Népszava, 2007. július (134. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-30 / 176. szám
NÉPSZAVA 2007. JÚLIUS 30., HÉTFŐ HÁTTÉR Egy minap közzétett jelentés a vártnál kedvezőbb képet fest az Csernobil máig kísért A világ eddigi legnagyobb nukleáris katasztrófája után huszonegy évvel meglepő tanulmányt tettek közzé a Dél-karolinai Egyetem kutatói. Feltételezésük szerint Csernobilban és környékén azok a madárfajok sínylették meg leginkább a robbanást, amelyek jókora tojást raknak, ragyogó színű tollakkal és csőrrel büszkélkedhetnek vagy éppenséggel a legmesszebb vándorolnak. Ezek a szárnyasok ugyanis biológiailag védtelenebbek a többi fajhoz képest. Anders Möller és Timothy Mousseau, a Dél-karolinai Egyetem kutatói 57 különböző madárfaj összesen 1570 egyedét vizsgálták meg Csernobil környékén. A huszonegy évvel ezelőtti baleset által keletkezett radioaktív szennyezésnek a helyi madárpopulációra gyakorolt hatását tanulmányozták. Kiderült, hogy a robbanás hatása négy fajt érintett különösen: a búbos bankák, a kék cinegék, a rigók és a fürjek sínylették meg leginkább az 1986-os nukleáris katasztrófát. Ezekre a fajokra a vörös, sárga és narancssárga tollazat jellemző, vagy az, hogy jókora tojásokat raknak, vagy pedig - vándormadarak lévén - hatalmas távolságokat tesznek meg egy-egy alkalommal. A magyarázat pedig egyszerű: az említett sajátosságok miatt ezek a szárnyasok sokkal többet használnak fel antioxidánsokból, amely vegyületek egyébként védőpajzsként szolgálnak a szervezetet érő támadások, például a káros sugárzás ellen. Az antioxidánsok - mint például a karotinok, valamint az A- és B-vitaminok - az egészség megóvásában nélkülözhetetlenek. Kitüntetett szerepük van a betegségek kialakulásának megakadályozásában, a szervezetben jelen lévő szabad gyökök megkötésében. A szabad gyökök védelmet nyújtanak a káros mikroorganizmusok ellen, s tevékenységüket egy védelmi rendszer kontrollálja. Ha ez a kontrolláló rendszer zavart szenved - például hatalmas dózisú sugárzás esetén -, a szabad gyökök elszaporodva negatívan befolyásolják az egészséges sejtek működését, károsítják a DNS-t. Az említett madarak éppen ezért biológiailag védtelenebbek a többi fajhoz képest, hiszen színpompás tollazatukhoz nagyobb mennyiségű karotinpigmentre van szükségük, melyeket azokból az antioxidánsokból „nyernek”, amelyek valójában az immunrendszerüket erősítenék, így jobban ki vannak szolgáltatva a sugárzás nyomán keletkező, instabil és oxigénatomot tartalmazó molekulák, vagyis a szabad gyökök rombolásának. A csernobili nukleáris katasztrófa 1986. április 26-án történt a Szovjetunió két pici városkája, Pripjaty és Csernobil közelében lévő atomerőműben. Az atomerőmű 4-es blokkját súlyosan megrongáló robbanás következtében fellépő grafittűz tíz napon át tartott. Az égő reaktorból kilépő csóva különböző radioaktív anyagokat, különösen jód- és céziumizotópokat terített szét Európa nagy része felett. A legnagyobb koncentrációjú szennyeződés a mai Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország egyes területein következett be. A lerakódás mértéke ott volt a legerősebb, ahol a szennyezett légtömegek átvonulása idején esett az eső. A két természettudós, Möller és Mousseau idén márciusban már jelentkeztek szintén erről a környékről készített tanulmánnyal. Az 1986-ban felrobbant atomreaktortól három kilométerre fekvő erdőben kísérték figyelemmel a széncinegék fészkelési szokásait, és arra a következtetésre jutottak, hogy a madarak valamilyen módon érzékelik környezetük sugárszennyezettségi szintjét. A kutatók kétszáz madáretetőt és fészkelőládát helyeztek ki hasonló környezetben, hasonló táplálékkal, de olyan területeken, ahol a háttérsugárzás mértéke más és más volt. A kísérlet alanyai ösztönösen azokat az etetőket választották, ahol a sugárzás alacsonyabb volt. Ám hogy a madarak honnan tudták, melyek ezek, arra a tudósok még ma sem tudnak választ adni. A csernobili erőmű közelében a nukleáris katasztrófa után, az első időszakban a növények és állatok dózisterhelésének 90 százalékát béta-sugárzás, 10 százalékát pedig gamma-sugárzás adta. Az akut tünetek között a tűlevelűek, a gerinctelenek és az emlősállatok elpusztulása, a reprodukciós képesség romlása és krónikus sugárbetegségi tünetek, genetikai elváltozások fordultak elő. Ám úgy néz ki, a természet mára kiheverte a baleset utáni nagy dózisok hatását, ráadásul a terület gyakorlatilag lakatlan, így az emberi tevékenység sem háborgatja az élővilágot. Az elpusztult erdő helyén az elvégzett talajjavító intézkedéseknek köszönhetően új fák hajtottak ki. A lezárt zónában elszaporodtak a nagyvadak, megjelentek a farkasok, s visszatelepültek a rétisasok is. A Csernobil környéki tavak és a mocsaras területek bővelkednek halakban, mivel halászni, horgászni ebben az övezetben tilos. Mindezek alapján talán nem meglepő, hogy egyes szakértők úgy vélik, a nukleáris katasztrófa hosszú távon kisebb kárt tett az élővilágban, mint az antropogén tevékenységek, például a gépesített mezőgazdasági termelés. Csepe Erika Az agrárium válságát hozta a tragédia Az agráriumot sújtották legerősebben az érintett országokban a nukleáris baleset következményei, mivel a szennyezett területek főként mezőgazdasági vidékek voltak. A robbanást követően Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország területén 784 320 hektár termőföldet kellett kivonni a művelés alól, a fakitermelést pedig 694 200 hektár erdőterületen szüntették be. A helyreállítási erőfeszítéseknek köszönhetően számos helyen lehetséges maradt a „tiszta" élelmiszerek előállítása, ez azonban a felgyűrűzött az egész gazdaságra. használt műtrágyák, adalékanyagok és különleges eljárások miatt - jóval magasabb költséget jelentett. Ám ezek az intézkedések hiába tették biztonságossá a gazdálkodást, a legtöbb fogyasztói réteg elutasította a szennyezett területekről származó élelmiszereket, így a termelés visszaesett, egyes agrárlétesítmények, élelmiszer-feldolgozó üzemek bezártak, a mezőgazdaságból származó jövedelmek csökkentek. A csernobili katasztrófa mezőgazdaságra gyakorolt hatása tovább A populáris dzsesszt játszó Candy Dulfer új lemezéről, toleranciáról és előítéletekről „Teljesen szabad kezet kaptam” Sikeres koncertet adott Budapesten, a Petőfi Csarnokban napjaink egyik legnépszerűbb szaxofonosa, a populáris dzsesszt játszó Candy Dulfer. Az új lemezével világ körüli turnéra induló holland művésznő úgy látja, szülővárosa, Amszterdam sajnos már nem a szabadság és a tolerancia otthona. Új albuma, a Candy Store egyelőre csak Európában kapható; az amerikai és távolkeleti megjelenést őszre halasztották. Annyira rosszul működik a hanglemezpiac, hogy a kiadó nem merte vállalni a világterjesztés kockázatát? - Tény, hogy a hanglemezkiadás teljesen átalakult, és ma már nem lehet olyan eladott példányszámokban reménykedni, mint a nyolcvanas-kilencvenes években. Kiadóm, az amerikai Telarc azonban komoly, tőkeerős cég, így nekik nem okozhat gondot, hogy az egész világon egyszerre, nagy példányszámban jelentessenek meg egy lemezt. Közösen hoztuk azt a döntést, hogy az egyes kontinenseken való megjelenést összekötjük a turnék állomásaival, mivel Európában ismernek talán a legtöbben, itt kezdtem az idei koncertezést, aztán ősszel majd Ázsia és Észak- Amerika is sorra kerül. - Mennyire elégedett a Candy Store tizenhárom kompozíciójával? - Korábban egy nagy multinacionális kiadó, a BMG művésze voltam, és ők elég pontosan meghatározták, hogy milyen stílusban játsszak a lemezeken: a dallamos, lendületes dzsesszrockot preferálták, amit őszintén szólva egy kicsit meguntam. Mindenféle zenét szívesen hallgatok: a klasszikusoktól a hagyományosabb dzsesszen át a reggae-ig és a rockig, sőt még a punkot is szeretem. Az utóbbi négy-öt évben pedig különösen közel kerültem a soul és a rhythm and blues világához. Ezért is örülök, hogy a Telarcnál teljesen szabad kezet kaptam: ha mindenképpen be kell sorolni, akkor persze dzsesszlemezt készítettem, de nagyon sok más stílus is felbukkan rajta. —Régi holland muzsikustársai helyett újabban Prince zenekarának tagjaival koncertezik. Hogyan jött ez a váltás? - Nagyon szeretem és tisztelem Prince muzsikáját, s tudom, hogy a sikereiben a vele játszó fantasztikus zenészeknek is döntő szerepük volt. Együtt léptünk fel különböző fesztiválokon, összebarátkoztunk, s szinte magától értetődő volt, hogy ha ők hozzák magukkal azt az afroamerikai zenekultúrát, amiben felnőttek, én pedig hozom magammal az európai dzsessz nyitottságát, dinamizmusát, abból valami jó fog kisülni. Különösen örülök annak, hogy a Prince mellett feltűnt, később szólistaként is sikeres énekesnő, Rosie Gaines - akiről az elmúlt tíz évben nem sokat hallottunk - most itt van velem a turnén. Hollandok is játszanak a zenekaromban, és ez így természetes, hiszen közhely, de igaz, hogy a zene nem ismer határokat. - Amszterdamban nőtt fel, s ez a város mindmáig a szabadság és a tolerancia jelképe. Az utóbbi időben azonban Hollandiában is megjelentek a szélsőséges politikusok és a rasszizmus. Mit gondol erről? - Végtelenül elszomorít. Mi, hollandok - eltekintve attól, hogy büszkék lehetünk a nagy festőinkre - nem versenyezhetünk a német, a francia vagy akár a közép-európai kultúra csodálatos gazdagságával. Ezt sokáig viszonylag jól ellensúlyozta az előítéletetek nélküli nyitottságunk, a másság iránti toleranciánk, ami azonban a kilencvenes évek közepe óta fokozatosan eltűnt. Szeretek Amszterdamban élni, de már nem olyan jó érzés az utcán sétálgatni, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Retkes Attila Candy Dulfer: Mindenféle zenét szívesen hallgatok Fotó: Bieuk István Pályakép Az ugyancsak nemzetközi hírű szaxofonos, Frans Dulfer lánya hétévesen kezdett zenélni, s tizennégy éves volt, amikor megalapította Funky Stuff nevű zenekarát. Dave Stewarttal közösen készített felvétele, a Lily Was Flere (1989) tette nemzetközi hírűvé, s egy évvel később jelent meg Saxuality című bemutatkozó szólólemeze. A nőiességét erőteljesen hangsúlyozó, s emiatt gyakran bírált Candy Dulfer azóta járja a világot, nagy nézettségű tévéshow-k gyakori vendége, és két-három évente jelentkezik új lemezzel. 13 Vita a pécsi Cella Septichora ásatásáról Visy: Jobbítani akartam Felfoghatatlan, hogy Weiler Árpád miért érezte támadásnak a Műemlékvédelem című folyóiratban megjelent cikkemet - véli Visy Zsolt, a pécsi Cella Septichora ásatási munkálatainak vezetője. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal pécsi irodavezetőjének vádjait pedig végképp igazságtalannak tartja. A vita a régészprofesszor szaklapban megjelentetett „A pécsi Cella Septichora műemléki munkálatainak tanulságai” című publikációja kapcsán pattant ki. Visy Zsolt ebben amellett, hogy a pécsi világörökségi komplexum óriási jelentőségét és a közelmúltban végzett műemléki beruházás érdemeit hangsúlyozta, bírálatait is megfogalmazta. Az ásatások vezetője ezek közül a helyszínen is bemutatott néhányat. A legnagyobb hibának azt tartja, hogy a Cella Septichora falait kívülről láthatóvá tették, holott az eredetileg a föld alatt volt. A Műemlékvédelem című szaklapban is megjelent bírálatokra Weiler Árpád, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal pécsi irodájának vezetője több sajtóorgánumban úgy reagált: ízléstelennek tartja, hogy valaki, aki részt vett a munkákban, így a döntésekben, a felelősség vállalása helyett utólag bírálja azokat. - A véleményem számtalanszor elmondtam és leírtam, Weiler Árpádnak is, másoknak is, ezt naplók, levelek, feljegyzések és publikációk bizonyítják - mondta Visy Zsolt. - Nemcsak én, de olyan szakmai szervezetek is írtak levelet, mint az ICOMOS, a nemzetközi műemlékvédelmi tanács hazai egyesülete vagy az akadémiai régészeti bizottság. A tanácskozásokon teljes volt a szakmai egyetértés, majd a munkálatok többször gyökeresen más irányt vettek. Visy elmondta: ő csak javaslattételi joggal rendelkezett, míg a végső döntés az építési engedély jóváhagyásával minden esetben az örökségvédelmi hivatal kezében volt. Ezért nem érti Weiler, hogy beszélhet közös bűnről. Egy műemléki beruházás esetén a fő cél az értékek minél teljesebb bemutatása. Visy hozzátette: sok javaslatát elfogadták, és továbbra is óriási eredménynek tartja a bemutatóközpont felépülését. - Az ásatások eredménye nemzetközi szinten is megjelent - tette hozzá a régész. - Én csak a konszenzust és a műemléket tartom szem előtt, azt azonban senki ne kérje számon rajtam a szakmán belül, hogy ha feltártunk valamit, akkor azt miért nem mutatjuk be. Meggyőződésem, hogy a hibák helyrehozhatók, és némi kiegészítő munkával mindenki elégedett lehet a beruházással. Barabás Béla Visy Zsolt szerint a hibák helyrehozhatók A SZERZŐ FELVÉTELE