Népszava, 2007. május (134. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-17 / 114. szám

4 Búcsú Lőcsei Páltól 86. életévében el­hunyt Lőcsei Pál újságíró. Kiváló ember volt, jeles kortársunk, az 56-os forradalom egyik fontos sze­replője és a forra­dalmi eszmék le­téteményese. Azok közé tartozott, akik fegyverrel fordultak szembe a fasizálódó Horthy­­rendszerrel, hogy a felszabadulás után egy új Magyarországban reménykedve csatlakozzék a kommunista párthoz. Az újabb diktatúra ráébresztette: hitével visszaéltek. Minden egzisztenciális és egyéb kockázatot vállalva központi szerepet játszott a Szabad Nép munkatársainak 1954. októberi lázadásában. Lőcsei a pártlap vezető munkatársai közül a legkeményebben fordult szembe a hatalommal. Akkor ezt mondta: „A régi szektariánus politikai erkölcs egyes személyek csalhatatlanságát táplálta, vak hi­tet terjesztett... Nem emeltük fel szavunkat a törvényességet megcsúfoló gyalázatossággal szemben. Ebben az én személyes gyávaságom is szerepet játszott. Meg kell tanulnunk, hogy ez a magatartás ellensége az igazság kutatásá­nak és érvényesítésének.” E mondatok Lőcsei életének erkölcsi foglalatát adták. Nem törte meg az 1956-ot követő megtorlás sem: mint a forradalmi eszmék egyik szószólóját letartóz­tatták. Nyolc év börtönre ítélték, börtönidejé­nek javát sötétzárkában töltötte. Elveiből egy szemernyit sem engedett. Higgadtsága, politikai tisztánlátása mély benyomást tett rám. Mindig hangoztatta: a demokrácia több, mint a demokratikus intéz­mények, több, mint egy államberendezkedés, a demokráciának bensőben, erkölcseinkben kell megszületnie. A rendszerváltás után nem kívánt a napi politika élvonalába kerülni, vis­­­szahúzódott a maga szellemi világába. Nemrég köszöntöttük őt 85. születésnapján, most végső búcsút veszünk a kikezdhetetlen becsü­letű for­radalmártól és szeretett kollégától. Szász István Tudományok és a békemissziók Egy ország biztonságának megszerzését és vé­delmi képességeinek fejlesztését napjainkban aligha lehet elképzelni a tudományos kutatá­sok felhasználása nélkül. Ez a fő gondolata annak az együttműködési dokumentumnak, amelyet Szekeres Imre miniszter és Vizi E. Szilveszter elnök írt alá a Honvédelmi Minisz­térium és a Magyar Tudományos Akadémia új típusú kapcsolatáról. A szakminiszter kiemel­te, hogy a katonáknak nem csupán a műszaki tudományok felhasználása fontos, a missziók felkészítésében egyre inkább szükség van a társadalomtudományok segítségére, hogy a civil lakossággal könnyebb legyen a kapcsolat­­teremtés. A közös kutatási programokat együtt finanszírozzák. (Népszava) „Csavar a történetben, hogy amennyiben az ál­lam jótáll a nem biztosítottak ellátásáért, akkor a verseny végképp nem a betegekért fog folyni. Az üzleti biztosítók annak is meg fogják találni a módját, hogy a betegeket, akikkel már vár­hatóan költség és ráfizetés jár, visszatolják az állami rendszerbe. Ez bizony valós lehetőség, hiszen a hazai irányított betegellátási modell »sikerének« egyik titka is pontosan az volt, hogy a súlyos betegeket kijelentették a rend­szerből - a beteg tudta nélkül - és visszadobták az állami ellátásba... Az előbbiekből kiindulva, az SZDSZ azon javaslata, hogy a versenyző biz­tosítók között legyen egy állami is (un. vegyes rendszer) - tartok tőle kizárólag a remény­beli magánbiztosítók érdekeit szolgálja.” (írja Az apró betűs rész című cikkében Pokorni Zoltán XII. kerületi fideszes polgármester a Népszabadság május 16-i számában.) „A tavaly tavaszi választások utáni kormány pálfordulásában azt volt a legnehezebb meg­emésztenem, hogy az emberek mindezt szó nélkül tűrik. Ősszel olyan élményt jelentettek számomra a Kossuth téri események, mint amikor fülledt időben végre eleredt az eső. Az emberek felháborodását annak a néhány foga­lomnak a bemocskolása idézte elő, amelyek, ha az utóbbi években talán nem is gondoltunk rájuk túl gyakran, még sokunkban értéket képviselnek. Számomra is új jelentést kapott ősszel a nemzethez tartozásom... Ősszel erköl­csi forradalom indult be a Kossuth téren” (írja Értelmiségiek, ébredjetek! című cikkében Mikola Klára a Magyar Nemzet május 16-i számában.) BELFÖLD 2007. MÁJUS 17., CSÜTÖRTÖK NÉPSZAVA A halálesetekkel összefüggő ellátási hibák 80 százalékából biztosan nem lesz ügy a bíróságon Kevés a boncolás, sok a műhiba Hiába merülne fel műhiba gyanú­ja a kórházi halálesetek kapcsán, becslések szerint csak minden ötödiknél fordulnak bírósághoz a hozzátartozók. Erre is lehet következtetni abból a tanulmány­ból, amely megállapítja, hogy az esetek negyedében a boncolásnál kiderült, a beteg nem abba halt bele, amivel az orvosok korábban kezelték. Simon Tamás egészség­­ügyi szakjogász az elemzés alap­ján arra hívta fel a figyelmet, hogy az eltérő patológiai diagnózisok alapján minden második beteget félrekezelhetnek, de az elhunytak hozzátartozói sokszor meg sem kapják a boncolási jegyzőköny­vet, ráadásul a szükségesnél sok­kal kevesebbszer boncolnak. A halálesetekkel összefüggő műhiba­gyanús esetek több mint 80 száza­lékában biztosan nem indul per a hibázó orvosokkal, intézményekkel szemben. Egyebek mellett erre is lehet következtetni az Egészségügyi Minisztérium számára készített jelentésből, amely 41 kórház adatai alapján megállapítja, hogy az esetek negyedében a boncolás eredménye szerint a beteg halálának oka nem az volt, mint amivel az orvosok ko­rábban kezelték. A lapunk birtokába került dokumentumra hivatkozva korábban Gyurcsány Ferenc kor­mányfő az Országgyűlésben az egészségügyben meglévő hibákat példázta azzal, hogy „a boncolási eredmény, és korábban felállított diagnózis huszonöt százalékban eltér”. A tavalyi évet elemző tanulmány adatai több fontos tényre világítanak rá; például az eltérő patológiai di­agnózisok alapján minden második beteget félrekezelhetnek, sokkal ke­vesebb boncolást végeznek a szüksé­gesnél, miközben az elhunytak hoz­zátartozói nem mindig kapják meg a boncolási jegyzőkönyvet - mondta lapunknak Simon Tamás egészség­­ügyi szakjogász. A dokumentum sze­rint 2006-ban összesen 28 ezer beteg vesztette életét a vizsgált egészség­­ügyi intézményekben, közülük ös­­­szesen 12 ezret boncoltak fel, s 2700 esetben derült ki, hogy a patológiai eredmény eltér a korábbi diagnózis­tól. Simon Tamás saját tapasztalatai alapján úgy vélte: a boncolási ered­mény viszonylag ritkán - az esetek körülbelül 15 százalékában - lehet téves, s további 30 százalékban for­dulhat elő az is, hogy bár az orvosok minden szükséges vizsgálatot elvé­geztek, mégis tévedtek a diagnózis megállapításakor. Míg az előbbi két esetben a kezelőorvos vagy az intézmény vétlen a beteg halálában, a fennmaradóknál - 55 százalékban - felmerülhet a felelősségük. Emlé­keztetett arra, hogy évente körülbe­lül ötszázszor indul eljárás műhiba miatt, s ennek körülbelül a fele köt­hető halálesethez. Ha ezt a 250 pert viszonyítjuk a tanulmány alapján kiszámolható 1500 esethez, akkor kijelenthető, hogy a halálesettel ös­­­szefüggő ügyek 84 százaléka nem jut el a bíróságra - mondta az ügyvéd. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a számítás alapját a 41 intézmény ada­tai adják, így az nem vetíthető ki a teljes kórházi szektorra. Szerinte ennek oka, hogy a betegek sokszor nem rendelkeznek a valós információkkal, mivel a boncolási jegyzőkönyvet a kezelőorvos ugyan megkapja, de nem kötelessége odaad­ni a hozzátartozóknak, akik csak dí­jazás ellenében kaphatnak másolatot. A szakjogász emiatt azt javasolja, hogy a családtagoknak a halotti bizo­nyítvány mellett a boncolási jegyző­könyvet is kötelező legyen automati­kusan kiadni. Ugyanúgy kellene tehát tenni, mint a kórházi zárójelentéssel. Simon úgy vélte: ez egybevág a kor­mányzat azon céljával, hogy az embe­reket ne betegként, hanem fogyasztó­ként kezeljék az egészségügyben. A tanulmányból kiderül az is, hogy a halálesetek 56 százalékában nem történik boncolás, noha a jog­szabályok csak kivételes esetben adnak lehetőséget elhagyására. Az ügyvéd úgy vélte: az elemzésben szereplő arány azt mutatja, hogy az intézmények nem jól alkalmazzák a törvényt, s emiatt még szigorúbb szabályozásra lenne szükség - ezt szerinte a több-biztosítós rendszer bevezetése is kikényszerítené. Az Egészségügyi Minisztérium lapunk kérdésére közölte: a közel­jövőben az Egészségbiztosítási Fel­ügyelet több olyan minőségi mutatót is közzétesz, amely lehetővé teszi, hogy a betegek összehasonlítsák egymással a kórházakban nyújtott szolgáltatás minőségét. A szaktárca szerint ezek az adatok vitákat gene­rálnak majd, de le kell majd vonni a következtetéseket, s ez akár azzal is járhat, hogy a szaktárca változtat. Losonczi Gergely A jelentés 41 intézmény adatait vizsgálj­­a, tehát megállapításai nem vetíthetők ki az egész szektorra Fotó: Kertész Gábor Vásárhely: még nem nyomoz a rendőrség Még nem kapta meg az Egészségbiztosítási Felügyeletnek (EBF) a mindszenti beteg­tragédiáról készül határozatát a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság - tudta meg lapunk a hatóság szóvivőjétől. Toronykői Márta közölte: a jelentés alapján eldöntik, indítanak-e nyomozást az ügyben. A felügyelet kedden közölte, hogy hárommillió fo­rintra büntette a hódmezővásárhelyi kórházat, amely felelős a 67 éves férfi haláláért. A beteget az intézményből - érdemi kivizsgálás nélkül - továbbküldték a területileg illetékes szentesi kórházba, ám útközben a mentőben életét vesztette. A vizsgálat szerint az ügyeletes orvos nem győződött meg arról, hogy a férfi sürgős ellátásra szo­rul-e. A doktornő felelősségét ugyanakkor az EBF nem vizsgálta, hatáskörébe ugyanis csak az egészségügyi intézmények felügyelete tartozik. Az esetleges büntetőjogi felelősség megállapítsa a rendőrség feladata lesz. Négy-öt új biztosító lehet Az egészségügyi államtitkár szerint négy-öt komolyabb biz­tosító megjelenésére lehet számítani a biztosítási piacon az SZDSZ vegyes modelljének bevezetése esetén, s nem is biz­tos, hogy többre szükség van. Kovács Attila emlékeztetett arra, hogy elképzelésük szerint egy biztosítónak legalább 100 ezer, legfeljebb 2 millió biztosítottja lehet. Kiemelte, szigorú feltételeket szabnának a biztosítóknak: egyebek mellett maximalizálják a profitot, a cégek nem válogathat­nak a betegek között, és a biztosítóknak tartalékot is kell képezniük. Nem kifogásolták a Magyar Mérce hirdetését Nem távolították el a Magyar Mérce című havilap hirdetéseit, miután az Önszabályozó Reklám Testület (ÖRT) nem látott kifogásolnivalót bennük - erősítette meg lapunknak a reklámfelületeket kiadó Multireklám Zrt. Mint megírtuk, az elmúlt he­tekben több metróperonon is látható volt a címlapján turulmadárral és árpádsávos zászlóval megjelenő új­ság friss száma, melynek első oldalán Gyurcsány Ferenc miniszterelnök látható bilincsben, azzal a felirat­tal: „Törvény előtti egyenlőséget!”. A Multireklám szerint a folyóirat piaci áron vásárolt olvasótablókat a peronokon, a hirdetések tárgyát és formáját pedig nem ők határozzák meg, a tartalomért is a hirdető vállal­ja a felelősséget. Ettől függetlenül ál­lásfoglalást kértek az ÖRT-től, amely nem találta aggályosnak a hirdetést és nem emelt kifogást. Korábbi cikkünkben úgy fogal­maztunk, hogy a lap tavaly nyári első számába „hiba csúszott”, s kénytelen volt helyreigazítani cik­két, miután „Gerillacsapat a Délvi­dékért” címmel a címlapon számolt be a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnökéről, „Toroczkai László fegyveres szervezkedéséről”. Bár Toroczkai lapunknak akkor „fél­revezetőnek és károsnak” nevezte a címlapot, Novák Előd főszerkesztő szerint a barátság megmaradt köz­tük, nem is kellett helyreigazítaniuk, pusztán egyértelműbbé tették, ami már az első számban is mindenkinek világos lehetett a lap kinyitása után: az egy évekkel korábbi esemény, melyről önéletrajzi könyvében szá­molt be Toroczkai, s abból közöltek részleteket a szerző előzetes hozzájá­rulásával. Novák - aki maga is benne volt a gerillacsapatban - szerint most is hasonló az eset: a címlapról még nem derül ki, valóban bilincsbe ver­ték-e már Gyurcsányt, vagy ez egy jövőbeli eset. Novák Előd cikkünk kapcsán azt is megjegyezte: a Magyar Mérce valójában a Jobbik Magyarországért Mozgalomtól mindig is független volt, bár szellemiségében közel áll hozzá. Tavaly ősszel pedig nem ál­talában a párt szellemisége, hanem egy konkrét döntés (a szeptember 23-i tüntetés lefújása) miatt mondott le jobbikos tisztségeiről, miközben tagságát megőrizte. Lengyel Tibor Tízéves az igazságszolgáltatás reformja Bírálatok sora az évfordulón Fokozódik az igazságszolgáltatás ki­számíthatatlansága, a még elfogad­hatónál nagyobb a silány szakmai színvonalú ítéletek aránya, a bírói kar egy részében érzékelhető a ras­­­szizmus, és tetten érhető a politikai félrehúzás az ítélkezésben. A többi között ez áll abban a nyílt levélben, amelyet civil értelmiségiek küldtek parlamenti képviselőknek az Ország­­gyűlés mai nyílt napjára időzítve. A parlamentben az igazságszolgálta­tás reformjának tíz évéről lesz szó. A több mint félszáz értelmiségi már a levél címében utal arra, hogy véleményük szerint egyre nagyobb baj van a jogszolgáltatással. A prob­lémák közé sorolják, hogy például az eljárások, perek kezdetekor meg­jósolhatatlan, adott ügyben mi fog történni a bíróságok előtt, mivel az ítéletek az egyes fokok között sokszor alapvetően megváltoznak. Szerintük a bírósági vezetők döntő többségének minden kritikára elutasítóan válaszo­ló gőgje egyre szélesebb körökben heves visszatetszést kelt. Az aláírók elismerik ugyan a tíz éve korszerűsített ítélkezés erényeit és eredményeit, de az ünneplés mellett szerintük ideje felhívni a fi­gyelmet néhány jelenségre, amelye­ket „a szükségszerűen újabb igaz­ságszolgáltatási reformok során” a gyakorlatban meg kell változtatni. Sürgetik, hogy hozzanak létre szak­értői, kutatói csoportokat az egyes területek ítéleteinek nem csupán egyszeri, hanem rendszeres, töme­ges vizsgálatára. Az igazságszolgáltatási reform tízéves évfordulóján szintén a kép­viselőkhöz írt levelet a napokban a Joggal a Jogállamiságért Egyesület és a Nyilvánosság Klub. Ebben ki­fejtik a többi között azt, hogy a bí­róságok igazgatási tevékenysége ma nem áttekinthető, ellenőrizetlen, és a szabályozás kontrollálatlan hatalmat teremt a megyei bíróságok vezeté­sének. Szerintük újra kell gondolni az Országos Igazságszolgáltatási Tanács összetételét, választásának rendjét is. Azt írják, a közvélemény felháborodását joggal kiváltó ese­tek és az ezekkel való szembenézés hiánya is a szervezeti, szabályozási hiányosságokra vezethetők vissza. A Joggal a Jogállamiságért Egyesület egyébként mintegy tucatnyi kérdés formájában is megfogalmazta a par­lamenti képviselőknek észrevételeit, kritikáit. Népszava-információ

Next