Népszava, 2005. november (132. évfolyam, 256-280. szám)
2005-11-12 / 265. szám
6 Lószínház az Arénában Európa legnépszerűbb lovas show-ja, az Apassionata Magyarországra is eljön, december 3-án, szombaton délután háromkor és este nyolckor tekinthetik meg az érdeklődők. A tavaly félmillió nézővel dicsekedő Apassionata az idén új programmal turnézik, melynek címe: Ovations. A lovakat a lovaglás többszörösen díjnyertes mesterei és művészei ülik meg, az arénában köszönthetjük Luis Valencát, a világhírű Portugál Lovasiskola tagját, Stefan Vierhaust a magasiskolai elemek specialistáját, Paul de Oliverát és Laurent Jahant, Franciaország legnépszerűbb lovas kaszkadőreit. A Western riders néven ismert társulat Németországból érkezik, a „vad keletet” idézik meg műsorszámukkal. Népszava-információ Kiállítással zárul az orosz évad Tegnap nyílt meg a „Bécs és Budapest Szentpéterváron 1870-1920” című kiállítás a szentpétervári Ermitázs három impozáns dísztermében. A közel 500 műtárgyat felvonultató tárlat megnyitása egyben az oroszországi magyar kulturális évad záróeseménye. A kiállítás egyik különlegessége a magyar festő, Uitz Béla Ikonanalízise: az 1922-ben készült mű a közép-európai avantgárd és az ikonművészet találkozása. A tárlatot Zichy Mihály, a cári udvar festőjének Ermitázsban őrzött munkái egészítik ki. (Népszava) Színházi siker Szarajevóban A Katona József Színház sikerrel vendégszerepelt a rangos szarajevói MESS Fesztiválon a Kamra előadásával, a Ledarálnak eltűntemmel. A Bodó Viktor által rendezett és Vinnai Andrással közösen írt produkció elnyerte a legjobb előadás és a legjobb rendezés díját, valamint a kritikusok különdíját. (Népszava) Faludy György a Budai Micve Klubban Ma este hétkor Faludy György költő lesz a vendég a Budai Micve Klubban (Bp., Frankel Leó u. 49.). Az est házigazdája Bóta Gábor újságíró. (Népszava) Elhunyt Supka Magdolna Kilencvenkét éves korában csütörtökön elhunyt a magyar művészettörténet meghatározó alakja, Supka Magdolna Széchenyi-díjas művészettörténész. (MTI) TÉVÉNÉZŐ ★ [UNK] [UNK] Mondjam? Mutassam? TV 2 Éjfél felé, amikor a villamos is átúszik, a TV2 is nézhetővé válik. Legalább is a politikai műsorok kedvelőinek. Csütörtökön a Tények esti kiadása után kezdődött a most már, úgy tűnik, csak Azurák Csabára építő Mutató című - önmeghatározása szerint - „ élő közéleti vitaműsor”. Kérdés, miért kell egy éjfélkor jelentkező műsornak élőnek lenni, ha semmi napi aktualitást nem tartalmaz? Kérdés továbbá, miért kell szerencsétlen műsorvezetőt egy űrbázis piszoárját idéző díszletbe ültetni? A fekete-fehér alaptónust legalább értem, bár elég didaktikus metaforájának érzem a műsor - kétségtelenül meglévő - objektivitásának. Azurák remek riporter, vendégei kitűnőek, kérdései okosak, felkészültségről árulkodnak. Talán túlságosan is előterébe kerül a folyton újabb és újabb kérdésekkel előhozakodó riporter, talán túl gyakran zár le egy-egy érdekessé váló eszmefuttatást. Nem menne az objektivitás kárára, ha egy kissé otthonosabb és jobban funkcionáló díszletet használnának, ha hagynák, hogy a meghívottak között vita is kialakuljon. Nem válna hiteltelenné a riporter sem, ha kevésbé ragaszkodna a német precizitással működő kérdezőgép szerepéhez. S, ha már annyi energiát fordított a csatorna hírműsorának megújítására, akár a Mutató dizánját is ízlésesebbre és kevésbé merevre lehetett volna faragni. Például, ha a szakértő vendég már bent ül a stúdióban, a bemutatásához nem feltétlenül a húsz évvel azelőtti vacak minőségű fotóját kellene használni. Kár kiírni semmitmondó, már többször elhangzott információkat, kár telezsúfolni a képernyőt mindenféle figyelemelterelő izével. Helyettük akár képeket is lehetne mutatni, ha már televízióban vagyunk, de a mutató inkább mondja, mint mutatja a világot. Erről jut eszembe, egy frappáns cím is ráférne a műsorra, amelyről egyébként sok jó is elmondható lett volna, ha nem fogadta volna el a rendelkezésre álló terjedelmet a hibák felsorolása. Hamvay Péter KULTÚRA 2005. NOVEMBER 12., SZOMBAT NÉPSZAVA A cottbusi fesztivál közönsége telt házas vetítésekkel ünnepli a magyarokat Négy új filmterv támogatót keres A színpadot piros-fehér-zöld zászlók díszítették, a zenekar Liszt Mephisto keringőjét játszotta Szabó István tiszteletére - a jubileumi Cottbusi Filmfesztivál már a nyitóünnepségen a program középpontjába állított magyar filmet köszöntötte. Lubima szorb nyelven azt jelenti: kedvesem. A helyi szorb népességre utaló gesztussal így nevezték el azt a díjat, amelyet Cottbusban a Mephisto Oscar-díjas rendezőjének, Szabó Istvánnak életműve elismeréseként átadtak a filmfesztivál nyitóünnepségén. Politikusok, képviselők, Brandenburg tartomány notabilitásainak részvételével komoly hosszú beszédek kíséretében kezdődött meg a kelet-európai régió filmjeinek jubileumi fesztiválja. Roland Rust fesztiváligazgató erre az ünnepi alkalomra a rendezvény fókuszába a magyar filmet, mint többször hangsúlyozta, a keleteurópai régió egyik legizgalmasabb törekvéseinek képviselőjét hívta meg, s ennek a koncentrált figyelemnek az indító gesztusaként Szabó Istvánt ünnepelte a gála meghívott német és nemzetközi közönsége. A legalább negyedórás lelkes laudáció után Szabó jó humorral oldotta az emelkedett hangulatot: „nem kell ennyire komolyan venni magunkat!”, mondta a részben németül, részben magyarul rögtönzött és jó humorral előadott köszönő beszéde előtt. Fogadások, üdvözlések, fényképes cikk a helyi újság címlapján: Cottbus megadja a módját, hogy a Magyar csoda - Az új magyar film című fókuszprogram valóban a figyelem középpontjában álljon a fesztivál napjai alatt. Ezt a figyelmet fejezi ki az a kedves gesztus is, hogy idén a fesztivál lógója, a minden vetítés előtt lejátszott pár másodperces filmecske egy körhintajelenet, Hommage á Fábry Zoltán. A Fábryéletmű előtti tisztelgés e jelét olyan tetszés fogadta, hogy nincs kizárva, a februári filmszemlére meghívást kap a lógó és fiatal alkotója is. A lengyel határtól egy hajintásnyira, az egykori NDK területén fekvő város filmfesztiválját másfél évtizede azzal a szándékkal hívták életre, hogy a nagy európai fesztiválok mellett fóruma legyen a fiatal, kelet-európai alkotóknak. Cottbus a híd szerepét kívánja azóta is betölteni, de nem Kelet és Nyugat között, hanem a volt szocialista régió országainak filmművészei között fórumot biztosítva a legfrissebb törekvéseknek. Jól tükrözi ezt a komolyan vett szerepet az idei program összeállítása. A versenyben a két magyar film mellett (Johanna, Állítsátok meg Terézanyut!) szlovén-horvát, bolgár-török, orosz, cseh, román és lengyel művek vetélkednek a 15 ezer eurós fődíjért. Ezt a díjat is annak szellemében adják majd át a nemzetközi zsűri által legjobbnak ítélt film rendezőjének, hogy legközelebbi filmtervét ezzel is támogassa a fesztivál. Cottbus hetedik éve a produkciók megszületésében is segíteni kívánja az új kelet-európai filmet. Ezt szolgálja az a kétnapos nemzetközi fórum, amelyre idén több fiatal magyar rendező és producer kapott meghívást. Európa minden tájáról ideérkezett nemzetközi koprodukciós szakembegárda előtt így négy új magyar filmtervet volt alkalmuk bemutatni az alkotóknak. Pálfi György (Hukkle) A vadhattyúk című mesefilmjéről Szabó Enikő producer beszélt, Gauder Áronnak (Nyócker!) a viking legendákhoz visszanyúló filmtervét Novák Erik és Liszka Tamás mutatta be. Török Ferenc (Moszkva tér, Szezon) új játékfilm elképzelését saját maga prezentálta és terítékre került Keményffy Tamás debütáns játékfilm projektje is. Újdonságnak számít, hogy a nemzetközi koprodukciók tanulságainak és nehézségeinek tanulmányozására is sor került egy magyar film kapcsán: a nemzetközi filmfinanszírozás szakembereinek Pejó Róbert rendező és Kántor László producer beszélt a Dallas Pashamende című filmjük finanszírozási tapasztalatairól. Mindeközben a város három mozijában majd egész nap folyik a Magyar Csoda - Az új magyar film című összeállítás több mint negyven alkotásának vetítése - például a Moszkva tér és Az én XX. századom (Enyedi Ildikó személyes jelenlétében) esetében telt házak előtt. Bársony Éva (Cottbus) Már a pótszékek is elfogytak, így sokan állva hallgatták Nádas Péter másfél órás felolvasását csütörtökön este a Bárka színház vívótermében. Akiknek itt sem jutott hely a kávéházban, kivetítőn hallgathatták a mű részletét. Tizennyolc éves munkával készült el a szerző új, másfélezer oldalas regénye, a Párhuzamos történetek, amely már kapható a könyvesboltokban. Akiknek nem sikerült bejutniuk a tegnapelőtti könyvbemutatóra, ne csüggedjenek, hiszen a közszereplést kerülő szerző karácsonyig szinte hetente felbukkan valamelyik fővárosi vagy vidéki helyszínen dedikálni, így tett a Bárka színház kávézójában is, csütörtökön késő estébe nyúlóan. A csaknem száz percig tartó felolvasásról néhányan ugyan a vége előtt távoztak, a többség azonban lenyűgözve hallgatta Nádast. Aki eszköztelenül, ám mély átéléssel és szuggesztivitással olvasta fel - a kritika által korszakosnak nevezett - monumentális műve részletét. A Párhuzamos történetek talán legfeltűnőbb vonása, az életmű ismerői számára is meglepetést jelentő újdonsága az egymástól lényegében független történetek elképesztő sokasága, amelyet semmiféle realista konstrukció nem lenne képes egyetlen elbeszélésben összefogni - áll a regény ajánlójában. A könyv történetei szinte ugyanúgy megszámlálhatatlanok, mint ahogyan azt sem tudnánk összeszámolni, hány emberrel találkoztunk életünkben, mégis egyetlen elbeszéléssé olvadnak össze. A regény egyetlen, nagy elbeszélése azonban nem ezeket a történeteket beszéli el, hanem a testek egymásra hatásának, egymásra gyakorolt vonzásának, egymásra irányuló vágyakozásának és egymásról őrzött emlékezetének nagy történetét. Ebben a burjánzó elbeszélésben jönnek létre olyan csomópontok, amelyek különböző személyekkel megesett dolgokat kapcsolnak össze. Népszava-információ A megjelenés után nem sokkal a kritika máris korszakosnak nyilvánította az 1500 oldalas regénytFotó: Demecs Zsolt Nagy sikert aratott Nádas Péter Egy Haydn-koncert utórengései új könyvének premierje Nagy sajtóvisszhangot váltott ki a szeptember végén, a fertődi Esterházy-kastélyban megrendezett Haydnkoncerteken történt botrány. A díszterembe szóló 200 jegy tulajdonosai közül 100-an nem ülhettek le a teremben, mivel a díszterem műszaki állapotára hivatkozva néhány órával a koncert kezdése előtt 100 széket a kastély kezelője a teremből eltávolíttatott. Szellemi életünk több neves képviselője nyűt levélben fejezte ki emiatt tiltakozását, s követelt vizsgálatot. Strém Kálmán, a koncertet rendező cég képviselője a történtekért a kastély kezelőjét, a Műemlékek Állami Gondnokságát (MÁG) okolja. Lapunk szeptember 27-i számában azt írtuk, hogy a nemrég lefolytatott vizsgálatok egyértelművé tették, hogy az Esterházy-kastély dísztermének állapota tarthatatlanná vált, statikai felmérések szerint száz embernél több nem tartózkodhat egyszerre a helyiségbe. Strém Kálmán lapunknak kijelentette, hogy az első koncert napjáig vele senki nem közölte a szakértői véleményt és annak tartalmát, hónapokon keresztül arról folytattak ismételt levélváltást, hogy megtartható-e a díszteremben a koncert. 2005. március végén váltott elektronikus levélben a MÁG igazgatója közölte, kétséges, hogy megtartható-e a koncert a díszteremben annak elhúzódó felújítási munkálatai miatt. Két másik termet felajánlottak ugyan a koncertrendezőnek, melyek azonban számára elfogadhatatlanok voltak. Strém ekkor jelezte, hogy a jegyeket már értékesítette, s ha le kell mondani a koncertet - különösen a külföldi vendégek esetében -, annak jelentős anyagi következményei lehetnek. Lapunk tudósítója megkapta az áprilisi keltezésű statikai jelentést, melyben valóban szerepel, hogy „hasznos lenne, ha a díszterem megtekintését csak limitált létszámú (50-60 fő) látogató számára engedélyezzék”. Illetve, hogy a freskókon megjelenő „restaurálás utáni repedések elkerülése, azok számának csökkentése érdekében azt javasoljuk, hogy a dísztermet csak kisebb hangversenyekre használják”. Strém Kálmán - megismerve a birtokunkban lévő szakvélemény vonatkozó részeit - hangsúlyozza, hogy a szakvélemény ismeretében különösen indokolatlannak tartja, hogy a jeggyel rendelkező hallgatók egy részét nem engedték be a díszterembe, noha a statikai szakvélemény nem abszolút tilalmat, hanem jövőre vonatkozó kívánalmat tartalmaz. Kifogásolja, hogy ezt a szakvéleményt vele nyomban keletkezése után nem ismertették, hanem egyéb kifogásokra hivatkozva kívánták a koncerteket más, kevésbé alkalmas vagy alkalmatlan helyszínre áttenni. Lapunk szeptemberben azt írta, hogy nem született szerződés a koncertrendező és a hivatal között, illetve bérleti díjat nem fizettek, saját biztonsági személyzetről nem gondoskodtak. Strém Kálmán elmondta, formális szerződés valóban nem jött létre, mint ahogyan az elmúlt tíz évben egyetlen alkalommal sem a hivatal és közte. Szóban és ráutaló magatartással azonban igen. A hagyományoknak megfelelően - néhány évet kivéve - a koncertrendező cég nem fizetett bérleti díjat, s - külön díjazás ellenében - a MÁG biztonsági személyzetét vette igénybe. 2005 januárjában a MÁG igazgatója levélben közölte, hogy ez évben sem igényelnek bérleti díjat. Ez a koncert Strém Kálmán cégének eleve veszteséges lett volna, a veszteséget azonban tetemesen növelte az, hogy a jegyárak egy részét vissza kellett téríteni. Strém Kálmán a Filharmónia, majd a Zeneművész Szövetség munkatársaként már az 1960-as évek vége óta foglalkozott az Esterházy-kastély zenei programjaival. 1995 óta saját cégének keretében évente rendezett fesztiválokat, hangversenyeket Eszterházán. 1996-ban kezdeményezte a Magyar Haydn Társaság megalakítását, amelynek célja a magyar Haydn-kultusz és Eszterháza ügyének felkarolása. Népszava-információ