Népszava, 2006. október (133. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-26 / 251. szám

NÉPSZAVA 2006. OKTÓBER 26., CSÜTÖRTÖK VÉLEMÉNY Várkonyi Tibor Pellengéren Európában Valamennyire ismét sikerült rontanunk nemzetközi hírnevünkön. Ez nem a szerencsétlen budapesti hétfő dél­utánnal, estével kezdődött, jóval előbb, az őszödi Gyurcsány-beszéd honi fo­gadtatásával és visszhangjával. Ide­haza sopánkodunk azon, hogy mennyi­re megosztott a társadalom, a pártok minden apró részletkérdésen civódnak, nincs az a pénz, amennyiért hajlandók volnának konszenzust keres­ni, de a Nyugat nem annyira ezen hökken meg. Értetlenül figyeli, miért is kellene egy emberként fölsorakozni bár­melyik párt mögött is, hiszen a demokrácia a sokszínűség, kiállás az ellentétes nézetek mellett. Akkor meg mi az oka az ér­tetlenségnek? Sok megfigyelőt az lepett meg, hogy a magyar ellenzék miért tartotta sok­kolónak a miniszterelnök be­ismerését, célzását a „hazugságokra”, amikor a politikában sehol és senki sem az igazmondásban tűnik ki, különösen választások előtt nem. Ez az értetlen­ség persze nem volt egyöntetű. Akadt olyan nyugati baloldali, aki morális megfontolásában könyörület nélkül ítélkezett, és olyan engesztelhetetlen konzervatív is, aki elnézőbb volt. Meg­lepte ugyan Gyurcsány Ferenc kendő­zetlen vallomása, de annak a jelét látta benne, hogy a szocialista politikus el­szántan óhajt szakítani az általa is kár­hoztatott gyakorlattal, új stílust meg­honosítani. Eközben a témát jól ismerő néhány világpolitikai megfigyelő már azon morfondírozott, hogy az egyszer­re föltámadt magyar politikai vihar mi­lyen következményekkel fog elérkezni az 1956-os október jubileumához. Va­jon az ünnepi megemlékezés mellőzi-e majd a széthúzást, az élethalálharcnak föltüntetett szembenállást, vagy fö­lülkerekedik a józan ész, mindenki kész-e megadni a tiszteletet a jeles év­fordulónak? Jó néhány hete már nem volt sok illúzió a határokon túl sem, hi­szen aki megismerte a Fidesz vak en­gedelmességét engesztelhetetlen ve­zetője iránt, eleve tudta, nem lesz itt párbeszéd kormánytábor és ellenzék között, Orbán hívei minden eszközzel igyekeznek majd kisajátítani maguk­nak a megemlékezést, acsarkodás kí­séri a rendezvényeket. És mégis! A Kossuth Lajos téri szá­nalmas közjáték ellenére, amelybe a háttérben a megszokott komikus fi­gurákkal és földúsított közönségükkel egyetemben beleszámították a vá­logatott szónokokkal megrendezett if­jú demokrata gyűléseket is, a hétfői zűrzavar csak meglepte a külvilágot, a tévészékház ostromát újrázó rend­zavaróival, a rendőrségi vízágyúkkal, gumilövedékekkel, könnygázgráná­tokkal. Nem ismeretlen ez Nyugaton sem. Franciaországban szinte már az a kivételes, ha éppen nem történik ha­sonló, Itália rendfenntartói sem kí­méletesebbek, de ami az ünnep ürü­gyén nálunk történt, kedd reggelre mégis a világlapok címoldalára került. Elismert nemzetközi rangjánál fogva, a legvigasztalanabb talán az, amit a lon­doni Financial Times fogalmazott meg. A Budapesten történtek - írta - erősítik az Európai Unió közép-európai aggo­dalmait. Idézett az újság nyugat-euró­pai politikusokat, akik úgy vélekedtek, a magyarországi hangulatra inkább a szorongás, mintsem az ünnepélyesség volt jellemző. A hírmagyarázat szerint a Duna-parti politikai helyzetben ben­ne rejlik mindaz az ostobaság és bal­jóslat, amely most a Közép-Európáról alkotott kép egészét fenyegeti. És ha már ennél az okfejtésnél tar­tunk, idézzük föl azt a két teljes oldalas összeállítást is, amelyet sokszínű mo­zaikká a Le Monde térségbeli szakértői raktak össze, azzal a címmel: „Kelet- és Közép-Európa: a populizmus kísér­tése”. „Dicsőségünkre”, ezt a politikai tájképet Orbán Viktor fotója is illuszt­rálja, azzal a megjegyzéssel, hogy „a jobboldali konzervatív Fidesz vezetője formálisan nem követeli ugyan az 1920 előtti Nagy-Magyarország visszaállítá­sát, de kocsijának a farára ennek a tér­képét ragasztotta, és ezzel mégis ezt a látszatot erősíti a szomszédos államok magyar közösségeiben is”. A lap kedd esti vezércikke ehhez azt fűzte hozzá: „Orbán és barátai gyakran hajlamosak flörtölni a szélsőjobboldallal, hízelegni idegengyűlölő érzelmeinek. A jelenlegi budapesti zavargások törékenynek mu­tatják Magyarországot, éppen akkor, amikor az Európai Unió reményeket fűz a demokratikus megújulás e mo­delljéhez.” H­asonló szellemben írt a konzerva­tív svájci Neue Zürcher Zeitung is. A hétfőn történteket „hideg polgárhá­borús jelenségekként” jellemzi, azzal súlyosbítva, hogy Európában egyet­len társadalom sincs fundamentálisan úgy megosztva, mint a magyar. Mind a jobb- mind a baloldalon hiányzik a készség demokratikusnak elismerni az ellenoldalt. A mai viszonyok alapján úgy tűnik föl (vigasz­talan megállapítás), hogy „Magyarország úton van az elszomorí­tó és potenciálisan ve­szélyes balkanizálódás felé”. Ha belepislantunk az osztrák liberális Der Standardba, a pá­rizsi Libérationba, a patinás rangú Frank­furter Allgemeinébe vagy a „tekintélyesen polgárinak” minősített olasz Corriere della Serába, a provokációkat, a rend­őri föllépést kiváltó erőszakot kivétel nélkül valamennyi a szélsőjobboldal­nak tulajdonítja. A fentebb már szem­lézett Financial Times név nélkül ma­gas rangú uniós diplomatát idézve úgy ítéli meg, hogy „amiket néhány kö­zép-európai politikus ma mond, sok­kal rosszabb annál, mint amit az oszt­rák szélsőjobboldali Jörg Haider va­laha is kiejtett a száján. Ezért vannak Brüsszelben többen is, akik azt tartják, ha ezen országok bármelyikében iga­zi fenyegetés érné a demokratikus in­tézményrendszert, az emberi jogokat, a közép-európai jelenségekkel szemben az uniónak igenis vannak cselekvési le­hetőségei. Meglenne minden törvényes és erkölcsi joga akár a milliárdos pénz­ügyi segélyek visszatartásához, szélső­séges esetben még ahhoz is, hogy a kö­zösség kebelén belül megvonja a sza­vazati jogot attól a tagállamtól, amely letévedne a demokratikus ösvényről”. Ne szépítsük, kemény és vigasztalan szavak, éppen abból az alkalomból, ami két napja Budapest utcáin történt. A kommentátorok zöme nem habozik ezt a fenyegető szélsőjobboldali jelen­séget a Fideszhez és meggondolatlan akcióihoz kötni. A beszámolókban ese­tenként tagadhatatlanul szó esik a túl erélyes rendőri föllépésről is, de a kom­mentáló megjegyzések nem mulasztják el aláhúzni, hogy a rendfenntartó erő­ket provokálták. És mert idehaza a Fi­desz tájékán egyelőre nyoma sincs az őszinte és tárgyilagos helyzetfölmérés­nek, a közeljövőben aligha várható ár­nyaltabb nyugati megítélés. A jelenlegi budapesti zavargások törékenynek mutatják Magyarországot, éppen akkor, amikor az Európai Unió reményeket fűz a demokratikus megújulás e modelljéhez A Fidesz legújabb népszavazási kérdései Munkatársunk, kizárólag az oknyomozó újságírás eszközeivel élve, behatolt a Fidesz legszűkebb agy­trösztjének zárt ülésére, s ott megszerezte a párt legújabb tervét arról, milyen kérdé­sekben kívánnak még a kö­zeljövőben népszavazást in­dítani. Tudjuk, mindez csak utánközlés, ugyanis a meg­szerzett dokumentumot va­sárnap a Magyar Rádió tel­jes terjedelmében ismertette. Besurranó munkatársunk azt is jelenti, hogy a Fidesz titkos agytrösztjének ülésén tepertős pogácsa, buborék­mentes szódavíz volt a me­nü, valamint hogy Kósa La­jos kétszer is elszunyókált, miközben a vezér beszélt, ki ezért őt feddőleg figyel­meztette. Az ülésről egyéb­ként jegyzőkönyv nem ké­szült, így edzenek azokra az időkre, amikor majd hasonló körben kormányülést tar­tanak. Valamint - tette hoz­zá tudósítónk, aki egyébként tepertős poginak álcázta magát amikor a vezér be­jött, mindenki felállt, és há­romszor harsányan azt ki­áltotta: áldassék az ő neve. De tudósítónk azt nem tud­ja, kire gondolhattak. És akkor most lássuk a Fi­desz legújabb népszavazási kérdéseit: 1. Egyetért-e azzal, hogy ezentúl 3,60 legyen a kenyér ára? 2. Egyetért-e azzal, hogy Orbán Viktornak mindig igaza van? 3. Szeretné-e, ha kolbász­ból lenne a kerítés? Vagy in­kább szafaládéból? 4. Kívánja-e hogy a rend­őrség a rá kövekkel, bo­tokkal, Molotov-koktéllal tá­madó békés embereket ke­nyérrel és sóval fogadja? 5. Egyetért-e azzal, hogy töröljenek el mindenféle adót, mert az megélhetési válságba kergeti a magyar embereket, helyette mindenki kapjon fix havi járadékot, aki írásba ad­ja, hogy szereti a Fideszt? 6. Támogatja-e, hogy Só­lyom László köztársasági el­nök napi két nyilatkozatban ítélje el a kormányt? Fordul­jon-e a Fidesz Alkotmány­­bírósághoz, ha szombat-va­sárnap szünetet kívánna az elnök tartani? 7. Egyetért-e azzal, hogy az egyetemistáknak költség­­térítés nélkül járjon a sör, a bor, a pálinka? 8. Egyetért-e azzal, hogy ötöse legyen a lottón a jövő héten? 9. Egyetért-e azzal, hogy állampolgári jogon járjon a Karib-szigeteki nyaralás minden magyar embernek? 10. Kérjük, a következő felsorolásból aláhúzással válasszon! Felhívjuk figyel­mét, hogy csak egyetlen vá­laszt fogadunk el! Hová deportálják Gyur­csány Ferencet? a.) a Hold­ra; b.) a Marsra; c.) Recskre; d.) közös cellába Kerényi Imrével; e.) Balatonőszöd­­re; f.) Szárhegydűlő-Sára­­zsadányba? Mivé válasszák Orbán Viktort? a.) királlyá; b.) herceggé; c.) vezénylő tá­bornokká; d.) főmuftivá; e.) brigádvezetővé; f.) őrsi mó­kamesterré; g.) Torgyán Jó­zseffé; h.) Csurka Istvánná? Miként jellemezné a ke­reszténydemokrata Semjén Zsoltot? a.) igazi keresz­tény ember; b.) bülbül sza­vú rózsa; c.) a hit igaz vé­delmezője; d.) szakállas bá­csi; e.) a Jóisten magyar hangja. Ön szerint mikor lesz rend az országban? a.) ha Orbán Viktor lesz a mi­niszterelnök; b.) ha Orbán Viktor lesz a miniszterel­nök; c.) Ha Orbán Viktor lesz a miniszterelnök. M­ásrészt Munkatársunk behatolt a Fidesz zárt ülésére, s ott megszerezte a párt terveit arról, miről kíván­nak még népszavazást indítani János 7 Démonokkal harcoló Orbán Viktort láthatóan elhagyta a realitásérzék maradéka is. Ked­den, az Európai Néppárt frakciójának ülésén legszívesebben az egész uniót Magyarország ellen uszította volna. Egyebek mellett ezt mondta: „Az Európai Uniónak világossá kell tennie, hogy nem nyújt segédkezet semmilyen megfontolásból hazug és csaló, a kom­munizmus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányzatoknak.” „Közép-Európában létrejött a posztkommunista elitek és a verseny­képességi ideológia bizarr egyesülése.” Ezzel mintegy írásba adta az általa követett politika alaptételét, a minél rosszabb, annál jobb elvét. Szemrebbenés nélkül feláldozná ezért a magyar nép egyet­len komoly esélyét. EU-pénzek nélkül - ő pontosan tudja - hazánk végzetesen leszakadna a fejlett világról. Ha pedig már azt a csa­pást meg kellett élnie, hogy a konvergenciaprogramot befogadták, valami újat, valami kártékonyabbat kellett kieszelnie. Itthon ügy­döntő népszavazás hamis ígéretével szedálja híveit, külföldön pe­dig rutinier módjára agitál a törvényes kormány ellen. Ebben pe­dig - tegyük fel, jóhiszemű - tettestársa Wilfred Martens, az Eu­­rópai Néppárt elnöke. Őt ugyanúgy utcára - a maga zsákutcájába - vitte Orbán, mint valamennyi emberét, akik hinni akarnak még benne. Akik nem ismerik fel, hogy démonokkal küszködik a mai Orbán. Akik a valahai népvezért, a karizmatikus ifjú politikai ti­tánt szeretnék látni egy öregedő, az aláírások gyűjtésében üdvözül­­ni és kiteljesedni vágyó fáradt krakélerben. Aligha véletlen, hogy Rassmussen, az Európai Szocialisták Pártjának elnöke így írt jobb­oldali kollégájának, Martensnek: „A legfinomabb megfogalmazás szerint is rossz ízlésre vall, ha az 1956-os felkelés 50. évfordulóján kormányellenes rendezvényen vesz részt. Legrosszabb esetben akár a magyar demokrácia aláásásának is tekinthetjük ezt.” „Riasztó szá­momra, hogy aktívan támogatja ezt az embert. Vitán felül áll, hogy a magyar kormányt törvényesen választották meg, Orbán úr a de­mokratikus politizálás kereteit a legvégső határig feszíti.” A Fidesz elnöke - és ez mindjobban látszik - nem csupán pártja számára kez­dett vállalhatatlanná válni. Immár Európa bölcsebbik fele sem ha­bozik félretenni miatta a diplomácia finom retorikáját. Orbán Vik­tort meg kellene szabadítani démonjaitól. Ebben áll elvbarátai, egy valamikor majd ismét szalonképessé válható Fidesz vezetőinek fe­lelőssége. És ez immár Európa érdeke is Veress Jenő Pápai Gábor rajza A kitervelt igazság Révész Máriusz mégis feljelentést tesz az őt bántalmazó rendőrök el­len. A fideszes honatya, akit hét­főn valahol az Astoria környékén bántalmaztak, amikor saját be­vallása szerint parlamentert akart játszani. Mint mondta, nem azt várja, hogy a rend valahol közép­szinten álló őreit büntessék eltört lapockája, fejsérülése miatt. Szá­mára az a fontos, hogy derüljön ki az igazság. Ami október 23-án történt, gumilövedékekkel, könny­gázzal, ütlegelésekkel együtt, azt hidegvérrel előre kitervelték­­ valakik. Fideszes körökben ne­­vesítenek is: a „magas” rendőri vezetőket utasították arra, a ran­dalírozókat szorítsák az ellenzéki párt hívószavára egybegyűlt, bé­kés demonstrálók közé. Az Astoriánál valóban nyu­godtan zajlottak délután négytől fél hatig az események. Az egy­begyűltek csak halkan zsidóztak, lehetett ugyanis hangosan kom­csizni, szidni az ördögtől való bal­oldalt, amelyik e nemzettől test­idegen. Az egyik hölgy is alig hall­hatóan közölte mobiltelefonján ke­resztül vélhetően suhanc korú fiá­val, hogy ha kedve tartja, nyu­godtan borogasson gépkocsikat a Belvárosban, de a rendőrök elől szaladjon el. A tömeg érezhetően azt várta, történjen már valami, legyen forradalom, s a mobilokon ők is megüzenhessék, ha nem is azonnal az utókornak, de legalább a közelben randalírozóknak, hogy felkelt a nép! Derüljön ki az igazság - hajto­gatják sokan hétfő óta görcsösen. De mindenki arról álmodik, hogy kizárólag az ő igazsága létezik, s ezt rögvest megerősíti az egye­sek által mocskolt rendőrség vagy a nemzetbiztonságiak, a külföldi tudósítók, kormányok. Az As­toriánál emlékezők arról hallani sem akarnak, hogy vezetőik ta­lán hibáztak, hiszen ebben a han­gulatban az évfordulón nem kel­lett volna pártrendezvényt tar­tani. Nem kellett volna hetek óta a parlamentben, a nyilas időkben hírhedté vált árpádsávos lobogót egyszerű nemzeti jelképként fel­tüntetni, és tisztes távolból fi­gyelni, ahogy­­ Dávid Ibolya ta­lán kicsit erős megállapítása sze­rint - „weimarizálódni” kezd az ország. A hétfői békés tüntetésen a leg­többen tudták, mi történik néhány sarokkal odább. A telefonhívások­ból, alkalmi röplapokból, ame­lyeken arról értesítették az egy­re vérmesebb hangulatú tömeget, hogy a Bajcsyn vízágyúval lövik az embereket a rendőrök. Mi is az igazság? Talán egy­szer megtudjuk. Addig azonban annyit, a Fidesz-tü­ntetés résztve­vőit a színpadról arra kérte Philip, vigyázzanak magukra hazafelé. Arra azonban nem, vagy leg­alábbis nem elég hangosan, hogy forradalmi hangulatukban ne in­duljanak el a Deák tér felé, kü­lönösen ne pici gyerekekkel. Fazekas Ágnes NÉPSZAVA SZOCIÁLDEMOKRATA NAPILAP ALAPÍTVA 1873-BAN Tiszteletbeli főszerkesztő: FEJTŐ FERENC Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Szerkesztőbizottság: HORVÁTH ISTVÁN, DÉSI JÁNOS, KATONA JÓZSEF Lapszerkesztők: HAHN PÉTER, MUZSLAI KATALIN, TÓTH JENŐ ■ Képszerkesztő: KIS ZOLTÁN ■ Belföldi rovatvezető: SEBES GYÖRGY, helyettese: HORVÁTH ÉVA, SIMON ZOLTÁN, szerkesztők: FÜSI PIROSKA, GYÉMÁNT MARIANN, PODHORÁNYI ZSOLT, PÓR VILMOS ■ Fotó rovat­vezető: WEBER LAJOS ■ Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS ■ Publicisztika, Szép Szó: ANDRASSEW IVÁN, KOZÁR ALEXANDRA ■ Sportrovat-vezető: VARGA T. RÓBERT A sportrovat partnere: MobilPress Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, HORVÁTH ILDIKÓ, KEPECS FERENC, SZABÓ IRÉNÉ, VERESS JENŐ ■ Magazin, szolgáltatás: SZIGETI PIROSKA ■ Vezető tördelőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja az Editorial Kft. ■ Ügyvezető igazgató: RAJCSNÉ BUJNYIK ÉVA ■ Technikai igazgató: TÓTH JENŐ ■ Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA ■ Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. ■ Postacím: 1430 Budapest, Pf. 4. Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 ■ Elektronikus levélcím (e-mailcím): nepszava@nepszava.hu ■ Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 ■ Terjesztés, telefon: 477-9000/130, telefax: 477-9020. ■ Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu ■ Terjeszti árusításban a LAPKER. Rt., előfizetésben a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága. Előfizethető az ország bármely postáján, a hírlapkézbesítőknél és a kiadónál. További információ: hirlapelofizetes@posta.hu, 06/80-444-444 vagy 06/80-200-502. Előfizetési díj egy hónapra 1980 Ft, negyedévre 5799 Ft, fél évre 11 430 Ft, egy évre 22 524 Ft. MŰTES7 Nyomdai előállítás: Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája ■ Felelős vezető: BURJÁN NORBERT vezérigazgató-helyettes ■ ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti­­!* pri^i-amSIt

Next