Népszava, 2006. október (133. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-24 / 249. szám
NÉPSZAVA 2006. OKTÓBER 24., KEDD eggyalázott forradalom ~t~izonyára pontosan tudta Orbán Viktor, amikor megkezdte szónoklatát az Astoriánál, hogy néhány száz méterrel odébb mi történik. Az ellenzék vezére feltehetően pontos információkkal rendelkezett arról, hogy a tüntetők és a rendőrök között utcai harcok zajlanak, hogy az események olyan radikális irányba tartanak, amely hosszú időre kiírhatja Magyarországot a békés demokratikus európai országok sorából. Hogy 56 büszkesége ötven évvel később szégyenbe fordulhat. És ott állt Orbán a maga százezres tömegével szemben, amely határozott hangot és cselekvési programot várt vezetőjétől. Akár azt: csatlakozzon a már dobálózó, tankot foglaló szélsőségesekhez. A volt miniszterelnök előtt nehéz lecke állt: egyszerre megfelelni az általa korábban már alaposan felheccelt híveinek, ugyanakkor visszafogni az indulatokat, békés irányba terelni a Gyurcsány vesztét áhító jelenlévőket. Orbán sokszor megoldotta már ezt a feladatot, de még sosem fordult elő, hogy vele Orbán reformja párhuzamosan és immár tőle függetlenül induljon csatába egy egyébként őt követő tömeg. Ezúttal tehát minden eddiginél nehezebb volt a dolga; elérni azt, hogy a többség ne csatlakozzon a kisebbséghez, hogy lehetőséget biztosítson a rendőrségnek a rend helyreállítására... Persze nem valószínű, hogy Orbán rögtönzött; nem valószínű, hogy számított a szinkronban randalírozókra, de arra feltétlenül békés megoldást kell kínálnia. És ezt megtette. Nem érdemes most azt elemezni, hogy a nagygyűlésen felkínált demokratikus megoldás, a népszavazás okos és kivitelezhető gondolat-e; nem érdemes azon tűnődni, hogy mit lehet kezdeni egy ilyen kezdeményezéssel. Elégedjünk meg azzal: akkor és ott, azaz október 23-án, az Astoriánál Orbán Viktor újra komoly politikusi erényeit csillogtatta. És ez akkor is így van, ha aktuálpolitikai elemzésének egyetlen szavával, de még magával a népszavazás gondolatával sem értünk egyet. Mellesleg: beszéde befejeztével Orbán Viktor is csak abban bízhatott, hogy a nyugtatásra szánt szavak nem érkeztek túl későn... Németh Péter a magas kitüntetéstFotó: Kertész Gábor Györgyi Kálmán: írok jó tankönyvet a nyugdíjban Dr. Györgyi Kálmán, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium miniszteri főtanácsadója, volt legfőbb ügyész a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetést vehette át. -Elméleti szakember vagy a jog gyakorlója szerepben érezte inkább otthon magát? - 54 éves koromig egyetemi ember voltam. Később az a megtiszteltetés ért, hogy legfőbb ügyész lehettem. Néhány nap híján tíz esztendőt töltöttem ebben a munkakörben. Ha mérleget kell vonnom, elfogadható szinten végeztem a munkámat. Utána hat esztendőt töltöttem az Igazságügyi Minisztériumban különböző feladatok ellátásával. Ezek szintén örömet szereztek nekem. Legutóbb pedig az a megtiszteltetés ért, hogy Brüsszelben az Európai Csalás Elleni Hivatal felügyelőbizottsága tagjának választottak meg. Csak örülnöm kell annak, hogy eddigi életemben ilyen különböző tevékenységeket végezhettem, ilyen lehetőségeket kaptam. - Van-e még olyan feladat, kihívás, ami még foglalkoztatja? - Őszintén szólva arra gondoltam, ha nyugalomba vonulok, írok egy jó büntetőjogi tankönyvet, amit a hallgatók örömmel és élvezettel forgatnának. Sok tankönyvet láttam, de nem mindegyiktől voltam elragadtatva. Majd meglátjuk. Fotó: Kertész Gábor 1956 - ÖTVENEDIK ÉVFORDULÓ Kormánypárti vélemény: a jövő ellen beszélt az elnök Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője lapunknak úgy fogalmazott, kár, hogy Orbán Viktor ismét a jövő ellen beszélt. - Nagyon kár, hogy a népszavazási kezdeményezéssel újból a híveit szédíti meg. Először az önkormányzati választásokról, majd az utcai ultimátumról próbálta elhitetni velük, hogy azokkal le lehet váltani a kormányt - tette hozzá. A szocialista politikus szerint Orbán most azzal hitegeti a híveit, hogy a népszavazás a kormány sorsát dönti el. Úgy véli, valójában nem a kormány, hanem Orbán politikai sorsa dől el. - Most ki kell derülnie, hogy a feltett kérdés, a reformok és a jövő ellen, a változatlanság mellett szól-e vagy a Fidesz végre hajlandó, amire eddig nem volt: saját reformelképzeléseit megfogalmazni az oktatás, az egészségügy és a nyugdíjasok rendszerében - fogalmazott Lendvai. Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője lapunknak tegnap azt mondta, mivel ünnepnap van, egyelőre nem kívánnak reagálni a Fidesz elnökének bejelentésére. Az MDF ma alakítja ki álláspontját az ügyben. - Ennek így nincs értelme, de látnom kell a konkrét kérdéseket -kommentálta az SZDSZ elnöke Orbán bejelentését. Kuncze Gábor szerint egyszerű kérdéseket nem lehet feltenni a reformokkal kapcsolatban. Kuncze úgy véli, Orbán kívülről könnyen beszél és könnyen szítja a hangulatot, miközben egyébként a Fidesznek nincsenek programjai azoknak a problémáknak a megoldására, amelyekkel Magyarországnak szembe kell néznie - fogalmazott. Nem jó ma a művészeteknek Világszerte elismert előadóművészi munkásságáért, több évtizedes művészetoktatói tevékenységéért Ránki Dezső Kossuth-díjas zongoraművész, kiváló művész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetést vehette át. - Önt világszerte elmélyültségéről, intellektuális és technikai felkészültségéről ismert zongoraművészként tartják számon. Irigylésre méltó nemzetközi karriert futott be, szinte minden kitüntetést megkapott már. Mit jelent önnek a társadalom elismerése? - Ebben mindig egy kicsit tanácstalan vagyok, mert természetesen nagyon megtisztelők ezek a kitüntetések, de a munkánkra gyakorlatilag semmilyen befolyással nincsenek. Az mindenesetre jó, ha azt érzi az ember, hogy a hivatalos fórumokon mégiscsak van becsülete annak, amit csinál és hogy egyáltalán gondolnak azokra az emberekre, akik sok évtizeden keresztül a művészeti életben dolgoznak. - Zenetörténészek szerint vannak olyan történelmi korszakok, amelyek kedveznek a zenének. A mi korunkat ösztönzőnek tartja? - Sajnos a mi korunk ellenkezőleg hat általában a művészetre és ezen belül a zenére is. Úgy érzem, amellett, hogy az érdeklődés is erősen csökkent a művészet iránt, az emberek olyan életmódot élnek, a tévé és computer rabjai, hogy ez a fajta közeg egyre idegenebb lesz számukra. Egyszerűen nincs türelmük hozzá. Nekem mégis erősen az az érzésem, hogy az igény az iránt, hogy az emberek elmenjenek egy akár koncertre vagy akármilyen előadásra, és egy estén keresztül személyesen átéljenek olyasmit, amitől ők is gazdagabbá válnak, nem hal ki és újra fel fog ébredni. Jobban, mint amennyire most él. Az elmaradt kézfogásról Erkölcsi és szakmai döntés volt - magyarázta Tersztyánszkyné Vasadi Éva, amikor a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetése átadása után azt tudakoltuk, miért nem fogott kezet a Parlamentben a kormányfővel, illetve a házelnökkel. A volt alkotmánybíró, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánhelyettese, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét a csillaggal kapta meg, az indoklás szerint a magyar alkotmányos rend védelme érdekében végzett munkájáért. Az Országház kupolájában rendezett ünnepségen ő volt az első, aki kitüntetése átvételekor Sólyom László gratulációját követően hátat fordított a közjogi méltóságoknak, és elindult vissza a helyére. - Mivel indokolja azt, ami történt? - Nem tehettem másként. A kitüntetettek között én voltam az egyetlen alkotmánybíró, ezért nekem kellett tudatnom, hogy a jogállamiságnak nemcsak formális, hanem erkölcsi, tartalmi megítélése is van. Esküm és a jogállamiságról vallott felfogásom diktálta azt, hogy így cselekedjek. — Ha ezt gondolja, miért vette át a kitüntetést? - Tanakodtam, mit tegyek, azután rájöttem, nemzeti, állami elismerést kapok a köztársasági elnöktől. A ceremóniára is Sólyom László közvetlen munkatársaitól kaptam a meghívót, ezért mindenképpen el kellett jönnöm. De ismét azt mondom, nem politikai, inkább szakmailelkiismereti okból nem fogtam kezet Gyurcsány Ferenccel és Szili Katalinnal. 9 Tízezrek az Astoriánál Tegnap délután 3 óra körül kezdett sűrűsödni a tömeg, amely a Corvin köz felől az Üllői úton végig a Kálvin teret érintve az Astoria felé vonult. A menet élén militánsruhába öltözött fiatalok haladtak, akik a fotóriporterek és operatőrök elöl csuklyával, sállal vagy a pulóverük fölhúzásával takarták el az arcukat. Az Astoria kereszteződéséből minden irányban végeláthatatlan tömeg hullámzott. Több tízezren gyűltek össze. A számtalan nemzetiszínű és árpádsávos lobogó között sorra tűntek föl Magyarország különböző településeinek táblái. A tömeg folyamatosan skandálta az elmúlt hetek tüntetéseiről ismert rigmusokat, amelyekkel Gyurcsány távozását, a kormány lemondását követelték. Az útkereszteződésben eleinte békésen hallgatták a felszólalókat, majd mind többen megjegyezték, hogy nem arról beszélnek, amit várnak. Egymást túllicitálva követelték a kisebb-nagyobb csoportok, hogy minél hamarabb fejeződjön be a nagygyűlés, és vonuljanak a Kossuth térre, ahol tovább folytathatják a kormány lemondását követelő tüntetésüket. Orbán Viktor beszédének közepén járt éppen, amikor a Semmelweis utcából többen papírlapokkal érkeztek. A frissiben kinyomtatott szöveg szerint „oszlatják a többezres tömeget a Bajcsy-Zsilinszky úton, az Arany János utcánál. Vízágyúkkal és könnygázzal lövik a népet.” A nagyon gyorsan terjedő hír nem kevés izgalmat keltett a tömegben. Többen igyekeztek otthagyni a nagygyűlést, de a hátsó sorok annyira szűkre zártak, hogy sem a Keleti pályaudvar, sem a Kálvin tér, sem a Deák tér irányába nem nagyon lehetett kiszabadulni. Közben újabb és újabb hírek érkeztek. Annyira nagy volt a mobiltelefonok forgalma, hogy lebénult a telefonálás lehetősége. Mindezek ellenére megtudtuk, hogy több sérültje is van már a közelben zajló összetűzéseknek. Ekkortól kezdve szinte már senki nem törődött azzal, hogy Orbán Viktor mit mond, mivel fordul az ő népéhez. Alkotmányos korlátok Az alkotmány szerint országos népszavazást az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésben lehet tartani, legalább 200 ezer választópolgár kezdeményezésére. Az eredményes népszavazás alapján hozott döntés az Országgyűlésre kötelező. Kolláth György alkotmányjogász lapunknak elmondta, nagyon valószínű, hogy a Fidesz-elnök fölvetései alkotmányos korlátokba ütköznek. Az alaptörvény szerint ugyanis nem lehet országos népszavazást tartani egyebek mellett a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről és illetékekről, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények tartalmáról és a kormányprogramról. Kolláth szinte elképzelhetetlennek nevezte, hogy az Orbán Viktor által felsorolt témakörök ne érintenék valamilyen módon a költségvetést. Az alkotmány szerint az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási kérdésekről sem lehet országos népszavazást tartani, Kolláth szerint pedig a reformok ilyen átalakítások nélkül üresek, értelmetlenek. Egyértelmű választ majd csak a konkrét kérdések ismeretében lehet adni, róluk az Országos Választási Bizottság, illetve az Alkotmánybíróság dönt. Szégyen, ami történt Szégyennek nevezte Lendvai Ildikó, az MSZP parlamenti frakcióvezetője, hogy az 1956-os emlékmű avatási ünnepségét három-négy százan folyamatosan bekiabálásokkal zavarták meg, gyalázkodtak, füttyel és motorberregtetéssel fejezték ki nemtetszésüket. A Felvonulási téri állami ceremónián megjelent szocialista politikus hozzátette: a mellette helyet foglaló - az avatásra Kanadából hazaérkezett - egykori 56-os hős, Kopácsy Sándor felesége a rendbontók miatt nem mondta el emlékező beszédét. A 85 éves Kopácsy Sándorné megrendülten úgy nyilatkozott: beszéddel ugyan nem készült, de szerinte a tüntetők „meggyalázták” az egykori hősök emlékét. Bocskai T. József, az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöke kijelentette: azok, akik az évfordulón Budapest utcáira vonultak, nem szabadságharcosok, semmi közük 1956-hoz. Az emlékmű avatásán ugyancsak részt vevő Gyurcsány Ferenc és Demszky Gábor a helyszínen nem kívánta kommentálni a történteket. Az oldalakat írta: Arató Judit, Fazekas Ágnes, Hamvay Péter, Herczeg Dóra, Losonczi Gergely, Miklei Ilona, Pungor András, Szendrei Lőrinc, Várkonyi Tibor