Népszava, 2003. szeptember (131. évfolyam, 203–228. sz.)

2003-09-26 / 225. szám

6 KULTÚRA 2003. SZEPTEMBER 26., PÉNTEK NÉPSZAVA Perük a Vidám menesztett igazgatóját Jelentős többséggel szavazott meg a főváros 50 milliós plusztámogatást az ellehetetlenült anyagi helyzetben lévő Vidám Színpadnak, hogy az új igazgató teljesíthesse vállalásait. A tulajdonosi jogokat gyakorló Fővárosi Közgyűlés ugyanak­kor felkérte a főpolgármestert annak vizsgálatára, miként lehetne az előző-direktorral szemben büntető és polgári jogi eljárást indítani. Bóka Lászlót hibásnak tartják abban, hogy fizetését jogszerűtlenül egy betéti társaságon keresztül vette fel, illetve a munkakör átadásakor nem jel­zett több tízmillió forintnyi olyan szerződést, amelyre már elkötelezte magát. Geberle Erzsébet, az SZDSZ frakcióvezető-helyettese úgy véli, az ügyvezető hamis nyilatkozatot tett a munkakör átadásakor. A szerdai kulturális bizottsági ülésen az előző igazgató elleni szigorú fellépést támogatta a Színházi Dolgozók Szakszervezeté­nek képviselője is. Szerinte azért volna szükség egy ilyen, precedensjellegű perre, mert gyakor­lattá vált, hogy az igazgatók nagy adósságot hagynak utódaikra, akik emiatt kénytelenek sok dolgozót elbocsátani. (Népszava) Művészeti Egyetemek Fesztiválja Kiállítások, koncertek, vetítések, divatbemuta­tók, színházi és opera-előadások lesznek azon a vasárnapig tartó rendezvénysorozaton, me­lyen a magyar művészeti egyetemek és főisko­lák mutatkoznak be a közönségnek a Millená­ris Parkban (Bp. II. kér., Fény u. 20-22.). (Népszava) A szociofotó Magyarországon Régi, kultúrtörténeti jelentőség fotográfiák­ból nyílik kiállítás ma délután 17 órától A szociofotó Magyaror­szágon az 1920-as, 30-as években címmel a Politikatörténeti In­tézet földszintjén (Bp. V. kér., Alkotmány u. 2.). A tárlat megtekint­hető 2003. október 31-ig. (Népszava) Elhunyt Tímár György Meghalt Tímár György Füst Milán-díjas író, köl­tő, műfordító, újságíró. Tímár Györgyöt 74 éves korában, szeptember 24-én, hosszan tartó, súlyos betegség után érte a halál. Tímár György 1929. június 23-án született Budapesten. Újságírói pá­lyáját 1947-ben kezdte a Kossuth Nepe lapnál, 1958-tól az Élet és Irodalom, 1981-től a Ludas Matyi, majd az Új Ludas munkatársa volt. 1995- től a Magyar Hírlapban és lapunkban is jelentek meg írásai. (MTI) Meghalt Almásy Pál fotóriporter Elhunyt Paul Almásy világhírű, magyar szárma­zású francia fotóriporter. A fotóművészt szep­tember 23-án, 97 éves korában, Párizsban érte a halál. Almásy Pál 1906. május 29-én született Budapesten, 1938 óta élt Franciaországban. Auto­didakta módon tanul meg fotózni, azt megelő­zően újságíróként dolgozott, és mivel nem volt vele fotós, maga készítette anyagaihoz a képe­ket. Riportútjai során 1929 óta a világ szinte valamennyi országába eljutott. (MTI) TÉVÉNÉZŐ ★ ★ ★ ★ Kuriózum TTT»7^l Napsugaras kamaszkorombav a I I mozik és a televíziók telis-tele voltak azon hollywoodi szuperprodukciók­kal, amelyekben feltűnt Charles Bronson és/vagy Steve McQueen, és a végén mindig a fritzek ve­szítettek. Olyasfajta operettfdmek voltak ezek, mint nálunk a Rákóczi hadnagya vagy A Tenkes kapitánya: mindegy, mi történt, a lényeg az volt, hogy az ellenség (wermachtos vagy mezei la­banc) kemény ellenfélnek bizonyult, de aztán mégis olyan ostoba volt, hogy le lehetett őt győz­ni. (Egyetlen kivétel A halál ötven órája: ott a né­metek legalább nem voltak agyalágyultak.) Na most, tudjuk, hogy az HBO mozicsatorna olyan fdmeket sugároz, amelyek frissen kifutottak a mo­zi-, a videó- és DVD-forgalmazásból. Tehát több­nyire nem öregebbek egy-másfél évnél, vagyis vonzzák azokat, akik kihagyták a moziban a fű­met, de még nem volt idejük kikölcsönözni. A csa­torna ebben a hónapban műsorára tűzte A nagy szökés című, hatvanas években forgatott, 165 per­ces produkciót. Van benne Bronson, McQueen, James Garner stb. és - természetesen - palira ve­hető fritzek. Nem tudom,''minek köszönhető ez a kuriózum az HBO programjában, de ajánlom mindenki figyelmébe. Egyvalamit mindenképpen bizonyít: mégiscsak vannak produkciók, amelyek nem porosodnak. Kerékgyártó György Kovács Lajos a színészélet mindennapjairól, a válságokról és a sikerekről „MONDJA A MAGÁÉT' A színház az életről való tudás Ma este Csányi János rendezésében mutatja be a Bárka Színház Shakes­peare Rómeó és Júliáját. A Lőrinc barátot játszó Kovács Lajost mindenek­előtt a hitvallásáról kérdeztük. Úgy tartja, a színész testestől-lelkestől kell hogy átadja magát, ami nem kereteket vagy korlátokat szab, hanem éppen a szabadságot jelenti.- Mi mindent hozhat ki a színészből, ha nem elméletben határozza meg ön­magát és a szerephez való viszonyát, hanem energiáit szabadjára engedve közelít egy figurához?- Valójában mindig az alakítás logi­kai végiggondolása érdekel alapvető­en. Ha megvan a tudásom az adott szerepről, akkor azt egy ponton túl el­felejtem, és elkezd működni az a Ko­vács Lajos, aki csak igen halványan fogja és tartja a szerepet. Ha elértem egy bizonyos szintet, ez is megszűnik, eltűnik, és az aktuális Kovács kerül elő, nem pedig egy konstruált. Nyil­vánvaló: játszom a szerepet, ám annál többet igyekszem csinálni. Nem is igyekezetről van szó, hanem belülről jövő, általam nagyon nehezen kontroll alatt tartható állapotok, hangulatok, gondolatok villannak be - a saját éle­temből. A színészetet tehát csinálom, de egy ponton túl elfelejtem, és én ma­gam kerülök előtérbe. Betartom az író stancáit, mégis valamikor elszabadul bennem a fenegyerek, aki nagyon pon­tosan tudja, mit akar, mégis annál töb­bet csinál. A Kovácsot. Ekkorra a sze­rep már úgy belém épült, hogy nyu­godtan támaszkodhatom rá, de ennél sokkal fontosabb, hogy mit teszek a darabhoz. Hogyan hallgatok, koncent­rálok, egyáltalán mi érdekel belőle.- Bírálói sokat írtak arról, hogy sze­repeiben hullámzó: hol zseniális, hol csapnivaló.- Valamifajta szakmai folyamatos­sággal tudnék kiszámíthatóan dolgoz­ni, de mindig felülkerekedik egy olyan érzés, hogy mindez most nem elég ér­dekes. Hogy ezt most unom. Nagyon fontos dolgokról van szó, amelyek mégis unalommal töltenek el - ezért szeretem az érzékiségtől, az érzelem­től, a mozdulatlanságtól, a befelé for­dulástól és az indulatoktól feszített szerepeket, mert a mai napig a belőlem áradó energiákból dolgozom. Ez nem a gondolatok rovására történik, egy­szerűen ezzel az adottsággal születtem. Nyilván más színész másképpen gon­dolja, de számomra a lendület nélkü­lözhetetlen. Ezek gyakran szélsőséges helyzetekbe visznek, amik vagy tet­szők, vagy nem tetszők - nekem sem mindig tetszők -, de akkor is, kényte­len vagyok ezeket az energiákat moz­gósítani esetleges szellemi kontroll nélkül. Előttem van a Paál István ren­dezte Hamlet-előadásunk, amikor tíz másodpercre elveszítettem az emléke­zetemet. Testestől-lelkestől kell átélni a szerepet: ez nem valami konstrukciót jelent, hanem a szabadságot magát. A színész szabad ember, nem egy szö­vegmondó mechanizmus, aki hol álló-, hol ülőhelyzetben kicsit megmozgatja a nadrágszárát, begombolja a sliccét vagy a gallérját. Nem tartozom ezek közé. Indulat, energia, lendület kell.- Nem veszélyes ez kissé?- Egyébként az, valójában erősen kordában kellene tartani, de az indula­taim és a belső energiáim néha legyőz­nek, ezért kell nagyon koncentrálnom.- Mi jelenthet féket, mértéket?- Addig mehetek el, amíg igaz va­gyok. A színész megérzi, ha az indula­ta fals. Tulajdonképpen mindig azt kell figyelnem, a másik ember hol tart. A Rómeóban például kétségbeesett hely­zetében a főszereplő öngyilkos akar lenni, ott elszabadul a pokol részemről. Itt mindent felhasználhatok, olyan energiákat kell mozgósítanom, ame­lyek a csillárt leverik, de nem feltétle­nül hangerőben. Nem lehet óvatosan, vigyázva játszani a színházban. Túlél­ni, megúszni, túl lenni a dolgon. Ha már színpadon vagy, dobd be az összes gránátodat vagy menj el a francba. Vagy belehalsz, vagy abbahagyod.- Gondolt már ez utóbbira?- Az egész pályámon végigkísért, hogy holnap felégetem a hidakat. Há­rom ízben szálltam ki egy-egy évre Nem lehet óvatosan játszani a színházban, túlélni, túl lenni a dolgon anélkül, hogy félelmet okozott volna, hogy később majd nem kapok munkát. Megint az energiáról van szó - mindig is annyit fektettem a munkámba, hogy néha már azt éreztem, lázas vagyok, megőrülök. Olykor akkora energia- veszteség ért, hogy azt éreztem, nem tudok a színpadon igazul dolgozni.- Ez a fajta kiszállás valami más, mint a „művészi feltöltődés" ?- Nem akkumulátorprobléma volt ez sohasem, inkább kérdések: ki va­gyok én? A színház nagyon zárt hely - bemégy, és ott is maradsz. Én pedig az egész életemet akutan, távol a család­tól, a színházban töltöttem. Olyan el­lenreakciók, védekezések dolgoztak bennem sokszor, hogy innen el, de ha­za nem. Akkor menj el valahova, ahol színeket látsz, néma emberekkel, al­maszedő asszonyokkal ismerkedsz meg. Elmentem lovásznak, és nem tudtam, visszajövök-e. Eltelt egy év, Fotó: Szalmás Péter és a lovaktól a pusztán, meg a hótól, a tavasztól, a kutyáktól visszajött az erőm. Meg attól a levestől, amit a falu legszélső házában telezokogtam a könnyeimmel. Nem bírtam ebédelni, az asztalnál mindig arra gondoltam, hol az én otthonom, a hazám. Három­szor adódott úgy, hogy megkerülhetet­len kérdések végéig jutottam el. Ebben nem segíthetnek rendezők, de még a feleségemet sem hívtam. Tudtam, hogy csakis Istennek a segítségével, magamban kell a végére járnom en­nek. Nyilván az én választásom is, hogy mindig a színházak, színészhá­zak és színészbüfék között kellett há­nyódnom. Az ember ezt nem meri ott­hagyni, mert fél attól, hogy elfelejtik - holott nem így van, éppen ellenkező­leg. A színház az életről való tudás és az élet sűrített változatának bemutatása a színpadon. Ha muszáj, bátran el kell tudni menni. Koren Zsolt Filmóriások és első filmesek Peter Greenaway, Lars von Trier, to­vábbá ismert és új fiatal filmesek munkái, valamit a 20-as évek francia erotikus filmek közül is válogattak a Titanic Filmfesztivál szervezői. Az október 9-19. közötti filmes sereg­szemle változatlanul a világ friss film­terméséből válogat, bár a dokumen­tumfilmek között akad e téren kivétel. Valószínűleg legalább 40 alkotást mu­tatnak majd be, mert már most felke­rült a listára - 23 országból érkezett - 38 mű, ezek a számok még növeked­hetnek. A legnevesebb rendezők közül Peter Greenaway és Lars von Trier munkái láthatók; előbbi a Tulse Luper bőröndjei 3. epizódja című filmmel szerepel, amely nem azonos az idén Cannes-ban bemutatott első résszel, hanem itt, a Titanicon lesz először lát­ható. A Félhold-tenger szekcióba azon országok alkotásai kerültek bele, ame­lyek eddig inkább a politikai hírekben szerepeltek. Algériai, libanoni, török, tádzsik mozgóképek közé bekerült Elia Suleiman palesztin rendező Isteni beavatkozás című mozija is. Az érdes, naturalista filmek helye A bűn mélysé­gei szekcióban lesz, a Filmdokk pedig a válogatott dokumentumfilmek tára. Ide kerültek be az erotikus képeket is tartalmazó, 1920-as évekből származó válogatás képei is, amelyek a legújabb filmekre koncentráló Titanic esetében újdonságnak számítanak, de a tavalyi, cannes-i hasonló alkotások egyszers­mind az előzményét is jelenthetik. A fesztivál á szakmai vetítések mel­lett a közönségigényt is kiszolgálja. Négy mozi (Kossuth, Uránia, Toldi, Örökmozgó) olcsóbb (690-790 forin­tos) jegyárakkal várja az érdeklődőket. Nagy Ákos A Tóték prágai sikere Eszenyi Enikő rendezésében mutat­ták be a prágai Bez Zabradli művész­színházban Örkény István Tóték című darabját. A premier fergeteges siker­rel zárult, több alkalommal is nyílt színi taps szakította félbe az előadást. A cseh kulturális élet több jelentős személyisége is ott volt a nézőtéren. Az előadás végén a darab szereplői a függöny előtt köszöntötték a szerző özvegyét, Radnóti Zsuzsát és kö­szönték meg Eszenyi Enikőnek a kö­zös munka gyötrelmes és felemelő perceit. Népszava-információ FÓKUSZBAN ★ ★ ★ ★ Bestseller Ma már - jócskán túl a központi könyv­elosztás korszakán - a hazai olvasó is jól tudja, nem mindegy, egy könyvet hogyan tálal a kiadó és/vagy a terjesz­tő a közönség elé. Ha például egy kö­tet borítóján az szerepel, hogy 40 nyel­ven, 15 millió példányban jelent meg a világon, az amerikai könyvtárosok a XX. század legjobb regényének vá­lasztották, Pulitzer-díjat kapott, a belő­le készült film pedig Oscart vagy hogy a Waterstone nevű brit kiadó és a Channel 4 felmérése alapján a XX. század száz legjelentősebb művei kö­zött foglalja el a hetedik helyet, olyan művek után, mint A Gyűrűk Ura, az 1984 - nos, ebben az esetben az olvasó legalább a böngészéshez kedvet kap. Harper Lee Ne bántsátok a fekete­rigót! című immár magyarul is olvas­A VÍGSZÍNHÁZ f 2003. OKTÓBER HAVI BÉRLETI ELŐADÁSAI: 8., szerda Somogyvári Rudolf bérlet 1. előadás 9., csütörtök Latinovits Zoltán bérlet 1. előadás 14., kedd Sulyok Mária bérlet 1. előadás 1 15., szerda Gábor Andor bérlet 1. előadás 24., péntek Upor Tibor bérlet 1. előadás A PESTI SZÍNHÁZ 2003. OKTÓBER HAVI BÉRLETI ELŐADÁSAI: 15., szerda Szabó Sándor bérlet 1. előadás 24., péntek Harsányi Zsolt bérlet 1. előadás 30., csütörtök Ráday Imre bérlet 1. előadás ható kötetének borítóján mindezek az adatok szerepelnek - sok egyéb csábító tényközlés mellett. Pedig Lee regényé­nek igazából nem is volna szüksége ilyesféle reklámra. Elég, ha az érdeklő­dő kinyitja a kötetet, s már az első ol­dalon elragadja a cselekményszövés tömörsége, az író sajátos stílusa. Az anya nélkül, Alabamában cseperedő testvérpár és ügyvéd apjuk története feszültségekkel teli, lebilincselő ese­ménysorozat, amely a század első fe­lének Amerikájában, annak fojtott at­moszférájában jelenik meg. A Ne bánt­sátok a feketerigót! Harper Lee első re­génye. És tényleg jóval több, mint egy első kötet. Kerékgyártó György H. Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Geopen, 2490 Ft PANNON vTTTT Az élvonalú ■ ▲AAAAAA GSM A PANNON GSM a kultúra szolgálatában PANNON YTTVT Az élvonal. L GSM

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék