Népszava, 2005. január (132. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-22 / 18. szám

NÉPSZAVA RÉSZLETEK AZ UTÓBBI 48 ÓRA NYILATKOZATAIBÓL Orbán Viktor, a Fidesz elnöke: Vannak beszélgetések a párton belül a pártelnöki és a miniszterelnök-jelölti funkció esetleges szétválasztásáról. „Tárgyalni nem tárgyaltunk (...), de beszélget­tünk a jövőről, és ennek az egyik fontos kérdése ez.” Döntés azonban „nincsen, és még sokáig nem is lesz”. Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke: „Én jobbnak tartanám, hogy­ha Orbán Viktor irányítaná a szövetséget, a Magyar Polgári Szö­vetséget, a Fideszt, mindamellett, hogy ő vezeti a kormányzati munkára való felkészülést.” Tölgyessy Péter filozófus, fideszes képviselő: „A magyar jobb­oldalnak egyértelműen egy vezére van, akinek a szerepe megkér­dőjelezhetetlen egészen a következő választásokig, ez Orbán Viktor. Minden más meglehetősen taktikai dolog.” 2005. JANUÁR 22., SZOMBAT HÍR ÉS HÁTTÉR Az oldalt írta: Arató Judit 9 Orbán Viktor immár határozottan cáfolta, hogy visszavonulna a politikától. Decemberben még úgy nyilatkozott a Fidesz-elnök, hogy „nincs már nekem olyan sok hátra a politikában”. Egyes elemzők szerint elképzelhetetlen, hogy a Fideszt ne Orbán ve­zesse. Tamás Gáspár Miklós filozófus nyílt levélben szorgal­mazta, hogy térjen vissza a parlamentbe. Orbán parlamenti ak­tivitása minden, ellenzékben eltöltött ciklusban csökkent. A Fidesz elnöke kategorikusan cáfolta, hogy a visszavonulás gondolata egy pillanatig is felme­rült volna benne. „Megható azon­ban, mennyien aggódnak értem” - közölte Orbán Viktor a Magyar Nemzet című lapban. Nemrég pedig szamárságnak nevezte saját visszavonulásának lehetőségét. Hasonlóan nyilatkozott Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke is, aki azt mondta, ha pártja 2006-ban győz, „nem jöhet számba”, hogy ne Orbán Viktor legyen a minisz­terelnök. „Nem lehet elbizonyta­lanodott vezetővel sikeres kam­pányt folytatni, de Orbán Viktor nem egy elbizonytalanodott ve­zető” - tette hozzá Pokorni. Mint ismert, a Fidesz elnöke korábban egy televíziós műsor­ban azt mondta, „nincs már ne­kem olyan sok hátra a politiká­ban, én úgy érzem”. A volt mi­niszterelnök arra a kérdésre vála­szolt, hogy a politikát tartja-e a maga számára elsődlegesnek. Or­bán a beszélgetés egy másik ré­szében azt mondta, ha idősebb lenne, talán foglalkoztatná, hogy lesz-e még miniszterelnök, de úgy fogalmazott, „én már ki va­gyok fizetve”. Később hozzátette, „mindennap, amit magas polcon töltök, az már csak ráadás”. „Szükség van rád, öregem, szedd össze magad” - ezt Tamás Gáspár Miklós filozófus írta Or­bán Viktornak címzett nyílt leve­lében. A Népszabadságban nem­rég közreadott, „Kedves Viktor” megszólítással kezdődő levelé­ben TGM így fogalmaz: „Szomo­rúan olvasom, hogy úgy vé­led, hanyatlik politikai pá­lyád, azelőtt meg azt mondtad, ha kudarcot vallasz valamelyik népszavazáson, akkor meg kell fontolnod, hogy visszavonulj a közéletből. Mint mdod, nem tarto­zom politikai hí­veid közé, en­nek ellenére ezek a mon­dataid ag­gasztanak”. TGM sze­rint az­egyik fő oka, hogy nem lehet összeegyeztetni „a nemzet atyjának” politika fölötti szerepét a polgári de­mokrácia versengő jellegé­vel. „Nem nyerheti meg a parlamenti küzdelmet az, aki megvetően hátat fordít az országházi vitáknak. Nem lehet győztes párt­vezér az, aki a „polgári körök” parlamenten kí­vüli, diffúz, körvonalta­­lan mozgalmára és az utcai mozgósításra tá­maszkodik. Ugyanak­kor az ilyen mozgalomnak se le­het sikeres vezetője az, aki - ami­kor más természetű érdekei úgy kívánják - elaltatja, majd cser­benhagyja ezt a mozgalmat” - ír­ja a filozófus. TGM úgy véli, Or­bán nem látja el azt a munkát, amellyel a választók megbízták; „teljesen tűrhetetlen állapot az, hogy bojkottálod a parlament ülé­seit. (...) Nem illik megvetni azt a politikai módszert, amelynek jóvoltából te (ma is) hazánk egyik vezetője vagy. Ha azt aka­rod sugallni, hogy az Országgyű­lés nem számít, akkor indíts (el­­len)forradalmi mozgalmat a par­lamentarizmus fölváltására vala­mi szebbel, jobbal” - olvasható a levélben. A mostani a harmadik ciklus, amikor Orbán Viktor el­lenzéki képviselő­ként ül a parla­mentben. A volt miniszterelnök azonban a kü­lönböző idősza­kokban eltérő­en „használta” az Országgyű­lést. Mint azt már többször megírtuk, a 2002-es kor­mányváltás óta mindössze egy­szer szólalt föl a parlamentben. Ez is úgynevezett „technikai” fölszó­lalás volt, az első ülésen értékelő beszédet mondott. Azóta nem je­lentkezett fölszólalásra. Igaz, a volt kormányfők aktivi­tása miniszterelnökségük után, el­lenzékben általában nem túl nagy. 1998 és 2002 között Horn Gyula is mindössze ötször szólalt föl. Csak­hogy ő nem maradt pártelnök, míg Orbán újra az lett. Viszont Orbán aktivitásának mértéke a három el­lenzékben töltött ciklus alatt jelen­tősen csökkent. Az első, 1990-94 közötti időszakban százhetvenhét alkalommal szólt képviselőtársai­hoz. A politikus, aki akkor a Fidesz (Fiatal Demokraták Szövetsége) frakcióvezetője volt, nemcsak a vi­tákban vett részt, hanem rengeteg kétperces, valamint úgynevezett ügyrendi hozzászólása volt, és na­pirend előtt is többször beszélt. Az Antall-kormány programjának vi­tájában elmondott szónoklatában például kifejtette, hogy a doku­mentum, amiről vitáztak, nem me­ríti ki a kormányprogram kategó­riáját, így zárta: „A Fidesz, szán­déka szerint, konstruktív ellenzék kíván lenni a parlamentben. A kér­dés most már csak az, hogy kor­mányprogram hiányában hogyan lehetünk konstruktívak?” A Fidesz elnöke az első ciklus valamennyi költségvetési vitájá­ban részt vett. Az 1993-as büdzsé vitájában elmondott beszédét pél­dául így kezdte: „Itt a szürke ősz, és amint azt már megszoktuk, zúg az igazságtételi moraj, ala­csonyan szállnak a médiaelnö­kök, mindenki tudhatja tehát szé­les e hazában, hogy napi­renden a költségvetés, és a kormány­­koalíció kép­viselői már megint nem akarják megszavaz­ni saját kor­m­­á­n­y­u­k előterjesz­tését”. A következő évben pe­dig így szólt: „Nagy nap ez a mai! Utoljára terjesz­tett be költség­­vetési tér­ Lehet, hogy Orbán Viktor a választások közeledtével visszatér a parlamentbe. Én a helyében úgy visszajön­nék, mint a pinty. Jól beszél, jó debattőr, a fenének nem használja ki. Mindenki is­meri annak a filozófiáját, hogy a nagyobbik ellenzéki párt vezetője távol marad az Országgyűléstől, de a 2006- os választások előtt miért ne hozhatnák vissza. Ezt én egyáltalán nem látom ör­dögtől valónak, és nem lát­nám annak, ha fideszes len­nék sem, vényj­avaslatot az MDF-kor­­mány.” Ezt az egyébként vi­szonylag hosszú beszédét 1993 októberében mondta el Orbán és a parlamenti jegyzőkönyvek sze­rint ebben a ciklusban már nem is szólalt föl többször az Ország­­gyűlésben. A következő, ismét ellenzék­ben eltöltött négy évben már csökkent a Fidesz-elnök parla­menti aktivitása: huszonnégy esetben kért szót. Kritikus han­gon reagált például Horn Gyula akkori miniszterelnöknek az új kormány megalakulása után het­venöt nappal az ország állapotát értékelő beszédére. „Nem egé­szen világos, hogy ezt a beszé­det miért kellett meghallgat­nunk, (...) ahelyett, hogy ezt a beszédet valamikor később, az önkormányzati választások kampánynyitó beszédeként (...) hallgathattuk volna meg.” A Fidesz első embere abban az időben bizottsá­gi tisztséget is ellátott. Az európai integ­rációs ügyek bizottságának elnökeként így például részt vett a költségveté­sek vitájá­ban, hiszen a testület ál­­láspontját kellett is­mertetnie. Előfor­­dult, hogy Orbán vezér­­szó­nok­ként szólalt föl a par­lamentben. Az állami tulaj­donban lévő vállal­kozói vagyon értéke­sítéséről szóló törvényja­vaslat vitájában - immár a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében­­ a többi között ezt mondta: „Olyan magánosítást kellene a kormánynak megva­lósítania, amely nem teszi lehe­tetlenné a nagytőkés csoportok Orbán Viktor nem kívánt a parlamentben nap mint nap a választási vereségért bosszút állva, torkára forrasztani a szót Med­gyessy Péternek vagy a többieknek, hanem il­lő módon a háttérbe szorult. Az előző ciklusban sem Horn Gyula exminiszterelnök ve­zette az MSZP Fidesz-ellenes kirohanásait, így illik tennie egy munkáját befejezett, ha úgy tetszik, megbuktatott vagy leszavazott miniszterel­nöknek. Fontos kérdések vi­szont indokolttá tehetik Or­bán parlamenti felszólalását, létrejöttét, de igazi célja a közép­­osztály megerősítése.” Külpolitikai ügyekben is több­ször kér szót Orbán a második ciklusban. A magyar műszaki kontingensnek a délszláv válság­ban, IFOR-kötelékben való rész­vételéről szóló határozati javaslat vitájában arról beszélt, hogy tá­mogatják a kormány előterjeszté­sét, de „azt szeretném javasolni, hogy a szolgálatot teljesítő mű­szaki alegység mellé küldjünk azok megvédésére alkalmas fegyveres alakulatot is”. A javas­latot a parlament nem fogadta el. Orbán az ügyet azután is elővette, hogy a magyar katonákat kiküld­ték a térségbe. „Vállalhatja-e a parlament, a magyar parlament annak a felelősségét, hogy (...) ha hirtelen gyors katonai operá­ció szükséges, akkor az azért ne valósuljon meg, esetleg azért ke­rüljön veszélybe ott kint tartózko­dó magyar állampolgárok élete, mert a kormánynak nincs felha­talmazása arra, hogy gyorsan cse­lekedjék ebben a helyzetben” - indokolta javaslatát Orbán. „Ezért javasoljuk (...), hogy a kormány számára szélesebb moz­gásteret biztosítsunk” - tette hoz­zá. A magyar-román alapszerző­dés vitájában 1996-ban pedig azt mondta, az azért időszerűtlen, mert a dokumentum „nem más, mint egy internacionalista, baráti segítségnyújtás Iliescu politikai kampányához”, ráadaásul a kam­pány következményei az RMDSZ-t is érintik. 1997 szeptemberében még hozzászólt a termőföldről szóló törvény módosításának vitájához, és arról beszélt, nem támogatják a Horn-kormány azon javaslatát, hogy külföldiek is szerezhesse­nek földtulajdont Magyarorszá­gon. Végül a NATO-csatlakozás és a külföldiek földtulajdonszer­zéséről szóló népszavazások el­rendeléséről tartott vitában be­szélt. Orbán akkor üdvözölte, hogy a NATO-ü­gyben pártja ja­vaslatára véleménynyilvánító he­lyett ügydöntő referendumra ke­rülhet sor. A földkérdés kapcsán pedig azt mondta: „Az önök elő­terjesztését, népszavazási javas­latát egyetlen csoport támogatja Magyarországon: a külföldi föld­­tulajdonosok már itt lévő és to­vábbi vagyont, földtulajdont sze­rezni akaró csoportja. Kérem önöket, ne az ő érdekeiket, ha­nem a magyar polgárok érdekét kísérelje meg kormányunk szol­gálni.” Így jutottunk el a jelenlegi ciklushoz, amelyben Orbán már szinte „bojkottálja” a parla­mentet. Pedig Tamás Gáspár Miklós már idézett Nyílt levele szerint „nélküled - az ellenzék vezére nélkül - nem működő­képes a szisztéma, amelyet utálhatsz, de amelynek szolgála­tára (mint országgyűlési képvi­selő) fölesküdtél. (...) A filozó­fus úgy véli, Orbánnak kell megmutatni, „szerinted mi a hi­ba a kormányzásban, s azt is, hogyan lehet ezeket a hibákat kijavítani. Ha mindezt megte­szed, az ország helyzete akkor is súlyosan problematikus marad. Csak nem lenne a nyilvános be­széd róla ennyire szétfolyó, bi­zonytalan és antipolitikus” - írja TGM. Minden ellenzékben töltött ciklusban kevesebbet szól hozzá a parlamenti üléseken Előtérben, de csöndben lenni, ez Orbán Viktor taktikája Érvek Ellenérvek LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP frakcióvezetője POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz alelnöke Politikai elemzők az esélyekről A Fidesz-elnök - azóta megcáfolt - kijelentését a politikai elem­zők az elmúlt hetekben eltérően értékelték. Debreczeni József azok közé tartozik, akik szerint a Fidesz 2006-ban biztosan Orbán vezetésével indul. Úgy látja ugyanis, hogy az exkormányfő olyan karizmatikus személyiség, akit jelenleg nem tudnának helyettesí­teni. Ezért - tette hozzá - ha kell, akár „mesterségesen is életben tartják politikai énjét” a párt más vezetői. A politológus megje­gyezte, hogy bár a Fidesz-elnök mondatai nem vehetők igazán ko­molyan, de információval szolgálhatnak lelkéről. Lakner Zoltán is hasonlóan látja a helyzetet, és elképzelhetetlennek tartja, hogy Or­bán nem indul újra a miniszterelnöki posztért. Ha azonban a Fi­desz 2006-ban veszít - tette hozzá -, akkor elképzelhető, hogy a Fidesz-elnök levonja a következtetéseket, és lemond a pártelnöki posztról. Nem így gondolkodik Ágh Attila, aki szerint taktikai visszavonulásról lehet szó a népszavazások kapcsán elszenvedett vereség után. A politológus szerint azonban lehetséges az is, hogy a 2006-os választásokon nem Orbán lesz a Fidesz miniszterelnök­jelöltje. A kormányfőjelöltségre a nagyobbik ellenzéki pártban a jelenlegi frakcióvezetőnek, Áder Jánosnak lehet esélye - vélte Ágh. Kiszelly Zoltán pedig úgy gondolja, Orbán nyilatkozata in­kább arról szól, hogy a Fidesz elnöke igyekszik újrapozicionálni magát: a róla kialakított negatív, hataloméhes politikusképet pró­bálja lebontani. Az elemző szerint Orbán rájött arra, hogy egy hi­­peraktív Gyurcsánnyal szemben csak mérsékeltebb szerepben tudja felvenni a versenyt. Hasonlóan látja a helyzetet a médiakutató. Bajomi-Lázár Péter szerint lehet, hogy Orbán nyilatkozata azt jelzi, a Fidesz stratégiá­ja megváltozott: ezúttal nem a jobbszél, hanem a jobbközép és a közép megszólításával készül a választásokra. E stratégiának job­ban megfelel a mérsékelt, megfontolt és felelős politikus képe: azé, akit nem érdekel a hatalom, csak az ország érdekeit tartja szem előtt. Persze - tette hozzá - Orbán már sok meglepetést oko­zott, nem kizárt az sem, hogy valóban a visszavonulást tervezi.

Next