Népszava, 2008. január (135. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-04 / 3. szám

NÉPSZAVA 2008. JANUÁR 4., PÉNTEK VÉLEMÉNY Bolgár György Ima Gyurcsányért „Én nem gyűlölök senkit, nem is ha­ragszom senkire. Sőt Eperjes Károly példája nyomán rendszeresen imádko­zom Gyurcsány Ferencért... A Biblia azt mondja, imádkozzatok ellenségei­tekért is.” (Semjén Zsolt, a KDNP elnöke az Indexnek) Az erőszak és gyűlölet világában Hoz­zád fordulok ma este, ó, Uram, remény­teli és alázatos szívvel, azt kérve Tőled, hogy bocsáss meg Ferenc testvérünknek, az Elle­ned és ellenünk vétkező bűnösnek. Adj nekünk bátorságot és önbizalmat ahhoz, hogy mi is megbo­csássunk neki, még ha ez nagyon nehezünkre esik is. Tudod jól, még nálunk is jobban, hogy Ferenc testvér megbocsáthatatlan bűnök sorát követi el népe ellen, ami miatt mi nem is állunk vele szóba: ha ő megszólal, mi inkább kime­gyünk a teremből, hogy ne halljuk, mert gyilkos, nemzetirtó szavaira talán még a mi keresztény és demokrata szánkból is kicsúszna valami elfogadhatatlan istenkáromlás. Igen, gyarlók vagyunk, jogos felhábo­rodásunkban képesek vagyunk hibákat, sőt bűnöket elkövetni még mi is, ezért esendő mivoltunk tudatában nem aka­runk esélyt adni semmiféle szükségtelen haragnak vagy konfrontációnak. Mi a béke és a megértés hívei vagyunk, jól tudod ezt is, Uram, még az ellenségünk­kel sem szeretnénk csatázni, helyette ki­térünk a harc elől. Gyurcsány, takarodj, Gyurcsány, takarodj, csak ennyit és nem többet mormolunk hangtalanul a beszé­de alatt a zsúfolt folyosókon. Szó nélkül azonban nem állom meg - ha nem is a Parlamentben, de legalább így, kettőnk között - ennek az aljas és felelőtlen embernek a mindennapi gaz­ságait. Tudom, Uram, Te mindenre és mindenkire figyelsz, ám ebben a rohanó, modern világban, amikor már több mint hatmilliárdnyian vagyunk, és ennyi rengeteg ember között egyre kevesebb a magyar, talán még a Te figyelmedet is elkerülte, hogy Ferenc testvérünk kiárusítja amúgy is fogyó nemzetünket. Nemcsak a MÁV Cargót adja el az oszt­rák sógoroknak rongyos százmilliárdért, pedig ez a kiváló cég alig száz év alatt képes lenne ugyanennyi hasznot hozni a hazának, nemcsak az oroszokkal fek­szik le nap mint nap a cédája az illékony, tovatűnő gázért, mondhatnám tehát, a semmiért, de - és ez a legsúlyosabb - az egészségügy szétverésével egyenesen a halálba küldi a népet, na természetesen az őt is magába foglaló új arisztokrácia kivételével. Hidd el, Uram, nem túlzók, népirtás folyik itt, nem más. Hiszen látod Te is, hogy a jelenlegi magyar egészség­ügy ezer sebből virágzik. Bizony, egy nemzetnél sem vagyunk alább valók, legföljebb betegebbek, ennek következ­tében viszont néhány évvel korábban térünk meg hozzád. Addig is orvosaink hősies munkával kigyógyítanak bennün­ket minden bajból, ha meg nem, akkor az állam a hibás, mert nem ad elég pénzt a gyógyításra. A megoldás tehát egyszerű: Ferenc testvértől el kell venni az állam irányítását, mert ő rossz ember, aki ros­­­szul irányít, és nekünk kell átvennünk ezt a szolgálatot, hogy végre az állam élén állva meggyógyíthassuk szenvedő népünket. Kérlek ezért, Uram, világítsd meg Ferenc testvérünk zavart elméjét, hogy rájöjjön végre, át kell adnia a ha­talmat azoknak, akik alkalmasak annak gyakorlására, azoknak, akik hatalomra születtek, azoknak, akik Magyarország örökös miniszterelnökei, és én ebből a fajtából csak egyetlenegy embert isme­rek, gondolom. Te is hallottál már róla, ha máshonnan nem, hát közvetlenül a Vatikánból. Könyörgök, Uram, irgalmazz a nyo­morult bűnösnek, Ferencnek, legyen szívedben jóság, és add meg neki a kellő bölcsességet ahhoz, hogy végre abba­hagyja nemzetvesztő aknamunkáját. Tisztában vagyok vele, persze, hogy Te nemcsak a magyarok istene vagy, hanem a ránk fenekedő szlovákoké, románoké, szerbeké, sőt a sajnos egyre istentelenebb nyugati uniós polgároké is, akik mind a magyarokat akarják kihasználni, de annyit azért el kell ismerned, hogy Fe­renc testvérünk alatt sereghajtók lettünk gazdasági növekedésben és listavezetők államháztartási hiányban. Szociális válság van itt, Uram, a li­berális komcsiktól és az ő tőkéjüktől szenved a nép, verseny és kapitalizmus teszi földönfutóvá, amit mi nem tűrhe­tünk tovább. Jó, jó, a pénz nem minden, az anyagi javak nem tesznek bennünket boldoggá még itt, a Földön sem, de azért az, hogy csökkent a reálbér, mégiscsak azt jelenti, hogy Ferenc testvér a nép ellensége, ő az, aki személyesen lopja ki a nép zsebéből a pénzt. Tolvaj, rabló, gyilkos, aki ráadásul hazudik reggel, es­te, mint ahogy azt egy hazug beszédében maga is őszintén beismerte. És én mégis arra kérlek, áldd meg őt is, részesítsd őt kegyelemben, feltéve, ha felismeri a történelmi szükségszerű­séget, és elhúz innen valahová, jó mes­­­szire, ahol a magyarok fékezhetetlen dühe és rohadt paradicsoma már nem éri el. Ellenségünk ő, nem kétséges, nem akarja, hogy mi, keresz­tények és demokraták, szoros és megbonthatat­lan, valamint szigorúan alárendelt polgári szövet­ségben a már nem annyi­ra fiatal demokratákkal végre elhozzuk a boldog­ságot minden magyarnak. Pedig mi senkit nem aka­runk ebből a szövetségből és boldogságból kizárni, aki a nemzethez tartozónak érzi magát, még a parlagfűirtó hazafiakat sem, mert ők legalább nem a népet irtják, csak védik. Mi még a baloldalt is hajlandók vagyunk boldoggá tenni, ha nem ront rá nemzetére, csakhogy ez Ferenc testvé­rünk uralma alatt lehetetlen: a baloldali rontás évek óta rajtunk ül. És mi mégis a szeretet és a harmónia magvát szeretnénk szórni mindenfelé, ezért nem szólunk sem a szaúdi terroris­táknak, sem az öregecskedő feleségek­nek, hogy fogjanak végre össze Ferenc testvér ellen, inkább arra szeretnénk ösztönözni őket is, hogy adják át szívü­ket a szeretetnek és megértésnek. Igen, ahogy Hozzád imádkozom, Uram, ma­gam is érzem, hogyan járja át lelkemet az ellenségem iránti engesztelhetetlen szeretet. Belém oltottad békességedet, felélesz­tetted bennem a közösség szellemét, bátorságot adtál nekem, hogy még ezt a mocskos, nyegle, bennünket állandóan kioktató gazembert is egyenesen a po­fájába szeressem, mint az undorító sza­kállas liberális bácsikat. Szinte rosszul vagyok már a sok jóságtól és magam­tól, de én még magamon is felül tudok emelkedni a Te segítségeddel. Igen, azt kérem, tápláld bennünk az egység mag­vetését, add, hogy megláthassuk és orvo­solhassuk megosztottságunkat, készítsd fel szívünket az egymás iránti forró érzelmek elviselésére, testünket egymás várva várt átölelésére, értelmünket pedig saját agyunk követésére. Köszönöm, hogy megszerettetted ve­lem ellenségemet. Csak az a gyűlölet, csak azt tudnám feledni! Ámen. Könyörgök, Uram, irgalmazz a nyomorult bűnösnek, Ferencnek, legyen szívedben jóság, és add meg neki a kellő bölcsességet A szerző publicista Kék víz (Év első) Akiket itt majd megérint az emberi és természeti szépség, és mint a Jégkirálynő-mesében, felelevenedik a szívük Nyilván nem fogják nekem elhinni, pedig így igaz, hogy éppen a legutolsó itt megje­lent írásom napján kaptam egy újabb levelet Thaiföldről Gandától, akiről éppen az a legutolsó írás is szólt. Idemáso­lok belőle egy részt: „...a terv a sztúpánál nem állt meg, mert az élet mindig tovább kavar: új japán bará­tainkkal, akiket a tibeti budd­hista barátnőnkön keresztül ismertünk meg, árvaházat és iskolát hozunk létre. Mi ves­­­szü­k a földet, F.-fel közösen, aki éppen mostanra érett meg arra, hogy el akarja hagyni Párizst, de a szíve sem ide, sem oda nem húzza már a fehér em­ber világában, viszont vágyik a természetre, a csendre, a derű­re, így hát együtt - meg talán egy itt élő tajvani barátnőnkkel - megveszünk egy hatalmas, gyönyörű területet a sztúpás föld közelében, és itt teremtünk egy kis árvaházat, ahol a gye­rekek nemcsak tanulhatnak, meditálhatnak, jógázhatnak, hanem néhány kóbor ebbel is boldogoskodhatnak majd, és Lassyval együtt tanulhatják ki az ácsmesterséget (merthogy egy kiváló japán ács barátunk is van), F. rajzra és angolra tanítja őket, a thai tanítóik megtanítják, amit itt tudni kell, a fiúk megtermelhetik a földön a nekik kellők egy ré­szét, a lányok, mint a hasonló alapítványokban, természetes anyagokból isteni cuccokat varrhatnak (már azt is kita­láltam, hogy F. korábbi kínai szerelme, aki kiváló kereskedő, majd eladja, ami »terem«, és a pénzből további gyerekeknek tudunk segíteni), és mindezzel a gyerekek felkészülnek arra az időre, amikor »ki kell lépni a nagybetűs életbe«. (...) Be­érett a bizonyítéka annak, amit hosszú ideje tudok, hogy miért nem kell mindenkinek gye­reke legyen: nekem például, ha lenne, most, hogy mindent eladtunk, elég gazdag lehetne, de minek, jól elkurvulna a pénzemből, így viszont lesz nekünk 20-30, ki tudja, men­­nyi gyerekünk, és mind boldog lesz, hogy van több apja, anyja, tanítója, kutyája, a világ egyik legszebb tájában élhet, meg hát enni is jut. A japán szerzetes barátunk japán mestere már létrehozott egy árvaházháló­zatot a világban, így Tama­szánnak van honnan tudnia, mit hogyan kell csinálni. Új barátaink egyébként tovább is fejlesztik az ötletet, minthogy a thai gyerekekről, és persze felnőttekről is, azt látják, hogy nincs mit enniük, nincs ruhájuk (hogy a számítógépes játékok­ról és a maroktelefonokról ne is beszéljünk), viszont boldogok, szemben a japán gyerekekkel, akik gazdagok, de teljesen ki­ürültek, csak a kütyük érdeklik őket, a természetről nem is tudnak, a szeretet meg végleg egyre távolabb kerül tőlük a masinabarikádok miatt, szóval, ezek a japánok úgy képzelik, hogy elhozzák ide nyaralni a japán gyerekeket, akiket itt majd megérint az emberi és természeti szépség, és mint a Jégkirálynő-mesében, felele­venedik a szívük. És ha eg­­­gyel-kettővel megtörténik, fel­nőttként ők is segíteni akarnak majd; olyan lesz az egész, mint amikor egy pohár vízbe egy csepp kék festéket pottyantasz, szinte semmi... de még egy, még egy, és egyszer csak a víz kék lesz. Hát így.” Mi a fenét lehetne ehhez hoz­zátenni? Sok kék vizet kívánok az új évben. Martos Gábor, ZÁRÓJEL publicisztika@nepszava.hu 7 A kaláka nyomora Ez a „számlával vagy anélkül” elnevezésű, kölcsönös érdeke­ken alapuló, országos népi játék egyik sajátos formája. Egy része teljesen életszerű és szabályos, másik fele egyszerű fe­ketefoglalkoztatás - így a szociológus, mikor a tudósító a kalá­kamunka társadalmi-gazdasági természetéről faggatózik. Élet­szerű és természetes, ha a kisboltot vezető anyukának este segít összerakodni a férje vagy a fia, feketemunka, ha a tetőépítést a házunkon (természetesen kézbe fizetett napszámért, szállásért) tíztagú kárpátaljai „unokatestvér-brigád” segédkezi végig. Nagy a dilemma, pontosan hol végződik ez, hol kezdődik az. A háttérben mindenesetre nagyon szomorú folyamatok zajlanak. Azzal senki sem merne vitatkozni, hogy egy család nyugodtan összeállhat-e a ház alapbetonozásához, ez valóban természetes. De az már korántsem az, ha hónapokon keresztül megáll reggel a félkész ház előtt egy kisbusz munkásruhás „rokonokkal”, és ott ők folyamatosan dolgoznak. Ahogy az sem, ha ugyanígy százak szedik a hagymát Makó mellett. Nyilván pénzért és nagyon gyakran bejelentés nélkül. Ám őket hibáztatni aligha szabad bármiért is. A megélhetés kényszerétől kiszolgáltatott, gyakran a fizikai nyomorból érkező emberek ők, akiknek egy­szerűen nincs más lehetőségük, hogy forinthoz jussanak. Te­szik hát, amit lehet. Sok százezren vannak. A hosszú télen alig várják a „szezont”. A kialakult viszonyokat kihasználva pedig a munkaadók zöme nagyon szépen gyarapszik, de adót nem fizet. A szak­hatóságok most szigorítanak az ellenőrzésen. Helyes. Ehhez a rendszerhez (is) tényleg hozzá kell nyúlni. De talán nem a hagymaszedőknél kéne kezdeni. Tamás Gábor, publicisztika@nepszava.hu Spekulánsok világa Ismét kitört az aranyláz. Évezre­dek jönnek-mennek, s az embe­riség - manapság spekulánsok­nak hívjuk őket - a gazdasági megrázkódások idején mindig a sárga fémben találta meg biztos menedékét. A rakétasebességre kapcsolt aranyár olyan szédítő magasságokba kúszik, amire csak 30 esztendeje, az olajvál­ság időszakában akadt példa. Tegnap, azonnali szállításra 866 dollárt adtak unciájáért, s a merésznek ma már aligha nevezhető álmodozók szerint a minden képzeletet felülmúló 1200 dollárt is nyugodtan be­írhatjuk a 2008-as előjegyzési naptárunkba. Persze a három évtizedes rekordtól még nem kell elájulni, hiszen az 1970-es évek végi 850 dollár manapság 2200-at ér. A kőolaj most igazán „fekete arannyá” vált, hiszen ára áttörte a hordónkénti 100 dollárt. A világ a spekulánsok fogságába került. A geopolitikai feszültségek - legyenek azok Irakban, Pakisztánban vagy akár Nigériában - és a vissza­esőben lévő amerikai gazdaság sem indokolja a pánikot. A spekulánsoknak azonban, bár­mily hihetetlen, lelkük is van. Gyengült a kockázattűrő képes­ségük, így dollármilliárdjaikat a biztosnak tűnő termékek vásár­lására költik. Természetüknél fogva sem az aranytömbökkel, sem az olajoshordókkal maguk közvetlenül nem is találkoznak. A nem könnyen áttekinthető gazdaság törvényeit azonban ők sem hágathatják át. A drá­guló nyersanyagárak fékezik a gazdaságot, ami előbb-utóbb az árak zuhanásával járhat. A krízisnek nyertesei aligha lesznek, kárvallottja azonban igen: az Egyesült Államok, majd az egész világ. Egy esztendeje arról írtunk, hogy Irán szíveseb­ben számolná el olajszállításait legalább részben euróban, mint a világ pénz szerepét elvesztett dollárban. A perzsa köztársaság tervét csaknem teljesen meg­valósította, s az iszlám világból lehet, hogy követői is akadnak. Hat öböl menti monarchia hiva­talosan létrehozta közös piacát, amivel megtette az első lépést ahhoz is, hogy 2010-ben esetleg bevezethesse az egységes pénzt, és ugyancsak búcsút inthessen az amerikai dollárban való el­számolásnak. Minket azonban az vigasztal, hogy a mi forintunk töretlenül erősödik. Reméljük, így lesz ez 2010-ben is. Bonta Miklós, bontam@nepszava.hu NÉPSZAVA SZOCIÁLDEMOKRATA NAPILAP ALAPÍTVA 1873-BAN Tiszteletbeli főszerkesztő: FEJTŐ FERENC Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Szerkesztőbizottság: HORVÁTH ISTVÁN, DÉSI JÁNOS, KATONA JÓZSEF Lapszerkesztők: HAHN PÉTER, MUZSLAI KATALIN, TÓTH JENŐ ■ Belföldi rovatvezető: SEBES GYÖRGY, helyettese: HORVÁTH ÉVA, SIMON ZOLTÁN, szerkesztők: FÜSI PIROSKA, GYÉMÁNT MARIANN, BALOGH GYULA, PÓR VILMOS ■ Fotórovat-vezető: WEBER LAJOS ■ Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS ■ Publicisztika, Szép Szó: ANDRASSEW IVÁN, KOZÁR ALEXANDRA ■ Sportrovatvezető: VARGA T. RÓBERT Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, HORVÁTH ILDIKÓ, KEPECS FERENC, SZABÓ IRÉNÉ, VERESS JENŐ ■ Magazin, szolgáltatás: SZIGETI PIROSKA ■ Vezető tördelőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja az Editorial Kft. ■ Ügyvezető igazgató: RAJOSNÉ BUJNYIK ÉVA ■ Technikai igazgató: TÓTH JENŐ ■ Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA ■ Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ ■ Marketing: MENCSER ÉVA Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. ■ Postacím: 1430 Budapest, Pf. 4. Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 ■ Elektronikus levélcím (e-mailcím): nepszava@nepszava.hu ■ Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 ■ Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu ■ Terjeszti árusításban a LAPKERt Zrt., előfizetésben a MédiaLOG Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-106-000, fax: 06-46-815-800 ■ Kiadói megrendelés, reklamáció: 06/80-200-502,477-9000/130, 118, telefax: 477-9025. ■ Előfizetési díj egy hónapra 2150 Ft, negyedévre 6450 Ft, fél évre 12 900 Ft, egy évre 25 800 Ft. Nyomdai előállítás: Magyar Hivatalos Közlönykiadó Lajosmizsei Nyomdája ■ Felelős vezető: BURJÁN NORBERT igazgató ■ www.hirnyomda.hu ■ ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 ■ A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti MATESZ pftai-ai­ílt

Next