Népszava, 2004. május (132. évfolyam, 102–125. sz.)

2004-05-01 / Különszám

NÉPSZAVA 2004. MÁJUS 1., SZOMBAT ÚJRA EURÓPÁBAN 3 A magyar tárgyalók a hazai pártvezetés jó részének tudta nélkül már 1982-ben titkos tárgyalásokba kezdtek a közösséggel Történetesen: az Európai Unió és Magyarország Akár a népvándorlások korától is kezdhetnénk az európai integ­ráció történetének áttekintését, azonban jelen cikk terjedelme véges. Épp elég változatos történetre tekint vissza hazánk és az unió immár ötvenéves kapcsolata is: van mit mesélni. Ez a kap­csolat hosszú udvarlás volt változatos szerepekkel, sokszor egy­oldalú közeledésekkel tarkítva. Most azonban úgy tűnik, jó időre összeboronáljuk magunkat nyugati választottunkkal. Alapvetően a második világhá­ború utáni stabil biztonsági tömb iránti igény létrehozása volt az oka annak, hogy 1948- ban Franciaország, Belgium, Luxemburg, Hollandia és az Egyesült Királyság tető alá hoz­ta a Brüsszeli Egyezményt. Eb­ben kölcsönös katonai segítség­­nyújtást, gazdasági, szociális és kulturális együttműködést kez­deményeztek a felek egymás között. Egy évvel később jött létre az Európa Tanács, amelynek ere­deti célja az emberi jogok vé­delme és a demokrácia támoga­tása volt. Jelenleg több mint negyven ország tartozik tagjai sorába, amely államok környe­zetvédelmi, etikai, kulturális té­mákat vitatnak meg rendszere­sen. Kezdetben volt a hadigazdasági összefogás Hat ország - Franciaország, Bel­gium, Hollandia, Luxemburg, Olaszország és Németország - 1951-ben írta alá a Párizsi Szer­ződést, amely 1954-es hatályba­lépésével megalapította az Eu­rópai Szén és Acél Közösséget (ESZAK). A keleti fenyegetett­ség árnyékában kialakuló nem­zetszövetséget tipikusan kato­nai, védelmi indokok hozták lét­re. Ezt a hadigazdasági jelleget 1957-ben tovább erősítette a Római Szerződés, amely létre­hozta - a kor fegyverkezési stra­tégiáiból következően - a nuk­leáris energia együttes felügye­letét és hasznosítását előirányzó Európai Atomenergia Közössé­get (EURATOM). A Római Szerződés egyúttal életre hívta az Európai Gazdasági Közössé­get (EGK) is, amely a részes or­szágok kereskedelmi és mező­­gazdasági tevékenységét han­golta össze. Az, hogy végül ezen három szervezetből (ÉSZAK, EURATOM, EGK) a gazdasági közösség vált megha­tározóvá, az elmúlt fél évszázad történéseinek, az enyhülő hábo­rús fenyegetettségnek köszön­hető. Hazánk és a közösség kapcso­lata kezdetben igen távolságtar­tó volt. A KGST és a Varsói Szerződés tagjaként Magyaror­szág is a Szovjetunió által dik­tált irányvonalat követte, és nem volt hajlandó elismerni sem az ESZAK-ot, sem később az EGK-t. Magyarország azon­ban - néhány társával együtt - azon volt, hogy amennyire lehet, mindig kihasználja mozgásterét a Nyugat felé. Az első hivatalos kapcsolatokat a hatvanas évek­ben azok az árgarancia-megálla­podások jelentették a közösség­gel, amelyek csupán egy-egy termékcsoportra vonatkoztak és kölcsönös előnyök elvén nyu­godtak. Életveszélyes kiugrási kísérlet a KGST-ből Magyarország számára a Nyu­gat felé nyitás nagy lendületet vett a hetvenes években. 1973- ban részesei lettünk az Általá­nos Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezménynek, a GATT-nak. Ennek következtében nyakunk­ba szakadt a nemzetközi keres­kedelem teljes, nyugati, kapita­lista szabályrendszere. Időköz­ben az 1968-as reformok hatá­saként hazánk gazdaságában a fejlődés csírái mutatkoztak. 1978-tól már nemcsak bizonyos termékekre, hanem egész ága­zatokra sikerült önkorlátozó megállapodást kötnünk az EGK-val. Ilyen volt az acél-, majd a textilmegállapodás, illet­ve 1981-ben a juh- és kecske­megállapodás. Ez utóbbi jelen­tőségét az adja, hogy be tudtunk férkőzni a közösség legvédet­­tebb szektorába is, a mezőgaz­daságiba. A magyar tárgyalók a hazai pártvezetés jó részének tudta nélkül titkos tárgyalásokba kezdtek az EGK-val 1982-ben. Gyakorlatilag javaslatot tet­tünk a közösségnek arra, hogy megfelelő pénzügyi kompen­záció ellenében hajlandóak va­gyunk a Szovjetunió „háta mö­gött” kiugrani a KGST-ből. A javaslat annak idején - ha ki­szivárog - felért egy halálos ítélettel. Ennek ellenére az EGK-s tárgyalók voltak azok, akik nem vállalták a kockáza­tot és visszautasították a ma­gyar ajánlatot. 1984-ben a KGST elfogadta, hogy az EGK-val a szocialista országok külön tárgyalnak. 1988-ra kereskedelmi és gazda­sági együttműködést kötöttünk a KGST-országok közül első­ként az EGK-val. Nagylelkűségtől a kicsinyes adok-kapokig 1989 januárjában hivatalosan is diplomáciai kapcsolatot létesí­tettünk a közösséggel. Kevesen tudják, de már 1988-tól előírás volt, hogy a magyar jogszabá­lyokat kidolgozásuk során össze kell hasonlítani a közösségi jog­anyaggal. Az eufórikus hangu­latú 1989-es esztendőben a júli­us 17-i G7-ülésen, a francia sza­badságharc évfordulóján hang­zott el először a közösség részé­ről, hogy Magyarországot és Lengyelországot segíteni kell, hogy át tudjon állni a piacgaz­dasági működésre és folytatni tudja a demokratizálódást. Ez után határoztak a PHARE-prog­­ram beindításáról és minden, korábban visszautasított igé­nyünket teljesítették. Ennek megfelelően 1990. január 1-jé­­től megszűnt irányunkban min­denféle kereskedelempolitikai diszkrimináció. 1990 decembe­rében tárgyalásokat kezdtünk a társulásról. Ebben a körben a lengyelek mellett már a cseh­szlovákok is feltűntek. A társu­lás részleteinek kidolgozása vi­haros gyorsasággal zajlott, egy év alatt minden készen állt az aláírásra. A meseszerű időszak egészen addig tartott, amíg a moszkvai puccs nyomán 1991- ben össze nem omlott a nyugati társadalmak mumusa, a Szov­jetunió. Az EGK nagylelkűsége szin­te azonnal megszűnt, újra akar­ták gondolni a társulási tárgya­lások eredményeit, már lezárt fejezeteket vettek elő, és kicsi­nyes adok-kapok jellegű egyez­tetések során izzadták ki ma­gukból végül azt a megállapo­dást, amelynek csak preambu­­lumában szerepelhetett egy mondat arról a korántsem köl­csönös törekvésről, hogy nyug­tázzák az uniós tagság iránti igényünket. Magyarország ilyen előzmé­nyek után 1991. december 16- án írta alá a Társulási Szerző­dést. Az uniónak hirtelen renge­teg más dolga akadt, mint új partnereivel foglalkozni vagy a szerződés ratifikálásával bajlód­ni. Jött a maastrichti csúcs, amely rengeteg újdonságot ho­zott, többek között magát az Eu­rópai Uniót is mint elnevezést és szervezeti egységet. Az egy év alatt letárgyalt társulási szer­ződés ratifikálására végül csak két év múlva került sor. Az 1994-re hatályosuló szer­ződés már egy egészen más nemzetközi helyzetben találja hazánkat. Csehszlovákia 1993-ban felbomlik, majd Romániá­val és Bulgáriával kiegészülve immár hat ország ácsingózik a közösség kapujában. Uniós tagságunk iránti kérel­münket a kelet-közép-európai blokk országai közül mi nyúj­tottuk be elsőként, 1994. április 1-jén Athénban. Jellemzően a lengyelek egy hét múlva készen voltak saját kérelmükkel, ame­lyet április 8-án adtak át a kö­zösség képviselőinek. A tagfel­vételi kérelemről tartott közös sajtókonferencián mind a ma­gyar, mind a lengyel fél úgy nyi­latkozott, hogy 1998-ra tagok kívánnak lenni, amely időpont realitását senki nem vonta két­ségbe annak idején. Integrációs számításainkat azonban újfent keresztülhúzták. Ausztria, Svédország és Finnor­szág 1995-ös csatlakozásának előestéjén a közösség úgy dön­tött, meg kell határoznia a kö­vetkező bővítési kör résztvevő­it. Legnagyobb meglepetésünk­re azonban a kétindulós ver­senyben egyszerre tíz győztest hirdettek. Így kerültünk egy ka­lap alá a csehekkel, lengyelek­kel, észtekkel, szlovénekkel, szlovákokkal, lettekkel, litvá­nokkal, románokkal, bulgárok­­kal. Ezt a csoportot még kiegé­szítette a speciális helyzetben lévő Ciprus, illetve később Mál­ta, amelyik annak idején éppen visszavonta tagság iránti kérel­mét. A csatlakozási tárgyalások végül 1998. március 30-án in­dultak, és egészen 2002. decem­ber 13-ig tartottak. A csatlakozási szerződés ün­nepélyes aláírására 2003. április 16-án Athénban került sor. Új Vodafone Európa tarifa Hívd éjjel-nappal 25 forintos percdíjjal az összes hazai és európai uniós Vodafone mobilt és vezetékes számot! vodafone mobilszel

Next