Népszava, 2003. június (131. évfolyam, 127–150. sz.)

2003-06-28 / 149. szám

8 SZOMBATI RANDEVÚ 2003. JÚNIUS 28., SZOMBAT Talpára állítják a feje tetejéről a kelet-közép-európai világot Egy politikai kurzus, egy kormányzat sikerét csak azon keresztül lehet lemérni, mennyire segí­tette elő az egyes emberek esélyeit, azt, hogy mindenki olyan életet élhessen és olyan értékek alapján, amilyent ő akar. Ezt vallja a kancelláriaminiszter, aki lapunknak arról is beszélt, hogy történelmi jelentőségűnek tartja a Nemzeti Civil Alapprogram elfogadását. Kiss Péter szerint ez ugyanis lehetővé teszi a valódi demokráciát és kizárja a politikai kiszolgáltatottságot.­ ­ Ezen a héten a miniszterelnök tá­vollétében ön vezette a kormány­ülést. Adódik a kérdés, Önnek mi a véleménye arról, amiért Medgyessy Pétert sokan bírálják, vagyis hogy most ment szabadságra? - A miniszterelnök bármikor megy is szabadságra, bizton számíthat arra, hogy lesznek olyanok, akik meg fogják kér­dezni, miért éppen most. Az időpont megválasztásában szerepet játszott, hogy a nyári időszakban általában kevesebb az olyan esemény, amiért a kamerák ke­reszttűzében kellene állnia. Egyébként Medgyessy Péterrel állandó telefonos kapcsolatban állunk, megbeszéltük a kormányülés elé kerülő témákat is, hi­szen a miniszterelnök akkor is miniszter­­elnök, ha éppen szabadságon van. Az ő kifejezett kérésére foglalkoztunk például a héten az aszálykárral kapcsolatos sür­gős teendőkkel is.­­ Mindenesetre a miniszterelnök így nem lehetett jelen a kórháztörvény megismételt szavazásán. Ön szerint rendben volt az, hogy a parlament már aznap ismét döntött az ügyben, amikor az államfő megfontolásra visszaküldte a jogszabályt? - Az nem volt rendben, hogy egy szak­mai folyamat záróakkordjaként újra visz­­sza kellett térnünk egy igazából politikai indíttatású vitára. Egy ilyen nagy cso­maghoz - hiszen itt ezermilliárdok sorsá­ról és tízmillió ember életesélyéről van szó - csak úgy szabad hozzányúlni, hogy ha az ember konkrét kérdésekre konkrét érvekkel válaszol. Úgy ítélem meg, hogy az a kezdeményezés, amellyel a köztár­sasági elnök újra figyelmünkbe ajánlott bizonyos korábban megvitatott dilem­mákat, nem a szakmai megalapozottsá­got, hanem inkább a bizonytalanságot erősítette az egészségügyi reform kap­csán. Ezért kellett gyorsan dönteni a fel­vetésről. Ha valaki nem tud jobb javasla­tot tenni arra, mitől lesz európai színvo­nalú a magyar egészségügy, akkor ezt a megoldást kell segíteni. Ez jelen esetben a magántőke bevonása lehet és nem az, hogy elvesszük a közpénzen túli források lehetőségét. Az ellenzék nem a piacgaz­daság szabályainak megfelelően gondol­kodik akkor, amikor úgy véli, hogy az ál­lami tulajdon, a közpénz hatékonyabban működtethet egy szolgáltatást, mint a magánforrás. - A parlament ezek után szabadság­ra ment, de marad-e el a nyáron kormányülés a nyaralás miatt? - Július utolsó két hetében nem tart ülést a kormány. Ez a szokásosnál rövidebb szünet lesz. Augusztusban pedig már tel­jes erővel előkészítjük az őszi teendőket. Augusztus 6-án már a közigazgatás kor­szerűsítéséről tárgyalunk, a következő két hétben pedig egy sor olyan törvény­­tervezet lesz napirenden, melyek szep­temberben kerülnek a parlament elé.­­ Ez sürgető munka lehet, hiszen a házelnök többször is szóvá tette a kormány törvénykezési lemaradá­sát.­­A házelnök asszony tavasszal kétszer is említette ezt, és magam is úgy látom, jo­gos volt a kritika. Amikor március köze­pén leltárt készítettünk, már akkor látni lehetett, hogy a saját tervünkhöz képest van elmaradásunk a törvényalkotási me­netrendben. Ezért aztán nem véletlen, hogy az utolsó három hétben volt eset, amikor éjjel kettőig kellett ülésezni a parlamentben. Mindennek eredménye­képpen eredményes félévet zárhattunk: eredeti törvényalkotási programunk 64 százaléka már teljesült, ez jobb arány, mint eddig bármelyik kormányé. Ha így haladunk, akkor nyár végére minden ügyet előkészítünk, melyek ősz elején napirendre kerülnek.­­ Melyek a legfontosabb és legsür­gősebb teendők? -Az egyik - ami ősszel mindig kulcskér­dés - a költségvetés. Most érkeztünk el a kitűzött gazdaságpolitikai irányváltás harmadik lépcsőfokához. Az első tavaly volt, amikor megtörtént a bérköltségek csökkentése, az egyszerűsített vállalko­zói adó bevezetése. A második volt a ta­karékossági lépés azért, hogy a hivatali költség lényegesen kisebb mértékben terhelje az adóbevételt. A következő fél­év legnagyobb kihívása, hogy a költség­­vetés és az adójáruléktörvények kapcsán újabb versenyképességi lépést lehessen tenni, ami nélkül lemaradnánk a kelet­­közép-európai országokhoz képest. Ilyen körülmények között kulcsfontosságú, hogy napirendre tűzzük a helyi adó kér­dését, hiszen az jelenlegi még mindig nagy terhet ró a vállalkozókra. Végig­gondoljuk a társasági adó csökkentésé­nek lehetőségét is és további lépéseket tervezünk a társadalombiztosítási járulé­kok csökkentésében. A költségvetés és az adótörvények prioritása az, hogy min­dent megtegyünk a versenyképesség ja­vítására.­­ A versenyképesség növeléséhez uniós anyagi forrásra lesz szükség, a tőke pedig csak sikeres pályáza­tokkal hozható az országba. Úgy tű­nik, hogy az ország elmaradottabb részei nem vonzzák a tőkét, eleve hátránnyal indulnak a pályáztatá­son. Mit terveznek ennek megszün­tetésére? - Az egyik feladatunk, hogy az európai uniós pénzek lehívásához garantáljuk a hazai alapot. Ez az egyik oldalról azt je­lenti, hogy ki kell alakítani azokat az in­tézményeket, melyek befogadják a pénzt. A másik oldalról pedig saját erőnket kell mozgósítanunk. Egy átlagos projektből 15-30 százalékot nekünk kell finanszí­rozni az uniós forrás mellett. A második lecke az út- és autópálya-építés. Nyilván­való, hogy az ország néhány régióját azért sem éri el a működő tőke, mert nin­csenek megfelelő utak. Elsősorban Északkelet-Magyarországnak és az Al­föld bizonyos térségeinek az autópálya­építés teremt esélyt a gazdasági fellendü­léshez. És ez nemcsak regionális elkötele­zettség. Azt kell látni, hogy ott, ahol ma nincs működő tőke, az aktív korú lakos­ságnak talán még 40 százaléka sem dol­gozik, ahol pedig ebben nincs hiány, 50- 60 százalék fölé megy az átlagos foglal­koztatási szint. Magyarországon ez az arány átlagosan 57 százalék. Emiatt is fontos, hogy keleten is nagyobb arányban dolgozzanak, tehát több ember viselje a vállán a közterheket. Ehhez szorosan kap­csolódik a második elem, vagyis az, hogy infrastruktúrafejlesztéssel megteremtjük a beruházások, a befektetések lehetőségét. A harmadik dolog pedig az önkormányza­ti szolgáltatások fejlesztése.­­Munkaügyi miniszterként Ön külö­nös figyelmet fordított a hátrányos helyzetűek foglalkoztatására, a táv­munka és a részmunkaidős fog­lalkoztatás bevezetésére. Lassan ugyan, de terjednek az úgynevezett atipikus foglalkoztatási formák. Bár egyelőre a legtöbb munkaadó még nem érzi, miért is lenne előnyös szá­mára az újszerű foglalkoztatási for­ma. Hogyan tudja ezt segíteni, mi­lyen lépéseket terveznek a népszerű­sítés érdekében? - Minderre éppen most kérdeztem rá volt kollégáimnál, mert szívügyem. Úgy lá­tom, hogy nem elegendő csak az infrast­ruktúrát elvinni Kelet-Magyarországra, hanem az is fontos, hogy ugyanannyi munkahelyen többen dolgozhassanak. Ez Európában ma úgy néz ki, hogy a részmunkaidővel, távmunkával másfél­szer annyian tudnak egy munkahelyen dolgozni, mint nálunk. Ha ez Magyaror­szágon is megvalósulna, akkor mondjuk egy-másfél millió emberrel többet lehet­ne foglalkoztatni, ezzel nemcsak a meg­élhetését, hanem a hétköznapi szabadsá­gát is garantálni lehet. Ezért is kulcskér­dés a távmunka. Az előkészítés jelenleg két irányban folyik. Az egyik, hogy a távmunkát nemcsak az alkalmazotti, ha­nem a vállalkozói körre is ki kell terjesz­teni. Európában 45-55 arányban van az alkalmazotti és a vállalkozói típusú táv­munka. Mi nyilván azért nyitottunk a ki­sebbik szeletbe, mert az volt a nehezebb. Ha ott sikerül jó eredményeket elérni, akkor sikerül a másik is. A másik és na­gyon fontos terület a speciális társadalmi helyzetben lévő körök számára speciális támogatási feltételek megteremtése. A munkalehetőséget össze kell kapcsolni képzéssel. Gondoljunk csak arra, hogy mintegy 600 ezer fogyatékkal élő ember közül csupán 16-17 százaléknak van munkája. Ennek két oka is van. Az egyik, hogy alacsony az e körben a szak­képzettek aránya, tehát eleve nincs esé­lyük arra, hogy versenyezzenek a mun­kahelyért. A másik viszont a tagadhatat­lanul meglévő előítélet. Pedig a tapaszta­latok szerint a fogyatékkal élők nagyon megbecsülik a munkát. Távmunkával, képzéssel, a munkaadók szemléletváltá­sával ők is szuverén emberek lehetnek. Az egyik megyében számítógépes tanfo­lyamot szerveztek olyan embereknek, akik elvesztették a kezüket. Ők pedig megtanulták kezelni a számítógépeket, szinte hihetetlen, de ceruzával a szájuk­ban fantasztikusan nyomkodták a billen­tyűket. Ez csak egy példa arra, hogy le­hetetlen helyzet, ha négymillió aktív ko­rú ember - aki dolgozhat - jól él, míg 600-800 ezren az előítéletek miatt nem kapnak esélyt a boldogulásra.­­A Munka törvénykönyve július ele­jén életbe lépő újabb módosítása elég nagy félelmet váltott ki munka­adói körökben. - A változástól annak kell tartania, aki kényszerből vállalkozó, de gyakorlatilag csak alkalmazott. Vannak a munka vilá­gának olyan területei, ahova semmikép­pen sem szabad beengedni a színlelt vál­lalkozást. A foglalkozások 95 százaléka ilyen. Azt tapasztaltuk, hogy az alkalma­zotti munkaterületeken - mint a termelés vagy a szolgáltatás - is elkezdett terjedni a színlelt vállalkozás. Azt mondják a munkaadók, „akkor dolgozhatsz tovább­ra is, ha kiváltod az egyéni vállalkozói igazolványt, mi kifizetjük neked számlá­ra az eddigi munkabéredet, aztán te vagy fizetsz társadalombiztosítást, vagy nem, az már a te dolgod”. Na ez az, ami nem vállalható, nem európai megoldás, sőt minden európai szabállyal ellentétes. A másik kör, mely a munkavállalók 5 szá­zalékát érinti, vagyis a biztosítási ügynö­köket, az őrző-védő szolgáltatásban és a médiában dolgozókat. Ezek valójában speciális munkakörök, tehát jogos az igény, hogy a tevékenységük szabadsága más legyen, mint egy klasszikus alkal­mazotté. Általában a munkahelyük is speciális, nem csak egy hivatalba járnak, a munkaidő is kötetlen. Munkájuk kap­csán pedig olyan költségek merülnek fel, amiket nekik kell viselniük. Ezért szá­mukra egy új típusú, önfoglalkozási vi­szonyt teremtünk. Ez nagyobb biztonsá­got jelent majd, mert kizárja annak lehe­tőségét, hogy a munkaadó egyik napról a másikra szerződést bontson, a másik ol­dalon pedig egyfajta nyugdíj- és társada­lombiztosítási garanciát is jelent. Kulcs­­fontosságúnak érzem, hogy ezt a kört ad­dig ne büntessék, amíg az az új társasági forma törvénybe nem lép, a többi 95 szá­zalék ellen viszont fellépjenek a törvény szigorával. A Munka törvénykönyvének módosításával - ami egyébként ’96 óta érvényben van, most a szabályait ponto­­sítottuk - tehát kifejezetten az volt a szándékunk, hogy kisebb legyen a mun­kavállalók kiszolgáltatottsága.­­ Az életminőség jobbítása érdeké­ben ön az egyházakkal is szoros kap­csolatra és párbeszédre törekszik.­­ Igen, az lenne jó, ha az egyházakkal ki­alakított kapcsolat nem önmagáért lenne. Mai világunkban módosítani kell az egy­­házi kapcsolat tematikáját. Nem lehet, hogy miközben egyház finanszírozásról, politikai kapcsolatokról beszélünk, aköz­ben az embereket érintő, szegénységgel, hajléktalansággal, szociális hátránnyal ne foglalkozzunk. Azt tapasztaltam, hogy majd minden egyházban és felekezetben megvan a bizalom a közös munkához. Kölcsönös sikerekre kell törekedni ezen az úton. Nyilván jelentős változásokra lesz szükség, de valamikor el kell kezde­ni, és most tesszük az első lépéseket. - Az egyházakkal kialakított kapcso­lat része a kancellária átalakításá­nak, ami gondolom most már befe­jeződött. Elégedett vele? - A miniszterelnöki hivatal most keve­sebb olyan feladatot lát el, amely nem tartozik alapfeladatai közé. A mi szakmai munkánkkal azt kell elősegítenünk, hogy az emberek ügyei, az embereket érintő kérdések kerüljenek a kormány elé. Az lenne jó, hogy döntéseinkben az embe­rek ráismerhessenek azokra a témákra, problémákra, amelyekről éppen előzőleg - mondjuk, tegnap vacsora mellett­­ be­szélgettek. - Ön nemcsak, mint kancelláriami­niszter,h­anem mint az MSZP elnök­ségének tagja is tehet ezért. - A kormányzó párt elnökségének való­ban a legfontosabb feladatának kell len­nie, hogy vállalt programját megvalósítsa az emberek javára. Nem maradhat magá­ra a programmal, nem is lehet mindez magánügye sem a kormánynak, sem a pártnak. Természetesen a 2002-ben meg­fogalmazott feladatokat mindig hozzá kell igazítani - aktualizálni - az adott pil­lanathoz, így jár jól az ország, ez felel meg a program szellemének is. Egy poli­tikai kurzus, egy kormányzat sikerét csak azon keresztül lehet lemérni, mennyire segítette elő az egyes emberek esélyeit, azt, hogy mindenki olyan életet élhessen és olyan értékek alapján, amilyent ő akar. És csak ezen az alapon szemlélhetjük a reformokat, a gazdaságpolitikát is. - Vezetőtársai is így gondolkoznak? - Egy modern szociáldemokrata párt ve­zetőinek legfontosabb teendője, hogy a politikai baloldal pilléreiről vagy szem­léletmódjáról a saját műhelyben kihor­dott programelemeket vagy elgondoláso­kat próbálják általánossá tenni. Ha pedig a tagság egy része vagy jelentős hányada ugyanazt mondja, akkor valóban sikeres­nek értékelhető a tevékenységünk.­­ Mindez hozzátartozik a társadal­mi párbeszédhez, amit ön mindig is fontosnak tartott. Ennek talán leg­fontosabb állomása a Nemzeti Civil Alapprogram kidolgozása és elfoga­dása.­­A civil alapprogram az egyik büszkesé­gem. Alapvetően változtatja meg a hata­lom és a társadalom viszonyát. Azzal, hogy függetlenséget biztosít civilszférá­nak, kizárja a politikai kiszolgáltatottsá­got, a napi politika szintje fölé emelke­dik, igazi demokráciát garantál. Azt je­lenti, hogy a napi politika kezd udvarol­ni, nem pedig megrendeléseket ad. Az, hogy a kormány elfogadta ezt a progra­mot, történelmi jelentőségű. Az ország végre azokat az értékeket követi, ame­lyek az itt élőknek fontosak. Ezt a kelet­­közép-európai feje tetejére állított világot most a talpára állítjuk, szóval, ha a mi­niszterelnöknek futballozni támad ked­ve, akkor ne csak emiatt kelljen futball­­pályákat építeni az országban. Ellenke­zőleg: az embereknek kell kialakítani a „divatot”, amit a kormány is próbál kö­vetni, és - példánknál maradva - az em­berek ízlésének megfelelő sportokat űz­ni. A kormány egyik legfontosabb külde­tésének éppen azt tartom, hogy csök­kentse a politika „uralkodását”. Az a cél, hogy a társadalom politikán kívüli sze­replői is egymásra találjanak, a civilek, a tudomány és a munka világának képvi­selői az érdek és a gazdasági szereplők vezetői párbeszéddel jussanak előre. Ak­kor végre beléphetünk az európai nem­zetek sorába, azok körébe, ahol a párbe­széd a valóságos szereplők között zajlik. Kiss Péter kancelláriaminiszterrel Muhari Judit és Sebes György beszélget Az lenne jó, hogy döntéseinkben az emberek ráismerhessenek azokra a témákra, problémákra, amelyekről éppen előzőleg - mondjuk, teg­nap vacsora mellett - beszélgettek Fotók: Vajda József NÉPSZAVA

Next