Népszava, 2007. július (134. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-18 / 166. szám

6 A Maestro fődíja M. Tóth Géza Maestro című, Oscar-díjra jelölt animációs filmje elnyerte a fődíjat a NAFF 2007 nevű animációs filmfesztiválon, amelyet Bosznia-H­ercegovina adriai üdülőhe­lyén, Neumban rendeztek. A versenyben 46 alkotás vett részt, 36 filmet pedig a Panoráma programban vetítettek le. (MTI) Nyomozás a Jókai Színházban Nyomozást rendelt el a Békés Megyei Jókai Színház gazdálkodásával kapcsolatban a megyei rendőr-főkapitányság gazdaságvédel­mi osztálya. A nyomozás a teátrum gazdálko­dásának ügyében folyik, s a vizsgálat állapítja majd meg, hogy történt-e bűncselekmény, illetve ha igen, akkor ki vagy kik tehetők felelőssé - tájékoztatott a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense. Szomba­ti Andrea elmondta: a nyomozás elrendelésére azért került sor, mert a főkapitánysághoz egy névtelen levél érkezett, amelyben adatok és információk vannak az intézmény pénzügye­iről. Konter László, aki a közelmúltban közös megegyezéssel távozott a színház éléről, egy Békés megyei hírportáltól értesült a nyomozás elrendeléséről. „Végtelenül hálátlan dolog, amit tesznek velem, tizennégy Békéscsabán eltöltött év után talán nem érdemeltem” - nyilatkozta a hiro.hu-nak. (MTI) A rómaiak befolyása A komáromi Klapka György Múzeum au­gusztus 31-ig látható kiállítása húsz poszteren mutatja be, hogyan változott meg a limes és a Hadrianus-fal mellett élt őslakosság élete a római birodalom hódításai nyomán. A térképe­ket, ábrákat, grafikonokat felvonultató kiállítás a Transzformáció című európai uniós projekt Kultúra 2000 programja keretében készült. Augusztus végén a tárlat anyaga a Budapest Történeti Múzeumban látható majd. (MTI) Bangkoki filmfesztivál magyarokkal A Szabadság, szerelem című magyar film­mel nyílik meg a Bangkoki Nemzetközi Filmfesztivál csütörtökön - tájékoztatott a Magyar Filmunió. Goda Krisztina rendezése Délkelet-Ázsia első számú nemzetközi filmes eseményét nyitja meg. A nemzetközi filmgyár­tás javából válogató, 11 nap alatt több mint 130 alkotást felvonultató Bangkoki Nemzetközi Filmfesztiválon Flajdu Szabolcs Fehér tenyér című alkotását is bemutatják a panoráma programban. (MTI) TÉVÉNÉZŐ ★ [UNK] [UNK] [UNK] Kutyavilág Mostanában a közszolgálati tele­vízió egyre-másra jó ötletekkel áll elő. Ilyen például a Magyar kutya című műsor. Nem tudom, pontosan más orszá­gokban milyen az „ember—kutya arány”, de hogy nálunk nagyon magas, az egészen bizo­nyos. Elég csak az utcákon végigsétálni, hogy a nyomok ezt meggyőzően igazolják. Az m2-n most éppen magyar kutyafajokat mutattak be, méghozzá eredetüket tekintve is tisztázva, hogy valójában mennyire is „magyarok” ezek a ku­tyafajok. A pulit természetesen a legjellegzete­sebb hazai ebnek tartjuk, tartják a tenyésztők is, így hát most nem róluk esett szó. Hanem elsőként a „pumi ”-ról. Amihez ugyan elég sok köze van a pulinak, csak hát a francia „ősök” is közrejátszottak, mielőtt elkezdték volna a te­nyésztésüket, regisztrálásukat. A pumi ugyanis a puli és a francia terrier keveréke. Mint a ké­peken láthattuk, és ahogy a lelkes tenyésztők és szakemberek elmondták, végül is egy nagyon játékos, hűséges és intelligens kutyafaj lett be­lőle, és kis termete ellenére tehenek, juhnyájak terelésére is kiválóan alkalmas. A „mudi” ere­dete már bizonytalan, a szakemberek egyszer csak azt vették észre, hogy a pásztorok kör­nyezetében ott van egy, a puminál és a pulinál hosszabb lábú, kicsit más fejformájú terelőeb, és vélhetően az egyik pásztor kutyájának a nevéből lett a fajtanév. A mudit is agyba-főbe dicsérték a tenyésztők, amit hozomra el kellett hinni, hiszen csak egy nagy, füves réten ugráló, szaladgáló, vidám kutyákat láttunk. A szavak bizonyítása érdekében nem ártott volna eredeti „munkahelyük” környezetében és a lakásokban is bemutatni ezeket az állatokat, hiszen például a pumiról az is elhangzott, hogy szobában is tartható. A kutyás műsoroknak egyébként, azt hiszem, nagy sikere jósolható, mert ma már — mint említettem — Magyarországon igen ki­terjedt a kutyás társadalom. Bernáth László KULTÚRA 2007. JÚLIUS 18., SZERDA NÉPSZAVA Az ExperiDance az eredeti helyszínen adta elő produkcióját a tréfás várostromról A Nagyidai cigányok Nagyidán A hét végén a szlovákiai kistelepülésen, Nagyidán mutatta be az ExperiDance táncegyüttes Arany János vígeposzából készült művét. A ma is harmadában romák lakta település a magyar és szlovák kul­turális minisztérium és szponzorok segítségével tudta meghívni a szuperprodukciót. A közönség állva tapsolt, a romák a kerítésen kívül. Egy legenda visszatért oda, ahonnét indult. Volt egyszer, hol nem volt, épp négyszázötven esztendővel ez­előtt egy mókás eset itt, a Kassától egy kőhajításnyira fekvő Nagyidán. A töröktől és magyar viszálytól súj­tott 16. században az éj leple alatt kiszöktek Perényi kapitány emberei a Habsburg-párti magyaroktól ost­romolt várból, a cigányokra hagyva azt. Ebből a történetből írt Arany János vígeposzt 1851-ben. A kortár­sak megütközve olvasták ki belőle a szabadságharc keserű, kíméletlen kritikáját. A cigányok kapitányukká választják Csőri vajdát, s efeletti örömükben elpufogtatják a maradék lőport és megisszák a hátrahagyott borocskát. Az ostromlók épp elkul­lognának a vár alól, mikor Cseri vaj­da elkiáltja magát: de odapörkölnék, ha lenne még egy töltet puskaporom! Az ellennek, Pók Mihálynak volt. Könnyen bevették hát a várat. Legkevésbé sem a cigányokról szól Arany műve, hanem a magyar pártoskodásról, elkiabálva elherdált győzelmekről. Nem sokat változott azóta a világ. Különös, hogy Ro­mán Sándor elővette a szöveget, és táncjátékot gyúrt belőle? Játsszák is majd egy éve az ExperiDance szí­nes, látványos, profi show-ját Pesten és vidéken táblás házakkal. Nagyida polgármestere, Snyír Ferenc­­ maga is egykori néptáncos - feljött Pestre és megnézte az elő­adást. Tetszett neki. De merthogy nem kicsi terv született meg benne, felpakolta az egész képviselő-testü­letet egy buszra, nézzék meg ők is. Nem csalódott. A testület is azt gon­dolta: meg kellene hívni az együttest. Merthogy van nekik, a polgármesteri hivatalnak otthont adó, szép, klasszi­cista egykori Schell-kastély udvará­ban egy festőien düledező, betört deszkás tóparti színpaduk, és ők rendezik a szlo­vákiai magyarok legrégebbi, idén 54 éves hagyo­mányőrző fesztiválját. A különös várvívás 450 éves jubileumán itt a helye hát az ExperiDance-nek! Meglepődtek kicsit, amikor min­den lehető engedmény után is három­millió forint fölött kellett kalkulálni a költségeket. Fliába, a 42 fős stábot, a kétkamionnyi felszerelést, a szín­padot - merthogy persze a tóparti színpad nem volt megfelelő­­, és a hozzá tartozó technikát, a szükséges biztonsági intézkedéseket nem a háromezres kistelepülésre méretez­ték. De merthogy Román Sándor is nagyon le akarta hozni a produkciót, megkezdődött a kalapozás. Beszállt a szlovák és a magyar kulturális tárca és a nagy szomszéd, a Kassai vasmű, a Steel is. Össze is jött a szükséges 14-15 ezer euró. Persze voltak válsá­gos pillanatok, hol a honi misztérium bonyolult pályázatának kitöltésével, hol a színpad útjában álló villanyosz­lop utolsó pillanatban történt eltávolí­tásával, de végül szombat estére min­den a helyére került. Összegyűjtötték az összes széket a faluban a nagy alkalomra láthatósági mellényt öltő, kissé pityókás helyiek, a VIP vendé­gek számára pedig a legöregebb és legporosabb foteleket is lehordták a polgármester előszobájából. 150-200 koronáért (1000-1500 forint) lehetett belépőjegyet váltani, s a 3000 lakosú faluból majd ezren jöttek el megnéz­ni az Ezeregyév című produkcióval nevet szerzett együttest. Talán mon­dani sem kell, hogy állva tapsolt a lelkes közönség. Csak a nagyidai cigányok marad­tak otthon. Vagy mégsem? Meglátogattuk őket az előadás előtt. A mintegy ezer roma két telepen él, a vasmű közvetlen közelében, ahol a helyi folklór szerint telente piros hó esik, köszönhetően a gyár által kibocsá­tott vegyületeknek. Összesen tízen dolgoznak a helyi romák közül. Nem találtuk a színpadon látott, színes ruhákba öltözött, vidám és kacér cigánylányokat és a kockahasú Csőri vajdát sem. Helyette Mihály vajda, egy bicegő, apró, koromfekete em­ber kalauzol bennünket a bádog- és deszkaviskók között az egyetlen házforma házba, a sajátjába. Van pléhkerítéses udvar is, a szoba éke a hipermodern televízió, DVD és a Szűz Mária-kép. Hiába, Mihály a tíz dolgozó ember egyike. Igaz, műhold­vevőt minden földes padlós viskón látunk, bár vízcsap egy van hatszáz emberre. Az önkormányzat most épít 24 komfortos házat, Mihályék is odaköltöznek. Mi csak állunk a körénk gyűlő mezítelen gyerekek gyűrűjében. Pedig itthon vagyunk, Nagyidán. Ahol értik még Arany János nyelvét, ha szlovákkal és ci­gánnyal vegyítve válaszolnak is. Miért nem mennek az előadásra, kérdezzük? Hogy is telne jegyre? - kérdez vissza egy testes férfi, mi­közben bornak látszó bizonytalan folyadékot kortyol egy műanyag üvegből. De ők sem akarnak lema­radni az évtized eseményéről! Az ez alkalomra épült acélkerítés és kutyás biztonsági őrök mögött gyülekeznek a jegy nélküliek, a romák. Volt, aki az ormótlan tévésfotelt is eltolta az egykori grófi park fái alá. Amikor elhalkulnak a színpadi hangszórók, behallatszik a kerítésen kívüliek zúgása. A romáké, akik ropják a táncot, a magukét, még jóval azután is, hogy az ExperiDance leszerelte a színpadot, és Román Sándor és Vona Tibor átvette a nagyidai díszpolgár­ságot. Hiába, egyszer volt csak, hogy a cigányok a várfalon belül kerültek Nagyidán, 1557-ben. Hamvay Péter Arany vígeposzában a szabadságharc kritikáját látták, műve ma is aktuális Nagyida egyharmadát ma is romák lakják, pénze azonban kevésnek volt az ExperiDance produkciójának ezerforintos jegyéreForrás: ExperiDance Az ExperiDance előadásai: Revans: július 28. Százhalombatta - Matrica Múzeum és Régészeti Park Tündérvilág: július 31.19:00 óra: Fertőd - Esterházy-kastély Nagyidai Cigányok: augusztus 3. Kisvárda - Várszínház Műemlékrongálás történt Pécsett? Nyílt titok volt, hogy a pécsi ókeresztény sírok feltárása és bemutatása érdekében végzett munkálatok nem a régész és az építész szakma teljes egyetértése mellett folyt. Dr. Visy Zsolt professzor, az ásatások vezetője nemrég egy szaklapban egyebek mellett sérült és elpusztult műemlékekről, illetve nem korszerű bemutatásról számolt be. Weiler Árpád szerint a professzor magát akarja tisztára mosni, és legalább ötven szakember munkáját kérdőjelezi meg a publikációval. Március 30-án adták át a nagykö­zönségnek a feltárt és szinte teljesen bejárhatóvá tett pécsi világörökségi komplexumot központi elemével, a Cella Septichorával együtt. A közel másfél milliárd forintos beruházás zömében egy Regionális Operatív Program pályázaton nyert összeg­ből valósult meg a Pécs/Sopianae Örökség Kht. irányításával. A prog­ramban helyet kapott az északi és nyugati várfal sétány rehabilitációja, felújították a Civil Közösségek Há­zát és a barokk pavilont, valamint a különböző helyszínek közötti köztereket. A program központi ele­me az ókeresztény sírok és a Cella Septichora feltárása, amelyek köré egy föld alatti bemutatóközpont is épült. A régészeti munkálatok vezető­je, dr. Visy Zsolt már a beruházás közben említést tett arról, hogy nem teljes az összhang a régészek és az építészek között. A viták azonban egy ilyen jelentőségű és ennyi szakembert foglalkoztató fejlesztés esetében normálisnak tűntek. Való­színűleg éppen ezért robbant bom­baként dr. Visy Zsolt „A pécsi Cella Septichora műemléki munkálatainak tanulságai” címmel megjelent írása a Műemlékvédelem című szakfolyó­irat legutóbbi számában. A szerző szerint több műemlék megsérült, elpusztult vagy veszített értékéből, és véleménye szerint a korszerű bemutatási elvek sem érvényesültek mindenhol.­­ Kulcsfontosságú lett volna, hogy a Hétkaréjú Kápolna külső falai a földben maradjanak, ez érzékeltette volna, hogy egy földbe ásott épület maradványait látja az érdeklődő - mondta az ásatások vezetője. - Ugyanezt a célt szolgálta volna a bejárati lépcső bemutatása is, ám ez is elmaradt. Ha a bejárati folyosó magasabban lenne, akkor jól látszana a Cella eredeti szintje, és nem egy betoncsövön keresztül jut­nánk be az épületbe. Ezek egy részét még helyre lehet hozni... A professzor beszámolt arról is, hogy megsemmisült többek között egy középkori várfalrészlet, több Árpád-kori gödör és tíz római sír. Weiler Árpád, a Kulturális Örök­ségvédelmi Hivatal pécsi irodájának vezetője szerint az írás célja nem más, mint hogy Visy tisztára mossa magát. - Ízléstelennek tartom, hogy valaki, aki mindvégig részt vett a munkákban, és bármikor kiszállha­tott volna, egy szaklapban publikált cikkben legalább ötven szakember munkáját vonja kétségbe - mondta az építész. - Meggyőződésem, hogy a professzor csak a régészeti részét látta, én azonban az építészetit és a műemlékvédelmit is. Nem értünk egyet a modern bemutatás alapelveit illetően, egy egykor földbe vájt épü­letet nem biztos, hogy ma is ott kell hagyni. Weiler szerint Visy régészként is egyedül maradt egyes véleménye­ivel, és szerinte nem biztos, hogy mindenben igaza van, a hivatal vezetője vitatja például a lebontott várfalrészlet korát. - A beruházás nemzetközi szinten is komoly hír­névnek örvend, és minden pécsinek javára válik - tette hozzá Weiler, aki a régész által felvetett, javítható elemekről elmondta: a beruházás befejeződött. Barabás Béla A régész szerint műemlékek semmisültek meg a Cella Septichora rekonstrukciójánál Fotó: MTI

Next