Népszava, 2005. szeptember (132. évfolyam, 204-229. szám)
2005-09-16 / 217. szám
NÉPSZAVA 2005. SZEPTEMBER 16., PÉNTEK Tóth Bálint Péter A Fidesz 22-es csapdája Mayer Aranka jogi képviselője útján helyreigazító nyilatkozat közzétételét kérte, mert véleménye szerint a Fidesz Magyar Polgári Szövetség honlapján (www.fideszfrakcio.hu) 2005. augusztus 4-én megjelent, „Mayer Aranka furcsa ingatlanszerzése: budai háztulajdonos a kisemmizett éhező” című írás valótlan tényeket közölt, amelyeket egyébként Révész Máriusz mondott el a Párt sajtótájékoztatóján. „...Révész Máriusz hangsúlyozta, hogy vannak olyan erők Magyarországon, akiknek bizony 20-30 millió forintot, de ennek az összegnek a sokszorosát is megérné, ha Orbán Viktort be tudnák feketítetni, be tudnák sározni.” „Révész Máriusz szerint, ha megvizsgáljuk, hogy Mayer Aranka mivel védekezik, és ezt összevetjük azzal, hogy az elmúlt időszakban tv-műsorban, bizottsági meghallgatáson, bíróságon miket mondott, akkor egyértelműen megállapítható, hogy nem mondott igazat, félrevezette a közvéleményt.” (Idézetek a Fidesz honlapjáról.) Azt hiszem, van miről elmélkednünk. Az első kérdés, ami eszébe jut az embernek: hogyan kerül a csizma az asztalra? Révész Máriusznak mi köze lehet ahhoz, hogy Mayer Aranka miket mondott saját vagyoni helyzetéről? Révész talán titkos tagja a Tokaj-Hegyalja kft.-nek, amelynek, „mint tudjuk”, pont akkor nem voltak taggyűlései, amikor Orbán Viktor is a tagok között volt. Miért fontos a közismert politikusnak, hogy Mayer Aranka szülei 42 év után lakást cseréltek? Az ÉS koronatanújának állításaival talán nem Révésznek és nem a Párt sajtótájékoztatóján kéne foglalkozni, de a „Tokaj-ügy” valódi szereplői hallgatnak, mint a sír. Nem véletlenül. Nincs mit tenni, ez van, nekünk Révész állításai jutottak, nézzük meg azokat közelebbről. Az első idézet átütő erejű, magvas gondolatával az a bajom, hogy nem nekem jutott eszembe, ezért most azonnal pótolom a mulasztásomat és kijelentem: Magyarországon olyan erők is vannak, akiknek több százmillió forintot is megérne Gyurcsány Ferencet besározni. Azt hiszem, ezzel rendben is vagyunk. (Jólesett néhány pillanatra révészi magasságba emelkednem, nem is hittem volna, hogy ilyen kellemes érzés oltári marhaságokat írni.) A második idézet Mayer Arankáról szól. Nemcsak sugallja, hanem határozottan állítja Révész, hogy az asszony „védekezik” és „nem mondott igazat, félrevezette a közvéleményt.” A szerző média-tanácsadó Vajon miért vállalta Révész azt, hogy bármilyen cél érdekében is - előre megfontoltan, nyíltan nekiálljon - hogy is mondjam - a valósággal szöges ellentétben álló szavakat mondani a sajtó képviselőinek. Nem foglalkozom olyan aprósággal, hogy Révész állításával szemben Mayer Aranka nem védekezik, mert nincs miért védekeznie. A védekezésre - úgy tűnik - nem Mayer Arankának van szüksége. (Érdemes eljátszaRévész kijelenti, hogy Mayer Aranka nem mondott igazat a bíróság előtt. hozni a gondolattal: egy nagy párt sajtótájékoztatót hív össze, és büszkén lobogtatja - például - a gázszolgáltató levelét, amelyben közlik, hogy Mayer Arankánál lekapcsolják a gázt, mert Orbán Viktor barátja nem teljesíti a fizetési kötelezettségeit. Na jó, csak vicceltem, ezt nem lehet elképzelni sem, bár tény, hogy régebben azt sem tudtam volna elképzelni, hogy a Párt rátámad egy civilre és annak szüleire, mert úgy gondolja, hogy így védheti meg legjobban az elnökét.) Azt sem érdemes részletezni, hogy tv- és rádióműsorokban, bizottsági meghallgatáson miket mondott Mayer Aranka az anyagi helyzetéről, mert állításait bírósági dokumentumok, közüzemi szolgáltatók levelei és „tettei” bizonyítják. Nincs bennük semmi érdekes, mindennapos magyarországi történet: volt férj nem fizet, villany, gáz kikapcs. Pont. Révészt ez nem érdekli, ezért jelen esetben hadd ne érdekeljen engem sem. Az igazán fontos révészi állítás az, amelyik Mayer Aranka bíróság előtt tett tanúvallomását kérdőjelezi meg. Tulajdonképpen ez volt az egész sajtótájékoztató lényege. Valamilyen módon megkérdőjelezni az asszony bíróság előtt tett tanúvallomását, amelyet az I. fok elfogadott, a II. fok viszont nem vett figyelembe. De ez a Fidesznek nem elég. Muszáj valahogyan meghazudtolni Mayer Arankát, hiszen Orbán Viktor állításai annyira életszerűtlenek, hogy - amint most kiderült - valószínűleg még a Fideszen belül is elég kevesen hiszik el azokat. (Emlékeztetőül: a volt miniszterelnök - többek között - azt állította a parlamenti vizsgálóbizottság előtt, hogy soha nem beszélt Kékessy nagykövet úrral üzleti ügyekről. Ezt teljes joggal vonják kétségbe az átlagosnál egy picinykével élénkebb fantáziával bíró polgártársaink, akik elképzelik, amint a baráti társaság tagjai évenként többször is össze(tag)gyűlnek, ebédelnek, vacsoráznak, jól érzik magukat, és olyasmiről beszélnek, aminek semmi köze sincsen közös vállalkozásukhoz.) Tehát Révész lecsap, és a Mayer szülők lakásvásárlása okán kijelenti, hogy Mayer Aranka nem mondott igazat a bíróság előtt. Révész Máriusz füllentett. Nem csúsztatott, nem a valóság elemeit keverte fantáziája termékeivel, hanem előre megfontolt, tudatos füllentést követett el. Vitatkozni nem érdemes vele, mert hiányzik a vita alapja. Ahhoz ugyanis szükség lenne Mayer Aranka bármilyen állítására, amelyet a bíróság előtt mondott anyagi helyzetéről. De hát nincs ilyen. (Tessék elolvasni a bírósági jegyzőkönyvet!) Révésznek ezt tudnia kellett volna, nyilván nem egyedül szervezte a sajtótájékoztatót. Persze Révész nem felkészületlen, csak éppen nem őszinte. De akkor honnan a bátorsága ahhoz, hogy megkérdőjelezze egy másik ember őszinteségét? Óriási adag cinizmus és gátlástalanság kell ahhoz, hogy egy el nem hangzott állítással birkózzon valaki az újságírók előtt. Révésznek ez nem okozott gondot, rátermett ember. Mayer Aranka nem beszélt a bíróság előtt anyagi helyzetéről, mert Pataki bírót, aki egy sajtó-helyreigazítási pert „vezényelt”, egy cseppet sem érdekelte ez a téma. Révész Máriuszt ezek szerint az érdekelte, arról beszélt, hogy Mayer Aranka mit nem mondott a bíróság előtt. Erről Joseph Heller halhatatlan, Nobel-díjas regénye, A 22-es csapdája jut eszembe, amikor Cathcart ezredes szorongatja Clevinger kadétot: Akkor feleljen a kérdésre. Mikor nem mondta, hogy mi nem találhatjuk magát bűnösnek? - Tegnap késő este a latrinán, ezredes úr. - Ez volt az egyetlen eset, amikor nem mondta? - Nem, ezredes úr. Én mindig nem mondtam...” A Fidesz természetesen nem igazított helyre semmit, így Mayer Aranka 2005. szeptember 15-én keresetet nyújtott be a Fővárosi Bíróságra, hogy kötelezzék a Pártot a helyreigazításra. Tehát a Fidesz újabb sajtóper elé néz, és ezúttal alperes lesz. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen jogi lehetőségei adódnak a Pártnak, de tartok tőle, hogy a „Fidesz közeli sajtótájékoztató” vagy a „Fidesz közeli honlap”, esetleg a „Fidesz közeli Révész Máriusz” kifejezések már tényleg a közröhej tárgyát képeznék. Valami újat kellene kitalálni. Mit kezd majd a Fidesz Mayer Aranka bíróság előtt el nem hangzott állításaival? Joseph Heller sajnos már nem él, javaslom. Révész Máriusz tanácsokért forduljon közvetlenül Cathcart ezredeshez. Révész Máriusz füllentett. Nem csúsztatott, nem a valóság elemeit keverte fantáziája termékeivel, tudatos füllentést követett el. Egyrészt mindenki kapja be Disneyland Voltaképpen kár, hogy Cs. Sándor, egykori ügyvezető pártalelnök, majd Defendügyvezető fél lábbal (a ballal) már kilépett a politikából, mert a napokban átvágta a mai magyar politika gordiuszi csomóját: úgy beszélt az egyszerű nép nyelvén, hogy mindenki megérthesse a szegény kiskapitalista jogos panaszait, amelyek nem a saját, önös és jól felfogott, hanem a szerencsétlen, magukra hagyott munkavállalók érdekében hangzottak el. Kétezeregynéhányszáz embert sajnálok nagyon, mondta együtt érzően Cs. Sándor, aki felháborodva közölte a közszolgálati tévében, hogy „egyrészt mindenki kapja be, másrészt nagyon dühös vagyok.” Azért dühös, mert ennek a Defend-ügynek (az övének) az igazi vesztesei a munkavállalók. Akiket - ezt már nem tette hozzá - a Magyar Posta pénzfeldolgozó cége átvett a Defendtől, és változatlan feltételekkel alkalmazott. Igaz, Cs. Sándor nélkül. Mindenki kapja be. Nem érdemes azon töprengeni, vajon hogy engedheti el magát ennyire a magyar parlament volt képviselője, jelenleg egy televízió műsorvezetője a széles nyilvánosság előtt. Sehogy, aztán mégis elengedte. Azt se firtassuk, miért nem mondják azt neki ilyenkor, hogy köszönjük, uram, de magunk és közönségünk részéről nem szeretnénk bekapni, ezért kérjük, fáradjon ki a stúdióból. Inkább nézzük az eset pozitív oldalát. Azt, hogy a populizmus összeegyeztethető-e a demokráciával. Mert az igazi összecsapásban (amelyben Cs. Sándor csak statiszta Kövér László és párttársai oldalán) a miniszterelnök populizmussal, felelőtlen ígérgetéssel, demagógiával vádolja a Fideszt és vezérét, az ellenzék pedig azzal vág vissza, hogy ne velünk tessék foglalkozni, hanem a munkanélküliséggel, az eladósodással és a privatizáció leállításával. Függetlenül attól, hogy ez a vita mennyire ragadja magával a választók képzeletét, itt valóban van vízválasztó jó és rossz között. Kezdjük azzal, hogy baj-e, ha valaki populista, elvégre ő csak azt mondja, amit a nép hallani akar. A populista tehát alapvetően jó ember, gondolhatnánk, szeretné, ha szeretnék őt az emberek. A modern demokráciában persze nem önmagában a szeretet keresése mozgatja a populista politikust, hanem inkább a szavazatok és a hatalom iránti olthatatlan (tűzoltók, riadó!) vágy. Ami önmagában még mindig nem baj, csak akkor válik azzá, ha a cél érdekében a hatalomra vágyó politikus egyfelől közli, hogy tessék radikálisan csökkenteni az adókat (sokkal nagyobb mértékben, mint ahogy a kormány tervezi), másfelől tessék lefaragni a költségvetési és államháztartási hiányt, mert tarthatatlan, hogy egyre jobban eladósodunk. Meg akkor baj, ha a politikus tiltakozik a 400 milliárd forint bevétellel kecsegtető repülőtéri privatizáció ellen, mondván, hogy az állam is tudna fejleszteni hitelből (magyarul újabb adósságból), majd hozzáteszi, hogy az eladósodás tűrhetetlen. Vagy akkor baj, ha a politikus követeli, hogy rögtön, de nagyon csökkentsék az üzemanyagok árát, azaz adóját (évi 40- 50 milliárd forinttal), majd arra figyelmeztet, hogy bezzeg az ő idejében nem nőtt ennyire az államadósság. Nyilvánvaló, hogy ezek a követelések egymást zárják ki, aki tehát azt mondja a választóknak, hogy ő kevesebb bevételből többet fog visszaadni az embereknek, az hazudik. De még csak nem is a hazugság az igazi vízválasztó, mert merem feltételezni, hogy a másik oldalon sem mindig mondanak igazat. Az alapvető különbség az, hogy a populista (nevezzük itt és most az egyszerűség kedvéért O. V.-nek) a demokratikus rendet és szabályokat nem arra használja, amire valók, vagyis a legkülönfélébb kérdések valódi megvitatására, hanem arra, hogy segítségükkel a demokrácia alapvető szereplőjét, a szavazót megtévessze és az orránál fogva vezesse. Míg ezzel szemben a néha populista eszközöket is bevető (például az üzemanyagok áfacsökkentésének előrehozása ilyennek, tehát a probléma megkerülésének tekinthető kormány többé-kevésbé igyekszik a közvéleménnyel megosztani dilemmáit, két rossz közötti választásainak mindennapi kényszereit. Így aztán két különböző síkon folyik a vita: a kormány megpróbál ilyen-olyan válaszokat adni a valóságra, az ellenzék pedig köp rá, és a szavazóknak bemutatja O. V.-t Csodaországban. Mondhatná azt is, amit Cs. Sándor, amikor megmutatta az utat: „Mindenki kapja be”. De ez már a csalódott populista hangja lesz. Bolgár György VÉLEMÉNY Derűlátás Akár igazolva is láthatja eddigi tevékenységét a miniszterelnök a legfrissebb közvélemény-kutatási adatokból. Igaz, Gyurcsány Ferenc némileg emelkedő népszerűségi mutatója még nem éri el Orbán Viktorét - amely viszont kissé csökken -, de ennél vannak fontosabb és jellegzetesebb számok is a Medián most közzétett felmérésében. A legfigyelemreméltóbb az, hogy hosszú idő után többen látják bizakodással a gazdasági kilátásokat, mint ahányan pesszimisták. Az utóbbi időben különösen sokszor tapasztalhattuk, hogy a politikusok szeretnek az emberekre hivatkozni. Kétségkívül figyelnek rájuk - annál inkább, minél közelebb kerülünk a választásokhoz -, de hogy a véleményüket pontosan idézik-e, az már különböző körülmények függvénye. Amikor például Orbán Viktor hívei előtt a gazdaságról beszél, sosem mulasztja el megemlíteni, hogy mennyire rossz az emberek helyzete és hogy ugyanezek az emberek - már sosem polgárok - mennyi változást igényelnének. Ehhez képest a legújabb felmérések azt mutatják, hogy az emberek elégedettebbek a helyzetükkel, mint egy vagy két évvel korábban. Ami arra utal, hogy beszélhetnek nekik a politikusok annyit, amennyit csak akarnak, ők inkább hisznek saját tapasztalataiknak és a maguk életéből kiindulva ítélik meg az ország helyzetét is. Ez kétségkívül egészséges gondolkodásmód, bár nem biztos, hogy azok a szónokok is örülnek neki, akik a legkülönfélébb dolgokat igyekeznek elhitetni velük (és nemcsak a gazdaságról). Mindenesetre a gazdaság megindult növekedése, az infláció megfékezése - még az emelkedő benzinárak mellett is - a jelek szerint érezteti hatását a mindennapokon is. Csak ezzel magyarázható, hogy míg augusztusban még többen voltak a pesszimisták, szeptemberben megfordult a tendencia és a megkérdezettek nagyobb része derűlátóan ítélte meg a kilátásokat. Meglehet, ebben szerepe van a száz lépés első intézkedéseinek is, bár a többség megvalósítása csak a következő időszak feladata lehet. Elbizakodottságra ezek után sincs viszont okuk a kormánypártoknak vagy vezetőiknek. A Fidesz egyelőre még minden szempontból vezet a szocialisták előtt, még ha csökkent is köztük a különbség. Csakhogy az MSZP jövő tavasszal nem szoros második szeretne lenne, hanem első. Ehhez pedig az kell, hogy az emberek továbbra is érezhessék saját helyzetük javulását. Sebes György Etatisták Érdekek és elvek Semmi meglepő, sőt kivetnivaló sincs abban, hogy az Alfa Szövetség tüntetést szervezett az úgynevezett abortusztabletta magyarországi bevezetése ellen. Ez olyan elvi kérdés, amely független attól, hogy ki mit gondol a terhességmegszakításról és annak engedélyezéséről általában. A szabad véleménynyilvánítás joga mindenkit megillet. A demonstráción a magzatvédők érdeke egyértelműen nem a tabletta, hanem az abortusz elleni tiltakozás volt. A pirulaürügy: találtak egy témát, amely foglalkoztatja a közvéleményt, és ebbe kapaszkodva védik az általuk védelmezni hivatottat. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a demonstráció az abortusz egyik formája ellen irányult, ha abban érintett a Magyar Orvosi Kamara elnöke és a volt egészségügyi miniszter is. A magyar közélet szempontjából súlyosabb kérdés, hogy Éger Istvánt és Mikola Istvánt milyen érdekek vezették a tüntetők támogatására. Ne tudnák tán - vagy szántszándékkal hazudtolnák meg saját szakmájukat, amelynek berkeiben bizonyított -, hogy a pirulás abortusz kevesebb kockázattal jár, mint a sebészi beavatkozás? Nem akarnak új esélyt adni a magzatukat elvetető nőknek, akik a szikétől a meddővé válás lehetőségét, a tablettától pedig egy későbbi gyermek születésének esélyét kaphatják? Az orvostársadalom első számú képviselője és a Fidesz volt és talán jövőbeni szakminisztere komolyan gondolhatja-e, hogy megjelenésével pusztán magánvéleményét közli a nyilvánossággal? A válasz legalább annyira prózai jellegű, mint az, ahogyan kiállásukat politikai érdekek is diktálják. Mikola nem ment el, de a helyszínen felolvasott levelében támogatta a tiltakozókat. Az ő érdeke világos, közölni akarta országgalvilággal: rossz döntést hozott az egészségügyi miniszter, amikor engedélyezte a tabletta alkalmazását. Pedig tudja ő is: nem Rácz Jenő az a személy, akin - az ágazat helyzetéből adódóan - ne lehetne milliónyi fogást találni. Nem vigasztal senkit, hogy nekik kell majd azoknak az orvosoknak a szemébe nézni, akik tudják: hivatásuk kompromisszumokkal, szakmájuk felelősséggel jár. Ők talán majd megkérdezik, miért. Losonczi Gergely 7 NÉPSZAVA -----IS1 1873-BAN----Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Felelős szerkesztő: HORVÁTH ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: DÉSI JÁNOS, KATONA JÓZSEF Lapigazgató: MUZSLAI KATALIN ■ Lapszerkesztők: HAHN PÉTER, TÓTH JENŐ ■ Vizuális szerkesztő: KIS ZOLTÁN ■ Képszerkesztő: WEBER LAJOS ■ Belföldi szerkesztőségvezető: SEBES GYÖRGY, helyettese: HORVÁTH ÉVA, szerkesztők: GYÉMÁNT MARIANN (Mozaik), PODHORÁNYI ZSOLT (Kultúra), PÓR VILMOS ■ Külpolitikai szerkesztőségvezető: RÓNAY TAMÁS ■ Publicisztika: ANDRASSEW IVÁN ■ Sportszerkesztőség vezető: SIMON ANDREA, A Sportszerkesztőség partnere: MobilPress ■ Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, HORVÁTH ILDIKÓ, KEPECS FERENC, KOCSI ILONA, SZABÓ IRÉNÉ ■ Szép Szó: VERESS JENŐ ■ Magazin, szolgáltatás: SZIGETI PIROSKA ■ Vezető tervezőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja az Editorial Kft. ■ Ügyvezető igazgató: RAJOSNÉ BUJNYIK ÉVA ■ Technikai igazgató: TÓTH JENŐ ■ Marketingvezető: KOVÁCS MÁRTA ■ Terjesztési igazgató: FODRÓCZY ELVIRA ■ Hirdetési igazgató: VITKOVICS MERCÉDESZ Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. ■ Postacím: 1430 BUDAPEST, PF. 4, Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 ■ Elektronikus levélcím: (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu ■ Hirdetés telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 ■ Terjesztés, telefon: 477-9000/130, telefax: 477-9020. ■ Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu ■ Terjeszti árusításban a LAPKER. Rt., előfizetésben a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága. Előfizethető az ország bármely postáján, a hírlapkézbesítőknél, Budapesten a Hírlap Területi képviseleteken és a kiadónál. További információ: hirlapelofizetes@posta.hu, 06/80-444-444 vagy 06/80-200-502. Előfizetési díj egy hónapra 1932 Ft, negyedévre 5466 Ft, fél évre 10 764 Ft, egy évre 20 868 Ft. Nyomdai előállítás: Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája ■ Felelős vezető: BURJÁN NORBERT vezérigazgató-helyettes ■ ISSN 0133-1701 Vidék 124816 A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti iwESZ