Népszava, 2004. február (132. évfolyam, 27–50. sz.)

2004-02-12 / 36. szám

8 HÍR ÉS HÁTTÉR 2004. FEBRUÁR 12., CSÜTÖRTÖK NÉPSZAVA Tovább tüntetnek a mecseki lokátorállomás ellen a zöldek. Szerdai megmozdulásukkal megakadályozták a fakivágás meg­kezdését. A természetvédők a NATO főtitkárához intézett leve­lükben azt kérik: ne Zengőn épüljön fel a katonai objektum, amely szerintük jóvátehetetlen károkat okozna a természeti környezetben. A honvédség illetékesei állítják: évek óta egyez­tetnek az önkormányzatokkal, tájékoztatják a lakosságot. Mintegy 50 környezetvédő akti­vista - a Civilek a Zengőért Mozgalom, a Pécsi Zöld Kör és a Védegylet képviselői - élő láncot alkotva tegnap reggel el­zárta a mecseki Zengőre vezető földutat, hogy megakadályozza a katonai lokátorállomás kivite­lezésének előkészítő munkáit. A természetvédők transzparensein a következő feliratok álltak: „Honvédelem a hegyeink el­len?”, ,A Zengőn zengjenek a madarak!”, ,Mázsát, ne loká­tort!” Kitartó fellépésük követ­keztében, a rendőri jelenlét el­lenére, a munkások elálltak a fa­kivágásoktól, de ez korántsem nyugtatja meg a természetvédő­ket. Az Erdészeti Rt. képviselő­je a terület elhagyására hívta fel a tüntetőket, arra hivatkozva, hogy érvényes fakivágási en­gedélyük van. Herbert Tamás, a Civilek a Zengőért Mozgalom képviselője szerint azért olyan sürgős a favágás, mert a terve­zett helyen csak február 15-ig van erre engedély, legközelebb csak októberben folytatódhat a munka. A Védegylet az útelzárásra in­vitáló felhívásában alternatív ja­vaslattal állt elő: Románia és Szlovénia nyilvánvalóan jobb adottságokkal rendelkezik, mint Magyarország, már ami a lokáto­rok telepítését illeti. A zöld szer­vezet úgy tudja, hogy a NATO - a tiltakozások hatására - vizsgál­ja annak lehetőségét, miként le­het a szlovén hegyekben a loká­torállomást elhelyezni, a Honvé­delmi Minisztérium ezzel szem­ben mégis meg akarja kezdeni a terület fáktól való megtisztítását. Mint ismert, a magyarországi három NATO-telepítésű lokátor­állomás egyikét a Mecsek leg­magasabb, 682 méter magas csúcsára tervezték. A zöld szer­vezeteknek kezdettől ellenére volt az elhatározás, ám folyvást abban bíztak, hogy az illetéke­sek a döntést mégis megváltoz­tatják, hiszen a két másik hely­színnel - Bánkúttal és Békés­csabával - ellentétben a mecseki érintetlen tájvédelmi körzet, amely a beavatkozással felmér­hetetlen károsodást szenvedne. Levél a NATO főtitkárának Szerdán a Magyar Természetvé­dők Szövetsége 31 hazai zöld szervezet aláírásával levelet kül­dött a NATO főtitkárának, hogy felemelje szavát a szerintük ter­mészetromboló beruházás ellen. A dokumentumban arra kérik a főtitkárt, hogy vizsgálja felül a Magyarország egyik utolsó és érintetlen területére tervezett be­ruházást, s azt másik helyszínen valósítsák meg. A zöldek emlé­keztetik a NATO főtitkárát, hogy a Magyarországra tervezett há­rom, nagy hatótávolágú straté­giai radar közül kettő a jelenleg is üzemelő, korszerűtlen lokáto­­rok helyére kerül, a harmadik azonban a Mecsek azon csúcsára épülne, amely 1977 óta védelem alatt áll, a Kelet-Mecsek Tájvé­delmi Körzet része, számos nö­vényritkaság élőhelye. A zöldek arról is tájékoztatták a NATO főemberét, hogy a beru­házás néhány kilométeres körze­tén belül több mint 10 ezer em­ber lakik és természeti adottsá­gokra - turizmus, ökoturizmus, gyógyturizmus - alapozza meg-­­­élhetését. Az aláírók szerint a lo­kátor telepítése helyrehozha­tatlan és jóvátehetetlen károkat okozna a környezetben és hosszú távon veszélyeztetné a környé­ken élő emberek megélhetését. Megemlítik, hogy e körülmé­nyek ellenére a tervezett beruhá­zás előkészítési és engedélyezési eljárása a civil szervezetek és a helyi lakosság teljes kizárásával történt. Az érintettek a sajtóból értesülhettek a tervezett beruhá­zásról. Ennek hatására óriási fel­háborodás alakult ki a lakosság és a természeti értékekért aggódó civil szervezetek körében. A levélírók meggyőződése, hogy a NATO-nak is iránymuta­tóak a johannesburgi, fenntart­ható fejlődés érdekében tartott konferencia és az Európai Unió célkitűzései a biológiai sokféle­ség megőrzéséért. Az aláírók így fejezik be a levelet: „Sajnálatos­nak tartanánk, ha az egykori szovjet megszállás során rossz tapasztalatokat szerzett magyar lakosságnak most a NATO-val szemben alakulnának ki a törté­nelemben már korábban megélt ellenérzései.” A Honvédelmi Minisztérium cáfol A honvédelmi tárca illetékese határozottan cáfolta és minden alapot nélkülöző állításnak ne­vezte azt, amit érthetetlen mó­don még a mértékadó tévécsa­tornák is hírül adtak: a NATO fontolgatja, hogy a zöldek ké­résének hatására Szlovéniába vagy Romániába telepítik azt a nagy hatásfokú katonai radart, amelyet eredetileg a Mecsekbe terveztek. Bocskai István le­szögezte, Magyarország három alapgerincradar beszerzését a NATO saját infrastrukturális alapjából finanszírozza. A ra­dartelepítés NATO-vonatkozá­­sa: hazánk szövetségesként tesz eleget légtérvédelmünk minimá­lis katonai követelményének. A telepítés helyéről annyit mondott a kommunikációs fő­igazgató-helyettes, hogy 8 évvel ezelőtt NATO és amerikai szak­emberek számítógépes analízis­sel választották ki Békéscsabát, Bánkutat és Zengőt. Az volt a szempontjuk, hogy minimális legyen a radarok árnyékolása és a berendezések az ország teljes légterét befogják. Bocskai el­mondta, való igaz, hogy már 1996-ban felvetődött az az igény, hogy a Zengőn más hely­re építsék a radartornyot. De mint kiderült, a NATO csak bi­zonyos magasságig finanszíroz­za a beruházás költségeit, vagy­is jelentős plusz hazai pénzekért készült volna el a torony a szük­ségessé váló bonyolult statikai megoldások miatt. Az önkormányzatnak nincs beleszólása Megkérdeztük a térségben lévő Hosszúhetény polgármesterét, igaz-e, hogy a beruházásról sem a lakossággal, sem az önkor­mányzattal, sem a zöldekkel nem tárgyaltak az illetékesek. A polgármester asszony röviden válaszolt: nem is kellett tárgyal­nia. Létezik ugyanis egy 2002-es kormányrendelet, amely a Hon­védelmi Minisztérium (HM) ha­táskörébe sorolja az ilyen jellegű speciális építési fajták engedé­lyeztetését, így az önkormány­zatnak nincs hatásköre a bele­szólásra, a HM pedig nem köte­les tájékoztatást adni. A kérdés­re, kap-e valamit településük cserébe a beruházás eltűréséért, a polgármesternő kitérő választ adott, amiben tud, segít a tárca. Nagy Ágnes Olga, a Magyar­­országi Természetvédők Szövet­ségének munkatársa úgy véli, hogyha mégoly környezetbarát és biztonságos a majdani loká­tor, az erdőirtás akkor is elkerül­hetetlen. Ha utat vágnak az er­dőn, mondta a természetvédő szakember, a széljárás megvál­tozik és lepusztul a hegytető. Nagy Ágnes Olga megerősíti, hogy a civileket teljes mérték­ben kizárták az előkészítésből. A zöldek 1997-ben felemelték szavukat a lokátor telepítése el­­let, utána hosszú évekig csend volt, s az érintett lakossággal együtt csupán a sajtóból értesül­tek, hogy a beruházás mégis megindul. A települések lakói évek óta tiltakoznak a lokátor­bázis ellen, beadványokkal for­dultak a Legfőbb Ügyészség­hez, a HM-hez, az Alkotmány­­bírósághoz, az állampolgári jo­gok országgyűlési biztosához és a házelnökhöz. Tapasztalatcsere és lakossági fórum Igaztalanul vádaskodnak a zöl­dek, amikor állítják, nem egyez­tettek velük - nyilatkozta Bocs­kai István. - Hosszan sorolhat­nám azokat a publikációkat, köztük a Dunántúli Naplót, a Demokratát, a Világgazdaságot, a Pécsváradi Hírmondót és szin­te valamennyi országos napila­pot, amelyek 1996-tól beszá­moltak a radarügyről és ismer­tették azokat a fórumokat, ame­lyek hírül adták: polgármestere­ket, képviselőket vittünk el ha­zai és külföldi radarlátogatásra. Személyesen voltam jelen egy olyan ausztriai tapasztalatcse­rén, amikor az igen magas Ko­rallé hegyre telepített lokátornál tájékoztatták a helyi egészség­­ügyisek és a katonák a magyar delegáció tagjait a berendezés ártalmatlan mivoltáról. Jóma­gam napi kapcsolatban vagyok a pécsváradi és a hosszúhetényi polgármesterrel, nem egy lakos­sági fórumot rendeztem, ame­lyen professzorokat lehetett fag­gatni az aggályokról. Bocskai megjegyezte, az nem a jelenlegi honvédelmi vezetés sara, hogy 1999-től 2002 elejéig a radarberuházásról semmiféle információt nem adott a szakmi­nisztérium, holott ez idő tájt pá­lyáztatta meg a NATO a radar­beszerzést. Mint megtudtuk, az olasz-brit Alenia­ Marconi cég nyerte el a berendezés legyártási jogát. Ugyancsak a szövetség tendereztette az építmény kivi­telezését, ezeket a pályázatokat sem a magyarok bírálták el, ha­nem a szövetségesek. Informá­ciónk szerint a Bayer nevet vise­lő pécsi cég kapta meg a mun­kát, akivel a Honvédelmi Mi­nisztérium Biztonsági Beruhá­zási Hivatala már meg is kötötte a szerződést. A NATO-beruházásként létesülő légvédelmi rendszert 2006-ig kellene befejezni Újabb tüntetés a Zengőre telepített katonai radar miatt A tüntetők kitartó fellépése következtében a munkások elálltak a fakivágásoktólFotó: MTI NATO-követelmény a légvédelem illeszkedése Az észak-atlanti szövetség kiemelten fontosnak tartja, hogy egysé­ges légvédelmi rendszerébe a három új tagország mihamarabb tel­jes értékűen illeszkedjen. Ezért a NATO a radarterv értelmében sa­ját infrastrukturális alapjából Magyarországnak három, Csehor­­szágnak kettő, Lengyelországnak pedig öt, úgynevezett alapgerinc­­radar beszerzését finanszírozza. (Szakemberek állítják, ha az USA- nak lett volna ilyen háromdimenziós alapgerincradarja, nem követ­kezett volna be a szeptember 11 -i tragédia, mert ez a rendszer azo­nosító nélkül is észleli a repülőgépet.) A tervek szerint a hazai rész 23 milliárdos beruházás lesz. A ra­darok 500-500 kilométer átmérőjű körökben, 1000-től 30 ezer mé­ter magasságig „látnak” majd el, területigényük a jelenleg működ­tetett orosz típusoknak a századrésze. A statisztikák szerint a had­erő nagy átalakítását megelőző időkben a Magyar Honvédségnek 22 radarszázada volt, ebben hatezer katona szolgált. Az ország te­rületén 140 darab radarállo­más működött, az általuk igénybevett földterület meg­haladta a 460 hektárt. A hon­védség adatai szerint az új ra­darok 2500 katona munkáját teszik fölöslegessé, hiszen az elavult szovjet rádiólokációs állomások szinte mindegyike fölöslegessé válik a három új radar telepítésével. Katonai szakértőktől tudjuk, hogy bár az alapgerincradarok Ma­gyarország légterének döntő többségét 2006-tól ki tudják szűrni, továbbra is szükség lesz az úgynevezett réskitöltő radarokra. Ezekre azonban nem ad pénzt a NATO. Szak­emberek állítják, a honvéd­ségnek tíz éven belül szembe kell néznie azzal, hogy a rés­kitöltő nemzeti radarokat le kell cserélni. Jelenleg ezek megfelelnek a NATO-elvárá­­soknak. A radarügyhöz hoz­zátartozik: a magyar parla­ment 1994-ben országgyűlési határozatban szögezte le: sürgősen be kell szerezni új, korszerű radarokat. A pályázatot anyagi okok miatt soha nem írták ki. Egy mai követelményeknek megfelelő radar pia­ci ára egyébként 20-22 millió dollár. A NATO-beruházásként létesülő légvédelmi rendszer teljes hazai kiépítését 2006-ban kellene befejezni. Első ütemét Békéscsabán már megkezdték, amihez értesüléseink szerint pozitív módon vi­szonyul a lakosság, munkalehetőséget remélve a telepítéstől. A má­sodik ütem kezdődött Zengőn, ahol a már ismertetett aggodalmakat fogalmazták meg a zöldek. A bánkúti és a csabai beruházást hon­védségi területen végzik, ez a helyzet feltételezhetően kiszűri a problémákat. A Zengő az egyetlen civil hely, de úgy tudjuk, hogy épp a környezet és embervédelem miatt külön pénzt­­adott a NATO arra, hogy az építmény biztonságos legyen, beilleszkedjen a tájba és harmonizáljon a természeti adottságokkal. Magyarországra telepítendő NATO-radarok hatósugarai Bánkút Budapest és Békéscsaba Zengővárkony Forrás: Honvédelmi Minisztérium Megmentik a bánáti bazsarózsát Zengő a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Kör­zet része, számos növényritkaság élőhe­lye. Többek között a bánáti bazsarózsáé, mely a földkerekség teljes bánáti bazsa­rózsa állományának 90 százaléka. A pé­csi egyetem két tanulmányt is készített a védett növény megmentésére, így a ra­dartoronyhoz vivő, négy méter széles útról a bazsarózsa egy részét áttelepítet­ték, más részét botanikus kertbe viszik. Egyébként az út két oldalán burjánzik és virul a növény, sőt, még ott is újra ki­nőtt, ahonnan eltelepítették. Évelő, lágyszárú, 30-60 cm magas. Gyökérzete hosszúkás ko­­loncosan vagy gumószerűen megvastagodott gyökérrostokkal. Szára felálló, kopasz, el nem ágazó, egyvirágú. Levelei szórt ál­lásúak, összetettek, többnyire háromszorosan hármasak, a vég­ső levélkék aljukon összefolynak és lefutnak, keskeny hosszú­kásak vagy lándzsásak, épszélűek, fonákjuk világoszöld, gyé­ren szőrös vagy kopasz. Virágai nagyok. 5 csészelevele maradó, rendszerint egyenlőtlen nagyságú, zöld vagy sziromszerűen szí­­neződő. 5-8 sziromlevele 4-5 cm hosszú, széles-tojásdad, épszé­lű vagy szabálytalanul karéjos, rendszerint sötétvörös. Porzója számos, portokja sárga, 2-3 tüszőtermése meglehetősen felálló, sűrűn nemezszerűen szolyhos­ szőrű vagy kopaszodó. Magja számos, tojásdad, egészen 8 mm hosszú, fekete színű. Az oldalt írták: Horváth Ildikó, Szabó Iréné

Next