Népszava, 2005. szeptember (132. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-16 / 217. szám

NÉPSZAVA 2005. SZEPTEMBER 16., PÉNTEK Tóth Bálint Péter A Fidesz 22-es csapdája Mayer Aranka jogi képviselője útján helyre­igazító nyilatkozat közzétételét kérte, mert véleménye szerint a Fidesz Magyar Polgári Szövetség honlapján (www.fideszfrakcio.hu) 2005. augusztus 4-én megjelent, „Mayer Aranka furcsa ingatlanszerzése: budai háztulajdonos a kisemmizett éhező” című írás valótlan tényeket közölt, amelye­ket egyébként Révész Máriusz mondott el a Párt sajtótájékoztatóján. „...Révész Máriusz hangsú­lyozta, hogy vannak olyan erők Magyarországon, akiknek bizony 20-30 millió forintot, de ennek az összegnek a sokszorosát is meg­érné, ha Orbán Viktort be tudnák feketítetni, be tudnák sározni.” „Révész Máriusz szerint, ha megvizsgáljuk, hogy Mayer Aranka mivel védekezik, és ezt összevetjük azzal, hogy az elmúlt időszakban tv-műsorban, bizott­sági meghallgatáson, bíróságon miket mondott, akkor egyértelműen megálla­pítható, hogy nem mondott igazat, félreve­zette a közvéleményt.” (Idézetek a Fidesz honlapjáról.) Azt hiszem, van miről elmélkednünk. Az el­ső kérdés, ami eszébe jut az embernek: hogyan kerül a csizma az asztalra? Révész Máriusz­nak mi köze lehet ahhoz, hogy Mayer Aranka miket mondott saját vagyoni helyzetéről? Révész talán titkos tagja a Tokaj-Hegy­alj­a kft.-nek, amelynek, „mint tudjuk”, pont akkor nem voltak taggyűlései, amikor Orbán Viktor is a tagok között volt. Miért fontos a közismert politikusnak, hogy Mayer Aranka szülei 42 év után lakást cseréltek? Az ÉS koronatanújának állításaival talán nem Révésznek és nem a Párt sajtótájékoztatóján kéne foglalkozni, de a „Tokaj-ü­gy” valódi szereplői hallgatnak, mint a sír. Nem véletlenül. Nincs mit tenni, ez van, nekünk Révész állításai jutottak, nézzük meg azokat köze­lebbről. Az első idézet átütő erejű, magvas gondola­tával az a bajom, hogy nem nekem jutott eszembe, ezért most azonnal pótolom a mu­lasztásomat és kijelentem: Magyarországon olyan erők is vannak, akiknek több száz­millió forintot is megérne Gyurcsány Feren­cet besározni. Azt hiszem, ezzel rendben is vagyunk. (Jólesett néhány pillanatra révészi magas­ságba emelkednem, nem is hittem volna, hogy ilyen kellemes érzés oltári marhasá­gokat írni.) A második idézet Mayer Arankáról szól. Nemcsak sugallja, hanem határozottan állítja Révész, hogy az asszony „védekezik” és „nem mondott igazat, félrevezette a közvé­leményt.” A szerző média-tanácsadó Vajon miért vállalta Révész azt, hogy­­ bár­milyen cél érdekében is - előre megfontoltan, nyíltan nekiálljon - hogy is mondjam - a va­lósággal szöges ellentétben álló szavakat mondani a sajtó képviselőinek. Nem foglalkozom olyan aprósággal, hogy Révész állításával szemben Mayer Aranka nem védekezik, mert nincs miért védekeznie. A védekezésre - úgy tűnik - nem Mayer Arankának van szüksége. (Érdemes eljátsza­Révész kijelenti, hogy Mayer Aranka nem mondott igazat a bíróság előtt. hozni a gondolattal: egy nagy párt sajtótájé­koztatót hív össze, és büszkén lobogtatja - például - a gázszolgáltató levelét, amelyben közlik, hogy Mayer Arankánál lekapcsolják a gázt, mert Orbán Viktor barátja nem teljesíti a fizetési kötelezettségeit. Na jó, csak viccel­tem, ezt nem lehet elképzelni sem, bár tény, hogy régebben azt sem tudtam volna elkép­zelni, hogy a Párt rátámad egy civilre és annak szüleire, mert úgy gondolja, hogy így védheti meg legjobban az elnökét.) Azt sem érdemes részletezni, hogy tv- és rádióműsorokban, bizottsági meghallgatáson miket mondott Mayer Aranka az anyagi hely­zetéről, mert állításait bírósági dokumentu­mok, közüzemi szolgáltatók levelei és „tettei” bizonyítják. Nincs bennük semmi érdekes, mindennapos magyarországi történet: volt férj nem fizet, villany, gáz kikapcs. Pont. Ré­vészt ez nem érdekli, ezért jelen esetben hadd ne érdekeljen engem sem. Az igazán fontos révészi állítás az, amelyik Mayer Aranka bíró­ság előtt tett tanúvallomását kérdőjelezi meg. Tulajdonképpen ez volt az egész sajtótájé­koztató lényege. Valamilyen módon megkér­dőjelezni az asszony bíróság előtt tett tanúval­lomását, amelyet az I. fok elfogadott, a II. fok viszont nem vett figyelembe. De ez a Fidesz­nek nem elég. Muszáj valahogyan meghazud­tolni Mayer Arankát, hiszen Orbán Viktor állításai annyira életszerűtlenek, hogy - amint most kiderült - valószínűleg még a Fideszen belül is elég kevesen hiszik el azokat. (Emlé­keztetőül: a volt miniszterelnök - többek kö­zött - azt állította a parlamenti vizsgálóbizott­ság előtt, hogy soha nem beszélt Kékessy nagykövet úrral üzleti ügyekről. Ezt teljes joggal vonják kétségbe az átlagosnál egy pi­cinykével élénkebb fantáziával bíró polgártár­saink, akik elképzelik, amint a baráti társaság tagjai évenként többször is össze(tag)gyűl­nek, ebédelnek, vacsoráznak, jól érzik magu­kat, és olyasmiről beszélnek, aminek semmi köze sincsen közös vállalkozásukhoz.) Tehát Révész lecsap, és a Mayer szülők la­kásvásárlása okán kijelenti, hogy Mayer Aranka nem mondott igazat a bíróság előtt. Révész Máriusz füllentett. Nem csúsztatott, nem a valóság elemeit keverte fantáziája ter­mékeivel, hanem előre megfontolt, tudatos füllentést követett el. Vitatkozni nem érdemes vele, mert hiányzik a vita alapja. Ahhoz ugyanis szükség lenne Mayer Aranka bármilyen állítá­sára, amelyet a bíróság előtt mon­dott anyagi helyzetéről. De hát nincs ilyen. (Tessék elolvasni a bírósági jegyzőkönyvet!) Révésznek ezt tudnia kellett vol­na, nyilván nem egyedül szervezte a sajtótájékoztatót. Persze Révész nem felkészületlen, csak éppen nem őszinte. De akkor honnan a bátorsága ahhoz, hogy megkérdőjelezze egy másik ember őszinteségét? Óriási adag ciniz­mus és gátlástalanság kell ahhoz, hogy egy el nem hangzott állítással birkózzon valaki az újságírók előtt. Révésznek ez nem okozott gondot, rátermett ember. Mayer Aranka nem beszélt a bíróság előtt anyagi helyzetéről, mert Pataki bírót, aki egy sajtó-helyreigazítási pert „vezényelt”, egy cseppet sem érdekelte ez a téma. Révész Máriuszt ezek szerint az érdekelte, arról beszélt, hogy Mayer Aranka mit nem mondott a bíróság előtt. Erről Joseph Heller halhatatlan, Nobel-díjas regénye, A 22-es csapdája jut eszembe, amikor Cathcart ezre­des szorongatja Clevinger kadétot: Akkor feleljen a kérdésre. Mikor nem mondta, hogy mi nem találhatjuk magát bű­nösnek? - Tegnap késő este a latrinán, ezredes úr. - Ez volt az egyetlen eset, amikor nem mondta? - Nem, ezredes úr. Én mindig nem mond­tam...” A Fidesz természetesen nem igazított hely­re semmit, így Mayer Aranka 2005. szeptem­ber 15-én keresetet nyújtott be a Fővárosi Bíróságra, hogy kötelezzék a Pártot a helyre­­igazításra. Tehát a Fidesz újabb sajtóper elé néz, és ezúttal alperes lesz. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen jogi lehetőségei adódnak a Pártnak, de tartok tőle, hogy a „Fidesz közeli sajtótájékoztató” vagy a „Fidesz közeli hon­lap”, esetleg a „Fidesz közeli Révész Má­riusz” kifejezések már tényleg a közröhej tár­gyát képeznék. Valami újat kellene kitalálni. Mit kezd majd a Fidesz Mayer Aranka bí­róság előtt el nem hangzott állításaival? Joseph Heller sajnos már nem él, javaslom. Révész Máriusz tanácsokért forduljon köz­vetlenül Cathcart ezredeshez. Révész Máriusz füllentett. Nem csúsztatott, nem a valóság elemeit keverte fantáziája termékeivel, tudatos füllentést követett el. Egyrészt mindenki kapja be Disneyland Voltaképpen kár, hogy Cs. Sándor, egy­kori ügyveze­tő pártalelnök, majd Defend­­ügyvezető fél lábbal (a bal­lal) már kilé­pett a politiká­ból, mert a napokban át­vágta a mai magyar politika gor­diuszi csomóját: úgy beszélt az egyszerű nép nyelvén, hogy min­denki megérthesse a szegény kis­­kapitalista jogos panaszait, ame­lyek nem a saját, önös és jól fel­fogott, hanem a szerencsétlen, magukra hagyott munkavállalók érdekében hangzottak el. Kétezer­­egynéhányszáz embert sajnálok nagyon, mondta együtt érzően Cs. Sándor, aki felháborodva közölte a közszolgálati tévében, hogy „egyrészt mindenki kapja be, másrészt nagyon dühös va­gyok.” Azért dühös, mert ennek a Defend-ügynek (az övének) az igazi vesztesei a munkavállalók. Akiket - ezt már nem tette hozzá - a Magyar Posta pénzfeldolgozó cége átvett a Defendtől, és válto­zatlan feltételekkel alkalmazott. Igaz, Cs. Sándor nélkül. Minden­ki kapja be. Nem érdemes azon töprengeni, vajon hogy engedheti el magát ennyire a magyar parla­ment volt képviselője, jelenleg egy televízió műsorvezetője a széles nyilvánosság előtt. Se­hogy, aztán mégis elengedte. Azt se firtassuk, miért nem mondják azt neki ilyenkor, hogy köszön­jük, uram, de magunk és közön­ségünk részéről nem szeretnénk bekapni, ezért kérjük, fáradjon ki a stúdióból. Inkább nézzük az eset pozitív oldalát. Azt, hogy a populizmus összeegyeztethető-e a demokráciával. Mert az igazi összecsapásban (amelyben Cs. Sándor csak sta­tiszta Kövér László és párttársai oldalán) a miniszterelnök popu­­lizmussal, felelőtlen ígérgetéssel, demagógiával vádolja a Fideszt és vezérét, az ellenzék pedig az­zal vág vissza, hogy ne velünk tessék foglalkozni, hanem a mun­kanélküliséggel, az eladósodással és a privatizáció leállításával. Függetlenül attól, hogy ez a vita mennyire ragadja magával a vá­lasztók képzeletét, itt valóban van vízválasztó jó és rossz között. Kezdjük azzal, hogy baj-e, ha va­laki populista, elvégre ő csak azt mondja, amit a nép hallani akar. A populista tehát alapvetően jó ember, gondolhatnánk, szeretné, ha szeretnék őt az emberek. A modern demokráciában persze nem önmagában a szeretet kere­sése mozgatja a populista politi­kust, hanem inkább a szavazatok és a hatalom iránti olthatatlan (tűz­oltók, riadó!) vágy. Ami önmagá­ban még mindig nem baj, csak akkor válik azzá, ha a cél érdeké­ben a hatalomra vágyó politikus egyfelől közli, hogy tessék radi­kálisan csökkenteni az adókat (sokkal nagyobb mértékben, mint ahogy a kormány tervezi), más­felől tessék lefaragni a költség­­vetési és államháztartási hiányt, mert tarthatatlan, hogy egyre job­ban eladósodunk. Meg akkor baj, ha a politikus tiltakozik a 400 milliárd forint bevétellel kecseg­tető repülőtéri privatizáció ellen, mondván, hogy az állam is tudna fejleszteni hitelből (magyarul újabb adósságból), majd hozzá­teszi, hogy az eladósodás tűrhe­tetlen. Vagy akkor baj, ha a poli­tikus követeli, hogy rögtön, de nagyon csökkentsék az üzem­anyagok árát, azaz adóját (évi 40- 50 milliárd forinttal), majd arra figyelmeztet, hogy bezzeg az ő idejében nem nőtt ennyire az államadósság. Nyilvánvaló, hogy ezek a kö­vetelések egymást zárják ki, aki tehát azt mondja a választóknak, hogy ő kevesebb bevételből töb­bet fog visszaadni az emberek­nek, az hazudik. De még csak nem is a hazugság az igazi vízvá­lasztó, mert merem feltételezni, hogy a másik oldalon sem mindig mondanak igazat. Az alapvető különbség az, hogy a populista (nevezzük itt és most az egysze­rűség kedvéért O. V.-nek) a de­mokratikus rendet és szabályokat nem arra használja, amire valók, vagyis a legkülönfélébb kérdések valódi megvitatására, hanem arra, hogy segítségükkel a demokrácia alapvető szereplőjét, a szavazót megtévessze és az orránál fogva vezesse. Míg ezzel szemben a néha populista eszközöket is be­vető (például az üzemanyagok áfacsökkentésének előrehozása ilyennek, tehát a probléma meg­kerülésének tekinthető­ kormány többé-kevésbé igyekszik a köz­véleménnyel megosztani dilem­máit, két rossz közötti választásai­nak mindennapi kényszereit. Így aztán két különböző síkon folyik a vita: a kormány megpróbál ilyen-olyan válaszokat adni a va­lóságra, az ellenzék pedig köp rá, és a szavazóknak bemutatja O. V.-t Csodaországban. Mond­hatná azt is, amit Cs. Sándor, amikor megmutatta az utat: „Mindenki kapja be”. De ez már a csalódott populista hangja lesz. Bolgár György VÉLEMÉNY Derűlátás Akár igazolva is láthatja eddigi tevékenységét a miniszterelnök a legfrissebb közvélemény-kutatási adatokból. Igaz, Gyurcsány Ferenc némileg emelkedő népszerűségi mutatója még nem éri el Orbán Viktorét - amely viszont kissé csökken -, de ennél van­nak fontosabb és jellegzetesebb számok is a Medián most közzé­tett felmérésében. A legfigyelemreméltóbb az, hogy hosszú idő után többen látják bizakodással a gazdasági kilátásokat, mint ahányan pesszimisták. Az utóbbi időben különösen sokszor tapasztalhattuk, hogy a politikusok szeretnek az emberekre hivatkozni. Kétségkívül figyelnek rájuk - annál inkább, minél közelebb kerülünk a vá­lasztásokhoz -, de hogy a véleményüket pontosan idézik-e, az már különböző körülmények függvénye. Amikor például Orbán Viktor hívei előtt a gazdaságról beszél, sosem mulasztja el meg­említeni, hogy mennyire rossz az emberek helyzete és hogy ugyanezek az emberek - már sosem polgárok - mennyi változást igényelnének. Ehhez képest a legújabb felmérések azt mutatják, hogy az emberek elégedettebbek a helyzetükkel, mint egy vagy két évvel korábban. Ami arra utal, hogy beszélhetnek nekik a politikusok annyit, amennyit csak akarnak, ők inkább hisznek saját tapaszta­lataiknak és a maguk életéből kiindulva ítélik meg az ország helyzetét is. Ez kétségkívül egészséges gondolkodásmód, bár nem biztos, hogy azok a szónokok is örülnek neki, akik a leg­különfélébb dolgokat igyekeznek elhitetni velük (és nemcsak a gazdaságról). Mindenesetre a gazdaság megindult növekedése, az infláció megfékezése - még az emelkedő benzinárak mellett is - a jelek szerint érezteti hatását a mindennapokon is. Csak ezzel magya­rázható, hogy míg augusztusban még többen voltak a pesszimis­ták, szeptemberben megfordult a tendencia és a megkérdezettek nagyobb része derűlátóan ítélte meg a kilátásokat. Meglehet, ebben szerepe van a száz lépés első intézkedéseinek is, bár a többség megvalósítása csak a következő időszak feladata lehet. Elbizakodottságra ezek után sincs viszont okuk a kormány­pártoknak vagy vezetőiknek. A Fidesz egyelőre még minden szempontból vezet a szocialisták előtt, még ha csökkent is köz­tük a különbség. Csakhogy az MSZP jövő tavasszal nem szoros második szeretne lenne, hanem első. Ehhez pedig az kell, hogy az emberek továbbra is érezhessék saját helyzetük javulását. Sebes György Etatisták Érdekek és elvek Semmi meglepő, sőt kivetni­való sincs abban, hogy az Alfa Szövetség tüntetést szervezett az úgynevezett abortusztab­letta magyarországi bevezetése ellen. Ez olyan elvi kérdés, amely független attól, hogy ki mit gondol a terhességmeg­szakításról és annak engedé­lyezéséről általában. A szabad véleménynyilvánítás joga min­denkit megillet. A demonstráción a magzat­védők érdeke egyértelműen nem a tabletta, hanem az abor­tusz elleni tiltakozás volt. A pi­rulaürügy: találtak egy témát, amely foglalkoztatja a közvé­leményt, és ebbe kapaszkodva védik az általuk védelmezni hivatottat. Nem lehet figyel­men kívül hagyni, hogy a de­monstráció az abortusz egyik formája ellen irányult, ha ab­ban érintett a Magyar Orvosi Kamara elnöke és a volt egész­ségügyi miniszter is. A magyar közélet szem­pontjából súlyosabb kérdés, hogy Éger Istvánt és Mikola Istvánt milyen érdekek vezet­ték a tüntetők támogatására. Ne tudnák tán - vagy szánt­­szándékkal hazudtolnák meg saját szakmájukat, amelynek berkeiben bizonyított -, hogy a pirulás abortusz kevesebb kockázattal jár, mint a sebészi beavatkozás? Nem akarnak új esélyt adni a magzatukat elvetető nőknek, akik a sziké­től a meddővé válás lehetősé­gét, a tablettától pedig egy ké­sőbbi gyermek születésének esélyét kaphatják? Az orvos­­társadalom első számú képvi­selője és a Fidesz volt és talán jövőbeni szakminisztere ko­molyan gondolhatja-e, hogy megjelenésével pusztán ma­gánvéleményét közli a nyilvá­nossággal? A válasz legalább annyira prózai jellegű, mint az, aho­gyan kiállásukat politikai érde­kek is diktálják. Mikola nem ment el, de a helyszínen felol­vasott levelében támogatta a tiltakozókat. Az ő érdeke vilá­gos, közölni akarta országgal­­világgal: rossz döntést hozott az egészségügyi miniszter, amikor engedélyezte a tabletta alkalmazását. Pedig tudja ő is: nem Rácz Jenő az a személy, akin - az ágazat helyzetéből adódóan - ne lehetne milliónyi fogást találni. Nem vigasztal senkit, hogy nekik kell majd azoknak az orvosoknak a szemébe nézni, akik tudják: hivatásuk komp­romisszumokkal, szakmájuk felelősséggel jár. Ők talán majd megkérdezik, miért. Losonczi Gergely 7 NÉPSZAVA -----IS1 1873-BAN----­Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Felelős szerkesztő: HORVÁTH ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: DÉSI JÁNOS, KATONA JÓZSEF Lapigazgató: MUZSLAI KATALIN ■ Lapszerkesztők: HAHN PÉTER, TÓTH JENŐ ■ Vizuális szerkesztő: KIS ZOLTÁN ■ Képszerkesztő: WEBER LAJOS ■ Belföldi szerkesztőségvezető: SEBES GYÖRGY, helyettese: HORVÁTH ÉVA, szerkesztők: GYÉMÁNT MARIANN (Mozaik), PODHORÁNYI ZSOLT (Kultúra), PÓR VILMOS ■ Külpolitikai szerkesztőségvezető: RÓNAY TAMÁS ■ Publicisztika: ANDRASSEW IVÁN ■ Sportszerkesztőség vezető: SIMON ANDREA, A Sportszerkesztőség partnere: MobilPress ■ Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, HORVÁTH ILDIKÓ, KEPECS FERENC, KOCSI ILONA, SZABÓ IRÉNÉ ■ Szép Szó: VERESS JENŐ ■ Magazin, szolgáltatás: SZIGETI PIROSKA ■ Vezető tervezőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja az Editorial Kft. ■ Ügyvezető igazgató: RAJOSNÉ BUJNYIK ÉVA ■ Technikai igazgató: TÓTH JENŐ ■ Marketingvezető: KOVÁCS MÁRTA ■ Terjesztési igazgató: FODRÓCZY ELVIRA ■ Hirdetési igazgató: VITKOVICS MERCÉDESZ Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. ■ Postacím: 1430 BUDAPEST, PF. 4, Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 ■ Elektronikus levélcím: (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu ■ Hirdetés telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 ■ Terjesztés, telefon: 477-9000/130, telefax: 477-9020. ■ Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu ■ Terjeszti árusításban a LAPKER. Rt., előfizetésben a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága. Előfizethető az ország bármely postáján, a hírlapkézbesítőknél, Budapesten a Hírlap Területi képviseleteken és a kiadónál. További információ: hirlapelofizetes@posta.hu, 06/80-444-444 vagy 06/80-200-502. Előfizetési díj egy hónapra 1932 Ft, negyedévre 5466 Ft, fél évre 10 764 Ft, egy évre 20 868 Ft. Nyomdai előállítás: Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája ■ Felelős vezető: BURJÁN NORBERT vezérigazgató-helyettes ■ ISSN 0133-1701 Vidék 1­2­4­8­1­6 A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti­­ iwESZ

Next