Népszava, 2004. január (132. évfolyam, 1–26. sz.)

2004-01-03 / 2. szám

A NÉPSZAVA TÁRSADALOMPOLITIKAI ÉS KULTURÁLIS MELLÉKLETE . SZÉP SZÓ JL­AL. minap a feleségem szememre vetette, hogy nem értékelem kellően a háztartás­ban végzett munkáját, mondván, milyen sokba ke­rülne nekünk, ha azt pénzért valaki más végezné. Bevallom, ezen még soha nem gondolkoztam, de fúrta az oldalamat, hogy tényleg, mibe is kerülne. A véletlen úgy hozta, hogy a kezembe került A háztartási termelés értéke című, a KSH által kiadott tanulmánykötet. A kiadvány szerzői tudo­mányos alapossággal, gazdag statisztikai adathal­mazra támaszkodva, különböző matematikai szá­mításokkal, s a 2000. évre vonatkozó kísérleti szá­mításokkal adnak választ e látszatra egyszerű, de ténylegesen igen bonyolult kérdésre. A vizsgálat eredményeinek ismerete nem csak a közgazdá­szok, szociológusok, politikusok számára szinte kötelező olvasmány, de a családok számára is hasznos ismereteket ad. A következőkben a műre támaszkodva azokat az összefüggéseket mutatom be, amelyek szá­momra újak voltak, s a közvélemény számára is valószínűleg azok. Nem vagyok az ilyen jellegű elemzésekben jártas, de talán nem követek el na­gyobb értelmezési hibákat, s a leegyszerűsítéseim nem mennek a tartalom hitelességének rovására, s egyes megjegyzéseim nem haszontalanok. Milyen közgazdasági sajátossága van a háztar­tási termelésnek, és meghatározható-e annak ér­téke? E termelés nem kerül a piacra, s így nincs a kereslet és a kínálat nyomán kialakult ára. Ezért e termelés értékét sem lehet közvetlen módon meghatározni. Közgazdaságilag a természetbeni jövedelemhez áll közel, amit költségszámítással lehet csak közelíteni. A vizsgálatok a hazai úgy­nevezett rezidens háztartások termelési értékére vonatkoznak. A kiadvány szerzői közvetett módon határoz­ták meg az értéket. Abból indultak ki, ha a ház­tartásban a munkát nem a családtag végezné, ha­nem idegen munkaerő fizetség ellenében tejesí­­tené, helyettesítené, akkor annak mi lenne a költ­sége, azaz az értéke. A másik közelítési mód a határáldozati költségszámítás volt. Ennek lénye­ge, hogy a családtag háztartásban végzett mun­káját a munkahelyén kapott bér (ár) alapján érté­kelik. A kötet jól áttekinthető rendszerbe foglalja, hogy milyen termékeket, illetve tevékenységet von a vizsgálat körébe, s azokat gondosan csopor­tosítja, így a következő termékeket jelöli meg: lakhatás, élelmezés, ruházkodás, gondoskodás és önkéntes munka. A tevékenységeket két elemre bontja: alaptevékenység és kiegészítő tevékeny­ség, amelyekhez összesen 54 résztevékenységet kapcsol. A számítások első lépése a háztartások időmér­legének kidolgozása volt. Erre az 1999-2000-re kidolgozott időmérleg-felvétel adatai szolgáltak. (Ez 11 ezer háztartásra kiterjedt reprezentatív fel­mérés alapján készült.) Az adatfelvétel eredmé­nye szerint 2000-ben az országban 11,3 milliárd óra volt a háztartási termelésben eltöltött idő. Ez egymillió lakosra vetítve 1130 óra /év, a mun­kaképes állampolgárokra kerekítéssel 1800 óra/év. Az utóbbi adat alapján a háztartásban vég­zett munka durván napi öt óra. Hét nap alatt, te­hát 35 órát dolgozunk otthon, ami a normális munkahét 87,5 százaléka. A mérlegből kitűnik, hogy a legtöbb időt, az összes idő 57,8 százalékát az élelmezéssel kap­csolatos teendők töltik ki. A lakhatásra 21,6 száza­lék, a gondoskodásra 12,3 százalék, a ruházkodás­ra 8,3 százalék jut. Ezek átlagértékek, amely mö­gött a háztartások legeltérőbb gyakorlata húzódik meg. Vannak olyan háztartások, ahol az étkezés jelentős részét nem otthon bonyolítják le, vagy nem foglalkoznak a ruhák házilagos javításával. Meglepő volt számomra, hogy a háztartások gyermekneveléssel, gondozással milyen sok időt töltenek el. Reprezentatív felmérések szerint egy gyermeknél a családok napi 545 percet (kilenc órát), két gyereknél 326 percet (5,43 órát), három gyermeknél 324 percet (5,4 órát) négynél több gyermek esetén 256 percet (4,27 órát) fordítanak egy gyermekre e célból. Természetesen az időrá­fordítás korfüggő. Feltételezem, hogy háztartás­ban élő munkaképtelenek gondozása is hasonló arányokat mutathat. Itt kell megjegyeznem, hogy a tanulmány az időmérlegben nem dolgozza fel a nemek és kor­csoportok, a munkaképesség arányait. Nem értek egyet a szerzők azon állításával, hogy ezek jelen­tősége csekély. Ezt a feltételezést nem támasztják alá adatokkal. Pedig ezek fontos összefüggések feltárására adnának lehetőséget, s különösen érde­kes lenne a női munka és nyugdíjasok arányát te­kintve. Feltételezem, hogy a szatellit számlákkal kapcsolatos további munkák során erre is sor ke­rül, annál is inkább, mert a tanulmányban ilyen ígéretet kaptunk. Hiányolom annak felmérését is, amely azt mu­tatná ki, hogy a háztartások gépi felszereltségének alakulása a különböző jövedelmű családoknál mennyi háztartási munkaidőt vált ki. A nagyobb gépállománnyal rendelkező háztartások időráfor­dítása nyilván emiatt alacsonyabb lehet. Bár a gé­pesítés nyomán járulékos munkák jelennek meg (karbantartás, javítás stb.). Ezek háztartási időigé­nye és költsége függ a javítószolgálatok áraitól és munkájuk minőségétől. Tapasztalatok alapján a családok egyre nagyobb része házilagosan végzi el ezeket a munkákat. 2000-ben a háztartásokban lévő gépek értéke (beszerzési áron) 1132 milliárd forint volt. Ebből a hűtőgépek 31 százalékot, a mosógépek 17,5 szá­zalékot, a fűtőberendezések 40,3 százalékot és az egyéb gépek 10,7 százalékot képviseltek. A reális érték az eszközök viszonylag magas átlagos élet­kora (8,2 év) miatt, az amortizációt is figyelembe véve feltehetően alacsonyabb. A háztartások gépe­sítésének jelentős tartalékai vannak a kínálatot te­kintve, természetesen ezek csak jövedelmi viszo­nyok javulása mellett realizálódhatnak. Örömmel vettem volna az olyan adatokat, ame­lyek az egyes régiók, városok, kistelepülések ház­tartási termelésnek időmérlegét és értékét mutat­ták volna be, mert feltehetően jelentős különbsé­geket takarnak, különösen a jövedelmi viszonyok miatt.­­ú­gy vélem, hogy a háztartási szatellit számlák rendszere megteremti a nemzetközi gaz­dasági összehasonlítások feltételeit és azok kidol­gozását. E kutatások eredményei biztosan több hasznos következtetés levonását tennék lehetővé, s segítené a hosszabb időszakra kidolgozandó gazdaságpolitika megalapozását. A makró elemzések számára hasznos lenne, ha a háztartási termelés értékeit idősorban is feldol­goznák a KSH munkatársai. Az idősoroknak a kü­lönböző gazdasági mutatóval, elsősorban a GDP- vel való összevetése a gazdasági tervezés számára fontos következtetések levonását tenné lehetővé. A tanulmány az időmérleg adatainak felhaszná­lásával az általános és speciális helyettesítés, vala­mint a határáldozati költség megbízhatónak tűnő számításai alapján 2000 milliárd forintban hatá­rozta meg a háztartási termelés 2000. évi értékét. Ez az összeg az adott bruttó társadalmi termelés értékéhez (GDP) viszonyítva kissé meghaladta a 17 százalékot. A KSH szakértői megítélésem szerint alulbe­csülték a fenti értéket. Saját számításaim szerint a a háztartási termelés értéke a GDP-hez viszonyít­va minimum 30 százalék. Ennek magyarázata, hogy az időmérlegben szereplő összes idő „beára­zása” a KSH szakértői részéről rendkívül óvatos volt, így is a munkabér különböző értékelési lehe­tőségeket mérlegelve a háztartási termelés GDP- növelő mértékét, igen széles határok között, 14—35 százalékra becsülik. Egyetértek velük, hogy ez az adat további finomításra szorul. Egyébként a 30 százalékos érték körüli adat több korábbi hazai publikációban is szerepelt. A fentiekben szereplő számok horribilis össze­get képviselnek, olyan értéket, amely nem kerül be pénzforgalomba. Nem jelenik meg az elosztha­tó társadalmi jövedelemben. Ezért felmerül az a nemzetgazdasági hatékonysági kérdés, miként le­het ezt az értéktömeget legalábbis részben konver­tálni a foglalkoztatásba, hogyan lehet a szolgálta­tások további fejlesztésével, árainak moderálásá­val a munka egy részét kiváltani, s ezzel az élet­viszonyokat javítani, a szabadidőt növelni. A kiadvány készítői adósak maradtak a prognó­zisokkal, amelyek szükségességét nem kell külön bizonyítani. Remélem, hogy a szatellit számlákkal kapcsolatos munkájuk folytatásaként előrejelzése­ket is kidolgoznak, amelyek fontosságát nem kell külön hangsúlyozni. Az Ecosat több mint ezer főt keresett meg telefo­non 2002-ben. A teljes kérdőíves felmérésben 20 százalékban budapesti lakosok, 13 százalékban megyeszékhelyen élők, egyéb városokban lakók 30 százalékban, községekben bejelentettek pedig 37 százalékban képviseltették magukat. A kérdések között szerepelt, hogy az „ön háztartása mennyit ta­karít meg havonta az otthon végzett munkával”? A felmérést feldolgozó tanulmány Bélyó Pál mun­kája, címe: A lakosság részvétele a rejtett gazdaság­ban. A szerző ezt az összeget havi 125 ezer forint­ban adja meg. Ha magyar háztartások modelljéből indulunk ki, ez akkor is óriási termelési érték, amely alátámasztja a korábbi becslésünket, a ház­tartási termelés arányát a GDP-hez viszonyítva. V­­­isszatérve nejem felvetésére, megkí­sérlem a háztartásban végzett munkáját pénzben kifejezni. Az átlagos napi idő öt óra volt, de felesé­gem ennél biztosan többet, legalább hatórai mun­kát tölt el háztartási munkával. Ez heti 42 órának felel meg (a háztartásban nincs munkaszüneti nap), így több, mint a hivatalos munkaidő. Indul­junk ki abból, hogy sikerül egy bejárónőt szerezni, aki 400 Ft órabért, plusz ebédet kér­­ feketén fog­lalkoztatva. Ennek alapján a kifizetendő éves költ­ség (2184 munkaóra x 400 Ft) - az ebédet nem számítva - meghaladja a 870 ezer forintot, tehát ennyit ér a feleségem otthoni termelése, ami havi bontásban 72,8 ezer forint adózás utáni bérnek fe­lel meg, ami a jelenlegi országos nettó keresetnek (85,6 ezer Ft) 85 százaléka, a fizikai dolgozó nettó keresetének (65,4 ezer Ft) 111,3 százaléka. Önkritikusan azt is be kell vallanom, hogy a sa­ját háztartásban végzett napi munkám óraszáma nem éri el az átlagot, legfeljebb négy óra körül le­het. Igaz, hogy nem vezettem időnyilvántartást, ám körülbelül évi 1500 órát számolhatok el ma­gamnak. Ezt az időmennyiséget a határáldozati költséggel számolva (a szellemi dolgozó 110 ezer forintos havi átlag nettó keresetét veszem figye­lembe), az éves háztartási termelésem értéke net­tó 954 ezer forint. Ha nemzeti nettó átlagkereset alapján számítom, akkor 741 ezer forint az éves háztartási termelésem (havi 61,7 ezer Ft). Ez utób­bi jelentősen elmarad a feleségem háztartási ter­melési értékétől. S a kettőnk háztartási termelésé­nek értéke 134,2 ezer forint, ami valószínűsíti a bemutatott becslési értékeket. Wiesel Iván A mosogatás ára A 2004. JANUAR 3., SZOMBAT A Szép Szó melléklet támogatója a Raiffeisen Bank BAN­C

Next