Népszava, 2007. április (134. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-02 / 77. szám

NÉPSZAVA 2007. ÁPRILIS 2., HÉTFŐ Tóth Bálint Péter Csontváz a szekrényben Ugye emlékeznek még a Tokaj-ügyre és Mayer Arankára, aki tartva attól, hogy volt férje, Szász I. Attila teljesen kisemmizi a házastársi közös vagyonból, nyilvánosságra hozta az elhíresü­lt doku­mentumokat. Az asszony jókora botrányt kavart. Kiderült, hogy a taggyűlésszerű baráti összejöveteleken Orbán Viktor még miniszterelnök korában tanácsokkal látta el a Szárhegy dűlő-Sárazsadány- Tokajhegyalja Kft., röviden a Tokaj Kft. tulajdonosait, amelynek felesége, Lévai Anikó is tulajdonosa volt. Lett is nagy hajcihő. Az érintett kft. sajtópert kezdeményezett az Élet és Irodalom ellen, a párt pedig Mayer Arankát támadta meg egy külön erre a célra rendezett sajtótájékoz­tatón. Még parlamenti vizs­gálóbizottság is alakult az ügyben. A vizsgálóbizottság több hónapos fáradságos munkával oda jutott, ahonnan elindult. Minden maradt a régiben. Nem sikerült Orbán Viktort igazán sarokba szorítani, pedig a volt miniszterelnöknek akadt néhány sajátos állítása. Például kétszer is hangsúlyozta, hogy felesége nem vásárolt tokaji földte­rületeket a miniszterelnöksége alatt Szász I. Attilától, holott a tulajdoni lapok és az adásvételi szerződések adatai szerint jó 30 000 négyzetméternyi földet vásárolt Lévai Anikó éppen Mayer Aranka volt férjétől a megtagadott időszakban. Ez bizony valótlan állítás volt a ja­vából, és azért írok „valótlant”, mert a „hazugság” szót a politikai „elit” egy része már lefoglalta, és kizárólagos használatra besorolta a polgár, a nemzet, Magyarország és a többi közé. A bizottság 2005 novemberében be­fejezte tevékenységét, mindenki ment a dolgára, és Mayer Aranka vagyonmeg­osztási pere is folytatódott. A per közel négy és fél éve tart, és a bíróság szak­értőt is megbízott a Tokaj Kft. tényleges értékének a megállapítására. Ennek is már több mint egy éve. Most itt tartunk. A vagyonmegosztási per legutolsó tárgyalása idén március 8-án volt, ahol Szász igen érdekes kijelentéseket tett. Magától értetődően közölte a bírósággal, hogy sok szép földet vásárolt Tokajban a saját nevére Madarász László, Kékessy Dezső és Lévai Anikó megbízásából. Azt is elmondta, hogy „a barátaim soha nem féltek attól, hogy nem kapják meg a pén­züket, és hogy bármilyen elszámolási vita keletkezne közöttünk”. A bíróság érdek­lődésére, hogy miért nem vásárolt ki-ki a saját nevére tokaji ingatlanokat, Szász kimerítő magyarázattal szolgált: ennek „megmagyarázhatatlan okai vannak.” Orbán erről egészen másként nyilat­kozott a parlamenti vizsgálóbizottság előtt: „.. .valószínűtlennek tartom, hogy a feleségem, aki egyébként egy jog­végzett asszony, megbízást adott volna valakinek arra, hogy az ő nevében, de ne a saját nevére vásároljon. Tehát ezt kizártnak tartom.” Orbán Viktor vizsgálóbizottság előtt tett kijelentései és Szász I. Attila jegy­zőkönyvezett beszámolója között óriási ellentmondás van. Egyikük - udvariasan szólva - téved a tokaji földeket illetően. Nem volt ez mindig így. Abban például egyezett a véleményük, hogy a Szász- Mayer-féle üzletrész nem ér egy fityinget sem. Orbán Viktor még a vizsgálóbizott­ságnak is kifejtette, hogy Szásznak vélhe­tően igaza van, amikor 0 forintra értékeli a Mayer Arankával közösen birtokolt üzletrészt, hiszen „...amikor egy váló­perben kiderül, hogy most osztozkodni kell a vagyonon, akkor kiderül, hogy ez a cég valójában nem ér semmit...” (Hogy lehangoló történetünkbe némi humor is kerüljön, Orbán azt is elmondta, hogy miként kapott a felesége névértéken 11 millió forintot ezért a semmiért, holott tulajdonrészük aránya megegyezett a Szász-Mayer-féle tulajdonrésszel. ) Tehát a volt miniszterelnök mintegy „tanúsította” Szász állítását: az üzletrész értéke pont 0 forint, azaz Mayer Aran­ka jobb, ha meghúzza magát, és nem kaparkodik a jussáért, mert esetleg újabb tartozásokat vesz a nyakába. Szász viszont megcáfolja Orbánt, és jegyzőkönyvbe mondja, hogy de bizony, ő személyesen vásárolt a saját nevére földeket a tagok, többek között Lévai Anikó, vagyis az Orbán család pénzén. Micsoda dolog ez? így kell meghálálni egy hajdani miniszterelnök támogató nyilatkozatát? Szász J. Attila nyilván nem így gondolja, számára ezek teljesen természetes tranzakciók voltak, hiszen a kérdéses időszakban vagy 25 ingatlant „adott el” a kft. tagjainak oly módon, hogy „...ezek mögött semmiféle pénz­mozgás nem volt”. Új arisztokrácia...? Ugyan, van ne­künk régi-új bőven. Az is lehet, hogy mindenkinek igaza van. Szász valóban strómankodott, de Orbán erről nem tu­dott semmit, mert felesége, Lévai Anikó nem avatta be a részletekbe, csak egyszerűen odaadta pénzt Szásznak, és ezzel a dolog el is volt intézve. Talán meg akarta kímélni a férjét az ilyen csipcsup ügyektől, bár Orbán Viktor akkoriban még csak egyszerű minisz­terelnök volt, és nem pedig az ellenzékbe kényszerült nem­zet szakrális vezére. Ennek ellentmondani látszik a tény, hogy Orbán gyakran volt együtt a kft. tulajdonosaival különböző étkezésekkel egybekötött, taggyűlésnek nem nevezhető összejöveteleken. Orbán ugyan kijelentette, hogy „én Kékessy Dezsővel soha semmilyen üzleti kérdés­ben szót nem váltottam”, de azért joggal feltételezhetjük, hogy eljutott hozzá a hír: a Szász I. Attila nevén lévő földterületek egy része az ő tulajdona is. Biztos arról sem tudott semmit, hogy Szász olyan területet ad bérbe a cégnek, amelyet há­rom hónappal korábban adott el Lévai Anikónak. Ez nyilván a szokásos eljárás bizonyos körökben. Nagy pech, hogy éppen Szászt nem idézte be a vizsgálóbizottság. Amit nekik több hónapos munkával nem si­került elérni, azt Szász egy pillanat alatt elintézte a gödöllői bíróság épületében: tételesen cáfolta a volt miniszterelnök állításait. (A vizsgálóbizottság védel­mében megemlítem, hogy a gödöllői bíróság tárgyalótermében egy fikarcnyi ellenzéki vétójog sincs, ami megakadá­lyozhatta volna Szász I. Attila szavainak jegyzőkönyvezését.) A következő - júniusi - tárgyalásra a gödöllői bíróság beidézi a kft. volt és jelenlegi tagjait. Tekintélyes névsor: dr. Lévai Anikó, dr. Duda Attila, dr. Kékessy Dezső, Madarász László, dr. Szász I. Attila. Ha megjelennek, izgal­mas tanúvallomásokra számíthatunk. Netán Szász belemondja Lévai Anikó szemébe, hogy a férje valótlanságot állított a vizsgálóbizottság előtt? Nem tudom. Talán még újabb csontvázak is előkerülnek a szekrényből, újabb ellent­mondások is felbukkannak az ügyben. Leragasztott becsület Nem tudom, mi az adatvédelmi biztos véleménye az esetről, de ha helyeselné, az az állampolgár információs jogának súlyos sérelmét vetné fel Talán fel sem kell idéznem az elmúlt hét legszörnyűbb tra­gédiáját, a pénzszállító autó kísérőjének brutális lemészár­lását. Kollégája menthetetlen árulását, mely során épp az ő védelmére kelő - mert a becstelenségről mit sem sejtő - fiatalembernek meg kellett halnia. Nézem a helyszíni képeket, és nem értek semmit. Egy véres furgont látok, a szeren­csétlen áldozat vére kenődött el rajta. A vérfoltba szinte be­letapad a ragasztószalag, mely csomagolópapírt rögzít. A pa­pír pedig eltakarja a biztonsági vállalkozás nevét, logóját. Nem értem, hogy egy em­berölés, egy rablógyilkosság bizonyítékát — mert az autó is bizonyíték —, miképpen manipulálhatja így a szakmai presztízsféltés. (Bűnügyi szemlebizottság-vezető is­merősöm annak idején saját főkapitányát is kipenderítette a helyszínről, pedig ő csak be akart nézni. És a tábornok utóbb elnézést is kért, amiért illetéktelenkedni akart.) Nem értem tehát, hogy ki és miképpen tehette meg, hogy összeragtapaszozza az autót. Civil polgár tette? Hogy fért oda? Ha rendőr tette, magától vagy utasításra? Ha utasítot­ták, a parancs kiadója milyen érdekek mentén döntött? Akárhogy is: a tragédia fel­fedezésekor még semmit sem lehetett tudni a körülmények­ről, így a cég inkognitójának megőrzése érdekében tett beavatkozás akár az eljárás akadályozása is lehet. Vagy a vállalat vezetői már akkor tudták, hogy alkalmazottjuk bűnöző? Segíthettek volna esetleg a nyomozóknak. Ez szerintem azonnali ügyészsé­gi vizsgálatot követel. Nem tudom, mi az adat­védelmi biztos véleménye az esetről, de ha helyeselné, az az állampolgár információs jogának súlyos sérelmét vet­né fel. Remélem, szót is emel. Nézzük, miért? Ha egy BKV-busz balesetet okoz, akkor a cég jó hírének védelmében az egész kék monstrumot rendőri segédlet­tel átfestik, letakarják, elás­sák, csak, hogy a kamerák ne lássák hovatartozását? Ugye ez képtelenség? Ha egy repülő lezuhan, ha egy polgármester korrupt, ha egy gyárban tűz üt ki, ha egy kórházban műhiba történik, akkor sem ismerhetjük meg a légitársaságot, a várost, gyá­rat, a kórházat? Elképzelhet­jük, hogy a móri vérengzés utáni első órákban letakarják az Erste bank nevét? Történt már sok hasonló bűneset, nem csupán pénz­­szállítóval, de biztonsági őrrel, banktisztviselővel, ügyféllel, járókelővel is. Postásgyilkos­ság esetén a posta az első, „aki” az áldozat családjának segítségére siet, gyorssegélyt folyósít, képviseletet biztosít. Igyekszik enyhíteni azt, amit meg nem történtté tenni már nem lehet. Rendőrt ért táma­dás esetén a rendőrség, katona esetén a honvédség segít és így tovább. Mármost nagyon hiányzik valami ilyenféle mondat. „Nézzék, a mi alkalmazot­tunk - általunk időben fel nem tárt — aljassága miatt a mi másik, lelkiismeretes al­kalmazottunknak meg kellett halnia. Ez olyan felelősség, amit mélyen átérzünk, és ezt meg ezt tesszük...” Nyíltan, becsületesen. És miért nem lép ilyenkor a szakmai kamara, a többi vál­lalkozás? Ha egy cég elbújik, az átlagember mindegyikre gondolhat, mint olyanra, mely gyilkosokat alkalmaz. A vállalat embere becsüle­tes volt, bátor volt, és belehalt. A bujkáló cég - remélem, kiderül, melyik - gyáva. Méltatlan arra, hogy a tisztes­séges emberek egy percig is megbízzanak benne. Kemény szavak? Igen, én azonban nem ragasztom le a nevemet a cikk végén! VÉLEMÉNY publicisztika@nepszava.hu 7 Kóka leckéje Kóka János egy paraszthajszállal ugyan, de győzött. Nagy kérdés, vajon ez a győzelem egy újabb nyerő szériát jelent a „siker” szót címerébe felvéső új pártelnöknek, vagy az SZDSZ lecsúszásnak folytatását? Kóka Jánosnak meg kell azzal küzdenie, hogy meglehetősen sokan őt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök SZDSZ-be delegált helytartójának tekintik. Ha nem cáfolja ezt, akkor kérdés, ki szavaz majd a szabad demokratákra, amikor közvetlenül is le­het a szocialistákra. Ha viszont nagy dérrel-dúrral azt akarja megmutatni, hogy ő igenis nagyon mást akar, mint az MSZP, újra csak a Fidesz dörzsölgetheti a tenyerét. Az izgalomra amúgy nem csak az SZDSZ-eseknek van okuk, hanem mindazoknak, akik hosszabb távon reménykednek a bal- és liberális kormányzatban. Ugyanis SZDSZ nélkül nincs sok esély győzni. Éppen ezért nem egy néhány százalékon álló párt belügye az, mi történik, hanem az egész ország sorsát befolyásoló kérdés. Első körben egyrészt nyilván nem is tehet mást, mint Fodor Gábort a lehető legjobban bevonja a pártvezetésbe, támogatja riválisa esetleges miniszteri vagy frakcióvezetői ambícióit. Különben ez a kis párt menthetetlenül kettészakad, és eltűnik a politikából. Másrészt - bár a régi nagy SZDSZ-esek többsége Kókát támogatta - mégiscsak vissza kellene nyúlnia az igazi, régi szabad demokrata hagyományokhoz is, és példát venni arról az időszakról, mikor mondjuk Sóti Otília és Kőszeg Ferenc neve is fémjelezte ezt a pártot. Második körben pedig az SZDSZ-nek most hosszútávra kelle­ne játszania. A sok hibásnak bizonyult rossz döntés következte­téseiből kiindulva rengeteg tekintetben újra kellene pozícionálni a szervezetet. Én ugyan nem hiszek abban, hogy egy pártot úgy kell vezetni, mint egy nagy céget, sőt abban sem, hogy lehet ar­ra kormányozni, hogy esetleg a mai ellenzékkel is képes legyen együttműködni - mert ez inkább csak elméleti lehetőség most. De, különösen ingyen, semmiképpen nem akarok tanácsokat adni. Ám abban biztos vagyok, hogy rengeteg mindent újra kell gon­dolni, és bizony arra az időszakra is kell forgatókönyvet készíteni, amikor már nem Orbán Viktornak hívják a jobboldali párt elnökét. Ez nyilván nem holnap következik be, de hogy előbb vagy utóbb eljön, az bizonyos. És az is, hogy abban a pillanatban nagyon sok minden megváltozik, és erre az SZDSZ-nek is már most el kell kezdenie készülni. Dési János rÁprilisi tréfa Pápai Gábor rajza Szemben Tanítani lehet, ahogyan Orbán Viktor harcra buzdítja az övéit. Pedig az a három beszéd, ame­lyet a Fidesz elnöke a múlt héten sorban elmondott, egyáltalán nem a harcról szólt. Látszólag nem is volt sok közük egymás­hoz. És mégis. Ha mindhármat tüzetesen végignézzük, érdekes eredményre jutunk. Az első a Római Szerződés aláírásának 50. évfordulóján hangzott el. Az volt az, amely után a budapesti orosz nagykö­vet úgy érezte, hogy - kéretle­nül is - meg kell szólalnia. A második beszédnek az elsőhöz kapcsolódó része az az ismétlés volt, hogy Magyarország nem válhat a Gazprom legvidámabb barakkjává. Pártja 19. születés­napján Orbán felidézte azt is, hogy nem azért mutattak­­ ők­­ ajtót a Szovjetuniónak és a kommunizmusnak, hogy most az ablakon másszanak vissza. Végül aztán ez utóbbi gondo­latkört kiteljesítette a harmadik beszéd, amely a Fidesz Jövőnk címet viselő vitasorozatának konferenciáján hangzott el. Benne pedig megkapta a ma­gáét a jelenlegi „butikos állam”, amelyet csak a polgári erők „új magyar plebejus érzelmű állam­­modellje” válthat fel. A két ünnepi alkalomra szóló és az egy „köznapi” beszéd tele a szokásos orbáni gondolatok­kal és szófordulatokkal. Közte pedig a harcra buzdítással. A Fidesz elnöke ugyanis a maga sima modorában mindegyikben azt mutatja meg, miképpen lehet konfliktust szítani és szemben állni. Az elsőben Magyarorszá­got állítja szembe Oroszország­gal. A másodikban a fideszesek „nemzedékét” - fiatalokat és idősebbeket - azokkal, akik nem úgy képzelték el a rendszervál­tást, mint ők. A jobb érthetőség kedvéért - 1848-as példával - az utóbbiakat labancoknak nevezi. A harmadikban pedig arra buz­dít, hogy az önkormányzatok használják ki minden lehetősé­güket, és ahol csak lehet, szállja­nak szembe a kormánnyal. A beszélő egykor miniszter­­elnök volt. Tisztában van tehát az ország alkotmányos beren­dezkedésével, a kormányzat és a helyi szervek lehetőségeivel és a nemzetközi berendezkedéssel is. Ez a beszélő ma már csak egy olyan pártelnök, aki egymás után elvesztett két parlamenti választást. És most tét és felelős­ség nélkül nyilatkozhat. Úgy ér­zi, mondhat, amit akar. És nincs tekintettel arra, hogy szavaival kinek és minek árt. Hazájának a nemzetközi színtéren vagy párt­társainak a helyi vezetésben. Valójában tudja ő, hogy „a demokráciát pedig nem lehet fe­lülről irányítani, csak az emberek szívéből nőhet ki, és rendezheti be az élhető magyar életet”. Amint pártja születésnapján mondta. De eszerint élni és beszélni - hát az még nem megy neki. Sebes György — Lapszerkesztők: HAHN PÉTER, MUZSLAI KATALIN, TÓTH JENŐ ■ Képszerkesztő: KIS ZOLTÁN ■ Belföldi rovatvezető: SEBES GYÖRGY, helyettese: HORVÁTH ÉVA, SIMON ZOLTÁN, szerkesztők: FÜSI PIROSKA, GYÉMÁNT MARIANN, MN trbZAVA PODHORÁNYI ZSOLT, PÓR VILMOS ■ Fotórovat-vezető: WEBER LAJOS ■ Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS ■ Publicisztika, Szép Szó: ANDRASSEW IVÁN, KOZÁR ALEXANDRA ■ Sportrovat-vezető: VARGA T. RÓBERT A sportrovat partnere: MobilPress Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, HORVÁTH ILDIKÓ, KEPECS FERENC, SZABÓ IRÉNÉ, VERESS JENŐ ■ Magazin, szolgáltatás: SZIGETI PIROSKA ■ Vezető tördelőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT szociáldemokrata napilap alapítva 1873-ban Kiadja az Editorial Kft. ■ Ügyvezető igazgató: RAJOSNÉ BUJNYIK ÉVA ■ Technikai igazgató: TÓTH JENŐ ■ Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA ■ Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ Tiszteletbeli főszerkesztő: FEJTŐ FERENC Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. ■ Postacím: 1430 Budapest, Pf. 4. Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 ■ Elektronikus levélcím (e-mailcím): nepszava@nepszava.hu ■ Hirdetés: telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER ■ internet URL-cím: http://www.nepszava.hu ■ Terjeszti árusításban a LAPKER. Rt., előfizetésben a MédiaLOG Fiege Zrt. _ Szerkesztőbizottság: Horváth István, Megrendelés és reklamáció: 06/80-106-000, fax: 207-82-07 ■ Kiadói megrendelés, reklamáció: 06/80-200-502, 477-9000/130, 118, telefax: 477-9025. ■ Előfizetési díj egy hónapra 1980 Ft, negyedévre 5799 Ft, fél évre 11 430 Ft, egy évre 22 524 Ft. MiJtT“57 dési János, Katona József Nyomdai előállítás: Magyar Hivatalos Közlönykiadó Lajosmizsei Nyomdája ■ Felelős vezető: BURJÁN NORBERT igazgató ■ www.hirnyomda.hu ■ ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 ■ A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti ts prits E-iudlt

Next