Népszava, 2004. augusztus (132. évfolyam, 179–203. sz.)
2004-08-28 / 201. szám
NÉPSZAVA 2004. AUGUSZTUS 28., SZOMBAT OLIMPIA Egyéni Európa- és háromszoros világbajnok öttusázónőnk magabiztosan nyert Athénban Végre olimpián is Vörös-arany Vörös Zsuzsa a legnagyobb magyar sportolók táborához csatlakozott. Olyan sportágban, az öttusában nyert tegnap aranyérmet, amelyben legföljebb esélyes van, papírforma nincs. A sportág krónikája számtalanszor igazolta ezt a teóriát - elég arra gondolnunk, hogy Balczó András csak harmadik nekifutásra, 1972-ben lett olimpiai bajnok -, itt minimum háromszoros, de ha szigorúan nézzük, ötszörös a hibázási lehetőség. Négy évvel ezelőtt maga Vörös is megtapasztalta az öttusázók olykor kegyetlen sorsát, már akkor is a favoritok között tartották számon, de végül csak 15.-ként végzett. Négy év alatt gyakorlatilag egyeduralkodóvá vált a sportágban, háromszoros egyéni világbajnokként (1999, 2003, 2004) és világranglista-vezetőként érkezett Athénba, ahol nem remegett meg a keze, 5448 ponttal, 68 pont előnnyel lett olimpiai bajnok. A másik magyar induló, Füri Csilla a 12. helyen futott célba. Öttusában alapszabály, hogy a technikai számokban kiegyensúlyozottan kell teljesíteni, mert annyira nem lehet jól úszni és futni, hogy a lövészetben, vívásban, lovaglásban vétett súlyos hibát korrigálni lehessen. Vörös Zsuzsa nem csak tudja, be is tartja ezt a szabályt. Magabiztos lövészettel kezdte a napot. A húsz kísérlete között csupán három 8-as volt, összességében 182 körrel, idei világversenyes legjobbjával harmadikként zárta az első tusát. Füri Csilla sajnos már ekkor kiszállt a versenyből, 157 körrel egyből 384 pontos (1:36 perc futóidő) hátrányba került az élen állóval szemben. Vörös a másik fegyvert, a párbajtőrt is biztos kézzel markolta, s persze forgatta, szúrt vele: 19 győzelme mellé csak 12 vereséget szenvedett el, ami 916 pontnak felelt meg, s összetettben mindjárt az élre is állt! Füri még mindig nem találta magát, mínuszban maradt (15, 16). Azt tudtuk, hogy az uszodában nem lesz gondunk, Füri a harmadik (2:15.42), Vörös a negyedik (2:15.59) leggyorsabban tempózta végig a 200 métert. Világbajnokunk előnye futóidőben kifejezve 31 másodpercnyire hízott az ekkor második brit Allenby előtt, Füri a jó úszás ellenére is csak a 20. helyre jött fel. A negyedik tusa, a mindig rizikós lovaglás után hátradőltünk. Vörös két verőhibát vétett, s tovább fokozta előnyét. 41 másodperccel indulhatott a második helyezett lett Rublevska előtt. Füri is nagyszerűen kezében tartotta a gyeplőt, ő csak egy akadályt vert le, de mivel az élen állók közül senki sem rendezte át a pályát, csak tizenötödikként kezdhette meg a 3000 méteres futást. Amely során Vörösnek már csak arra kellett vigyáznia, hogy ki ne forduljon a bokája. A lett Rublevska hozott ugyan rajta 24 másodpercet, de jószerivel még nem is láttuk, amikor Vörös már célba ért. Az angol Harland ellenben óriási bravúrt hajtott végre, a 14. helyről futott fel a harmadikra. Füri Csilla is előrelépett, végül a 12. helyen zárta az öttusát. A mezőnyben volt még további két magyar, Partics Katalin és Hortobágyi Eszter, igaz, görög és ausztrál színekben. A versenybe egyikük sem tudott beleszólni. Parties 16., Hortobágyi 21. lett. A görög közönség nagyon hálás minden hazai versenyzőnek, a legnagyobb ünneplés azonban az olimpiai bajnok Vörös Zsuzsának járt. Bár bánatunkra nagyon kurta-furcsa volt ez az ünneplés. S nem azért, mert a magyar szurkolók többsége a vízilabdát választotta, az öttusapályán is összegyűlt több száz magyar néző. Hanem a rendezők túlzott szigora miatt. Amikor zászlóval a kezében célba ért, szó sem lehetett arról, hogy tiszteletkört fusson, egyből elcibálták tévéinterjúra. Más azonban nem juthatott a közelébe, mert néhány perc múlva már az öltöző felé tuszkolták: csak nem csúszhat az eredményhirdetés... Két puszi, integetésre lendített kerek - ennyi jutott a dobogón: nyomás sajtótájékoztatóra. De kérdezz-felelek ott sem alakulhatott ki, mert két kérdés után már berekesztették a konferenciát: irány a doppingszoba. Ebben a loholásban csak néhány mondatot tudtunk kicsalni aranyérmesünktől. - Szavakkal nem is lehet kifejezni, hogy milyen boldog vagyok. Sohasem hittem volna, hogy ez a pillanat valaha is eljön az életemben. Világbajnokságot már nyertem háromszor is, de ez az érzés nem hasonlítható ahhoz. Annak köszönhetem a győzelmemet, hogy kiegyensúlyozottan versenyeztem. A lovaglás volt a döntő, utána már tudtam, hogy nem lehet elvenni tőlem az aranyérmet. Úgy legyen. Zsuzsa, úgy legyen. Normális esetben eszünkbe sem jutna ilyen tévútra tévelyegni, de Athén kiélesítette a félelemérzetünket. Erről persze nem Vörös Zsuzsa tehet, ő az egyik szenvedője mások bűneinek. Igaz, egyben egyike azoknak is, akik visszaadhatják hitünket. Vörös Zsuzsanna fején a babérkoszorú, kezében és ajkán az olimpiai aranyérem Férfi vízilabdázóink az első, kézilabdázóink a harmadik helyért játszanak a hét végén Jöhetne a pólós tripla-dupla Athéni megpróbáltatásaink miatt érthetően azokhoz a sportágakhoz menekülünk, amelyekben nyilvánvalóan kevés a sikerhez a testi erő és a lelki gyengeség. A labdajátékok ilyenek, ezért jelentenek kapaszkodót. Igaz, más és más magasságokba húzódzkodhatunk fel rajtuk és velük: férfi vízilabdázóink az oroszok 7-5-ös legyőzésével vasárnap az aranyéremért, férfi kézilabdázóink a horvátoktól elszenvedett 33-31 -es vereséggel szombaton a bronzért, női kézilabdázóink pedig az 5-8. helyért játszanak. Kapaszkodtunk volna már csütörtökön, de a kézilabdás lányok elengedték a kezünket. És a jelek szerint egymásét is. Az egyénenként kiváló és szeretetre méltó játékosok megszűntek kiváló és szeretetre méltó csapat lenni, és bár az együttes mellett dolgozó pszichológus még nem közölte vizsgálati eredményeit, nem lenne csoda, ha arra jutna: az egyéni célok Athénban nem álltak össze közös céllá. Sinka László főtitkár gyakorlatiasabb és keményebb értékelést adott a franciákkal szemben 25-23-ra elvesztett negyeddöntő utáni napon. *- Decemberben Európa-bajnokságot rendezünk és a szervező munkával két éve nagyon keményen készülünk. Ezért semmit sem kockáztathatunk és hazaérve alaposan meg kell fontolnunk a csapattal kapcsolatos döntéseket, mert az kiderült, hogy pillanatnyilag semmi biztosíték nincs a jó Eb-szereplésre. A fiúknál a jó olimpiaira sem volt, hiszen júniusban felvezetésként elvesztették a Norvégia elleni vb-selejtezőt. Athénra azonban újjászületett és gyorsan fel is nőtt a gárda, bejutott az elődöntőbe, ahol tegnap 33-31-es vereséget szenvedett Horvátországtól. Skaliczky László, a magával és játékosaival szemben rendszerint metszően kritikus szövetségi kapitány a meccs után kijelentette, pillanatnyi esélyünk sem volt, végig futottunk az eredmény után. Ez nagyrészt igaz, és teljesen érthető. A mieink csupán egyszer vezettek, 2-1-re, ám hamarosan állandósult a 2-3 gólos horvát előny, sőt szünet előtt a 18:16-os hátrányhoz is hajrázni kellett 18-13-ról. „Mindkét félidőt úgy kezdtük, mint az óvodások” - gyötörte magát tovább a kapitány, és tény, hogy a második játékrész közepére 27-21-re nőtt a különbség. A magyarok nem tudták beszorítani, leszűkíteni az ellenfél akcióit, a túloldalon viszont többször leblokkolták őket és ebből indulva rendezetlen védelem elleni, könnyű gólok születtek. De a történet része az is, hogy 21-27- ről emberhátrányban sikerült 24-27- re zárkózni és még az utolsó percekben, 27-30-nál sem volt minden veszve. Sőt, a 33-31-es horvát győzelem után sincs, hiszen válogatottunk szombaton este az olimpiai bronzéremért játszhat Oroszország ellen. Férfi vízilabdázóink pedig már tegnap az elődöntőben túlléptek az oroszokon. A mérkőzés abszolút normális mederben folyt, míg a második negyed közepén elemi erővel fel nem hangzott a tribünről az „Éljen, Zsuzsa!” üvöltés, éppen akkor, amikor Steinmetz Ádám beejtette az ötödik gólunkat. A jól értesült publikum Vörös Zsuzsa pillanatokkal korábban megszerzett aranyérmét ünnepelte, de a medencében történtek is teljes megelégedésére szolgáltak. Legalábbis 5-3-ig, mert ezután Gorbuzov kettőt bezúdított távolról, így 5-5-tel ért véget a félidő. Az ellenfél annak ellenére partiban maradt, hogy centerét, Csomakidzét vihargyorsan elveszítette, viszont első négy emberelőnyét belőtte, ami a magyarok ellen nem is ritka, hanem már egyedi. A második játékrészben aztán egyetlenegyszer sem talált be - bár a mieink sem sokszor, de így is eggyel többször az elégnél. Benedek lövésével és Kásás ejtésével már a harmadik negyedben kialakult a 7-5-ös végeredmény, mert a folytatásban Szécsi Zoltán mindent megfogott, ami felé repült, és arra is maradt energiája, hogy szegény Stratant rontott ziccere után szemtől szemben kikacagja. Néhány perccel később azonban már olyan komolyan nyilatkozott, ahogyan egy kétszeres olimpiai döntőshöz illik. „Kicsit idegesen kezdtünk, mert ez volt az első egyenes kieséses mécsesünk. Mindenki a szívét adta, egyesek néha többet is tettek, mint kellett volna, pedig ha csak a saját feladatukat végzik el, akkor nincs semmi baj.” Így sem volt, bár a huszonöt percet vízben töltött és három gólt szerzett Kásás Tamás váltig állította, hogy nagyon megszenvedett. Amikor ugyanis egy kolléga a „babaarcú gyilkos" felkiáltással köszöntötte, ő rávágta, talán inkább babaarcú hulla. Édesapja, Kásás Zoltán edző is tréfás kedvében volt, mert miután a kedvezőbb döntőbeli ellenfélről érdeklődtünk, azt válaszolta: „Én a Ceglédet szeretném. De az nem fog menni, ezért a görögöket választanám, csakhogy másodszor is eltörött az egyik centerük, Vlontakisz keze, és nélküle szerintem kevés esélyük van. Szóval azt hiszem, a szerbeket kapjuk. Pokoli nehéz lesz, még akkor is, ha a legutóbbi hét alkalomból hatszor megvertük őket.” Ha még régebbi dicsőségünkre emlékezünk, eszünkbe juthat, hogy férfi vízilabda-válogatottunk eddig kétszer védte meg olimpiai bajnoki címét: 1932-ről 36-ra, majd 1952-ről 56-ra. Kosárnyelven szólva tehát vasárnap este - első kiadásunk zárásakor még ismeretlen ellenféllel szemben - jöhetne a „tripla-dupla”. GÖRÖG SALÁTA A NOB szerint az athéni játékok rendkívül sikeresek az előzetes félelmek ellenére, hogy egy ilyen kis ország egyedül nem képes ekkora léptékű eseménysorozatot megrendezni. A nyári olimpiát utoljára bonyolították le ilyen formában, ilyen méretekben a következő két olimpia alatt a NOB 117 kisebb-nagyobb változtatást hajt végre (többek között csupán 28 sportág versenyét engedélyezi), hogy egyszerűbbé tegye a pályázó városoknak a szervezést. Görögország az 1952-es olimpiát rendező Finnország után a második legkisebb ország, amely otthont adott a világ legnagyobb sportrendezvényének. Athén 1997-ben 3,5 milliárd eurós tervezett költségvetéssel kezdett neki a munkáknak, de görög kormányforrások szerint végül közel 10 milliárdos költséggel fejezte be. Menetközben az építkezések elhúzódásával már a kivitelezés ellehetetlenülése fenyegetett, de az utolsó hónapok hajrájában elkészült a szükséges infrastruktúra, és a szervezők dicséretet kaptak ezért. Hat gyakorlat alapján Hajnal András 305,79 pontot gyűjtött, s így a 33 férfi toronyugrók 33 fős mezőnyében az utolsó helyen végzett. A Szolnoki HSE 22 éves sportolójának, aki pedig szinkrontoronyugrásban - Lengyel Imrével párban - 2002-ben Eb-2. volt, egyénileg pedig 1998-ban toronyból junior Eb-aranyérmes, az olimpia nem hozott szerencsét 2000-ben, Sydneyben sem, akkor és ott a 34. lett toronyugrásban. Bertrand Gbongou Liangot kórházba kellett vinni a tékvandó negyeddöntője után. A Közép-afrikai Köztársaság színeiben versenyző 22 éves ,sportoló eszméletlenül esett össze az egyik összecsapás után, amit az ausztrál Tuncay Caliskannal vívott. Csodálatos sportember a német kenus, Christian Gille. Pénteken az 1000 m-es kenu párosban első helyen végzett sportoló volt partnerének ajánlotta aranyérmét. Egykori társa, Thomas Zereske júniusban halt meg leukémiában. Pénteken két szabadfogású birkózónk kezdte meg és fejezte is be szereplését. A 120 kg-osoknál Aubéli Ottó simán kikapott 5-0-ra és 6-0-ra a grúz Mabebadzétól, valamint az orosz Kuramagomedovtól, így búcsúzott. A 66 kg-osoknál Hatos Gábor 3-1-es győzelemmel kezdett a szlovák Hornyak ellen, majd a török Cubukcival csatázott. Egy pont előnyt szerzett, de a török egyenlített, majd fordított, de mivel egyiküknél sem volt három akciópont, következett a hosszabbítás, és ebben a török volt jobb, így Hatos számára is véget ért az olimpia. HÉT VÉGI PROGRAM Szombat Atlétika: 19 ó női magasugrás döntő, 19.30 ó női 1500 m döntő, 19.40 ó férfi gerelyhajítás döntő, 19.50 ó férfi 800 m döntő, 20.05 ó férfi 5000 m döntő, 20.45 ó férfi 4x100 m döntő, 21 ó női 4x400 m döntő, 21.25 ó férfi 4x400 m döntő. Birkózás: szabadfogás, 8.30 ó 60 (Wöller Gergő), 74 (Ritter Árpád) és 96 kg csoportmérkőzések, 17.12 ó 55 kg, 17.18 ó 84 kg, 17.24 ó 6 kg, 17.24 ó 120 kg - döntők. Hegyikerékpár: 10 ó férfi terepverseny (Vinczeffy Zsolt). Kajak-kenu: 7.30 ó férfi k-1 500 m döntő (Vereckei Ákos), 7.45 ó férfi c-1 500 m döntő (Joób Márton), 8.20 ó női k-1 500 m döntő (Janics Natasa), 8.35 ó férfi k-2 500 m döntő (Kammerer Zoltán, Storcz Botond), 9.10 ó férfi c-2 500 m döntő (Kozmann György, Kolonics György), 9.25 ó női k-2 500 m döntő (Kovács Katalin, Janics Natasa). Kézilabda: nők, 5-8. helyért, 10.30 ó, Magyarország-Brazília. Férfiak, 20.30 ó, 3. helyért: Magyarország-Oroszország. Kosárlabda: férfiak. 19 ó a 3. helyért, 21.30 ó döntő. Nők 13 ó a 3. helyért, 15.15 ó döntő. Labdarúgás: 9 ó férfi döntő (Argentína-Paraguay). Ökölvívás: 18.30 ó 51 kg, 19.06 ó 57 kg, 19.41 ó 64 kg, 20.16 ó 75 kg, 20.51 ó 91 kg döntők. Röplabda: nők, 17 ó a 3. helyért. Brazília-Kuba, 19 ó döntő, Oroszország-Kína. Tékvandó: 18.05 ó nők 67 kg döntő, 18.19 ó férfi 80 kg döntő. Ritmikus gimnasztika: 15.30 kéziszer csapat döntő. Műugrás: 20 ó férfi toronyugrás döntő. Vasárnap Atlétika: 17 ó férfi maraton (Bácskai Zsolt). Birkózás: szabadfogás, 13 ó 60 kg döntő, 13 ó 74 kg döntő, 13 ó 96 kg döntő. Kézilabda: nők, 7.30 ó 7. helyért, 9.45 ó döntő, 13.30 ó 5. helyért. Férfiak, 15.45 ó döntő, Horvátország-Németország. Ökölvívás: 12.30 ó 48 kg, 13.06 ó 54 kg, 13.41 ó 60 kg, 14.16 ó 69 kg, 14.51 ó 81 kg, 15.26 ó+91 kg döntők. Röplabda: férfiak, 13.30 ó döntő. Tékvandó: női + 67 kg, férfi + 80 kg döntő. Ritmikus gimnasztika: 14.30 ó egyéni döntő. Vízilabda: 16.30 ó döntő. Záróünnepség: 20 ó. 15