal kialakított kapcsolat része a kancellária átalakításának, ami gondolom most már befejeződött. Elégedett vele? - A miniszterelnöki hivatal most kevesebb olyan feladatot lát el, amely nem tartozik alapfeladatai közé. A mi szakmai munkánkkal azt kell elősegítenünk, hogy az emberek ügyei, az embereket érintő kérdések kerüljenek a kormány elé. Az lenne jó, hogy döntéseinkben az emberek ráismerhessenek azokra a témákra, problémákra, amelyekről éppen előzőleg - mondjuk, tegnap vacsora mellett beszélgettek. - Ön nemcsak, mint kancelláriaminiszter,hanem mint az MSZP elnökségének tagja is tehet ezért. - A kormányzó párt elnökségének valóban a legfontosabb feladatának kell lennie, hogy vállalt programját megvalósítsa az emberek javára. Nem maradhat magára a programmal, nem is lehet mindez magánügye sem a kormánynak, sem a pártnak. Természetesen a 2002-ben megfogalmazott feladatokat mindig hozzá kell igazítani - aktualizálni - az adott pillanathoz, így jár jól az ország, ez felel meg a program szellemének is. Egy politikai kurzus, egy kormányzat sikerét csak azon keresztül lehet lemérni, mennyire segítette elő az egyes emberek esélyeit, azt, hogy mindenki olyan életet élhessen és olyan értékek alapján, amilyent ő akar. És csak ezen az alapon szemlélhetjük a reformokat, a gazdaságpolitikát is. - Vezetőtársai is így gondolkoznak? - Egy modern szociáldemokrata párt vezetőinek legfontosabb teendője, hogy a politikai baloldal pilléreiről vagy szemléletmódjáról a saját műhelyben kihordott programelemeket vagy elgondolásokat próbálják általánossá tenni. Ha pedig a tagság egy része vagy jelentős hányada ugyanazt mondja, akkor valóban sikeresnek értékelhető a tevékenységünk. Mindez hozzátartozik a társadalmi párbeszédhez, amit ön mindig is fontosnak tartott. Ennek talán legfontosabb állomása a Nemzeti Civil Alapprogram kidolgozása és elfogadása.A civil alapprogram az egyik büszkeségem. Alapvetően változtatja meg a hatalom és a társadalom viszonyát. Azzal, hogy függetlenséget biztosít civilszférának, kizárja a politikai kiszolgáltatottságot, a napi politika szintje fölé emelkedik, igazi demokráciát garantál. Azt jelenti, hogy a napi politika kezd udvarolni, nem pedig megrendeléseket ad. Az, hogy a kormány elfogadta ezt a programot, történelmi jelentőségű. Az ország végre azokat az értékeket követi, amelyek az itt élőknek fontosak. Ezt a keletközép-európai feje tetejére állított világot most a talpára állítjuk, szóval, ha a miniszterelnöknek futballozni támad kedve, akkor ne csak emiatt kelljen futballpályákat építeni az országban. Ellenkezőleg: az embereknek kell kialakítani a „divatot”, amit a kormány is próbál követni, és - példánknál maradva - az emberek ízlésének megfelelő sportokat űzni. A kormány egyik legfontosabb küldetésének éppen azt tartom, hogy csökkentse a politika „uralkodását”. Az a cél, hogy a társadalom politikán kívüli szereplői is egymásra találjanak, a civilek, a tudomány és a munka világának képviselői az érdek és a gazdasági szereplők vezetői párbeszéddel jussanak előre. Akkor végre beléphetünk az európai nemzetek sorába, azok körébe, ahol a párbeszéd a valóságos szereplők között zajlik. Kiss Péter kancelláriaminiszterrel Muhari Judit és Sebes György beszélget Az lenne jó, hogy döntéseinkben az emberek ráismerhessenek azokra a témákra, problémákra, amelyekről éppen előzőleg - mondjuk, tegnap vacsora mellett - beszélgettek Fotók: Vajda József NÉPSZAVA