Népszava, 2007. március (134. évfolyam, 51-76. szám)
2007-03-03 / 53. szám
2007. MÁRCIUS 3., SZOMBAT Női szalon Kővári Orsolya Lassan már színháztörténelemnek számít az a nevezetes eset, amikor Schell Judit megkapta Olga szerepét a Három nővérben. Aki bármilyen előzetes ismerettel rendelkezett az akkori Radnóti Színház társulatáról vagy Schellről, legalább még egyszer rápillantott a színlapra, vajon jól olvasta-e a szereposztást. A hitetlenebbek még a nyomda ördögére is gyanakodtak. Olga felelősségektől túlzsúfolt, szorgos élete, a nagy szerelmekről és sorsfordulókról már lemondó bensője nem kifejezetten Schell Judit után kiált. Bár, ha alaposabban belegondolunk, ki tudja? Schell alkatának éppen az a legfőbb varázsa, hogy nem szükséges behatárolni. Nem kell skatulyát húzni rá ahhoz, hogy a rendezőnek eszébe jusson róla valami. Éppúgy elhisszük róla, hogy pincér- vagy mosónő, mint hogy lusta úrilány vagy decens kiskosztümbe szorult értelmiségi. Külsejével kedvére játszik, és irdatlan belső energiákat mozgósít - vagy ha kell, kitörésre készen tárol. Nem rideg és szenvtelen, de soha nem pancsol a ragacsos érzelmekben. Jó ízlése van és tartása. Test- és viselkedéskultúrája. A legkülönfélébb érzelmek felmutatására képes, Így aztán elképzelhető, hogy van az a Három nővér-koncepció, amelyben Schell Olga, noha Verebes István rendezése nem az volt. Ezzel együtt az előadás nem azért bukott meg, mert Schell nem tudta eljátszani Olgát, hanem többek között azért, mert nem volt Másája. Sakk-matt (mármint a rendezőtől a rendezőnek), így vagy úgy, Schell Juditnak a Három nővér jelentette az ugródeszkát a Radnótiból. Meg az idő. Schell a főiskola után rögtön ott kezdett, ragyogó szerepeket kapott, Bálint András és Valló Péter féltő gonddal csiszolgatta tehetségét. A Ványa bácsi Szonyája pályája mérföldköve lett. Csodás alakítás volt, játékának mélysége, jelenlétének különös fojtottsága hatalmas drámává duzzasztotta a sivár orosz vidék magányában éldegélő lány szerelmét. Esendőségét, érzelmi ügyetlenségét feltétlenül szeretni kellett. Lénye megkerülhetetlennek hatott, vallomása mellett Szervét Tibor Asztrovja sem mehetett el érintetlenül. Fiatalon osztották rá Jonnét Gerhart Hauptmann Patkányokjában. De nem úgy játszotta ám, ahogy azt a korábbi feldolgozásoknál megszoktuk. Mivel Schell mindig intellektusból (is) merít, nem gyilkosa szerencsétlen primitívségére helyezte a hangsúlyt, komplett belső drámát gyártott helyette, lelki betegséggel, módosult tudattal, depresszív árnyalatokkal - mindennel, ami csak kell a végső tragédiához, így figurája tébolya e lelki komplexitásból adódóan a szokásosnál jóval felkavaróbbnak hatott. Vérbő Mirandolinája volt Goldoninak, népes rajongótábor előtt játszhatta hosszú évekig az Anconai szerelmesek tűzről pattant Dorináját. Itt kell megemlíteni, Schell remek táncos. Négyévesen kezd balettozni, rövid ideig lovagol, majd további tizenegy éven át versenytáncol. Egyszerre veszik fel a Színművészeti- és a Táncművészeti Főiskolára. A színházat választja. Döntését megalapozza a drámatagozat, emellett a tánc nem nyugdíjas állás, úgy érzi, színészként több lehetőség várja, így is van. Nagy kár lett volna például, ha nem játssza el A kripli bajuszos ír öregasszonyát. Az Anconai szerelmesekben tökéletes testét oly nagy élvezettel bedobó Schell imádja ezt a szőrös, gondozatlan, túlsúlyos vénséget. Igen jó is benne. Meg aztán, a lehetőségekhez visszatérve, annál nagyobbat elképzelni is nehéz, mint hogy valaki Csomós Marival kokettálhatja végig az előadást, méghozzá egyenrangú partnereként. Persze a lehetőség nagy adomány, de önmagában édeskevés, ha a színész nem bír élni vele. Schell Judit bír, nemcsak a színlapon és a szövegkönyvben, a színpadon is igaz partnere Csomós Marinak. Nincs ennél nagyobb elismerés. A Nagymező utcai kis műhelyből a Nemzetibe vezet az útja. Hogy jól döntött-e, arra az elmúlt évek színházi élményei nem adnak meggyőző választ. Hiszem, hogy a továbbiak fognak. Mert Schell értékesebb színésznő annál, hogy térdig álljon a langyos vízben. És most ez van. A Mohácsi János rendezte Sárga liliomon túl nemigen tud egyéb minőségi színházi produkcióban villogni. Van persze néhány említésre méltó szerepe az elmúlt évek terméséből - például Lady Anna a III. Richárdban —, de lehetőségei sokszor értelmetlenül besülnek. Itt van mindjárt a legbosszantóbb. Megkapja Nemesváraljai Gyarmaty Róza szerepét a Boldogtalanokban. Igazi ajándék, sötét történet, benne a legmegrendítőbb és legkomplikáltabb női sorsok egyike. A baj csak az, hogy Ács János rendezésében nincs Húber Vilmos. Fizikailag persze van, László Zsolt alakítja, de ez köszönő viszonyban sincs Füst Milán Húberével. László Zsolt (és/vagy Ács) „titoktalanította” az éppen megfejthetetlensége miatt ellenállhatatlan férfit. Ezzel aztán feladták a leckét Schellnek. Aligha létezik olyan színésznő, aki ilyen körülmények között olthatatlan szerelmét indokolni tudná. Nagyobb szerencsével jár mostanság a filmesekkel. A Goda Krisztina rendezte Csak szex az elmúlt évek legnagyobb magyar közönségsikere, Romhányi Gábortól a Konyec az idei filmszemle fődíjas alkotása. Most a színházban is nagy dobás vár rá, a Hermelin Tóth Herminje. És épp eljött az ideje egy újabb falrengető sikernek. Hermelin előtt, Boldogtalanok után Schell Juditnak épp az a legfőbb varázsa, nem kell rá skatulyát húzni ahhoz, hogy a rendezőnek valami eszébe jusson róla Forrás: Népszava-archív Szendrei Lőrinc Paedlomyces aff. farinosus, vagyis egy új, még név nélküli rovar patogén gomba. A gyilkos kullancsok ősellensége. Alig néhány hete védte meg diplomamunkáját Harsányi Ditta, aki az elmúlt esztendőkben a fent megnevezett különleges, az átlagember számára alig-alig ismert tudományos kutatás eredményeképpen megtalálta az eddig ismeretlen gombafajtát a mindannyiunk által rettegett kullancsokkal szemben. Hosszú, betűkből és számokból összeálló képletet mutat. Azonnal megadom magam. Számomra képtelenségnek tűnik a kódnak a megfejtése, kicsit úgy érzem, mintha valami titkosírással szembesülnék. És nem járok messze az igazságtól. Valóban egy titkot rejt ez a kód, hiszen egy olyan rovarpatogén gombát takar, amelyről eddig a világ tudományos közvéleménye semmit sem ismert. Harsányi Ditta dr. Bratek Zoltán biológus adjunktus tanártól kapott kedvet arra, hogy a vegyészmérnöki diplomája megírásához olyan biológiai lehetőséget kutasson föl, mellyel a körülbelül negyven betegséget - köztük halálosat is - okozó kullancsokkal szembeni védekezés kialakítható. A szisztéma rendkívül egyszerű és ugyanennyire brutális. Valójában arról van szó, hogy ezek a gombák, ha beborítják a kullancsot, bárhol érintkeznek velük, mint egy gyilkos háló, elpusztítják. Elemeire bontják a rovart. A molekuláknál is kisebb, apróbb részleteket kellett megismerni ahhoz, hogy lássa, miként is válhat az ember védetté a természet egyik legaljasabb gyilkosával szemben. A korábbi morfológiai vizsgálatok kimutatták, hogy ez az új gomba semmi máshoz sem hasonlítható. Innentől kezdve az volt a feladat, hogy pontosan analizálják annak DNS-láncolatát, mikor is eddig ismeretlen, korábban nem azonosított rovarpatogén gombával találkoztak. Tehát van a kullancsnak a természetes környezetre, az emberre Gonosztevők ellen spórákkal nem veszélyes ellenszere, így egymásra lehet ereszteni a biológiai ellenségeket. A fiatal, frissen diplomázott hölgy tanárai tiszteletét is kivívta, hiszen egy olyan kutatás nyomán jutott a megoldásra, mely eddig nem szerepelt a magyar biovegyészet tárgykörében. És akkor most mi lesz? Mit lehet ezzel kezdeni? — kérdezem, miközben magam is felmérem, hány és hány gyermek került már veszélybe kullancscsípések miatt. A válasz egyszerre optimista és naiv. Biztos benne, hogy mindazok a környezeti változások, amelyekről mind többet beszélünk, nem csupán az egészségvédőket, de a gyógyszergyártókat is arra sarkallják, hogy a kullancsokkal szemben a mérgező anyagok nélküli, természetes ellenszereket dolgozzák ki. Ditta a következő fél évet annak szenteli, hogy megtalálja ipari gyártási lehetőségét ennek a rendkívül humánus anyagnak. Iszonyatos kullancsinvázió várható a következő években, ha a globális felmelegedés már eddig is tapasztalható hatásai fölfokozódnak. Amit ez az új felfedezés kínál, az a legtisztább védekezést nyújtja az egyik legalantasabb gonosztevővel szemben. Az ősellenséget sikerült megtalálnia egy mindössze huszonöt éves vegyészmérnöknőnek. Harsányi Ditta, a mindössze huszonöt éves vegyészmérnök magát az ősellenséget találta meg Fotó: Demecs Zsolt SZÉP SZÓ Nyughatatlanok Scipiades Erzsébet Úgysem fogja megérteni, nem érti meg senki az életem, mondta a bőrfiatalító, és belekezdett. Volt egyszer egy feleségem, s miután megszülte a két fiunkat, egy nap elém állt, és azt mondta: „Orvos szeretnék lenni én is.” Nekem akkor már az életem beállt. Volt házunk, pacientúrám, és mert szerettem a feleségem, azt válaszoltam, rendben. És elköltöztünk Debrecenbe. A feleségem fogorvosnak tanult. Két év után elém állt, és azt mondta: „Meggondoltam magam, nem akarok gyógyítani, más szájában turkálni, üzletasszony szeretnék lenni.” Debrecenben épp akkoriban épült ki a McDonald’s hálózata, és mivel szerettem a feleségem, beléptünk, ott volt hozzá a pénz, az eladott kecskeméti ház ára. A feleségem az üzletasszonyságot Pesten tanulta, és amikor végzett, elém állt, és azt mondta, az ország másik felébe vágyik, és mert Sopronban épp akkoriban hirdettek meg egy éttermet, odament. Egy évig ingázott, azután költöztünk mi is. Eltelt megint pár év. Egy nap a feleségem megint ott áll előttem, és mondja: „Ügyvéd akarok lenni.” Szerettem nagyon a feleségem, ezért elgondolkodtam, és azt válaszoltam, rendben. És akkor is így tettem, amikor már nem ügyvédnek, hanem lakberendezőnek tanult. A feleségem családja roppant furcsa. Anyósom, apósom elváltak, mikor a feleségem még csak tizenhét éves volt. Azóta nyughatatlanok. Apósomat kilencszer költöztettem, az anyósomat tizenötször. Ez egy vándor család, és amikor a feleségem azzal állt elém, hogy mellettem bele lehet fulladni az unalomba, a szívem összeszorult, és alig kaptam levegőt. Előbb összeroppantam, azután leültem gondolkodni. Hogy van két fiunk. És akarom, hogy anyjuk is legyen. És kötöttem a feleségemmel egy szerződést. Hogy vesznek egy házat az anyósommal, melynek a törlesztőrészleteit, a havi hetvenezer forintot én fizetem. De csakis addig, amíg a fiaim anyja a várost itt nem hagyja. Ha a házat elhagyná, eladná, abban a pillanatban ki kell engem fizetnie. Egy összegben. A másik megállapodás meg úgy szólt, hogy a gyerekek a hétből négy napot vele töltenek, hármat pedig velem. Röghöz akartam kötni a volt feleségemet, a fiaimnak pedig mindent meg akartam adni. Még csak hét-nyolc évesek voltak, amikor tanulni átküldtem őket a határ túloldalára, Burgenlandba. Reggelente fölültek a vonatra, és tíz-tizenkét perc után megérkeztek egy osztrák iskolába. Két év után jól beszéltek németül, és többé hallani sem akartak a magyar iskoláról. Ott kint mások a módszerek, az életre is másképpen készítik fel a gyerekeket. Volt, hogy egy napra bankba vitték őket, hogy jövendő felnőtt életük legfontosabb színterét már hét-nyolc évesen megismerhessék, azután mindenkinek számlát nyitottak. Máskor autóba ültették őket, mentek egy darabon, majd rá kellett lépniük a fékre, azért, hogy megtapasztalják, hány másodperc és méter a féktávolság. A fiaim ma tizenöt és tizennyolc évesek. Az egyik Amerikában tanul, a másik még Ausztriában. Már csak három év, és akkor megszüntethetem a volt feleségem röghöz kötöttségét.