Népszava, 2009. október (136. évfolyam, 230-255. szám)

2009-10-17 / 244. szám

NÉPSZAVA 2009. OKTÓBER 17., SZOMBAT VÉLEMÉNY publicisztika@nepszava.hu 7 Mészáros Tamás Mennyiség és minőség Mostanában keveset hallat magáról az MDF, nyilván nem függetlenül attól, hogy megszűnt parlamenti frakciója, és így kevesebb szereplési lehetőség illeti meg a parlamentben. De egyébként sem lehet azt mondani, hogy az utóbbi időben felvetné a pártot a politikai innováció­­ egyetlen kísérleti léggömb felbocsátásán kívül. Itt­­ott, ilyen-olyan formában, leginkább a fó­rum tanácsadói holdudvarából származó cikkek révén az MDF koalíciós partner­nek ajánlkozik 2010-re, a Fidesz mellé. És Fzerényi Károly néhány nappal ezelőtt már szinte „hivatalosan” is megfogal­mazta, hogy az elképzelés - legalábbis az ő részükről - bizony komoly. Mondhatnánk, hogy az adott helyzetben van ebben a felajánlkozásban valami m­egejtően naiv - hiszen az ellenzék legnagyobb pártjának láthatóan semmi szüksége a jelenleg jószerével egy-két százalékon mért demokrata fórum támo­gatására. Durvábban úgy is fogalmazha­tunk, hogy Dávid Ibolya és társai az ak­tuális erőviszonyok között immár semmit sem osztanak és szoroznak, és akkor arról még nem is beszéltünk, jó ideje milyen rigid viszonyban vannak a Fidesszel. Mi­féle érdek vezérelné Orbán Viktort, hogy talpra segítse az összerogyott MDF-et? És még ha akarná is ezt, hogyan segít­hetné hozzá az ötszázalékos küszöb átlé­péséhez? Ami ugyebár előfeltétele volna bármiféle együttműködésnek. Mert azt már végképp nem feltételezhetik a fóru­­mosok, hogy megint egyszer közös listán indulhatnának a Fidesszel. Szóval miért gondolja mégis Herényi Károly, hogy egyáltalán érdemes felvetnie ezt az inkább megmosolyogtató, mintsem megfontolandó ajánlatot? A Népszabad­ságnak adott minapi interjújában kifejti. Azt mondja mindenekelőtt, hogy: „Ha megnézzük az elmúlt hetek, hónapok, évek eseményeit, elég csúnya dolgokat vetít előre, ha a Fidesz egymaga kerül ha­talomra”. Nos, tegyük fel, egyetértünk a megállapítással - csak hát igen szokatlan módja az együttműködési óhaj kifejezé­sének, hogy Herényi először is nekimegy az áhított partnernek, és lényegében ve­szélyesnek minősíti. Mit is remél az MDF attól, hogy kormányra kerül? Nem keve­sebbet, mint azt, hogy Magyarország „ne legyen a koncepciós perek országa”. Herényi - mint mondja - attól tart, hogy Kövér László majd „neveket akar”, és egy ilyen listára „mindenki felkerülhet”. Szükség lesz tehát egy „demokratikus fékre”, egy józan és mértékletes koalíciós társra, aki lefogja a majdani listagyártók kezét, különben a Fidesz elszabadul. „Ezt a félelmet mi szeretnénk eloszlatni. Az embereknek biztonságban kell élniük. Az MDF ezt a biztonságot akarja garan­tálni.” Szép és becsülendő szándék. Már csak ismételni tudjuk a kérdést: minek a Fidesznek az MDF? Főként akkor, ha eltökélte, hogy koncepciós pereket indít, a koalícióba kívánkozó demokrata fórum meg épp ebben szeretné megakadályozni? Miből gondolja Herényi, hogy a jobbol­dali hatalomátvételre készülőknek szük­ségük van a saját terveik kerékkötőjére? Nem mintha magát a koalíciós koncepciót komolyan lehetne venni, de megfejelni még azzal is, hogy a Fidesz netán keresne maga mellé egy „demokratikus féket”, s ráadásul épp Dávid Ibolya személyében, ez már igazán abszurd feltételezés. Ugyanakkor kevéssé hihető, hogy Heré­nyi Károlynak elment a józan esze. Inkább tesztelni próbálja a vélhetően konzervatív polgárokat, mit szólnának az „ötletéhez”; mármint ahhoz, hogy a Fidesz helyett in­kább szavazzanak a demokrata fórumra. De nem Orbánék erejét csökkentendő, hanem épp annak érdekében, hogy ez az erő - úgymond - demokratikus kontroll alá kerüljön. Akárhogy nézzük is, ez a jó­indulatú opció azt feltételezi, hogy létezik ma Magyarországon egy számottevő tár­sadalmi réteg, amely felelős, mértéktartó konzervativizmust áhít. De mivel eddig nem talált magának megfelelő képvisele­tet, hát jobb híján a Fidesz szimpatizánsa lett - ám alig várja, hogy garanciákat kap­jon a radikálisok visszaszorítására. Nos, ha el is képzeljük ennek a szavazó­­bázisnak a létezését, mivel magyarázzuk, hogy eddig nem álltak az MDF soraiba? Dávidék elég régen hirdetik a maguk konzervativizmusát ahhoz, hogy akinek az kell, rájuk találjon. Majd épp most, a kétharmados Fidesz-győzelem remé­nyének időszakában fognak átpártolni a fórumhoz? Dávid és Herényi nyilván azt felelik erre: igen, pontosan arra számí­tunk, hogy a konzervatívok megijednek a Fidesz túlhatalmának esélyétől, és ha eddig nem is csatlakoztak hozzánk, most már érzik, ezt kell tenniük. Érthető kalkuláció, de aligha reális. Azért teoretikus csupán, mert mindmos­tanáig semmi jele nem mutatkozik a ma­gyar nyilvánosságban, hogy akárcsak a Fidesz környékén volnának ilyen európai módon gondolkodó, mérsékelt konzer­vatívok. Mert ha volnának, hangjuk is volna. Sőt, arcuk. Nyílt, okos tekintetük és képességük a jogos felháborodásra, va­lahányszor némely jobboldali „túlhajtó” megengedhetetlen módon viselkedik és beszél. De hát nem tapasztaljuk a jelenlétüket. Egy ilyen, feltehetően értelmiségi ré­teg csak adna magáról va­lami életjelet az országban; egyesek megszólalnának közülük, mások írnának, avagy — horribile dictu! - kifejeznék a maguk mérsékeltségét a Fidesz különféle fórumain. Miután azonban mindez nem történik meg, élnünk kell a gyanúperrel, hogy akiket nem látunk, azok nincsenek. És akkor tudomásul kell vennünk azt is, hogy hiába kelleti magát a maradék maroknyi MDF-es, nem remélhetnek fogadókészséget a társadalomban. Hiába találták ki a hangzatos szlogent a „men­­­nyiség és a minőség összefogásáról”, bármily kívánatos ez a szövetség, egy­szersmind irreális is. Egyelőre ugyanis csak a jobboldali mennyiség vált érzékel­hetővé az országban, a minőség még várat magára - és sajnos már hosszú ideje ez a helyzet. Hiába értjük, mire utalnak Heré­nyi felvetései - tudniillik nyilvánvalóan arra, hogy a szélsőségesek térnyerésétől a konzervatívoknak meg kellene ijedniük ha egyszer hiány mutatkozik konzerva­tívokban. Fájdalom, a dolog úgy áll, hogy a mai, mennyiségi jobboldal nem óhajt átcsapni minőségibe - köszöni szépen, jól érzi magát olyan heterogén tömegként, amely ideológiai értelemben szinte meg­határozhatatlan, következésképp nincs is immunitása az egyre fokozódó radikaliz­mussal szemben. Nap mint nap érzékelhető, hogy a fo­lyamat éppenséggel ellentétes Herényi és társai reményeivel - s tegyük hozzá: baloldaliak és liberálisok reményeivel nemkülönben. A magát jobboldaliként aposztrofáló tömegpárt nem talál eszkö­zöket a szélsőségesek ellen, viszont egyre inkább fél tőlük. Attól fél, hogy a saját mennyiségéből fogja feltölteni a Jobbikot. Hogy a mennyiség egy másik mennyiség­be csap át. Egyelőre csak a jobboldali mennyiség vált érzékelhetővé az országban, a minőség még várat magára - és sajnos már hosszú ideje ez a helyzet A szerző publicista Nagyítás Hogy én mekkora bajom vagyok! Költőként indultam, és nyolcvanéves koromra végre saját lapom lehetne. (Ha megérem.) Tudniillik nyolcéves ko­romban írtam életem első (és remélem, utolsó) versét. A korabeli ÉS-hez, a Kisdobos című periodikához küldtem el - tartalma lényegében annyi volt, hogy eshetne már a hó. Az irodalmi szerkesztő - bizo­nyos Űr Kata - megdicsért egy levelezőlapon, de nyomdába nem kerültem. Ezt, tekintve a költemény páratlan irodalmi értékét, már akkor is politikai mellőzöttségnek éreztem. Mek­kora bizniszt csinálhattam volna ebből azóta... Gondolta ugyanis a fene, hogy ilyesféle költeményt kellett volna tojni: „Szállj madárka Rákosi elvtárs ablakába, / És hogyha útrakelsz / csillaggyújtás előtt / Budapestre repülj,­ / Ne is tarts pihenőt! / Rákosi elv­társnak / szállj az ablakába, / s illendően szépen / kocogtass be nála. / Mondd meg neki, mondd meg, /­­ de ne panasz­­bóan - / hogy betegen fekszem, / azért nem hall rólam. / Mondd meg neki, mondd meg, / így ahogy üzenem: / hogyha felépülök / tüstént fölkeresem / és a színe előtt / teszek hitet rája: / én leszek a leghűbb / ifjú katonája.” A szerző, a hajlíthatatlan gerincű Csoóri Sándor kot­­lása idején ugyan nem nyolc, hanem érett 23 éves volt, leg­alábbis testben. Mégis hamar József Attila-díjat - Uram, irgalmazz a névadó meggya­­lázásáért! - kapott utána. Csoóri nyolcavanéves korá­ra (gyermek már - mondja egy klasszikus) végre megkapja a jutalmát idolja utódától. Iro­dalmi lapot csinálnak neki, igaz, csak nevét veszik hozzá. Bizonyos Csontos kolléga a főszerkesztő, akinek neve azonban aligha rázza gatyába az előfizetői kedvet. Ő a Magyar Nemzet cí­mű igazi újságról elnevezett nyomtatványban bizonyította nem csupán tehetségét, de elfogulatlanságát is. De nem bántom őt, ahogyan és amiért Csoórit sem. Az azonban jó, ahogyan beszél a „Nagyítás” címmel ellátott lapról. (A címről csak annyit, hogy Cortazar— Antonioni óta ezzel a szóval csínján illene bánni, ámbár a (Heti) Válasz sem okozott túl sok erkölcsi aggályt a jobbol­dali féltekén.) A Nagyítás tehát nagyít majd nyilván. Arra gondolni sem merek, hogy kit vagy mit. Testi és szellemi kicsinységek­kel nem ildomos foglalkozni. Azzal már igen, hogy bor­zasztóan független (mi más?) lesz a lap. A főnök erről így nyilatkozott: „Az erre a célra létrehozott alapítvány mű­ködteti majd...” Értsük: a Fidesz megmaradt gazdasági holdudvara összedob még keveset, amit kamatostul vár vissza jövőre. De a lap még annál is sokkal függetlenebb, mint Schmitt Pál, azelőtt... Hogy ennek mi a záloga? „Az alapítvány mind­egyik parlamenti párt alapít­ványánál pályázik majd támo­gatásra, tehát nem kizárólag a Fideszhez kötődik a komoly üzleti terv alapján működte­tendő lap finanszírozása.” Muhaha! - mondhatnék er­re frappánsan. Az egyik munkatárs Tóth Erzsébet lesz, aki Csontos sze­rint legnagyobb élő költőink egyike. (Pu­ff neked, Csoóri bácsi!) „Szó sincs arról, hogy ez politikailag irányzatos lap lenne...” Muhaha! - bár ezt mintha már említettük volna. Amúgy pedig vágyaik sze­rint a Nemzeti Kulturális Alap lenne az éltető csöcs, mely ren­desen tejel. Ami Csontos lapja szerint amúgy kultúrfekáliát támogat. Hát irodalmilag most majd másképpen fog lenni...! Tán a fekáliatámogatás is fel lesz nagyítva? A Nagyítás tehát nagyít majd nyilván. Arra gondolni sem merek, hogy kit vagy mit Veress Jenő, veressj@nepszava.hu Menetrend Nem csoda, hogy Gaskó István nem ért egyet a sztrájktörvény esetleges szigorításával. Neki is szerepe lehet ugyanis abban, hogy az állampolgári jogok biztosa az Alkotmánybírósághoz akar fordulni. Szabó Máté annyira rendezetlennek látja a mun­kabeszüntetés jelenlegi törvényi szabályozását. Azt senki sem vonja kétségbe, hogy a válság okozta meg­szorítások jelentősen sújtják a vasutasokat. Miképpen sok más ágazatot. De egyelőre mindenütt a tárgyalásokat helyezik elő­térbe. Még a többi vasutas-szakszervezet is. Senki sem akarja a saját helyzetét (is) rosszabbá tenni az értelmetlen tiltakozással. Gaskó István azonban nem enged. Már többször jelezte, ő abban látja a megoldást, ha mindenkinek sokkal rosszabb lesz. Az ő embereinek is, valamint a közlekedőknek, vagyis a társa­dalomnak, az egész országnak. Ezért hétfőn újra sztrájkolnak. Előtte pedig mindenki menjen a vasútállomásra, és tiltakozzon a kormány tervezett intézkedései ellen. Munka- és iskolaidő­ben. Azt azonban most még nem is közli, hogy hol lesz sztrájk és mettől meddig tart, így aztán előfordulhat, hogy a vonattal járó gyerekek és felnőttek hétfőn már nem jutnak haza. Viszont meglehet az a jó érzésük, hogy az egyik legkisebb vasutas-érdekképviselet tiltakozó mozgalma gördül át megszokott időbeosztásukon. És ha csak a Nyugat-Dunántúlon lesz sztrájk, az kihat persze a Tiszántúlra is, mert teljesen felboríthatja a menetrendet. És ha a VDSZSZ-nek egyetlen tagja szünteti be a munkát, de kulcs­­fontosságú helyen, az is megbéníthatja egy fél országrész vasúti forgalmát. Ahogy a gördülősztrájk korábbi szakaszaiban. Ez az akció tavaly február óta tart, de kezdeményezője, a VDSZSZ - élén Gaskó Istvánnal - jelentős eredményekről ed­dig nem számolhat be. Már azon kívül, hogy a munkabeszünte­tések okozta kavarodásokkal sikerült az ország jelentős részét felbosszantani. A maradék természetesen örül, mert úgy érzi, ezzel újabb szeget vertek a kormány koporsójába. Ami persze színtiszta politika: mintha Gaskó politikai megrendeléseket teljesítene. Ha nem, akkor nagy következetességét úgy lehet jellemezni, hogy őrült beszéd, de nincs benne rendszer. Sebes György, sebesgy@nepszava.hu Pápai Gábor rajza Az önhittség felára Még múlt hét közepén, a jövő évi költségvetési törvényjavas­lathoz kapcsolódó módosító indítványok pénteki beadási határideje előtt a Dow Jones hírügynökségnek nyilatkozott Kopits György. A Költségvetési Tanács elnöke úgy fogalmazott: „a következő néhány évben nem látok túl nagy mozgáste­ret bármely jövendő kormány számára, ami a költségvetési politikát illeti - ez a realitás”. Nem előlegezném meg a bi­zalmat egyik politikai pártnak sem a jövendő kormányzást illetően. Felhívnám viszont a figyelmet arra, hogy a min­denkori büdzsét elkészültének folyamatában vizsgálni jogo­sult, s különösen a mai ellen­zékiek által létrehozni kívánt Költségvetési Tanács honlapján tegnap megjelent vélemény a jövő évi törvénytervezetről elég kijózanító a százmilliárdokkal játszadozó képviselők számára. A Fidesz KDNP által jegyzett indítványok közül kettőt vesz alaposan górcső alá a tanács. Az egyik elveszi az államház­tartás tartalékainak javát, a má­sik ezt az önkormányzatokhoz csorgatja, gazdaságfejlesztésre, foglalkoztatásra, turisztikára, lakások energiakorszerűsítésé­re, gyógyászati célokra. A mó­dosító javaslatok arra építenek, hogy jövő májustól 300 milliárd forinttal kisebb lesz az ország finanszírozásának felára. „A Költségvetési Tanács megítélé­se szerint nem megalapozott azt feltételezni, hogy 2010 májusá­tól a teljes forint állampapír­­görbe a jelenleg 2010-re várható 6-6,2 százalék közötti szintről nagyon rövid idő alatt 1,4-1,6 százalék közötti szintre zuhan” - áll a testület jelentésében. Szép dolog az önbizalom, anélkül nincs győzelem. Nem árt azonban a háttérszámítá­sokat is elvégezni. Nélkülük ugyanis mindez nem több ön­hittségnél, ami rossz tanácsadó. Regős Zsuzsa, regoszs@nepszava.hu NÉPSZAVA SZOCIÁLDEMOKRATA NAPILAP ALAPÍTVA 1873-BAN FEJTŐ FERENC 1909-2008 Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Szerkesztőbizottság: HORVÁTH ISTVÁN, DÉSI JÁNOS, KATONA JÓZSEF Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN, SEBES GYÖRGY, TÓTH JENŐ ■ Belföldi rovatvezető: SIMON ZOLTÁN, szerkesztők: FÜSI PIROSKA, GYÉMÁNT MARIANN, BALOGH GYULA, MARKOTAY CSABA, PÓR VILMOS ■ Parlamenti stábvezető: FAZEKAS ÁGNES ■ Fotórovat-vezető: WEBER LAJOS ■ Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS ■ Publicisztika: ANDRASSEW IVÁN ■ Szép Szó: KOZÁR ALEXANDRA ■ Sportrovatvezető: VARGA T. RÓBERT Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, HORVÁTH ÉVA, HORVÁTH ILDIKÓ, KEPECS FERENC, SZABÓ IRÉNÉ, VERESS JENŐ ■ Vezető tördelőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. ■ Ügyvezető igazgató: LÁPOSI ELZA ■ Technikai igazgató: TÓTH JENŐ ■ Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA ■ Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ ■ Marketing: MENCSER ÉVA Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. ■ Postacím: 1430 Budapest, Pf. 4. Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 ■ Elektronikus levélcím (e-mailcím): nepszava@nepszava.hu ■ Hirdetés: telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 ■ Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu ■ Terjeszti árusításban a LAPKERt Zrt., előfizetésben a MédiaLOG Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-106-000, fax: 06-46-815-800 ■ Kiadói megrendelés, reklamáció: 06/80-200-502,477-9000/130,118, telefax: 477-9025. ■ Előfizetési díj egy hónapra 2500 Ft, negyedévre 7500 Ft, fél évre 15 000 Ft, egy évre 30 000 Ft. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap-és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája ■ Felelős vezető: BURJÁN NORBERT igazgató ■ www.hirnyomda.hu ■ ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 ■ A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti MATESZ pftai-ai­ílt

Next