Népszava, 2005. január (132. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-22 / 18. szám
NÉPSZAVA RÉSZLETEK AZ UTÓBBI 48 ÓRA NYILATKOZATAIBÓL Orbán Viktor, a Fidesz elnöke: Vannak beszélgetések a párton belül a pártelnöki és a miniszterelnök-jelölti funkció esetleges szétválasztásáról. „Tárgyalni nem tárgyaltunk (...), de beszélgettünk a jövőről, és ennek az egyik fontos kérdése ez.” Döntés azonban „nincsen, és még sokáig nem is lesz”. Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke: „Én jobbnak tartanám, hogyha Orbán Viktor irányítaná a szövetséget, a Magyar Polgári Szövetséget, a Fideszt, mindamellett, hogy ő vezeti a kormányzati munkára való felkészülést.” Tölgyessy Péter filozófus, fideszes képviselő: „A magyar jobboldalnak egyértelműen egy vezére van, akinek a szerepe megkérdőjelezhetetlen egészen a következő választásokig, ez Orbán Viktor. Minden más meglehetősen taktikai dolog.” 2005. JANUÁR 22., SZOMBAT HÍR ÉS HÁTTÉR Az oldalt írta: Arató Judit 9 Orbán Viktor immár határozottan cáfolta, hogy visszavonulna a politikától. Decemberben még úgy nyilatkozott a Fidesz-elnök, hogy „nincs már nekem olyan sok hátra a politikában”. Egyes elemzők szerint elképzelhetetlen, hogy a Fideszt ne Orbán vezesse. Tamás Gáspár Miklós filozófus nyílt levélben szorgalmazta, hogy térjen vissza a parlamentbe. Orbán parlamenti aktivitása minden, ellenzékben eltöltött ciklusban csökkent. A Fidesz elnöke kategorikusan cáfolta, hogy a visszavonulás gondolata egy pillanatig is felmerült volna benne. „Megható azonban, mennyien aggódnak értem” - közölte Orbán Viktor a Magyar Nemzet című lapban. Nemrég pedig szamárságnak nevezte saját visszavonulásának lehetőségét. Hasonlóan nyilatkozott Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke is, aki azt mondta, ha pártja 2006-ban győz, „nem jöhet számba”, hogy ne Orbán Viktor legyen a miniszterelnök. „Nem lehet elbizonytalanodott vezetővel sikeres kampányt folytatni, de Orbán Viktor nem egy elbizonytalanodott vezető” - tette hozzá Pokorni. Mint ismert, a Fidesz elnöke korábban egy televíziós műsorban azt mondta, „nincs már nekem olyan sok hátra a politikában, én úgy érzem”. A volt miniszterelnök arra a kérdésre válaszolt, hogy a politikát tartja-e a maga számára elsődlegesnek. Orbán a beszélgetés egy másik részében azt mondta, ha idősebb lenne, talán foglalkoztatná, hogy lesz-e még miniszterelnök, de úgy fogalmazott, „én már ki vagyok fizetve”. Később hozzátette, „mindennap, amit magas polcon töltök, az már csak ráadás”. „Szükség van rád, öregem, szedd össze magad” - ezt Tamás Gáspár Miklós filozófus írta Orbán Viktornak címzett nyílt levelében. A Népszabadságban nemrég közreadott, „Kedves Viktor” megszólítással kezdődő levelében TGM így fogalmaz: „Szomorúan olvasom, hogy úgy véled, hanyatlik politikai pályád, azelőtt meg azt mondtad, ha kudarcot vallasz valamelyik népszavazáson, akkor meg kell fontolnod, hogy visszavonulj a közéletből. Mint mdod, nem tartozom politikai híveid közé, ennek ellenére ezek a mondataid aggasztanak”. TGM szerint azegyik fő oka, hogy nem lehet összeegyeztetni „a nemzet atyjának” politika fölötti szerepét a polgári demokrácia versengő jellegével. „Nem nyerheti meg a parlamenti küzdelmet az, aki megvetően hátat fordít az országházi vitáknak. Nem lehet győztes pártvezér az, aki a „polgári körök” parlamenten kívüli, diffúz, körvonaltalan mozgalmára és az utcai mozgósításra támaszkodik. Ugyanakkor az ilyen mozgalomnak se lehet sikeres vezetője az, aki - amikor más természetű érdekei úgy kívánják - elaltatja, majd cserbenhagyja ezt a mozgalmat” - írja a filozófus. TGM úgy véli, Orbán nem látja el azt a munkát, amellyel a választók megbízták; „teljesen tűrhetetlen állapot az, hogy bojkottálod a parlament üléseit. (...) Nem illik megvetni azt a politikai módszert, amelynek jóvoltából te (ma is) hazánk egyik vezetője vagy. Ha azt akarod sugallni, hogy az Országgyűlés nem számít, akkor indíts (ellen)forradalmi mozgalmat a parlamentarizmus fölváltására valami szebbel, jobbal” - olvasható a levélben. A mostani a harmadik ciklus, amikor Orbán Viktor ellenzéki képviselőként ül a parlamentben. A volt miniszterelnök azonban a különböző időszakokban eltérően „használta” az Országgyűlést. Mint azt már többször megírtuk, a 2002-es kormányváltás óta mindössze egyszer szólalt föl a parlamentben. Ez is úgynevezett „technikai” fölszólalás volt, az első ülésen értékelő beszédet mondott. Azóta nem jelentkezett fölszólalásra. Igaz, a volt kormányfők aktivitása miniszterelnökségük után, ellenzékben általában nem túl nagy. 1998 és 2002 között Horn Gyula is mindössze ötször szólalt föl. Csakhogy ő nem maradt pártelnök, míg Orbán újra az lett. Viszont Orbán aktivitásának mértéke a három ellenzékben töltött ciklus alatt jelentősen csökkent. Az első, 1990-94 közötti időszakban százhetvenhét alkalommal szólt képviselőtársaihoz. A politikus, aki akkor a Fidesz (Fiatal Demokraták Szövetsége) frakcióvezetője volt, nemcsak a vitákban vett részt, hanem rengeteg kétperces, valamint úgynevezett ügyrendi hozzászólása volt, és napirend előtt is többször beszélt. Az Antall-kormány programjának vitájában elmondott szónoklatában például kifejtette, hogy a dokumentum, amiről vitáztak, nem meríti ki a kormányprogram kategóriáját, így zárta: „A Fidesz, szándéka szerint, konstruktív ellenzék kíván lenni a parlamentben. A kérdés most már csak az, hogy kormányprogram hiányában hogyan lehetünk konstruktívak?” A Fidesz elnöke az első ciklus valamennyi költségvetési vitájában részt vett. Az 1993-as büdzsé vitájában elmondott beszédét például így kezdte: „Itt a szürke ősz, és amint azt már megszoktuk, zúg az igazságtételi moraj, alacsonyan szállnak a médiaelnökök, mindenki tudhatja tehát széles e hazában, hogy napirenden a költségvetés, és a kormánykoalíció képviselői már megint nem akarják megszavazni saját kormányuk előterjesztését”. A következő évben pedig így szólt: „Nagy nap ez a mai! Utoljára terjesztett be költségvetési tér Lehet, hogy Orbán Viktor a választások közeledtével visszatér a parlamentbe. Én a helyében úgy visszajönnék, mint a pinty. Jól beszél, jó debattőr, a fenének nem használja ki. Mindenki ismeri annak a filozófiáját, hogy a nagyobbik ellenzéki párt vezetője távol marad az Országgyűléstől, de a 2006- os választások előtt miért ne hozhatnák vissza. Ezt én egyáltalán nem látom ördögtől valónak, és nem látnám annak, ha fideszes lennék sem, vényjavaslatot az MDF-kormány.” Ezt az egyébként viszonylag hosszú beszédét 1993 októberében mondta el Orbán és a parlamenti jegyzőkönyvek szerint ebben a ciklusban már nem is szólalt föl többször az Országgyűlésben. A következő, ismét ellenzékben eltöltött négy évben már csökkent a Fidesz-elnök parlamenti aktivitása: huszonnégy esetben kért szót. Kritikus hangon reagált például Horn Gyula akkori miniszterelnöknek az új kormány megalakulása után hetvenöt nappal az ország állapotát értékelő beszédére. „Nem egészen világos, hogy ezt a beszédet miért kellett meghallgatnunk, (...) ahelyett, hogy ezt a beszédet valamikor később, az önkormányzati választások kampánynyitó beszédeként (...) hallgathattuk volna meg.” A Fidesz első embere abban az időben bizottsági tisztséget is ellátott. Az európai integrációs ügyek bizottságának elnökeként így például részt vett a költségvetések vitájában, hiszen a testület álláspontját kellett ismertetnie. Előfordult, hogy Orbán vezérszónokként szólalt föl a parlamentben. Az állami tulajdonban lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat vitájában - immár a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében a többi között ezt mondta: „Olyan magánosítást kellene a kormánynak megvalósítania, amely nem teszi lehetetlenné a nagytőkés csoportok Orbán Viktor nem kívánt a parlamentben nap mint nap a választási vereségért bosszút állva, torkára forrasztani a szót Medgyessy Péternek vagy a többieknek, hanem illő módon a háttérbe szorult. Az előző ciklusban sem Horn Gyula exminiszterelnök vezette az MSZP Fidesz-ellenes kirohanásait, így illik tennie egy munkáját befejezett, ha úgy tetszik, megbuktatott vagy leszavazott miniszterelnöknek. Fontos kérdések viszont indokolttá tehetik Orbán parlamenti felszólalását, létrejöttét, de igazi célja a középosztály megerősítése.” Külpolitikai ügyekben is többször kér szót Orbán a második ciklusban. A magyar műszaki kontingensnek a délszláv válságban, IFOR-kötelékben való részvételéről szóló határozati javaslat vitájában arról beszélt, hogy támogatják a kormány előterjesztését, de „azt szeretném javasolni, hogy a szolgálatot teljesítő műszaki alegység mellé küldjünk azok megvédésére alkalmas fegyveres alakulatot is”. A javaslatot a parlament nem fogadta el. Orbán az ügyet azután is elővette, hogy a magyar katonákat kiküldték a térségbe. „Vállalhatja-e a parlament, a magyar parlament annak a felelősségét, hogy (...) ha hirtelen gyors katonai operáció szükséges, akkor az azért ne valósuljon meg, esetleg azért kerüljön veszélybe ott kint tartózkodó magyar állampolgárok élete, mert a kormánynak nincs felhatalmazása arra, hogy gyorsan cselekedjék ebben a helyzetben” - indokolta javaslatát Orbán. „Ezért javasoljuk (...), hogy a kormány számára szélesebb mozgásteret biztosítsunk” - tette hozzá. A magyar-román alapszerződés vitájában 1996-ban pedig azt mondta, az azért időszerűtlen, mert a dokumentum „nem más, mint egy internacionalista, baráti segítségnyújtás Iliescu politikai kampányához”, ráadaásul a kampány következményei az RMDSZ-t is érintik. 1997 szeptemberében még hozzászólt a termőföldről szóló törvény módosításának vitájához, és arról beszélt, nem támogatják a Horn-kormány azon javaslatát, hogy külföldiek is szerezhessenek földtulajdont Magyarországon. Végül a NATO-csatlakozás és a külföldiek földtulajdonszerzéséről szóló népszavazások elrendeléséről tartott vitában beszélt. Orbán akkor üdvözölte, hogy a NATO-ügyben pártja javaslatára véleménynyilvánító helyett ügydöntő referendumra kerülhet sor. A földkérdés kapcsán pedig azt mondta: „Az önök előterjesztését, népszavazási javaslatát egyetlen csoport támogatja Magyarországon: a külföldi földtulajdonosok már itt lévő és további vagyont, földtulajdont szerezni akaró csoportja. Kérem önöket, ne az ő érdekeiket, hanem a magyar polgárok érdekét kísérelje meg kormányunk szolgálni.” Így jutottunk el a jelenlegi ciklushoz, amelyben Orbán már szinte „bojkottálja” a parlamentet. Pedig Tamás Gáspár Miklós már idézett Nyílt levele szerint „nélküled - az ellenzék vezére nélkül - nem működőképes a szisztéma, amelyet utálhatsz, de amelynek szolgálatára (mint országgyűlési képviselő) fölesküdtél. (...) A filozófus úgy véli, Orbánnak kell megmutatni, „szerinted mi a hiba a kormányzásban, s azt is, hogyan lehet ezeket a hibákat kijavítani. Ha mindezt megteszed, az ország helyzete akkor is súlyosan problematikus marad. Csak nem lenne a nyilvános beszéd róla ennyire szétfolyó, bizonytalan és antipolitikus” - írja TGM. Minden ellenzékben töltött ciklusban kevesebbet szól hozzá a parlamenti üléseken Előtérben, de csöndben lenni, ez Orbán Viktor taktikája Érvek Ellenérvek LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP frakcióvezetője POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz alelnöke Politikai elemzők az esélyekről A Fidesz-elnök - azóta megcáfolt - kijelentését a politikai elemzők az elmúlt hetekben eltérően értékelték. Debreczeni József azok közé tartozik, akik szerint a Fidesz 2006-ban biztosan Orbán vezetésével indul. Úgy látja ugyanis, hogy az exkormányfő olyan karizmatikus személyiség, akit jelenleg nem tudnának helyettesíteni. Ezért - tette hozzá - ha kell, akár „mesterségesen is életben tartják politikai énjét” a párt más vezetői. A politológus megjegyezte, hogy bár a Fidesz-elnök mondatai nem vehetők igazán komolyan, de információval szolgálhatnak lelkéről. Lakner Zoltán is hasonlóan látja a helyzetet, és elképzelhetetlennek tartja, hogy Orbán nem indul újra a miniszterelnöki posztért. Ha azonban a Fidesz 2006-ban veszít - tette hozzá -, akkor elképzelhető, hogy a Fidesz-elnök levonja a következtetéseket, és lemond a pártelnöki posztról. Nem így gondolkodik Ágh Attila, aki szerint taktikai visszavonulásról lehet szó a népszavazások kapcsán elszenvedett vereség után. A politológus szerint azonban lehetséges az is, hogy a 2006-os választásokon nem Orbán lesz a Fidesz miniszterelnökjelöltje. A kormányfőjelöltségre a nagyobbik ellenzéki pártban a jelenlegi frakcióvezetőnek, Áder Jánosnak lehet esélye - vélte Ágh. Kiszelly Zoltán pedig úgy gondolja, Orbán nyilatkozata inkább arról szól, hogy a Fidesz elnöke igyekszik újrapozicionálni magát: a róla kialakított negatív, hataloméhes politikusképet próbálja lebontani. Az elemző szerint Orbán rájött arra, hogy egy hiperaktív Gyurcsánnyal szemben csak mérsékeltebb szerepben tudja felvenni a versenyt. Hasonlóan látja a helyzetet a médiakutató. Bajomi-Lázár Péter szerint lehet, hogy Orbán nyilatkozata azt jelzi, a Fidesz stratégiája megváltozott: ezúttal nem a jobbszél, hanem a jobbközép és a közép megszólításával készül a választásokra. E stratégiának jobban megfelel a mérsékelt, megfontolt és felelős politikus képe: azé, akit nem érdekel a hatalom, csak az ország érdekeit tartja szem előtt. Persze - tette hozzá - Orbán már sok meglepetést okozott, nem kizárt az sem, hogy valóban a visszavonulást tervezi.