Népszava, 2009. október (136. évfolyam, 230-255. szám)
2009-10-17 / 244. szám
NÉPSZAVA 2009. OKTÓBER 17., SZOMBAT VÉLEMÉNY publicisztika@nepszava.hu 7 Mészáros Tamás Mennyiség és minőség Mostanában keveset hallat magáról az MDF, nyilván nem függetlenül attól, hogy megszűnt parlamenti frakciója, és így kevesebb szereplési lehetőség illeti meg a parlamentben. De egyébként sem lehet azt mondani, hogy az utóbbi időben felvetné a pártot a politikai innováció egyetlen kísérleti léggömb felbocsátásán kívül. Ittott, ilyen-olyan formában, leginkább a fórum tanácsadói holdudvarából származó cikkek révén az MDF koalíciós partnernek ajánlkozik 2010-re, a Fidesz mellé. És Fzerényi Károly néhány nappal ezelőtt már szinte „hivatalosan” is megfogalmazta, hogy az elképzelés - legalábbis az ő részükről - bizony komoly. Mondhatnánk, hogy az adott helyzetben van ebben a felajánlkozásban valami megejtően naiv - hiszen az ellenzék legnagyobb pártjának láthatóan semmi szüksége a jelenleg jószerével egy-két százalékon mért demokrata fórum támogatására. Durvábban úgy is fogalmazhatunk, hogy Dávid Ibolya és társai az aktuális erőviszonyok között immár semmit sem osztanak és szoroznak, és akkor arról még nem is beszéltünk, jó ideje milyen rigid viszonyban vannak a Fidesszel. Miféle érdek vezérelné Orbán Viktort, hogy talpra segítse az összerogyott MDF-et? És még ha akarná is ezt, hogyan segíthetné hozzá az ötszázalékos küszöb átlépéséhez? Ami ugyebár előfeltétele volna bármiféle együttműködésnek. Mert azt már végképp nem feltételezhetik a fórumosok, hogy megint egyszer közös listán indulhatnának a Fidesszel. Szóval miért gondolja mégis Herényi Károly, hogy egyáltalán érdemes felvetnie ezt az inkább megmosolyogtató, mintsem megfontolandó ajánlatot? A Népszabadságnak adott minapi interjújában kifejti. Azt mondja mindenekelőtt, hogy: „Ha megnézzük az elmúlt hetek, hónapok, évek eseményeit, elég csúnya dolgokat vetít előre, ha a Fidesz egymaga kerül hatalomra”. Nos, tegyük fel, egyetértünk a megállapítással - csak hát igen szokatlan módja az együttműködési óhaj kifejezésének, hogy Herényi először is nekimegy az áhított partnernek, és lényegében veszélyesnek minősíti. Mit is remél az MDF attól, hogy kormányra kerül? Nem kevesebbet, mint azt, hogy Magyarország „ne legyen a koncepciós perek országa”. Herényi - mint mondja - attól tart, hogy Kövér László majd „neveket akar”, és egy ilyen listára „mindenki felkerülhet”. Szükség lesz tehát egy „demokratikus fékre”, egy józan és mértékletes koalíciós társra, aki lefogja a majdani listagyártók kezét, különben a Fidesz elszabadul. „Ezt a félelmet mi szeretnénk eloszlatni. Az embereknek biztonságban kell élniük. Az MDF ezt a biztonságot akarja garantálni.” Szép és becsülendő szándék. Már csak ismételni tudjuk a kérdést: minek a Fidesznek az MDF? Főként akkor, ha eltökélte, hogy koncepciós pereket indít, a koalícióba kívánkozó demokrata fórum meg épp ebben szeretné megakadályozni? Miből gondolja Herényi, hogy a jobboldali hatalomátvételre készülőknek szükségük van a saját terveik kerékkötőjére? Nem mintha magát a koalíciós koncepciót komolyan lehetne venni, de megfejelni még azzal is, hogy a Fidesz netán keresne maga mellé egy „demokratikus féket”, s ráadásul épp Dávid Ibolya személyében, ez már igazán abszurd feltételezés. Ugyanakkor kevéssé hihető, hogy Herényi Károlynak elment a józan esze. Inkább tesztelni próbálja a vélhetően konzervatív polgárokat, mit szólnának az „ötletéhez”; mármint ahhoz, hogy a Fidesz helyett inkább szavazzanak a demokrata fórumra. De nem Orbánék erejét csökkentendő, hanem épp annak érdekében, hogy ez az erő - úgymond - demokratikus kontroll alá kerüljön. Akárhogy nézzük is, ez a jóindulatú opció azt feltételezi, hogy létezik ma Magyarországon egy számottevő társadalmi réteg, amely felelős, mértéktartó konzervativizmust áhít. De mivel eddig nem talált magának megfelelő képviseletet, hát jobb híján a Fidesz szimpatizánsa lett - ám alig várja, hogy garanciákat kapjon a radikálisok visszaszorítására. Nos, ha el is képzeljük ennek a szavazóbázisnak a létezését, mivel magyarázzuk, hogy eddig nem álltak az MDF soraiba? Dávidék elég régen hirdetik a maguk konzervativizmusát ahhoz, hogy akinek az kell, rájuk találjon. Majd épp most, a kétharmados Fidesz-győzelem reményének időszakában fognak átpártolni a fórumhoz? Dávid és Herényi nyilván azt felelik erre: igen, pontosan arra számítunk, hogy a konzervatívok megijednek a Fidesz túlhatalmának esélyétől, és ha eddig nem is csatlakoztak hozzánk, most már érzik, ezt kell tenniük. Érthető kalkuláció, de aligha reális. Azért teoretikus csupán, mert mindmostanáig semmi jele nem mutatkozik a magyar nyilvánosságban, hogy akárcsak a Fidesz környékén volnának ilyen európai módon gondolkodó, mérsékelt konzervatívok. Mert ha volnának, hangjuk is volna. Sőt, arcuk. Nyílt, okos tekintetük és képességük a jogos felháborodásra, valahányszor némely jobboldali „túlhajtó” megengedhetetlen módon viselkedik és beszél. De hát nem tapasztaljuk a jelenlétüket. Egy ilyen, feltehetően értelmiségi réteg csak adna magáról valami életjelet az országban; egyesek megszólalnának közülük, mások írnának, avagy — horribile dictu! - kifejeznék a maguk mérsékeltségét a Fidesz különféle fórumain. Miután azonban mindez nem történik meg, élnünk kell a gyanúperrel, hogy akiket nem látunk, azok nincsenek. És akkor tudomásul kell vennünk azt is, hogy hiába kelleti magát a maradék maroknyi MDF-es, nem remélhetnek fogadókészséget a társadalomban. Hiába találták ki a hangzatos szlogent a „mennyiség és a minőség összefogásáról”, bármily kívánatos ez a szövetség, egyszersmind irreális is. Egyelőre ugyanis csak a jobboldali mennyiség vált érzékelhetővé az országban, a minőség még várat magára - és sajnos már hosszú ideje ez a helyzet. Hiába értjük, mire utalnak Herényi felvetései - tudniillik nyilvánvalóan arra, hogy a szélsőségesek térnyerésétől a konzervatívoknak meg kellene ijedniük ha egyszer hiány mutatkozik konzervatívokban. Fájdalom, a dolog úgy áll, hogy a mai, mennyiségi jobboldal nem óhajt átcsapni minőségibe - köszöni szépen, jól érzi magát olyan heterogén tömegként, amely ideológiai értelemben szinte meghatározhatatlan, következésképp nincs is immunitása az egyre fokozódó radikalizmussal szemben. Nap mint nap érzékelhető, hogy a folyamat éppenséggel ellentétes Herényi és társai reményeivel - s tegyük hozzá: baloldaliak és liberálisok reményeivel nemkülönben. A magát jobboldaliként aposztrofáló tömegpárt nem talál eszközöket a szélsőségesek ellen, viszont egyre inkább fél tőlük. Attól fél, hogy a saját mennyiségéből fogja feltölteni a Jobbikot. Hogy a mennyiség egy másik mennyiségbe csap át. Egyelőre csak a jobboldali mennyiség vált érzékelhetővé az országban, a minőség még várat magára - és sajnos már hosszú ideje ez a helyzet A szerző publicista Nagyítás Hogy én mekkora bajom vagyok! Költőként indultam, és nyolcvanéves koromra végre saját lapom lehetne. (Ha megérem.) Tudniillik nyolcéves koromban írtam életem első (és remélem, utolsó) versét. A korabeli ÉS-hez, a Kisdobos című periodikához küldtem el - tartalma lényegében annyi volt, hogy eshetne már a hó. Az irodalmi szerkesztő - bizonyos Űr Kata - megdicsért egy levelezőlapon, de nyomdába nem kerültem. Ezt, tekintve a költemény páratlan irodalmi értékét, már akkor is politikai mellőzöttségnek éreztem. Mekkora bizniszt csinálhattam volna ebből azóta... Gondolta ugyanis a fene, hogy ilyesféle költeményt kellett volna tojni: „Szállj madárka Rákosi elvtárs ablakába, / És hogyha útrakelsz / csillaggyújtás előtt / Budapestre repülj, / Ne is tarts pihenőt! / Rákosi elvtársnak / szállj az ablakába, / s illendően szépen / kocogtass be nála. / Mondd meg neki, mondd meg, / de ne panaszbóan - / hogy betegen fekszem, / azért nem hall rólam. / Mondd meg neki, mondd meg, / így ahogy üzenem: / hogyha felépülök / tüstént fölkeresem / és a színe előtt / teszek hitet rája: / én leszek a leghűbb / ifjú katonája.” A szerző, a hajlíthatatlan gerincű Csoóri Sándor kotlása idején ugyan nem nyolc, hanem érett 23 éves volt, legalábbis testben. Mégis hamar József Attila-díjat - Uram, irgalmazz a névadó meggyalázásáért! - kapott utána. Csoóri nyolcavanéves korára (gyermek már - mondja egy klasszikus) végre megkapja a jutalmát idolja utódától. Irodalmi lapot csinálnak neki, igaz, csak nevét veszik hozzá. Bizonyos Csontos kolléga a főszerkesztő, akinek neve azonban aligha rázza gatyába az előfizetői kedvet. Ő a Magyar Nemzet című igazi újságról elnevezett nyomtatványban bizonyította nem csupán tehetségét, de elfogulatlanságát is. De nem bántom őt, ahogyan és amiért Csoórit sem. Az azonban jó, ahogyan beszél a „Nagyítás” címmel ellátott lapról. (A címről csak annyit, hogy Cortazar— Antonioni óta ezzel a szóval csínján illene bánni, ámbár a (Heti) Válasz sem okozott túl sok erkölcsi aggályt a jobboldali féltekén.) A Nagyítás tehát nagyít majd nyilván. Arra gondolni sem merek, hogy kit vagy mit. Testi és szellemi kicsinységekkel nem ildomos foglalkozni. Azzal már igen, hogy borzasztóan független (mi más?) lesz a lap. A főnök erről így nyilatkozott: „Az erre a célra létrehozott alapítvány működteti majd...” Értsük: a Fidesz megmaradt gazdasági holdudvara összedob még keveset, amit kamatostul vár vissza jövőre. De a lap még annál is sokkal függetlenebb, mint Schmitt Pál, azelőtt... Hogy ennek mi a záloga? „Az alapítvány mindegyik parlamenti párt alapítványánál pályázik majd támogatásra, tehát nem kizárólag a Fideszhez kötődik a komoly üzleti terv alapján működtetendő lap finanszírozása.” Muhaha! - mondhatnék erre frappánsan. Az egyik munkatárs Tóth Erzsébet lesz, aki Csontos szerint legnagyobb élő költőink egyike. (Puff neked, Csoóri bácsi!) „Szó sincs arról, hogy ez politikailag irányzatos lap lenne...” Muhaha! - bár ezt mintha már említettük volna. Amúgy pedig vágyaik szerint a Nemzeti Kulturális Alap lenne az éltető csöcs, mely rendesen tejel. Ami Csontos lapja szerint amúgy kultúrfekáliát támogat. Hát irodalmilag most majd másképpen fog lenni...! Tán a fekáliatámogatás is fel lesz nagyítva? A Nagyítás tehát nagyít majd nyilván. Arra gondolni sem merek, hogy kit vagy mit Veress Jenő, veressj@nepszava.hu Menetrend Nem csoda, hogy Gaskó István nem ért egyet a sztrájktörvény esetleges szigorításával. Neki is szerepe lehet ugyanis abban, hogy az állampolgári jogok biztosa az Alkotmánybírósághoz akar fordulni. Szabó Máté annyira rendezetlennek látja a munkabeszüntetés jelenlegi törvényi szabályozását. Azt senki sem vonja kétségbe, hogy a válság okozta megszorítások jelentősen sújtják a vasutasokat. Miképpen sok más ágazatot. De egyelőre mindenütt a tárgyalásokat helyezik előtérbe. Még a többi vasutas-szakszervezet is. Senki sem akarja a saját helyzetét (is) rosszabbá tenni az értelmetlen tiltakozással. Gaskó István azonban nem enged. Már többször jelezte, ő abban látja a megoldást, ha mindenkinek sokkal rosszabb lesz. Az ő embereinek is, valamint a közlekedőknek, vagyis a társadalomnak, az egész országnak. Ezért hétfőn újra sztrájkolnak. Előtte pedig mindenki menjen a vasútállomásra, és tiltakozzon a kormány tervezett intézkedései ellen. Munka- és iskolaidőben. Azt azonban most még nem is közli, hogy hol lesz sztrájk és mettől meddig tart, így aztán előfordulhat, hogy a vonattal járó gyerekek és felnőttek hétfőn már nem jutnak haza. Viszont meglehet az a jó érzésük, hogy az egyik legkisebb vasutas-érdekképviselet tiltakozó mozgalma gördül át megszokott időbeosztásukon. És ha csak a Nyugat-Dunántúlon lesz sztrájk, az kihat persze a Tiszántúlra is, mert teljesen felboríthatja a menetrendet. És ha a VDSZSZ-nek egyetlen tagja szünteti be a munkát, de kulcsfontosságú helyen, az is megbéníthatja egy fél országrész vasúti forgalmát. Ahogy a gördülősztrájk korábbi szakaszaiban. Ez az akció tavaly február óta tart, de kezdeményezője, a VDSZSZ - élén Gaskó Istvánnal - jelentős eredményekről eddig nem számolhat be. Már azon kívül, hogy a munkabeszüntetések okozta kavarodásokkal sikerült az ország jelentős részét felbosszantani. A maradék természetesen örül, mert úgy érzi, ezzel újabb szeget vertek a kormány koporsójába. Ami persze színtiszta politika: mintha Gaskó politikai megrendeléseket teljesítene. Ha nem, akkor nagy következetességét úgy lehet jellemezni, hogy őrült beszéd, de nincs benne rendszer. Sebes György, sebesgy@nepszava.hu Pápai Gábor rajza Az önhittség felára Még múlt hét közepén, a jövő évi költségvetési törvényjavaslathoz kapcsolódó módosító indítványok pénteki beadási határideje előtt a Dow Jones hírügynökségnek nyilatkozott Kopits György. A Költségvetési Tanács elnöke úgy fogalmazott: „a következő néhány évben nem látok túl nagy mozgásteret bármely jövendő kormány számára, ami a költségvetési politikát illeti - ez a realitás”. Nem előlegezném meg a bizalmat egyik politikai pártnak sem a jövendő kormányzást illetően. Felhívnám viszont a figyelmet arra, hogy a mindenkori büdzsét elkészültének folyamatában vizsgálni jogosult, s különösen a mai ellenzékiek által létrehozni kívánt Költségvetési Tanács honlapján tegnap megjelent vélemény a jövő évi törvénytervezetről elég kijózanító a százmilliárdokkal játszadozó képviselők számára. A Fidesz KDNP által jegyzett indítványok közül kettőt vesz alaposan górcső alá a tanács. Az egyik elveszi az államháztartás tartalékainak javát, a másik ezt az önkormányzatokhoz csorgatja, gazdaságfejlesztésre, foglalkoztatásra, turisztikára, lakások energiakorszerűsítésére, gyógyászati célokra. A módosító javaslatok arra építenek, hogy jövő májustól 300 milliárd forinttal kisebb lesz az ország finanszírozásának felára. „A Költségvetési Tanács megítélése szerint nem megalapozott azt feltételezni, hogy 2010 májusától a teljes forint állampapírgörbe a jelenleg 2010-re várható 6-6,2 százalék közötti szintről nagyon rövid idő alatt 1,4-1,6 százalék közötti szintre zuhan” - áll a testület jelentésében. Szép dolog az önbizalom, anélkül nincs győzelem. Nem árt azonban a háttérszámításokat is elvégezni. Nélkülük ugyanis mindez nem több önhittségnél, ami rossz tanácsadó. Regős Zsuzsa, regoszs@nepszava.hu NÉPSZAVA SZOCIÁLDEMOKRATA NAPILAP ALAPÍTVA 1873-BAN FEJTŐ FERENC 1909-2008 Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Szerkesztőbizottság: HORVÁTH ISTVÁN, DÉSI JÁNOS, KATONA JÓZSEF Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN, SEBES GYÖRGY, TÓTH JENŐ ■ Belföldi rovatvezető: SIMON ZOLTÁN, szerkesztők: FÜSI PIROSKA, GYÉMÁNT MARIANN, BALOGH GYULA, MARKOTAY CSABA, PÓR VILMOS ■ Parlamenti stábvezető: FAZEKAS ÁGNES ■ Fotórovat-vezető: WEBER LAJOS ■ Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS ■ Publicisztika: ANDRASSEW IVÁN ■ Szép Szó: KOZÁR ALEXANDRA ■ Sportrovatvezető: VARGA T. RÓBERT Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, HORVÁTH ÉVA, HORVÁTH ILDIKÓ, KEPECS FERENC, SZABÓ IRÉNÉ, VERESS JENŐ ■ Vezető tördelőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. ■ Ügyvezető igazgató: LÁPOSI ELZA ■ Technikai igazgató: TÓTH JENŐ ■ Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA ■ Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ ■ Marketing: MENCSER ÉVA Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. ■ Postacím: 1430 Budapest, Pf. 4. Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 ■ Elektronikus levélcím (e-mailcím): nepszava@nepszava.hu ■ Hirdetés: telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 ■ Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu ■ Terjeszti árusításban a LAPKERt Zrt., előfizetésben a MédiaLOG Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-106-000, fax: 06-46-815-800 ■ Kiadói megrendelés, reklamáció: 06/80-200-502,477-9000/130,118, telefax: 477-9025. ■ Előfizetési díj egy hónapra 2500 Ft, negyedévre 7500 Ft, fél évre 15 000 Ft, egy évre 30 000 Ft. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap-és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája ■ Felelős vezető: BURJÁN NORBERT igazgató ■ www.hirnyomda.hu ■ ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 ■ A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti MATESZ pftai-aiílt