Népszava, 2008. december (135. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-04 / 283. szám

NÉPSZAVA 2008. DECEMBER 4., CSÜTÖRTÖK HÁTTÉR 11 Magánszemélyek és a MEASZ is vitatják a Legfelsőbb Bíróság kárpótlási ügyben hozott döntését Hibásnak vélt jogegység miatt perelnek Törvénysértőnek tartják a Legfelsőbb Bíróság (LB) egyik 2002-es közigazgatási jogegységi határozatát azok a ma­gánszemélyek, akik a közelmúltban pert indítottak az LB ellen. Szerintük a kárpótlási ügyben irányt mutató határozat - amely köti a konkrét ügyekben eljáró bíróságokat - közok­irat meglétét követeli meg a kárpótlási igényhez, holott ezt érvelésük szerint a kárpótlási törvény nem is írja elő. A köz­­igazgatási kollégiumvezető, Kozma György viszont úgy véli, nincs szükség új döntésre, a jogegységi határozat a bírósági gyakorlatot egységessé tette. A perhez csatlakozott a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége is. Pert indított a Legfelsőbb Bíró­ság (LB) ellen egy törvénysér­tőnek tartott jogegységi határo­zat miatt a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége és négy magánszemély. Azt sé­relmezik, hogy a kárpótlások ügyében hozott 2002-es köz­­igazgatási jogegységi döntés sérti a személyhez fűződő jogo­kat, mert csak akkor teszi meg­ítélhetővé az élet elvesztéséért járó kárpótlást, ha az igénylő (hozzátartozó) a sérelem elszen­vedését „hitelt érdemlő módon”, a jogosultság egyéb feltételeit pedig közokirattal igazolja. A felperesek abszurdnak tartják, hogy a 2. világháború idején munkaszolgálatra elhurcoltak igényét közokirattal kelljen bizonyítani, hiszen annak ide­jén a deportáltak nem kaptak iratot, egyszerűen elvitték őket. A probléma a jogegységi hatá­rozattal szerintük nemcsak az, hogy emiatt az egyes bíróságok sorozatban dobják vissza a kár­pótlási igényeket, de az is, hogy a jogszabályok - az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvények - nem követelik meg közokirat meglétét. Az LB ellen pert indítók korábban lényegében az ominó­zus jogegységi határozat miatt nem kaptak kárpótlást. Mind a négyen azért fordultak bíró­sághoz, mert hozzátartozóikat 1939 és 1945. május 9-e között munkaszolgálatosként vagy deportáltként meggyilkolták. Kérelmüket előbb a Központi Igazságügyi Hivatal, majd a bí­róság is elutasította. A 2002 óta követett bírói gyakorlatot azon­ban törvénysértőnek tartják, mivel a jogegységi határozat az alkalmazandó törvényeket egy oda nem tartozó tényállási elemmel bővítette, amikor a közokirat meglétét követelte meg. Ezzel az LB szerintük jogalkalmazóból jogalkotóvá „léptette elő magát”. Emiatt a szóban forgó határozat meg­semmisítését kérték. A felvetés egyébként már a közigazgatási kollégiumot is megjárta, eddig eredményte­lenül. Ádám György ügyvéd egy novemberi levélben jelezte a problémát, és kifejtette, hogy a jogszabályok nem kötik a bizonyítást közokirat benyúj­tásához. Erre a levélre Kozma György kollégiumvezető azt a választ adta, hogy nem indokolt a határozat megsemmisítése és új elfogadása. Mint írta, az ál­lásfoglalás megalkotását a nem egységes bírói gyakorlat indo­kolta. A jogegységi határozat — amely a közokirattal igazo­landó feltételek körét pontosan meghatározza - a bírósági gya­korlatot egységessé tette, és az utóbbi hét évben jogalkalmazói problémát nem is vetett fel - fej­tette ki Kozma György. A kol­légium vezetője egyébként nem értett egyet azzal az érveléssel, hogy jogegységi határozat csak akkor hozható, ha a bírósági gyakorlatban az ellentétes ítéle­tek mind törvényesek, hiszen a jogegységi határozatnak éppen az a feladata, hogy kiküszöbölje a jogszabály olyan értelmezé­sét, amely nem a törvénynek megfelelő. Ez utóbbi érvet viszont Ádám György vitatja, szerinte az ítél­kezés egységét csak akkor szük­séges biztosítani, ha a külön­böző bírósági ítéletek, amelyek között egységet kell teremteni, mind törvényesek. Ha azonban van olyan bírósági döntés, ami törvénysértő - márpedig szerin­te van ilyen akkor jogegységi határozatnak sincs helye. A tör­vény kizárólag elvi kérdésben vagy elvi alapon nyugvó ellen­tétes ítéletekről szól - állítja az ügyvéd. A MEASZ egyébként ugyancsak úgy vélekedett, hogy a bíróságok számára irányt mu­tató közigazgatási jogegységi határozat törvénysértő, így azt vissza kell vonni. Népszava-információ Ádám György ügyvéd szerint nem lehet a kárpótlást egy közokirat benyújtásához kötni Fotó: Kertész Gábor Téves hivatkozás? A honvédelemről szóló 1939. évi II. törvénycikk rendel­kezett először a Magyar Királyi Honvédségben a közér­dekű munkavégzés céljára felállítandó munkaszáza­dok lehetőségéről. Az 1942. évi XIV. törvénycikk pedig előírta, hogy zsidó származásúak a honvédségben fegyveres szolgálatot nem teljesíthetnek, katonai köte­lezettségüknek kisegítő munkaszolgálat teljesítésével kötelesek eleget tenni. E munkaszolgálatos századok a hadsereg állományába tartoztak. A századokba a behívás alapját a katonai parancsnokság által kiadott parancsok, illetve később hirdetmények jelentették. A munkaszolgálatosok katonakönyvet kaptak, rájuk a katonai törvények vonatkoztak. A kisegítő munka­­szolgálat a katonai szolgálat diszkriminatív formája volt. Ezekre a jogszabályokra hivatkozott 2002-ig (a jogegységi döntés megalkotásáig) több bíróság is, azaz kifejtették, hogy a munkaszolgálatra behívás „a korabeli hatályos jogszabályi rendelkezések" alapján történt. Ádám György viszont felhívta a figyelmet, hogy ezeket a törvényeket 1946-ban - visszamenőlegesen - hatályon kívül helyezték, emiatt pedig hivatkozni sem lehetne rájuk. Amit a törvény előír Az életüktől és szabadságuk­tól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlását egy 1992-es (később módosított) jogszabály rendezi. Ez - a többi között - kimondja, kárpótlás jár meghatározott esetekben az élet elvesztéséért (például ha a sérelmet szenvedett a deportá­lás vagy a munkaszolgálat ideje alatt halt meg, és kétségkívül a magyar hatóság vagy hatósági személy politikai indíttatású önkénye miatt vesztette életét), a II. világháború alatt faji, vallási vagy politikai okból külföldre történt deportálásért, a szovjet kényszermunkára hurcolásért. Emellett kárpótlás jár a szemé­lyes szabadságot súlyosan, 30 napot meghaladóan korlátozó sérelmekért, így a II. világhá­ború alatt, 1941. június 27-től 1945. május 9-ig faji, vallási vagy politikai okból teljesített munkaszolgálatért.

Next