Népszava, 2003. szeptember (131. évfolyam, 203–228. sz.)

2003-09-24 / 223. szám

6 Pályázat a Zeneakadémia felújítására Egy hét múlva zárul a Zeneakadémia épületé­nek felújítására kiírt tervpályázat - mondta a tervezett beruházás felügyeletét ellátó minisz­teri megbízott. Az Oktatási Minisztérium és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem május­ban kiírt pályázatára hat építész kapott meghí­vást, elképzeléseiket szeptember 30-ig kell be­nyújtaniuk - közölte Jordán Péter. Az ered­ményhirdetést várhatóan október 22-én tartják. A bírálóbizottság által legjobbnak ítélt terv al­kotójának ezután kell összeállítani az úgyneve­zett beruházási programtervet. Jordán Péter közlése szerint az oktatási tárca e programterv alapján készítene előterjesztést a kormány szá­mára, s a kabinet ez után dönthetne arról, mi­lyen módon biztosíthatná a pénzügyi keretet a Zeneakadémia rekonstrukciójához, amelynek befejezését az intézmény alapításának 100. év­fordulójára, 2007-re tervezik. Jordán Péter nem akart találgatásokba bocsátkozni a tervezett beruházás forrásigényéről, de annyit érzékelte­tett, hogy többmilliárdos nagyságrendű összeg­re kell számítani. (MTI) Kovács László kiállítása Kovács László Mun­­kácsy-díjas festőmű­vész képeiből nyílik kiállítás ma délután 17 órakor a Vigadó Galériában (Bp. V. ker., Vigadó tér 2.). A tárlatot megnyitja Földi Péter festő­művész, közreműkö­dik Kertész Ildikó fuvolaművész, a ki­állítást rendezte Szeifert Judit művészettörté­nész. (Népszava) Fábry Kabaréhajója Immáron kilencedik esztendeje, hogy havonta egyszer útjára indul Fábry Sándor Kabaréhajó­ja, ahol a népszerű humorista exkluzív környe­zetben a tévéshow-jából (amely most századik adásához érkezett) kimaradt munkásságának részleteit osztja meg az érdeklődőkkel. A Zsó­fia Főhercegné hajó fedélzetén a humoristával legközelebb szeptember 26-án, pénteken, 18 órakor fut majd ki az Erzsébet híd pesti hídfő­jénél lévő IX. kikötőből. A svédasztalos vacso­ra és az esti városnézés közepette Fábry kubai, kínai és kamcsatkai úti beszámolóin dolgoztat­hatják meg rekeszizmaikat a vendégek, de a showman külön kérésre régi, klasszikusnak számító szösszeneteiből idéz. (Népszava) Karcsúsító volt A Holló és Társa Kiadó Könnyen, gyorsan, fi­nomat sorozatának színes kötete az egészséges táplálkozás híveinek ajánlható figyelmébe. A könyvecske bemutatja, miként lehet kevés zsi­radékkal főzni. Minden recepthez részletes és könnyen érthető leírás tartozik. Könnyű ebé­dek, zöldséges fogások, fűszeres hús- és hal­ételek, valamint édességek receptjei találhatók a praktikus kiadványban. (Népszava) A magyar dráma ünnepe A magyar dráma napjának alkalmából tegnap délután Mandur László és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának vezetői színház­­igazgatókat és főrendezőket láttak vendégül. A Parlament Vadásztermében tartott fogadáson a politikai élet szereplői megköszönték a ma­gyar színházi élet vezetőinek munkáját, nagy­rabecsülésükről és támogatásukról biztosították őket. (Népszava) TÉVÉNÉZŐ ★ ★ ★ ★ A Premier premierje m2 Magára valamit adó televíziós csa­tornának rendelkeznie kell kulturá­lis magazinnal - legalább a látszat kedvéért. A Magyar Televízióban azonban min­dig is volt ilyen (néha egyszerre több is), tehát itt ennek hagyománya van, ami látatlanban is bizalomra ad okot. Az m2 új színházi magazin­ja, a Premier első adása nem okozott csalódást. A célkitűzés szerint a műsor havi rendszeresség­gel néhány - bevallottan - „önkényesen” fontos­nak tekintett színházi bemutatóval kíván foglal­kozni. De nem a hagyományos ajánlók szintjén: a tervek szerint a színészek, rendezők mellett a teátrumok olyan dolgozóival is beszélni kíván­nak egy-egy produkció ap­ropóján, illetve a színházak olyan zugaiba is bekukkantanak majd, akik és amelyek ritkán láthatóak a televíziós képernyőn. Az első adás alapján e vállalásokat a készítők képesek lesznek megtartani: az újszín­­házbeli Koltes-bemutató, a Madách Kamara kettős Ionesco-premierje és a Nemzeti Színház nemrég tartott nyitópartija nem csupán szerkesz­tői önkényből tekinthető fontosnak. Ráadásul a műsorvezető Dombóvári Gábor is lényegesen visszafogottabb, szikárabb a korábbi önmagához képest. A Premier tényleg ajánlható a színház iránt érdeklődőknek. Kerékgyártó György KULTÚRA 2003. SZEPTEMBER 24., SZERDA NÉPSZAVA Puskás Tamás szerint nincs lehetőség saját, önálló premierre a most induló szezonban Vidám Színpad: szomorú büdzsé Nem szeretnénk a következő évad különlegessége lenni, ez a Vidám Színpad évad kezdésének összes szenzációja - mondja Puskás Tamás direktor. A nyár elején menesztett Bóka László helyére egy évre válságkezelő menedzsernek hívták a színész-rendezőt. Ha véget vet a válságnak, négy évig vezetheti a Révay utcai színházat. A felhalmozott adósság az eddig hitt 35 helyett 82 és fél millió forint. - Nem kerülhetjük meg azokat a sajtó­híreket, amelyek arról szóltak: közel háromszorosára nőtt a nyár folyamán a Vidám Színpad adósságállománya. - Ne is kerüljük, bár teljesen érdek­telen téma. Egyszerű, mint egy csettin­­tés. 35 millió forint hiányt tártak fel május végéig, az adatokat a tulajdonos főváros kérte be. Nem állítom, hogy a korábbi vezetők részéről nem volt az adatokban némi kozmetika. - Hogyan kerül elő 35 millió tarto­zás mellé még 50 millió? - Éltünk a gyanúperrel, tudtuk, hogy van a szekrényben csontváz, hiszen akkor is volt, amikor az előző igazgató megkezdte a munkáját. A megbízott gazdasági vezetőm olyan valóságos té­teleket tárt fel, amelyeknek jogszerű­sége nem vonható kétségbe. Nem egy művész, dolgozó, szállító csak az em­lített időpont után adta le számláit a korábbi teljesítésekről. Felmerültek olyan peres ügyek is, amelyek már évek óta nyomják a színház vállát. A végösszeg 82,5 millió forint - viszony­lagos bátorsággal lehet állítani, hogy ez már nem lesz több. Ahogyan a ma­gyar mondja: sok kicsi sokra megy. - Tehát ez mind sok kicsi? - Na jó, van két nagyon nagy tétel benne. Ezek a színházat korábban ve­zető két úr személyével kapcsolatosak. Bóka László helyettese például másfél évig dolgozott a papírforma szerint, és egy fillért nem vett fel. Bármily furcsa, a jog nem olyan rugalmas, mint az ér­zelmeink által befolyásolt élet: nem mondhatjuk, hogy rosszul vezették a színházat, ezért nem érdemelnek pénzt. Ez csak az érzelmi oldal, a gyakorlat­ban azonban fizetünk és kész. - Kinevezésekor azt mondta, egy év múlva senki nem emlékszik majd arra, hogy itt bármikor is válság volt. Há­rom hónap eltelt - az adósság három­szoros. Milyenek az esélyek? -A szerződésem úgy szól, amennyi-­­ben jövő nyárra a színház biztonságos működést mutat és nem fut pirosba, akkor a kinevezésem négy évre szól. A hiányok rendezése a jövőnket nem befolyásolja. - Mert a főváros mellényzsebből ki­fizeti az ötvenmilliós „csomagot”? - Mindez nem vitatható, hanem kifi­zetendő adósság, és mind a tulajdonos vállát nyomja. Ki kell fizetni, és ki is fizeti a tulajdonos. A színháznak any­­nyit kell ebből visszafizetnie a követ­kező években, amennyit az eredeti szerződésben vállalt. Ez 28 millió fo­rintos törlesztés négy év alatt. Ha ennél nagyobb adósságtömeggel sújtanák a színházat, az olyan lenne, mintha egy éretlen gyermek hátára két cementes zsákot tennének, mindenképp össze­rogyna alatta. A mi életünket az befo­lyásolja, hogy ez a budapesti átlagtól erősen elmaradt támogatású színház, amelytől elpártolt a közönsége is, illet­ve „szépen”, lassan elfogyott. A mi költségvetésünk a kigazdálkodhatóság alsó határa alatt mozog, tehát bűvész­kedésre van szükség, hogy egyáltalán működőképesek legyünk.­­ Mihez hasonlítaná a Vidám jelen­legi állapotát: elhalóban lévő intéz­mény, amit vissza kell éleszteni vagy inkább egy új színházi műhely, de még inkubátorban? - Ez utóbbi semmiképpen sem. Az első hasonlat, ami eszembe jut, az a durrdefekt. Egy pillanat műve, de utá­na meg kell állni, leszerelni, koszos lesz az ember, jól megizzad, közben nem enged a csavar, és még rengeteg akadály, míg végre elkezdheti az ép gumit felszerelni, és még akkor is csak póttal fut. Varázslásra van számtalan lehetőség, például lehet még tovább soványítani a színház dolgozóinak kö­rét. A jelenlegi negyven főből kilencen „színháztanításért” cserébe dolgoznak: ők a stúdiósok. Mindezt lehet tovább szűkíteni, van példa rá Bécsben, Hágá­ban és Londonban, hogy egy színház egyetlen világosítóval és egyetlen han­­gosítóval dolgozik mindössze. — És megfelelő technikával. Volt olyan ötlete is, hogy a négy portását kapucsengővel és kamerával kiválthat­ja. Most hány portást alkalmaz? - Furcsa módon ebben tévedtem. A kötélhúzás az igazgató koncepciója és budapesti gyakorlat rendje között zajlik. Ez utóbbi - mint a Hold - da­gályt csinál. Én azt kiáltom: apály, apály! -Az kacsa lenne, hogy idén egyetlen saját bemutatót tart a Vidám Színpad? - Nem kacsa, inkább zúzok. Egyál­talán nem lesz úgynevezett saját be­mutatónk, de Budapestre hozzuk a Keszthelyen bemutatott Shakespeare­­vígjátékokat, amelyeket én rendeztem. Ezekből bérletet is hirdettünk. - Nincs elég Shakespeare-előadás Budapesten? A Vígszínház például már megcsinálta ugyanezt a bérletet is. - Az érdeklődés alapján elmondha­tom, sikeres a kezdeményezés. - Shakespeare ezek szerint szintén a bűvészet része? - Igen. Szegény ember vízzel - vagy Shakespeare-rel - főz. Koren Zsolt Én azt kiáltom: apály, apály! - mondja Puskás Tamás Fotó: Szalmás Péter VÁR ÁLLOTT, MOST KŐHALOM (S'""®| Szálloda a gyermekotthonban A vadregényes ártéren fekvő tisza­­dobi kastély sorsa egészen rendkí­vüli, hisz szinte eredeti szépségében maradt fenn az utókornak, másrészt talán példátlan módon egy nevelő­­otthon üzemelteti kastélyszállóként. Helyzete mégis bizonytalan, hisz a tulajdonos önkormányzat bármikor eladhatja az ingatlant. Aki egyszer elvetődik Tiszadobra - vadregényes tájakon, kalandfilmekből ismerős pontonhidakon kell keresztül­vágni, mire a tiszai ártérre jut az ember -, hajlamos lesz hitelt adni a kastély keletkezéséről született mendemon­dáknak. Az égbe szökő tornyokat, nö­vénylabirintusokat látva magunk is el­hinnénk az elődeink színezte-dédel­­gette mesét, hogy Andrássy Gyula, az Osztrák-Magyar Monarchia külügy­minisztere állítólagos szerelmének, Erzsébet királynénak, a megannyi édes-bús filmfeldolgozásból ismert Sissynek emeltette a zegzugos mese­kastélyt. Az Andrássy-rezidenciát ugyan már 1918-ban kirabolták a kör­nyékbeliekből verbuválódott bandák, amit a hatalmas műkincsgyűjtemény­ből (híres volt a Rippl-Rónai-képek­­ről), a tükrökből, a berendezésből nem tudtak elvinni, azt összezúzták vagy a Tiszába hajították. Megmaradt ugyan­akkor a falépcső, az ebédlő faborítása, a kert mára már sokat változott buk­­szuslabirintusa és nem utolsósorban maga az épület, hazánk egyik legszebb műemlék kastélya. A mesés történet ráadásul folytatód­ni látszik, bár lehet, hogy mégsem lesz boldog a vége. Tiszadob helyzete ugyanis rendkívüli azért is, mert fő­ként állami gondozott gyerekek üze­meltetik a régi rezidenciát. A kastély­­épületben működő gyermekotthon nö­vendékei fogadják a vendéget, takarít­ják ki a szobákat, a szakiskola kőmű­ves hallgatói végzik a felújítást, gya­korolnak a kastélyon. Ennyire védett és nyugalmas helyzetben talán soha­sem voltak, mint ennek a csönd borí­totta holtágnak a partján, ahol a parkba ugyanúgy bemerészkednek az őzek és a vaddisznók, mint régen, az András­­syak idejében. A kastély eladó, és a gyermekotthon lakóinak paradicsomi helyzete egyik napról a másikra megváltozhat. Sza­­bolcs-Szatmár-Bereg megye önkor­mányzata 1,1 milliárd (az erdősávval, parkrésszel és a gyermekváros épüle­teivel pedig 1,7 milliárd­ forint körüli összegért szeretné áruba bocsátani a kastélyt, igaz, az értékesítés még nem került konkrét formában a közgyűlés elé. Az önkormányzat - mint a főjegy­zőtől megtudtuk - szerződésben sze­retné kikötni, hogy a kastélyban meg­kezdett kulturális programok folyta­tódjanak akkor is, ha magánkézbe ke­rül az ingatlan. Nem mellékes körül­mény az sem, hogy a gyermekvédelmi intézet komoly munkaerő-teremtő té­nyező Tiszadobon, így az otthont sze­retnék a községben tartani. Eddig a borsos ár, a műemléki védettség és a fővárostól való távolság miatt nem merült fel komoly formában a kastély eladása, ki tudja azonban, mikor akad meg rajta egy üzletember szeme és fogan meg benne egy luxuspanzió, öt­csillagos vadászház - netán családi hajlék­terve. A vevő minden bizonnyal jó vásárt csinál, hisz a kastély - hála a különö­sen nehéz sorsú gyerekek munkájának - ritka jó állapotban várja a vendége­ket, akik a hazai szállodaáraknál sok­kal olcsóbban élvezhetik a tiszai árte­rek csöndjét. Túlzás nélkül állítható, hogy a műemlék- és gyermekvédelem szempontjai közös nevezőt találtak Tiszadobon, mint ahogy sok más, mára már kiürített kastély-gyermekotthon­ban szerte az országban, melyek ma­napság üresen várják új gazdájukat. A gyermekotthon lakói nem kis szo­rongással gondolnak arra a pillanatra, amikor az ingatlan egyszer elkel, és az épületbe korunk hősei költöznek. Csak remélni lehet, hogy a tiszadobi kas­télyt, ezt a kőbe álmodott gyerekmesét nem csak képeslapokon láthatjuk a ké­sőbbiekben. Podhorányi Zsolt A legenda szerint Andrássy Gyula Erzsébet királyné fogadására emeltette a kastélyt A SZERZŐ FELVÉTELE FÓKUSZBAN ★★★★ Egy eltűnt ír szerző Egy önironikus ír mondás szerint min­den harmadik ír alkoholista, minden második költő és kivétel nélkül mind­egyik rajong a lovakért. Hogy mind­ezek hogyan függnek össze, bennün­ket pillanatnyilag nem érdekel. Sokkal inkább az írek irodalomhoz való viszo­nya. Kétségtelen, rengeteg ír, emigráns vagy otthon élő (nem hagyható ki ez a gyenge szójáték): ír. Nem is rosszul. És ezt nem csupán a Nobel-díjasok magas száma mutatja. Az átlagolvasó kapásból sorolni tud­ja a kiváló szerzőket - még azokat is, akiket eredetileg (urambocsá!) angol­nak gondolt: Shaw, Beckett, Joyce, Heany, hogy csak néhányukat említ­sük. És - mint minden nemzeti iroda­lomban - itt is bőségesen akadnak olyan szerzők, akiket a világirodalom is némi fáziskéséssel fedezett fel ma­gának, tehát magyar fordításuk és dis­kurzusbeli elhelyezésük is késett-ké­­sik. Ilyen az 1911-ben született Flann O’Brien, akinek 1939-ben megjelent első regényét olyan hírességek pártfo­golták, mint Graham Greene, Samuel Beckett és James Joyce. Második regé­nye, A harmadik rendőr szatirikus hangvétele miatt „kiszorult” az írorszá­gi könyvkiadásból: senki nem vállalta fel a publikálását, csak az író 1966-os halála után vált ismertté, ekkor azonnal világszerte. O’Brien könyvének főhőse egy szegény fiatalember, aki a regé­nyének kiadásához szükséges összeg megszerzése érdekében öl meg egy gazdag öreget. A harmadik rendőr ha­tása azonban nem az egyébként meg­oldatlan detektívtörténet jól szerkesz­­tettségéből adódik csupán: stilisztikai bravúrjaiból, nyaktörő logikai „forma­­gyakorlataiból”. Kerékgyártó György Flann O’Brien: A harmadik rendőr Geopen, 1990 Ft A kultúra támogatója: a PANNON gsm VT­TT Az élvonal.

Next