Népszava, 2006. október (133. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-24 / 249. szám

NÉPSZAVA 2006. OKTÓBER 24., KEDD ­eggyalázott forradalom ~t~­­izonyára pontosan tudta Orbán Vik­­tor, amikor megkezdte szónoklatát az Astoriánál, hogy néhány száz méterrel odébb mi történik. Az ellenzék vezére feltehetően pontos információkkal rendelkezett arról, hogy a tüntetők és a rendőrök között utcai harcok zajlanak, hogy az események olyan radikális irány­ba tartanak, amely hosszú időre kiírhatja Magyarországot a békés demokratikus európai országok sorából. Hogy 56 büsz­kesége ötven évvel később szégyenbe for­dulhat. És ott állt Orbán a maga százezres tö­megével szemben, amely határozott han­got és cselekvési programot várt ve­zetőjétől. Akár azt: csatlakozzon a már do­bálózó, tankot foglaló szélsőségesekhez. A volt miniszterelnök előtt nehéz lecke állt: egyszerre megfelelni az általa korábban már alaposan felheccelt híveinek, ugyan­akkor visszafogni az indulatokat, békés irányba terelni a Gyurcsány vesztét áhító jelenlévőket. Orbán sokszor megoldotta már ezt a fel­adatot, de még sosem fordult elő, hogy vele Orbán reformja párhuzamosan és immár tőle függetlenül induljon csatába egy egyébként őt követő tömeg. Ezúttal tehát minden eddiginél ne­hezebb volt a dolga; elérni azt, hogy a többség ne csatlakozzon a kisebbséghez, hogy lehetőséget biztosítson a rendőrség­nek a rend helyreállítására... Persze nem valószínű, hogy Orbán rög­tönzött; nem valószínű, hogy számított a szinkronban randalírozókra, de arra fel­tétlenül­ békés megoldást kell kínálnia. És ezt megtette. Nem érdemes most azt ele­mezni, hogy a nagygyűlésen felkínált de­mokratikus megoldás, a népszavazás okos és kivitelezhető gondolat-e; nem érdemes azon tűnődni, hogy mit lehet kezdeni egy ilyen kezdeményezéssel. Elégedjünk meg azzal: akkor és ott, azaz október 23-án, az Astoriánál Orbán Viktor újra komoly poli­tikusi erényeit csillogtatta. És ez akkor is így van, ha aktuálpolitikai elemzésének egyetlen szavával, de még magával a nép­szavazás gondolatával sem értünk egyet. Mellesleg: beszéde befejeztével Orbán Viktor is csak abban bízhatott, hogy a nyugtatásra szánt szavak nem érkeztek túl későn... Németh Péter a magas kitüntetéstFotó: Kertész Gábor Györgyi Kálmán: írok jó tankönyvet a nyugdíjban Dr. Györgyi Kálmán, az Igazságügyi és Rendészeti Minisz­térium miniszteri főtanácsadója, volt legfőbb ügyész a Ma­gyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal ki­tüntetést vehette át. -Elméleti szakember vagy a jog gyakorlója szerepben érezte in­kább otthon magát? - 54 éves koromig egye­temi ember voltam. Később az a megtiszteltetés ért, hogy leg­főbb ügyész lehettem. Néhány nap híján tíz esztendőt töltöttem ebben a munkakörben. Ha mér­leget kell vonnom, elfogadható szinten végeztem a munkámat. Utána hat esztendőt töltöttem az Igazságügyi Minisztérium­ban különböző feladatok ellátá­sával. Ezek szintén örömet sze­reztek nekem. Legutóbb pedig az a megtiszteltetés ért, hogy Brüsszelben az Európai Csa­lás Elleni Hivatal felügyelőbi­zottsága tagjának választottak meg. Csak örülnöm kell annak, hogy eddigi életemben ilyen különböző tevékenységeket vé­gezhettem, ilyen lehetőségeket kaptam. - Van-e még olyan feladat, ki­hívás, ami még foglalkoztatja? - Őszintén szólva arra gon­doltam, ha nyugalomba vonu­lok, írok egy jó büntetőjogi tan­könyvet, amit a hallgatók öröm­mel és élvezettel forgatnának. Sok tankönyvet láttam, de nem mindegyiktől voltam elragad­tatva. Majd meglátjuk. Fotó: Kertész Gábor 1956 - ÖTVENEDIK ÉVFORDULÓ Kormánypárti vélemény: a jövő ellen beszélt az elnök Lendvai Ildikó, az MSZP frak­cióvezetője lapunknak úgy fo­galmazott, kár, hogy Orbán Viktor ismét a jövő ellen be­szélt. - Nagyon kár, hogy a nép­­szavazási kezdeményezéssel új­ból a híveit szédíti meg. Elő­ször az önkormányzati vá­lasztásokról, majd az utcai ul­timátumról próbálta elhitetni velük, hogy azokkal le lehet váltani a kormányt - tette hoz­zá. A szocialista politikus sze­rint Orbán most azzal hitegeti a híveit, hogy a népszavazás a kormány sorsát dönti el. Úgy véli, valójában nem a kormány, hanem Orbán politikai sorsa dől el. - Most ki kell derülnie, hogy a feltett kérdés, a reformok és a jövő ellen, a változatlanság mel­lett szól-e vagy a Fidesz vég­re hajlandó, amire eddig nem volt: saját reformelképzeléseit megfogalmazni az oktatás, az egészségügy és a nyugdíjasok rendszerében - fogalmazott Lendvai. Herényi Károly, az MDF frak­cióvezetője lapunknak tegnap azt mondta, mivel ünnepnap van, egyelőre nem kívánnak re­agálni a Fidesz elnökének be­jelentésére. Az MDF ma ala­kítja ki álláspontját az ügyben. - Ennek így nincs értelme, de látnom kell a konkrét kérdéseket -kommentálta az SZDSZ elnöke Orbán bejelentését. Kuncze Gá­bor szerint egyszerű kérdéseket nem lehet feltenni a reformok­kal kapcsolatban. Kuncze úgy véli, Orbán kívülről könnyen beszél és könnyen szítja a han­gulatot, miközben egyébként a Fidesznek nincsenek prog­ramjai azoknak a problémáknak a megoldására, amelyekkel Ma­gyarországnak szembe kell néz­nie - fogalmazott. Nem jó ma a művészeteknek Világszerte elismert előadó­­művészi munkásságáért, több évtizedes művészetok­tatói tevékenységéért Ránki Dezső Kossuth-díjas zongora­­művész, kiváló művész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense a Magyar Köztársasági Érdemrend Kö­zépkeresztje a csillaggal ki­tüntetést vehette át. - Önt világszerte elmélyültségé­­ről, intellektuális és technikai felkészültségéről ismert zongo­raművészként tartják számon. Irigylésre méltó nemzetközi kar­riert futott be, szinte minden ki­tüntetést megkapott már. Mit jelent önnek a társadalom el­ismerése? - Ebben mindig egy kicsit tanácstalan vagyok, mert ter­mészetesen nagyon megtisz­telők ezek a kitüntetések, de a munkánkra gyakorlatilag sem­milyen befolyással nincsenek. Az mindenesetre jó, ha azt érzi az ember, hogy a hivatalos fó­rumokon mégiscsak van becsü­­lete annak, amit csinál és hogy egyáltalán gondolnak azokra az emberekre, akik sok évtizeden keresztül a művészeti életben dolgoznak. - Zenetörténészek szerint vannak olyan történelmi kor­szakok, amelyek kedveznek a zenének. A mi korunkat ösz­tönzőnek tartja? - Sajnos a mi korunk ellen­kezőleg hat általában a művé­szetre és ezen belül a zenére is. Úgy érzem, amellett, hogy az érdeklődés is erősen csök­kent a művészet iránt, az em­berek olyan életmódot élnek, a tévé és computer rabjai, hogy ez a fajta közeg egyre ide­genebb lesz számukra. Egy­szerűen nincs türelmük hozzá. Nekem mégis erősen az az ér­zésem, hogy az igény az iránt, hogy az emberek elmenjenek egy akár koncertre vagy akár­milyen előadásra, és egy es­tén keresztül személyesen át­éljenek olyasmit, amitől ők is gazdagabbá válnak, nem hal ki és újra fel fog ébredni. Jobban, mint amennyire most él. Az elmaradt kézfogásról Erkölcsi és szakmai döntés volt - magyarázta Tersztyánszkyné Vasadi Éva, amikor a Magyar Köztársasági Érdemrend Kö­zépkeresztje a csillaggal ki­tüntetése átadása után azt tuda­koltuk, miért nem fogott kezet a Parlamentben a kormányfővel, illetve a házelnökkel. A volt alkotmánybíró, aki a Páz­mány Péter Katolikus Egye­tem dékánhelyettese, a Magyar Köztársasági Érdemrend Kö­zépkeresztjét a csillaggal kapta meg, az indoklás szerint a ma­gyar alkotmányos rend védelme érdekében végzett munkájáért. Az Országház kupolájában ren­dezett ünnepségen ő volt az el­ső, aki kitüntetése átvételekor Sólyom László gratulációját kö­vetően hátat fordított a közjogi méltóságoknak, és elindult vis­­­sza a helyére. - Mivel indokolja azt, ami történt? - Nem tehettem másként. A ki­tüntetettek között én voltam az egyetlen alkotmánybíró, ezért ne­kem kellett tudatnom, hogy a jog­­államiságnak nemcsak formális, hanem erkölcsi, tartalmi meg­ítélése is van. Esküm és a jogálla­miságról vallott felfogásom dik­tálta azt, hogy így cselekedjek. — Ha ezt gondolja, miért vette át a kitüntetést? - Tanakodtam, mit tegyek, az­után rájöttem, nemzeti, állami elismerést kapok a köztársasági elnöktől. A ceremóniára is Só­lyom László közvetlen mun­katársaitól kaptam a meghívót, ezért mindenképpen el kellett jönnöm. De ismét azt mondom, nem politikai, inkább szakmai­lelkiismereti okból nem fogtam kezet Gyurcsány Ferenccel és Szili Katalinnal. 9 Tízezrek az Astoriánál Tegnap délután 3 óra körül kez­dett sűrűsödni a tömeg, amely a Corvin köz felől az Üllői úton vé­gig a Kálvin teret érintve az As­toria felé vonult. A menet élén militánsruhába öltözött fiatalok haladtak, akik a fotóriporterek és operatőrök elöl csuklyával, sállal vagy a pulóverük fölhúzásával takarták el az arcukat. Az Astoria kereszteződéséből minden irány­ban végeláthatatlan tömeg hul­lámzott. Több tízezren gyűltek össze. A számtalan nemzetiszínű és árpádsávos lobogó között sor­ra tűntek föl Magyarország kü­lönböző településeinek táblái. A tömeg folyamatosan skandálta az elmúlt hetek tüntetéseiről is­mert rigmusokat, amelyekkel Gyurcsány távozását, a kormány lemondását követelték. Az útkereszteződésben ele­inte békésen hallgatták a fel­szólalókat, majd mind többen megjegyezték, hogy nem arról beszélnek, amit várnak. Egy­mást túllicitálva követelték a ki­­sebb-nagyobb csoportok, hogy minél hamarabb fejeződjön be a nagygyűlés, és vonuljanak a Kossuth térre, ahol tovább foly­tathatják a kormány lemondását követelő tüntetésüket. Orbán Viktor beszédének kö­zepén járt éppen, amikor a Sem­melweis utcából többen papír­lapokkal érkeztek. A frissiben kinyomtatott szöveg szerint „osz­latják a többezres tömeget a Baj­­csy-Zsilinszky úton, az Arany János utcánál. Vízágyúkkal és könnygázzal lövik a népet.” A na­gyon gyorsan terjedő hír nem ke­vés izgalmat keltett a tömegben. Többen igyekeztek otthagyni a nagygyűlést, de a hátsó sorok annyira szűkre zártak, hogy sem a Keleti pályaudvar, sem a Kálvin tér, sem a Deák tér irányába nem nagyon lehetett kiszabadulni. Közben újabb és újabb hírek ér­keztek. Annyira nagy volt a mo­biltelefonok forgalma, hogy le­bénult a telefonálás lehetősége. Mindezek ellenére megtudtuk, hogy több sérültje is van már a közelben zajló összetűzéseknek. Ekkortól kezdve szinte már sen­ki nem törődött azzal, hogy Or­bán Viktor mit mond, mivel for­dul az ő népéhez. Alkotmányos korlátok Az alkotmány szerint országos népszavazást az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésben lehet tartani, legalább 200 ezer választópolgár kezdeményezésé­re. Az eredményes népszavazás alapján hozott döntés az Ország­­gyűlésre kötelező. Kolláth György alkotmányjo­gász lapunknak elmondta, na­gyon valószínű, hogy a Fidesz-el­­nök fölvetései alkotmányos kor­látokba ütköznek. Az alaptörvény szerint ugyanis nem lehet orszá­gos népszavazást tartani egyebek mellett a költségvetésről, a költ­ségvetés végrehajtásáról, a köz­ponti adónemekről és illetékek­ről, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények tartalmáról és a kor­mányprogramról. Kolláth szinte elképzelhetetlennek nevezte, hogy az Orbán Viktor által fel­sorolt témakörök ne érintenék va­lamilyen módon a költségvetést. Az alkotmány szerint az Ország­­gyűlés hatáskörébe tartozó sze­mélyi és szervezetalakítási kér­désekről sem lehet országos nép­szavazást tartani, Kolláth szerint pedig a reformok ilyen átalakítá­sok nélkül üresek, értelmetlenek. Egyértelmű választ majd csak a konkrét kérdések ismeretében le­het adni, róluk az Országos Vá­lasztási Bizottság, illetve az Al­kotmánybíróság dönt. Szégyen, ami történt Szégyennek nevezte Lendvai Il­dikó, az MSZP parlamenti frak­cióvezetője, hogy az 1956-os emlékmű avatási ünnepségét három-négy százan folyamato­san bekiabálásokkal zavarták meg, gyalázkodtak, füttyel és motorberregtetéssel fejezték ki nemtetszésüket. A Felvonulási téri állami ceremónián meg­jelent szocialista politikus hoz­zátette: a mellette helyet fog­laló - az avatásra Kanadából hazaérkezett - egykori 56-os hős, Kopácsy Sándor felesége a rendbontók miatt nem mond­ta el emlékező beszédét. A 85 éves Kopácsy Sándorné megrendülten úgy nyilatkozott: beszéddel ugyan nem készült, de szerinte a tüntetők „meggyaláz­ták” az egykori hősök emlékét. Bocskai T. József, az Igazolt Magyar Szabadságharcos Vi­lágszövetség elnöke kijelentet­te: azok, akik az évfordulón Bu­dapest utcáira vonultak, nem szabadságharcosok, semmi kö­zük 1956-hoz. Az emlékmű avatásán ugyan­csak részt vevő Gyurcsány Fe­renc és Demszky Gábor a helyszínen nem kívánta kom­mentálni a történteket. Az oldalakat írta: Arató Judit, Fazekas Ágnes, Hamvay Péter, Herczeg Dóra, Losonczi Gergely, Miklei Ilona, Pungor András, Szendrei Lőrinc, Várkonyi Tibor

Next