Népszava, 2007. november (134. évfolyam, 255-279. szám)
2007-11-20 / 270. szám
6 A legteljesebb Ludwig Fókuszban a gyűjtemény 1-2-3 címmel látható kiállítás a budapesti Ludwig Múzeumban, a tárlaton olyan művészek munkái is láthatók, amelyeket eddig még nem mutatott be az intézmény. Az 1996-ban rendezett nyitó kiállítás óta ez az intézmény legnagyobb tárlata. A múzeum mintegy ötszáz művet számláló anyagából csaknem háromszáz alkotás látható. A tárlat február 10-ig tekinthető meg. (MTI) Zalán Tibor a könyvesház vendége Ma délután 5 órakor az ELTE BTK és az Alexandra Könyvesház Irodalmi Kávéházának közös rendezvényeként, a Kortárs írók közelről című sorozat vendége Zalán Tibor költő, író, szerkesztő. A vendéggel Kőrössi P. József és Péntek Viktória beszélget. (Népszava) A négy őselem Parti Nagy Lajostól Csütörtökön lesz Parti Nagy Lajos és Banga Ferenc A vak murmatér című új kötetének bemutatója a Nyitott Műhelyben (Budapest XII., Ráth György u. 4.). A szerzőkkel a kötet szerkesztője, Boldizsár Ildikó beszélget. Parti Nagy Lajos legújabb művének múzsája egy vak murmatér. Segítségével - valamint Banga Ferenc kétszáz rajzával - az író arra keresi a választ, hogy miként írható le a Föld az elemek szintjén, azaz a föld, a víz, a tűz és a levegő hogyan hatja át a mindenséget. Az író szerint talán olykor nem haszontalan elmolyozgatni a földgolyóbis körül. (Népszava) Meghalt Miklósy György Vasárnap 83. életévében elhunyt Miklósy György. A színművészt a Radnóti Színház és Vígszínház saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek. Utolsó szerepei között volt Szép Ernő Lila ákácának Józsi pincére a Pesti Színházban, illetve Molnár Ferenc Riviera című darabjának Tűzoltója. Az utóbbi időben gyakran játszott néhány mondatos szerepeket, bizonyos karakterek megformálására bérelt helye volt. Jelenség volt a színpadon. Amikor megérkezett a deszkákra, személyével egyfajta groteszk derű is beköltözött az adott előadásra. Bölcsészként végzett, majd 1949-ben kapott diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Játszott Szegeden, a Madách Színházban, a Petőfi Színházban. A Vígszínházba Várkonyi Zoltán szerződtette, huszonöt évig volt tagja a Szent István körúti társulatnak. 1989-től a Radnóti Színház társulatához kötődött. Több fontos epizódalakításban emlékezhetünk rá, gondoljunk csak a Vőlegény Vaterjára, a Szerelem Szalagjára, az Oktogon Bruckjára, a Mein Kamf Lobkowitzára, a Cseresznyéskert Firstjére. Több díjjal kitüntették, kapott Jászai Mari-díjat, érdemes művészi címet és a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjével is elismerték. Hivatása mellett mindig is fontos volt számára a családja, gyászolja őt felesége, három lánya és nyolc unokája. B. Gy. TÉVÉNÉZŐ ★ [UNK] Aludttej mi Ha ilyen a tűzvonal, milyen lehet a hátország? Kérdezheti az ember kedvetlenül a Tűzvonal címmel futó magyar zsarusorozat láttán. Szembeszökő teljesítmény, hogy milyen minimális információt, illetve történést képes közvetíteni egy hosszú óra alatt ez a magyar tévésorozat. Ha például azt veszem, hová fejlődött a kezdetektől a legutóbbi adásig a szépreményű Stohl András és a jobb napokat érdemlő Cserna Antal kapcsolata, annyi a biztos, hogy egy jottányit sem lett árnyaltabb. Ádáz acsarkodás, hatalmi villongás, hiú féltékenykedés, fantáziátlan fúrás. Jó magyari módon. De hogy ezt a kis állópocsolyát valamilyen konkrét történés vagy feszült helyzet borzolná fel, ami legalább azt az illúziót keltené, hogy a fővárosi dzsumbuj mélyén megbúvó rendőrőrsön történik végre valami érdemleges - nos, ezt várni hiú remény. Langymeleg közhelyekből megrajzolt statikus figurák lézengenek (tényleg, szó szerint) a képeken, a szituációk és párbeszédek egy része érthetetlenül torkollik ordítozós dühkitörésekbe - főként Stohl figuráját játszatják ilyen vértolulásosnak -, másik része pedig olyan lagymatagon csordogál, mintha lassított felvételen látnánk. Az ég tudja, miért gondolta a szerzőgárda, hogy ez a lassított felvétel jelleg remekül passzol majd egy zsarutörténethez, vagy pláne, ahogy az ml hirdeti: egy krimisorozathoz. Ez „a szánkban megalszik a tej is” stílus azt az érzést kelti, hogy itt mindent szájba akarnak rágni, azt is, ami már akkor felfogható volt, mielőtt befejezte volna a mondatot a delikvens. Mintha visszaröppentünk volna időben úgy a hetvenes évekbe. Bársony Éva KULTÚRA 2007. NOVEMBER 20., KEDD NÉPSZAVA Elhunyt Szabó Magda Kossuth-díjas író Most ünnepeltük kilencvenedik születésnapját. A legnagyobb élő íróhoz zarándokoltak tisztelői Debrecenbe. Huszonhárom országban jelentek meg művei, megkapta a legmagasabb hazai elismeréseket (Kossuth-díj, két József Attila-díj) és számos külföldi irodalmi díjat. Az írónőt hétfő délután 4 órakor, olvasás közben érte a halál. Élete egy volt a múlt század történetével, nem véletlen, hogy életrajzi regényeit nem csak kiváló kordokumentumként forgatták. 1917. október 5-én született egy debreceni katonakórházban, aznap, amikor a mustárgázt bevetették. Egy hetet adtak a kis újszülöttnek az orvosok. Szülei maguk is író emberek voltak, a latinos műveltséget már gyerekkorában magába szívta, bár a deklinációknál jobban érdekelte a mitológia. A tanácsos apa verset írt az asztalfióknak, az anya pedig csodálatos mesékkel kápráztatta el a gyermeket. Szülővárosában szerezte latin-magyar-történelem szakos tanári diplomáját. A Régimódi történetben saját családja történetét írta meg. A Für Elise jelképe is lehetne a Szabó Magda-életműnek. Ahogy Beethoven nagy zeneműve, az ő írásai is egyszerre klasszikusak és népszerűek. A Für Elise „a gyerekekről szól, akik rájönnek, hogy nem velük kezdődik a világ, hanem a felnőttekkel” - definiálta saját maga a regényét nemrég lapunknak adott interjújában. A legnagyobb sikereit talán az Abigéllel aratta. Kezdetektől többet jelentett számára, mint egy lánykollégium zárt társadalmának megörökítését. Azokról szólt, akik vállalták, hogy ellenálljanak. De nem az Abigél volt a kedvenc műve, annál is inkább, mert az egyik legrangosabb elismerést az Ajtó című regénye hozta meg számára, a Femina-díjat négy évvel ezelőtt vehette át Párizsban. Az ötvenes években a nemesi származású tanácsos lányát megpróbálták elhallgattatni. Nem jelenhettek meg művei, ő pedig tanított. A pedagógusi pályát azonban sohasem érezte tehernek. Szabó Magda életműve páratlan gazdagságú, költőként indult, de sikeres drámaíróként is megszerette a közönség. A Régimódi történet, az Ajtó drámaváltozata vagy a Kiálts város ma is népszerű darabok. A Für Elise-ről szólva pedig azt mondta: „Nagyon szeretném folytatni, az álmom az, hogy egy karácsonyi könyvvel fejezzem be. Talán jövőre sikerülhet is a karácsonyfa alá tenni a kötetet...” Már mindörökre adós marad a folytatással a Tündér Lalán cseperedő, az Abigélen kamaszodó, majd az élet pofonjain és az Ajtó című művön nevelkedő hűséges olvasóinak Szabó Magda. A megbecsülésre oly sokáig váró írónőnek azonban legkevésbé sem róható fel, mi csak vártuk és önző módra szorítottunk, adasson meg nekünk a folytatás. P. Zs.-H. D.-H. P. Szabó Magda kedvencével, akit talán még a könyvnél is jobban szeretett fotó mti A magyar irodalom nagyasszonya Parti Nagy Lajos író, költő: Nehéz egy ilyen esemény után bármit is mondani. Sajnálom, hogy egy nagyon nagy írónőnk eltávozott. Másrészről viszont boldog vagyok, hogy mindaz, amit életében alkotott, a művei velünk maradnak. Kiváló író távozott közülünk - mondta Konrád György író. - Élete végéig dolgozott, odaadó volt az irodalom és az ifjúság felé. Jelentős szerepet vállalt a Magyar Művészeti Akadémiában. A 13 éves kislányom élvezettel olvasta az Abigélt, ahogy a korosztályában a lányok többsége. Műveiből több remek filmet is készítettek. A magyar irodalom jelentős nagyasszonyának számított. Fájdalmasan hiányozni fog. A Budapest díszpolgárává választott világhírű művész magyarországi munkáit idézte fel Jurij Ljubimov meséket akar rendezni „Az én városom" címmel fesztiválsorozat indul az A38 Hajón. 2008 tavaszán Moszkva mutatkozik be, az orosz fesztivál „beharangozóját" múlt hét végén tartották. Volt kiállítás, koncert, vodkakóstolás és mindenféle jó, a zárónapon pedig eljött a hajóra a Taganka Színház alapítója, a Budapest díszpolgárává választott kilencvenéves Jurij Ljubimov, aki néhány magyar színésszel - többek közt Kútvölgyi Erzsébettel, Tordy Gézával és Garas Dezsővel - együtt idézte fel a budapesti előadások néhány pillanatát. Ljubimovban nemcsak az a lenyűgöző, amit mond, hanem az is, ahogy mondja. Az asztalon ott állnak az ásványvizes üvegek, de ő másfél órán át nem iszik egyetlen kortyot sem, nem tart szünetet, nem fárad el, és a színházról beszélve a lelkesedés olyan szintjére hozza magát, annyi energiát bocsát ki, hogy azt fele annyi idősen is csak irigyelni lehet. Mesél mindenféle apróságról és kulisszatitokról, például arról, hogy a Háromgarasos operához a kellékesek igazi buszmegállótáblát hoztak neki a hetedik kerület egyik utcájáról. Vagy arról, hogy a Vígszínház igazgatóját, Várkonyi Zoltánt a Bűn és bűnhődés próbái során leginkább az foglalkoztatta, tud-e magának helikoptert vásárolni. Kútvölgyi Erzsébetnek, aki Szonyát játszotta az előadásban, különösen emlékezetes maradt ez az időszak. Ekkor esett teherbe a fiával, és azért is, mert addig soha nem próbált még ilyen hosszan. Az előadás próbái augusztus 5-én kezdődtek és január 6-án tartották a premiert. Néhány hónappal később egy moszkvai vendégjáték során Darvas Ivánnal együtt megszöktek egy unalmas programról, hogy a Tagankán is megnézzék a Bűn és bűnhődést, de későn érkeztek. Az előadás elkezdődött, az ajtókat bezárták, de Kútvölgyi addig dörömbölt, és kiabálta, hogy ő a magyarországi Szonya, amíg végül beengedték őket. Tordy Géza arról mesélt, hogy amikor 38 évesen megkapta Porfirij szerepét, rettenetesen boldog volt. Aztán elkezdődött a próbaidőszak, ami egyáltalán nem volt könnyű, Ljubimov egészen más módszerrel dolgozott, mint az addig ismert magyar rendezők. Pontosan emlékszik, mennyit vitatkoztak egyetlen gesztuson, azon, hogy Tordy, azaz Porfirij hogyan emelje fel a karját, amikor Raszkolnyikovot a gyilkossággal vádolja. Garas Dezső első, Ljubimovval kapcsolatos élményét idézte, a hetvenes évek elején, egy Madách színházi turnén jutott el a Tagankába. A „Tíz nap, amely megrengette a világot” előadását látta, ebben egyébként Viszockij is játszott, és furcsállta, hogy a nézők bekiabálnak az előadásba, odamondogatnak a szereplőknek. Garas Ljubimov Háromgarasos opera rendezésénél Peacock szerepét kapta, az előadásról sok minden eszébe jut, például az élő ló, aki nem nagyon fogta vissza magát a színpadon. Arról az esetről is mesélt, amikor az egyik első előadásról az ügyelővel akarták kidobatni azt a nézőt, aki a földszint utolsó sorából zseblámpával villogott a színpad felé. Kiderült, hogy Ljubimov az, a rendező elemlámpával akarta jelezni a színészeknek, ha úgy érezte, gyorsítani vagy lassítani kell a tempón, esetleg hangosabban vagy éppen halkabban beszélni. A „Bűn és bűnhődés” és a „Háromgarasos opera” felidézése után Ljubimov még beszélt a budapesti „Don Giovanni” próbái során megvívott harcokról. Aztán Londonról mesélt, milyen ott operát rendezni, és hogyan kell elsimítani a konfliktusokat a világsztárokkal, erre egyébként rendezői szerződése is kötelezi. Másfél óra beszélgetés után biztosít minket, hogy ő még nem fáradt, reméli, mi sem, úgyhogy szívesen válaszol mindenre, ami minket érdekel. A jövőre vonatkozó terveiről kérdezik, erre barátját, Andrej Tarkovszkijt idézi, akivel megbeszélték, hogy hosszú távú terveikről már nem fognak beszélni, ebben az életkorban már nem illendő. A rövid távúakról viszont szívesen. Nemrég állította színpadra otthon, Moszkvában Gribojedov: „Az ész bajjal jár” című darabját, most pedig Kafka „Kastély”-át próbálják. Ezután meséket akar rendezni, Oscar Wilde, Andersen és Dickens írásaiból visz színpadra egy zenés „mesemix”-et, a tervekről, egyelőre, legyen elég ennyi. Bokor Gabriella