Népszava, 2005. december (132. évfolyam, 281-306. szám)
2005-12-24 / 301. szám
6 Tengertánc-pályázatok A kulturális tárca a héten meghirdette a „Tengertánc” program pályázatait az élő népi kultúra támogatására. A 175 millió forint keretösszegű programot november végén jelentették be. A pályázatok beadási határideje 2006. január 31. A Tengertánc program elsősorban azokat a kisebb helyi alkotóközösségeket kívánja helyzetbe hozni és lehetőségeihez mérten támogatni, amelyek megteremtik és ápolják a népi kultúra értékeit. A program épít egyrészt a táncházmozgalom hagyományára és a népzenei, világzenei közkincsre, másrészt támogatja azokat a promóciós tevékenységeket is, amelyek ezt a közkincset a lehető legszélesebb körben hozzáférhetővé tudják tenni, f Népszava) Mel Gibson újra forgat A Budapest Film forgalmazásában 2006 nyarán kezdik vetíteni a hazai mozik A passió és A rettenthetetlen rendezőjének legújabb filmjét. Az Apocalypto a 3000 éves ősi maja kultúra hanyatlásának történetét meséli el. A Mel Gibson által írt forgatókönyv egy maja férfi történetét dolgozza fel, aki saját bőrén tapasztalja a romlás kezdetét, menekülnie kell a dzsungelbe. A rendező nem szerepel legújabb filmjében, a szereplők között sem sztárok, sem európai arcok nincsenek. A november 14-én elkezdődött forgatás helyszíneit a mexikói Veracruzban találta meg a stáb és a rendező, díszletként piramisokat és falvakat építettek fel. Gibson a teljes költségvetést saját zsebből finanszírozza, a filmet A passióhoz hasonlóan saját tulajdonú cége, az Icon Productions gyártja. (Népszava) Három Tarr-film DVD-n Tarr Béla filmjei reneszánszukat élik világszerte, az utóbbi években retrospektív sorozatokban tűzték műsorukra a nagy nemzetközi fesztiválok a magyar rendező életművét. Most itthon három Tarr-film lett elérhető DVD-n. A Mokép gondozásában megjelent az életmű három filmje: a Családi tűzfészek (1977), a Kárhozat (1987) és a Werckmeister harmóniák (2000). A mostani hármas megjelenés után a további filmek is várhatóak DVD-n. (Népszava) Telharmónium Telefonkoncertek Az Óbudai Társaskörben december 29-én tartják a „100 éves az elektronikus zene” című, 2006-os, egész éves projekt előzetes rendezvényét. A telharmóniumot felidéző koncertsorozat első koncertje alatt a 06-1-480-3480 számon lehet hallgatni élőben a hangversenyeket. Az egyidejű hívások száma korlátozott, tehát nem jut mindenki ehhez a különleges szolgáltatáshoz. A telharmónium nevű „hangszert” egy Cahill nevű amerikai találta fel az 1800-as évek végén, és csak 1906-ban, azaz jövőre lesz 100 éve, hogy bemutatta New Yorkban. (Népszava) TÉVÉNÉZŐ ★ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] Arckép a Parnasszusról Nagy Lászlónak megcsavarodott törzsű vadkörtefája volt, Nádas Péternek a világ legtöbbet fotózott vadkörtefája van. A vadkörtefák, úgy látszik, szeretik a szabad lelkű írókat. Vagy fordítva? Tény, hogy Nádas káprázatos szépségű, terebélyes lombozatú, 120 éves vadkörtefája (az a bizonyos, több százszor lefotózott s irodalmi nevezetességgé előlépett sztár) adta a díszletet a Bestseller legutóbbi adásához. A természet és a természetesség kapcsolódott össze finom érzékiséggel, mondhatnám kicsit lilalelkűen, a lényeg valójában az, hogy Lévai Balázs ismét remek íróportréval rukkolt elő. Nádas nemrégiben megjelent, háromkötetes új műve, a 18 évig íródott (íródott?! - kérdezheti a szerző, aki arról is beszélt, milyen technikákkal sikerül legyűrnie a „nem tudok írni'' jellegű válságokat, illetve mit csinál olyankor, amikor érzi, rossz, amit írt) Párhuzamos történetek című regény a legjobb alkalom volt, hogy magyar író is besoroljon Lévai világirodalmi interjúinak sorába. Ám éppen azért volt igazán érzékletes a portré, mert nemcsak az írásról, Nádas izgalmas alkotói világáról esett szó, hanem például a napi futásról. S ehhez kapcsolódva rögtön arról, hogy Móricznak lapos feneke volt és nagy pocakja. Mert ilyen a prózaírói alkat, mondta Nádas. Akinek az utolsó mondatait ideírnám, hogy ne szádjanak el csak úgy a puszta éterbe: „Jó életet éltem. Azt csináltam, amit akartam. Szabad ember voltam." B. É. KULTÚRA 2005. DECEMBER 24., SZOMBAT NÉPSZAVA Koltai Lajos a Sorstalanság utóéletéről Januártól amerikai mozikban is vetítik a filmet „Csak az embertörténetek érdekelnek” Először Európában, az utóbbi hónapokban Amerikában járja egyre sűrűbben a fesztiválokat az Oscar-verseny hivatalos magyar nevezettje, a Sorstalanság. Ez már a jelölésért folyó kampány része, mondja Koltai Lajos rendező, akivel arról beszélgettünk, hogyan fogadták a nagyvilágban Kertész Imre Nobel-díjas regényének filmváltozatát, s hogyan alakul a külföldi mozimegjele nések programja. - Összeszámolta, hány fesztiválon járt eddig a filmje? - Meg nem mondanám pontosan... - Tili van a húsz nemzetközi bemutatkozáson, pontosan huszonhárom fesztiválon vetítették. - Nagyon mozgalmas év volt. Berlin után megállás nélkül érkeztek a meghívások. A berlini fesztivál az egyik legjobb hely ahhoz, hogy egy film ismertté váljon, de éppen nemrég Amerikában találkoztam egy fesztiválvezetővel, aki a budapesti filmszemlén szerezte meg a filmet, s ezért hívta meg Telluride-ba. Ez a Coloradóban, a hegyek között 200 méter fölött fekvő kis városka egykor cowboyfalu volt, lényegében egyetlen utcája van, s itt rendezi Hollywood az egyik legkülönösebb fesztiválját. Exkluzív filmválogatás várja a Hollywoodból idesereglő filmes társadalmat, de ott nyüzsögnek a nagy lapok filmkritikusai, írók, művészek, tehát az itteni bemutatkozás azt jelenti, hogy bemutatkozol Hollywoodnak. Rendkívül sok meglepetés ért itt, az egyik legtanulságosabb éppen a programzáró panelbeszélgetésen. Szabad téren vagy ezer ember előtt folyt a kérdezz-felelek, s egyszer csak valaki azzal állt elő: jól emlékszik-e, hogy én fényképeztem az Angi Verát. Hozzáteszem, aznap már kérdezte tőlem valaki, hogy én voltam-e a Megáll az idő operatőre. Gondolja el, évtizedekkel a két film után azt hallja az ember Amerikában, hogy valakinek a kedvence ez és ez a magyar film. - Még szakmabeliektől sem gondolja természetesnek? - New Yorkban ugyanígy emlegették ezt a két filmet, amikor legutóbb a Sorstalansággal ott jártam. Ez a tapasztalat megerősítheti a magyar filmeseket abban, hogy készültek itt olyan filmek, amelyek nem merültek feledésbe, s máig benne vannak a filmes köztudatban tisztán, az összes kvalitásukat megőrizve. Ezt jó hallani és jó tudni. - A Sorstalanság először Európában indult neki a fesztiválpályának. A begyűjtött díjak közül melyik csillog a legszebben? - A díjakra büszkék vagyunk, örülünk valamennyinek, de higgye el, a fesztiválszereplésekben az a legfontosabb, hogy a világ sok tájáról összegyűlt emberek előtt mutathatja meg magát a filmünk. Az ember szorongva áll, és figyeli, jönnek-e, lesznek-e nézők a vetítésen. És akkor látja, hogy sorba állnak a bejáratnál, és megtelik a terem. Ez a szép. Ahol csak szerepelt a Sorstalanság, mindenütt telt házakat töltöttek meg az érdeklődők, még Torontóban is, ahol pedig - vállalva a rizikót - az ezerkétszáz személyes nagytermet választottuk. Amikor a vetítés végén felmentem a színpadra, kézen fogva Marcit (Nagy Marcell, a film kamasz főszereplője - a szerk.), az ezerkétszáz néző egy emberként állt fel, és kezdett el tapsolni. Annál nagyobb siker számomra nincs, mint mikor a közönség állva tapsol. De nem kerülöm ki a kérdést. Lengyelországban például több fesztiválon sok díjat nyertünk, meg nem mondanám, melyik csillog szebben. Lódzban, a világ híres operatőrfesztiválján Pados Gyula nyerte el a fődíjat, és ott tapsolt neki és a filmnek Ralph Fiennes, Mike Figgis, Andrej Koncsalovszkij és ott volt a nemzetközi operatőrtársadalom színe-java Európából meg Amerikából, köztük Zsigmond Vilmos és Kovács Laci is. Varsóban nagydíjas lett a film. Kertész Imre a forgatókönyvért, Gyula a fényképezésért, Marci legjobb színészként kapott díjat. - Magam azt láttam Karlovy Varyban, hogy Marci, ha kell, nagyszerűen képviseli jelenlétével a filmet. - Sok helyre Marci kísérte a filmet, mert olyan rengeteg meghívásunk volt, hogy mindnek magam nem is tudtam eleget tenni. Marcinak egyébként mindenütt a világon sikere van, ahol csak megfordult a film. Mindenhol szeretik, beszélnek róla, érdeklődnek iránta. A fesztiválvetítések után a beszélgetéseken a leggyakrabban arról kérdeztek, hogyan juthatott el ilyen mélységig egy gyerek, hogyan értük el azt a hihetetlen teljesítményt, amit főszereplőként nyújt a Sorstalanságban. Mindig el kellett mesélni, hogyan is van a mi hiten és szereteten alapuló viszonyunk, amitől mindez létrejött. - A külföldi közönségtalálkozókon mit tapasztalt? Hogyan fogadják a nézők az Auschwitzba elhurcolt kamasz történetét? - Álmodni sem mertem volna ilyen érzékenységről, amit a visszajelzések mutatnak. Nemcsak az érdeklődés volt nagy, hanem a beszélgetésekből kiderült, a filmben azt tartották a leglényegesebbnek, hogy új szemszögből ábrázolja a holokausztot, úgy visz el a holokauszt univerzumába, hogy nem torpan meg, hanem egy nagyon szerethető főhős sorsát követve átlépi a koncentrációs tábor kapuját, és végigköveti egy ember sorsát. Sokan azt emelték ki, hogy az eddigi filmek megálltak a tábor kapujánál, s mi be mertünk menni, és meg mertük mutatni, ami a kapun belül történt. Akár Bostonban, New Yorkban, Washingtonban, Chicagóban vagy San Franciscóban kezdtünk el beszélgetni, ez a téma mindig elismerően került a középpontba. A legmeghatóbb pillanatokat akkor éltem át, amikor idős holokauszttúlélők szorongatták a kezemet azzal, hogy átélhető sorsot mutattunk be pontosan, történelmi felelősséggel.A Sorstalanságot nevezte Magyarország az Oscar-versenyre. Pár hét múlva eldől, mely filmek kerülnek a jelöltek közé. A sűrű amerikai program már ezzel van kapcsolatban? - Voltak fesztiválmeghívások, de Boston és New York már a kampány része volt. Rengeteget dolgoztam, interjúk készültek velem lapoknak és tévécsatornáknak, még az egyik stúdióból a másikba szállító autóban is telefoninterjút adtam útközben. Forgalmazónk, a Think Film rendkívül sokat tesz a film népszerűsítéséért, s természetesen magam is a legjobb formámat igyekszem futni az ezzel járó sajtóérdeklődés közepette. Nagyon jó a film körüli hangulat, olyan kritikákkal találkoztam, amelyek a legapróbb rezdüléseket, rejtett utalásokat is elemzően értékelik, minden fontos részletet értően elemeznek. Ez egyszerűen öröm a lelkemnek. A következő menet januárban lesz, Los Angelesbe kétszer is visszamegyek, a hónap elején vetítik a filmet, majd a hónap végén pedig moziba kerül. New Yorkban is elindul a film, februártól pedig a forgalmazó több nagyvárosban akar indulni a Sorstalansággal. - Ez már mozibemutatókat jelent. Hol láthatja a külföldi közönség a Sorstalanságot? - Eladták a filmet a Skandináv országoktól Dél-Afrikáig, a Benelux Államoktól Észak-Amerikáig, s most megindult más európai országok vásárlása is. Január végén-február elején kezdődnek a mozibemutatók, Rómával indul, azután következik a görög és francia premier, a sorozat Ausztráliáig tart. Közben dolgozunk a jövőn is. A Sorstalanság alapján nagy ügynökségek kerestek fel mint rendezőt. Már van képviseletem, egy nagy hagyományú hollywoodi cég, kapok forgatókönyveket, e pillanatban éppen egy híres amerikai festő életéről szóló könyvet olvasok. Hollywoodban könnyen el lehet veszni, ha rossz irányba indul valaki. Azt kértem, nekem kizárólag embertörténeteket küldjenek. Hollywoodban ilyen kevés terem, nehezen is lehet vele boldogulni, de engem csak az embertörténetek érdekelnek. Bársony Éva Koltai Lajos: A Sorstalanság alapján nagy ügynökségek kerestek fel mint rendezőtFotó: Szalmás Péter Lukács Gyöngyi mint Turandot Mielőtt elkezdődött az őszi sajtókavalkád az Operaház új vezetése körül, talán bölcsebb lett volna kivárni az első teljesítményeket, miket is nyújt ez a friss csapat. Már akkor, a koncentrált bírálatok idején sejteni lehetett, hogy talán mégsem egészen dilettánsok vették át az irányítást, hiszen közülük többen Miskolcon együtt már bizonyítottak. Most, közvetlenül karácsony előtt igencsak becses ajándékot kínáltak föl az Erkel Színház nézőinek. Három estén át Puccini Turandotját adják a világhírű magyar drámai szopránnal, Lukács Gyöngyivel a címszerepben. Kovalik Balázs rendezése és Szendrényi Éva díszlete nem új, mértéktartóan látványos és monumentális, a szinte állandóan jelen lévő kórus mozgatása és éneklésének színvonala dicséretére válnék bármilyen társulatnak. A három vezető szólista teljesítménye azonban ennél sokkal, de sokkal több: túlzás nélkül állíthatjuk, hogy bárhol, a világ bármelyik jeles operaházában megállná a helyét. Lukács Gyöngyi megannyi nemzetközi sikert megért alakítása ismert immár a világ vezető színpadain. A kínai hercegnő szerepében szívtelenül rideg Turandotként, miként a finálé legyőzöttjeként is, feltehetően ugyanolyan förgeteges sikert aratna akár a New York-i Met, a londoni Covent Garden vagy a milánói Scala közönsége előtt (miként itt mindenütt már szerepelt), ahogyan most kedden az Erkel nézői fogadták őt szűnni nem akaró tapsviharral. A figura kidolgozása minden részletében tökéletes; a színészi megformálásban, a zenei teljesítményben egyaránt, így, ahogyan a Köztársaság téren elhangzott, változtatás nélkül rögzíteni lehetne bármelyik világcég DVD-jén. Ami viszont nálunk újdonság, az Kalaf herceg megszemélyesítője, a vendég dél-koreai Lee Jeong-Won hőstenorja volt. Parádés Kalafok tűntek föl az elmúlt évtizedekben a budapesti operaszínpadokon, de kevesen érték el a hangnak ezt az ércességét, a magyar tenor inkább líraira hajlik. Jeong viszont igazi hőstenor, mint valaha volt a méltatlanul elfeledett Aureliano Pertile vagy a jelenből talán Placido Domingo. Nem éri még el az érettségnek azt a fokát, de ha nem torpan meg, további jeles sikerek várnak rá, mint amilyeneket máris elért példátlanul rangos versenyeken. Minden frazeálásán érezhető, hogy olasz iskolát is járt, hangjának vivőereje van, a pianissimói és a fortéi egyaránt kidolgozottak. Ezen a kedd estén Lilit Lory Andrea alakította. Bájos jelenség, hangban is szép, csupán első jeleneteiben volt észlelhető némi bizonytalanság. A halál megrázkódtatása után viszont társaihoz hasonlóan ő is osztatlan elismerést, a függöny lehullásakor hozzájuk hasonló tapsvihart kapott. A zenekar pedig Pál Tamás vezetésével szépen szólt, de a baloldali erkélyen elhelyezett rézfúvósok néha sajnos nem tudtak menekülni a hangszer eredendő rosszindulatától. Várkonyi Tibor Lukács Gyöngyi alakításának a világ bármelyik operájában örülnének Fotó: Éder Vera