Népszava, 2005. július (132. évfolyam, 152-177. szám)
2005-07-12 / 161. szám
NÉPSZAVA 2005. JÚLIUS 12., KEDD Lesz-e ötvenéves az MTV? Sokáig hirdették - igaz, hogy csak zárójelben hogy lesz. Azonban ahogy közeledünk 2006-hoz - a valóságos adások, közvetítések évfordulójához úgy tűnik, megváltozott az elgondolás. Megjelentek helyette a néha érdekes „Elsők” és más átdolgozások. A tévé fesztiváldíjas műveiből, portréfilmjeiből, dokument-portréfilmjeiből. Műsormorzsák lopkodása jött divatba, melyek révén újat alkotni talán nem is képes „újraalkotók” az átdolgozásokat saját művükként tették közre, megfelelő anyagi ellenszolgáltatás ellenében. Az eredeti műbe, annak eredetiségét sértve gyakran „iktattak” be utólagosan interjúkérdéseket, az eredetiben nem szerepelt riportalanyokat, mindezt a dokumentum készítőjének tudta és megkérdezése nélkül. Ez lenne a kisebbik probléma. Természetesen a múlt nem pótolhatja a jövőt, nem az új típusú és valóban értékest képviselő műsorok kiszorítását szolgálná a maradandó értékek újra műsorra tűzése. Tucatjával sorolhatnám azonban azokat a magyar, német, angol, orosz és más klasszikus művekből készült tévéjátékokat, filmeket, melyek az archívumok polcain hevernek, míg az intézmény vezetői állandóan pénzhiányra panaszkodnak. A régi értékek felhasználása, újból műsorra tűzése megfelel a kultúraőrzés folytonossági feladatának, hiszen az elmúlt évtizedek alatt generációk nőttek fel e művek ismerete hiányában. Vajon a színházak ilyen ok alapján nem játszanak klasszikus műveket, melyeknek a ma és a holnap számára is van mondanivalójuk? Különösen a színművek, értéket képviselő tévéjátékok tűntek el, melyekből évente legalább harminc, de néha ötven is készült. Ezek kultúraközelségbe hozták a városi színházaktól néha sok kilométerre élő kistelepülések lakóit, mert a harangnak nekik is szólnia kellett, és szólnia kell ma is. Annak idején a szerda estéket elsősorban a színházi közvetítések tették emlékezetessé. Ezek az előadások nemcsak kultúrahordozói küldetést teljesítettek be, hanem egy országgal ismertettek meg nagy tehetségű vidéki színészeket, művészi életpályákat nyitottak meg az arra érdemesek előtt. Nevek említése nélkül is sok ezren tudják, ki indult el Kaposvárról, Szolnokról vagy Békéscsabáról. Egy országos „egymást megismerés” kölcsönhatást alakított ki a magyar színházművészet intézményei között. A történelem a múltról szól. A közelmúlt történelme, mely szinte kezével érintette meg a ma élő nemzedékek zömét, elmúltában is aktuálisan érdekli a fiatalokat és időseket egyaránt. A televízió eszköziségénél fogva az elmúlt 50 év képes történelemkönyve. Nemcsak bemutat eseményeket, embereket, ünnepeket és hétköznapokat hoz arcközelbe, és történelmi személyiségeket, hanem összevetésre, esetleg számvetésre is késztet. A „Szülőföldemen” sorozattal életutat és személyiséget is produkál, amikor kameraközelben fogja vallatóra a nagy népieseket, Németh Lászlót, Erdei Ferencet, Darvas Józsefet, Veres Pétert. A költészet szavaival mond magáról életrajzot a televízió képernyőjén Keresztúri Dezső, Váczi Mihály, Simon István. Az irodalom alapkérdéseit fejti ki szinte filozófiai szinten Arnold Hauser, Lukács György, Király István. Kétszázhét filmen mutatkoznak be a magyar tudomány büszkeségei és Nobel-díjasai, Szent-Györgyi Albert, Wigner Jenő, Bay Zoltán, Gábor Dénes, Neumann János, Szent- Agothai János és még annyian mások. A televízió belophatta nézőit olyan „belépni tilos” helyiségekbe is, mint a szigorúan steril műtő, kutatóhely. Vasút- vagy repülőjegy nélkül is követhette sportolóinkat az olimpiai játékokra, belépőjegy nélkül szurkolhatott labdarúgóinknak a képernyő előtt. Folytathatnám a sort még tovább is, ám minek többet beszélni arról, ami úgyis köztudott. Az említett élmények akár az előbbiekről, akár egy országot lelkesítő táncdalfesztiválról essék szó, nem voltak valamennyien felejthetetlen, kifogásolhatatlan alkotások. Még a legfontosabb információs forrásunknak tartott Híradó sem, de mégis kevésbé elégedetlen volt a közvélemény e műsorokkal szemben, mint manapság. Napjainkban összehasonlíthatatlanul fejlettebb technikai eszközök működnek a műsorkészítésben, tehát a modern tematikák technikai megvalósításának tágabb lehetőségi állnak rendelkezésre ma. Inkább talán a tartalmi, ízlésbeli problémák felé kellene fordítani a figyelmet. Az úgynevezett vidám műsorokból szinte teljesen hiányzik az egykor Hofi, Darvas Szilárd, Komlós János, Tabi László, Gábor Béla, Kellér Dezső által jegyzett humor. Helyüket a harmincas évek közhelyes kommerszei vagy az egymást túlkiabáló idétlenkedés, alpáriság váltotta fel. Napjainkban is örökbecsű értéket képvisel Bokor Péter és Hanák Gábor Századunk című műsora. Kétségbevonhatatlan, hogy az MTV múltfeltárásában felülmúlhatatlanul aktuális, egy sor új és magas színvonalú műsort hozott létre, főleg a politikai tájékoztatás műfajában, például az Este, nem véletlenül kapott Pulitzer-díjat. Tudományos műsoraik közül például a Delta is méltó régi hírnevéhez. Legtöbb kívánnivalót a szórakoztató műsorok hagynak. Különösen a téli idényben tartalmasabb műsorokat várnánk, mint a Luxor vagy a nagyon alacsony szintű igényeket is gyakran alulmúló Önök Kérték. Ilyen műsor azelőtt is volt, de más színvonalon, ízléstelenül gyakori a már nagyon is asztaltársaság jellegű, sok alkalommal, bár különböző címen térdet csapdosó mulatozók műsora. Zeneileg zömében elavult, zenei értékkel soha nem bíró hejehujákkal traktálják az igényesebb hét végi műsorokra igényt tartó nézőket. A „sztárokat” és a drága díszleteket látva nem látjuk visszaigazolva az intézmény anyagi helyzetét sirató panaszokat. A sztárok „kinevezésében” egymással folytatnak gyakran már nevetséges versenyt a többi csatornával. Az agyonszerepeltetett színészeknek sem tesz ez jó szolgálatot. Nekem a kislány a zongoránál említésekor az jut eszembe, hogy legalább egytizedével szívesebben látnám Richtert vagy Rubinsteint a zongoránál. Hatalmas összegek ígéretével hódítják a különböző, színvonalukban nehezen dicsérhető kérdezz-felelek műsorokat, melyekben még a félműveltek sem lelhetnek intellektuális élvezetet. A műsorokban megmutatkozó tájékozatlanság, melyet már a feltett kérdések is feltételeznek, rosszabb képet ad a magyar nemzet kulturális színvonaláról a valóságosnál. Méltatlanságnak tartjuk, hogy nagynevű, tudományban, művészetben jelesnek bizonyult emberek évfordulós megemlékezései mennyire hiányoznak a műsorokból. Pedig a nemzet emlékezete történelmi kötelesség. A történelmet egyébként visszafele írjuk. Megérdemelnének néhány emlékező percet a televíziónál érdemeket szerzett, elhunyt régi gárda tagjai is. Lenne, aki emlékezzen, hiszen a társadalom életkora nullától száz éven felülinek mérhető. Tehát megújulva, de 50 évre emlékezve, esetleg a reklámpercekből egy keveset lecsípve hadd legyen a Magyar Televízió 50 éves. Ezzel lerónánk a fél évszázaddal kapcsolatos kötelezettségünket. Az elmúlt 50 év eredményei nem csapkodták a csillagos eget, de nem is olyan múlt „melyet végképp el kell törölni”. Az értékek nem a mű létrejöttének időpontjában, hanem tartalmában vannak. Az intézmény, a sokak által működtetett Magyar Televízió része az elmúlt 50 év magyar történelmének, a magyar nemzet emlékezetének. Legalább nyomaiban őrizzük meg. Kardos István MTV ny. főmunkatárs Életmű Díj - Aranytollas A történelem szemétdombja Káderlapok és a pokol bugyrai Engedjék meg, hogy megosszak Önökkel egy családi történetet, amely szépen összecseng azzal, amit az elmúlt napokban a politikában tapasztaltam. Nos, feleségem régi barátnője mesélte nekünk, hogy kislánya egy patinás egyházi gimnáziumba jár. A gyermek osztálya éppen az Isteni színjátékot vette, s a tanárnő azzal a feladattal bízta meg őket, hogy írják meg, a mai közéletből kit küldenének a pokolba. E szép „keresztyén” kérdésre sokan meg is adták a helyes (értsd: a tanárnő által preferált) választ a szocialista-liberális kormányfő személyében. Egy-két eltévelyedett bárányka az iskolában elvártak és az otthon hallottak ellentmondását feloldandó Oszama bin Ladent küldte volna a tüzes bugyrokba, ám az ő épülésükre a tanárnő elmagyarázta, hogy Bin Laden voltaképp nem bűnös, hanem áldozat, aki mártírként harcol bizonyos aljas amerikai pénzügyi körök ellen. Sosem hittem volna, hogy ilyesmi megtörténhet a rendszerváltás után. Azt gondoltam, a rendszerváltással örökre a történelem szemétdombjára került az egyeseket kritikátlan hűségre, másokat mindennapi hazudozásra kényszerítő hétköznapi diktatúra kádári világa. Ám az ismétlődés misztikája, az antidemokratikus gondolkodás szennye másként, máshonnan is szivárog vissza a mindennapjainkba és a közpolitikába. Nemrég az Országgyűlésben azzal jött nekem a Fidesz egyik kiskatonája, hogy miért dolgozik valaki nálunk informatikusként, akiről ők megtudták, hogy egyébiránt egy kistelepülés választott önkormányzati képviselője „pártkatona”. Bár az interpellációt eredetileg a legnagyobb ellenzéki párt kampányfőnöke adta volna elő a parlamentben, de vagy ő, vagy a Vezér úgy döntött, a kissé kínos szöveget jobb, ha Szabó Istvánnal mondatják el. Válaszomban megpróbáltam megértetni a patkó túloldalán ülő képviselőkkel, hogy bár ők, úgy tűnik, tudatosan antidemokratává próbálják kondicionálni magukat, engem mégis megdöbbentett a kérdésükből kikövetkeztethető gondolkodásmódjuk. Nem csak az, hogy három évvel ezelőtt naivul hittem: lehetnek közös ügyeink a magyar modernizáció folyamatában, s lehet az együttes szakmai elhivatottságunk, hogy az információs társadalom rendszergazdái legyünk. (Rogán úr az informatikai bizottság elnöke, s szintén ennek a bizottságnak a tagja Szabó István.) Az igazán elképesztő számomra annak a felismerése volt, hogy a Fideszben e kérdés kapcsán is teljes a gondolkodási és eszmei zűrzavar. Pozsgay Imrén, s egyáltalán, a Kádár-éra letűnt főcsinovnyikjain keresztül kívánják értelmezni a világot újabban. Már észre sem veszik, hogy kérdésük felvetése nem más, mint a rendszerváltás szimbolikus eseményének, közös „négyigenes” népszavazásunk egyik sarkalatos pontjának tudatos sárba tiprása, a munkahelyi káderlapok követelése. A mai Fidesznek normális, kézenfekvő, hogy a köztársaság szolgáját, egy minisztert - most történetesen engem - arra akarjon rávenni, hogy lekáderezze munkatársai politikai hovatartozását. Náluk nyilván az a jó informatikus, bérszámfejtő, pedagógus vagy cipőfelsőrész-készítő, aki polgári körileg is megfelelő. Én azonban abban hiszek, az a feladatom, hogy a legjobb munkaerőket találjam meg pártpreferenciáiktól függetlenül, amelyekről nemhogy nem tudok, de ab ovo nem is tudhatok. Mert akkor lenne alapja támadni engem bárkinek - például a Fidesznek -, ha arra rákérdeznék. Ezt ők persze ma már nem is értik. Ám ez is megerősít abban, hogy a 2006-os választás tétjéről bizony sokat kell még beszélgetnünk. Mint ahogy azokról a kulturális értékrendbeli és életmódbeli különbségekről is, amelyeknek a lényege, hogy az információ hatalom, ha keveseké, de hajtóerő, ha sokaké. A Fidesz a kézi irányítás, a paranoiáig menő antidemokratikus tekintélyelv híve - világképe szerint a kiválasztottak kiválasztanak, és közösen mutatnak fityiszt modernizációra, szolidaritásra. Mindezt szépen példázza az elektronikus információszabadság törvénye, amelyet a múlt héten szavazott meg a parlament. Az információszabadság a gyakorlatban azt jelenti, hogy az adóforintjainkból működő közhatalom mindennapjai nyomon követhetővé válnak. Ez elősegítheti a politika minőségéből fakadó - közbizalmi válság feloldását is. A törvény következtében a törvényelőkészítő, jogalkotási folyamatokba bekapcsolódhatnak az állampolgárok, s ez komoly előrelépés a modern demokrácia, az e-demokrácia irányába. Mindezt összegezve, mondhatnám, hogy e törvény hatálybalépésével hazánk a modern demokráciák élvonalába került. Mondhatnám, de a politikai palettán végignézve helyesebb, ha annyit mondok, hogy a törvény hatálybalépésével hazánk esélyt kapott arra, hogy az élvonalba kerüljön. S itt térnék át arra, hogy ennek a számunkra, liberálisok számára örömteli eredménynek kapcsán is miért van bennem szkepszis. Nos, az ellenzéknek amiatt a menthetetlenül őszinte gesztusa miatt, amellyel ezt a törvényt leszavazta. Igen, voltaképp konzekvensen viselkedtek, hiszen miként is mondhatna az állam átláthatóságára, a szerződések nyilvánosságára igent Kaya Ibrahim és Varga Tamás pártja? Az a párt, ahol a fortélyos félelem igazgat és nem a demokraták. Miként is lehetne híve a transzparens hatalomgyakorlásnak az a Fidesz, ahol a vezér szerint nem illik kérdezni a bejgli árát? Tudják, ha valóban engednék szkepszisemnek, akkor képtelen lennék Petri György víziójától szabadulni: „Rettenthetetlen hülyék kora jó. / Pojácák vagy gazemberek? Isis.” De nem, nem hiszem, hogy visszajönnek azok, akiknek a hatalom arra jó, hogy homályos pénzügyek intézése közben a nemzet legszomorúbb korszakainak retorikáit idézzék fel naphosszat. Tudom, hogy a választópolgárok önvédelmi mechanizmusa ennél erősebb; tudom, hogy alapvető eredményeinket, szabadságjogainkat - így egyebek mellett az információszabadságot is - meg tudjuk védelmezni 2006-ban. Az SZDSZ, a magyar liberális párt tovább fogja stimulálni a közpolitikát, hogy bátor lépésekkel segítse elő a modern Magyarország létrejöttét. Kovács Kálmán, az SZDSZ ügyvivője, informatikai és hírközlési miniszter Sosem hittem volna, hogy ez megtörténhet a rendszerváltás után TISZTELT HIRDETŐINK! Hirdetéseiket személyesen feladhatják: Budapest Vill., Könyves Kálmán krt. 76. Levélcímünk: 1430 Budapest, Postafiók 4 • Telefon: 477-9030 Hirdetésfelvevők: VII., Kertész u. 27. (Média Ex-Press) 351-9854 • VII., Wesselényi u. 8. (MAHIR) 342-6164 ÁLLÁS IPARMŰVÉSZEKNEK, AJÁNDÉKKÉSZÍTŐKNEK bedolgozást vállal grafikus. Kocsival hozom, viszem. 06-53/709-502. ÁLLATOK TALÁLTAM egy fekete skót terrier keverék kedves lány kutyát, nyakörvvel, kendővel a nyakán, a 405-ös út újhartyáni szakaszán, az M5-öS felüljárónál. Gazdáját vagy örökbefogadóját keresem. 06-70/578-1327, 53/709-502. Állatbarátok, figyelem! Aki kutyát vagy cicát szeretne örökbe fogadni, hívja bizalommal Bene Ilonát a 240-1574-es telefonszámon. HÁTTÉR ÁLLATBARÁTOK, figyelem! Találtam a XI., Tétényi úton február 26-án egy keverék német juhász kan kutyát. Gazdáját vagy örökbefogadóját keresem! Tel.: 06-70/264-8562, 208- 3156. EGÉSZSÉG IMPOTENCIARENDELÉS: 06-20/594-5761. JÁRMŰ SÉRÜLT, totálkáros autót vennék. 06- 20/978-8416. millió Ft. Képek: http://servex.uw.hu. Érdeklődni: 06-20/954-1241. KÖVESKÁLON, a Balatontól 15 km-re 110 nm alapterületű ház eladó. Víz, villany, telefon van, gáz a telken. Irányár: 16,9 M Ft. Képek: http://koveskal.uw.hu. Érdeklődni: 06-20/954- 1241. BUDAPEST XVIII. kerületben három szoba összkomfortos családi ház nagyon szép kerttel eladó. Csatorna, telefon van. Érdeklődni: 294- 9464. INGATLAN TULAJDONOSTÓL ELADÓ Váci út-Dózsa György út saroknál 2 és fél szoba hallos, 62 nm-es lakás. Téglaház, napfényes, I. emeleti, jó állapotú. 14,9 M Ft. 336-2662, 06-30/257- 1912. BUDAFOKON 56 nm + 35 nm tetőtér kis ház eladó. Telek: 203 négyszögöl. Irányár: 19,9 Tisztelt Előfizetőnk! HagJUT Pilóta A Magyar Rosta Rt. Hírlap Üzletága biztosítja Önnek, hogy pihenése ideje alatt, ideiglenes belföldi tartózkodási helyén is a megjelenés napján kézhez kapja kedvenc napilapját, hetilapját. Kérjük, hogy az ideiglenes címváltozásra vonatkozó igényét az utazás megkezdése előtt 5 munkanappal szíveskedjék bejelenteni a 06-80/444-444-es ingyenesen hívható zöldszámon A posta munkatársai mindent megtesznek annak érdekében, hogy az Ön részére a bejelentést követő legkésőbb 5 munkanap elteltével az ideiglenes tartózkodási helyén kézbesítsék a lapot. 11 KÖZLEMÉNY A ZUGLÓPLAST SZÖVETKEZET 2005. 07. 27-én 8.00 órakor közgyűlést tart székhelyén. Napirend: FB-tag választása. SZOLGÁLTATÁS FESTÉS: 06-30/948-8909. PARKETTÁS MUNKÁK: 06-30/948-8909. REDŐNYÖS MUNKÁK: 262-4724. ft 321-9000 éjjel-nappd!