Népszava, 2007. szeptember (134. évfolyam, 204-228. sz.)

2007-09-18 / 218. szám

6 KULTÚRA 2007. SZEPTEMBER 18., KEDD NÉPSZAVA TÉVÉNÉZŐ ‍‍‍‍‍TÉVÉNÉZŐ ‍‍‍‍‍ Brüsszelben, az Európai Parlament Yehudi Menuhin termében nyílik kiállítása ma Macskássy Izolda festőművésznek, amelyet Kósáné Kovács Magda és Tabajdi Csaba, az Európai Parlament képviselői nyitnak meg. Nem könnyű‍ Macskássy Izoldával leülni beszélgetni. Egyrészt, mert ő‍ egyáltalán nem ül le, másrészt rit­kán hagy szóhoz jutni, de fő‍leg azért, mert rengeteg dolga és vendége akad az interjú alatt. Nem ússza meg sen­ki, hogy egy korty ital le ne guruljon a verő‍fényes ő‍szi délelő‍ttön a torkán. A röpke két óra alatt vagy öten jelent­keznek a ház asszonyánál, ki levelet, ki új mobiltelefont hoz, ki kávét fő‍z, ki autót vezet. Az apró budai mű‍te­remben Macskássy Izolda valóságos udvart tart, olyasfélét, mint ő‍sei Er­délyben. De nála a rang nem a cím­bő‍l, hanem az emberségbő‍l fakad. Hiába vettek el mindent Romániá­ban a szülő‍ktő‍l, nagyszülő‍ktő‍l, hiába váltak osztályidegenné 1945 után, sohasem nélkülöztek. „Nagyanyám azt mondta, hogy a segítő‍ társakat – soha nem nevezte cselédeknek ő‍ket – nem kifizetni, hanem túlfizetni kell. Még a hálálkodó szavakat sem tű‍rte! Amikor aztán a kommunizmusban a szomszéd arisztokraták éhen haltak vagy megő‍rültek a kitaszítottságban, addig mi nem szű‍kölködtünk. Vissza­hordtak mindent a hálás emberek, amit valaha kaptak. Ezért hiszek én a hű‍ségben, minden jóság megtérül” – mondja. Maradt a nevelő‍nő‍ is, ezért aztán németül és franciául is jól elboldogul. Román szó nem esett ott­hon, így már Magyarországon tanulta meg azt a nyelvet, amit a legtöbb áttelepült inkább elfelejteni igyeke­zett, hogy szót értsen mindenkivel otthon, Erdélyben. És büszke rá, hogy Áron fia most Bukarestbe készül egy ösztöndíjjal. Izolda párhuzamosan végezte a marosvásárhelyi és a pesti képző‍mű‍­vészeti fő‍iskolát. Divatoknak soha nem hódolt be. Nem irigyelte, hogy mások kap­ják a kitüntetése­ket, és a nagybetű‍s MŰ‍VÉSZ nevet. „Én egész életem­ben festettem az ódáimat, elégiáimat, tragédiáimat.” Hiába próbálom fag­gatni a képeirő‍l, az alkotási folyamat­ról… Csak nevet. „Dolog, csak dolog. Mindennap háromfélét fő‍zök az egész családnak, a lányomnak, a fiamnak és két-három patronáltamnak. És ha érzem, hogy leégni készül a tarhonya, abbahagyom a festést és kirohanok, aztán ha kész az étel, befejezem.” A hatvanas-hetvenes években, amikor valamirevaló értelmiségi csak kinyúlt pulóvert hordott, ő‍ akkor is elegánsan járt, s inkább egyszer evett egy nap, de a házvezető‍nő‍rő‍l nem mondott le, és pontosan fizette. Amikor úgy har­minc évvel ezelő‍tt allergiát kapott az olajfestékre és az oldószereire, azt tanácsolták, keressen más szakmát. De ő‍ nem adta fel, felfedezte magának a selymet. Egy selyemruhából származó maradék anyagra kezdett festeni elő‍ször, aztán kollázsokat készíteni. Ma már csak erre az anyagra dolgozik. „Nem szerettem meg Pestet soha, jó, ha kibírok hetente három napot, azt is Budán és a szinte csak a lakás­ban. Aztán irány Szeged!” – mondja, ami Marosvásárhelyre emlékezteti. Macskáit is megosztja a két város között, Budára jut négy, a Tisza-parti városba három. De Erdélybe már csak ritkán húzza vissza a szíve. Ma, amikor a legtöbb festő‍ pa­naszkodik, van, aki a profi galériákat hiányolja, más az állami gondos­kodást sírja vissza, Macskássynak ezzel sincs dolga. „Jó önmenedzselő‍ vagyok?” – kérdez vissza. „Fenét, ki sem mozdulok itthonról, hozzám jönnek az ügynökök, galériások.” Saját galériát is üzemeltet, épp most költözik át a Teréz körútról a Dohány utcába. „Nem, cseppet sem kellett érte kilincselni vagy könyörögni” – vágja el a kérdést. „Amikor Hunvald György polgármesternek egy kiállításmegnyitón elmondtam, hogy be kell zárni a galériámat, mert annyira vizes a fala, hogy tönkre­mennek a képek, megkérdezte: nem akarsz nálunk galériát nyitni? Hát így kerülök én az Erzsébetvárosba.” Azt is nagymamától tanulta, „hogy minden rendszerváltás vérrel jár, de ebbő‍l nem szabad profitalapot terem­teni”. Erdélyi arisztokrata sarjként a rendszerváltás idején valóssággal beleszületett Macskássy Izolda a nép­nemzeti oldalba. „De amikor láttam, hogy bokrétának akarnak használni, hogy eltakarják a huncutságaikat, igen zsémbes lettem. Nem csináltam botrányt, csak halkan megmondtam a régi barátoknak: ne tölts, mert nem iszom.” Már haragosabb lett, amikor Medgyessy Pétert támadták, a magát ma is nép-nemzetinek valló Macskássy sajtónyilatkozatban állt ki a politikus mellett. Mit gondol arról, ami mostanában történik az ut­cán?, kérdezem. „Rémdrámába illik, ahogy Magyarországot egy ál népi­nemzeti csoport le akarja lejáratni” – mondja. Hamvay Péter Mától magyar ódák és tragédiák Brüsszelben – Amit a nagymamájától tanult a mű‍vésznő‍ Macskássy Izolda: hiszek a jóságban A művésznő az egyik kedvenc macskájával FOTÓ: SZALMÁS PÉTER „Film, Színház, Muzsika” Darvas Iván emlékére A régi, népszerű lapot megidézve, „Film, Színház, Muzsika” címmel indít képes könyvsorozatot a Ma­gyar Távirati Iroda. A sorozat a hazai művészvilág egykori óriá­sainak állít emléket, az első kötet a közelmúltban elhunyt Darvas Iván különleges egyéniségét és életútját eleveníti fel. Az albu­mot, melynek fotóit Keleti Éva vá­logatta, tegnap délután mutatták be a Vígszínházban. A könyvbemutató helyszínén, a Vígszínház alagsori büféjében a szé­kek és asztalok mellett nagyméretű‍ kivetítő‍vászon áll. Az érkező‍ ven­dégek így már belépéskor láthatják a Darvas Ivánról készült fotókat a „Liliomfi” forgatásáról vagy az „Egy ő‍rült naplója” elő‍adásából. Felejthe­tetlen jeleneteket egy felejthetetlen színész életébő‍l. A pályatársak kö­zül is többen itt vannak, Kútvölgyi Erzsébet és Szilágyi Tibor azonnal leül a vászon elé, és a könyvbemutató végéig egyikük sem tud elszakadni a látványtól. A program befejeztével a vetített képeket „kicsiben” is láthat­juk a most megjelent új kötetet la­pozgatva. Méretre akkora, mint egy emlékkönyv, ez egyébként az alcíme is, a cím pedig „csak” a sokatmondó név: Darvas Iván. A kötetben látjuk az egyik legerő‍sebb kisugárzású ma­gyar mű‍vész szereppillanatait, a kis­fiús arcú, huszonegy éves Orfeuszt Anouilh „Euridiké”-jében éppúgy, mint a megtört, hetvenes éveiben já­ró Salierit Shaffer „Amadeus”-ából. A Darvas Iván alakját felidéző‍ al­bumban az egyik pályatárs, Lukács Sándor, valamint Kertész Imre is megemlékezik a legendás színészrő‍l. A Nobel-díjas író saját életével állítja párhuzamba Darvas sorsát: „…nem a szenvedésrő‍l kell itt első‍sorban beszélni, hanem az örömrő‍l, hogy az ember végül is megtehette, amit tett. Hogy jóvátehetetlen életét végül mégiscsak átruházhatta szerepeire, figuráira, akikben feloldódott és megnyilatkozott. A mű‍vészet segí­tette, amelyre persze elő‍bb rá kellett bukkannia. Könyvekben, zenében, festményeken, színpadon. Azután önmagában.” Bokor Gabriella Magyar mozikban Koltai Lajos amerikai mű‍ve Sosem fogom rajtad számon kérni a regényt – idézte Koltai Lajos tegnap Kertész Imrét első‍ filmje, a Sorsta­lanság forgatásának idejébő‍l. Ezzel érzékeltette, hogy új, Amerikában forgatott filmje, az Este is különbözik a Susan Minot azonos című‍ regényé­tő‍l, melyet Michael Cunningham, az Órák forgatókönyvével világszerte ismertté lett szerző‍ alkalmazott film­re. A regény szerteágazó, harminc szereplő‍t mozgató, bonyolult szöve­vényét Cunningham kevesebb sze­replő‍vel és áttekinthető‍ történetve­zetéssel ültette át a filmadaptációba. Tegnapi sajtótájékoztatóján Koltai Lajos felidézte a forgatás körülmé­nyeit abból az alkalomból, hogy az Estét jövő‍ héten tű‍zik mű‍sorukra a hazai mozik. A rendező‍ elmondta, Vanessa Redgrave első‍ szóra elvállal­ta a film fő‍szerepét. Igaz, hozzátette: „én nem vagyok ilyen, de el akarom játszani!” Szereposztása révén is különlegességnek számít az Este, hiszen Vanessa Redgrave együtt játszik benne leányával, Natasha Richardsonnal. Meryl Streep is az Estében szerepel elő‍ször leányával, Mamie Gummerrel. És van még egy nagy nő‍i sztárja a filmnek: Glenn Close. A filmet, amely bonyolult em­lékezéstechnikára épül, Pados Gyula fényképezte, aki a Sorstalanságban dolgozott Koltai Lajossal. B. É. A borítón Keleti Éva 1957-ben készült fotója látható Unalmas Bugyberek Nem tudom, hogy a legutóbb elénk került Nekem ne lenne hazám cí­mű‍ sorozat, a Bugyberek fölött, Kolostor az erdő‍ben című‍ adása mikor készült, de hát én most láttam elő‍ször és a gyártás idő‍­pontjával a végén se találkoztam. Azt viszont tudom, hogy unalmas volt. Pedig azt is tudom, hogy Szabados Tamás, akié a sorozat, igazán jó operatő‍r, különböző‍ televíziós mű‍sorok tu­catjai bizonyítják ezt. A képernyő‍n azonban most – s más mű‍sorok láttán tudom, hogy ez nem a készülékem hibája – szinte minden szürke és unalmas volt 15 percen át. Szürke volt a fő‍leg csupasz fákból álló, feltehető‍en téli erdő‍, természetesen szürkés és meglehető‍sen egyformák a szürke kolostorrom kövei. Fekete­fehérben talán jobban mutatott volna mindez. Pusztán néhány kifejező‍ közelkép jelezte, hogy Szabados nem felejtette el a mesterségét. Azt is tudom, hogy Rozsnyai Margit ismert, ső‍t: elismert, mondhatnám divatos pszichológus. A hosszú szövege azonban ugyancsak unalmas volt, részben a lapos közhelyek miatt, részben mert jó néhány gondolatforgácsa erő‍sen vitat­ható volt. Egyébként is a televíziós publiciszti­kának ez a formája nagyon nehéz. Ha igazán jók a képek, senki nem figyel a szövegre. Ha jó a szöveg, senki nem figyel a képekre. Ritkán sikerül a kettő‍ között jó arányokat, harmóniát teremteni. Most nem sikerült. Mi tagadás, mert egyik sem volt jó. Bernáth László Amikor bokrétának akartak használni, hogy eltakarják a huncutságaikat, igen zsémbes lettem Emmy-díjas exalelnök Fél évvel az Oscar-díj után Emmy-díjat is begyű‍jtött hétfő‍re virradóra Al Gore volt amerikai alelnök. Gore, aki márciusban a Kellemetlen igazság című‍, a globális felme­legedéssel foglalkozó dokumentumfilmmel érdemelte ki az amerikai filmakadémia díját, az amerikai televíziós díjak Los Angeles-i gáláján a két évvel ezelő‍tt beindított Current TV-ért vehette át az Emmy-díjat. A Current olyan, első‍sorban fiataloknak szánt csatorna, amelyben a mű‍sor egynegyedét a néző‍k állít­ják össze saját készítésű‍ videoklipekbő‍l és más rövid programokból. A gálán a legjobb drámai tv-sorozat díját a Maffiózók (The Sopranos) kapta, a legjobb vígjátéksorozat a 30 Rock lett. (MTI) Évadnyitó az Operában A Magyar Állami Operaház tegnapi évadnyitó ülésén Vass Lajos fő‍igazgató elmondta: várha­tóan 283 elő‍adást tartanak idén a dalszínház­ban, ami „csak” 9-cel kevesebb, mint tavaly, pedig idéntő‍l bezárt az Erkel Színház. Az Ope­ra 41 elő‍adást a Thália Színházban tart. A fő‍­igazgató bizakodó, hogy 2011-re megnyílik az új, multifunkciós színház az Erkel helyén, ahol az Operaház 120 estét játszik majd. Vass Lajos elmondta, tizenöt hónappal ezelő‍tt miniszteri biztosként 1,5 milliárd forintos hiánnyal vet­te át a házat, mely ma 600 millióra csökkent, s az év végére várhatóan 400 milliós lesz az adósságállomány. Nem tagadta, hogy lesznek csoportos létszámleépítések, ezek idejérő‍l és módjáról azonban nem beszélt. Fischer Ádám fő‍-zeneigazgató elmondta, ő‍ a 2008/09-es éva­dot, és az azt követő‍ket készíti elő‍. Örökös tag lett többek között Sólyom-Nagy Sándor magán­énekes és Keveházi Gábor balettigazgató (egymást köszöntik képünkön). A Magyar Állami Operaház négy bemutató tart ebben a szezonban, októberben Stravinsky három egy­felvonásos operája: A róka, Mavra és A katona története kerül színpadra Vidnyánszky Attila rendezésében. Novemberben Richard Strauss Elektráját állítja színpadra Kovalik Balázs. Változás a mű‍sortervben, hogy Kenessey Jenő‍ Bihari nótája helyett márciusban három egyfel­vonásos balett kerül színre, melyeket Bozsik Yvette, Fodor Antal és Markó Iván koreografál. Az évad utolsó premierjét: Csajkovszkij Anye­ginjét Zsámbéky Gábor állítja színpadra. –hy– Szepes Mária temetése Szepes Mária írótól szeptember 25-én, délután fél 3-kor vesznek végső‍ búcsút Budapesten, a Farkasréti temető‍ben. Az evangélikus szertartás szerinti búcsúztatáson a Magyar Írószövetség nevében Jókai Anna emlékezik pályatársára. A mese, a science fiction és a spirituális irodalom egyik kiemelkedő‍ képvi­selő‍je szeptember 3-án, életének 99. évében hunyt el. (MTI) F OTÓ : K ERTÉSZ G ÁBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék